Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-04 / 103. szám

HÍRLAP, 1991. április 5., szombat FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Fény és lendület Nem új keletű a megállapítás, miszerint korosz­tályok, nemzedékek vergődnek erkölcsi kapaszko­dók híján. Hiányoznak a tevékeny és példaértékű életek, amelyek a ma még szűk, kevéssé taposott ösvényeket holnapra mindenki által járható úttá szélesítik. Csak az önzetlen tettek sokasága és a sze­retet világossága gyújthat fényt, adhat lendületet. A kompolti Fleischmann Mária szavai, emlékezései talán feléleszthetik azt a lángocskát, amelyből majd egy emberibb társadalom őrtüze táplálkozhat. — Számomra két dolog fontos az életben — me­séli Mimiké néni. — ő, vagyis a Teremtő, illetve te, a felebarátom. Többen megkérdezték már tőlem, és mi lesz velem? Nos, rólam az Isten gondoskodik. — Kompokon úgy ismerik Önt, mint akire feltét­lenül lehet számítani, ha segíteni kell a bajbajutotta­kon. Többek között a házába fogadta a faluban egyedül élő, magányos időseket. Honnan ez az ön­zetlenség? — Hajdanán — 1932-ben —, amikor a növény­nemesítő részvénytársaság felbomlott (oda tarto­zott a kompolti telep is), édesapám felmondta a magas életbiztosítását. Mindezt azért tette, hogy a körülbelül négy falusi ház árán egy évig működtetni tudja az állomást. Később az állam átvette a fenn­tartás terheit, azzal a kikötéssel, ha édesapám le­mond a befektetett összegről. Mivel legfontosabb­nak az állomás értékeinek megmentését, tovább­élését tartotta, ellenvetés nélkül megtette ezt. Ezért én is úgy éreztem, annál szebben nem adózhatok az emlékének: ott és akkor segítek, ahol és amikor le­het. — Rengeteg nehézséggel találkozott élete során. Mégis megőrizte a fiatalság frissességét, jókedvét. Miből merítette az átlagosnál jóval nagyobb élete­rőt? — Édesanyám meglehetősen kemény nevelést adott. Felkészített a nélkülözésekre, s bizony több­ször felmerült bennem: talán nem is szeret engem. A halálos ágyán utolsó szavai hozzám szóltak: „Mi­mi, te vagy nekem a legkedvesebb.” Abban a pilla­natban megvilágosodott előttem, nekem jutott a legjobb édesanya. Most, hogy egyedül vagyok, mindent kibírok. Van hitem, s tudom, hogy édesa­nyám lát engem a mennyországból, s velem együtt örül. most kerülnek szembe először az élet nehézségei vei? —-A minap, három szentmise után szaladnom kellett az állomásra, hogy eléljem a pesti vonatot. Útközben megállított egy fiatal lány, kérte, hogy ta­nítsam németül. Mondtam neki, hogy fusson ve­lem, mert a gyorshoz sietek. De a lány megállt. Hiá­ba fogtam meg a kezét, és próbáltam biztatni, ő le- cövekelt. Ezt csupán annak szemléltetésére mesél­tem el, hogy milyen a mai fiatalság. Hiányzik belő­lük a hit, a tűz, a lendület, amelyek birtokában senki előtt sincs lehetetlen. De ezek elsajátítása csak Isten segítségével mehet végbe. Mert mennyire más, ha az éj sötétjében járunk, vagy a Nap sugara ölel át. Mindig azért igyekeztem, hogy a sötét életúton bo­torkáló embereknek megmutassak egy parányi fénysugarat. — Ezért kérem Istent, hogy segítsen nekem és mindannyiunknak a továbbiakban is napsugárnak lenni. (molnár) — Mit tanácsolna azoknak az ifjaknak, akik Kik éheznek az iskolában? Büntetik a szemetelőket Szihalmon Állandóan visszatérő téma Szihalmon, hogy erősen rontja, csúfítja a község összképét a sze­metelés. A közterületeken, a la­kások előtt salakokat, építési anyagokat, szemetet tárolnak. Ezért határoztak úgy a polgár- mesteri hivatalban, hogy kellő fi­gyelmeztetés és határidő után május elsejétől megbírságolják azokat, akik a közkifolyókból lo­csolnak, építkeznek, gépkocsi­kat mosnak és szemetelnek. A szemét elszállítását a vétkesek számlájára szállítják el. A rendre a közterületi felelős vigyáz. Kultűrház-felújítás Feldebrőn Életveszélyessé vált Feldeb­rőn a kultúrház, egészen ponto­san azért, mert a tetőszerkezetet tartó gerendák megroggyantak, s így bizonytalanná vált az épület használata. Ezeket kell megerő­síteni. A község volt tanácsa el is készítette erre a terveket. A kivi­telezés egymillió forintot emész­tett volna fel, amelyet az új ön- kormányzat soknak tartott, és úgy értékelte a helyzetet a szak­emberek bevonásával, hogy ke­vesebb pénzből is végre lehet hajtani a feladatokat. Az összeg maximum 300 ezer forintra „rúghat”, amennyiben a lakos­ság segít, önerőből is pótolja a szükséges tennivalókat. A kul- túrházat minden valószínűség szerint ebben az évben átadják majd eredeti rendeltetésének. Yasúti átjárók lezárása Andornaktályán Nemcsak a helybeli, andor- naktályai lakosok figyelmébe ajánljuk, hogy az Eger-Füzesa- bony között közlekedő vasútvo­nalon ebben a hónapban külön­böző pályafelújítási, vasútkar­bantartási és egyéb feladatok el­végzése miatt lezárják a község területén lévő vasúti átjárókat. Ezek szerint az úgynevezett felső részen május 19-től 30-ig, az alsó részen pedig május 20-tól ugyancsak május 30-ig számítani kell a gépkocsivezetőknek, foga- tosoknak az ilyen akadályra. Amióta az elmúlt napokban felröppent a hír, hogy az egyik is­kolában elájult egy gyerek az éh­ségtől, azóta innen is, onnan is mendemondák kaptak lábra. A Ffelsőtárkányi Általános Iskolá­ban Reich Antal igazgatóval, Bajzáth Sándorné gyermek- és ifjúsági megbízott nevelővel és Bajzáth Józsefné gondnokkal, a térítési dijak mindentudójával beszélgetünk. Három és fél száz gyerek, huszonkilenc pedagógus éli itt megszokott életét az új, de még mindig befejezetlen iskolá­ban. Az intézménynek megye- szerte jó híre van, a legmoder­nebb pedagógiai módszerekkel kísérleteznek, az első és második osztályokban gyökeret vert az „iskolaotthonos” oktatás. A dol­gok közepébe vágva teszem fel a drámai kérdést: — Vannak-e itt éhező gyere­kek? — Vannak.' Sőt! Valamelyik nap itt is rosszul lett egy gyerek az éhségtől. Nem csoda, ha e válaszok után még nagyobb gonddal elemez­zük a statisztikát, a szürke hét­köznapok valóságos helyzetét. A kép sokrétű, mondhatni, megle­hetősen tarka. A napközit az Észak-magyarországi Vendéglá- tóipari Vállalat Egerből látja el élelemmel. A tanulók tízórait, ebédet, uzsonnát kapnak, és a napi háromszori étkezés teljes „terítési” dija tanulónként jelen­leg 45 forint, amelyért a polgár- mesteri hivatal 72,80 forintot fi­zet az ellátó cégnek. A napközi­ben a háromszori étkezés és az is­kolának a helyi szövetkezettel kötött egyezsége — amely szerint teljes terítésu tejjel, kiflivel, zsömlévellátják el a tanulókat — már önmagában kizárja az éhe­zés lehetőségét. Csakhogy az is­kolai napközit mindössze száz tanuló veszi igénybe. A napközi otthon szeretne ténylegesen a tanulók második otthonává válni, nem is szólva arról a lehetőségről, hogy az úgy­nevezett hátrányos