Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-08 / 106. szám
HÍRLAP, 1991. május 8„ szerda EGER ÉS KÖRZETE 5. A Flóra „megközelíthető” Az egri Ifjúsági Házban nyitották meg a múlt héten Szeivolt Katalin kiállítását. Az alkotóról csak annyit: némi kacskaringóval jutott el eddig a tárlatig: az egri tanárképző főiskolán bölcsészetet tanult (magyar-angol szakon, ahol most harmadéves), majd gondolt egyet, és beiratkozott rajz szakra. A Kísérleti Galériában május 19-ig láthatók munkái. Városi néptáncnap Az elmúlt hét végén a Megyei Művelődési Központban városi néptáncnapot tartottak. A Siketek Általános Iskolája néptáncosai, a Gyermekváros és a Gyermek-Szabadidőközpont együttesei, a makiári gyermek néptánccsoport, az 5-ös iskola és az MMK közös gyerekegyüttese lépett színpadra. Két vendégegyüttes is volt, a dormándi cite- rások és a domoszlói gyermek- csoport. A jó hangulatú rendezvényről nem maradhatott el az egri Lajtha László néptáncegyüttes sem. Felsőtárkányi majális A bennfentesek azt mondják, minden eddiginél vidámabbra sikerült az idén a felsőtárkányi majális. A polgármesteri hivatal szervezte, s részt vett benne a falu apraja-nagyja. A helybeliek közül május elsején az Amigo fúvósegyüttes Szőnyi János vezetésével szolgáltatta a térzenét. Végig a falu főutcáján hagyomány- őrző csoportok tartottak bemutatót, s az egri néptáncosok is ott voltak teljes létszámban. A falusi majálisra fővárosi művészeket is hívtak. Kovács Apollónia, Hol- lai Bertalan, Talabér Erzsébet szórakoztatta a nagyérdeműt, a fiatalabbakat pedig a felsőtárkányi rockegyüttes, a Team. Jól emlékszem arra az időszakra, amikor épült az egri Hotel Flóra. Az átadás előtt nem sokkal egyre biztosabbá vált előttem, hogy ez az épületegyüttes bizony nem a csóró egrieknek készül, mert nagyon szép. Kívül- ről-belülről egyaránt. Aztán megnyílt, s tudni lehetett, hogy bent nyugat-európai színvonalú szolgáltatások sora váija az itt vendégeskedőket. Szauna, szolárium, masszázs, kozmetikai részleg, stb. S az egri átlagpolgárnak jó ideig más sem járt az eszében, hogy íme, egy impozáns létesítmény, amit ugyan megcsodálhat, ám nem az o szolgálatára készült. Azóta eltelt néhány év. A hotelt egyre többen fedezték fel, s jó néhány jól fizető, visszatérő külföldi vendéggel dicsekedhet. Arról pedig a közelmúltban győződtem meg, hogy az egriek számára is „megközelíthető”, mi több, a vezetők szeretnék, ha egyre többen keresnék fel a városból hétköznapokon és hétvégeken is. Ezenkívül azt is megtudtam, hogy a járóbeteg-el- látasba is besegítenének, ha erre lehetőség nyílna. Pető Béla, a hotel igazgatója így fogalmaz: — Már korábban is felkínáltuk a volt tanácsnak, hogy a társadalombiztosítással közösen a lakosság szolgálatába állíthatnánk a gyógyterápiás részlegünket. Arról volt szó, hogy a kezelésre szoruló állampolgár szabadon választhatott volna az SZTK, illetve a mi részlegünk szolgáltatása között. A kezelés költségeit a mi esetünkben is a társadalombiztosítás finanszírozta volna. Sok olyan beteg van, aki nem kíván táppénzre menni, de a fájdalmakat csökkentő kúrát szeretné igénybe venni. Mi ezt kínáltuk volna fel, pontosabban azt, hogy naponta reggel 7-től este hétig fogadtuk volna kultúrált körülmények között, minimális várakozási idővel a hozzánk fordulókat. Nos, a tanáccsal nem