Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-11 / 109. szám

HÍRLAP, 1991. május 11., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 7.

Ahogy a közép-kelet- európaiak látják...

A magyarok, a lengyelek, a csehek és szlovákok többsége támogatja a demokráciát, a piac- gazdaságot, de erős fenntartásaik vannak mind a gazdaság átalakításával, mind kormányaikkal kapcsolatban. A más fajok, a kisebbségek iránti előítéletek — különösen a cigányok ellen — erősek, míg az antiszemitizmus erős Lengyelországban, de viszonylag a legcsekélyebb Magyarországon. Ezt tükrözi a felmérés, amelyet az amerikai Freedom House embeijogi szervezet és az amerikai Jewish Committee megbízásából készítettek a három országban.

Az új demokráciákban készült reprezentatív közvéle- mény-kutatás tanúsága szerint a lakosság többsége úgy véli: a demokrácia a súlyos gazdasági nehézségek ellenére működni fog. A politikai átalakítás ütemét csaknem minden második magyar és lengyel túl lassúnak találta, a gazdaság gyorsabb átformálása mellett van a magyarok 70, a lengyelek 63 százaléka — míg Csehszlovákiában csak 35 százalék. A magyarok több mint kétharmada úgy véli, hogy a demokráciában súlyos problémák vannak, s ugyanennyien kívánnak erősebb kormányt. Vezetésükkel — viszonylag — a lengyelek a legelégedettebbek, a magyarok 57 százaléka kielégítőnek, 26 százaléka gyengének találja kormánya teljesítményét. A csehszlovákok 77, a lengyelek 50 százaléka tartja tisztességesnek az ország vezetését, míg Magyar- országon csak 32 százalék. Mindhárom országban az iskolázottabb rétegek pozitívabban, az alacsonyabb muveltségűek negatívabban ítélik meg az ország irányítóit. A negatív vélemények ellenére a megkérdezetteknek több mint a fele úgy vélte, hogy a következő öt évben megjavul országának helyzete.

A felmérésből egyúttal kitűnik, hogy a három ország lakosságának túlnyomó többsége alig vesz részt a politikában: több mint 95 százalékuk nem tagja pártnak, a lengyelek 91, a magyarok 81, a csehszlovákok 59 százaléka nem vett még reszt politikai gyűlésen.

A korábbi évtizedek öröksége igen erős még az emberek tudatában: a kérdezetteknek több mint a fele ellenezte, hogy külföldiek ingatlant vásárolhassanak, csaknem a felük elutasítja azt is, hogy saját állampolgáraik nagyobb földbirtokhoz juthassanak. A magyarok 43, a csehszlovákok 46, a lengyelek 59 százaléka még azt is ellenzi, hogy külföldiek országukban beruházzanak, vállalatokat szerezhessenek. Megértés van egyébként az iránt, hogy a Nyugattól nem elsősorban pénzre, hanem technológiára és technikai segítségre van szükség. A három országban az emberek többsége úgy véli, hogy a Szovjetunió a következő 5 évben fel fog bomlani. A nagy szomszédot immár nem tekintik fenyegetésnek, de tartanak a menekültáradattól.

Az antiszemitizmus messze a legerősebb Lengyelországban és viszonylag a legcsekélyebb Magyarországon, tükrözte a felmérés. A lengyelek kétharmada szerint országukban a zsidók túl nagy szerepet játszanak, míg a magyarok hasonló aránya úgy véli, hogy szerepük megfelelő, vagy túl alacsony. Míg a magyarok háromnegyede a nemzet szerves részének tekinti a zsidókat, Csehszlovákiában csak 52, Lengyelországban 44 százalék. Az antiszemitizmus egyébként többször olyan erős Szlovákiában, mint Csehországban és általában: kisebb eltérések tapasztalhatók a csehek, a lengyelek és a magyarok véleménye között, mint csehek és szlovákok viszonylatában.

Ha a szakmunkástanulókat is szanálják...

A privatizációs folyamat nincs tekintettel a szakmunkásképzésre, a jövő szakemberigényére. A talponmaradás, a túlélés lehetőségével elfoglalt vállalatok

egyébként sincsenek abban a helyzetben, hogy felmérjék: mely szakmában, hány szakemberre lesz szükség — mondjuk öt év múlva. A decemberben módosított szakképzési törvény ugyan lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy a vállalatok eladásra szánt tanműhelyeit megvásárolják. Ezzel azonban a szakképzés még nem kerül megfelelő kézbe: a megrendelők, azaz a prosperáló kis- és nagy- vállalatok hatáskörébe.

