Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-26 / 148. szám

2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1991. június 26., szerda Szennyvíz és biokertészet Egyre több a gondunk a ház­tartások szennyvizével, különö­sen azokon a településeken, ahol nincs még kiépítve a közösségi szennyvízhálózat. Ilyen esetekre is van azonban megoldás. Hogy mi, megtudhatják azok, akik ma délután két órakor a pétervásárai városházán meghallgatják dr. Dorogi Imre előadását. Az egye­temi tanár a szennyvízkezelés egyéni formájának legkorsze­rűbb technológiáival ismerteti meg az érdeklődőket. Boross a KGB főnökénél Boross Péter magyar belügy­miniszter kedden együttműkö­dési megállapodást írt alá Moszkvában szovjet kollégájá­val, Borisz Pugóval. A magyar politikus tárgyalt Vlagyimir Krjucskovval, a KGB elnökével és Viktor Baranyikovval, Orosz­ország belügyminiszterével. A megállapodás előirányozza a bűnözéssel, azon belül a szer­vezett bűnözéssel szemben foly­tatandó harc összehangolását, a közbiztonság, az útlevélkezelés, a közúti közlekedés területén megvalósítandó együttműkö­dést, a műszaki-tudományos kapcsolatok fejlesztését, továb­bá az operatív információcserét a határ menti területeken. Bombariadó Wimbledonban Az állandó csendes szemerké- lés után váratlanul viharos véget ért a wimbledoni teniszverseny első, hétfői napja. A rossz időjá­rás miatt játékról szó sem lehe­tett, este mégis izgalmas akció­nak lehetett szemtanúja a jósze­rével munka nélkül maradt tudó­sítósereg. Az egyik jegy szedő el­hagyott táskára lett figyelmes az ülesek között. Azonnal riasztot­ta a biztonsági szolgálatot, végül tűzszerészek segítségével nyitot­ták ki a bombagyanus csomagot. Az óvatosan kinyitott táskában azonban csak újságok és trikók voltak — ronggyá ázva. Mire ez kiderült, már régen kiürítették a főépületet és a sajtóközpontot. Máig sincs béke a tej körül Még újdonság a mini zacskós tej. Lehet, hogy hamarosan erre se telik? (Fotó: Szántó György) (Folytatás az 1. oldalról) Kállay László a továbbiakban elmondta, hogy megyénkben ja­nuár 1-jén 12 ezer 324 volt a te­hénállomány. Az esztendő első hónapjában ezret vágtak le az ál­latforgalmi és húsipari vállalat­nál. A létszámcsökkenés ellené­re sem mérséklődött a tejterme­lés, viszont így sem került ebben a tekintetben megyénk a kedve­zőtlen helyzetűek közé. Szólt a tej értékesítési szerződések idei tapasztalatairól is. Rámutatott, hogy mind a Borsod megyei, mind pedig a Közép-magyaror­szági Tejipari Vállalat, amely fel­vásárol és feldolgoz megyénk­ben, változatlanul monopol­helyzetben van. Az érdekei nem közelednek a termelők érdekei­hez, miután a felvásárlási árakat még mindig szinte diktálja. Emellett szomorúan kellett tu­domásul venniük a fogyasztók­nak, hogy május 1 -jétől 15 száza­lékkal emelkedtek a tejtermékek árai a boltokban. Gondok van­nak a két említett tejipari válla­latnál a fizetési rend betartásával is, nem kevésbé a laboratóriumi tejvizsgálatokkal és a minősítés­sel. Aláhúzta, hogy ebben a ne­héz helyzetben is — az érdekkép­viselet többszöri kezdeményezé­sére — megszületett a nyugdíja­sok szociális segítése a tejjegyek- kel, emellett javultak a termékek exportfeltételei, és ugyan nem sokat, de azok a tenyésztők, akik a teheneiket levágják, állaton­ként tízezer forintos árkiegészí­tést kapnak. Ám ebből a válsá­gos helyzetből is kell, hogy le­gyen kiút — mondta Kállay Lász­ló —, éppen ezért a Földművelés­ügyi Minisztérium a Pénzügy­minisztériummal, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisz­tériumával, valamint az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal közösen az Országos Termékta­nács létrehozását tervezi. Ennek célja, hogy az érdekeltek össze­hangolják az irányárakat és sza­bályozzák a minőséget — egyez­tetéssel. Egyben felhívta a figyel­met arra, hogy az érintetteknek javasolják a költségfelhasználás javítását, a legeltetés nagyobb szerepét, a takarékos abrakta­karmányozást. A tejminősítés­hez pedig a szükséges mintákat vizsgáló laboratóriumok állami felügyelet alá helyezését. Az előadás után heves vita bontakozott ki. Tizenegyen mondtak véleményt a nagyüze­mek, a kistermelők és a tejipari vállalatok részéről. Egyértelmű­en megfogalmazták, hogy élni akarnak mind a termelők, minda feldolgozók. A fizetési morált ál­lítsák helyre a tejipari vállalatok. Megvan a veszélye annak — ép­pen a félévi tapasztalatok szo­morú mérlege alapján —, hogy ha a kormányzat nem tesz sürgős intézkedéseket, akkor az ágazat katasztrófába sodródik. Az érin­tettek megfogalmazták, hogy a tejipar is komoly gondokkal küzd, miután az anyagok, az esz­közök, az energia ára tetemesen emelkedett, amelyeket a tej fel- vásárlási árában nem tudnak ér­vényesíteni. A kistermelők kife­jezésre juttatták, hogy a nagy­üzemekhez hasonlóan érdekeik nem azonosak a tejiparéval. Sze­rencsés lenne, ha az ellentétek mielőbb oldódnának, és köze­lednének egymáshoz az érintet­tek. Többek véleménye szerint a tejipar privatizációját csak közö­sen, a termelőkkel együtt lehet eredményesen megvalósítani. Végezetül az elnöklő Vágó József, a Teszöv elnöke javasla­tot tett egy nyolctagú megyei ter­méktanács megalakítására, amely a nagyüzemek, a kister­melők, továbbá az agrárkamara és a szövetség képviselőiből áll. A második fél évben már ez kép­viseli az adott fórumokon me­gyénk tejtermelőinek érdekeit. Mentusz Károly Légballon és búcsú Rock-koncerttel, tűzijátékkal és látványos szökőkúti fényjátékkal ünnepelték hétfő éjjel Prágában a szovjet csapatok Csehszlovákiá­ból történt végleges kivonulását. A főváros sportcsarnokában tartott zenés parádé ceremónia­mestere Michael Kocab rockéne­kes volt, aki az 1989. novemberi forradalom idején látványosan bekapcsolódott a politikába, s je­lenleg parlamenti képviselő. Az esemény legrangosabb zenei közreműködőjének Frank Zap- pát nyerték meg a szervezők. Megjelent a nézőtéren Václav Havel elnök is. A prágai kiállítási park köz­ponti területén — ahol hatalmas szökőkútrendszer működik — nem sokkal éjfél előtt voltak az „Adieu CA” (Isten veled, szovjet hadsereg) című „happening” leglátványosabb pillanatai. Egy óriásira felfújt ballont — amely „enyhén stilizált” katonaalakra emlékeztetett — a tömeg üdvri­valgása közepette leeresztették, majd — mint „az utolsó szimboli­kus szovjet katonát” — elhelyez­ték a várakozó helikopterben. Eredetileg az volt a terv, hogy maga Eduard Vorobjov tábor­nok, a most megszűnt középső szovjet hadseregcsoport főpa­rancsnoka száll be a helikopter­be, de az utolsó pillanatban kide­rült, hogy a show-nak erre az emelkedett pillanatára — nem tudni, miért — mégsem kerül sor. Tizennyolc órát bolyongott az erdőben a kisfiú (Folytatás az 1. oldalról) — Tejért mentem reggel a boltba, ott hallottam, hogy eltűnt egy gyerek — meséli Lengyel Já­nos. — Azonnal mentem a ke­resztfiamhoz, Erdélyi Balázs­hoz, és mondtam neki, gyere, se­gíts, mert te ismered az erdőt! El is indultunk nyomban, a Tele- kessy-menedékháznál csatlako­zott hozzánk egy bajszos tisza- vasvári fiatalember és két kiska- tona. Felfelé indultunk a Bélkő­nek, amerre még nem keresték a rendőrök. Azt az irányt tartották a legkevésbé valószínűnek, mert meredek, bozótos. De én már vettem részt ilyen akcióban, tu­dom, hogy egy ilyen kis emberke sok mindenre képes. Egy tűzra­kás helyén gyermeknyomot ta­láltunk a hamuban. Egy katona ott maradt, a másik visszament szólni, hogy erre jöjjenek a töb­biek. Később újabb nyomra buk­kantunk, és onnan kétfelé foly­tattuk a kutatást, a keresztfiam egy másik irányban próbálko­zott. Kicsit megpihentünk, mert kifullasztott az emelkedő, aztán mentünk tovább. Én pillantot­tam meg először, féloldalt feküdt a fűben. „Úristen, Jóska, itt a kis­gyerek!” — kiáltottam, és oda­szaladtunk. Megmondom őszin­tén, azt hittem, halott, mert olyan furcsán hevert ott, a szemei félig nyitva, de csak aludt a lel­kem. Fölemeltem, betakartam az ingemmel, pulóveremmel, és megmondom őszintén, elkezd­tünk sírni a társammal együtt, mint a záporeső. Szégyen vagy nem, ez az igazság. Kérdezgettük a fiút, hogy mit csinált, hogy érezte magát, de annyit mondott csak: „Nem volt semmi baj, csak a farkasoktól féltem.” Stramm kis kölyöknek látszott, annyi szent. Dávidot dr. Pető Béla körzeti orvoshoz vitték először, aki így számolt be a gyermek állapotá­ról: — Annak ellenére, hogy csak egy kis trikó és rövidnadrág volt rajta egész éjjel, igen jól tűrte a megpróbáltatásokat. Kihűlésre utaló jelek nem voltak, viszont nagyon fáradt volt, rögtön el­aludt a rendelőben is, míg a men­tőt vártuk... „Forró nyomon” értük utol a fiút és édesanyját az egri kórház gyermekosztályán. Dávid már túl volt a vizsgálatokon, épp egy nagy kiflit majszolt a kiságyban ülve, és teát ivott hozzá. Az egész kalandra jóformán csak a kezén- lábán éktelenkedő karistolások emlékeztettek, mert a rengeteg kullancsot már kiszedték, na­gyobb sérüléseket pedig szeren­csére nem szenvedett. Valóban stramm kölyök, és értelmes is, íme, így élte át a maga hároméves kis leikével a történteket: — Egyszer csak egyedül vol­tam, és vissza akartam menni apához meg anyához. Sírtam és úgy beszéltem, apát is, anyát is hívtam, hogy jöjjenek. Aztán ha­za akartam menni repülővel, meg autóval is, amiben lenne hely mindenkinek, nagypapák­nak, nagymamáknak is. Láttam farkast, kettőt az egyik erdőben, egyet a másikban, de nem bán­tottak, aludtak. Dombra mász­tam, kiabáltam, fájt a lábam. Ta­láltam botot, egy kicsit magam­nak, egy nagyobbat Lacinak, a testvéremnek. Két bácsi talált meg, jöttek és sírtak, egy kockás inges meg egy fekete ruhás. És az egyik mondta: „Feküdj rá a vál- lamra, most már minden rend­ben, kisfiam.” Tanulságok helyett egy közle­mény: A Heves Megyei Rendőr- főkapitányság vezetője köszöne­tét és elismerését fejezi ki a Bél­apátfalva térségében eltűnt Balá­zsi Dávid három és fél éves tisza- vasvári kisfiú felkutatásában és megtalálásában részt vett vala­mennyi állampolgárnak. Koncz János Csökken a dollár árfolyama Határozottan csökkent a dol­lár árfolyama a legfontosabb nyugati valutákéhoz képest hét­főn, a „hetek” pénzügyminiszte­reinek és központi bankigazga­tóinak londoni tanácskozása után — jelentették a világ legfon­tosabb pénzpiacairól a hétfő esti órákban. Párizsban estére egy dollárért tíz centimmal kevesebbet adtak, mint a reggeli nyitáskor: 6,15 frank helyett 6,05-öt. A márka 1,81-ről 1,78-ra esett vissza, a fontsterling pedig 1,64-ről 1,él­re. Tokióban egy dollárért reggel még 139,75 jent adtak, estére már csak 138,70-et. A dollár gyengülése miatt felmerült an­nak lehetősége, hogy a központi bankok közös fellépésre kény­szerülnek. Hétfőn a japán pénzügymi­niszter úgy nyilatkozott, hogy a londoni tanácskozáson „közös akcióról” döntöttek a „piac sta­bilizálása végett”. Vasárnapi megbeszélésük az országok gaz­daságpolitikájának egyeztetésé­re irányult, tekintettel állam- és kormányfőik július 15-17. között esedékes londoni csúcsértekez­letére. Szlovénia D-nap, azaz függetlenség „Nem jöttünk volna, ha nem hívnak..." Jazov 1968-ról — egy prágai lapban Alig néhány nappal a neveze­tes D-nap — a függetlenség kiki­áltása — előtt Ljubljanában még heves viták folytak arról, milyen külsőségek között ünnepelje meg Szlovénia kiválását Jugo­szláviából. Az első forgatókönyvet két hete teijesztették a nyilvánosság elé: eszerint az est leszálltával 1366 iljonc vonult volna végig Ljubljana utcáin égő fáklyákkal a kezében, emlékeztetve arra, hogy már 1366 évvel ezelőtt léte­zett a szlovén állam. A bevásár­lóközpont átriumában egy — nemzeti jelképnek számító — hársfát telepítettek volna, ame­lyet Alojzij Sustar érsek szentelt volna fel. A forgatókönyvben szerepelt a szlovén területvédel­mi erők egyenruhába öltözött zászlóaljának felvonulása, az ed­digi — vörös csillaggal díszített fehér, kék, vörös — zászló levo­nása és a csillagmentes új trikolór felvonása a szlovén nemzeti köl­tő, France Presen költeményén alapuló nemzeti himnusz dalla­mára. A programtervezetet azonban nem fogadta egyértelmű lelkese­dés, s hosszas egyeztetések után az a döntés született, hogy elte­kintenek az ifjak felvonulásától. A hársfaültetés marad, de való­színűleg jelen lesz egy protes­táns, egy muzulmán és egy orto­dox vallási vezető is. Annyi biztosnak tűnik, hogy szerdán este a szlovén parlament ünnepi ülést tart, amelyen elfo­gadják a köztársaság önállósá­gáról és függetlenségéről szóló törvényt, s az ülésen felszólal Mi­lan Kucan köztársasági elnök. A képviselők ezután kivonulnak a parlament előtti térre, majd megkezdődik a népünnepély. S hogy mi lesz másnap? Élte­kintve attól, hogy június 27-től a határátkelőhelyek ellenőrzését átveszi a szlovén rendőrség, nem lesz sok látható jele a független­ségnek. Érvényben marad a di­nár, amíg nem vezetnek ered­ményre az „örökösödési tárgya­lások” a többi köztársasággal. Külföldi utazásokhoz továbbra is jugoszláv útlevelet használnak majd, amíg a nemzetközi közös­ség nem ismeri el diplomáciai úton Szlovéniát. 1993 végéig a jugoszláv hadsereg katonái Szlo­vénia területén maradnak, bár fokozatos kivonásuk megkezdő­dik. Egyéb kérdésekben pedig „tárgyalni, tárgyalni és tárgyal­ni” kell, miként azt Milan Kucan a közelmúltban a pápát idézve leszögezte, hogy egy új konföde- ratív alapokra épülő államkö­zösség, egy „harmadik Jugoszlá­via” jöjjön létre. Dmitrij Jazov szovjet védelmi miniszter — a L idővé Noviny cí­mű prágai lapban megjelent nyi­latkozatában — tagadta, hogy „behatolás” lett volna a Varsói Szerződés csapatainak 1968. au­gusztusi bevonulása Csehszlová­kiába. Jazov azzal érvel, hogy be­hatolásról akkor lehet beszélni, ha azzal szemben ellenállást szerveznek. A szovjet miniszter így folytat­ta: „néhányan most behatolásról beszélnek. Ennek határozottan ellene vagyok. Behatolásról ak­kor lehet beszélni, ha azzal szem­ben ellenállást szerveznek. Nem behatolás volt, hanem a vezetés egyetértésével történő katonai fellépés. Más kérdés, hogy az or­szág vezetése vajon a népet kép­viselte-e”. Jazov tábornok szerint „senki nem lőtt senkire, és a helyzet né­hány hét alatt normalizálódott”. Hozzátette azt is: „a szovjet had­sereghez fűződő kapcsolatok na­gyon szorosak voltak, mi pedig mindig is hangsúlyoztuk, hogy a szovjet hadsereg ideiglenes jel­leggel tartózkodik Csehszlováki­ában”. Jazov miniszter a szovjet had­erő most befejeződött kivonulá­sával kapcsolatban azt mondta, hogy „új vezetés jött, és letette az asztalra a kivonulás kérdését. Semmi kifogásunk nem volt ez ellen. Más kérdés, hogy egy ki­csivel szerettük volna elhúzni a kivonulást, mert meg szerettük volna teremteni az életfeltétele­ket (a Szovjetunióban) — első­sorban tisztjeink számára. Azt hiszem, semmi nem történt volna a csehekkel és a szlovákokkal sem, ha a haderő nem másfél év, hanem — mondjuk — három év alatt távozik. A tábornok-miniszter tagad­ta, hogy a szovjet hadseregben lennének erők, amelyek „szeret­nének visszatérni” — mármint Csehszlovákiába. A szovjet had­sereg „hatvannyolcban sem jött volna, ha nem hívják” — jelen­tette ki Jazov, majd az állítólagos akkori csehszlovák „behívóle­vél” ügyét firtató kérdés elől az­zal tért ki, hogy ő akkoriban a Bajkálon túl szolgált, és csak az újságokból értesült a bevonulás­ról. „Hogy ki kit hívott be, ezt úgy mondanám, az Önök ügye. Ezt Önöknek Csehszlovákiában kell elintézniük” — jegyezte meg. Jazov nehezményezte, hogy mindenki az 1968-as bevonulás­ról ír, a mostani kivonulásról vi­szont — szerinte — jóval keve­sebbet beszélnek. „Havel, Gor­bacsov és mások hitelt adtak an­nak, hogy holnap nem lesz hábo­rú, hogy nincs szükség közös fegyveres erőkre. És mit tettek ebben az ügyben az amerikaiak? Semmit. A NATO ma is az Egye­sült Államok eszköze, amely Eu­rópa megtartását szolgálja” — ál­lította. Belpolitikai kérdésekről szól­va Jazov elképzelhetetlennek tartotta azt, hogy a hadsereg bár­miféle „fordulatot” hajtana vég­re a Szovjetunióban, hiszen a hadsereg „a nép alkotórésze”.

Next

/
Thumbnails
Contents