Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)
1991-07-16 / 165. szám
HÍRLAP, 1991. július 16., kedd EGER ÉS KÖRZETE 5 Gelsei Sándor kiállítása A mindeddig bizonytalan gazdasági státus is teszi, hogy a város közművelődési intézményei nem mertek hosszú távra tervezni. A nyári kínálatot „menet közben” is gazdagítják. Több, előre nem tervezett programot is ajánlanak. A Megyei Művelődési Központban július 16-án délután 5 órakor nyílik Gelsei Sándor amatőr képzőművész kiállítása. Ahhoz a generációhoz tartozik, amely több tehetséges művészt adott a városnak. A tanárképző főiskolán Nagy Ernő tanítványa volt, s az elismert egri művésztanár nyitja meg kiállítását. Dobó téri mulatságok Az egri nyár hangulatához mindig is hozzátartoztak a Dobó téri zenei, színházi rendezvények. Július 21-én, vasárnap délután három órakor különleges szórakozást ígérnek a hevesi majorettek. Az alföldi város fiataljainak formációs bemutatóját fúvószenekar kíséri. Meglepetés is válj a az egrieket és az itt tartózkodó turistákat. Az olasz Comp- lesso Banditico Fagnana majo- rettegyüttes is fellép. A Széchenyi utcán és a Dobó téren vonulnak majd végig. Díszpolgári cím, lánc és diploma Díszpolgári címmel tüntetheti ki a jövőben az Eger megyei jogú város a fejlesztésében kiemelkedő teljesítményt nyújtó magyar vagy külföldi állampolgárokat. Erről júniusi ülésén határozott a testület. A díszpolgári cím alapítását és adományozását rendeletben szabályozták. A díszpolgári címmel kitüntetetteknek díszdiploma, díszlánc és igazolvány is jár. Egyéb kedvezmények is megilletik őket: tanácskozási joggal vehetnek részt a közgyűlésen, megkapják a városfejlesztés terveit, részt vehetnek delegációkban Eger képviseletében, díjtalanul látogathatják a város kulturális létesítményeit tudományos rendezvényeit. És végül — ha illik ilyesmiről beszélni — díszsírhely illeti meg őket. Az önkormányzat ismét megszegte a jogszabályt A Hírlap június 8-i számában a 212. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Szakszervezeti Bizottsága nyilvánosságra hozta álláspontját, segítségért fordult pedagógus kollégáihoz Pálfy István igazgatói kinevezése ügyében. A Pedagógus Szakszervezet megyei bizottsága támogatja az intézet dolgozóinak álláspontját, kérését. A kinevezést megtagadó ön- kormányzat döntését az elsőfokú bíróság — mint ismeretes — korábban már törvénysértőnek minősítette, az ítéletet a másodfokú bíróság is helybenhagyta. Ilyen előzmények után az ön- kormányzat most ismételten megszegte a jogszabályi előírásokat, figyelmen kívül hagyta a nevelőtestület törvényben biztosított jogait. Döntése bizonytalanságot keltett a dolgozók körében, akadályozza az intézmény zavartalan működését, a következő tanév előkészítését. A megyei bizottság elítéli Eger város önkormányzatának halogató taktikáját, törvénysértő magatartását, szolidaritásra hívja fel szakszervezeti tagságát. Pedagógusok Szakszervezete Heves Megyei Bizottsága Próba hittanév után Ciszterci szeUemiségű osztály a Gárdonyiban Az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban nem könnyű dologra vállalkozott Keszthelyi Ferenc lébános, ciszteri szerzetes, ami- or középiskolások számára tanított hittant. így beszél vállalkozásáról: — Próba hittanév volt, az ember mélyvízbe került: nem tudta, milyen fogadtatásban lesz része. Pedagógiailag voltak problémák, vegyes