Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-18 / 141. szám

HÍRLAP, 1991. június 18., kedd EGER ÉS KÖRZETE I. Rendhagyó néptánctalálkozó Nem mindennapi kulturális fórum színhelye volt június 7-én a Megyei Művelődési Központ. A szociális foglalkoztató intéze­tek lakói találkoztak, hogy szá­mot adjanak egymásnak arról, mit jelent számukra a zene, a tánc, a művészet. A találkozónak megható és felemelő pillanatai voltak, amikor ezek a „másféle” emberek feloldódtak a zene se­gítségével. Kiemelkedő produk­ciók is születtek, jóllehet, a ren­dezvény célja nem a versenyzés, hanem a színvonalas szórakozta­tás volt. Harminchárom csoport képviselte a szociális foglalkoz­tató intézeteket, és 25 közösség az úgynevezett szakosított fog­lalkoztatókból érkezett. Csak­nem 270-en szerepeltek, köztük szép számmal egriek is. A legjob­bakat jutalmazták, bár sorrendet nem állapított meg a zsűri. Az andomaktályai intézet csoport­jai szinte minden kategóriában „taroltak”. A legjobb táncos, a legügyesebb szólóénekes közü­lük került ki, a népdalkörük és a táncospáruk is kiemelkedően szerepelt. Az V. országos nép­dal- és néptánctalálkozó szerve­zője az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövet­sége és az Andomaktályai Szo­ciális Foglalkoztató Intézet volt. Vizsgabál — Lajosvárosban Az egri Kossuth Lajos Általá­nos Iskolában június 6-án han­gulatos vizsgabállal fejezték be a lajosvárosi tánc- és illemtan tan­folyamot. A rendezvényt színe­sítette a városi társastáncklub versenytáncosainak csodálatos bemutatója. A gyerekek virág­csokorral köszönték meg Bo- tond Béla tánctanár fáradozását, ahogy az illendő is. Utcaszínház augusztusban A Megyei Művelődési Köz­pont a nehézségek ellenére is megrendezi az augusztusi utca- színházi bemutatót Egerben. Augusztus 18-án, vasárnap a Dobó téren tartják az előadáso­kat. Délelőtt a gyerekeknek, dél­után a felnőtteknek szánják a rendezvényt. Várják a fellépésre vállalkozó színjátszó-, esetleg bábcsoportok jelentkezését. Jú­nius 20-ig személyesen vagy írás­ban lehet nevezni, nemcsak me­gyei, hanem megyén kívüli kö­zösségeknek is. Cím: MMK, Eger, Knézich Károly út 8. sz. Tel: 36/11-954. A gyermekkönyvtár pályázata Nem egyszerű feladat még hi­vatásos grafikusoknak sem meg­felelően illusztrálni egy-egy iro­dalmi művet. Jóformán két mű­vészeti ágban kell jártasságra szert tenni ehhez. Nem-árt már gyerekkorban megpróbálni. Az egri gyermekkönyvtár ezért hir­detett pályázatot versillusztráci­ókra. A díjazott felsőtagozato­sokról már hírt adtunk, de meg­érdemlik a legkisebbek is, hogy beszámoljunk sikerükről. Az al­sótagozatos versenyzők között első helyezett lett Medve Kinga a 4-es iskolából, második dijat Holló Eszter kapott ugyancsak a 4-es iskolából, harmadik lett Pap Dávid, az 5-ös iskola kisdiákja. Különdijban részesült Oskó Ga­latea és Kovács Eszter (4-es isko­la). A pályaművekből kiállítást rendeztek, amely egész június­ban megtekinthető az egri Gyer­mek-Szabadidőközpontban. „Utószó” a pedagógusnaphoz Az egri önkormányzat leg­utóbbi ülése előtt Szabó Pál kép­viselő az alábbi nyílt levelet adta át Ringelhann György polgár­mesternek: „Mint azt Ön nyilván érzékeli, a pedagógusok országunk leg- hátrányossabb társadalmi hely­zetű értelmiségi csoportjának számítanak. Ennek okai a letűnt kommunista rendszer értelmi­ségpolitikájában keresendőek. Méltán várhatták, hogy a rendszerváltás visszaállítja a megérdemelt presztízsét hivatá­suknak. Elsőként az erkölcsi megbecsülés kinyilvánítására nyílna mód. Ennek kifejezett formája a pedagógusnapi kitün­tetések adományozása lehetett volna. Tudomásomra jutott, ez évben oly sérelmes módon tör­tént a kitüntetettek