Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-12 / 136. szám
4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. június 12., szerda Beethovennel gyógyít Hatvan vendége lesz Ruha István Olymposi hó Az ókori görögök úgy tartották, hogy mivel az Olym- pos csúcsa állandóan ködbe burkolózik, minden bizonynyal ott laknak az Istenek. Mára azonban már akadnak sokan, akik mégiscsak megközelítik a csúcsot, esetleg fel is kapaszkodnak oda, s közülük még a legöregebbek is azt mondják: még soha nem láttak ekkora havat nyár elején az Olymposon. Hiszen néhány centiméter mindig fedi a sziklát, de ekkora hóviharok, mint amilyenek az idén voltak, egyáltalán nem szokásosak. (Fotó: Szántó György) Amerikától Lőrinciig Olvasóink reklamálják... Az utóbbi hetekben igencsak megszaporodott azoknak a leveleknek a száma, amelyekben előfizetőink, olvasóink reklamálják, hogy vagy későn, vagy egyáltalán nem kapják meg a Heves Megyei Hírlapot. A közelmúltban Amerikában élő előfizetőnk küldött levelet szerkesztőségünknek, íme, három levél a sok közül. Mint lapunk múlt heti előzetesében olvashatták, június 15-én, szombaton este — a Tőkés-mozgalom és Délsziget-barátok IV. országos találkozójának programja közepette — a Damjanich- szakközépiskola dísztermében koncertezik több nemzetközi verseny díjazottja, Ruha István, a világjáró kolozsvári hegedű- művész, akivel sikerült interjút készítenünk. Először pályakezdéséről érdeklődtünk: — Nagykárolyban születtem, most hatvan esztendeje, ilyenformán kicsit jubileumi ajándéknak szánom a hatvani koncertet is mindazok részére, akik megtisztelik fellépésemet. Egyébként igen fiatalon, alig 10 évesen kezdtem a pályát, majd igen gyorsan sikerült művészdiplomát szereznem a kolozsvári konzervatóriumban. Emlékszem: a kezdet kezdetén alig tudtam állam alá szorítani a hegedűt, 15 éves koromban viszont már hangversenyeken léphettem föl, majd szép lassan megjött az első külföldi szerződés. Azóta talán többet koncertezek a nagyvilágban, mint amennyi időt kolozsvári otthonunkban, családi körben tölthetek. Közben tanítok, s ha feltűnik környezetemben egy-egy tehetséges fiatal, szeretném viszonozni azt, amit egykori mestereimtől kaptam. — Mi rejtezik hegedűjében? Milyen programmal lép pódiumra Hatvanban? — Elég gazdag a repertoárom, mert több zeneszerző művészete-áll közel a szívemhez. Most mégis legkedveltebbeket szólaltatom meg, s műsorra tűztem néhány bravúrszámot is, hogy játékom széles skálán mutatkozzék meg. Gondolok itt Ta- rantini Ördögtrillájára, vagy éppen a választott Kreizler- és Sa- rasate-művekre. — Hogyan ítéli meg a mai világot, különös tekintettel az európai helyzetre? Mintha a létküzdelem közepette elfordulnánk a veretes, igaz művészettől, s a bóvli törne egyeduralomra. Egyáltalán: a XX. század vége, a ma társadalma — itt és túl a tengereken — mintha kiszikkadt, elidegenedett volna a klasszikusan értelmezett művészeti műfajoktól. Ön miként ítéli meg ezt a kérdést? — Szerintem nem szabad általánosítani. De ugyanekkor azt is mondom, hogy nem lehetünk közömbösek a helyzet megítélésében. Tehát kinek-kinek a maga műfaján belül kell olyan impulzusokat közvetítenie, amelyek visszafordíthalják ezt a károsnak mutatkozó folyamatot. A jót, a nemest, vagyis a jellemformáló művészeti alkotásokat kell az előtérbe tolnunk, hogy érvényesüljenek, hogy gyógyítsanak. Hatvani műsoromban elhangzik majd Beethoven Tavaszi szonátája! Állítom, hogy olyan mű, amelynek lélekmentő ereje alól senki nem szabadul. S ugyanakkor ez a darab, s a hozzá hasonlóak építenek hidat lélektől lélekig, egyik néptől a másikig. Tehát ujfent emberarcúvá válik köröttünk a világ... Makiár Két éve múlt, hogy Makiáron lakunk, és nemegyszer ment be a férjen*a postára az újságért, ahol is közölték vele: nekünk bizony nincs újságunk. Tessék elhinni, nem éri meg az az idegőrlés és kellemetlenség — bármennyire is szeretem lapjukat —, hogy én házaljak a pénzem mellett a munka után, hogy kiderítsem, hogyvan- e újság. Egyébként a mi körzetünkben levő postásnak van egy nagyon rossz szokása. Időnként a szomszédokat, vagy aki éppen erre jár, azt küldi el az újságokkal. Akik nem is tudják, hogy kinek milyen lap jár. ő pedig az időt valahol eltölti. Kérem, közöljék felháborodásomat, mert továbbra is szeretném lapjukat olvasni. Tisztelettel: Kádas Andrásné, Makiár Kertész u. 2. * Mint Nagy Lászlónétól, a makiári postahivatal vezetőjétől megtudtuk: ha nem is jellemző az érintett kézbesítőre a küldemények „átruházása”, de sajnos már előfordult. Ezenkívül az sincs kizárva, hogy az utcabeliek tüntetik el időnként panaszosunk lapját, „a kapcsolat ugyanis nem éppen felhőtlen közöttük.” A hivatal vezetője rendszeresebb ellenőrzést ígért. Nem nagy vigasznak tűnik, de a semminél azért több... Lőrinci 35 éve a lap olvasója vagyok, de ami mostanában történik, az felháborító. Ezelőtt 2 hete szombaton keresem az újságot, kérdem a postát. Azt mondták, nem érkezett meg. A szombati újságban vannak tudniillik a szombati és vasárnapi sport- és más műsorok. 1990. május 27-én várom, hogy megnézzem az NB I., NB II., NB III. és a megyei eredményeket. Erre megint nem jött meg a Heves Megyei Hírlap. Többen fölháborodtunk, pláne a sportszerető emberek. Megint elmentem a postára, de azt mondták: ők népi tehetnek róla, majd megkapom holnap. Én nem azért járatom az újságot, hogy a szombati újságot hétfőn olvassam, a hétfőit meg kedden vagy szerdán. Közben a lap árát az égig emelik, a kézbesítés meg felületes. Kérek erre választ és intézkedést. Maradok tisztelettel: Baranyi János Lőrinci Május 1. u. 10. * Kiss Istvánná, a lőrinci posta- hivatal vezetője szerint sajnos a panasz jogos. Május 25-én ugyanis nem kevesebb, mint 100 Hírlappal kaptak kevesebbet, így nem jutott valamennyi előfizetőnek. A hiba a központban, Egerben történt, a lap elosztásakor. Azt remélik, utoljára. Elnézést kémek. USA Mellékelten eljuttatok Önöknek a reklamációmhoz bizonyítékul szolgáló címet, amelyre részünkre a Magyarországon előfizetett Heves Megyei Hírlapot küldik. Immár negyedszer reklamálunk a rossz címzés miatt. Először nem írták rá az „apartmen” számot, utána lehagyták azt, hogy „Amerika”, majd lemaradt a városhoz tartozó „irányító- szám”, és most az „apartmen” számból a „4”-es. Ugyanis, ha megnézik az előfizetéskor leadott címet, azon az apartmen- szám 428, és nem 28. A sorozatosan elkövetett hibáik miatt az újságokat olyan rendszertelenülkapjuk, hogy csak kidobott pénznek számíthatjuk az előfizetési díjat. Ebben az évben kb. csak a felét kaptuk meg az újságoknak. Kérem, szíveskedjenek a rímet pontosan leírni, és a meg nem kapott újságokért az előfizetést egy negyedévvel meghosz- szabbítani, mivel a hibákat sorozatosan Önök követték el, ami miatt az újság nem jutott el hozzánk, s ami megérkezett, az két hónapos késéssel jött. Kéi csCiíTi gondolom ~ nein túl nagyok, kérem szíveskedjenek gondosabban címezni és csomagolni az előfizetett újságot. József Nyúl 6507 MARSOL RD., BLLDG. 4. APT. 428. MAYFIELD HTS., OH. 44124 USA * A hibát nem mi követtük el, hanem a Hírlap- és Postaszállítási Igazgatóság. Olvasónk reklamációját továbbítottuk Kövesdi Ferencné igazgatónak, reméljük, mielőbb helyrehozzák mulasztásukat. Értjük ez alatt azt is, hogy a meg nem kapott újságot is pótolják a jogos reklamálónak. (moldvay) Döller és Lendvai Ügynökség Kft Cím: 3300 Eger, Rózsa K. u. 10. Tel: (36) 12-046 Telefax: (36) 12-046. Telex: 63231 Irodatechnikai bemutató 1991. június 11—14 közéit naponta iö—Í6-ig a Rózsa K. u. 10. sz. alatti üzlethelyiségünkben. — TRIUMPH-ADLER fénymásolók, írógépek — INTIMUS iratmegsemmisítők — Iratkötők, iratragasztók, tisztítóeszközök — PACKARD BELL számítógépek — Ügyviteli szoftverek Tisztelettel várunk minden érdeklődőt! jam} V. eycy tttofi Kötözz meg, és ölelj! k Ha lakásunkba beront egy férfi, megkötöz minket, és azt mondja, azért teszi, mert így módunk lesz jobban megismerni őt — hát legalábbis elcsodálkozunk Aztán második reakcióként dühbe gurulunk, de megpofozni sajnos nem tudjuk: kezünk, lábunk madzagban, szánkon ragtapasz. Pedro A Imodovar filmje spanyol, és ezt nem lényegtelen hangsúlyozni. Úgy tartják, e nemzet emberpárjainak sajátossága, hogy noha fűti őket a szerelem (pezsegő vérük...), bizonyos etikai szokásokat, ősi illemszabályokat kénytelenek betartani. A film tehát eleve nem pornográf. Sokkal inkább megható, ha az alaptörténetre gondolunk. Egy pszichiátriai intézetben kezelt (korántsem gyagyás, inkább klepto- mániás) fiú egyik szökése alkalmával beleszeret egy kábítós utcalányba. Annyira, hogy amikor ’’szabadul”, első dolga felkeresni őt — és a továbbiakra már utaltunk, kötözés, ragtapasz, satöbbi... Eszünkbe juthatna a Lepkegyűjto című könyv, illetve a felhasználásával készült pszichokrimi. Eszünkbe is jut, de itt a légkör teljesen más. A rendező ugyan pengeélen táncol: pofonok is elcsattannak, vér is folyik, mégsem rettegünk, egy pillanatig sem. Eleve egy meleg tekintetű fiút választott Ricky szerepére, aki már a nézésevei is gyengédséget sugall. Biztosak lehetünk benne, hogy szíve választottjának egy haja sem görbül, és a végén tényleg beleszeret. Melyik nő nem hatódik meg attól, ha egy férfi a lábai előtt hever? Szépen felépített, érzelmes történet ez, bár vannak mellékvágányai, amit nem értünk. Miért kellett oly hosszan elidőzni egy filmforgatásnál — amelyben a főhősnő is szerepel —.felvillantva öregedő, tolószékes rendezőt, nagy fenekű asszisztensnőket, mindenféle^mű- vészi megszenvedést”, szakmai kelléktárat. Gyanút fogunk, hogy talán férfi és nő szerelembe torkolló viadala kevésnek bizonyult egy egész estésfilm megtöltéséhez... És gyanúnk nem is nagyon alaptalan: a nőnek a foga fáj, férfi le gyógyszerért, de előtte kötözés, visszatérve bogozás, a nőnek még mindig raj, le drogért, de előtte megint csak kötözés, és aztán megint csak bogozás. Ami — mármint a monoton ismétlődés — megállná helyét egy lélektani krimiben, de az előbb már utaltunk rá, hogy ez nem az... Ez így egy kellemes, nyár eleji történet, még csak nem is megszokott amerikai, hanem ritkább: spanyol. Úgyhogy lazuljunk el kissé, akár még a szotyolát is elővehetjük a zsebünkből, élvezzük a szobabelsőt, a kellemes megvilágítást, és