Heves Megyei Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-176. szám)

1991-07-13 / 163. szám

HÍRLAP, 1991. július 13., szombat MEGYEI KÖRKÉP 3 A megyei érdekegyeztető fórum állásfoglalása Fohtos, hogy az adó „beszedhető” legyen Ingyenes gyógyítás A természetgyógyászok július 18-án, csütörtökön délután 5-től 7 óráig ingyenes gyógyításra vár­ják a „fényadókat” és a gyógyul­ni vágyókat Egerbe, a Bajcsy- Zsilinszky út 9. szám alatti tanács­adóba. Ez az akció egész nyáron — a továbbiakban hétfőn és csü­törtökön délután — ugyanebben az időpontban folytatódik. Az FKgP új programjáról Gyöngyöspatán Fórummal egybekötött falu­gyűlést hívott össze a Független Kisgazdapárt vasárnap — azaz holnap — délután négy órára a gyöngyöspatai művelődési ház­ba. Az érdeklődők feltehetik a kárpótlással, illetve az FKgP programjával kapcsolatos kérdé­seiket, s természetesen vitára is sor kerülhet. Meghívták Dragon Pál országgyűlési képviselőt (FKgP), s az eseményen jelen lesznek a párt megyei vezetői is. Modern tánc­és mozgásművészet A Budapesti Műszaki Egye­tem kulturális titkársága immár hagyományosan minden évben megrendezi 1DMC NYÁRI WORKSHOP-ját. Erre az ese­ményre idén augusztus 3. és 16. között kerül sor, amikor is jazz- tánc, afro-haiti tánc, musical, Tai-Chi, step, mozgásszínészet, Gmtowszki-módszer és ütő­hangszer-tanfolyamokon vehet­nek részt az érdeklődők. Vidéki­ek részére kedvezményes áron diákszállást biztosít a rendező­ség. A kurzusok színhelye az egyetem központi épülete (1111 Műegyetem rakpart 3.) — jelent­kezni itt lehet személyesen, au­gusztus 2-án. Képzőművészeti nyári tábor Augusztus 12-től 24-ig kép­zőművészeti nyári tábort szervez gyerekeknek az egri Vitkovics- ház. Akik kellő kézügyességgel és fantáziával rendelkeznek — vagy legalábbis úgy érzik —, au­gusztus 1-je és 12-e között je­lentkezhetnek a táborba. A megyei érdekegyeztető fó­rum júliusi ülésén a résztvevők a helyi adók, az új bérleti dijak ki­alakításával kapcsolatban foglal­tak állást. Elismerték, hogy az önkor­mányzatoknak szükségük van a helyi adókból származó bevétel­re, s kívánatos a bérleti díjak ren­dezése is. Az előbbi bevezetésére azonban — szerintük — legha­marabb 1992. január elsejétől van mód: ezt megelőzően nem biztosítható az összhang az érvé­nyes, ám változásra érett adózá­si, számviteli szabályokkal. Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítottak a fórum résztve­vői annak, hogy az adó és bérleti dijak megállapításánál helyesen válasszák meg a mértéket. Még­hozzá úgy, hogy a dijterhek ne le­hetetlenítsék el az adott tevé­kenységet, a költségnövekedés ne legyen inflációgeijesztő, a foglalkoztatásra negatívan ható A következő testületi ülésre készülnek a kisközség lakossági képviselői, akik ezúttal azt terve­zik, hogy bővítik a polgármesteri hivatal ügyfélfogadási idejét. Eddig is naponta megtalálták a hivatal szakemberét a helybeli­ek: hétfőn és szerdán az ügyinté­ző, illetve a polgármester, ked­den és csütörtökön a köijegyző, pénteken 10-14 óra között ismét a polgármester állt az állampol­gárok rendelkezésére. Az ügyes-bajos dolgaik inté­zése szerencsésebb lenne — volt a falubeliek véleménye —, ha egy ember kísérné figyelemmel a fel­vetéseket az első lépéstől az utol­sóig. így gondoltak arra, hogy — tényező, és nem utolsósorban: hogy beszedhető legyen. Arra is felhívták az önkormányzatok fi­gyelmét, hogy az így beszedni szándékozott adókból olyan be­ruházásokat és ötleteket támo­gassanak, amelyek az adott tér­ség infrastrukturális helyzetét ja­vítják, kedvezőbb, vonzóbb tere­pet teremtenek a vállalkozások­ra, fejlesztésekre. Egyidejűleg fordítsanak nagyobb figyelmet azokra, akik tevékenységüket engedély nélkül folytatják, így az illegális jövedelmek demoralizá­ló hatását csökkenteni lehet. A megyei érdekegyeztető fó­rum javasolta továbbá, hogy az önkormányzatok éljenek a ren­delet által széles skálán biztosí­tott kedvezmények megadásával, a differenciálással, annak érde­kében, hogy ez is eszköz lehessen az adott település arculatának ki­alakításakor, a hiányszakmák, szolgáltatások támogatásánál. a köijegyzőségen belül — egy ál­landó munkatárs teljesítene ügyeletet Tófalu polgármesteri hivatalában. Ezzel elérhetnék, hogy kevesebb ügyben kelljen átmenniük a szomszédos Aldeb- rőre. Az önkormányzati ülésen vár­hatóan arról is szó esik majd, hogy a hónap végén, illetve au­gusztus elején megkezdődik az útkarbantartás a községben. Ek­kor újítják fel a Széchenyi utca mintegy 300 méternyi szakaszát is. Jó hír a helybelieknek az is, hogy elkészült az új buszváró, amelyet a hónap végéig a Kos­suth utcában állítanak fel a már meglévő jobb oldalival szemben. Elkészült a buszváró Tófalun Üj ügyfélfogadási rendet tervez az önkormányzat Eger egy éjszakája Az Egri Városi Televízióhétíő esti programja ezúttal eltér a megszokottól. A szokásos híra­dó után a stáb városunk egy éj­szakáját tárja a nyilvánosság elé. Kérik, hogy akinek vasárnapról hétfőre virradó éjszaka fontos bejelentése van, hívja a 19-999- es számot, a stúdió ugyanis állan­dó éjszakai ügyeletet tart ekkor. Minden témajavaslatot és hírt örömmel vár a szerkesztőség. Környezetvédelmi vízitábor Poroszlón A poroszlói „régi” iskola udvarán vernek tanyát a fiatalok au­gusztus 5-től 16-ig. A Heves Megyei Környezetvédők Szövetsége és a Megyei Művelődési Központ környezetvédelmi vízitábort szervez az érdeklődőknek. A tizenkét napos programban — a kenuzás, csóna­kázás, vízitúrák mellett — a környék növény- és állatvilágának védel­me, a vizek és a zöldövezetek tisztítása szerepel. A hasznos és szóra­koztató vakációt környezetvédelmi előadások, vetélkedők színesítik még. Vásárhely — hatvani szemmel Képviselőink az alföldi város testületi ülésén A napokban Hódmezővásár­helyen járt a hatvani képviselő- testület három tagja, hogy — mindenképpen figyelemre méltó kezdeményezésként — megis­merje a nagy alföldi város önkor­mányzatának működését, az ez­zel összefüggő eredményeket, gondokat. Megemésztve immár a tapasztaltakat, az ott szerzett benyomásokat, rövid interjút kértünk a képviselőktől, akik — mint Szinyei András polgármes­ter is megjegyezte — az egyik kö­zeli testületi ülésen részletesen kifejtik majd az út kapcsán szer­zett benyomásaikat. Először Tá- bi Zoltánra figyeljünk! — Örülök az útnak, mert a vá­sárhelyi városházán lezajlott képviselő-testületi ülésen volta­képpen azt tapasztaltam, hogy vannak ugyan eltérések az ügy­kezelésben, munkabizottságaink ténykedésében, de nekünk sincs szégyenkeznivalónk. Ha csak azt ki nem emelem, hogy Vásárhe­lyen a különböző pártok képvi­selői nálunk fegyelmezettebben kötődnek az adott témához, nem ismétlik untalan egymást, hanem a szándék végső kicsengésére koncentrálnak rövidre fogott, jól felépített megnyilatkozásukban. A tárgyszerű hozzászólások egyúttal polgármester dolgát is megkönnyítették persze az ép­pen napirenden szereplő költ­ségvetés vitájában. Egy másik té­mával összefüggésben viszont azt kellett megállapítanom, hogy a mi „hatvani betegségünk” átterjedt a tőlünk 200 kilométerre lévő Vá­sárhelyre is. Kiderült, hogy a mű­velődés ott szintén mostohagye­rek. Mert bármiféle elvonásra van szükség, az erre előirányzott ösz- szegből faragnak le. Dr. Molnár Lajos a vásárhelyi út okán elsőként a 29 tagú testü­let összetételére tett célzást, megjegyezve: all kisgazda kép­viselő jelenléte okkal igazodik a város gazdaságának struktúrájá­hoz, hiszen egy igen nagy határú településsel van dolgunk. Maga e tény enyhíti a különböző ellátási gondokat, s könnyebben megte­rem a kontaktus, a közös állás­pont a város más problémáinak megoldása tekintetében is. Utánzásra késztet továbbá, hogy az oktatás, művelődés, vallásügy egyetlen szakbizottság kezében van, s ennek ráadásul az anyagi dolgokkal jóformán nem is kell foglalkoznia, hanem kifejezetten a belső tartalmi munkára kon­centrálhat. Ami pedig a külső városképet illeti? Vásárhelyen hosszú évtizedek óta jeles főépí­tészek váltották egymást, szem- revaló lakónegyedeket, épülete­ket, köztereket hagyva az utókor­nak. Mi, hatvaniak viszont mos­tohagyerekek voltunk, s ezt a hát­rányt kellene behoznia a végre kiküzdött státusnak, illetve Papp Váry Zsolt főépítészünknek, aki e tisztet immár betölti mindany- nyiunk reménykedésére. Koós Zoltánnéképviselőnk fi­gyelmét a vásárhelyi városházán kialakított irodarendszer ragadta meg, ami szerinte jó irányú kez­deményezés. Jegyzői hivatal sincs, hanem ennek funkcióját egy törzskari iroda tölti be a kü­lönböző reszortok egy-egy kép­viselője révén. De ugyanekkor feltétlenül Hatvant dicséri az igen exponált lakásügyi társadal­mi bizottság ténykedése, s a hoz­zá kapcsolódó támogatási rende­let létrejötte. Ugyanekkor a vá­sárhelyiek a különböző jogsza­bályok alkotásában és azok érvé­nyesítésében tartanak előbb Hatvannál. De nemcsak a tárgyi ismeretszerzés lehetősége volt hasznos a küldöttség szemszögé­ből nézvést, hanem a gyors part­neri kapcsolat létrejötte, amit kora délutántól éjfélig tapasztal­hattak a Heves megyei képvise­lők. Mi több: leszűrhették egyút­tal azt a tanulságot is, hogy jó egy ilyen vendégeskedés, de még töb­bet hozhat a konyhára, ha továb­bi összehasonlítási alapot teremt e küldöttség részére az önkor­mányzat. Ennek során még ket­tő-három Hatvantól, Vásárhely­től elütő jellegű város életébe, önkormányzati munkájába kel­lene betekinteniük Hatvan kép­viselőinek. (moldvay) Termelési szünet a bélapátfalvi gyárban V.. „Itt csak cementet lehet gyártani” (Fotó: Szántó György) (Folytatás az 1. oldalról) — A gyár összes dolgozójára. Az egy hónap oly módon „áll ösz- sze”, hogy van egy hét takarítás az üzem területén, aztán min­denkinek ki kellett venni egy hét fizetett szabadságot, ezenkívül van két hét „pihenő” nyolcvan­százalékos bér mellett. így egyeztünk meg a szakszervezet­tel, s megértették a dolgozók is, hogy nem tehettünk mást. Köz­ben kisebb karbantartási mun­kákat is elvégzünk, olyanokat, amelyek nem pénz-, hanem in­kább munkaigényesek. — Tehát ezúttal nem kellett el­bocsátani senkit. — Igen, de azt is el kell mon­danom, hogy az év eleje óta erő­sen csökkentettük a létszámot. Idén januárban még mintegy ki- lencszáz dolgozónk volt, viszont azóta elengedtük a nyugdíjas al- kalmazottainkat, harminc em­bert, a napokban pedig azok mennek, mehetnek bizonyos fel­tételek mellett nyugdíjba, akik közel vannak a korhatárhoz — nálunk az ötvenhat év felettiek. Utánuk néhány évig a cég fizeti a nyugdijat. Ez körülbelül hatvan embert érint. Mindezek mellett jelenleg már a korábbiakhoz ké­pest jóval szigorúbban toroljuk meg a fegyelmezetlenségeket. Amiért régen néhány dorgáló szó járt, az most könnyen elbo­csátással végződhet. Az év végé­re egyébként nyolcszáz főnél ke­vesebbnek kell majd lennie a lét­számnak. — A pihenő egy hónapos. Ez idő alatt, ha minden jól megy, ér­tékesíthetik a meglévő készlete­ket. Gondolja, hogy ezt követő­en, augusztusban már lesz keres­let a cement iránt, szóval, termel­hetnek majd anélkül, hogy a nya­kukon maradna az áru? — Az biztos, hogy augusztus elején felvesszük a munkát, azonban azt nem tudni, hogy ké­sőbb mi történik. Általában nyá­ron szoktak az emberek építkez­ni, betonozni, decemberben-ja- nuárban pedig eddig is mindig kevesen vásároltak cementet. Ezért valószínűsíthető, hogy az év hátralévő részében valamikor, elsősorban télen, újra termelési szünetre kényszerülünk. — Hiába vannak szinte na­ponta külföldi érdeklődők — Kuvaitból, Izraelből —, nekik is magas az ár. Nyugatra meg a fu­varköltségek magasak. Sajnos a helyzetünket nehezíti, hogy itt a gyárban a termékváltás nem le­hetséges. Itt csak cementet lehet gyártani. Egyedül annyit tehe­tünk, hogy többet készítünk az olcsóbb fajta cementből, ez har­minc forinttal kevesebbe kerül, mint a másik. Rénes Marcell Öregszik a megye Nyugdíjasok és nyugdijak Megyénkre is és az országra is az örege­dés a jellemző. Mint a Központi Statisztikai Hivatal Heves Me­gyei Igazgatóságá­nak munkatársától megtudtuk, a nép- számlálás előzetes adatai alapján — 1990 elején — me­gyénk lakosságának 25,8 százaléka és az országban élők 22 százaléka elérte, vagy már meghaladta a nyugdíjkorhatárt. Ezért is tart egyre na­gyobb érdeklődésre számot az idősek életkörülményeinek vizsgálata. Megyénkben a T ársadalombiztosí- tási Igazgatóság ada­tai szerint 1991 már­ciusában 74.097-en részesültek sajátjogú nyugellátásban, szá­muk 5,8 százalékkal nagyobb, mint 1990 májusában. Mintegy 70 százalékuk öreg­ségi nyugdíjas. A saját jogú nyug­díjasok több mint fele nő, számuk job­ban emelkedik, mint a férfiaké. Jelentősen nőtt a nyugdíjkorha­táron aluli „fiatal” nyugdíjasok száma és aránya. Egyre töb­ben éltek a koren­gedményes nyugdí­jazás lehetőségével, illetve mások egész­ségi okok miatt vo­nultak nyugalomba. Életkörülményei­ket, megélhetésüket döntően a nyugdíj nagysága, illetve re­álértéke határozza meg. A saját jogú nyugdíjasok átlago­san 1991 márciusában 7738 Ft-ot kaptak, az egy évvel ezelőttinél 1721 Ft-tal többet. Ez jórészt a réteg össze­tételében bekövetke­zett változásokkal, az új nyugdíjasok belé­pésével függ össze. Feltűnő még, hogy a férfiak átlagnyugdíj a jóval több, mint a nő­ké. A különbség az öregségi nyugdijak esetében még na­gyobb. Nemcsak nemen­ként, hanem ezen be­lül korcsoportonként is jelentősen eltér a nyugdijak nagysága, de a férfiak nyugdija — a 80 évesek és az idősebbek kivételével — nagyobb, mint az átlagnyugdíj, a nőké minden korcsoport­ban elmarad ettől. Zarándokok érkeznek Budapestről is Búcsú Egerszalőkon A hét végén hagyományosan búcsút rendeznek Egerszalőkon, a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére. Szombaton délután körülbelül nyolcvan zarándok érkezik Budapestről, majd este hét órától szentmise lesz, ame­lyet Antal János plébános celeb­rál. Éjfélkor szentségimádást és gyertyás körmenetet tartanak, amelyen a most szentelt Zubály Lajos misézik. Vasárnap délelőtt tíztől búcsúi szabadtéri nagymi­sére kerül sor, amelyet dr. Kere­kes Károly zirci apát celebrál. A következő hét végén, július 18-tól 21-ig újabb egyházi ese­ménynek ad otthont Egerszalók, nyolcadik alkalommal gyűlnek össze fiatalok lelkigyakorlatra a Mária-kegyhelyen. A találkozó vendége lesz dr. Surján László népjóléti minisz­ter is. Kutyaól a lakó­telepen... Otthonra lelt egy kóbor kutya az egri Csebokszá- ri-lakótelcpen. A szün­idős gyerekekhez csapó­dott, hálásan fogadta a si- mogatást, a feléje nyújtott élelmet. Aztán a srácok össze- eszkábáltak neki egy kuc­kót, ahol kényelmesen meghúzódhatott éjsza­kánként. S ahogy teltek a napok, a felnőttek is meg­szokták a papírból-fábói emelt kutyaólat, és egyre többen töltötték tele a kis edényeket ennivalóval, vízzel. Mert — mint idő­közben kiderült — már nemcsak egyetlen ebnek kellett gondját viselniük, hanem a kicsinyeknek is, amelyek már ide szület­tek. Az Olasz utcába, a hőközpont tövébe... S most félreértés ne es­sék: akik elmondták e történetet a kóbor kutyá­ról s lelkes gondozóiról — nem sintérért kiáltot­tak...! Ellenkezőleg, örö­kös gazdát keresnek a ku­tyacsaládnak, még mi­előtt valóban kilakoltat­nák őket a „rosszhisze­műséget” feltételező em­berek. Mondván: a lakótele­pen a négylábúak nélkül is „kutyaidőket” élnek... (-S)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents