Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-05 / 130. szám
HÍRLAP, 1991. június 5., szerda EGER ÉS KÖRZETE 5 Világbanki támogatás egri iskoláknak Az egri Dobos cukrászda már eddig is kedvelt színhelye volt a nészerű komolyzenei rádiós vetélkedőnek. Június 7-én, pénteken, ismét várják a zenebarátokat: a Ki nyer ma? adását az egri Dobosból közvetítik, a szokásos időpontban, tehát 12 órakor. A versenyzőknek, természetesen legalább tíz perccel korábban kell érkezniük, de várják az érdeklődőket is. Gazdára vár három- százezer forint Június 15-ig bírálja el az egri Polgármesteri Hivatal művelődési és sport irodája a májusban benyújtott pályáitokat. Mint már hírül adtuk, 300 ezer forintot osztanak szét azok között a gyermek- és ifjúsági egyesületek, csoportok között, akik egy-egy rendezvény megszervezésére kértek támogatást. A pályázat a színvonalas amatőr művészeti értékek megteremtését segíti és a szabadidő kihasználást támogatja. Lézerhologramkiállítás Június 9-ig látogatható az Ifjúsági Ház lézerhologram kiállítása. A különleges tárgyak, ékszerek naponta 9-től 18 óráig tekinthetők meg. Színházi fórum A Liberális Klub meghívását is viszonozza az egri Gárdonyi Géza Színház vezetése — és egyben a sajtó munkatársait is tájékoztatja a teátrum jövőjéről — június 6-án, csütörtökön. Ezen a napon a város vezetőit, az érdek- képviseleteket, a színházi művészeti tanács tagjait, az újságírókat és a Liberális Klub tagjait látják vendégül este 7 órakor a stúdiószínpadon. Még csak négy esztendőt tudhat maga mögött az egri Neumann Janos Gimnázium és Számítástechnikai Szakközépiskola, máris országszerte élen jár a szakmai újításokban a különböző alapítványok felhasználásában. Az egri intézmény — elsők között a magyar oktatásügyben — megszervezte az úgynevezett ötödik évfolyamos tanítást. Már az idei tanévben is középfokon biztosítási ügyintézőket képeztek. Az érettségit követően ezen a szakon elméleti és gyakorlati ismereteket szereztek a leendő biztosítási ügynökök, alkalmazottak. A jövőben bővülnek a lehetőségek. A következő tanévtől ebben a szisztémában közgazda- sági informatikusokat és banki ügyintézőket is képeznek majd. Sipos Mihály igazgató ezenkívül is híve a rugalmas, konvertálható oktatásnak. Legújabb mondandója, hogy a közelmúltban nyertek el másik két egri oktatási intézménnyel (a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolával és az Alpári Gyula Közgazdasági Szakközépiskolával) együtt egy világbanki hitelt, mely alapjaiban forradalmasítja a középiskolai és szakközépiskolai oktatást. Mi is ennek a lényege? Sipos Mihály így foglalta össze: — Már az elmúlt tanévben is foglalkoztunk a gondolattal, hogy megvalósítjuk a gimnázium és szakközépiskola általunk helyesnek tartott integrációját. Az az igazság, hogy a nemzeti alaptantervre vártunk. Most azonban már lépnünk kellett! Köztudott, hogy 14 éves korban még a diákok nagy többsége nem tudja eldönteni, mi is akar lenni. Mégis pályaválasztási kényszer előtt áll. Tapasztaltuk már a négy év alatt is, hogy sok diákunk — aki számítástechnikai szakra jelentkezett — a szakmai tárgyban kevésbé tehetséges, noha más téren kiemelkedő eredményeket is el tud érni. Kiugrási lehetősége azonban a jelenlegi rendszerben nincs, hurcolja magával ezt a kudarcélményt a negyedik osztályig, s talán még tovább. — Tehát ezt az ellentmondást szeretnék feloldani... — Sokat vitáztunk, és többen is arra a következtetésre jutottunk a kollegákkal, hogy az első két évben erős alapképzést kell nyújtanunk, hogy aztán 16 évesen eldönthesse a diák, milyen irányba menjen tovább. Gimnazista