Heves Megyei Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-17 / 140. szám

HÍRLAP, 1991. június 17„ hétfő GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE 5. li­es in K 2 > N <n '<!> tr o k. X a 3 n w 0 1 Diáknyár Nem mondhatni, hogy a tanév utolsó napja nyárias idővel köszön­tött volna a diákokra, közöttük a gyöngyösiekre is. Várhatóan azonban még az idén lesz kánikula, lehetőség a napfürdőzésre, a vízparti szórakozásra. Hogy program nélkül nem maradnak Gyön­gyös és környéke vakációzol, arra garancia a helyi diákcentrum, amelynek irodája a Kossuth Lajos utcában váija az érdeklődőket, akik ott megtudhatják, hogy szabadidejükben hová is mehetnek, mivel mulattathatják ezt az annak idején semmittevésnek tervezett két és fél hónapot. (Fotó: Perl Márton) Az SZDSZ csenget Gyöngyös­halászon „Öntették a gyöngyöshalászi Szabad Demokraták” — olvas­ható az elmúlt hét végétől a helyi iskola csengőjén. A párt halászi szervezete ugyanis úgy vélte, hogy nem eléggé romantikus az, ha a nyolcadikosok ballagásán gépi csengő jelzi zúgva a tanév és az elemista évek végét, éppen ezért egy hagyományosat aján­dékoztak a tanulóknak, olyat, amilyet annak idején a pedellus kongatott az órák befejeztével. Az átadás pénteken délután volt, ahol az ünnepség első fel­ében még a régi módon jelezték, hogy ismét elhagyja egy osztály az iskolát, a második részben már megszólalt az ajándék. Csakúgy, mint majd ezek után minden évben, hiszen az SZDSZ-esek nem titkoltan a ha­gyományteremtés szándékával tették ezt a gesztust. És ez még nem minden, ugyanis az eseményen egy egye­lőre üres márványtáblát is fel­avattak, amelyre majd a jövőben a náluk végzett kitűnő tanulók nevét vésik majd fel. Mivel a postás is mindig két­szer csenget, a gyöngyöshalászi liberálisok is meg egyszer lete­szik a névjegyüket ebben a hó­napban. Június harmancadikára tervezték ugyanis, hogy a kö­zségben is megünneplik azt, hogy a szovjet csapatok elhagy­ják hazánkat. A hadsereg hama­rabb kivonul, ők azonban nem változtatják meg a juniális idő­pontját, s azon a vasárnapon nagy mulatság lesz a községben. Hozzátették, hogy a főszervező SZDSZ mellett más falubeliek­től is jelentős segítséget kaptak, mind a csengő elkészítéséhez, mind a program lebonyolításá­hoz. A mezővárosról A baráti kör szervezésében legközelebb június 20-án kerül sor összejövetelre a Mátra Múze­umban. A 17 órakor kezdődő ta­lálkozón Kecskés Péter tart elő­adást a XVIII-XIX. század helyi mezővárosi építkezéseiről. Dániában zenélnek A Gyöngyösi Állami Zeneis­kola képviselői vasárnap a tele­pülés dániai testvérvárosába, Ringstedbe utaztak. A zeneisko­lai együttes a tervek szerint több hangversenyt is ad külföldi bará­tainál. Vásárlóudvar Kisnánán A közismerten anyagi gon­dokkal küzdő kisnánai önkor­mányzat is tervezi a falu ellátásá­nak fejlesztését. A polgármesteri hivatalban valamiféle vásárlóud­varra gondoltak, amihez a köz­ség főútvonalán — közel a vár­hoz — már az ingatlant is megvá­sárolták. A meglévő, különöseb­ben nem hasznosítható épületet lebontják, s a telket bolt nagysá­gú területekre osztják, majd épí­tési engedélyekkel értékesítik az igénylőknek. Máris több érdek­lődő van a vállalkozók köréből, virágárus, koszorús, bazáros sze­retne mielőbb üzletet nyitni a jó helyen. A kereskedők kérései­nek kielégítése mellett kisebb pi­ac létesítését is tervezik. Az el­képzelések szerint őstermelők­nek adnának itt standot, hogy asztalaik elhelyezésével még vál­tozatosabb legyen a kínálat. A község vezetői azon vannak, hogy még az idén meg is valósul­janak a tervek. Múltidéző Akiktől örököltek Németh Gábor feldolgozásá­ban a Heves Megyei Levéltár forráskiadványainak sorában nemrégiben jelent meg a Gyön­gyösi testamentumok és passió­levelek 1642-1710című kötet. A műben a kutató szerző a város re­formátus egyházának értékes dokumentumai alapján tanul­mányával, s beszédes okmányok bemutatásával érdekes képet fest az utókornak a 17. század te­lepüléséről. Az egykori mezőváros főleg a szőlőtermelésből és a borkeres­kedelemből élt, de — környékét, szomszédságait tekintve — ma­lomipara is jelentős volt. Molná­rai — akik egyébként a bogná­rokkal és kerékgyártókkal közös céhet alkottak — csupán Gyön­gyösön nyolc helyen őrölték a leginkább alföldi búzát. A régi kalmárokat váltó görög és zsidó kereskedők újabb színt vittek az üzleti világba, megélénkítették, fellendítették a gazdasági élet másik nagy tevékenységét. Az üzleti kapcsolatok többnyire Lo­sonchoz, Rimaszombathoz, Fü­lekhez, Kecskeméthez fűzték a gyöngyösieket, de budaiak is akadtak számottevőbb partnere­ik kÖZQtt. Jól tükrözik a lakosság vagyo­ni helyzetét a végrendeletek, ha­gyatékok, közülük nem egy a meglehetősen tehetős polgárság­ra utal. Az iratokban az orszá­gos, azaz a nemesi szokásjog is­merete tükröződik. Különbséget tesznek az ingó és ingatlan, a szerzett, illetve öröklött javak között. A feleséget és a leány- gyermeket hitbér és leánynegyed illette, elidegenítésnél a rokon­ságnak elővásárlást biztosítot­tak. A város múltjával foglalkozó, idézett könyvecske hiánypótló a régi Gyöngyösről szóló kiadvá­nyok között. Sajátos megközelí­tésben olyan világot tár a mai ol­vasó elé, amelyben egy kicsit el­időzni nem mindennapi élmény. (gy) Önkormányzati ülés Ma ülést tart a gyöngyössolymosi önkormányzat. A községi képviselők ez alkalommal — mint értesültünk — aktuális kérdésekről tárgyalnak, személyi ügyekben határoznak. Tornaterem és út Gyöngyösre Két beruházás — Nincs könnyű helyzetben az adácsi képviselő-testület sem, amikor az anyagi javak elosztá­sáról szólnak ülésein. Helye még csak lenne a pénznek, ám a szük­séges összeg nem áll a rendelke­zésükre, s ez alaposan behatárol­ja a lehetőségeiket. Két olyan égető probléma mégis jelentkezett a községben, hogy az új testület nem tehetett mást, mint jóváhagyta ezeknek a beruházásoknak a megkezdését, még akkor is, ha jelenleg nincs meg ezekre minden forint. A tor­naterem huszonnyolcmillió fo­rintba kerül, s alig váiják, hogy a céltámogatást megpályázhassák. Úgy vélekednek, hogy ha ők nem kapják meg a kívánt támo­gatást, akkor senki, hiszen már jó ideje elkezdték a munkát, nem most kapkodnak fűhöz-fához. Emellett apellálnak a lakossági támogatásra is, amely már idáig sem csekély mértékben segítette őket, lévén, hogy a falubeliek is szeretnék ezt a létesítményt. Csakúgy, mint azt, hogy le­gyen végre normális összekötő út Adács és a környék „fővárosa”, Gyöngyös között. Eleddig már két és fél kilométer készült el a több mint hatból, s azt tervezik, hogy októberre készen lesznek. Ehhez az elképzelésükhöz tizen­nyolcmillió forintra lesz szüksé­gük. Azonban ez még nem min­den, hiszen a burkolás még ak­kor hátravan, s ahhoz ennek az összegnek mintegy dupláját kell biztosítaniuk. Éppen ezért a köz­ségi képviselők úgy vélik, nem sok ilyen nagy beruházásra lesz lehetőségük a választási ciklus alatt. Karácsondi környezetvédelem Pályázik a PHARE-programra a karácsondi ön- kormányzat — döntötték el nemrégiben a helyiek. Ugyan ez a határozatuk még nem végleges, ám csak azon múlik, hogy valóban látszik-e arra lehetőség, hogy siker esetén az összes költség nyolcvan száza­lékát megkapják környezetvédelmi beruházásokra. Nekik ugyanis ilyenekre égető szükségük lenne, hi­szen jelen pillanatban nem mondhatni, hogy meg­nyugtatóan megoldott a csatornázás, a szennyvízel­vezetés, és jól jönne egy új szeméttelep is. Ameny- nyiben ez biztossá válik, úgy nagy örömmel vennék, ha pályázatuk eredményes volna, s csak a fennma­radd összeget kellene biztosítaniuk. Az viszont már biztos, hogy az eddigi, meglehe­tősen szűkös tornaszoba helyett épül egy tornate­rem. Ezt nemrégiben hagyta jóvá a képviselő-testü­let, s a megvalósítás tervei most készülnek. Jelenleg úgy tűnik, hogy összesen 14-15 millió forintra lesz szükség, ám mivel nem az egyik napról a másikra megvalósuló beruházásról van szó, számolniuk kell az árváltozásokkal, amelyek nyilván valóan növelik a költségeket. Nem tetszik Szép parkja, igazán üde színfoltja