Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám

HÍRLAP, 1991. június 29., szombat SPORT 15. Junior Európa-kupa Papírforma szerint A Kuti-Kis Rita — Ferenczi Tímea páros nagy küzdelemben fordította meg a mérkőzés eredményét (Fotó: Szántó György) Tegnap reggel Egerben az ér­sekkerti pályán kezdetét vette az Európai Junior Csapatbajnok­ság „Alcsoportjának selejtező­je. Mint arról már beszámoltunk, nem kisebb tétje van a négyes vi­adalnak, mint a jövő heti, olasz- országi döntő és a Tokióban au­gusztus elején sorra kerülő NEC junior Világkupa. Az a négy csa­pat, amelyik kivívja a jogot az itáliai fináléba, egyúttal a zsebé­ben érezheti a Japánba szóló re­pülőjegyet is. A magyaroknak a bolgárokkal, a szovjeteknek a ju­goszlávokkal kellett megküzde­niük a selejtező első napján. Élete első válogatott mérkő­zésén Karai Annamária végig higgadtan játszott, kizökkentette bolgár ellenfelét, Gadjanovát a ritmusából, és ha minimális arányban is, de 6:4,6:4-re nyert. Párosban a Kuti-Kis — Ferenczi kettős elvesztette az első szettet, sőt a második játszmában a Ne- deva, Pandzserova duónak öt mérkőzéslabdája is volt, mégis a magyar lányoké lett a győzelem. 5:7, 7:6, 6:4-re nyertek. Délután az ünnepélyes meg­nyitóval folytatódott a verseny, majd a Kuti-Kis — Nedeva meccs következett. A csapat elsőszámú játékosa — egy megingástól eltekintve — igazolta jó formáját, és 6:0, 5:7, 6:7 arányban „hozta” a meccset. Mivel Piski győzött, Ferenczi ki­kapott, 4:1 -es összesítéssel a ma­gyarok jutottak tovább a selejte­ző döntőjébe, ahol ma, szomba­ton kilenc órától a szovjeteket le­győző jugoszlávokkal mérkőz­nek meg. Sportműsor Szombat Lovassport: közép-magyaror­szági területi verseny, díjlovag­lás, ugrószámok, kettes fogatok akadályhajtása, Szilvásvárad, 8. Modellezés: Berva GP sebes­ségi és Csepel Autó rádió-távirá­nyítású autómodell-verseny, Eger, Berva-pálya, 10. Tenisz: Európai junior csapat- bajnokság, Eger, érsekkerti pá­lya, 9. Vasárnap Gokart: sportági bemutató, Heves városközpont, 10. Lovassport: közép-magyaror­szági területi verseny, díjlovag­lás, ugrószámok, kettes fogatok akadályhajtása, Szilvásvárad, 8. Modellezés: Berva GP sebes­ségi és Csepel Autó rádió-távirá­nyítású autómodell-verseny, Eger, Berva-pálya, 9. Labdarúgás: Domoszló — Sí­rok barátságos mérkőzés, 14., Domoszló — Márkáz öregfiúk­mérkőzés 16. Vadicska, Csató igen — Báder nem Három kiszemelt labdarúgó közül kettővel sikerült megegyeznie az Eger SE labdarúgó-szakosztályának. Mint azt tegnap délután Ká­ló Jozse/technikai vezetőtől megtudtuk, a középpályás, csatár posz­ton játszó Vadicska Zsoltéi, a beállós, középpályás Csató Jánosa kö­vetkező szezont az ESE NB Il-es csapatában kezdi. Most már csak az van hátra, hogy a két klub, vagyis az Eger és a Szolnok dűlőre jusson az átigazolást érintő anyagi kérdésekben. Erre a tárgyalásra hétfőn kerül sor. Lezárult a „Báder-dosszié” is. A csatárt a Ferencváros ugyan elen­gedte, ám a játékos mégsem az Egert választotta. Báder Jánost a Va­sas szerezte meg magának. Ha minden igaz, a jövő héten rendeződik Oláh Béla ügye is. A für­ge lábú támadóra a BVSC tart igényt, de hogy a két egyesület érdekei találkoznak-e, ez majd kedden kiderül. Kutyaszorítóban... Ünneplésre készül Diósgyőr és Zalaegerszeg. Ha a két vidéki gárda osztályozós álmai valóra válnak, akkor Borsodban és Za­lában örömtüzeket gyújthatnak. Mondhatni, kutyaszorítóba ke­rült a két élvonalbeli gárda. A va­sárnapi visszavágók előtt ugyan­is a hazai pálya előnyét élvező di­ósgyőriek és a zalaegerszegiek akár gól nélküli döntetlennel is biztosítják a helyüket a magyar labdarúgás felsőházában. Június 22-én Szegeden ugyanis a DVTK 2- 1-es győzelmet aratott. Ugyanígy remekelt a ZTE Deb­recenben, az a meccs 1-1-gyel zárult. Vasárnap a DVTK—Szeged összecsapás kezdődik előbb (16.30-kor), a ZTE-DVSC ta­lálkozót 19 órától játsszák. Labdarúgó NB II.: 13. Hatvan-Deko Megfejtették az ördöglakat titkát Hogy ezentúl a legbaboná- sabb hatvani futballistának, ve­zetőnek, szurkolónak is a tizen- hármas lesz a szerencseszáma, az szinte holtbiztos. Észveszejtő tá­volságban volt az őszi zárás után a bentmaradás. Nem is annyira a helyezés, mint inkább az ötpon­tos hátrány miatt. Hogy hányán hittek azokban a hűvös hóna­pokban az NB Il-es tagság meg­hosszabbíthatóságában, így utó­lag már nehéz lenne rekonstruál­ni. Egy tény, hogy még a csapat körül is a legtöbben lemondtak a másodosztályról, sőt a szakosz­tályelnök olyan javaslattal is elő­állt, hogy kezdjék meg egy NB III-as együttes megalapozását. Még szerencse, hogy ennek az el­gondolásnak akadtak heves el­lenzői. — A tavaszi első összejövete­lünkön — emlékszik vissza Sáf- rán János szakosztályvezető — a két edzőn és rajtam kívül senki sem hitt abban, hogy ebből a mélységből fel tudunk emelked­ni. Én megértettem akkor Pali érvelését, hiszen a gyötrődés, az anyagiak erőn felül való megte­remtése mindössze nyolc pont­ban kamatozott. Tóth Dénes és Bóna Zoltán viszont hallani sem akart az NB IH-ról. — Hogyan, milyen lelkiálla­potban telt a felkészülés, sőt a bajnokság azon szakasza, ami­kor még mindig a kieső helyen dekkolt a Deko? — Elhiheti bárki — válaszol Tóth Dénes —, hogy előttünk, és azt hiszem, a szurkolók előtt is emberileg jelesre vizsgázott a társaság. Amikor megbeszéltük, hogy lesz ami lesz, nem adjuk fel, megpróbáljuk a lehetetlent is, a következő edzéstől már ebben a szellemben készült a keret. Ná­lunk nincs egyéni rangsor, a tőle telhetőt mindenki megtette a si­kerért. A bentmaradásunkat a szó szoros értelembe véve a csa­patmunkának köszönhetjük. Nem azt mondem, hogy menet közben nem adódtak kisebb problémák, de ha bütetnünk is kellett, a fiúk megértették, nem azért tettük, mert haragszomrá- dot akarunk játszani. Nem tu­dom, hogy a labdarúgóink hogy éreznek, nekem a bentmaradás életem eddigi legnagyobb sport- sikere. Úgy értünk célba, hogy önmagunkat is le tudtuk győzni. Való igaz, a már említett őszi szezon után egy bonyolult ör­döglakathoz hasonlított a Hat­van-Deko helyzete. De összefo­gott a szakosztályvezetés, maguk mellé állították a játékosokat, és megnyertek ügyüknek jó pár szponzort. — A sportág szeretete, a szim­pátia megnyitotta a pénztárcákat — mondja Takács Pál. — No sen­ki se gondoljon arra, hogy dús­káltunk a pénzben, ahogy janu­árban üres volt a kasszánk, most maiieg moling mariiig mérleg Amit a BABA szeret: finom jr s Cl EU ‘B 3 a B ’S 'B s BEBIETELEK és -ITALOK, amit az egész család szeret: ROSTOS ÜDÍTŐK, KONZERVEK, különféle MÉZEK június 29-től 1 HÉTIG NAGYKERESKEDELMI ÁRON KAPHATÓK az egri NAP ABC-ben! Nap mint nap: NAP! Eger, Napsugár út KERESKEDELMI KFT 3 ID» £ to te 3 ID' 2, ID IB 3 ID. 3, ID IB Az Egri Városgondozási Vállalat értékesíti elfekvő anyagait: kertészeti, irodai, takarítóeszközöket, bútorokat, útépítési tartozékokat, építő­anyagot, munkaruházatot, fotólaboreszközöket, vízvezeték- és vili.-szerelési anyagokat, autó- és nehézgép­alkatrészeket, számítógépeket és tartozékokat. A lista a vállalat központjában és Homok úti telephelyén átvehető. A Homok úti telepünkön az anyagok megtekinthetők. Várjuk a vásárolni szándékozók _______megkeresését. ^ Érezve a veszélyt, a hatvaniak tavasszal hét játékost igazoltak. Kö­zéjük tartozik a szovjet idegenlégiós Martinenko is, akivel jó vásárt csinált a Deko. (Fotó: Szántó György) is az. A támogatások egyfajta in­fúziót, vagyis az életben mara­dást jelentették a csapatnak. So­kat köszönhetünk a Deko Rt. el­nök-vezérigazgatójának, Bauer Kálmánnak, a hatvani gyár igaz­gatójának, Eperjesi Lászlónak, a cukorgyár főmérnökének, Deák Józsefnek, az önkormányzatnak és a termelőszövetkezetnek. Ezenkívül vállalkozók is segítet­tek, hogy közülök csak Tóbi Já­nost, Sós Istvánt és Balogh Lász­lót említsem. így utólag is meg­köszönjük a legkisebb patroná- lást, hiszen minden fillérre szük­ségünk volt. Ősszel az edzőváltás nem iga­zolta, hogy helyes volt ez a lépés. A csapat az előző trénerrel, Csú­fot Sándorral ugyanannyi pontot szerzett, mint Tóth Dénessel. Aztán tavasszal is botladozott a Deko, mígnem a Kaba elleni meccs után szárnyra kapott az együttes. — Mindent a labdarúgásnak rendeltünk alá — vallja az edző. — Mi Bóna Zolival szerettük és szeretjük a játékosainkat, s ezek nem csupán üres szavak. Ha nem lett volna köztünk meg ez a bará­ti viszony, a tizenkét focista kö­zül nem mondta volna tizenket­tő, hogy szeretne maradni. Fon­tosnak tartom, hogy a vezetés is összeforrott, senki sem játszotta ki a másikat, próbáltuk értékén kezelni a dolgokat, úgyhogy nem gyakoroltunk kegyet, nem ad­tunk senkinek sem jogtalan elő­nyöket a csapatnál. Zoli nekem nem a pályaedzőm, hanem a tár­sam, akivel jóban-rosszban ösz- szetartunk. De ugyanez a megál­lapítás a szakosztályvezetésre is vonatkozik. A bajnokság utolsó kilenc meccsén már nemcsak szólam volt, hogy a Hatvan NB Il-es csa­pat, de a pályán mutatott teljesít­ménye is azzá avatta. Szorgosan gyűjtötték a pontokat, ám mégis úgy alakult, hogy az utolsó mér­kőzésnek is tétje volt. Legalább a döntetlen a Kazincbarcika ellen, hogy a néhány éve még NB I-es álmokat dédelgető Szolnokot megelőzve, a tizenharmadik he­lyen bent maradjanak a másod- osztályban. — Hallottam olyan csiripe- lést, hogy a Barcika elleni meccs bunda volt. Akarnak erre az állí­tásra reagálni? — Jó vicc — mosolyodik el Takács Pál. — Hozzánk is elju­tottak hasonló hírek, de kijelent­hetem, nem vettük meg a mécs­esét. Ugyan miből tellett volna erre. Már mondtam, hogy sajnos most sincs pénzünk, sőt még a já­tékosoknak is tartozunk. De hogy higgyenek nekem, itt van annak a levélnek a másolata — teszi elém a dossziét —, amiben a mi költségünkre a Baja — Szol­nok és a Hatvan — Kazincbarci­ka mérkőzésre szövetségi ellen­őrt kértünk. Ugye azt nem kell különösebben ecsetelnem, ha valaki bankrablásra készül, előt­te nem értesíti a rendőrséget. — 5 miért kértek a bajai meccsre is „megfigyelőt”? — Amikor Szolnokon az utol­só előtti fordulóban kikaptunk, olyan dolgokat hallottunk, hogy a szolnokiaknak „meglesz” a ba­jai meccs. Csupán biztosak akar­tunk lenni a dolgunkban, ha ne­tán élesre fordul a helyzet. De szerencsére, ha jobb gólkülönb­séggel is, mi értük el a célszala­got. Visszagondolva talán ne­künk azért volt szerencsénk, mert hamarabb rászántuk ma­gunkat az igazolásokra, míg ez­zel a lépéssel a Szolnok kivárt. Az igazolások már most is szó­ba kerültek. Nem akarnak úgy járni, mint legutóbb, amikor a szakosztályelnök is mezbe bújt, hiszen vele voltak tizenhármán. A környező településekre köl­csönadott játékosokat — lega-, lább egy tucatot — „visszarende­lik”. No persze nem mindenki kerül majd az NB Il-es kerethez, lesz, akit ismét kölcsönadnak, s lesz, aki átigazolhat más egyesü­lethez. Ez már üzlet. — Két játékosra, Tóthra és Farkasra nem számíthatunk, mi­vel ők leszereltek, és visszamen­tek Diósgyőrbe — ad felvilágosí­tást az edző. — Korai lenne még nyilatkozni, hogy végül is a jelen­legi csapatból kit sikerül megtar­tanunk, de Orovecz és Kras- nyánszky hatvani tartózkodását mindenféleképpen szeretnénk meghosszabbítani. Az sem titok, hogy tárgyalunk a bajai Bene Ti­borral, aki korábban a Honvéd- ban futballozott. — A következő szezon érzé­sük szerint zökkenőmentesebb lesz? — A célokat csak úgy tudjuk kitűzni — felel Takács Pál —, ha ismerjük a körülményeket. A becsvágy hajt bennünket, termé­szetesen nem szeretnénk ezen a szinten megállni. A hatvaniak tegnap tartották meg évadzáró bankettjüket. Az est fénypontja az volt, hogy egy korábbi fogadalomtétel szerint a két edző és a szakosztályelnök megfürdött a Zagyvában. Ha­sonló lubickolást jövőre is! Budai Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents