Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1991-07-15 / 164. szám

PF 23. HÍRLAP, 1991. ji hédo Üzen a szerkesztő P. R. Hosszúra nyúlt, indokokat is felsorakoztató levelében azt köz­li velünk, fontolgatja, hogy a la­pot lemondja, mert nem foglal­kozik megfelelő súllyal a munkás- osztállyal, nem ad színes riporto­kat az üzemekben kiválóaknak minősített dolgozókról, stb. Az ön gondolatai egy szemlé­letet közvetítenek, igényt, mondhatnánk azt is, nosztalgiá­kat, mert korábban megszokta, hogy az élet tengelyében a mun­kás állt, aki a párt iránymutatásá­nak megfelelően teljesítette a kö­telességét, tudatában volt annak, hogy a világ tengelye az olajozott szólamokban forog túlhevülés nélkül. Ön ma is azt igényelné, hogy a lap leközeh'tse a fontos helyen fontosnak ítélt munkás- egyedeket, azokról készítsen portrét, azt bizonygatván, hogy íme, itt is adódnak igazi példaké­pek, akik követésre méltóak, mert ilyen és ilyen eredmények­kel, ilyen és ilyen társadalmi hát­térrel, teljes biztonságban min­den konfliktus és megrázkódta­tás nélkül tekintenek, haladnak a még szebb, még nagyszerűbb jö­vőbe. Igen tisztelt Uram, nemcsak a pártállam szűnt meg. Nemcsak a munkásosztály helyzete válto­zott meg, fordult szürkébbre, ha úgy tetszik, keményebbre, ha­nem az egész társadalomé. Mi­közben szemléletünk formáló­dik, gondolatainkat, egymás közti szavainkat nem kell több­szörösen belső cenzúra alá ven­nünk, elkövetkezett az az új „helyzet”, ahol a társadalom egésze termeli a hírt, az újságot. A maga esetlen, helykereső moz­gásával jelentkezik új szereplői­vel, új érdekességeivel a minden­napi élet porondján. Nem előre-^ gyártott érdekességeket kíván hallani a mai olvasó arról, amit mindennap a szájába rágott az egyfókuszú sajtó, hanem az ér­dekli, mi minden történik *ki- sebb-nagyobb szelvényén ennek a világnak. Ma nem a kiválasz­tott munkás személye áll az ér­deklődés középpontjában, ha­nem a termelés, annak válsága, ha úgy tetszik, annak elemzése. Ma azt szükséges elemezni, ho­gyan is kellene mindabból az egyoldalúságból, szellemi-erköl- csi-magatartási elneveltségből kilábalnunk, ahová évtizedek, az évtizedek által szentesített meg­szokás nyűgei tolták-sodorták- süllyesztették ezt az — ma már tudjuk — tartományként kezelt — országot. Ma már az értelmi­ségi is legalább olyan „vonalas” szereplővé léphet elő, mint haj­dan lehetett a kismunkás — az őt is kiuzsorázó államhatalom és párt diktátuma folytán. (Bocsá­nat, a pártot kellett volna az első helyre tennünk.) A paraszt ma még talán nem úgy gondolja el a tulajdont, ahogyan ideális lenne, de hallat magáról. A vállalkozni akarók döngetik a kapukat, mert át kellene „strukturálni” ezt a parancsuralomra szabott gazda­sági szerkezetet. Az emberek ki akarják fejezni magukat, nem­csak a gazdaság nyelvén, hanem azzal is, hogy megvallják hitüket, elpanaszolják keserveiket, kár­pótlást kémek, a mi lehetősége­inkhez képest, elsősorban erköl­csileg. És itt és most a munkásról nem lehet lákkozott képeket, szövegeket, fotókat, szépen hangzó tirádákat leírni, közölni, mert értelmüket vesztenék azok a rövid és hosszabb írások, ame­lyek naponta beszámolnak újsü­tetű izgalmainkról, a társadalom minden szintjén végbemenő apróbb-nagyobb küzdelmekről. Amik azt mutatják, hogy „a múlt nélküli generáció” fürgébbjei, tehát a mai húsz-negyven év kö­zöttiek egész lendületükkel más­felé törekszenek; pénzt, bankot, szervezettséget kutatnak, ötlete­ket, szabadalmakat hajszolnak, munkát szerveznek, szervezné­nek, mert