lehetne Gyön­gyösnek a gimnázium és a társadalombiztosítási kiren­deltség közötti kis liget— de nem az. Sohasem sikerült olyanná tenni, ami valóban vonzaná a tekintetet, ide­csalná egy-egy rövid sétára, pihenőre a járókelőt vagy az érkező idegent. Némely korábbi népün­nepélyen is legfeljebb alkal­mi zöldvendéglőnek — sáto­ros kifőzdének, sörkertnek — adhatott otthont pár órá­ra, s talán az erre tévedt gye­rekeket állította meg röpke egyszerű játékra. Mert vá­gyuk szerint — játszótéri fel­szerelés hiányában — még az apróságok sem múlathat­ták kedvükre az időt. Elárvult padok, meglehe­tősen elvadult környezet emlékeztet a talán kétségkí­vül ígéretesebb egykori el­képzelésekre. Ennél — vi­tatni sem lehet — sokkal jobb sorsot érdemel a pom­pás fekvésű terület. A város egyik megragadó „kapujá­vá” lehetne tenni a vonattal érkező, különjáratú autóbu­szokkal errefelé parkoló, a kisvasúton tovább induló turisták számára is már né­hány asztalkával, rendbe tett paddal. A virágágy, csino­sabb sétány, netalán egy bá­jos szökőkút, szobor pedig még jobb benyomást gyako­rolna az érkezőkre. Marasz­talná egy kis lazításra a hosz- szú út után, leültetné né­hány falat elköltésére, pár kortyra. A lurkó pedig a ját­szótérre is bekíváncsiskod­na gyöngyösi kis barátokat szerezni. Megérné a fáradságot, a költséget. Egész biztos, hogy a helybeli és a vendég is csak dicsérné az önkor­mányzatot az áldozatért. ■így ­Borászati múzeum Nagyrédén Pénteken borászati múzeumot avattak a nagyré- dei Szőlőskert Mezőgazdasági Termelőszövetkezet­ben. A közös gazdaság borászati üzemének köz­ponti épületében kapott helyet a téesz mintegy 700 ezerforintos ráfordításával kialakított létesítmény, amelynek létrehozásában kutató- és gyűjtőmunká­jával a Magyar Mezőgazdasági Múzeum segített. A bemutatón a szakma írásos emlékei, korabeli és ké­sőbbi más tárgyi dokumentumai, különféle eszkö­zei láthatók. A gyűjtemény becses darabja az a tele­pülés nevét először említő, 1275-ből származó fel­jegyzés, amely már akkor utalást tett a falu szőlő- művelésére, de értékesnek számít a 150 esztendős prés is. A kiállítás tulajdonképpen három szakaszban enged betekintést a község nagy hírű munkájába. Egyrészt a látogató elé idézi a filoxéravészig tartó időszak fejlődését, másrészt megismerteti a tovább­lépést jelentő oltványkészítéstol a szövetkezet ala­pításáig teij edő éveket, végül pedig az 1959óta tör­ténteket ismerteti az érdeklődővel. Az említett épü­let alagsorában berendezett látványos és érdekes bemutatót dr. Takács Sándor, a Magyar Mezőgaz­dasági Múzeum főigazgatója nyitotta meg bensősé­ges hangulatú kis ünnepségen, amelyen a szervező­kön, gyűjtőkön, adományozókon kívül a partner tudományos intézetek, külkereskedelmi vállalatok képviselői is jelen voltak. Mint Nagy András téesz- elnöktől megtudtuk: a kiállítás egyelőre még csak szűkebb közönséget szolgál, a szakmai tárgyalások­hoz, üzletkötésekhez kötődik a mindennapi munka mintegy reprezentálására. A továbbiakban azon­ban feltétlenül szeretnék nyilvánosabbá tenni, be­kapcsolni az idegenforgalomba is. Valójában olyan múzeumot akarnak, amely kiegészítené a mai szö­vetkezeti tevékenység és termékskála széles körű bemutatását, s a helyi borkóstoláshoz is nagyobb kedvet adna a látogatóknak. (-ni) Már a szüretre készülnek Markazon Igaz, a szüret még egy kicsit odébb van, a markazi Mátravölgye Ter­melőszövetkezetben semmit sem bíznak a véletlenre, a pincészet­ben már megtették a szükséges előkészületeket. A napokban már az üres hordók tisztításához láttak hozzá, hogy a betakarítási mun­kák után így várhassák a friss bort. Nem könnyű feladat ez, ezért is kezdődtek el a munkálatok két-három hónappal a szüret előtt, amely az idén is várhatóan gazdag lesz. (Fotó: Perl Márton) DEFÉM TERMÉK? kompresszorok, faipari gépek, porleválasztók és MU1TI­TRADS KERESKEDŐÉI ÉS SZOLGÁLTATÓ SZÖVETKEZET Debrecen, Vágóhíd u. 3/A. Postacím: 4002 Debrecen, Pf. 157. TeWfax: 152/ 11-857; Telex: 72-243

Next

/
Thumbnails
Contents