várjuk, mikor jön a szerelem... Doros Judit Záray — Vámosi-show „Érzelmek iskolája” Az elmúlt hétfőn Záray Márta és Vámosi János adtak műsort az egri Megyei Művelődési Köz- ontban. Magunk sem akartunk inni a szemünknek, olyan táblás házat kaptak, és olyan forró ünneplést, amire az utóbbi időben nemigen akadt példa ebben az intézményben. Pedig jártak itt nagy nevek, érett, komoly műsorokkal. Mit is csinál ez a két énekes? Énekelnek, hozzák magukat, a maguk évtizedek óta ismert formáját, műsorát, az örökzöld dallamokat, szerényen, újabbakkal is vegyítve. Felhangzik itt a Gyöngyhalász, a Járom az utam, az Egy hangulat, még a húszas évek végéről, a Kár összeveszni velem a két világháború közötti olasz slágertermésből, vagy az Úgy koppan az eső. Pattogós és érzelmes melódiák, amelyekben derű vált át borúra, lírai jókedvet alapoz még akkor is, ha az idő szűkre kimérve, hajtani kell a tempót. Mert a mai divat az elan- dalodást csak annyira engedi meg, hogy mire az arcokon leolvasható érzelmi olvadást az előadók regisztrálják, máris tudják, tovább ke!! hajtani-pőrgsíni s ritmust, nem szabad engedni a teljes ellágyulásnak. Záray es Vámosi népszerű ár. Megengedhetik maguknak, ogy csaknem negyedórás bemelegítő szöveggel csavarják fel a várakozást, de akkor aztán belevágnak. Hatásuk titka talán egyebek között az is, hogyanem- egyszer szentimentális szövegeket, dallamokat ez a két hang érdekesen ötvözi: itt mintha a férfihang lenne a líraibb, a lágyabb, hajlékonyabb, Záray orgánuma keményebb, határozottabb, „ellensúlyozza” Vámosit, „fedélzeten tartja”, mikor az éppen el akar merülni az érzelmek hullámaiban. Bár ezen az estén arra is akadt példa, és csaknem rövidzárlat, hogy Záray nem tudta korlátozni érzelmeit, es az önmagát valló Tatabányai lányban elkapta a meghatottság nem mindig előnyös vihara. A két slágerénekest — ezt úgy is értjük, nogy ők ma is slágerek, másrészt úgy is, hogy csak sikerszámokat hajlandók énekelni, de azokat aztán teljes erőbedobással — rokonszenves egyéniségük tartja a ódiumon. S talán az is, hogy eben a leszürkült, agyonstrapált mindennapi életben olyan érzelemszegény életet élünk. Ellenünk dolgozik minden. A soksok gond, a szórakozások sivársága, a zenei diktatúra harsogása a rádióban, a tévében, a szórakozóhelyeken maga alá gyűri ezt az érzelmileg önmagától is elidegenedő társadalmat. A többmilliós lemézforgalom igazolása ennek az énekesduónak, hogy otthon az emberek forgatják maguknak a kedvelt számokat, és amikor alkalmuk nyílik a kedvenceket élőben hallani, hát törik magukat, beülnek egy bő órácskára a lélek andalgását elősegítő dallamokra. És mennyi minden belefér egy ilyen együttlétbe! Míg az egyik számnai többen a zsebkendőjükbe szipognak, vagy némán, de jelentőségteljesen odahajolnak pátjukhoz — itt sok-sok házaspárt láttunk —, az énekesek által dobálni kezdett fotók után már sokan az ellágyulásukról megfeledkezve kapkodtak. Mint a gyerekek. A pódiumnak szigorú lélektani szabályai vannak. Ami ott történik, annak pontosan szerkesz- tettnek kell lennie. És mert Vámosi igazi showman, jó ötletekkel ugratta be nemegyszer a produkcióba a két jó zenészt, a billentyűs hangszernél Zöldág Lászlót, és a dobos Bánki Pétert. Ezt a szereplési metodikát, a f iropagandalogásokat a fiata- abb. énekeseknek tanítani kellene. (farkas) K <D 0) ■ O c £ 0) o o ‘O ■a o Q c o t 0) 1 Ül V| S i ä 1 f I a * ül t o. m I * I a OQ