volt a hittanosok hozzáállása. Akadtak, akik szinte először találkoztak a kereszténységgel, nyitottság, kíváncsiság élt bennük: szerették volna tudni, hogy mi az. Semmifajta sürgetést, rábeszélést nem alkalmaztunk. így is voltak, akik meg- keresztelkedtek, elsőáldozok lettek, bérmálkoztak. Mint elmondja, abban a reményben jöttek ide, hogy a nagy múltú ciszterci rend újra otthonra lel Egerben. — Engem a zirci apát úr bízott meg azzal — hangsúlyozza —, hogy az egri rendhaz lehetőségét próbáljam biztosítani az önkormányzat részéről. Tervünk az, hogy részben ellássuk a régi ciszterci gimnázium növendékeit lelki neveléssel, hittanoktatással, átvegyük a Szent Bemát-temp- lom lelki igazgatását, s újra éljen a régi ciszterci plébánia. Ameny- nyiben pedig biztosítottak lesznek a feltételek, a jelenlegi kétszáz személyes leánykollégium egyik részében lenne a rendház, a másik részében pedig egy százfős állami fenntartású, de egyházi gondozású fiú-diákotthont szeretnénk létrehozni. Képzettségünk, szerzetesi mivoltunk nem teszi lehetővé, hogy leánynövendékekkel foglalkozzunk. Terveink megvalósításához any- nyiban közelebb vagyunk, hogy tudomásul vették az iskolában, hogy ciszterci hitoktatás létezik. Az idén minden beiratkozó elsősnek felkínáljuk a lehetőséget. A szakosított osztályoknál választhatják a hittant, s ciszterci szellemiségű osztályt is indítunk. Itt a szülök gyermekeiket ilyen módon írathatták be. Itt is megindulhatna a vita, ha egy tollvonással egyházivá válna ez a nagy múltú iskola. Erről azonban nincs szó, a ciszterciek nem hívei semmifajta erőszakolt megoldásnak. — Szeretnénk részt venni a Gárdonyi munkájában — mondja erről Keszthelyi Ferenc. — Az úgynevezett ciszterci osztályokat is csak a jelenlegi vezetés afatt és a gimnáziumban működő tanárok oktatásával képzeljük el. Olyanokkal, akik erre önként vállalkoznak, s csak az a kérésünk, hogy a keresztény szellemiséget a valóságnak megfelelően képviseljék. Amit elhallgattak eddig — mondjuk — a történelemben és az irodalomban, azt tanítsák. Amit elferdítettek vagy tudatosan módosítva tálaltak a gyerekeknek, azokról hitelesen beszéljenek. Nem akarunk mi keresztény propagandát, hanem inkább mindennek a reális oktatását. A tantárgyak és a tananyagok ugyanazok, de a tanárok kiegészítik azt, ahol szükséges. Az órarendjükbe pedig beépül a heti két hittanóra. Hozzáfűzi azt is, hogy értelmetlennek látja a félelmet a „kiszorítósditól”'. Objektíve is képtelenség volna iskolát átvenniük, hiszen csak most kezdhették meg rendi képzésüket, s aki az elmúlt esztendőben megkezdte tanulmányait, az kilenc év múlva fejezi be. Csak ezután léphetne be egy-egy ciszterci szerzetestanár az oktatásba, tehát szó sincs arról, hogy bárhol is új iskolát tudnának nyitni. (gábor) A „második otthon” — nyáron Kiváló eredményt ért el a Petófi-kollégium A tanulók már javában vakációznak, a tanévi események azonban még nem fejeződtek be: ilyentájt elemzik az oktatási eredményeket, az évzárás statisztikáit. Az egri Petőfi Sándor Középiskolai Kollégiumban hat oktatási intézmény — az Alpári, a Dobó, a Gárdonyi, az egészségügyi, a Neumann, illetve a Szilágyi — 120 tanulója él év közben, s mint dr. Dobos József igazgató elmondta: tanulmányi átlaguk immár évek óta 3,8-4-es osztályzat között mozog. A kollégisták közül a továbbtanulásra jelentkezők 70-80 százaléka