Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-26 / 148. szám
2. VILÁGTÜKÖR HÍRLAP, 1991. június 26., szerda Szennyvíz és biokertészet Egyre több a gondunk a háztartások szennyvizével, különösen azokon a településeken, ahol nincs még kiépítve a közösségi szennyvízhálózat. Ilyen esetekre is van azonban megoldás. Hogy mi, megtudhatják azok, akik ma délután két órakor a pétervásárai városházán meghallgatják dr. Dorogi Imre előadását. Az egyetemi tanár a szennyvízkezelés egyéni formájának legkorszerűbb technológiáival ismerteti meg az érdeklődőket. Boross a KGB főnökénél Boross Péter magyar belügyminiszter kedden együttműködési megállapodást írt alá Moszkvában szovjet kollégájával, Borisz Pugóval. A magyar politikus tárgyalt Vlagyimir Krjucskovval, a KGB elnökével és Viktor Baranyikovval, Oroszország belügyminiszterével. A megállapodás előirányozza a bűnözéssel, azon belül a szervezett bűnözéssel szemben folytatandó harc összehangolását, a közbiztonság, az útlevélkezelés, a közúti közlekedés területén megvalósítandó együttműködést, a műszaki-tudományos kapcsolatok fejlesztését, továbbá az operatív információcserét a határ menti területeken. Bombariadó Wimbledonban Az állandó csendes szemerké- lés után váratlanul viharos véget ért a wimbledoni teniszverseny első, hétfői napja. A rossz időjárás miatt játékról szó sem lehetett, este mégis izgalmas akciónak lehetett szemtanúja a jószerével munka nélkül maradt tudósítósereg. Az egyik jegy szedő elhagyott táskára lett figyelmes az ülesek között. Azonnal riasztotta a biztonsági szolgálatot, végül tűzszerészek segítségével nyitották ki a bombagyanus csomagot. Az óvatosan kinyitott táskában azonban csak újságok és trikók voltak — ronggyá ázva. Mire ez kiderült, már régen kiürítették a főépületet és a sajtóközpontot. Máig sincs béke a tej körül Még újdonság a mini zacskós tej. Lehet, hogy hamarosan erre se telik? (Fotó: Szántó György) (Folytatás az 1. oldalról) Kállay László a továbbiakban elmondta, hogy megyénkben január 1-jén 12 ezer 324 volt a tehénállomány. Az esztendő első hónapjában ezret vágtak le az állatforgalmi és húsipari vállalatnál. A létszámcsökkenés ellenére sem mérséklődött a tejtermelés, viszont így sem került ebben a tekintetben megyénk a kedvezőtlen helyzetűek közé. Szólt a tej értékesítési szerződések idei tapasztalatairól is. Rámutatott, hogy mind a Borsod megyei, mind pedig a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat, amely felvásárol és feldolgoz megyénkben, változatlanul monopolhelyzetben van. Az érdekei nem közelednek a termelők érdekeihez, miután a felvásárlási árakat még mindig szinte diktálja. Emellett szomorúan kellett tudomásul venniük a fogyasztóknak, hogy május 1 -jétől 15 százalékkal emelkedtek a tejtermékek árai a boltokban. Gondok vannak a két említett tejipari vállalatnál a fizetési rend betartásával is, nem kevésbé a laboratóriumi tejvizsgálatokkal és a minősítéssel. Aláhúzta, hogy ebben a nehéz helyzetben is — az érdekképviselet többszöri kezdeményezésére — megszületett a nyugdíjasok szociális segítése a tejjegyek- kel, emellett javultak a termékek exportfeltételei, és ugyan nem sokat, de azok a tenyésztők, akik a teheneiket levágják, állatonként tízezer forintos árkiegészítést kapnak. Ám ebből a válságos helyzetből is kell, hogy legyen kiút — mondta Kállay László —, éppen ezért a Földművelésügyi Minisztérium a Pénzügyminisztériummal, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumával, valamint az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal közösen az Országos Terméktanács létrehozását tervezi. Ennek célja, hogy az érdekeltek összehangolják az irányárakat és szabályozzák a minőséget — egyeztetéssel. Egyben felhívta a figyelmet arra, hogy az érintetteknek javasolják a költségfelhasználás javítását, a legeltetés nagyobb szerepét, a takarékos abraktakarmányozást. A tejminősítéshez pedig a szükséges mintákat vizsgáló laboratóriumok állami felügyelet alá helyezését. Az előadás után heves vita bontakozott ki. Tizenegyen mondtak véleményt a nagyüzemek, a kistermelők és a tejipari vállalatok részéről. Egyértelműen megfogalmazták, hogy élni akarnak mind a termelők, minda feldolgozók. A fizetési morált állítsák helyre a tejipari vállalatok. Megvan a veszélye annak — éppen a félévi tapasztalatok szomorú mérlege alapján —, hogy ha a kormányzat nem tesz sürgős intézkedéseket, akkor az ágazat katasztrófába sodródik. Az érintettek megfogalmazták, hogy a tejipar is komoly gondokkal küzd, miután az anyagok, az eszközök, az energia ára tetemesen emelkedett, amelyeket a tej fel- vásárlási árában nem tudnak érvényesíteni. A kistermelők kifejezésre juttatták, hogy a nagyüzemekhez hasonlóan érdekeik nem azonosak a tejiparéval. Szerencsés lenne, ha az ellentétek mielőbb oldódnának, és közelednének egymáshoz az érintettek. Többek véleménye szerint a tejipar privatizációját csak közösen, a termelőkkel együtt lehet eredményesen megvalósítani. Végezetül az elnöklő Vágó József, a Teszöv elnöke javaslatot tett egy nyolctagú megyei terméktanács megalakítására, amely a nagyüzemek, a kistermelők, továbbá az agrárkamara és a szövetség képviselőiből áll. A második fél évben már ez képviseli az adott fórumokon megyénk tejtermelőinek érdekeit. Mentusz Károly Légballon és búcsú Rock-koncerttel, tűzijátékkal és látványos szökőkúti fényjátékkal ünnepelték hétfő éjjel Prágában a szovjet csapatok Csehszlovákiából történt végleges kivonulását. A főváros sportcsarnokában tartott zenés parádé ceremóniamestere Michael Kocab rockénekes volt, aki az 1989. novemberi forradalom idején látványosan bekapcsolódott a politikába, s jelenleg parlamenti képviselő. Az esemény legrangosabb zenei közreműködőjének Frank Zap- pát nyerték meg a szervezők. Megjelent a nézőtéren Václav Havel elnök is. A prágai kiállítási park központi területén — ahol hatalmas szökőkútrendszer működik — nem sokkal éjfél előtt voltak az „Adieu CA” (Isten veled, szovjet hadsereg) című „happening” leglátványosabb pillanatai. Egy óriásira felfújt ballont — amely „enyhén stilizált” katonaalakra emlékeztetett — a tömeg üdvrivalgása közepette leeresztették, majd — mint „az utolsó szimbolikus szovjet katonát” — elhelyezték a várakozó helikopterben. Eredetileg az volt a terv, hogy maga Eduard Vorobjov tábornok, a most megszűnt középső szovjet hadseregcsoport főparancsnoka száll be a helikopterbe, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy a show-nak erre az emelkedett pillanatára — nem tudni, miért — mégsem kerül sor. Tizennyolc órát bolyongott az erdőben a kisfiú (Folytatás az 1. oldalról) — Tejért mentem reggel a boltba, ott hallottam, hogy eltűnt egy gyerek — meséli Lengyel János. — Azonnal mentem a keresztfiamhoz, Erdélyi Balázshoz, és mondtam neki, gyere, segíts, mert te ismered az erdőt! El is indultunk nyomban, a Tele- kessy-menedékháznál csatlakozott hozzánk egy bajszos tisza- vasvári fiatalember és két kiska- tona. Felfelé indultunk a Bélkőnek, amerre még nem keresték a rendőrök. Azt az irányt tartották a legkevésbé valószínűnek, mert meredek, bozótos. De én már vettem részt ilyen akcióban, tudom, hogy egy ilyen kis emberke sok mindenre képes. Egy tűzrakás helyén gyermeknyomot találtunk a hamuban. Egy katona ott maradt, a másik visszament szólni, hogy erre jöjjenek a többiek. Később újabb nyomra bukkantunk, és onnan kétfelé folytattuk a kutatást, a keresztfiam egy másik irányban próbálkozott. Kicsit megpihentünk, mert kifullasztott az emelkedő, aztán mentünk tovább. Én pillantottam meg először, féloldalt feküdt a fűben. „Úristen, Jóska, itt a kisgyerek!” — kiáltottam, és odaszaladtunk. Megmondom őszintén, azt hittem, halott, mert olyan furcsán hevert ott, a szemei félig nyitva, de csak aludt a lelkem. Fölemeltem, betakartam az ingemmel, pulóveremmel, és megmondom őszintén, elkezdtünk sírni a társammal együtt, mint a záporeső. Szégyen vagy nem, ez az igazság. Kérdezgettük a fiút, hogy mit csinált, hogy érezte magát, de annyit mondott csak: „Nem volt semmi baj, csak a farkasoktól féltem.” Stramm kis kölyöknek látszott, annyi szent. Dávidot dr. Pető Béla körzeti orvoshoz vitték először, aki így számolt be a gyermek állapotáról: — Annak ellenére, hogy csak egy kis trikó és rövidnadrág volt rajta egész éjjel, igen jól tűrte a megpróbáltatásokat. Kihűlésre utaló jelek nem voltak, viszont nagyon fáradt volt, rögtön elaludt a rendelőben is, míg a mentőt vártuk... „Forró nyomon” értük utol a fiút és édesanyját az egri kórház gyermekosztályán. Dávid már túl volt a vizsgálatokon, épp egy nagy kiflit majszolt a kiságyban ülve, és teát ivott hozzá. Az egész kalandra jóformán csak a kezén- lábán éktelenkedő karistolások emlékeztettek, mert a rengeteg kullancsot már kiszedték, nagyobb sérüléseket pedig szerencsére nem szenvedett. Valóban stramm kölyök, és értelmes is, íme, így élte át a maga hároméves kis leikével a történteket: — Egyszer csak egyedül voltam, és vissza akartam menni apához meg anyához. Sírtam és úgy beszéltem, apát is, anyát is hívtam, hogy jöjjenek. Aztán haza akartam menni repülővel, meg autóval is, amiben lenne hely mindenkinek, nagypapáknak, nagymamáknak is. Láttam farkast, kettőt az egyik erdőben, egyet a másikban, de nem bántottak, aludtak. Dombra másztam, kiabáltam, fájt a lábam. Találtam botot, egy kicsit magamnak, egy nagyobbat Lacinak, a testvéremnek. Két bácsi talált meg, jöttek és sírtak, egy kockás inges meg egy fekete ruhás. És az egyik mondta: „Feküdj rá a vál- lamra, most már minden rendben, kisfiam.” Tanulságok helyett egy közlemény: A Heves Megyei Rendőr- főkapitányság vezetője köszönetét és elismerését fejezi ki a Bélapátfalva térségében eltűnt Balázsi Dávid három és fél éves tisza- vasvári kisfiú felkutatásában és megtalálásában részt vett valamennyi állampolgárnak. Koncz János Csökken a dollár árfolyama Határozottan csökkent a dollár árfolyama a legfontosabb nyugati valutákéhoz képest hétfőn, a „hetek” pénzügyminisztereinek és központi bankigazgatóinak londoni tanácskozása után — jelentették a világ legfontosabb pénzpiacairól a hétfő esti órákban. Párizsban estére egy dollárért tíz centimmal kevesebbet adtak, mint a reggeli nyitáskor: 6,15 frank helyett 6,05-öt. A márka 1,81-ről 1,78-ra esett vissza, a fontsterling pedig 1,64-ről 1,élre. Tokióban egy dollárért reggel még 139,75 jent adtak, estére már csak 138,70-et. A dollár gyengülése miatt felmerült annak lehetősége, hogy a központi bankok közös fellépésre kényszerülnek. Hétfőn a japán pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a londoni tanácskozáson „közös akcióról” döntöttek a „piac stabilizálása végett”. Vasárnapi megbeszélésük az országok gazdaságpolitikájának egyeztetésére irányult, tekintettel állam- és kormányfőik július 15-17. között esedékes londoni csúcsértekezletére. Szlovénia D-nap, azaz függetlenség „Nem jöttünk volna, ha nem hívnak..." Jazov 1968-ról — egy prágai lapban Alig néhány nappal a nevezetes D-nap — a függetlenség kikiáltása — előtt Ljubljanában még heves viták folytak arról, milyen külsőségek között ünnepelje meg Szlovénia kiválását Jugoszláviából. Az első forgatókönyvet két hete teijesztették a nyilvánosság elé: eszerint az est leszálltával 1366 iljonc vonult volna végig Ljubljana utcáin égő fáklyákkal a kezében, emlékeztetve arra, hogy már 1366 évvel ezelőtt létezett a szlovén állam. A bevásárlóközpont átriumában egy — nemzeti jelképnek számító — hársfát telepítettek volna, amelyet Alojzij Sustar érsek szentelt volna fel. A forgatókönyvben szerepelt a szlovén területvédelmi erők egyenruhába öltözött zászlóaljának felvonulása, az eddigi — vörös csillaggal díszített fehér, kék, vörös — zászló levonása és a csillagmentes új trikolór felvonása a szlovén nemzeti költő, France Presen költeményén alapuló nemzeti