Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-01 / 127. szám

HEVES ÉS KÖRZETE HÍRLAP, 1991. június 1., szombat 5. Séta az arborétumban A természet örök (Fotó: Gál Gábor) Újdonság: a Hevesi Hírek A hevesi székhelyű Pont Ma­nager Kft. az önkormányzattal egyetértésben kiadta a Hevesi Hírek című üzleti és közéleti la­pot, amelynek első száma május 20-án nyolc oldalon került az ol­vasókhoz. A szerkesztők: Réz Tibor és Kolláth József elhatá­rozták, hogy kéthetente a várost érintő fontosabb eseményeknek, történéseknek, a lakosságot fog­lalkoztató dolgoknak nyilvános fórumot teremtenek. Az ezer példányban indult lap egyes szá­mainak ára 20 forint, amely elég magas, ezért arra törekszenek, hogy ezt mihamarabb mérsékel­jék. Egyébként év végéig még tíz megjelenést terveznek. A Hevesi Híreket a helyi Rákóczi Terme­lőszövetkezet Amazon Rota Kft.-je nyomja. Legközelebb jú­nius 3-án jelenik meg. A Tisza-tó holnapjáról Nagy jelentőségű országos konferenciát rendeznek június 10-11-én Kiskörén. Ott tartják a 19. Észak-magyarországi Urba­nisztikai Találkozót. A kétnapos program fő témája a tavak, víztá­rolók és környezetük rendezése ezen a tájegységen, különös te­kintettel aTisza-tó jelenére ésjö- vőjére. A résztvevők tanulmány­út keretében megismerkednek a kiskörei vízlépcsővel, továbbá ellátogatnak a Tisza túlsó partján Abádszalókra, Tiszaderzsre, Ti- szaszőlősre. Ezt követően meg­ismerkednek Poroszló, Sarud és Tiszanána idegenforgalmával. Számítógéppel bizonyítottak A napokban Hevesen rendez­ték meg szűkebb hazánk általá­nos iskolás tanulói körében szer­vezett számítástechnikai verse­nyek megyei döntőjét. A 14 gye­rek vetélkedőjére a Pont Mana­ger Kft., valamint a Dataplan- Agria Kft. védnökségével került sor. Először a maguk által kivá­lasztott géptípuson oldottak meg feladatot, majd a jelenleg hasz­nált IBM-rendszereken, leírás alapján. A döntő az önállóságot, az életre nevelést szolgálta. Eper­jesi Józsefnek, az általános isko­lák számítástechnikai szakfelü­gyelőjének vezetésével értékel­ték a feladatokat. Első lett Kele­men Péter, az egri Kossuth Lajos Általános Iskola nyolcadik osz­tályosa, a második Boros Bulcsú, az egri Balassa Bálint Általános Iskola nyolcadikosa, míg a har­madik Szlovencsák Attila, a Gyöngyössolymosi Általános Is­kola tanulója. Hagyomány­teremtő szándékkal A múlt év végén alakult meg Hevesen a Réti János Diáksport- kör, Kovács Zoltán testnevelő ta­nár vezetésével. Ennek labdarú­gói hagyományteremtő szándék­kal vándorkupát rendeztek a vá­rosban. Ezen részt vett a hevesie­ken kívül az Újpest, a Vasas, a Bp. Honvéd, valamint a Ferenc­város csapata is. A kupa nyertese a Bp. Honvéd csapata lett. Emellett értékes jutalomban részesült a legjobb kapus, a leg­jobb mezőnyjátékos, valamint a legtöbb gólt rúgó is. A kupa so­rán a csapatok között gyümöl­csöző együttműködés alakult ki. Ennek köszönhető, hogy a Fe­rencváros Budapestre hívta meg a hevesi Réti János Diáksportkör labdarúgóit. Az újpestiek pedig az idén nyáron Hevesen edzőtá­boroznak majd. Esőben érkeztünk a híres er­dőtelki arborétumhoz: a kapun felirat, tessék csöngetni, két-há- rom perc múlva jövünk. Nyom­juk a csengőt, az eső csurog ránk, az ég sötét, nincs épp arborétum­szemlélő idő. Mire ezt belátjuk, eltelik az a két-három perc. Tényleg jönnek. Kinyitják a kaput: körülnéz­nénk, ha lehet, csinálnánk né­hány fotót, beszélnénk a főnök­kel. — Rendben, tessenek paran­csolni — válaszolják —, mindjárt szólok a főnöknek a téeszbe, jöj­jön ide. Az itt látható kastély 1715- ben épült, a parkot pedig a Butt- ler család alakította ki. Dr. Ko­vács József 1880-ban megvette az egészet, s 1913-ban nevelt fia — ugyancsak dr. Kovács József — átvette a birtok irányítását, s áldozatos gyűjtőmunkája ered­ményeképpen botanikusként megalkotta ezt a kertet. A fák, cseijék, fenyők több mint 700 változata található meg a 8,3 hektáros területen. Ennyit legalábbis nem árt, ha tud a látogató: az információs táblán megtalálhatók a legfonto­sabb tudnivalók. A bejárati por­ta pedig igen ízléses, sötét színű faépítmény, a kis terasz fedett, nem esik be a csapadék. Váijuk a főnököt. Közben kollégámmal Alapítványt létesítettek nem­rég Hevesen a városban lakó és az általános, illetve középisko­lákban tanuló tehetséges gyer­mekek felkarolásáért. Az alapít­vány kuratóriuma pályázatot hirdetett az intézményeken ke­resztül azoknak, akik az 1990- 91-es tanévben megrendezett versenyeken, szemléken, pályá­zatokon országos döntőbejutot­tak, illetve megyei szinten 1-3. helyezést értek el. Ezeket miha­marabb dr. Czakó Gábornak, az alapítvány elnökének címezve, a városházára nyújtsák be az érin­tettek. A pályázat tartalmazza a ta­nuló személyi adatait, a nevelési­oktatási intézmény nevét, pon­tos címét, továbbá a tanuló ered­ményeit a szakterület megneve­elindulunk a kertben, a növé­nyek így is gyönyörűek, nemcsak napsütésben, vízcseppek csillog­nak a leveleken, a tóban a víztü­kör zizeg, a rovarok és bogarak meg csak másznak a nedves fű­szálakon. Megjön a főnök. — Jó napot, jó napot... — Beszélhetnénk-e néhány percet, erről-arról, arbo­rétumról, világról? — Nem nyi­latkozom! — mondja a főnök. Két éve nyilatkoztam már a ma­guk lapjának, itt volt két kollégá­ja, mondtam nekik, hogy amit mondok, azt csak nekik mon­dom, ki is kapcsoltattam velük a kismagnójukat, de ezek megje­gyeztek mindent, aztán leírták az újságban. Lett is aztán nekem abból bajom, hívattak ide-oda, hogyan mondhattam én olyat a felszabadító szovjet hadseregre, hogy: „Ivánék” végigsöpörtek itt a falun, feldúltak mindent, meg ilyenek. — Csak tán nem az Er­dőtelki változások című cikkre tetszik emlékezni? — kérdezem. — De arra, úgyhogy nem nyilat­kozom — mondja a főnök —, elég volt egyszer. — De hát azóta a változások... A főnök csak in­gatja a fejét jobbra-balra, mintha azt mondaná: nincsenek semmi­féle változások. Ám valójában hivatalosan nem szívesen nyilat­kozna. zésével, az ellenőrizhetőség ga­ranciájával. A pályázatokat az alapítvány kuratóriuma, ha szükséges, szakértők bevonásá­val bírálja el. Külön értékelésre kerülnek az alsó-, illetve közép­fokú nevelési-oktatási intézmé­nyek tanulói. Egyébként a június eleji döntésről valamennyi pá­lyázó tájékoztatást kap. Az ered­ményhirdetésre és a díjak átadá­sára az érintett intézmény tanév­záró ünnepélyén, a polgármester és a kuratórium elnökének jelen­létében kerül sor. Miután az alapítvány vagyona szerény, így számos befizetések­kel gyarapodhat, amelyeket ez­úton is köszönnek. A számlájuk száma: 354-9830414852. Keze­lője a Heves és Vidéke Takarék- szövetkezet. Azért az arborétum — ha van­nak, ha nincsenek változások — attól még csodálatos. Bebaran­goljuk az egész vizes, jó szagú parkot. A bejáratnál virágot bont a vadgesztenye, látható az észak­amerikai vöröstölgy, aztán a krí­mi hárs és az egykori medence helyén kialakított fenyőcsoport, 21 törpefenyő-változattal és ta­lajtakaró cserjével. Megyünk az ösvényen: balra tiszafa, japán életfa, valamint japáncédrus, mellette merevágú boróka, sor­ban álldogálnak a fenyők, álta­lunk még nem látott változatok­ban: a Schwerin-fenyőnek pél­dául ötös csomókban állnak a le­velei. Na és az egyik legnagyobb ne­vezetesség — a szillevelű gumi­fa... Igazi unikum. De a szemnek igen kellemes látványt ad a feke- terügyű magaskőris egylevelű változata is. A kert sarkában pe­dig a Himalája hegyeiből elszár­mazott selyemfenyő: sima, szür- késbama kérge a kor haladtával megreped, leválik. Ha éppen rosszkor is látjuk ezt a fenyőt, az arborétumban kapható ismerte­tőből azt is megtudhatjuk, hogy a hajtások zöldessárgák, hamva­sak, a rügyek pedig henger ala­kúak, továbbá gyantásak. Már a feltűnően hosszú, díszes toboz­ról nem is beszélve... Mindig is kedvezőtlen termő­helyi adottságok között gazdál­kodott és folyamatos pénzügyi gondokkal küzdött a volt kiskö­rei Vöröshajnal Termelőszövet­kezet. Ehhez nagyban hozzájá­rultak a sajátságos földrajzi, ter­mészeti viszonyok, hiszen a Tisza közvetlen közelében, főként szi­kes, átlagosan 10 aranykorona alatti földeken termelnek. Ugyanakkor az elmúlt években rendszeresen kaptak állami tá­mogatást: 10-15 millió forint ösz- szegben. Ezt tavaly a kormány határozata alapján megvonták tőlük is. A nehézségeket csak fo­kozta, hogy 1990-ben rendkívüli aszály volt, és a térségben főleg érezték ennek kedvezőtlen hatá­sait. Ez a felmérések szerint kö­zel húszmillió forint árbevételi kiesést okozott a kiskörei közös gazdaságnak. Nagy erőfeszítések árán év vé­géig a veszteséget 9 millióra sike­rült mérsékelniük. Ám ez így is megmaradt, és a kialakult hely­zet a szövetkezet vezetőit még in­kább az új lehetőségek kutatásá­ra késztette. így jutottak el — ala­pul véve a társasági törvényt — a részvénytársasággá való átalaku­lás gondolatáig. Tulajdonképpen ez már tavaly novemberben fel­vetődött, és attól kezdve ennek előkészítésén tevékenykedtek. Az idén március 22-én tartot­ták a zárszámadó közgyűlést a szövetkezetben, amely mérföld­kőként vonult be a történetükbe. Ekkor döntött ugyanis a tagság az átalakulásról, és létrehozták az Agrokomp Mezőgazdasági Részvénytársaságot, amely ápri­lis 1-jétől működik. Ezt hétfős igazgatóság irányítja, melynek elnök-vezérigazgatója Sári Jó­zsef lett. Őt kérdeztük az előz­ményekről és a jelenlegi helyzet­ről: Szóval, az egész maga a pom- pázat, leírni ezt úgysem lehet, mert ezt látni kell, talán a fotós kollégám által elkészített képek engednek némi bepillantást ebbe a tájba. Sajnos, újságunk egyelő­re csak fekete-fehér fényképeket közöl, de azért így is van mit él­vezni. A főnökkel séta közben majd egy órát beszélgetünk az ország, a környék dolgairól, végül is nem tudjuk eldönteni bizonyosan, hogy tulajdonképpen vannak-e változások, avagy nincsenek. Se­— A közgyűlést követően az új szervezeti forma dokumentu­mait eljuttattuk a cégbírósághoz, és várjuk a bejegyzést. Egyéb­ként a részvénytársasággá való átalakulás előkészítő munkájá­hoz segítséget kértünk a Cerbe­rus Első Magyar Szövetkezeti Vagyonkezelő és Befektető Kft- től, amely Tatabányán működik. Ennek munkatársai az egész át­alakulási folyamatot embersége­sen, minden részletkérdésre ki- teijedően irányították. Még ta­valy december 28-án a volt szö­vetkezetünk közgyűlése döntött az akkori jogszabályoknak meg­felelően arról, hogy a vagyon 50 százalékát a tagok között nevesít- jük az eltöltött évek alapján. Eb­ben nem volt benne a föld. A ne­vesített vagyonrészekkel alakul­tunk át gazdasági társasággá. A megmaradó másik 50 százalék a vagyonkezelői kft., illetve a rész­vénytársaság központjának tu­lajdonába került. — Sok vád érte emiatt a szö­vetkezetei. — A társasági törvény kötele­zővé teszi 20 százalék vagyon­résznek az állam által felruházott kezelőre való rábízását. A rész­vénytársasággá alakulás, mint új szervezeti keret, lehetővé teszi a valós tulajdonosokon alapuló gazdasági folyamatokat. Bizto­sítja a korábbi szövetkezeti va­gyon hatékonyabb működteté­sét, amely az elkövetkező idő­szak feladata lesz. — Az említett vagyonnevesítés hány tagot érintett? — Négyszázhuszonhetet, akik a részvénytársaság alapító tagjai lettek, és vállalták, hogy nevesített vagyonukat részvény formájában kívánják bevinni az rt.-be. A társaság alapítótőkéje megközelítőleg 189 millió forint. Különben 229 alapító alkalma­baj: itt a lombok alatt, a varázsfa és a vörösjuhar előterében — ahol augusztusban az idelátoga­tót már messziről vonzza egy trombitaszerű, skarlátvörös szí­nű, csavarodva kúszó növény, a trombitafolyondár — az ember nyomban elfelejti a mindenna­pok baját. A természet örök. Ha idejük engedi, látogassa­nak el önök is a gyönyörű erdő­telki arborétumba... Ám előtte csengessenek, és két-három perc múlva tényleg kijönnek önökért. (havas) zottja van, amely várhatóan to­vább csökken. Ezt az rt. vezetése a lehető legemberségesebb mó­don kívánja rendezni, elősorban nyugdíjazások elősegítésével. — Milyen jövőképet fogal­maztak meg? — A társaság alapító okiratá­ban benne szerepel a jövő elkép­zelése is, azon túl, hogy a korábbi termelőszövetkezet tevékenysé­gét folytatja. így a hagyományos szántóföldi termelést, illetve szolgáltatást, valamint az állatte­nyésztést. Ezek mellett újként a táj idegenforgalmi lehetőségeit kihasználva a tiszai hajóutazta­tás, üdültetés, kereskedelem, üz­lethálózat-fejlesztés és külkeres­kedelem is kapcsolódik. Igen fontos és az átalakulás nagy eré­nye, hogy az alapítók döntöttek, és vállalták a korábbi szociális jellegű vívmányokat. Például a háztájit, a különféle segélyeket a lehetőségek alapján továbbra is fenntartják. Ezekhez azonban az elkövetkező időszakban csak az rt. alapító tagjainak van joga, ab­ban az esetben, ha alapító tag és nyugdíjas, vagy alapító tag és a társaság alkalmazásában áll. — A valós tulajdoni viszo­nyok tehát kézzelfogható közel­ségbe kerültek Kiskörén. — Valóban úgy érzem, hogy a részvénytársaság alapító tagjai­nak hangulata változott, mert ha igazi piacgazdaságot akarunk, akkor ahhoz valós tulajdonosok kellenek. Azt hiszem, ez kézzel­fogható közelségbe került a rész­vénytársaság révén, illetve kompján. Ez jelképes dolog, hi­szen vízparton élő emberek tár­saságáról van szó, ahol a komp fogalma vízi járművet takar. Ez­zel pedig a túlsó partra akarunk átjutni... Mentusz Károly Az ünnepi könyvhét előestéjén Hevér Zoltán költői estje A Hevesi Városi Könyvtárban az ünnepi könyvhét előestéjén érdeklődés kísérte Hevér Zoltán költői estjét. A szűkebb pátria szü­lötte és neveltje immár második verseskötetével jelentkezett. Kötő­dése szülőföldjéhez példaértékű, hiszen az első kötete a tavaly ilyen­kor szintén Hevesen tartott találkozóról, az „otthoni fészekből” in­dult útjára. Mostani bemutatkozása is maradandó élményt nyújtott. A ver­sek hangulatához igazított érzésvilágban segítettek elmélyedni ezen az estén Bach, Debussy, Bartók, Szervánszky, Járdányi Pál zenéinek válogatott tételei. Ezeket Nagyné Gulyás Katalin és Szabó István, a Hevesi Állami Zeneiskola tanárainak tolmácsolásában hallgathat­ták. Egyébként az est előtt a szerző dedikálta új kötetét. Alapítvány Hevesen Felkarolják a tehetséges gyerekeket Az Agrokomp elindult Átjutnak- e a túlsó partra a kisköreiek?

Next

/
Thumbnails
Contents