bejutott a megpályázott egyetemekre, főiskolákra. A Petőfiben — különösen 1980-tól — a tanulmányi munka lett a fő feladata minden kollégistának és nevelőnek egyaránt. Ennek köszönhető, hogy az 1990/91-es tanév tanulmányi eredménye 4,12-es átlagú lett. Ez azt jelenti, hogy az országban az elsők között található a fiúkollégiumok „mezőnyében”. — Mindez annak a szívós és kitartó munkának köszönhető— mondta az igazgató —, amely az egész kollégium életére jellemző. Olyan légkör alakult ki itt, amelyben minden lehetőség adott a tanulásra, a közös munkára. Ezért is vallhatjuk büszkén, hogy az innen kikerült diákok egytől egyig megállták és megállják a helyüket az élet minden területén. A nevelőtestület célja továbbra is az, hogy hasonló tudású, készségű és személyiségű embereket „faragjanak” a kisdiákokból, akik — pontosan ezek miatt az eredmények miatt — évek múltán is elmondhatják: szívesen emlékeznek vissza egri „második otthonukra”... M Az eligazítás percei (Fotó: Gál Gábor) Kemény, fegyelmezett munka volt Egri felderítők hadgyakorlaton Már hétfőn reggel fokozott harckészültségbe helyezték az egri felderítőket. Kedden aztán riadóztatták őket, s hajnalban 30 perc alatt készen álltak az útra. Harci menetben indultak el, vagyis az alakulat előtt járőr ellenőrizte az utat. Ezután foglalta el a Bornemissza Gergely zászlóalj a körletét. Az egység parancsnoka, Nagy István alezredes elmondja, hogy a hadtest és a zászlóalj éves tervének megfelelően hajtották végre „összekovácsolási” gyakorlatukat. A cél az volt, hogy az ebben az időszakban tanult elméleti és gyakorlati ismereteket konkrét helyzetben alkalmazzák a katonák. Úgynevezett vegyes kötelékeket alakítottak ki, azaz első- és másodidőszakosokat osztottak be egymás mellé, hogy a fiatalabbak tanulhassanak a tapasztaltabbaktól. Háromféle feladatuk volt, csapat-, mélységi és rádiófelderítők tevékenykedtek a három nap alatt. Nagyon fontos követelmény volt, hogy vállvetve oldják meg feladatukat, a parancsnokok irányításával. A körletben kialakították a védelmi rendszerüket, először fölkészültek a diverzió és a tűzcsapások ellen, majd kialakították különböző csoportjaikat. Járőröket és mélységi földerítő egységeket szerveztek, hogy így állapítsák meg a feltételezett ellenség előrehaladásának módját, tevékenységét és vezetési rendszerét. A második napon — az ellenség „mélységében” — már azt is kipróbálták, hogy miként lehetne megbénítani a közlekedést és a fő csomópontokat. Az utolsó szakaszban pedig lőgyakorlaton imitálták a harcot, a mélységiek kézifegyverekkel, míg a csapat- felderítők harcjárművekkel is tüzeltek. Ez sikeresen zárult, mivel az előbbiek kiváló, az utóbbiak jó eredménnyel találtak célba. A felderítő — miután befejezte küldetését — igyekszik hazatérni az övéihez. A mélységieket helikopterrel mentették ki, míg a csapatfelderítőknek „vissza kellett szivárogniuk” az alakulathoz. S eközben a harmadik egység, a rádiófelderítők az ő mozgásukat „tartották szemmel”. Eredményes három nap volt. A magyar honvédségen belül ez volt az egyetlen egység, amely önállóan hajtott ilyen gyakorlatot végre. Ezért többeknek előléptetés, pénzjutalom jár, s néhány óra vagy nap pihenő, hogy aztán folytatódjon a kemény munka. (g. I.) Menetkészen a harcjárműben Piláfot tessék!Megnyílt a ... Séta a városfal mellett Eger rangjához illő módon építkezik