kiderült: munkás és ér­telmiségi, paraszt és vállalkozó a maga helyén közreműködő lehet egy organizmusban. Itt a sajtó­nak a híradás a feladata a napi változásokról, a holnap felé tö­rekvő emberekről, miközben a riasztóbbnál riasztóbb politikai bukfenceket sem kerülheti el, nem beszélve azokról a robba­násszerű eseményekről, amik­nek már a szomszédságban is együtt megélő tanúi vagyunk. Hogyan férne bele ebbe a kép­sorba, szövegmontázsba — mondjuk — az a munkásprofil, amit például még 1987 nyarán is — méltó ideológiai cikkek tő- szomszédságában — olvasha- tott-láthatott az újság olvasója? (Belelapoztunk a Népújság em­lített évfolyamába, és szembesí­tettük a mai Heves Megyei Hír­lappal, tessék utánunk csinálni, a könyvtárak őrzik a bekötött pél­dányokat! Nagyon tanulságos!) Ha lapunkat lemondja, sajnál­juk, bár némi vigasz számunkra, hogy olvasóink száma gyarap­szik. M. L. Panaszának első felében csa­ládjuk szomorú sorsfordulóit so­rolja, hogyan is jutottak életük végére abba a helyzetbe, hogy a meglévő nyugdijuk mellé még a szociális segélyre is rászorulnak. Miközben — és innen a levél még fájóbb hangnemben íródik — a mai állapotnak és „rendezett­ségének kihasználói is akadnak. Nem is egyes számban. Ezt úja: „Van itt az utcában olyan ember — sőt emberek —, akinek a mun­kahelye nem szűnt meg, ő mon­dott fel, évek óta a hetven éven felüü édesanyja tartja el. Ma ho­zott neki a postás hatezer-vala- hány forintot, azonnal a kocsmá­ba ment, ott is marad, amíg a pénz tart, az anyja meg nem mer otthon aludni. (írja a nevét is.) Aztán van két utcával arrébb olyan, aki tizenötezer fölött kap munkanélküli-segélyt, és röhög a postás arcába, hogy igaz-e, mi­lyen hülye lennék, ha elmennék dolgozni. Mert még az összeg mellé tízezer forintot hozzáma- szekol, amiből se adót, se SZTK-t nem kell fizetnie. Ké­rem, írják meg, hogy az illetéke­sek nézzenek utána. Ellenőrizze már valaki — könyörgöm, mert ezek röhögnek a becsületese­ken.” Ezt a panaszt is végigolvas­tuk, kisvárosi ember írta, ami a nyilvánosság elé tartozott belőle, letettük a közös asztalra, olvasni- és elgondolkoznivalónak. Ez is a rendszerváltás hordaléka. r N Megüresedett /■ x Munkáltatók figyelem! kisméretű Máris kapható a 81/1991/V1. 21. Korm. irodahelyiségek rendeletben előírt VASÚTI UTAZÁSI bérbe kiadók IGAZOLÁS című nyomtatvány tömb Egerben. (25x3 lapos) Ára: 92,-Ft + ÁFA Érdeklődés Nagy tételű megrendelésnél jelentős árkedvezmény. a 36/12-912 sz. ECOPLAN KFT. Gyöngyös, telefonon Bornemissza u. 8. 8-16 h között. Tel.: 37/12-484; 1 ___________j ^ Fax: 37/12-347 J „Tisztességtelen lenne a teljesíthetetlen passzus megtartása” A Heves Megyei Hírlap július 6-i számában megjelent Csapdá­ban a saját lakásra várók című cikkre kívánok megjegyzéssel él­ni, a tisztesség okán. Nem tu­dom, manapság szokás-e — már vagy még — tetteinket vállalni, én minen esetre megteszem ak­kor is, ha az alábbiak ismereté­ben sem változik a cikk hójának a megítélése. Bátorkodom állíta­ni, hogy a cikkből idézett „...a polgármesteri hivatal egy húzás­sal törölte a számára kényelmet­len kitételt a szerződésből” — csak egy sajátos „félolvasata” a rendeletmódosításnak. Indoklásom: ezt a módosítást az én javaslatomra terjesztette a szociális bizottság a képviselő- testület elé, amely jóváhagyta. Már, amikor az idei garzonnév­sort összálh'totta a bizottság, vilá­gos volt előttünk, hogy a régeb­ben bentlakóknak sem tud az ön- kormányzat a szerződés szerinti öt éven belül önálló lakást bizto­sítani. Okai ismertek (nem épül új lakás, kicsi a lakásmobilitás) — és ez egyáltalán nem „kész”. Úgy véltem és vélem, hogy tisz­tességtelen lenne olyan passzust a szerződésben hagyni, amiről eleve tudjuk, hogy teljesíthetet­len. Ezt elfogadva hagyta jóvá az ominózus rendeletmódosítást a testület. Természetesen ennek vonzata a másik oldalról az is, hogy a beköltözők öt év után nem válnak jogcím nélküli lakó­vá — így bizony ez a „kényel­mes” megoldás a garzonlakók kényelmét szolgálja. Tudom, hogy ettől még nem jutnak ha­marabb önálló lakáshoz, talán bent is ragadnak, de mégis fedél van a fejük fölött, nem albérletet fizetnek, valami módon csak kedvezményezettek több száz la­kásigénylővel szemben. A garzonház úgy ahogy van rossz, mindannyiunkat feszítő, megoldást sürgető probléma. Kérem, hát, legalább a jó szán­dék ne kérdőjeleztessék meg! Harag nélkül a nehéz helyzet is elviselhető. Dr. Szigethy Anna az önkormányzat szociális bizottságának testületen kívüli tagja Találkozó — ötvenkét év méltán Mi ötvenen igen összetartó osztály voltunk, s vagyunk ma is — mind a húszán... Igaz, olyan tanáraink voltak az Egri Érseki Tanítóképzőben, mint dr. Somos Lajos, Abkarovits Endre, Szoko- lovszky Béla. A legutóbbi találkozón, amit a mátrafuredi Avar Szálló bisztró­jában tartottunk, csak tízen vol­tunk. Meg kell mondjam, reme­kül éreztük magunkat egymás társaságában, kellemes környe­zetben. Öten feleségükkel érkez­tek, de ők is már közénk tartozó­nak számítanak. Igen bensőségesen emlékez­tünk meg elhunyt tanárainkról, harminc osztálytársunkról, köz­tük hősi halottainkról. Majd ki-ki beszámolt élete fo­lyásáról: „Az idén végképp nyugdíjba megyek, ötvenkét év elég volt katedrán. Tudjátok, az idegeim már nem a régiek, de a mostani ifjúság kisebbik fele sem...” „Én még tanítok, ameddig bí­rom. Nem tudnék meglenni nél­küle. No, és a nyugdijamhoz na­gyon kell. Hat unokám van...” „Két éve akasztottam végleg „szögre a krétát”. így is ötven évig csináltam. Tudjátok, a há­ború, három év Szibériában... „Én meg Münchenből szök­tem haza gyalog, s szerencsém volt. Hogy sírtak, amikor meg­láttak! Édesanyám nem akart hinni a szemének, azt kérdezte: tényleg te vagy az, kicsi fiam?” „Ötvenhatban tanácselnök lettem. Meg is kaptam a maga­mét! Csoda, hogy élek...” „Két éve halt meg a feleségem. Ne haragudjatok, nem tudok most többet...” „Emlékeztek, amikor az Arany János utcában?...” „Hát arra emlékeztek-e, mek­korát röhögött az osztály, ami­kor...?” „Ferikém, cseréld már ki ne­kem ezt az emlékzászlócskát kékre, mert a pirosra allergiás va­gyok...” „Eljöttök-e jövőre is?” „Amíg élünk, minden évben, kétezerhúszig!” Drága barátaim, Isten éltessen benneteket sokáig! László Ferenc Karácsond Tisztelt Szigethy Anna! Elfogadom, hogy tisztességesebb egy teljesíthetetlen passzust kihúzni a szerződésből. Ami miatt valóban dühös vagyok, az az egy­szerű tény, hogy rendeletmódosításra csupán a hivatalos szerveknek van joga. Pedig az igazság azt diktálná, hogy az egyszerű garzonházi lakó ugyanúgy „kihúzhasson” egy bekezdést, mondjuk azt, amelyik úgy kötelezi havi 3000 forint megtakarítás befizetésére, hogy nem ga­rantálja a lakáshoz jutást. Minden bántó szándék nélkül azt hiszem, és ezt továbbra is vallom, hogy egy szerződés, amely két fél között köttetett, mindkét fél számára egyenlő jogokat biztosít. És bármilyen lelkiismeretesen képviselik is az állampolgárok érdekeit — mint ahogy úgy hiszem Ön ezt teszi —, ha megkérdezésük nélkül döntenek (nem először) olyan ügyről, amelyhez