lesz-e, szakmát tanul, vagy hosszú távon részt vesz valamilyen szakirányú képzésben. Kapóra jött a Munkaügyi Minisztérium felhívása. Az emberi erőforrások fejlesztése céljára a kormány a Világbanktól kapott mintegy 150 millió dolláros hitelt. Ennek egy jelentékeny része Í 36 millió dollár) az ifjúság alap- épzését szolgálja. A mi elképzelésünk „összecsengett” ezzel. Megpályáztuk az említett két is- kolavál együtt, s már május köze- én meg is hozták a döntést, záznyolcvannégy jelentkező közül hatvanegyet fogadtak el, közöttük volt a mienk. A három egri iskola külön-külön is megkapta a lehetőséget, sőt, tudomásom szerint a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakiskola és Szakközépiskola is kap támogatást. — Mi az oka annak, hogy a GMSZ-szel és az Alpárival „társultak”? —A profilunk ezekkel az iskolákkal többponton érintkezik. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy — ha megvalósul — a kétéves alapképzés után diákjaink, az érdeklődésüknek megfelelően, átmehetnek egyik vagy másik intézménybe. Sokkal nyitottabbá szeretnénk tenni az oktatást. — Hogy nézne ki ez itt a Neu- mannban? — Az első két évben 85 százalékban az alaptárgyakat tanítanánk. A gyerekek a szorosan vett szakismeretekből, a számítás- technikából csak ízelítőt kapnának. A harmadik és negyedik tanévben már fele-fele arányban oktatnánk az alap- és szakismereteket. Ezt „fejelné meg” az ötödik év, amely már kimondottan szakjellegű. Szeretnénk a számítástechnikai elitképzés egyik hazai bázisa lenni. — Ez afféle csúcsiskola-szer- kezet csúcstartalommal? — Oktatási programjainkat már most is felhasználják más intézmények az országban. Ezt a bázisszerepet továbbra is szeretnénk megőrizni, sőt, ha lehet, fejlesztem! -Jámbor„A cigányság a skin-headekkel szemben nem előítéletes” Megjegyzések a Hírlap cikkeire Nagy érdeklődéssel olvastam a Hírlap 1991. május 13-i számában a Phralipe Független Cigány Szervezet egri vezetősége Önökhöz eljuttatott, leközölt levelét. A sokatmondó, ténymegállapító anyag önmagáért beszél. A résztvevő rendőrök emberséges munkájáért köszönet jár, s elismerés illeti azokat a cigányainkat is, akik példás, türelmes magatartást tanúsítottak azon a napon. Igazuk van a levélíróknak. Valóban volt egy őrült. Én még hozzátenném: olyan, akinek követői is akadtak. Bár kevesen, de ma is vannak. (Lásd: A parlamenti hoidóügy). Nem tartom kizártnak, hogy a skin-headek háta mögött is ilyesféle politikai vakságban szenvedők állnak. Az „Önvédelem Egerben”, „Interjú a Phralipe-egyesület egri ügyvivőjével” című írást olvasva az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Nagy örömmel fogadtam, hogy a szervezet kezdeményezi — a polgármester és a rendőrség közreműködésével — egy vegyes összetételű önvédelmi csoport létrehozását. Ezzel óriási segítséget tudnak adni a szolgálatukat ellátó — cseppet sem irigylésre méltó — rendőröknek, akik nap mint nap ki vannak téve a szélsőséges elemek kénye-kedvének. E példás gondolkodást, magatartást más szervezeteknek is követniük kellene. A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége Heves Megyei Tagszövetsége már támogatja a településeken létrejött polgárőrségek munkáját. Bélapátfalváról, Erdőtelekről, Komlóról, Boldogról és Ke- recsendről egyaránt lehet már példát találni erre. Kedves Kovács Attila! Nem tartom szerencsésnek az interjú után tűzött megjegyzését. Félelmet kelt bennem, hogy mint — általam vélt — pártatlan újságíró, a védelmébe veszi a skin- headeket. Ön szerint megbocsátható, ha ők cigánymentes megyeszékhelyet akarnak. Az viszont elítélhető magatartás — ön szerint —, ha a cigányok tartanak egy esetleges támadástól, és — hogy önmagukat megvédhessék — előre informálódnak. Azt úja: „...