és szépítkezik. A dombra kapaszkodó utcácskának a neve: Városfal utca. Az ősi fal a töröktől védekező városlakók menedéke volt hajdanán, őrtornyaiban egykor estétől hajnalig figyelmeztetőt kiáltott a bakter: — Tűzre, vízre vigyázzatok! A napokban, amikor Eger most visszakapott hajdani utcaneveit nézegetem egy várostérkép alatt, eszembe jutott egy mondás, amelyet valahol olvastam. — A bölcs nemzetek dicső hagyományaikból származtatják új helységneveiket. Nos, ebben a városban, ahol az időt koptató hengerek ugyancsak megtették a magukét, elmondhatjuk: a történelem kint lakozik a szabad ég alatt! A hós- tyákon, a városban, a templomban és a városfal alatt. Szuszogós a part, keskeny az utca, némi túlzással valamelyik török városkában is lehetne, akkora a hasonlóság. Lehet, hogy valahol, valamikor itt a várfal tövében, a kockaköveken piláfot árultak, netán kávét vagy búrmogyorót. Most egy abrosznyi boltocskában két fiatal — tanári diplomával a zsebben — Biona- turát nyitott. És íme, megint előkívánkoznak a múlt nyári török emlékeim, amikor egy ettől alig nagyobbacska üzletben a perzsaszőnyegeket bámultam, és az eladó, aki szinte megszentelt átszellemült mosolyával, úgyszólván kény- szerített, hogy lépjek csak rá bátran a földre terített perzsára! — Minél többen tapossák, annál több a vevő! — ilyesfélét mondott, aztán selymet, brokátot, ébenfát és vízipipát kínált, végül úgyszólván bagóért tuszkolt rám egy napszemüveget... Kezembe veszem a kis boltocska szegényes, de az üzleti szellemet már megsejtő reklám- papúját: — Egzotikus növényi készítmények: bambuszrügy, olajbogyó, gyógyteák, pelyhek, magvak... Van itt persze sok minden egyéb, ami természetes alapanyagból készült, és ami így nyáron — kiváltképpen a turistaszezonban — annyira keresett. Az új Pelikán Delikát mini ABC-ben, ahol az utcáról lépcsőn kell „lemenni”, Sanizáde, a török kiskereskedő jut ismét eszembe, aki éppen a kedvenc passzióját, a teázást hagyta abba a kedvünkért, és nyomban mély hajlongások közepette kínálta a portékáit — minek tagadjuk — a ritka vevőknek. Itt a Pelikánban — éjjel-nappal nyitva tart— úgyszólván minden van, ami egy háztartásban szükséges. — Milyen a forgalom? — Éjjel nagyobb! A csoda gondolná, hogy éjszaka nem csupán sörért, „piáért” jönnek az emberek, de tejért, vajért, kenyérért is, és hogy az evés- ben-ivásban — ha drága is minden — egybeszakad a nappal az éjszakával. A Városfal utca szépen kiépült, valaki viccesen jegyzi meg, hogy olyan, mint a kétpúpú teve háta. — Fel is út, le is út... Keveset járok gyalog, megcsodálom a városomat, azt is, ahogyan épül-szépül és igazodik a jelenhez. Nem olyan régen egy ügyeletes okos azt mondta: a magyar nem kereskedőnek született... Engedelmükkel, mást tapasztalok: Mindig volt benne, csak eddig „szunnyadott”... (Sz. I.) Reneszánsz muzsika, spirituálék Az Egyesült Államokból, Massachusettsből érkezett az a kórus, amely szerdán este hét órakor ad koncertet az egri Ferences templomban. A Newburyport Kórustársaságot a Princeton- ban székelő, New Jersey nemzetközi kulturális és oktatási csereszervezet segítette ehhez az utazáshoz. A vendéglátó egriek — viszonzásul — vacsorával egybekötött városnéző séta során mutatják be barokk nevezetességeinket az amerikai dalosoknak. A hangverseny műsorán Aaron Coplannd művei, reneszánsz zene és spirituálék szerepelnek.