közük van, az számomra egyáltalán nem megnyugtató megoldás. Maradok tisztelettel: Doros Judit Az árak nyugatiak, de a munka... ? Lada 1200-as gépkocsimat az idén, január 18-án beadtam az egri Deák Ferenc úti autójavító telep­helyére, az Autókomplexbe. Karosszériajavítást, külső-belső festést kértem, árajánlattal, valamint műszaki vizsgát. A megrendelést felvevő úr 101 ezer forint irányárat adott, mondván, ez az összeg csak kevesebb lehet, mivel az árat rátartással állapí­totta meg. Április közepén a feleségem érdeklődött a gépkocsi után, közölték, az autó kész, elszállíthat­ja. Feleségem nem is sejtette, hogy az örömbe mi­csoda üröm vegyül majd, a fizetségről nem is be­szélve, mivel 123 ezer forintról kapott számlát. A végösszegbe olyan munkát is beszámoltak, amit nem is kértünk. Tekintettel arra, hogy kritikán alul végezték el a kért javításokat, a gépkocsit nem vette át, hiszen újra kellett fényezni a motorház- és cso­magtartótetőt. Nejem szóvá tette az érthetetlenül magas összeget, amelyből azonnal — minden ma­gyarázat nélkül — levontak háromezer forintot. Végül elhozta az autót, és a garázsban tartotta meg­érkezésemig. Én ugyanis külföldön dolgozom, és amikor június 12-én szabadságra hazaérkeztem, és megláttam az autómat, a számlát, majdnem infark­tust kaptam: már megjelentek rajta a rozsdafoltok, a vízelvezető részekhez sem alapozás, sem fényezés nem jutott, a szélvédőt szakszerűtlenül tették visz- sza, piszkosan hagyták a belső teret, hiányzott a gyári szigetelés. Reklamációmat az autójavítóban is jogosnak tartották, és 17 pontban foglalták össze észrevételeimet. Kérték, hogy a gépkocsit utólagos javításra hagyjam ott. így indult a szabadságom, de gondoltam, hamar végeznek a javításokkal, a hiá­nyok pótlásával. Két és fél nap után mentem érte, és a járművet a következőképpen találtam. A kocsim a telephely udvarán állt piszkosan, a frissen festett részekre a por rászáradt, a kifogásolt helyek to­vábbra is rozsdásak voltak... Ezt már nem hagyhat­tam szó nélkül, kértem az igazgatót, saját szemével győződjön meg a 120 ezer forintos munka minősé­géről. A mai árak mellett ez megengedhetetlen! Én nem új autót kértem vissza, mint ahogy az igazgató úr meg is jegyezte: „mit akarok, tízéves autóból újat?” Nem, csak becsületes munkát, tisztességes árért. A folytatás — mondanom sem kell — újabb pontokba szedett jegyzőkönyv. Egyelőre elegem van ebből a szolgáltatásból, nem vagyok hajlandó a nyári szabadságom emiatt feláldozni. Fél év után, amikor ismét hazatérek, újra próbálkozom... Egyet viszont megtanultam, s jó tanácsként továbbadom: ebben a szervizben számolni már igen jól tudnak, de dolgozni még nem! Báder Nándor Eger Horoszkóp július 15-től 21-ig KOS (Ill.21.-rv.20.) Szerelem: Sze­reti a változa­tosságot, s ez még azzal is így van,aki egyéb­ként boldogan él partnerével. Általában akkor akar „kirúgni a hámból”, amikor otthon túl jó dolga van. Hivatás: Megalapoz­hatja tekintélyét, felettesei elfo­gadják ötleteit, kollégái tisztelik, beosztottaival jól ki tud jönni, nem szabad tehát elhamarkodott ítéletet mondania környezetéről. BIKA (IV.21. - V.21.) Szerelem: Csak bizton­ságban érzi jól magát. A leg­apróbb bi­zonytalanság is képes kikészí­teni az idegeit, különösen most, hogy fáradtabb, mint bármikor. Hivatás: Próbálja meg kicsit visz- szafogni magát. Ez az időszak nem kedvez azt új tervek megva­lósításának. Helyezkedjen vára­kozó álláspontra, közben figyelje az eseményeket. IKREK (V.21. - VI.21.) Szerelem: Olyan ember