Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-04 / 103. szám
HÍRLAP, 1991. május 4., szombat SPORT 15 Labdarúgó NB II. Lesz-e pont? Mondja nekünk az egyik vérmes szurkoló, az baj, hogy mi újságírók a mérkőzések előtt nem tüzeljük föl eléggé a csapatokat, nem csinálunk nagy körítést a meccseknek. Még jó, hogy azt nem tette hozzá: a kudarcoknak is mi vagyunk az okozói. Elhiheti, akár görögtűzzel is ünnepelnénk csapatainkat, dicsérő írások garmadával halmoznánk el őket, ha erre alkalmat adnának. De már elnézést, két NB Il-es együttesünk teljesítménye messze elmarad a várakozástól. Úgy jönnek egymás után a mérkőzések, hogy azt kell latolgatnunk, vajon az Eger és a Hatvan szerez-e egyáltalán pontot. A legutóbb is például tálcán kínált esélyt kapott az ESE a győzelemre. Hazai pálya, középNem panaszkodhatnak tétlenségre a megyei labdarúgó-bajnokság csapatai, hiszen alig egy hét leforgása alatt a hét végén már harmadszor lépnek pályára. S akkor még nem is említettük a Magyar Kupát, amelyben még egy-két együttes érdekelt. A zsúfolt program eléggé megterhelő lehet, mivel a megyeiben ismeretlen fogalom a mindennapos edzés. A soron következő fordulóban egyetlen rangadó jellegű ösz- szecsapás sem lesz, de ez még nem jelenti azt, hogy a szurkolók érdekesség, izgalom nélkül maradnak. A sirokiakban például ott ágaskodhat a kérdés, hogy a selypi botlás után vajon sikerül-e javítani kedvenceiknek a hevesiek ellen. Nem ajánlatos hebehurgyán rávágni az igent, mert a Heves a hét közben fölényesen verte szintű ellenfél. S mi történt? Egy döntetlennel kénytelen volt beérni a csapat és az a néhány száz drukker. A Deko más eset volt, hiszen a Diósgyőr otthonában senki sem adott esélyt a kiesés rémétől egyre inkább fenyegetett hatvani együttesnek. És jön a következő forduló. Az ESE a hasonló képességű KSC-hez látogat. A kecskemétiek eddigi találkozóik több mint a felét döntetlennel zárták. Szóval, az X nem egy nagy eredmény a KSC-pályán. Hatvanba az a Szarvas látogat — ez sem a tavalyi gárda —, amely egy hete óriási meglepetésre négy gólt gurított a Csepelnek. Ha a jóllakott csapat benyomását keltik, nem reménytelen a Deko győzelme. a novajiakat, ami jó formáról tanúskodik. Úgy tűnik, lényegesen könnyebb dolga lesz a listavezető Tamalelesznek, amely a tabella alsó részén helyet foglaló atká- riakat látja vendégül. A bajnoki címre aspiráló halásziak a Makiár ellen kiköszörülhetik az egri csorbát, (1-3). Ugyanez mondható el a novajiakról, akik híveiket győzelemmel szeretnék megörvendeztetni a Poroszló ellen. A tavasszal remeklő Füzesabony és Selyp Tarnaörsre, illetve Do- moszlóra látogat, pontszerzési esélyekkel. A Recsk szabadnapos lesz ezen a hétvégén. Tippjeink: Sírok — Heves 1, Novaj — Poroszló 1, Petőfibánya — ESE II. 2, Gyöngyöshalász — Makiár 1, Tamaörs — Füzesabony X, Domoszló — Selyp X, Átány — Kompolt 1, Tamaleiesz — Atkár 1. Sportműsor Szombat Kerékpársport: Eger város BMX és gördeszka nyílt bajnoksága, Eger Gyermekváros, 10. Kézilabda: Gyöngyösi SE — Püspökladány NB Il-es férfimérkőzés, Gyöngyös, Kócsag úti iskola, 11. Novaj — Hatvan megyei női mérkőzés, 14.30. Tenisz: GYSE - BEAC OB I-es férfi csb-mérkőzés, Gyöngyös, Batthyány téri sporttelep, 9. Labdarúgás: Bélapátfalva—St. Öblösüveg NB III-as mérkőzés, Földi, 16.30. Lendület — Gyula országos női mérkőzés Eger, Északi sporttelep, Lánczos, 15.30. Megyei bajnokság (16.30): Sírok — Heves, Borsod m-i. jv., Novaj — Poroszló, Polonkai, Petőfibánya — Eger SE II., Pest m-i. jv., Eger SE — Kecskeméti SC NB Il-es serdülő és ifjúsági mérkőzés, Eger, Északi sporttelep, 11.30, ill. 13. Vasárnap Kézilabda: Gy. Főiskola — Füzesabonyi Dózsa, megyei férfi-, mérkőzés, 17. Tenisz: GYSE — Salgótarján OB I-es férfi csb-mérkőzés, Gyöngyös, Batthyány téri sporttelep, 9. Vízilabda: Eger SE — Tatabánya OB I-es mérkőzés, Puskás, dr. Hecsei, 17. Egri Vízmű — Tipográfia OB I/B-s mérkőzés, Éger, 15.45. Labdarúgás: Hatvan Deko — Szarvas NB Il-es mérkőzés, Hatvan, Komáromi (Ring, Lettrich), 17. Gyöngyös — SBTC NB III-as mérkőzés, Tóth S., 16.30. Megyei bajnokság (16.30): Gyöngyöshalász — Makiár, Safranka, Tamaörs — Füzesabony, Szabó S., Domoszló — Selyp, Kovács L., Átány — Kompolt, Szolnok m-i. jv., Tamaleiesz — Atkár, Fekete. Eger körzeti bajnokság 1. osztály (16.30): Párád — Andomaktálya, Pétervá- sára I. — Kisnána, Egerszólát — Apella, Egerbakta — Egercsehi, Mátraderecske — Balaton, Szilvásvárad — Istenmezeje. II. osztály (16.30): Nagyvisnyó — Hevesaranyos, Vécs — Márkáz, Egerbocs — Szajla, Bodony — Pé- tervására II., Bükkszék — Mátra- balla, Noszvaj — Kerecsend. Gyöngyös körzeti bajnokság (16.30): G.yöngyöstarján — Boldog, Adács — Szűcsi, Abasár — Ecséd, Gyöngyössoiymos — Heréd, Vámosgyörk — Karácsond, Gyöngyösoroszi — Visznek, Nagyfüged — Gyöngyöspata. Heves — Füzesabony körzeti bajnokság (16.30): Boconád — Kömlő, Szihalom — Tamaméra, Sarud — Besenyőtelek, Tiszanána — Tenk, Erdőtelek — Pély. Dobó-kupa Egerben Ma kilenc, holnap pedig nyolc órától rendezik meg az egri uszodában a Dobó-kupa könnyűbúvár versenyt, amelyen kilenc csapat közel száz sportolója áll rajthoz. Miután a kupavédő Amphora távol marad, az egrieknek jó esélyük van a serleg elnyerésére. Labdarúgó NB III. Tolakodás az „alsóházban” A most következő 24. fordulóban a táblázat alsó régióiban tanyázó együttesek számára lesznek fontos mérkőzések, a bentmara- dás biztosítása céljából. Két hazai mérkőzésen szerzett három pont után ezúttal idegenben játszik a Nagyréde. A csapat két edzője közül Kovács Ferencet találtuk telefonon, hogy szót váltsunk helyzetükről és a hét végi esélyeikről. A szakvezető elmondta, hogy véleménye szerint már túljutottak az összevonás első nehézségein, és egyre jobban összeszoknak a játékosok. Nagyon sajnálja, hogy az utolsó percben Balassagyarmat elvitte Nagyrédéről az egyik pontot egy héttel ezelőtt, de most mégis inkább előre kell tekinteni. Jászberényben sem akarják alább adni döntetlennél, és akkor bízvást nem romlanának esélyeik a további fordulókra. Az edző feltehetően jól számol, hiszen a szintén nehéz helyzetben lévő Borsodnádasd és Apc együttese egymássál méri össze tudását, így nagyobb megugrásra nincs lehetőségük. Előbbiek egyben azt is bizonyítják, hogy sorsdöntő ütközet vár a Qualitál gárdájára, mivel az elmúlt hetekben rendre vereséggel hagyták el a pályát. Nem úgy a Bélapátfalva. Az Építők idegenben (mint ősszel) javított helyezésén, ma a sereghajtó St. Öblösüveg legyőzése lesz a feladatuk a Bélkőalján. A Gyöngyösi SE patinás csapatot fogad az SBTC együttesében. Jó mérkőzésre, nagy küzdelemre van kilátás. Megyei labdarúgó-bajnokság ► Javít-e a Sírok? Nyitva van az aranykapu Hiába nyújtózkodik a Vasas-sánc, Cserkaszova ütése bombaként zúdul az ellenfél térfelére Ki mit vár? A lányokkal madarat lehetne fogatni — már most. Vidéki csapatnak bejutni a döntőbe, ez az, amire még nem volt példa. Az Eger fricskát adott a Vasasnak, míg a másik ágon a BVSC a Tungsramot szorította ki a fináléból. A rájátszás előtt a legtöbben Vasas-Tungsram döntőre tippeltek. S láss csodát, a két, nagy múltú együttes csak a harmadik helyért mérkőzhet. A fényt ezúttal a két „kiscsapat” sajátítja ki. Vajon az egri játékosok mit várnak a döntőtől? Erre a kérdésre kértünk választ. Dr. Sikéné Gazdag Zsuzsa: — A hazai meccseinket meg tudjuk nyerni, s egyszer idegenben is elkaphatjuk a Vasutast. A siker doppingol mindnyájunkat, szerintem nem torpanunk meg. Vargáné Fésűs Erzsébet: — Nagy küzdelmet, jó játékot és a mi győzelmünket várom. A szülés előtt nem képzelhetnék el szebb búcsút, mint a bajnoki cím. Tánya Cserkaszova: — Nálam kabala, hogy sorsdöntő mérkőzés előtt nem nyilatkozom. Utána szívesen, jó? _ Perecsi Jolán: — Az összetartásban van az erőnk. Ügy érzem, itt az ideje, hogy nyerjünk a BVSC ellen is. Bízom a sikerben. Fésűs Irén: — Amikor a Vasas elleni 5. meccsre készültünk, azt mondtam, hogy ha nyerünk, a BVSC ellen csak a trikónkat küldjük pályára. De komolyra fordítva a szót. Ha elhisz - szük, hogy mi is ugyanolyan jó csapat vagyunk, mint ők, akkor nem lesz gond. Egyébként ezek a mérkőzések igazából lélektani ütközetek lesznek. Eger sporttörténetében még nem sikerült bajnoki aranyat vagy ezüstöt szereznie egyetlenegy csapatnak sem. A női röp- labdások a kivételek, hiszen függetlenül a finálé kimenetelétől, az ezüstöt már a markukban érezhetik. Sőt, sohasem kerültek ilyen közelségbe a legfényesebb medálhoz, mint most. Pedig milyen elkeserítően indult a bajnokság! Egymást érték a vereségek, hajszálon múlott nem egy győzelem, s ami éveken át elképzelhetetlennek tűnt: a tavaszi folytatást a hetedik helyen várta a csapat. Aztán feltűnt egy edző, pontosabban AZ edző. Nem ígért bajnoki címet, nem dserélte le a fél csapatot, csak hozzálátott a munkához. Csendben teltek el a felkészülés hetei, s ha kérdeztük, mi újság, ennyit felelt: dolgozunk. És elkezdődött a „második menet”. A kispadon Kosziba Istvánnal, a pályán pedig ugyanazokkal a lányokkal. Vagy mégsem? A tavaszi szezonban szinte végigverte a mezőnyt az ESE. Náluk csak a Vasas nyújtott impo- nálóbb teljesítményt azzal, hogy megőrizte a veretlenségét. így utólag már tudjuk, hogy ez pünkösdi királyságnak bizonyult. Bármi is legyen a döntő végeredménye, az egri lányok szenzációs évet zárnak. Már amikor bemasíroztak a legjobb négy közé, teljesítették a kitűzött célt. Erre jött volna a ráadás, az esetleges bronzérem. És most ott állnak az aranykapu előtt! A Vasas ellen a szakma körülbelül 8 az 1-hez adott esélyt az Egernek. A fővárosiak pedig kizárt dolognak tartották, hogy az Eger megleckéztetheti őket. Üvegbúra alatt érezték magukat, s amikor az ESE először győzte le őket, a Vasas játékosai szinte sértve érezték magukat, hogy akad egy csapat, amelyik nem adja meg egykönnyen magát. Summa summárum, az esélytelenség ellenére a befutó mégis az ESE lett. A BVSC-nél hasonló a szituáció, annyi különbséggel, hogy mondjuk 6 az 1-hez a piroskékek győzelmi sansza. De ne tévesszünk szem elől egy nagyon fontos tényezőt: ez a csapat bebizonyította, hogy nem ismer lehetetlent. Az idegi feszültséget, amiben hónapok óta élt a csapat, s ami a Vasas elleni mérkőzéseken a tetőpontjára hágott, az örömmámoros kedd este után végre a nyugalom váltotta fel. Kifújhatta mindenki magát, s a csütörtöki edzésen egy boldogságban úszó csapat jelent meg. — Az Ön nevét biztos, hogy aranyba foglalják Egerben, bárhogy is végződjék az utolsó felvonás. Néhány nap távlatából visz- szagondolva a Vasas elleni, mel- lékzöngéktől sem mentes.csatára — gondolok itt arra, hogy egykori tanítványai az egri győzelem után még Önre is mérgezett nyilakat lőttek ki —, szóval, az ötödik meccsen mi volt a titka az ESE bravúrjának? — A titka? — ízlelgeti a szót Kasziba István, mielőtt válaszolna. — Csupán annyi, hogy a lányok akarták a sikert, és emberileg is mindent megtettek annak érdekében. A rapszódikus, szélsőségesjátékunk miatt volt szükség az öt meccsre. Hiszen az első mérkőzésen 3-2-re kikaptunk a leggyengébb Vasastól, majd a legjobb formát nyújtó Vasast vertük még a Folyondár utcában 3-0-ra. Sajnos, lélektanilag instabil a csapatunk, s ezért képtelenség megjósolni a soron következő találkozók eredményét is. — Ez a hullámzás, azt hiszem, bizonyos fokig érthető azok után, hogy gyakorlatilag hat játékos cipelte a terhet. — így igaz. Decemberben tűzoltásra vállalkoztam. Csak a kezdő hatosra koncentrálhattam, ha azt akartam elérni, hogy fejlődjön a csapat. Emiatt a kiegészítő játékosokkal, a jövő embereivel kevesebbet tudtam foglalkozni. — Torma? — Sokan kérdezték tőlem, hogy miért? Erre azt mondtam, hogy a siker érdekében, ha kell, még az ördöggel is szövetkezünk. Úgy érzem, hogy Ági szerepét nem szabad túlértékelni, hiszen a csapat nélküle jutott a négybe. Ő szívesen jött vissza, és jól érzi köztünk magát. A jelenléte, a rutinja kétségkívül pluszt jelent a társaságnak. A BVSC elleni sorozat elején — hasonlóképpen, mint a Vasas elleni két meccsen — nem segítheti a csapatot Torma, mivel együttesének, a BSE-nek is a rájátszásban van „elfoglaltsága”. Szerencsés esetben a harmadik találkozón kapcsolódik be az aranyéremért zajló küzdelembe. A vasutascsapat az egriek mumusa. Az idén még egyszer sem sikerült legyőzni okét, s a Magyar Kupában is éppen a BVSC búcsúztatta az ESE-t. Ezt a lélektani hátrányt kell elsősorban ledolgoznia az egri lányoknak, és ha lelkiekben felnőnek a bajnoki döntő színvonalához, akkor... Az aranycsata ma délután a BVSC otthonában kezdődik. A második mérkőzésre az egri sportcsarnokban hétfőn délután 5 órakor kerül sor. Budai Ferenc Félmillió a bajnoki címért Kíváncsiak voltunk arra, hogy lévén profi csapatról van szó, milyen premizálást dolgozott ki a szakosztályvezetés. Dr. Sike Józseftől a következüket tudtuk meg: — Elöljáróban annyit, hogy nálunk nincs meccsprémium, csak eredményességi jutalom. Amennyiben a lányok nem kerültek volna be a legjobb négy közé, egy fillért sem kaptak volna. A negyedik helyért 300, a harmadikért 350 ezer forint járt volna a csapatnak. Most, hogy döntőt játszunk, szerencsére emelnünk kellett a „tétet”. Vagyis az ezüstéremért bruttó 400 ezret osztunk szét a játékosok és az edző között, míg a bajnoki címért félmillió forintot kap a társaság. A kezdő hatban szereplőknek így bruttó 60-70 ezer forint lesz a prémiuma, illetve ez több is lehet, mivel magánszemélyek, vállalkozók is a zsebükbe nyúlnak, ha a csapat megszerzi az első helyet. A szakosztály anyagi helyzetéről dr. Sike még elmondta, hogy a következő szezont biztos alapokon kezdhetik, mert kb. 1,2 millió forintot megspóroltak az új bajnokságra. A csapat a jövőben is számít a szponzorokra, így többek között a Do- hészkre, a Mezőgépre, a Quartett Toursra és az Atomiéra. Az idén kitűnő ajánlólevelet ad a csapat. Vízilabda OB I. Holnap: ESE—Tatabánya Újabb kettős forduló vár az egri pólósokra a hét végén, ahol eldőlhet, hogy gödörben van-e a csapat, vagy tovább fut a szekér. Az UTE és a Fradi elleni idegenbeli vereségekből messzemenő következtetést nem szabad levonni, ugyanis mindkettőre jó előre számítani lehetett. Nem jött derült égből villámcsapásként, az lett volna a csoda, ha ezektől az erős csapatoktól pontot tud rabolni az ESE. Ma Szentesre utazik a gárda, és ez a mérkőzés még a nehéz sorozatba tartozik. A vendéglátóknál az életveszélyes átlövő, Horváth Csaba ontja rendszerint a gólokat. A center posztján a válogatott Tóth Lászlóval gyűlhet meg a mieink baja. Ennek a két játékosnak a semlegesítése nem ígérkezik könnyű feladatnak. Akárcsak az sem, hogy legalább egy döntetlent el lehessen érni. Kárász fegyelmezetlensége miatt nem játszhat, ezért a gólerős csatár dolgát Lőrincznek kell átvennie. Holnap 17 órakor a Bárányuszodában a Tatabánya teszi tiszteletét. A mérkőzés előtt búcsúztatják Búza Gábort, Mada- rasi Attilát és Lipovics Zoltánt, akik hosszú éveken át erősségei voltak a csapatnak. Utána jöhet a megméretés, amelyen nagy csalódás lenne, ha könnyűnek találtatna a társaság. Végül is, 1 ellen győzzenek, ha nem a serej hajtó ellen... 13 |í#»Clí 13 ff («ÓÁlffÁI K3UGSU ífUZcluKlUf A kissé nekrológízű din nem takar semmiféle tragédiát, bár, ahogy vesszük. Az semmi szín alatt sem számít örömteli eseménynek, ha valaki hefejezi pályafutását, mert megszakad egy fonál, a mindennapi valóságból emlékek lesznek csupán. Ok hárman már tavaly nyáron arra az elhatározásra jutottak, hogy száradni hagyják az úszónadrágot, átadják a stafétabotot az utánuk következőknek. Egyikőjük sem „a tizenkettő egy tucat” közé tartozók sorából került ki. a maguk módján markáns egyéniségek voltak. Búza Gábor briliáns tehetségét országszerte elismerték. Serdülő, ifjúsági, majd junior válogatott, de az egri klubnak soha nem fordított hátat. Az ellenfelek rettegték, a szurkolók tapsolták, ha csuklója megvillant, s a kapus máris kotorászhatott a hálóban. Soha nem „az oldalvízen evezett”, a diadalokból alaposan tivette a részét Lipovics Zoltán húszévesen került a fővárosból Egerbe, és sikerült gyökeret vernie. A szélsőségek jellemezték, mint a kapusokat általában. Hol ámulatba ejtette a publikumot parádés védéseivel, hol meg gyenge napot fogott ki. Néha két méterről sem tudták bevenni a kapuját, máskor a félpályáról is betaláltak. A játékkal viszont mindig együtt élt, senki nem vádolhatta lélektelenséggel. Madarasi Attila nem éppen kolosszális testméreteit fürgeségével, élelmességével ellensúlyozta. Olykor ugyan „nem töltött, csak tüzelt”, de góljait mindig a legjobbkor szerezte, ő is, Lipovics is „rablóból pandúr lett”, első osztályú játékvezetőként fújják a sípot.