sikerült megállapodásra jutni, a tervet azonban nem adtuk fel. Köztudott, hogy július 1-jétől a társadalombiztosítás finanszírozási rendszere új alapokra kerül. Bízunk tehát abban, nogy ennek ismeretében az ön- kormányzat megfontolja és elfogadja ajánlatunkat. Már csak azért is, mert ez az önkormányzatnak egy fillérébe sem kerülne, a lakosság viszont mindenképpen jól járna. — Erről az egriek és a környékbeli polgárok ez idáig nem sokat hallottak... — Ez sajnálatos, mert nekünk is kellemetlen az a fajta megítélés, hogy a hotel elszigetelt, és nem szolgálja kellőképpen a helyieket. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy nyitottak vagyunk a város felé, és hogy szoláltatásainkat bárki igénybe ve- eti. Vizsgázott szakcsoport, 14 féle elektromos kezelési mód, galvánkád, tangentor, gyógytorna, gyógymasszázs garantálja a jobb közérzetet. — Egy másik tisztázandó kérdés, hogy mi köze a hotelnek a SZOT-hoz, hiszen sokáig SZOT-szálló néven élt a köztudatban. — Félreértések elkerülése végett: a mostanában sokat vitatott SZOT-vagyon nem egyenlő az üdülővagyonnal, mert ez utóbbinak több mint 90 százaléka állami tulajdonban van. A Flóra soha nem volt a SZOT intézménye, hiszen ez részben önfenntartó egység, részben az állam támogatja. Szálláshelyeink egy része azon cégek beutaltjainak van fenntartva, akik a kezdetekkor hozzájárultak a szervezéshez, a többi szobát pedig szabadon, üzleti alapon értékesítjük. Ebből származik bevételünk egy része is. Emellett alkalmas a létesítmény kongresszusok, konferenciák és egyéb találkozók lebonyolítására is — szabad kapacitás esetén. — Mára senki előtt nem titok, hogy ez a hotel vetekszik Eger legmodernebb szállójával, az Eger Hotellel. Mennyiben jelent ez konkurenciát? — Természetesen így is fel lehet fogni, arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy mi teljesen más vendégkört céloztunk meg, hiszen elsősorban a gyógyidegenforgalomra rendezkedtünk Be. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, ez vonzó a nyugati vendégek számára, hiszen Németországból, Svájcból, Svédországból egyre többen keresnek fel bennünket. Ehhez természetesen az is hozzájárul, hogy sikerült bekerülnünk az IBUSZ nyugati prospektusaiba, valamint a legnagyobb német utazási iroda katalógusába is. Egy bizonyos. A hotel nem megközelíthetetlen. Erről meggyőződhet bárki. (barta) Egymásra mutogatnak a mutatványosok Felnőttek között is haragot szült a játék: a mutatványosok „kiásták a csatabárdot” az egri Szépasszony-völgyben. Idei új helyükön ugyanis a hatóság egymás mellé zsúfolta őket, ami óhatatlanul rontotta kinek-kinek a pozícióját, esélyét. A vonzóbb, érdekesebb szórakoztató eszközök jobban csábították a közönséget, a gyereket és felnőttet egyaránt elszippantották azok elöl, akik kevésbé tudták állni a versenyt. Olyan is amazok előtt szorongott, tolongott, aki tudta, hogy nemcsak a drágábbat választotta, hanem egyenesen a rö- videbbet húzza. Mert például a dodzsem akkor is csak dodzsem, s véletlenül sem sergő, céllövölde, ha a pályán a sok „karambollal” képtelen egykettőre megbirkózni az egyetlen „rendfenntartó” személyzet, ennélfogva pedig az ígértnél jóval kurtább a menetidő. Örült a vendég, ha bepréselhette magát valamelyik kisautóba, s bizony eszébe sem jutott, hogy háborog- jon csalódásáért. Netán a veszélyért, amit a ki-beszállásra többnyire fittyet hányó gyors indítások teremtettek. Rosszul jött ez, kiváltképpen, hogy a korábbi, szembetűnőbb, forgalmasabb standról történt kiszorítás eleve rontotta az üzletet, s a megmaradt soványabb „koncon” a helybelieknek idegenből érkezett, protekciósoknak tűnő mutatványosokkal is kellett osztozniuk. A felháborodás, az elkeseredés úgyszólván a végsőkig élezte az ellentéteket. Valósággal csoda, hogy tragédia azért nem történt a relzaklatott versenytársak között. A hivatal — mossa a kezét. Vallja, hogy a „kitelepítés” szükséges volt, a szereplés meg állam- polgári jog, nem tehet kivételt sem az egriekkel, sem a borsodiakkal. Legszívesebben azonban kitiltaná az egész szakmát a völgyből és a városból. A mutatványosok panaszkodnak. Mivel élni szeretnének. S létezni ott tudnak, ahol piac is van. Elsősorban a nagyobb városok, a látoga- tottabb kiránduló- és üdülőhelyek jöhetnének számukra szóba. Ám már nemcsak Egerből, hanem máshonnan is kinézik, kiűzik őket. Hangos zenéjük — úgymond — zavaija a pihenni vágyók nyugalmát, üzleteik nem illenek már a települések, a tájak képébe, kömyezetrombolók. Sommás a hatóság ítélete, s ingerült a fogadtatása. Harag haragot szül — ahelyett, hogy a felek a mindenki számára megnyugtató megoldást keresnék. A békességet, aminek kettős a haszna. Jól járhat vele az önkormányzat, és elégedett lehet a mutatványos is, ha az ősi szakmát ki-ki kellően tiszteli. Itt és ott protekció nélkül is akadhat még hely, amit meg lehet fizettetni, a bevétel adózik, s a nívós, a szemet, fület nem sértő üzletekből a nehezebb időkben is csordul-cseppen gazdáiknak. Ha állampolgári jog is hazánkban a vállalkozás, azért legalább valamelyest lehetne okosabban irányítani, legfőképpen pedig ellenőrizni, hogy a tisztesség megmaradjon. S persze, hivatali beleszólás nélkül is vigyázhatnának a versenytársak arra, hogy a civa- kodást, a haragot elkerüljék. Egerben és másutt...-‘gyBoszorkánykönyv A régies fogalmazás és a latinnal kevert magyar miatt ugyan kevésbé élvezhetők az eredeti dokumentumok, ám a törvényesen egyesült Heves és Külső- Szolnok vármegyei boszorkány- perek összegyűjtésével, feldolgozásával, közreadásával végső soron meglehetősen érdekes az egri Sugár Istvánnak a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának gondozásában megjelent műve. A szerző munkájával alaposabbá, teljesebbé teszi a témáról más által korábban már közölteket, s teljes részletességei tárja elénk az 1645 és 1814 özötti időszak 84 bűbájos, ör- döngős és boszorkányos esetét. A mű előszavában figyelmet érdemlő öszegzést is ad az alkotó a történtekről. Mint kiderül: az ügyek kapcsán összesen százhe- ten kerültek a különféle bíróságok elé, s ennek során tizenöt személyt — közülük 14 nőt — törvényesen, egyet pedig — a kurucok — önhatalmúlag ítéltek tűzhalálra. Volt, akinek a máglya előtt fejét is vették. Az 1700-as esztendők második évtizedében 20, harmadik évtizedében pedig 48 ügyben folytattak vizsgalatot a vádaskodások alapján, korábban és később lényegesen kevesebb dolguk akadt a hatóságoknak. A vádlottak között legtöbb — közel harminc — az egri, de meglepően sok a gyöngyospüs- pöki, a kiskörei és tiszanánai is, miután másutt csupán egv-két ember neve található az iratokban. Az egyes pörök leírása után kuriózum a Bűbájosok, ördön- gősök, boszorkányok Heves és Külső-Szolnok vármegyékben című könyvben a témára épülő káromkodások, átkozódasok, rágalmazások, a néphittel kapcsolatos földrajzi nevek felsorolása, s a mágiáról és a kínvallatásról szóló ismertetés is külön növeli Sugár István újabb munkái e kötetének értékét. (-ni) Eger — a magasból Sokszor jó lenne azokat a dolgokat magasból szemlélni, amelyek megkeserítik mindennapjainkat. Innét nézve minden harmonikusnak tűnik. Az egyik épületet a másik után fedezzük fel újra, életünk színhelyei új látványként kerülnek elénk. Eltűnnek az esetlegességek, a kisszerűségek, nem látjuk a koszfoltokat, a szemetet. Egy gyors körbetekintés, aztán úgyis leereszkedünk a földre, mert úgyis minden ott történik, lent, ahol oly sok keserűség, de öröm is vár bennünket. (Perl Márton fel vételei) A kipattant szó — küzdelem Ha szobrot mintáznék... Állítólag a Vitkovics-ház sorsa és a Kepes-hagyaték áldatlan, a városhoz, és annak vezető testületéhez mindenképpen méltatlan, többfordulós, rossz ízű vitájában — az eredményről most nem szólnék — elhangzott olyan mondat, hogy az irodalom hívei mit is akarnak. Egernek nincs is irodalmi múltja, olyan emlékei, amelyek indokolnák a Vitkovics- ház feláldozását a „nemlévő hagyományok” okából. Lehet, hogy tanult barátom hallotta félre a mondatot, netán mondatokat, de a közlés után hirtelen haraggal sorolni kezdtem a hír hozójának, hogy ama személy bizonyára elfelejtett odafigyelni választott tantárgyára, és nem hallott Balassiról, Bajzáról, Bródy- ról (hogy az ábécét betartsuk), Gárdonyiról, Kálnokyról bizonyára, de a szólónak hát kis domb ő a nagy csúcsok között. (Igazán?) Aztán ha már Petőfi egri látogatását relieffel is bevéstük a Szeminárium falába, nem árt emlékeztetni az egri kispa- pokra, akik nagypapokká, költőkké is lettek, mint Párkányi Béla, Mindszenthy Gedeon, Tor- day Ányos. Vagy a méltatlanul elfeledett, a negyven évig működő szellemi-lelki vasftiarok által csaknem megsemmisített Ágoston Júliánról ne szóljunk, akinek verseit még mindig nem úgy gyűjtötték kötetbe, mint kellene, és az István királyról szóló regényét most rendezik sajtó alá?! Glosszát akartam akkor írni a hír hallatán, azon melegében, szándékom azonban hallgatássá szelídült, hiszen a mai politikai folyamatban annyi ugrabugra figura felbukkan ebben a kedves és derűs barokk városban is, mit ártsam magam bele! Most azonban indítást érzek az írásra. Kapor Elemér dr., a város első számú lelki nemese, a maga nyolcvannégy évének súlya alól, egy negyedórás tévéfilmben szólt magáról, a költőről. Az egriről, a hűségről, a szeretettől, a családról, mindarról, ami őt ehhez a városhoz köti. Az egész életét, társadalmi nyomorúságát, rangos fiatalságát, bölcs- csé válását itt élte meg. Szemérmesen — alig említve pár szóval csak a megaláztatásokat — bevallotta mindenki előtt, hogy őt abból az egri közéletből, aminek ő kora éveitől tudója, értője, — 1945 előtt, az általa szerkesztett lapban irányítója is volt — kemény gesztussal kitessékelték. Nem sorolta fel, hogy sokáig elképesztő nyegleséggel kezelték, senki nem mert kinyúlni érte, hogy elszigeteltségéből kiemelje. Maga is bezárkózni kényszeredett, amikor látta, hogy az új éra őt és a hozzá hasonlóan európai gondolkodásúakat kitaszította abból a mindennapi forgalomból, amit itt, Egerben kulturális mozgásnak nevezhettek volna. Hosszú rábeszélés után jelentkezett csak a Népújságnál írásaival, tette a dolgát, ha ritkán kérdezték. Mostanság se fordulnak hozzá különösebb figyelemmel. Pedig nem ártana igénybe venni azt a tudást, amit ő Egerről hordoz magában. Ha valaki végignézte a röpke filmes jellemrajzot a TV 2-n, amit ő rajzolt magáról verseivel és csendesen zenélő prózájával, akkor érezhette, hogy a városról írott, a felhők fölé helyezett világáról tudna még sokat mondani. Mondana is. Ha kérdeznék. ó nemcsak költő, hanem olyan lokálpatrióta, aki minden megélt sorával, szavával, gondolatával — de még sorsával is — hasznára akart és tud lenni ennek a városnak. Ha ő azt mondta, hogy a Vitkovics-ház nemcsak barokk, hanem emlékhely is, és ott egy szellemében idegen anyag nem foglalhat helyet, akkor intését el kellett volna fogadnia annak a testületnek, amelyet az érdekek harca rövid távon lenyűgözött. És még valamit. A várost az utóbbi időben teleszórták sa- mottfigurákkal, és egyéb képző- művészeti alkotásokkal. Szabó László szobra óta vajmi kevéssel gyarapodott köztéri alkotásban ez a város. De ezt a fejet, a költő Apor Elemérét valahol odamintáznám az egyik szerény zugba, annak a mosolynak a továbbélte- téseként, amely a tévé képernyőjéről is sugárzott. Mert „a bakó megjelenése után” is szuggesztív hatása lenne. Lehetne! Ha szobrot mintáznék... — mondom. Farkas András Kérdések — bizonytalan válaszokkal A fentebbi témához szólt hozzá dr. Kelemen Zsigmondné szaktanácsadó is, akinek gondolataival a magyartanárok nagy része egyetért. Ezt jelzi, hogy Á miénk is Eger című írását még 67-en ellátták kézjegyükkel. Idézet a cikkből: „Eger szellemiségének régi hagyománya, meghatározója az a tény, hogy iskolaváros. A Vitkovics-ház gyönyörűen helyreállított barokk épülete, a Ráctemplom egykori parókiája, Vitkovics Mihály költő szülőháza két éve irodalmi és képzőművészeti kiállításoknak ad otthont. A ház adottságaira, az ott folyó közművelődési tevékenységre mi, pedagógusok, magyartanárok figyeltünk fel először. Az ott kialakított programokkal azonosultunk, rendhagyó irodalomórákra járunk tanítványainkkal, s a már kialakított irodalmi értékeket beépítjük mindennapi nevelő-oktató munkánk gyakorlatába. Vártuk, várjuk, hogy a dr. Lőkös István által tervezett „forgatókönyv” alapján egységében használhassuk az Egerhez kötődő irodalmi hagyományokat Balassitól Kálnoky Lászlóig. A Vitkovics-ház sajátságos atmoszférája ideális keretet nyújt tanulóink irodalmi műveltségének szélesítéséhez és az irodalomhoz való érzelmi kötődéshez. Méltán vagyunk büszkék az Egerből származó Kálnoky László hagyatékára is, melynek ugyancsak e ház ad otthont; s hogy a korábban méltatlanul elhanyagolt költészete iránt mekkora az érdeklődés, bizonyítja az országos Kálnoky-szavalóver- seny is. Mi, magyartanárok mégis nyugtalanok vagyunk. A múlt év októberére tervezett irodalmi anyag még mindig nem került a mar meglévő kiállítások mellé. Kérdéseinkre a házban csak bizonytalan válaszokat kapunk. Szeretnénk, ha megnyugtatnának bennünket, hogy szeptembertől a teljes irodalmi kiállítás anyagát tanmeneteinkbe beépítve rendszeresen használhatjuk. Nagyon fájlaljuk viszont, hogy bennünket senki sem kérdezett meg ebben az ügyben.”