mellett szeret­ne lehorgo­nyozni, aki nemcsak érzé­ki, hanem okos is. Alighanem ezekben a napok­ban rátalálhat — ha még eddig nem sikerült összejönniük. Hi­vatás: Annyi a teendője, hogy legszívesebben megtoldaná a na­pokat még hat-nyolc órával, ak­kor talán mindennek a végére ér­hetne. így csak halmozódnak az elintézetlen ügyek, ami felettébb idegesíti. RÁK (VI.22. - VII.22.) Szerelem: Az egyedülállók mindent elkö­vetnek, hogy a házasság révé­be jussanak. A nagy igyeke­zetben még arra sincs idejük, hogy kiismerjék partnerüket, így viszont elkerülhetetlen a csaló­dás! Hivatás: Ha most sikerül le­vetkőznie kisebbrendűségi érzé­sét, igazán nagy dolgokat vihet véghez, s a ranglétrán is előbbre OROSZLÁN (VII.23. - VIII.23.) Szerelem: Temperamen­tumos partner illik Ónhoz, aki a napi gon­dok mellett is képes színt vinni a kapcsolatba. Ha jelenlegi partnere nem ilyen, most erős a kísértés, hogy végleg szakítson vele. Hivatás: Saját ügyeiben csak akkor léphet tovább, ha az­zal nem keresztezi környezete el­képzeléseit! SZŰZ (VIII.24. - IX.23.) Szerelem: Ha túl magasra ál­lítja a mércét, nem lesz, aki „átugorja”, és azon kapja ma­gát, hogy me­gint egyedül maradt! Hivatás: Alaposan túlhajtotta magát, aminek testi-szellemi fáradtsága köszönhető. Pihenni! Pihenni! Pihenni! És diétázni, egészsége érdekében. MÉRLEG (IX.24. - X.23.) Szerelem: Ha még nem há­zas, ezekben a napokban rá­szánja magát az esküvőre. A végső döntésre csütörtök a legalkalmasabb. Hi­vatás: Rendkívül felbosszantja valami apróság, napokig nem tud rosszkedvétől szabadulni. Új elképzelések foglalkoztatják, de terveiről egyelőre senkinek ne szóljon. Amennyiben új állást szeretne, ezek a napok kedvező­ek a változtatásra. SKORPIÓ (X.24. - XI.22.) Szerelem: Aki olyan, mint a sündisznó, azt nehéz simogat­ni. Ha valóban gyengédséget vár a partneré­től, ne szurkálja örökké éles ful­lánkjaival. Hivatás: Nem biztos, hogy akkor ér előbb célba, ha most hajt rá. Hagyja, hadd érle­lődjenek a dolgok, és csak a leg­kedvezőbb pillanatban lépjen közbe. NYILAS (XI.23. - XII.21.) Szerelem: Ösz- szetéveszti a szerelmet a ba­rátsággal. Amit most érez, az inkább a barátsághoz sorolható. Hivatás: Szép légvá­rak helyett tervezze meg a jövő­jét reálisan. Most belelát mások kártyájába is, tehát könnyebben tud lépni. Legyen határozott és céltudatos, ez nemcsak önbizal­mát növeli, környezetét is elbű­völheti, ezzel tovább növelheti esélyeit. BAK (XII.22. - 1.20.) Szerelem: Az egyedül élő Bakok szíve­sen változtat­nának helyze­tükön, de csak keveseknek adatik meg, hogy ebben az idő­szakban megfelelő partnerre ta­láljanak. Érdemes volna várni a döntéssel! Hivatás: Nem szíve­sen hagyja ott a munkáját, még két-három hétre sem, ezért aztán nehezen szánja el magát a nyara­VÍZÖNTŐ (1.21. — 11.21.) Szerelem: Füg­getlenedési tö­rekvései túl jól sikerülhetnek, és nemcsak az Ön által vá­gyott két-há- rom hétre, hanem végleg eltávo­lítja maga mellől partnerét. Hi­vatás: Most mások döntenek Ön helyett, és ezt rendkívül nehezen viseli, még akkor is, ha az esemé­nyek kedvező irányba vezetik életét. HALAK (II. 21. - ffl.20.) Szerelem: Biz­tonságra vá­gyik, s ezért megalkudni is képes. A baj akkor kezdő­dik, ha a kompromisszumot tragédiaként éli meg. Hivatás: Nehezen viseli a kritikát, még akkor is, ha netán a kritizálónak igaza van. Sőt, még akkor is, ha az illető a felet­tese. A héten ebből jókora konf­liktus kerekedik. Herczeg Kata (Átvéve a Tvr-hétből)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents