Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. június 12., szerda Beethovennel gyógyít Hatvan vendége lesz Ruha István Olymposi hó Az ókori görögök úgy tar­tották, hogy mivel az Olym- pos csúcsa állandóan ködbe burkolózik, minden bizony­nyal ott laknak az Istenek. Mára azonban már akadnak sokan, akik mégiscsak meg­közelítik a csúcsot, esetleg fel is kapaszkodnak oda, s közü­lük még a legöregebbek is azt mondják: még soha nem lát­tak ekkora havat nyár elején az Olymposon. Hiszen né­hány centiméter mindig fedi a sziklát, de ekkora hóviha­rok, mint amilyenek az idén voltak, egyáltalán nem szo­kásosak. (Fotó: Szántó György) Amerikától Lőrinciig Olvasóink reklamálják... Az utóbbi hetekben igencsak megszaporodott azoknak a leveleknek a száma, amelyekben előfizetőink, olvasóink reklamálják, hogy vagy későn, vagy egyáltalán nem kapják meg a Heves Megyei Hírlapot. A közelmúltban Ameriká­ban élő előfizetőnk küldött levelet szerkesztőségünknek, íme, három levél a sok közül. Mint lapunk múlt heti előzete­sében olvashatták, június 15-én, szombaton este — a Tőkés-moz­galom és Délsziget-barátok IV. országos találkozójának prog­ramja közepette — a Damjanich- szakközépiskola dísztermében koncertezik több nemzetközi verseny díjazottja, Ruha István, a világjáró kolozsvári hegedű- művész, akivel sikerült interjút készítenünk. Először pályakez­déséről érdeklődtünk: — Nagykárolyban születtem, most hatvan esztendeje, ilyen­formán kicsit jubileumi ajándék­nak szánom a hatvani koncertet is mindazok részére, akik meg­tisztelik fellépésemet. Egyéb­ként igen fiatalon, alig 10 évesen kezdtem a pályát, majd igen gyorsan sikerült művészdiplo­mát szereznem a kolozsvári kon­zervatóriumban. Emlékszem: a kezdet kezdetén alig tudtam ál­lam alá szorítani a hegedűt, 15 éves koromban viszont már hangversenyeken léphettem föl, majd szép lassan megjött az első külföldi szerződés. Azóta talán többet koncertezek a nagyvilág­ban, mint amennyi időt kolozs­vári otthonunkban, családi kör­ben tölthetek. Közben tanítok, s ha feltűnik környezetemben egy-egy tehetséges fiatal, szeret­ném viszonozni azt, amit egykori mestereimtől kaptam. — Mi rejtezik hegedűjében? Milyen programmal lép pódium­ra Hatvanban? — Elég gazdag a repertoá­rom, mert több zeneszerző mű­vészete-áll közel a szívemhez. Most mégis legkedveltebbeket szólaltatom meg, s műsorra tűz­tem néhány bravúrszámot is, hogy játékom széles skálán mu­tatkozzék meg. Gondolok itt Ta- rantini Ördögtrillájára, vagy ép­pen a választott Kreizler- és Sa- rasate-művekre. — Hogyan ítéli meg a mai vi­lágot, különös tekintettel az eu­rópai helyzetre? Mintha a létküz­delem közepette elfordulnánk a veretes, igaz művészettől, s a bóv­li törne egyeduralomra. Egyálta­lán: a XX. század vége, a ma tár­sadalma — itt és túl a tengereken — mintha kiszikkadt, elidegene­dett volna a klasszikusan értel­mezett művészeti műfajoktól. Ön miként ítéli meg ezt a kérdést? — Szerintem nem szabad ál­talánosítani. De ugyanekkor azt is mondom, hogy nem lehetünk közömbösek a helyzet megítélé­sében. Tehát kinek-kinek a maga műfaján belül kell olyan impul­zusokat közvetítenie, amelyek visszafordíthalják ezt a károsnak mutatkozó folyamatot. A jót, a nemest, vagyis a jellemformáló művészeti alkotásokat kell az előtérbe tolnunk, hogy érvénye­süljenek, hogy gyógyítsanak. Hatvani műsoromban elhangzik majd Beethoven Tavaszi szoná­tája! Állítom, hogy olyan mű, amelynek lélekmentő ereje alól senki nem szabadul. S ugyanak­kor ez a darab, s a hozzá hasonló­ak építenek hidat lélektől lélek­ig, egyik néptől a másikig. Tehát ujfent emberarcúvá válik köröt­tünk a világ... Makiár Két éve múlt, hogy Makiáron lakunk, és nemegyszer ment be a férjen*a postára az újságért, ahol is közölték vele: nekünk bizony nincs újságunk. Tessék elhinni, nem éri meg az az idegőrlés és kellemetlenség — bármennyire is szeretem lapjukat —, hogy én há­zaljak a pénzem mellett a munka után, hogy kiderítsem, hogyvan- e újság. Egyébként a mi körze­tünkben levő postásnak van egy nagyon rossz szokása. Időnként a szomszédokat, vagy aki éppen erre jár, azt küldi el az újságok­kal. Akik nem is tudják, hogy ki­nek milyen lap jár. ő pedig az időt valahol eltölti. Kérem, kö­zöljék felháborodásomat, mert továbbra is szeretném lapjukat olvasni. Tisztelettel: Kádas Andrásné, Makiár Kertész u. 2. * Mint Nagy Lászlónétól, a makiári postahivatal vezetőjétől megtudtuk: ha nem is jellemző az érintett kézbesítőre a külde­mények „átruházása”, de sajnos már előfordult. Ezenkívül az sincs kizárva, hogy az utcabeliek tüntetik el időnként panaszo­sunk lapját, „a kapcsolat ugyanis nem éppen felhőtlen közöttük.” A hivatal vezetője rendszere­sebb ellenőrzést ígért. Nem nagy vigasznak tűnik, de a semminél azért több... Lőrinci 35 éve a lap olvasója vagyok, de ami mostanában történik, az felháborító. Ezelőtt 2 hete szom­baton keresem az újságot, kér­dem a postát. Azt mondták, nem érkezett meg. A szombati újság­ban vannak tudniillik a szombati és vasárnapi sport- és más műso­rok. 1990. május 27-én várom, hogy megnézzem az NB I., NB II., NB III. és a megyei eredmé­nyeket. Erre megint nem jött meg a Heves Megyei Hírlap. Többen fölháborodtunk, pláne a sportszerető emberek. Megint el­mentem a postára, de azt mond­ták: ők népi tehetnek róla, majd megkapom holnap. Én nem azért járatom az újságot, hogy a szombati újságot hétfőn olvas­sam, a hétfőit meg kedden vagy szerdán. Közben a lap árát az égig emelik, a kézbesítés meg fe­lületes. Kérek erre választ és in­tézkedést. Maradok tisztelettel: Baranyi János Lőrinci Május 1. u. 10. * Kiss Istvánná, a lőrinci posta- hivatal vezetője szerint sajnos a panasz jogos. Május 25-én ugyanis nem kevesebb, mint 100 Hírlappal kaptak kevesebbet, így nem jutott valamennyi előfi­zetőnek. A hiba a központban, Egerben történt, a lap elosztása­kor. Azt remélik, utoljára. Elné­zést kémek. USA Mellékelten eljuttatok Önök­nek a reklamációmhoz bizonyí­tékul szolgáló címet, amelyre ré­szünkre a Magyarországon előfi­zetett Heves Megyei Hírlapot küldik. Immár negyedszer reklamá­lunk a rossz címzés miatt. Elő­ször nem írták rá az „apartmen” számot, utána lehagyták azt, hogy „Amerika”, majd lemaradt a városhoz tartozó „irányító- szám”, és most az „apartmen” számból a „4”-es. Ugyanis, ha megnézik az előfizetéskor le­adott címet, azon az apartmen- szám 428, és nem 28. A sorozatosan elkövetett hibá­ik miatt az újságokat olyan rend­szertelenülkapjuk, hogy csak ki­dobott pénznek számíthatjuk az előfizetési díjat. Ebben az évben kb. csak a felét kaptuk meg az új­ságoknak. Kérem, szíveskedjenek a rí­met pontosan leírni, és a meg nem kapott újságokért az előfi­zetést egy negyedévvel meghosz- szabbítani, mivel a hibákat soro­zatosan Önök követték el, ami miatt az újság nem jutott el hoz­zánk, s ami megérkezett, az két hónapos késéssel jött. Kéi csCiíTi gondolom ~ nein túl nagyok, kérem szíveskedje­nek gondosabban címezni és csomagolni az előfizetett újsá­got. József Nyúl 6507 MARSOL RD., BLLDG. 4. APT. 428. MAYFIELD HTS., OH. 44124 USA * A hibát nem mi követtük el, hanem a Hírlap- és Postaszállítá­si Igazgatóság. Olvasónk rekla­mációját továbbítottuk Kövesdi Ferencné igazgatónak, reméljük, mielőbb helyrehozzák mulasztá­sukat. Értjük ez alatt azt is, hogy a meg nem kapott újságot is pó­tolják a jogos reklamálónak. (moldvay) Döller és Lendvai Ügynökség Kft Cím: 3300 Eger, Rózsa K. u. 10. Tel: (36) 12-046 Telefax: (36) 12-046. Telex: 63231 Irodatechnikai bemutató 1991. június 11—14 közéit naponta iö—Í6-ig a Rózsa K. u. 10. sz. alatti üzlethelyiségünkben. — TRIUMPH-ADLER fénymásolók, írógépek — INTIMUS iratmegsemmisítők — Iratkötők, iratragasztók, tisztítóeszközök — PACKARD BELL számítógépek — Ügyviteli szoftverek Tisztelettel várunk minden érdeklődőt! jam} V. eycy tttofi Kötözz meg, és ölelj! k Ha lakásunkba beront egy férfi, megkötöz minket, és azt mond­ja, azért teszi, mert így módunk lesz jobban megismerni őt — hát lega­lábbis elcsodálkozunk Aztán második reakcióként dühbe gurulunk, de megpofozni sajnos nem tudjuk: kezünk, lábunk madzagban, szán­kon ragtapasz. Pedro A Imodovar filmje spanyol, és ezt nem lényegtelen hangsú­lyozni. Úgy tartják, e nemzet emberpárjainak sajátossága, hogy noha fűti őket a szerelem (pezsegő vérük...), bizonyos etikai szokásokat, ősi illemszabályokat kénytelenek betartani. A film tehát eleve nem por­nográf. Sokkal inkább megható, ha az alaptörténetre gondolunk. Egy pszichiátriai intézetben kezelt (korántsem gyagyás, inkább klepto- mániás) fiú egyik szökése alkalmával beleszeret egy kábítós utcalány­ba. Annyira, hogy amikor ’’szabadul”, első dolga felkeresni őt — és a továbbiakra már utaltunk, kötözés, ragtapasz, satöbbi... Eszünkbe juthatna a Lepkegyűjto című könyv, illetve a felhasz­nálásával készült pszichokrimi. Eszünkbe is jut, de itt a légkör teljesen más. A rendező ugyan pengeélen táncol: pofonok is elcsattannak, vér is folyik, mégsem rettegünk, egy pillanatig sem. Eleve egy meleg te­kintetű fiút választott Ricky szerepére, aki már a nézésevei is gyen­gédséget sugall. Biztosak lehetünk benne, hogy szíve választottjának egy haja sem görbül, és a végén tényleg beleszeret. Melyik nő nem hatódik meg attól, ha egy férfi a lábai előtt he­ver? Szépen felépített, érzelmes történet ez, bár vannak mellékvágá­nyai, amit nem értünk. Miért kellett oly hosszan elidőzni egy filmfor­gatásnál — amelyben a főhősnő is szerepel —.felvillantva öregedő, tolószékes rendezőt, nagy fenekű asszisztensnőket, mindenféle^mű- vészi megszenvedést”, szakmai kelléktárat. Gyanút fogunk, hogy ta­lán férfi és nő szerelembe torkolló viadala kevésnek bizonyult egy egész estésfilm megtöltéséhez... És gyanúnk nem is nagyon alaptalan: a nőnek a foga fáj, férfi le gyógyszerért, de előtte kötözés, visszatérve bogozás, a nőnek még mindig raj, le drogért, de előtte megint csak kö­tözés, és aztán megint csak bogozás. Ami — mármint a monoton is­métlődés — megállná helyét egy lélektani krimiben, de az előbb már utaltunk rá, hogy ez nem az... Ez így egy kellemes, nyár eleji történet, még csak nem is megszo­kott amerikai, hanem ritkább: spanyol. Úgyhogy lazuljunk el kissé, akár még a szotyolát is elővehetjük a zsebünkből, élvezzük a szoba­belsőt, a kellemes megvilágítást, és várjuk, mikor jön a szerelem... Doros Judit Záray — Vámosi-show „Érzelmek iskolája” Az elmúlt hétfőn Záray Márta és Vámosi János adtak műsort az egri Megyei Művelődési Köz- ontban. Magunk sem akartunk inni a szemünknek, olyan táb­lás házat kaptak, és olyan forró ünneplést, amire az utóbbi idő­ben nemigen akadt példa ebben az intézményben. Pedig jártak itt nagy nevek, érett, komoly műso­rokkal. Mit is csinál ez a két énekes? Énekelnek, hozzák magukat, a maguk évtizedek óta ismert for­máját, műsorát, az örökzöld dal­lamokat, szerényen, újabbakkal is vegyítve. Felhangzik itt a Gyöngyhalász, a Járom az utam, az Egy hangulat, még a húszas évek végéről, a Kár összeveszni velem a két világháború közötti olasz slágertermésből, vagy az Úgy koppan az eső. Pattogós és érzelmes melódiák, amelyekben derű vált át borúra, lírai jókedvet alapoz még akkor is, ha az idő szűkre kimérve, hajtani kell a tempót. Mert a mai divat az elan- dalodást csak annyira engedi meg, hogy mire az arcokon leol­vasható érzelmi olvadást az elő­adók regisztrálják, máris tudják, tovább ke!! hajtani-pőrgsíni s ritmust, nem szabad engedni a teljes ellágyulásnak. Záray es Vámosi népszerű ár. Megengedhetik maguknak, ogy csaknem negyedórás beme­legítő szöveggel csavarják fel a várakozást, de akkor aztán bele­vágnak. Hatásuk titka talán egyebek között az is, hogyanem- egyszer szentimentális szövege­ket, dallamokat ez a két hang ér­dekesen ötvözi: itt mintha a férfi­hang lenne a líraibb, a lágyabb, hajlékonyabb, Záray orgánuma keményebb, határozottabb, „el­lensúlyozza” Vámosit, „fedélze­ten tartja”, mikor az éppen el akar merülni az érzelmek hullá­maiban. Bár ezen az estén arra is akadt példa, és csaknem rövid­zárlat, hogy Záray nem tudta korlátozni érzelmeit, es az ön­magát valló Tatabányai lányban elkapta a meghatottság nem mindig előnyös vihara. A két slá­gerénekest — ezt úgy is értjük, nogy ők ma is slágerek, másrészt úgy is, hogy csak sikerszámokat hajlandók énekelni, de azokat aztán teljes erőbedobással — ro­konszenves egyéniségük tartja a ódiumon. S talán az is, hogy eb­en a leszürkült, agyonstrapált mindennapi életben olyan érze­lemszegény életet élünk. Elle­nünk dolgozik minden. A sok­sok gond, a szórakozások sivár­sága, a zenei diktatúra harsogása a rádióban, a tévében, a szórako­zóhelyeken maga alá gyűri ezt az érzelmileg önmagától is elidege­nedő társadalmat. A többmilliós lemézforgalom igazolása ennek az énekesduónak, hogy otthon az emberek forgatják maguknak a kedvelt számokat, és amikor al­kalmuk nyílik a kedvenceket élő­ben hallani, hát törik magukat, beülnek egy bő órácskára a lélek andalgását elősegítő dallamok­ra. És mennyi minden belefér egy ilyen együttlétbe! Míg az egyik számnai többen a zsebken­dőjükbe szipognak, vagy némán, de jelentőségteljesen odahajol­nak pátjukhoz — itt sok-sok há­zaspárt láttunk —, az énekesek által dobálni kezdett fotók után már sokan az ellágyulásukról megfeledkezve kapkodtak. Mint a gyerekek. A pódiumnak szigorú lélekta­ni szabályai vannak. Ami ott tör­ténik, annak pontosan szerkesz- tettnek kell lennie. És mert Vá­mosi igazi showman, jó ötletek­kel ugratta be nemegyszer a pro­dukcióba a két jó zenészt, a bil­lentyűs hangszernél Zöldág Lászlót, és a dobos Bánki Pétert. Ezt a szereplési metodikát, a f iropagandalogásokat a fiata- abb. énekeseknek tanítani kelle­ne. (farkas) K <D 0) ■ O c £ 0) o o ‘O ■a o Q c o t 0) 1 Ül V| S i ä 1 f I a * ül t o. m I * I a OQ

Next

/
Thumbnails
Contents