helyzetű gye­rekek a tanuláshoz itt sokkal több segítséget kapnak. Szep­tember óta tízen kimaradtak a napköziből, így a valóságos hely­zet éppen ellenkezője a pedagó­giai törekvéseknek. Kiderül, hogy a „kulcsos” gyerekek sza­porodásának anyagi okai is van­nak, ugyanis azok, akik teljes té­rítési dijat fizetnek, és két iskolás gyermekük mellett netán még egy óvodás apróságuk is van, ha­vonta igen jelentős összeget ad­nak ki. Dávidék például a két gyermekükért 1600 forintot fi­zetnek minden hónapban, vagy Horváth Gézáék a három gyer­mek után — itt már kedvezmény is van — még ettől is többet. Mégis, kik éheznek az iskolá­ban? Nem a napközisek. Sokkal inkább azok a „kulcsos” gyere­kek, akik egyébként sem hajlan­dóak napközibe járni, és főtt ételt a legjobb esetben is este lát­nak, ha egyáltalán főz a mama. Az iskola kereken száz olyan ta­nulót tart nyilván, akik hátrányos helyzetűek, illetve veszélyeztetet­tek. A helyhatóság, a polgármes­teri hivatal mindent megtesz, hogy fedezze a megemelt költsé­geket, sőt kiutalja a segélyeket is, amely tavaly összesen „százezer” forintot tett ki. Néhány jobb mó­dú tanuló a vendéglőkben ebé­del, sokan — sajat bevallásuk szerint — sehol, legfeljebb tejet és kiflit vesznek az iskolában... Kiderül, hogy a szülők többsé- e pontosan fizeti a térítési dijat, ár szaporodnak a hátralékos, a notórius adósok, akik helyett vé­f ül is a polgármesteri hivatal lesz énytelen a zsebébe nyúlni. És a „diagnózis”: a súlyosbodó anya­gi gondok mellett bizony a szülői hanyagság, a felelőtlenség is oka a gyermekek hátrányos helyzeté­nek... Szalay István J "A Heves megye települései (6. rész) A füzesabonyi körzet helységneveinek eredete r Ebbe a körzetbe Füzesabony város és huszonhárom község tartozik. A nevek ábécérendben követik egymást a kislexikon­ban. Aldebrő. 1743-ban báró Grassalkovich Antal alapította a szomszédos Debrőn (a mai Fel­debrőn) kelt levelével. A régi magyar debrő szó jelentése: „széles völgy”. Aldebrő nevében az al- előtag arra utal, hogy a Tama völgyeben ez a község al­sóbb szinten épült, mint a közeli Feldebrő. Andornaktálya. Ezen a néven 1939-ben egyesült Andornak és Kistálya. Az Andornak rész puszta személynévből szárma­zik, tehát a végén lévő -nak szó­tag nem rag. A tálya szó — amely a régi nyelvben irtványt jelent — valószínűleg ófrancia, közelebb­ről vallon eredetű, s megvan a szomszédos Nagytálya nevében is. Besenyőtelek. A név a bese­nyő és a telek szó összetétele. (Az utóbbival Erdőtelek és Agg­telek nevében is találkozunk.) Török nyelvű besenyők a Ll. században települtek le hazánk­ban. A falu egykori Tekme nevű birtokosa besenyő nemzetiségű volt. Demjén. Puszta személynév­ből ered: a régi magyar Damján- ból hangrendi átcsapással: en­nek forrása a latin Damianus név. Dormánd. A korábbi neve Dormánháza, s ez arra utal, hogy egy Dormán nevű személynek volt itt a lakóhelye, otthona. A - háza utótag elmaradása után kapcsolódott a névhez a helység­nevek végén gyakori -d képző. ß ’ö.: Karácsond, Kerecsend, ezőkövesd.) Egerfarmos. A falunév elő­tagja az Egér-patak melletti fek­vésre vonatkozik. Az utótag (Farmos) eredetileg valakinek, talán egy itteni tekintélyes sze­mélynek a neve volt. Feldebrő. Magyarázatát lásd Aldebrő szócikkében. A „fel-” előtag arra utal, hogy ez a község feljebb van a Tárná völgyében, mint a vele