körének meghatározása, hogy ezt szóvá kívánom tenni. Eger Megyei Jogú Város Pol­gármesteri Hivatala művelődési es sportirodájának kérésére a ki­tüntetésre javasolt pedagógusok jegyzéke eljutott az irodához. Ezt követően valamennyi felter­jesztett tanár meghívót kapott (1991. május 22-én kelt levél­ben, Társy József aláírásával), miszerint örömmel értesítik a felteijesztetteket (köztük a Kivá­ló Pedagógus címre jelölteket is), hogy június 5-én jelenjenek meg a Városháza dísztermében, ahol kitüntetésben részesülnek. Ezután május 29-én újabb le­velet kaptak a Kiváló Pedagógus címre felterjesztett kollégák kö­zül három kivételével valameny- nyien (a levél iktatószáma: 70007/91. — aláírója Társy Jó­zsef). Eszerint a Kiváló Pedagógusi címre felterjesztett (értesülésem szerint) 12 pedagógus közül mindössze hármán részesültek az elismerésben, a többiek téve­sen kaptak meghívót az ünnep­ségre. Ezt az eljárásmódot erkölcsi­leg sérelmesnek tartják a peda­gógusok, s a kollégák felháboro­dását jogosnak ítelem. Az ilyen esetek aláássák a szakma tekin­télyét, nem tükröznek új szelle­miséget, kifejezetten dehonesz- tálóak az egész pedagógustársa­dalomra nezve. Tisztelettel kérem Polgármes­ter urat, hogy a nevezett ügyben állapítsa meg a felelősséget an­nak reményében, hogy a jövőben hasonló esetek ne adódhassa­nak. Remélem, Ön átérzi kéré­sem jogos és indokolt voltát, s a megfelelő módon jár el mindany- nyiunk megnyugvására.” Pedagógusok — átképzésen Folyamatosan már második esztendeje tart az orosz szakos tanárok átképzése. Egerben a pedagógiai intézet és a TIT vállal ebből orosz­lánrészt. Nem könnyű az érintett tanároknak sem, hiszen munka mel­lett és a családi elfoglaltságokon túl kell vállalniuk egy új idegennyelv tanulását. Ráadásul többnyire nőkről van szó, akikre a háztartás gondjai is hárulnak. A közelmúltban — május végén és június első napjaiban tartottak — kihelyezett központi nyelvvizsgákat Egerben. Legutóbb 72-en németből a középfokú, 16-an az alapfokú vizsgával próbálkoztak, húszán pedig angol nyelvből kívántak középfokú vizs­gát tenni. Valamennyien már az új szisztémában, külön szóbeli és kü­lön írásbeli fordulókon vettek részt. Ez utóbbi eredménye még nem ismeretes. Mindenesetre akiknek sikerül a középfok, ősszel már meg­kezdhetik tanulmányaikat valamelyik tanárképző főiskola nyelvsza­kán. Képünk még egy évvel ezelőtt, az „első forduló” végén készült. (Fotó: Szántó György) Mégsem maradnak hoppon az Egerbe látogató turisták. Ha ne­hezen is, ha anyagi gondok köze­pette is, sikerült gazdag kulturá­lis kínálatot összeállítani erre a nyárra. Az önkormányzati hiva­tal kulturális bizottsága a közel­múltban hagyta jóvá az idegen- forgalmi idény rendezvényeinek tervét. Július és augusztus hó­napban az MLV Vállalkozási Iroda és az önkormányzathoz tartozó intézmények szervezésé­ben alkalmi színházi előadások, koncertek, folklórprogramok lesznek. A júniusi kínálatból említünk néhányat: 19-én az Ifjúsági Ház­ban nyílik Balogh László kiállítá­sa. Huszonnegyedikén ugyanott oslói kórus és néptánccsoport mutatkozik be. A Bazüikában június 24-én Vivaldi-emlék- hangverseny lesz, 30-án pedig a Dobó téren juniálist szervez az MMK. A vendéglátó város Nem szül ez jót... Munka nélkül, kényszerpályán, kiszolgáltatva Mostanság alighanem csak kevesek mondhatják el maguk­ról, hogy állásuk rendíthetetlen és biztos. S ha úgyis érzik, még akkor is történhetnek váratlan fordulatok. Valljuk be nyíltan — legalább önmagunknak —, hogy a munkanélküliség réme töme­geket foglalkoztat. Aki a munka- nélküliek keserű kenyerét eszi azért, aki még nem, — hát azért. Elvégre bárkinek fel lehet mon­dani. A megfellebbezhetetlen va­rázsszó: az átszervezés. Ebbe az­tán minden „vegyesfelvágott” belefér. Ki-ki kénye kedve sze­rint úgy magyarázza, ahogy ép­pen pillanatnyi hangulata diktál­ja. Ettől még a rendszer jól mű­ködik. Átszervezni pedig ke- resztbe-kasul is lehet. Sőt, oda- vissza. Ezzel ugyan lehet időt strukturálni, de leélni egy tartal­mas életet már kevésbé. A lélek­romboló hatás nyilvánvaló. Ezt a tényt az is elfogadja, akit nem érint. A helyzeten mit sem vál­toztat, hogy milyen indok alap­ján került perifériára, kényszer- pihenőre a hajdanvolt aktív dol­gozó. A lényeg hogy itt és most elvesztette azt, ami a legelemibb: a munkához való jogát. Mondhatnánk, ez egy átme­neti állapot, ugyan miért is kelle­ne ebből problémát csinálni? Csakhogy az.életben valójában nincsenek átmeneti dolgok, mert az egyszeri és megismételhetet­len földi élet szerves részévé me­revedik a kényszerpálya. Ha ala­posan belegondolunk, ez is meg­állja a helyét. Milyen sokan el­mondták, leírták már, hogy a munkanélküli szociálisan, men­tálisan veszélyeztetett, nem ura önmagának, időbeosztása felbo­rul, megalázott, önértékelési za­varokkal küszködik, szélsőséges és kontrollvesztett esetben a sze­mélyiség szétesése is bekövetke­zik. A potenciális munkaerő napról napra devalválódik. Mindez azért, mert a nyilvánvaló problémák kezelésére nincs in­tézményrendszer. Magasan kép­zett munkanélküliek viszont vannak. Az elbocsátottak béréből emelni lehet a maradók fizetését. Aki kiválasztott, úgy érzi, meg­érdemli, mert hiszen a távozó munkáját is elvégzi, még akkor is, ha a rálőcsölt szakterülethez nem ért, vagyis dilettáns. Soha nem látott mértékben virul a konformizmus. A „ne szólj szám, nem fáj fejem” és a pletyka, mint verbális agresszió, jól megfér egymás mellett. Csakúgy, mint a rejtett haszonként megjelenő másik embertárs lejáratása. Nem szül ez jót, mert demoralizál. Túl azon, hogy normavesztett és er­kölcstelen! Vállalni kell a mássá­got azokkal szemben, akik szo­ciális és empátiás érzékenység hiányában az utcára söpörték a kollegákat. Jó lenne világos, tisz­ta statisztikát látni, mert sokkal több a nem jegyzett munkanél­küli. S az ő helyzetük az igazán húsbavágó! Tegyünk értük. (P. A.) Szerkezetváltás a közgazdaságiban Válság helyett — világbanki hitel A feltételek — így a számítógéppark — adottak a váltáshoz (Fotó: Szántó György) A rendszerváltás idejét éljük. A gazdaság — reményeink sze­rint — gyökeresen átalakul. Egy közgazdászokat képző intéz­mény ilyenkor vagy végleg meg­rendül, vagy végre megerősödik. Az egri Alpári Gyula szakkö­zépiskola életében ez a tanév a forradalomé volt. Igazgatóváltás történt februárban, s gőzerővel hozzáfogtak a szerkezetváltás­hoz. Mindehhez világbanki tá­mogatást is szereztek. Ez idejé­ben jött, a döntés még egészen friss. Pócsik Dénesné igazgató­nőt az átalakulás mikéntjéről kérdeztük. — Anélkül, hogy megint a múlt rendszer oktatáspolitikájá­ra mutogatnánk, számtalan elő­ítélettel, rossz beidegződéssel kell megküzdenie a „tanártársa­dalomnak... — így igaz. Kísért a túlmérete­zett tananyag, a felnőttek és gye­rekek közötti bizalmi válság, a tanítás és nevelés helyetti egyol­dalú ismeretközlés, a mindent el­söprő tanulói passzivitás, ä kö­zöny. Akik nem birkóznak meg elég gyorsan az átállás, a beillesz­kedés nehézségeivel, akik gyen­gébb képességűek, s nem áll mö­göttük család, vagy akik éppen egy korai serdülőkori krízisbe jutva torpannak meg a fejlődés­ben, értetlenül szemlélik saját megváltozott énjüket s a meg­romlott kapcsolatot tanáraikkal. Gyakran csak a szülői becsvágy plántál némi ambíciót a gyerek­be: szerezze meg az érettségit! — Már-már gyanús, hogy minden iskola