himnusz dallamára. A programtervezetet azonban nem fogadta egyértelmű lelkesedés, s hosszas egyeztetések után az a döntés született, hogy eltekintenek az ifjak felvonulásától. A hársfaültetés marad, de valószínűleg jelen lesz egy protestáns, egy muzulmán és egy ortodox vallási vezető is. Annyi biztosnak tűnik, hogy szerdán este a szlovén parlament ünnepi ülést tart, amelyen elfogadják a köztársaság önállóságáról és függetlenségéről szóló törvényt, s az ülésen felszólal Milan Kucan köztársasági elnök. A képviselők ezután kivonulnak a parlament előtti térre, majd megkezdődik a népünnepély. S hogy mi lesz másnap? Éltekintve attól, hogy június 27-től a határátkelőhelyek ellenőrzését átveszi a szlovén rendőrség, nem lesz sok látható jele a függetlenségnek. Érvényben marad a dinár, amíg nem vezetnek eredményre az „örökösödési tárgyalások” a többi köztársasággal. Külföldi utazásokhoz továbbra is jugoszláv útlevelet használnak majd, amíg a nemzetközi közösség nem ismeri el diplomáciai úton Szlovéniát. 1993 végéig a jugoszláv hadsereg katonái Szlovénia területén maradnak, bár fokozatos kivonásuk megkezdődik. Egyéb kérdésekben pedig „tárgyalni, tárgyalni és tárgyalni” kell, miként azt Milan Kucan a közelmúltban a pápát idézve leszögezte, hogy egy új konföde- ratív alapokra épülő államközösség, egy „harmadik Jugoszlávia” jöjjön létre. Dmitrij Jazov szovjet védelmi miniszter — a L idővé Noviny című prágai lapban megjelent nyilatkozatában — tagadta, hogy „behatolás” lett volna a Varsói Szerződés csapatainak 1968. augusztusi bevonulása Csehszlovákiába. Jazov azzal érvel, hogy behatolásról akkor lehet beszélni, ha azzal szemben ellenállást szerveznek. A szovjet miniszter így folytatta: „néhányan most behatolásról beszélnek. Ennek határozottan ellene vagyok. Behatolásról akkor lehet beszélni, ha azzal szemben ellenállást szerveznek. Nem behatolás volt, hanem a vezetés egyetértésével történő katonai fellépés. Más kérdés, hogy az ország vezetése vajon a népet képviselte-e”. Jazov tábornok szerint „senki nem lőtt senkire, és a helyzet néhány hét alatt normalizálódott”. Hozzátette azt is: „a szovjet hadsereghez fűződő kapcsolatok nagyon szorosak voltak, mi pedig mindig is hangsúlyoztuk, hogy a szovjet hadsereg ideiglenes jelleggel tartózkodik Csehszlovákiában”. Jazov miniszter a szovjet haderő most befejeződött kivonulásával kapcsolatban azt mondta, hogy „új vezetés jött, és letette az asztalra a kivonulás kérdését. Semmi kifogásunk nem volt ez ellen. Más kérdés, hogy egy kicsivel szerettük volna elhúzni a kivonulást, mert meg szerettük volna teremteni az életfeltételeket (a Szovjetunióban) — elsősorban tisztjeink számára. Azt hiszem, semmi nem történt volna a csehekkel és a szlovákokkal sem, ha a haderő nem másfél év, hanem — mondjuk — három év alatt távozik. A tábornok-miniszter tagadta, hogy a szovjet hadseregben lennének erők, amelyek „szeretnének visszatérni” — mármint Csehszlovákiába. A szovjet hadsereg „hatvannyolcban sem jött volna, ha nem hívják” — jelentette ki Jazov, majd az állítólagos akkori csehszlovák „behívólevél” ügyét firtató kérdés elől azzal tért ki, hogy ő akkoriban a Bajkálon túl szolgált, és csak az újságokból értesült a bevonulásról. „Hogy ki kit hívott be, ezt úgy mondanám, az Önök ügye. Ezt Önöknek Csehszlovákiában kell elintézniük” — jegyezte meg. Jazov nehezményezte, hogy mindenki az 1968-as bevonulásról ír, a mostani kivonulásról viszont — szerinte — jóval kevesebbet beszélnek. „Havel, Gorbacsov és mások hitelt adtak annak, hogy holnap nem lesz háború, hogy nincs szükség közös fegyveres erőkre. És mit tettek ebben az ügyben az amerikaiak? Semmit. A NATO ma is az Egyesült Államok eszköze, amely Európa megtartását szolgálja” — állította. Belpolitikai kérdésekről szólva Jazov elképzelhetetlennek tartotta azt, hogy a hadsereg bármiféle „fordulatot” hajtana végre a Szovjetunióban, hiszen a hadsereg „a nép alkotórésze”.