és még nem nyúltak senkihez, már elterjedt, hogy támadni fognak”. Ezzel a cigányokat teszi felelőssé, mivel hogy elterjesztették a hírt a támadásról. Azt a következtetést vonja le, hogy azért támadtak a fiatalok, mert már elterjedt a hír. És támadtak is. Akkor is támadtak volna, ha nem terjed el a hír, mert egy cél vezette őket, a rendezvény megzavarása. Annak a rendezvények a megzavarása, amit az MSZP Egri Szervezete hetekkel előtte szervezett. így folytatja: „S aztán ha támadtak is...” Hát, igen... Mit számít Önnek, ha támadtak is?! Mit számít Önnek, ha esetleg több embert legyilkolnak?! Aztán azt állítja, hogy „többségük továbbra is feküdt a fűben.” Ön ezzel mintegy felszólítja az olvasóit, hogy ne a cigányszervezet vezetőségének higgyenek, hanem Önnek. Mert a vezetőség levelében ez áll: „A domb oldalán összegyűlt bőrfej űcsoport leszaladt a színpad elé, és mindenféle cigány- és zsidóellenes jelszavakat ordítozott.” A végén „előítélet-mentes- ség-”re és „bátorságára hívja fel a figyelmet. Higgye el nekem, a cigányság a skin-headekkel szemben nem előítéletes. Bennünk csak a félelem reflexei munkálnak. Meggyőződésem, hogy nem bátorság kérdése az ilyen helyzetekben való fellépés. Túl primitív lenne az, ha az ökölcsapásokra ökölcsapásokkal válaszolnánk. Törvényes garanciákra van szükség. Olyanokra, amelyek védik a nemzetiségiekhez, az etnikumokhoz tartozó magyar állampolgárokat. És olyan törvényre, amely felszámolja a szélsőséges elemeket. Ha ez nem történik meg tisztes határidőn belül, itt is elszabadulhat a pokol. (Lásd: Románia, Jugoszlávia.^) Ha kérhetem, kedves Kovács Attila, legközelebb ne fogjon olyan dologba, amelyben nem tud pártatlan maradni, és amelyekhez kevésbé ért. Pusoma Jenő Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége Heves Megyei Tagszövetsége elnöke XXX Tisztelt Pusoma Jenő! Talán az lenne a legszerencsésebb, ha idemásolnám az ön reagálását kiváltó írásomat, s akkor világossá válna mindenki számára, hogy mit írtam. Sajnos azonban, most azért kell tollat ragadnom, hogy tudomására hozzam önnek és a többi figyelmetlen olvasónak, hogy mit nem írtam. Nem szívesen teszem ezt. Mindössze azért, mert olyan vádakkal illet engem, amelyek közelében nem szívesen olvasom a nevem, mivel ilyen nézetek nagyon távol állnak tőlem. Szerintem megbocsáthatatlan, ha valakik cigánymentes megyeszékhelyet akarnak. Ez szerintem bűncselekmény. Nem tettem a cigányokat felelőssé, és rendkívüli módon fájlalnám, ha bárkit is „legyilkolnának.” Én mindössze azt szeretném, ha nem jelentene az két ember között ellentétet, hogy az egyiknek barna a bőre, a másiknak meg kopasz a feje. Én erről írtam. Pusoma úr, erre nem a polgárőrség a megoldás! Tisztelettel: Kovács Attila Olasz szólisták Egerben Kamarazene —felsőfokon A rendszerváltás óta megindult nagy vendégjárásban Európából mindenünnen jönnek hozzánk. Most például három koncert erejéig hazánkba látogatott a ”Sans Souci” barokk kamara- együttes Páduából; Budapest és Pécs mellett Eger volt az egyik állomásuk. Magunk is tanúi és tapasztalói vagyunk, hogy a barokk muzsika szolgálatára, a kamarazene ügyének ápolására itthon és külföldön sorra alakulnak apróbb- nagyobb zenekarok, hogy a szonáták és az egyéb barokk műfajok ápolásával, népszerűsítésével foglalkozzanak. Nyilván ez a mi harsogáshoz szokott korunk keres kiutat a technika által ránk zúdított decibelek terrorja alól, elől. Azzal is, hogy a meghitt házizenélésnek ezt a módját, ennek a barokk korszaknak irodalmát, zenei szokásait felélessze. Két- három-négy zenész áll össze, netán egy énekes, hogy a kisebb közösséget, a családot, a baráti közönséget elszórakoztassa azokkal a harmóniákkal, amiket a kor szerzői, elsősorban az olaszok garmadával termeltek. A nagy neveken túl is seregnyi ugyanis azoknak a zeneszerzőknek a száma, akik a barokk évtizedekben, a XVIII. században — de előtte is — húsz-huszonöt operát írtak, könyvtárnyi egyházi és világi hangszeres művet, cappella kompozíciót teremtettek. A barokk kor szellemi szórakozása a zenében és táncban csúcsosodott ki. Ez alkalommal a szonáták alkották a műsor gerincét. A Vivaldi és F. Mancini művei mellett felhangzottak itt A. Lotti és B. Galuppi darabjai is. Számunkra a legismertebb Antonio Vivaldi, akitől két kantátát is hallottunk; az „Amor hai vinto” és a „Lungi dal vago volto” címűt, míg F. Mancini kantátájának, a „Quanto e dolce qellardore”-nak is a nagy téma, a fájdalmas vonzódás, a szerelem az elnyűhetetlen témája. Manapság szinte irigykedve gondolhatunk vissza arra a méltóságteljes és a női nem iránti tiszteletteljes férfihódolatra, amely nemes érzésekből, a test és a lélek vágyakozásából szövődött össze. Ezekben a kantátákban a szoprán meséli el az érzelmeket elégikus hangnemben, a hangszerek pedig mintha párbeszédet folytatnának az énekessel és egymással a megunhatatlan témáról. A szonátákban is ugyanez történik; ez a párbeszédes forma kergetőzik hol lassúbb, hol élén- kebb iramban, mert a kor emberének magától értetődő szokása volt nyíltan és őszintén megval- lani lelkének sok-sok rezdülését. (Mára már vagy nincsenek ilyen belső tartalmaink, vagy akár szégyelljük is azokat megvallani.) A „Sans Souci” öt tagja két órát töltött meg nemes érzésekkel. Vezetőjük, Giuseppe Nalin professzor, az oboa és az oboe damore barocco mestere, nemcsak elsőrangú művésze fúvós hangszereinek, de kitűnően ismeri a barokk kamarazene olasz gyöngyszemeit; jó ritmusban felhangzó és változatos zenei anyaggal szórakoztatta közönségünket. Utána rögtön Zulma Monica Azuaga-t kell említenünk. A barokk művekben az énekes feladata általában megfelelni a kívánságnak, hogy a hangszer által elérhető hangzásig eljusson. Zulma Azuaga fegyelmezett énekes, kitűnően teljesítette feladatát. Az általa énekelt szöveg többet mondott el a szerelmes sóvárgásról, mint a dallam, mert a kor a túláradást, a mai értelemben vett drámázást nem ismerte az asszonyi szív tájékán. Marco Brolli korabeli fúvós hangszerekkel vett részt a triószonáták előadásában. Claudio Gasparoni viola da gamba-n, a cselló héthúrú elődjén játszott, rendíthetetlen szorgalommal és mintaszerűen. A clavicembalo gazdája ezúttal Aldo Florentini volt. Fegyelmezettjátéka, a zenei háttér szolgálata alapozója is az együttes korhű hatásának. Az Olasz Kulturális Intézet és a Gárdonyi Géza Színház közös szervezésében került sor erre a hangversenyre, amely a kamarazene ünnepi óráit jelentette az egri zenerajongóknak. A szólisták Mancini-ráadással köszönték meg a közönség hálás tapsait. (farkas) Miből lesz az aranytojás? Napjainkban nagy vita folyik a kultúra állami és önkormányzati támogatásáról (országosan és szűkebb hazánkban egyaránt). Nagy szavak hangoznak pro és kontra, igazságok és féligazságok, okos érvek és demagógia mardossák egymást. A kérdés persze sokkal nagyobb horderejű, mint első pillantásra tűnik. Nagyon komoly gazdasági hatásai lehetnek annak, ha hagyjuk Eger és megyénk kulturális, művészeti és sportéletét tovább sorvadni. A miértre próbálok választ adni az alábbiakban... Abból kell kiindulni, hogy most és a közeljövőben régiónk iparában és mezőgazdaságában konjunktúra — sajnos — nem várható. Az országos mértéket meghaladó visszaesés és ezzel együtt a munkanélküliség már ma is realitás. Meg kell hát vizsgálnunk, melyik az az ágazat, amelyik fejleszthető, húzóágazattá tehető. Önként adódik a válasz: adottságunk országosan az egyik legkiválóbb az idegen- forgalom, a turizmus területén. Ennek fejlesztéséhez azonban nem elég csak szálláshelyeket és infrastruktúrát teremteni. Nagyon fontos persze az is, de ha megvizsgáljuk, akár csak Euró- pa-szerte a híresebb turista célpontokat, azt tapasztaljuk, hogy a turisták csalogatását sehol nem bízzák a véletlenre. Nem hagyatkoznak csak a szép látnivalókra. Állandó programokkal, sorozatokkal, pezsgő kulturális élettel ejtik rabul őket. Tudomásul kell vennünk a tényt: ma egy európai átlagpolgár nemcsak azért indul el valahová, hogy új tájakkal, népekkel ismerkedjék, hanem tartalmas, élménydús, szórakozást ígérő helyet keres. Olyat, ahol felszabadultan és jól szórakozhat — sőt, uram bocsá'—, elköltheti felesleges márkáját vagy schil- lingjét. Ehhez van nekünk szükségünk a kultúrára, a színházi és zenei eseményekre (ezért színházra és zenekarra is), fesztiválokra (ezért fesztiválszervezőkre is ), sok-sok kulturális és sport programra (ezek létrehozására is). Es ezért furcsa — sőt, megdöbbentő — számomra, amikor felelős emberek vitáznak megyénk egyetlen — és színvonalas — színházának sorsáról, illetve, amikor hónapokig vajúdnak egy képzőművészeti gyűjtemény fölött. Tudniuk, látniuk kellene, hogy a turizmus fejlesztése az a reménysugár, amely esélyt ad számunkra. Ézért aztán minden egyes, a kultúrára fordított forintbefektetés olyan gazdaságos befektetés, ami kettőt fog fiadza- ni számunkra a későbbiekben. A kultúra a mi aranytojást tojó tyúkunk. Nem mindegy, hogyan bánunk vele... Tarjányi Gyula A turisták nemcsak a látványért jönnek... Téma: a műemléki belső terek Az idén nyáron is megrendezi a TIT Heves Megyei Egyesülete a szokásos egri Műemlékvédelmi Nyári Egyetemet. A rendezvényt augusztus 9-től 17-ig tartják a főiskola B épületében (a Népkert és a strand szomszédságában). Június végéig lehet jelentkezni, így a vendégekről még nem tudott sokat mondani dr. Tóth Vilmosné, a TIT Heves Megyei Egyesületének ügyvezető elnöke, annyi azonban bizonyos, hogy Ausztriából, Bulgáriából, Lengyelországból, Nagy- Britanniából is jönnek előadók. A téma érdekesnek ígérkezik, koroktól függetlenül a műemléki belső terekről lesz szó. Egyebek mellett szó lesz a barokk kastélyok, a zsinagóga-belsők, az osztrák biedermeier enteriőrök sajátosságairól. Néhány további előadás címe is eligazíthat: Középkori élet az „oskolamesterház”-ban, Brit lakásbelsők. A programhoz hozzátartoznak a kirándulások is. Az idén Pásztó, Hollókő, Tar, Szirák megtekintését tervezték, s érdeklődés szerint a szlovákiai Krasznahorka várába is ellátogatnak majd a résztvevők. Hazai vendégekre, műemlékes szakemberekre, érdeklődőkre is számítanak. Öngyilkos növény nincs... Az ünnepi könyvhét alkalmából a Gyulafehérváron született Gy. Szabó László Hónapok című grafikai sorozatát láthatják az érdeklődők a Bródy Sándor Megyei Könyvtár aulájában. A kiállítás június végéig megtekinthető. Kedvcsinálóként a művész bevezető sorait idézzük: „Minden születik, él, és elpusztul, fűszál, évszázados fenyő egyaránt, így a táj is. Kiskorom óta rajongva bámulom a fákat, virágokat, azzal a meglepő tanulsággal, hogy öngyilkos növény nincs. Százszor is levághatod a fűzfa ágát: újra kihajt. Megölheted, de míg él, életkedvét elvenni sohasem tudod.
