Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-29 / 151. szám
HÍRLAP, 1991. június 29., szombat FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Akácnyílás idején... A tnéheh szerelmese Amerikai pantomimesek Poroszlón A Magyarországi Hitgyülekezet meghívására Poroszlóra is eljutott az amerikai pantomimcsoport, amely a második kereszténykonferencia jegyében tartja előadásait. Az utcai evangelizá- ció során Jézus megváltását, Isten igéjét hirdették. Az együttes a napokban eljut még Verpelétre, Egyekre és Gyöngyösre is. Erdélybe utaznak A romániai forradalom után sok száz magyarországi és erdélyi település kötött testvérkapcsolatokat. A kerecsendiek Kézdi- szentkeresztet választották, s az elmúlt évben már sor került egy csereutazásra. A két község vezetői megállapodtak abban, hogy az idén népesebb küldöttséggel keresik fel egymást otthonukban. Ennek jegyében július 13-án körülbelül húsz kerecsen- di fiatal utazik határainkon túlra. A delegáció verses, zenés műsorral igyekszik meglepni a vendéglátókat, s kisebb ajándékokat is magukkal visznek az ottani gyerekeknek. A kézdiszentke- resztiek várhatóan augusztusban érkeznek Kerecsendre. Autóvásár Füzesabonyban Több füzesabonyi polgár kezdeményezését karolta fel az ön- kormányzat, amikor úgy döntött, hogy a városban is meghonosítja az autóvásárt. Döntésüknél figyelembe vették, hogy hasonlójellegű piac csupán a távoli nagyvárosokban, így Debrecenben és Miskolcon működik. Az első vásári napot ma rendezik, s ezt követően minden hónap első szombatján cserélhetnek gazdát a járművek. Az udvarról látszik az akácerdő. A nyíló virág illata a rózsával, a szegfűvel, az ezernyi vadvirág mámorító leheletével keveredik. A Noszvaj fölött elterülő hatvan hektárnyi, összefüggő akácerdő ritka, terített asztalt kínál a falubeli méhészeknek, közöttük Elek Sámuelnek. Kaptárak között, drótsisakkal az arcán a méhesben találom a gazdát, amint kedvenc bogarait vizsgálja, nézegeti: rendben van-e minden, zavartalan-e a hordás. — Nekem hobbim a méhészkedés, úgy a szívemhez nőttek, hogy aligha tudnék tőlük megválni... Édesapám udvarából sem hiányoztak már a méhek, és sajnálom, hogy sem a három fiam, sem a lányom nem rajong értük, csupán a mézet, a saját per- getésű akácmézet szereti a család. Nektárillatú júniusi délelőtt. Ideális idő a mindig szorgalmas méhek számára, s ha a Medárd utáni változó időjárás végre megembereli magát, úgy bizonyára meglesz a várt tíz mázsa méz. — Hetven családom van. Életemben soha nem lehetett annyi elfoglaltságom, hogy reájuk ne jusson idő. Sőt... ők jelentik számomra az igazi pihenést, a ki- kapcsolódást, és nincs az az idegnyugtató pirula, amely vetekedhetne a méhészkedés szinte varázslatos gyógyerejével. A beszélgetést a verandán folytatjuk, bekapcsolódik a háziasszony is, miközben meghív mézkóstolóra. — Ez a tavalyi akácmézünk! Itt a másik üvegben van a vegyes, de külön vásárolják fel a napraforgómézet is. A szerződött akácméz kilója 150 forint, a többié alig harmada... Elek Sámuel foglalkozását tekintve asztalos, egyebekben az egyik legrégibb tagja a Magyar Méhészek Egyesületének. — Ötvenegyedik esztendeje, hogy közéjük tartozom. Édesapámmal együtt bevándoroltuk méheinkkel a fél országot, az akácos Nógrádot, a Nyírséget, az Alföldet, Debrecen környékét. Sok nyarat, sok nehéz, a méhek számára kemény telet megéltem, de az enyéimet nagy gonddal, odafigyeléssel mindig sikerült megóvnom a vészes pusztulásoktól. — Mi okozhat most gondot? — Ázsiai varróatka a neve annak a pusztító betegségnek, amely néhány esztendő óta pusztítja Európa méhészeteit. Németországban a méhállomány 70 százaléka már áldozatául esett. Az ablak alatt méhek zümmögnek, egyik-másik nektártól terhelten megpihen egy virágszirmon, aztán a kaptárba repülnek, hogy édes terheiktől meg- szabadultan — az ősi törvények szerint — hordjanak, gyűjtsenek tovább. Eszembe jut a néhány éve felkapott „sláger”: a virágpor és a propolisz. Úgy tűnik, három napig tartott a csoda, amint a közmondás tartja. Az emberek egyszerre lelkesedni kezdenek, felkapnak valamit, aztán ráunnak, és új szereket választanak a természet nagy és mérhetetlen patikájából. — Virágporból tavaly nyolcvan kilót adtam el, a propolisz kilója 2300forint. A ház asszonya a mézkóstoló után a családi albumot mutatja, a gazda a világtérképet teríti elénk. — Gyula fiam tengerész! A Mahart kimutatása szerint — amit a haza írt képeslapok is bizonyítanak — most Bangkok vizein jár az Adyról elnevezett teherhajó. Ő a rádióstiszt. — A legközelebbi levelünket már Egyiptomba kell írnunk! — hajol velünk együtt a földabrosz fölé a fiaiért és a leányáért aggódó édesanya. Könnyen röppen az idő a portán, ahol benn a házban és az egész udvaron ilyen sok a látnivaló. Az udvar egy kis „arborétum”, ahol a citromfa és 42 termése azzal okoz gondot, hogy hullanak a levelei, az asztalosműhelyben fél évszázadosnál is idősebb gyaluk, vésők, szerszámok és egyéb különlegességek. Némi túlzással kiakaszthatnák ajtajára a táblát: múzeum. Múlt és jelen tarka összevisz- szaságában, méhzümmögés muzsikájával kísérve búcsúzunk egymástól a meleg nyár és a szép akácvirágzás reményében... Sz. I. Benzinkút épül Füzesabony határában Több millió forintos beruházással — a miskolci Északszer Kft. kivitelezésében — új benzinkút épül Füzesabony határában, a 33-as út mentén. Erdélyi Imre vállalkozó augusztus 1-jétől várja az autósokat 86- os, 92-es, 95-ös, 98-as benzinnel, valamint gáz- és háztartási tüzelőolajjal. A töltőállomás neve Karrier lesz a kőolajipari vállalattal kötött reklámszerződés alapján. (Fotó: Szántó György) A nap még nem kelt fel, de a vágásból már a fák közé húzódott a szürkület. Ebben a nyári forróságban is ünnepi csend és nyugalom pihen itt mindenütt, amilyet csak a hegyek, az erdők birodalmában érezhet az ember. Felsőtárkánytól egy kéznyújtás- nyira van a Bükk, az árnyékot, a hűst adó erdő. Tamáskútja, Pa- zsag, Hosszú-völgy — csupa ismerős nevek azok számára, akik időnként egy kis csendre, nyugalomra, hűsre vágynak. A vágásban most érik a szamóca, itt-ott piroslik már a málna is, de a gombára eső, sok eső kellene! A harmat térdig ér, nedves a cipő és a nadrág, de vigasztalásul kék harangvirágok üdvözölnek minket az ébredő hajnalon. Valahol kakukkok feleselnek egymásnak, madárkoncert fogadja az ébredező reggelt. A vágás mellett hatalmas bükkös, sötét és titokzatos, szinte félelmetes. Itt — mint egy óriási bazilikában — eláll a szó, és csupán gondolatainkat hordozzuk magunkban csendben. A hegytetőn, a magasban az erdész egy lebegő, fekete pontra mutat. Sas! Éles szemével átkutatja a tájat, aztán egy-két „emelettel” lejjebb ereszkedik a völgy felé. Egy őzbak riaszt a közelünkben, a hatalmas fák között muflonkos lép a színre, de csupán egy pillanat a látvány, majd egy pisszentés, és hangos robajjal fut el a csapat a mindent eltakaró sűrűség irányába. A levegő virág- és szamócaillatot hordoz, erdész barátom fényképet készít az alattunk elterülő falvakról. A kelő nap, az ébredő reggel harsány érkeztével halkul el az erdő, maradnak félbe a madártrillák és erősödik az élet zaja. Autók dübörögnek mind sűrűbben, harsány kiabálások verik fel az amúgy is törékeny csendet. — Szedjünk szamócát! Csodálatos az illatos, zamatos reggel. Benne van minden, amire vágják az ember ezen a forró nyári napon: hűsít, frissít és erőt ad. Fiatalokkal találkozunk. — Táborhelyet keresünk egy alkalmas helyen. Ide jönne a fél osztály. — És találtatok? Az erdész a forráshoz irányítja a kis kutató csoportot, és mosolyogva néz utánuk. Az utat vízmosás szeli át, az iszapban árulkodó nyomok, az éjszaka vándorai jártak errefelé. — Koca a malacaival... — mondja a barátom olyan bizonyossággal, mintha most, ebben a pillanatban tűnt volna el a társaság a sűrűk mélyén. Minek tagadjam? Bizony, régen jártam errefelé, idegennek tűnik a közeli vadászház, ahol annyiszor ettem pincehideg aludttejet, a szénégető boksák is megsokasodtak, és a körülöttük forgolódó emberek csupán a bemutatkozás után ismernek rám. — Stullerék vagyunk !Két-há- rom éve maga írt rólunk az újságban... Magasan jár a nap, amikor megérkezünk a forráshoz, ahol égerfavályúból egyenesen a tenyerünkbe csorog a fagylalthideg víz. Előszedjük az elemózsiát, és elhatározzuk, hogy egy tapodtat sem megyünk innen, amíg reánk nem köszön az este... (SZÍ) Kerecsend és Demjén között Békés egyezség Az utóbbi időben többször beszámoltunk arról, hogy az egykor közös tanácsi irányítású települések sehogyan sem tudnak dűlőre jutni vitájukban: mi legyen a sorsa a közös költségből épített, fenntartott intézményeknek? Nos, a demjéni és kerecsen- di polgármesteri hivatalok megcáfolták az eddigi gyakorlatot, s békés úton rendezték a vagyoni vitákat. Kiss Sándor kerecsendi jegyzőtől megtudhattuk, hogy a megegyezés értelmében három és fél millió forintért megváltják Demjéntől a korábban együtt finanszírozott épületeket. A több fordulóban lezajlott tárgyalások során abban is megállapodtak, hogy ezt az összeget négy év alatt törlesztik. A viszonylag gyors kompromisszum azért születhetett meg — folytatta a jegyző —, mert mindkét község vezetői felismerték, hogy a jövőben is lesznek együttes beruházások, így a gázprogram és a telefonhálózat bővítése, amelyekhez elengedhetetlen a partneri együttműködés. Az utóbbi időben persze nemcsak a fent említett kérdések foglalkoztatták Kerecsend lakosságát, hiszen nemrégiben zajlott a képviselő-testületi ülés is, amelyen számos, az ott élőket érintő témákat vetettek föl. így szó volt a kábeltelevízió-hálózat kiépítéséről is. Mindeddig 110 igénylés érkezett, s a polgármesteri hivatalban továbbra is lehetőség nyílik a kérelmek benyújtására. Az égi jelek vétele mellett megtárgyalták a második félévi üléstervet is, amely szerint a következő hónapokban a képviselők elsősorban a közbiztonságról, valamint az oktatásról tárgyalnak majd. A gyerekeknek is van egy örvendetes hír, hiszen végéhez közeledik a Faluvédő Egyesület által szervezett játszótér-építés. Hasonlóképp, mint az ifjúsági klub régi épületének felújítása is, a falakat újrafestették, s a padló- burkolatot is kicserélték a szakemberek. A könyvtár is új köntösbe öltözik, renoválása a következő hetek feladata. Sarudinyár A nyári kánikula mozgalmasabbá tette Sarud életét. A szabad strandra egyre nagyobb számban érkeznek kirándulók és pihenni vágyók. A helybeliek igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy a turisták kellemes emlékekkel távozzanak a Tisza-parti településről. Csónakkikötő, sátorozóhely és vendéglátóegységek szolgálják az ide látogatók kényelmét, s a sportok szerelmeseiről sem feledkeznek meg, hiszen vízibiciklitől a csónakig szinte minden kölcsönözhető. A Rima-Coop Kft. is igyekszik részt vállalni a falusi turizmus fejlesztéséből, egyelőre tíz házat vettek ki, hogy azokat rendbe tegyék. Hasonló vállalkozásra szánták el magukat a debreceni műszaki főiskola építészjelölt hallgatói is, akik háromhetes táborozás után húsz parasztház helyreállításának tervéből rendeznek kiállítást. A szorgos kezek munkáját jelzi, hogy a faluban átadták az új ABC-t. A holland, német és a belföldi vendégek mellett a következő napokban újabb népes csoport érkezését várják, hiszen a Tiszafüred-Poroszló-Sarud-Kisköre- Abádszalók útvonalé vízitúra résztvevői több napra megállnak a községben. Hajnali kakukkszó