reformkényszer­ben van. Ez csak akkor indokolt, ha tényleg tartalmi, és legalább egy-két évtizedig kitart... — Magyarországon „reform mérgezése” van a pedagógus­nak, a diáknak. Mégis: tantestü­letünkben megfogalmazódott az igény arra, hogy az iskola vissza­nyerje régi rangját, és megszün­tesse a válságtüneteket. Hatosz­tályos általános alapiskolára épülő hatosztályos szakközépis­kolai szerkezetet dolgoztunk ki, amelyre egyéves technikusi szin­tű szakképzés épülne: tehát 6+6+7. Szeretnénk, ha a diákok hosszabb időt töltenének azonos iskolában, s így vennének részt a közös felkészülésben. Nem vé­letlenül: az európai és amerikai oktatási rendszerek többsége is a 12. életévet tartja a legalkalma­sabbnak az iskolaváltásra. Mindezekhez meg kell teremteni a személyi és tárgyi feltételeket, amelyekhez sokoldalú támoga­tásra van szükségünk. — A hatosztályos és nyolcosz­tályos változatról különböző szakmai vélemények látnak nap­világot. Hívek és ellenzők mind­két táborban akadnak. — A szakképzés szempontjá­ból bizonyos, hogy a nyolcosztá­lyos gimnázium tömeges elterje­dése az európai rendszerektől el­térő irányba viszi a hazai szak­képzést! A túl hosszú egységes oktatás nem teszi lehetővé a kö­zépfok felső szakaszának diffe­renciálását, rugalmas alakítását. — Pedig a közgazdasági szak­képzésnek gyorsan és érzékenyen kell reagálnia a társadalomban és gazdaságban bekövetkezett változásokra... — A piacgazdaságra való átté­rés, a privatizáció, a kétszintű bankrendszer, az adó és a bizto­sítási rendszer reformja, a köz- igazgatás átalakulása, az irodai adminisztráció automatizálódá- sa minőségileg is új igényeket tá­maszt velünk szemben. A nem­zetközi kapcsolatok módosul­nak. A szűk keresztmetszetű, monopoljellegű külkereskedel­met felváltja a vállalkozás. Ezek a változások sürgették a jelenlegi közgazdasági képzés struktúrá­jának és tartalmának megújítá­sát, egyben új közgazdasági szakképzési modell kidolgozását eredményezték. A programot a Világbank támogatja. Áz oktatás szerkezeti és tartalmi korszerűsí­tését a közoktatás reformjához illeszkedve valósítjuk meg. A koncepció lényege: a megújított készülő nemzeti alaptanterv és a központilag szabályozott és ellen­őrzött vizsgarendszer bevezeté­sével rugalmas, átjárható iskola- szerkezetben lehetővé válik a ko­rai pályaválasztás és specializá­lódás elkerülése, a pályamódosí­tás, a tanulmányok befejezése vagy folytatása más iskolában, különböző szinteken. — Hogy nézne ki ez a gyakor­latban? — Tizenkettőtől tizenhat éves korig a gimnáziumi követel­ményrendszernek megfelelő fel­készítés zajlana az alapműveltsé­gi vizsgára. A gépírás-szöveg­szerkesztés lehet csak szakmai tárgy. A közgazdasági alapisme­retek és a számítástechnika ma már az alapműveltséghez tarto­zik. Tizenhat és tizennyolc éves korig a közismereti tárgyak mel­lett már az elméleti és alkalma­zott közgazdaságtani ismeretek alapoznak meg a szakképzést, így a pénzügy, a statisztika, a számvitel, a vállalatgazdaságtan, a marketing, stb. Ezt követné a a gazdasági, a piaci igényeknek megfelelő célirányos, speciali­zált képzés. Ebben a vállalatok, intézmények a megrendelők, s így igényeiket is figyelembe vesz- szük az oktatás tartalmában. Sőt, szakembereiket bevonjuk a kép­zésbe. Ez a szint vállalati gyakor­lattal, szakdolgozat készítésével zárul, és a nyelvvizsgával együtt ad képesítést. — A világbanki segítség, az önkormányzati támogatás, a vádiatok hozzájárulása önma­gában aligha biztosítéka a siker­nek... — Ez természetes. Múlhatat­lanul szükség van a pedagógusok új értékközvetítő szerepére is. Enélkül a tervek ugyanis csak tervek maradnának... J.I. Egri nyár

Next

/
Thumbnails
Contents