Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-21 / 144. szám
4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. június 21., péntek A modern tudománytörténet egyik kiemelkedő és igen eredményes képviselője volt a francia fizikus és vegyész, André Marie Ampére. Rendszeres kísérleteivel megalapozta a mai elektrodinamikát, ezen kívül még két jelentős kutatást: a föld- mágnesség és az elektromágnesség vizsgálatát kezdeményezte, valamennyi technikai alkalmazásukkal együtt. Bámulatos módon, legfontosabb eredményeit alig két heti kutatás után érte el, amelyeket kísérletekkel együtt a párizsi akadémián be is mutatott. Ampére 155 esztendővel ezelőtt hunyt el, ám tanai, kutatási eredményei ma is alapul szolgálnak a modern fizikának. Az elektrodinamika Newtonja Nem írt sokat, de annál értékesebbet alkotott Andre Marie Ampére jómódú lyoni kereskedő fiaként, 1775. január 22-én született. Apka nagy gonddal nevelte és neveltette fiát. Nem sokkal később azonban feladta üzletét, és egy szomszédos faluba költözött, ahol kis birtoka volt, és ott nőtt fel fia, akit csodagyerekként tartottak számon. Előbb tudott számolni, mint írni, és alig 11 éves korában azért tanult latinul, hogy Euler és Bernoulli műveit olvashassa. 12 éves volt, amikor differenciálszámítással kezdett fogalkozni, de más is érdekelte, főleg a történelem és az útleírások. Az élénk eszű, érdeklődő 13 éves iíj úra különösen a Nagy Francia Enciklopédia volt hatással. Mindezt elejétől végig elolvasta, méghozzá úgy, hogy fél évszázaddal később is tudott belőle idézni részleteket. Apja nagykönyvtára is segítette, hogy például elsajátítsa a számelmélet elemeit. A természettudományok iránti érdeklődése ugyanis felszínre hozta a matematika szépségének felfedezését is. Noha szülei rosszal- lották, ennek ellenére áttanulmányozta Euklidész: Elemek című művének több fejezetét. Ifjúként érte az 1789-es francia forradalom. Apja visszatért Lyonba, és szerencsétlenségére elvállalta a békebíró tisztet, amiért 1793-ban kivégezték. Az akkor 18 éves fiatalemberre, aki egyébként meg volt győződve a forradalom helyességéről, ez a szörnyű csapás bénítólag hatott. Egy időre elvesztette érdeklődését minden iránt. A letargikus állapotból Rousseau botanikai levelei, valamint a római költők, főként Horatius olvasása szabadította ki. Lassan mahágoz térve összetörtségéből, botanikával és költtészettel kezdett foglalkozni. 1796-ban megismerkedett Julie Caronnal, akit feleségül szemelt ki magának. A házassághoz azonban állásra volt szüksége, ezért Lyonban magántanítással kezdett foglalkozni. 1802-ben Bourgen-Bresse városában a kerületi központi iskola fizika- és kémiatanára lett. Még abban az évben Lyonban kinyomtatta a szerencsejátékok új elméletéről szóló könyvét, amelyre annyira felfigyeltek, hogy 1805-ben Párizsba hívták a műszaki főiskolára, ahol analízist tanított. Ott lett 1809-től a fizika professzora. 1824-ben megkapta a Collége de France kísérleti fizikai tanszékét. Hosszú időn át ellátta a francia kollégiumok számvevői hivatalát is. Párizsban érte az újabb személyes tragédiája, amikor ötévi házasság után meghalt fiatal felesége. Már ezek a körülmények is érthetővé teszik, hogy Ampére tépelődő, filozófiai kérdésekben elmerülő, kissé szertelen és nagyon szórakozott ember volt. Még gyermekkorában megsérült a karján, és ez alkalmatlanná tette őt minden nagyobb kézügyességet kívánd fizikai kísérletezésre. Mivel mindezen túl erősen rövidlátó, de egyben nagyon jószívű ember volt, tanítványai között nem nagyon tudott rendet tartani. Nem írt sokat, de amit alkotott, nagyon értékes volt. 1813- ban megválasztották a Francia Akadémia tagjai közé. Dolgozataiban főleg az elektrodinamika kérdéseivel foglalkozott. Kikísérletezte a róla elnevezett törvényt, amely később e tudományág történetében jelentős szerepet játszott. Később korunk egyik legnagyobb fizikusa, Maxwell úgy jellemezte Ampéré-t, hogy az elektrodinamika Newtonja. Élete alkonyán a tudományok enciklopédikus rendszerezését, osztályozását vette tervbe. Ezt a munkáját azonban nem tudta befejezni. Utolsó éveiben egészsége nagyon megromlott, és tudományos érdeklődése is megcsappant. 1836 májusában, mint az egyetem főfelügyelője, elindult Párizsból vidékre. Tüdőbaja miatt gyengén érezte magát, szinte haldokolva ért Marseillesbe. Ott hunyt el június 10-én, mivel már nem tudtak rajta segíteni. Akiről az áramerősség egysége a nevét kapta, szegényen és elfeledve halt meg 81 éves korában. ( mentusz ) Új fogalmakat vezetett be Ampére fizikai kutatásainak eredményei főként az elektrodinamikához tartoznak. Az utóbbi szót ő használta először 1820- ban. Abban az évben fedezte fel, hogy az egyirányú áramok vonzzák, az ellenkező irányúak pedig taszítják egymást. Később kimutatta a nem párhuzamos áramok kölcsönhatását is. E jelenségekre vonatkozó szellemes kísérletei alapján levezette az elektrodinamika egyik alaptörvényét, amely szerint az elemi áramok vonzása vagy taszítása egyenesen arányos az áramelemeken átfolyó áramok erősségével, ugyanakkor fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével, valamint függ a két áramelem által bezárt szögtől. Az elektromosság és az általa keltett mágneses tér erőssége között fennálló összefüggés az úgynevezett Ampére-féle gerjesztési törvény. Megalkotta emellett az elektromos feszültség és az elektromos áram fogalmakat is. Mi az az úszószabály? Ugyancsak nevét viseli az Ampére-féle balkéz-, vagy úszószabály. Ez a vezető árama által keltett mágneses tér irányát határozza meg. A jelenséget azzal a tapasztalattal magyarázta, hogy egy köráram által keltett mágneses tér olyan, mint a körvezető központjában elhelyezett, a körvezető síkjára merőleges mágneses erőtér. Tulajdonképpen az úgynevezett molekuláris köráramok létezésének feltételezésével A földmágnesség — Ampére felfogása szerint — a földgolyóban levő számtalan, önmagába záródó elektromos áramra vezethető vissza. Ezek együttes hatása olyan, mintha egyetlen, hatalmas, Kelet-Nyugat irányú áram folyna a Föld körül. Ez kifelé nem elektromos áramként, hanem bolygónk mágneses hatásaként nyilvánul meg. Az elektromos áram galvanikus eredetű, mert a földet alkotó különböző Nagyszerű kísérleteivel megkoronázta és lezárta a klasszikus elektromosságtan kutatásait az angol Michael Faraday. Munkásságában Ampére-hez is csatlakozott, miközben sok újat alkotott. Olyannyira, hogy a múlt században az a vélemény alakult ki: az elektromosság területén az utolsó nyitott kérdéseket is megoldotta. Faraday azonban egyéértelmezte az anyag mágneses tulajdonságait. A vázolt törvények felfedezése alapján méltán nevezik Ampére-t az elektrodinamika Newtonjának. anyagféleségek érintkeznek egymással, melynek következtében galvánelemek képződnek. Ebben látta Ampére az összes földi mágneses jelenség okát, vagyis a mágnességet úgynevezeti partikuláris áramoknak — ré szecske áramoknak — a vas alkotórészeiben körbefolyó elektromos áram megnyilvánulásának tekintette. Ezeket nevezzük mai nyelven molekurális áramoknak! niségének megfelelően másképpen képzelte el a láthatatlan dolgokat és szemlélte a látható jelenségeket, mint például a — vele ellentétben — jelentős matematikai ismeretekkel rendelkező Ampére. Faraday felfogása elszakadt a vonzás és a taszítás egyszerű távolba hatásának gondolatától, és a térelmélet előharco- sává vált. Két ellentétesen beállított iránytű Ampere galvanométert is készített, és ezt így is nevezte el. Hogy a/, áramnak a mágnestűre gyakorolt hatását felerősítse, egyszerűen és logikusan a következőképpen csökkentette a földmágnesség befő lyását: két ellentétesen beállított iránytűt a középpontjukon átvezei ve, nem mágnesezett rudacskával kötött össze. Ezen felfüggesztette a két tűt, úgy, hogy azok szabadon mozoghassanak. A tű közé helye zett, áramot vezető drót mindkettőt azonos irányba forgatta el, így a hatást sikerült megkétszereznie. * Az elektromos áram galvanikus eredetű Aki a tanait tovább vitte Filmpremierek - sok műfajban Nyár a moziban Balogh László kiállítása az IH-ban Boszorkányok Roald Dahl legújabb meséje is meghökkentő... Boszorkányok vannak — hirdeti a film. Ezt onnan lehet tudni, hogy elszaporodtak az egerek. Ahogy növekszik az egérhad, úgy fogyatkoznak a gyerekek Angliában. Egy kisfiú azonban a nagymamája segítségével felveszi a harcot a boszorkányok ellen. A mesefilmmel az egri Uránia nézői ismerkedhetnek meg. Kiállítások, tárlatok A Parádi Üveggyárral és termékeivel ismerkedhetnek meg az egri Dobó István Vármúzeum látogatói. A gótikus püspöki palota földszinti termében Rénes György iparművész különleges technikával készült munkáit láthatják. Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban Kajári Melinda emlékkiállítása tekinthető meg. A Megyei Művelődési Központ kisgalériájában pedig Fehér Jánosné viseletkészítő népművész és Horváth Tibor bőrdíszműves ruhakiegészítőiTáncőrület (shag) 1963-ban Dél-Kaliforniában játszódik a film cselekménye. Négy csinos tini áll a történet középpontjában-, akik egy pikáns víkendet töltenek együtt barátaikkal. Ezek a lányok — bár még ártatlanok — mindenre elszántak. A filmben nagyon sokszor járják a „shag”-et, a hatvanas évek elején hódító táncot. A köny- nyed humorú, táncos-zenés filmet az Uránia mozi mutatja be. bői láthatnak bemutatót. A fővárosba utazóknak is ajánlhatunk érdekes látnivalót. A Néprajzi Múzeum és a japán alapítvány közös rendezésében sárkányokat és pörgettyűket szemrevételezhetnek az ide betérők. Szórakoztató programok Egerben, a Vitkovics-ház udvarán ma délután 6 órakor a Mu- sica Aulica Régizene Együttes koncertje hallható. Lakótelepi sportjátékokra invitálja a vakációzó diákokat a Gyermek-SzaCyrano de Bergerac A francia irodalom egyik legismertebb alkotása Edmond Rostand drámája, a Cyrano. A címszereplő, az éles elméjű és pengéjű lovag titokban régóta szerelmes Roxane-ba. A lány bizalmába fogadja, és bevallja neki, mennyire imádja Cyrano katonatársat, a csinos és vonzó Christiant. Kéri, védje meg a szerelmesét, ha baj és veszély érné. A nagyorrú lovag barátjává fogadja a fiatalembert, akinek a nevében lángoló verseket ír titokban a lánynak. Christian halála után sem vallja be azonban szerelmét... Csak halála órájában derül ki az igazság. A romantikus szerelmi történettel az egri Prizma nézői ismerkedhetnek meg. A csatajelenetekben is bővelkedő, látványos filmet Egerben és Szilvásvárad környéken forgatták. Ez is Amerika Romano Vanderbes filmjét 1982-ben mutatták be Ez Amerika címmel. Új alkotása ismét Amerika extremitásait mutatja be. A helyszínek: Las Vegas, Karolina, New York, Hollywood, stb. A szokások pedig: földevés, svábbogárkóstolás, szex-szex — de perverz módon. E különös filmet a Bródy mozi mutatja be. badidőközpont. Az intézmény sportudvarán augusztus 10-ig hétfőnként, délután 16 órától mérhetik össze erejüket a gyerekek. Ugyancsak a szabadidőközpontban augusztusig minden pénteken délután 2-től 4 óráig a Lutra-klub várja e hobbi hódolóit. Megyénk szomszéd településén, a fennállásának 600 éves évfordulóját ünneplő Jászapátiban a hét végén is színes programot láthat a közönség. Szombaton este 7 órakor népzenei találkozóra kerül sor a művelődési házban. Az egri Ifjúsági Ház kiállító- termében láthatók Balogh László munkái. A meghívó képzőművésznek jelzi az alkotót, aki hosszú évtizedek óta jelentkezik alkotásaival Egerben, máshol is a hazában, de külföldön is. Ebből az alkalomból mintegy kereszt- metszetét adja mindannak, amivel élete során foglalkozott. Aki először tér be Balogh Lászlóhoz, azt nem lepi meg, hogy képzőművésznek tartja magát. Nem festőnek, noha színekkel és formákkal bánik; nem formál jogot arra sem, hogy szobrásznak nevezzék, noha térplasztikái őt erre feljogosítanák. Még tovább ragozza a megnevezés találmányát az is, hogy mobilokat szerkesztett — itt is kiállít kettőt — a’la Schöffer, felfigyeltetni arra a térszemléletre, amely Nyugaton hódít ma is. Ők ketten Dargay Lajossal ma is hűségesek mesterük tanításához, és hisznek is abban, hogy a teret benépesítő, világító-mozgó, ki- sebb-nagyobb méretű plasztikákkal meg kell és meg lehet változtatni ezt az egyébként új utakra nehezen csábítható világot, és főként azt a közönséget, amely oly hosszú ideje annyi mindennel „meg van etetve”: főként a figu- ratív festészettel, a realista szobrokkal, az impresszionizmussal és az aztáni törekvésekkel. Tiszteletre méltó ebben a kiállításban és jelentkezésben, hogy összképet ad Balgoh László egyéni törekvéseiről, vállalásairól. Amikben a hosszú évtizedek semmi törést nem hoztak, hacsak azt nem vesszük észre, hogy az Ars Agria legutóbbi tárlatán néhány lírai, hagyományosnak tekinthető kompozícióját láthattuk — és semmi mást. Maga az alkotó hívja fel a figyelmünket arra, nem árt pontosan számba venni a kiállított műtárgyak keletkezési időpontját, amikor értékítéletet kívánunk mondani, honnan indult és hová érkezett. Nem is ilyen szándékkal közelítünk a látottakhoz, mert ezeket az irányzatokat, művészi célokat, alkotói formációkat régen ismerjük. Balogh László ez alkalommal keresztmetszetét kínálja a látogatónak, ennyi vagyok, ezt csináltam egész életemben: viaskodtam a színekkel, akartam, szerettem volna felfedezni a térnek egy új arcát, vagy ha ezt nem is tudtam elérni, annak a lehetőségét felfedezni, hogy engem, a művészt hogyan tud visszaadni a tér, mit tudok elérni a formákkal, a színekkel a térben, hogy felismerjék: ez az én felfogásom a világról, én ezt tudom nyújtani esztétika és vallomás címén embertársaimnak, ennyire vagyok hitelesítve: a többi között bizonyára elkülönülök éppen azáltal, ahogyan a kékek és sárgák között megteremtem a harmóniát és a feszültséget, ahogyan csak én gondolhattam el az összhangzatnak — nem képzavar! — azt az állapotát, amely csak rám jellemző. Ma már nehéz arra válaszolni, hogyan alakult volna az alkotó képzőművész sorsa, pályája — és ami ezzel egyet jelent — sorsa, ha még időben el tudja dönteni, mi az, ami után végérvényesen vonzódik, amitől nem képes elszakadni, amivel hite és lelke, természete szerint elválaszthatatlanul össze tud nőni. így marad ez a sokféleség. Mi pedig ezek között a jól csiszolt térplasztikák, mobilok és nonfiguratív ábrák között bandukolva kutatjuk, hol, miben és hogyan az alkotó profilja? Mi, a közönség, meglehetősen nagy hibaszázalékkal szoktunk a feltett kérdésre válaszolni. De azért vagyunk mi is! Programbörze