Ma mintegy 400 ezer gyerek vesz részt szakképzésben 14-től 19 éves korig, azaz jár hároméves szakmunkásképzőbe, a négyéves szakközépiskolába vagy a gimnáziumi érettségit kiegészítő szakiskolába. A szakképzésben idáig aktívan résztvevő vállalatok közül azonban egyre több megy csődbe, s így kérdésessé válik a szakmunkástanulókkal kötött szerződésük, illetve a szakmai gyakorlat folytatása is. Különösen a nehéziparban, illetve azoknál a vállalatoknál kritikus a helyzet, amelyek főként a volt szocialista piacra termeltek.

Az idei — azaz júniusig tartó — tanévben az iskolák még megoldották a felszámolás, illetve szanálás miatt megszűnő tanműhelyek gondját azzal, hogy a tanulókat más vállalatokhoz csoportosították át, vagy saját műhelyeikben végeztették a gyakorlatot. Zavodil István, a vasasszakszervezet szakmunkástanuló tagozatának titkára például elmondta, hogy az iskolák igénye és a vállalati férőhelyek aránya idén még kiegyensúlyozható, az 1991-92-es tanévben viszont még tovább szűkülnek a vállalatok lehetőségei.

Külön gondot okoz, hogy a várakozással ellentétben az alakuló vegyes vállalatok nem vesznek részt a szakképzésben, holott az alapító külföldi vállalatok odahaza igen komolyan veszik ezt a kérdést. Egyelőre még a legjobb munkaerőt tudják megvásárolni, nem áll érdekükben, hogy a szakképzésbe is befektessenek. Hosszú távon azonban valószínűleg erre figyelmet fordítanak majd.

A júniusban esedékes új szakképzési törvény az előkészítés szerint visszahelyezi a vállalatok hatáskörébe a szakképzést, így például az általános képzést befejező gyermek akkor válik ipari tanulóvá, ha tanulói jogviszonyt köt valamelyik vállalattal. A törvény nem tesz majd különbséget állami és magáncégek között. A diákoknak ma még csupán 5 százaléka tölti gyakorlatát kisiparosnál.

A vasasszakszervezet szakmunkástanuló tagozata feladatának tekinti, hogy felhívja a figyelmet a szakképzés folyamatosságának biztosítására, ennek érdekében kapcsolatot tart a vállalatokkal, ugyanakkor a 45 ezer tanulót tömörítő szakmunkásta- nuló-alapszervezeteit tájékoztatja jogi lehetőségeiről.

UFO-lesen_____________________________________

________

A jövő nyelvén

Sokan mondják: UFO-mítosz van kialakulóban. Vagy: tombol az UFO-láz(álom). Az UFO-k nemlétét bizonygatják, s azt, hogy e mítosz térhódítása egy ismeretelméleti jelenség.

A tudomány számára ez mindig paradoxonok, ellentmondások formájában jelentkezik. Például: miért nem észlelik az UFO-kat tudósok és csillagászok? Miért nincsenek jó.(!) minőségű, hitelt érdemlő fényképeink? Miért jönnek ide, ha nem lépnek kapcsolatba velünk? És miért jönnek titokban? Ezekre a nyitott kérdésekre kereste a választ előadásában — az Ózdon megrendezett UFO-kongresszu- son (1991. április 19-21-ig) — Urbán Iván, mérnök-jövőkutató. A témával kapcsolatos paradoxonok sorozatát sorolta fel.

„Az ember elküldte kozmikus követeit, a műholdakat. A kozmosz azonban hallgat, az emberi üzenetre válasz nem érkezett. Ugyanakkor az UFO-k már itt vannak a Földön, tevékenységük az utóbbi időben megszaporodott.”

Gondolatmenete szerint e kérdésekre nem kaphat választ az ember, amíg a „jövő nyelvét nem tanulja meg beszélni.” Figyelmeztet: ne a mai fejünkkel gondolkodjunk! Ahhoz, hogy az UFO-problémát megérthessük, a következő kor tudását kell alkalmazni, és a jövő nyelvén kell beszélni.

De ahhoz, hogy megérthessük egy fejlett civilizáció tevékenységét, azokat az elveket és tudásanyagot kellene használnunk, „melyeket ők használnak”. És talán most, napjainkban találják fel, amit majd csak holnap és holnapután, vagyis a jövőben fogunk használni. Hogy érthetőbb legyen mindez, legjobb, ha idézzük Urbán Iván jövőkutató hasonlatát:

„200 éve csodálkozva néztek volna az autóra, 100 éve a televízióra, 65 éve a számítógépre. Pedig ezék működési elveit ekkor dolgozták ki. Ma pont így reagálunk mi is. NE A MAI FEJÜNKKEL GONDOLKODJUNK.”

Ugyanilyen nehéz sokaknak azt a lehetőséget elfogadni, hogy az UFO-k itt vannak a Földön, és bármikor és bárhol megjelenhetnek. Hogy miért? Ha galaxisméretekben gondolkodunk, óriási távolságokkal találjuk magunkat szembe. (Tejutunk átmérője 100 ezer fényév. Egy fényév az a távolság, amit a fény egy év alatt megtesz, ez csaknem 10 billió kilométer. (Ugyanakkor a jelenlegi technikai lehetőségeink mellett a kozmoszba küldött szondáink csak a fénysebességének tízezred részével haladhatnak! És egyszer megjelenik egy azonosí- tatlan repülő szerkezet! Ilyen („jelenség”) történés mai szemmel nehezen értelmezhető,

ugyanakkor óriási pszichikai fel- készültséget igényel. így hát, mint a strucc, bedugjuk a fejünket a homokba — mintha semmit sem láttunk volna —, vagy elkezdünk gondolkodni a „jövő nyelvén”. De hogyan lehet ezt megtenni, ha még nem ismerjük azt? Urbán szerint az UFO-k fokozatosan telepatikusán közük azt, hogy mit is kell tennünk.

„Ezeket közvetíthetik nekünk telepatikusán, vagy álomban és még sokféleképpen az UFO-k. Ahogy megjelenik a következő tudásunk — anélkül, hogy tudnánk vagy leírhatnánk —, elkezdjük alkalmazni. Átitatódunk vele, és egyre több és egyre újabb elméletek születnek meg.” Erre legjobb példa a többdimenziós elmélet, mely a 80-as évek közepére jelent meg. De folytathatjuk a sort a fekete lyukakkal, az élet eredetével, vagy az agyunk felépítésével foglalkozó új elképzelésekkel. Új tudományos világkép születik! (Vagy van kialakulóban.) Urbán a jövőkutatás eredményeit tanulmányozva azt tapasztalta, hogy ennek eljövetelét katasztrófák jelzik. (Mindezeket jól lehet alkalmazni az UFO-kutatásban is! (Ilyen katasztrófa lehet a nukleáris tél, mely az atomháború következményeképpen jöhet létre. Az ember feladata pedig a katasztrófák elhárítása, megakadályozása. Ezt a következő hasonlattal érzékelteti:

„Van egy időzített bomba, ami ketyeg, s ha az ember épp időben érkezik, s hatástalanítja, nem robban. Az időben érkezés: az új elmélet születését jelenti, ami által új lehetőségek, új határok nyílnak az emberiség számára.” Mindez azt jelenti, hogy az új ismeretek születését a katasztrófahelyzet és a sokkhatás segíti elő. Hogy ne pusztítsa el az emberiség saját magát, ebben az UFO-k segítik úgy, hogy a megfelelő pillanatban újabb ismeretekhez juttatják. Urbán elgondolása, elmélete merész és újszerű. De ne feledjük, mindez csak akkor érthető, ha a jövő nyelvét beszéljük, és nem a mai fejünkkel gondolkodunk! Minden jövendölésnek megvan a maga kockázata. De adjuk meg a lehetőséget a fenti elmélet jövőbeni beigazolódására. Kétségtelen, a múltban is születtek valószínű és lehetetlen állítások, melyek mára már tévesnek bizonyultak. Amikor az első mozdonyt építették, a kritikusok komolyan bizonygatták, hogy fulladásos halál vár mindenkire, aki óránként harminc kilométer sebességgel utazik. Jó száz évvel ezelőtt a lakások villanyvilágítását minden tudós lehetetlennek tartotta. Sir Wüliam Preece, az angol posta műszaki főnöke kereken kijelentette: „a villanyfény szétosztása nem más, mint lidércfény, avagy az eszelősök tüze.” A huszadik

A „jövő nyelvén” szól hozzánk Spielberg népszerű filmje, az E. T.

MeZtomnm^ms'

His boa latom books «« item íhe la Msoo (Db. 1« ISen« * te Uim. 1S8®, Araiad dm lífcttó is EkjMy Os?» f&sya?« »oour du Mfend» ««QuüKMíifigisísuss. HB3). 'Hs« Myasers» steal (bite ifatéiimm, 18J®, arid Itoéftty thOüáRd teaqaea usster &e So» e/hafi Mai« Umso* neos kz> Mok. U.Í0J

Jules Verne a „jövő nyelvén” írta népszerű regényeit

A „jövő nyelvén” születtek elméletek,

amiket akkoriban nem értettek meg

század elején még azt állították, aki repülőgép építésével foglalkozik, bolond. Mindez nem véletlen, hiszen az aerodinamika tényeit megpróbálták rendezni anélkül, hogy megismerték volna ezt a tudományt. Nem fogták fel, hogy a repülés eszközei már kézzelfogható közelségben vannak. Hasonló nyilvánvaló tények megtagadása tovább is végigvonul a repülés történetén. H. Pickering amerikai csillagász például így nyilatkozik pár évvel azután, hogy az első repülőgépek elindultak a levegő birodalmában: „A köznapi képzelet gyakran fest óriási repülőgépeket, amint az Atlanti-óceán felett száguldanak, és számtalan utast szállítanak, modem gőzhajóinkhoz hasonlóan... Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezek az elképzelések teljességgel víáósze- rűek...”

Adjunk némi ízelítőt arról is, hogy az űrutazás úttörőinek milyen nehézségekkel kellett szembenézniük, amikor Goddard és Oberth munkái eljő ízben jelentek meg a tudomámyos világ előtt. Idézzünk A. W. Bickereton professzor 1926-ban megjelent cikkéből.

„Az a bolondos ötlet, hogy a Holdra lőjünk, példája ama képtelenségnek, amelybe a káros specializálódás ragadja a gondolatmentesen lezárt fülkékben dolgozó tudósokat.. Vegyük kritikai vizsgálat alá a javaslatot. Ahhoz, hogy egy lövedék leŰrhajúsok dolgoznak a világűrben. Régen álom volt, ma valóság (Alekszej Leonov és Andrej Sokolov festménye)

győzhesse a Föld vonzását, percenkénti 11 kilométer sebességgel kell haladnia... Tehát a javaslat alapvetően lehetetlennek látszik.”

Ezek a felsorakoztatott példák arra figyelmeztetnek bennünket — és ezt mindig észben kell tartani —, hogy vannak még olyan dolgok, melyek a meglevő technika alapján teljesen lehetetlennek látszanak. De egy új tudományos „frontáttörés” eredményeként könnyűnek bizonyul majd azok megvalósulása. Továbbá érdekes még Arthur Clark következő gondolata is.

„Nem mindig az az ember adja a jövőre nézve a legmegbízhatóbb útmutatásokat, aki legtöbbet tud egy témáról, és tájékozott mestere saját szakterületének. A tudás túlságosan nagy rakománya megkötheti a képzelet kerekét.”

Egy kis kerülő után téljünk vissza jelenlegi alaptémánkhoz, az UFO-khoz. Egy vidéki ismeretterjesztő rendezvény szórólapján a következőket olvashattuk:

„Az utóbbi időben sajnálatos módon megszaporodtak az UFO-észlelések. Egyesek már UFO-lázról beszélnek, és rettegnek az idegen lényektől.

Célunk: Kívánatos lenne, ha ezt a modernkori babonát vissza lehetne szorítani, és ennek reményében hívjuk össze a szakembereket (csillagászokat, geológusokat, katonai repülőst és rada- rost). Tudományos igénnyel igyekszünk megcáfolni ezt a hiedelmet. Miért? Hasznosabbnak tartjuk, ha ilyen tudós szakemberek beszélnek erről az egyébként izgalmas témáról, mintha sok, természettudományi ismeretekkel nem rendelkező ember. Ezzel is szolgáljuk a tudományos felvilágosítás és ismeretterjesztés nemes ügyét és az áltudományok elleni harcot.”

Ma még a témához csak annyit fűzhetünk hozzá: lehet, hogy az UFO-k valóban modernkori babonák, de az is lehet, hogy még sokan nem értették meg a „jövő nyelvét.”

Vas né Tana Judit