szomszédos másik Debrő, amelynek neve Aldebrő. Füzesabony. A név első fele fűzfával benőtt területre vonat­kozik, az utótag pedig az Aba személynévnek kicsinyítő-becé- ző képzős származéka, s így a megyénkbeli Abasár előtagjavai és a Pest megyei A bony nevével rokon. A mi Abonyunk legko­rábbi írásos említése 1291-ből való. A füzes névelem más hely­ségnevekben is előfordul: Füzes­gyarmat (Békés megyében). Kis- fiizes (Hevesben). Kát. Egy török eredetű sze­mélynévből származik a község neve. Kápolna. A. név onnan való, hogy a község egy kápolna köré települt. Kerecsend. A kerecsen egyfaj­ta vadászsólyom, ennek nevéből származik a Kerecsen személy­név, s abból -d képzővel a falu­név. Kompolt. A falu neve eredeti­leg személynév volt. Makiár. Egy török eredetű törzsnév vagy nemzetségnév rej­lik benne. Mezőszemere. A név előtagja a községnek és környékének me­zőségi jellegére utal (vö‘. Mező- berény, MezőkereSztes, Mező­kövesd, Mezőtárkány, Mező­túr). Az utótagban a Szemere személynév vált helynévvé. A Heves megyéhez csatolás előtt a falu neve Borsodszemere volt. Mezőtárkány. Az összetett fa­lunév előtagja a mezőségi jelleg­re vonatkozik. (vö: Mezőszeme­re). A név második fele valószí­nűleg a török eredetű Tárkány személynévből ered. Ennyiben rokona a szintén Heves megyei Felsőtárkány. Nagytálya. Utótagja a régi „irtvány” jelentésű tálya szóból ered. Arra utalhat, hogy a közsé­get valaha erdő vette körül, ame­lyet aztán az első telepesek vág­tak ki szőlőtelepítéseik számára. (Vö.: Andornaktálya). Nagyút. A név a nagy út szó- kapcsolatból származik, amely a régi magyar nyelvben országutat jelentett. No vaj. Névadója egy puszta személynév. Ostoros. A falu névadója az Ostoros-patak, annak pedig on­nan való a neve, hogy a patak partján sok ostor nőtt, vagyis cseije, amelynek hajlékony vesz- szejét ostomyélnek használták. Poroszló. Puszta személynév­ből ered, amelynek alapja való­színűleg a „törvényszolga, haj­dú” jelentésű poroszló főnév. Sarud. A falunév feltehetően Sarolt fejedelemasszonynak, Szent István királyunk anyjának nevéből származik. Nincs köze a sáriihoz (a lábbelihez). Szihalom. Az első szótagban a „nyitott oldalú épület” jelentésű szín főnév megváltozott alakja rejlik, s ehhez kapcsolódik a ha­lom. Anonymus szerint a hon­foglaló magyarok Árpád vezér szamára egy itteni halmon leve­les színt (lombsátrat) készítet­tek. A községnek névrokona a Csongrád megyei Árpádhalom és a Békés megyei Szeghalom. Tófalu. A 14. századtól kezd­ve Totfalu volt a község neve, de az egykori tót telepesekre utaló előtagot 1873-ban az utolsó „t” betű elhagyásával „tó”-ra vál­toztatták (magyarosították). Újlőrincfalva. Bár a neve sze­rint „új” ez a Poroszlóval szom­szédos község, mégis jó százéves múltja van. 1879-ben a Tisza ár­vize elpusztította Tiszahalász községet, s akkor a lakosságot a helység birtokosa, Schlauch Lő­rinc szatmári püspök telepítette át ide. Az új falu az ő keresztne­vét viseli. Dr. Pásztor Emil Polgár ( m ester) -háború Andornaktályán Önsegélyező szervezet Füzesabonyban Egyre több rossz vélemény hangzott el az utóbbi két évben a Füzesabony és Vidéke Takarék- szövetkezet dolgozói körében: elégedetlenek szakszervezetük­kel, a KPVDSZ-szel. Az év ele­jén aztán egyöntetűen ki is léptek belőle. Most azonban felvető­dött az a gondolat közöttük, hogy önsegélyező csoportot hoz­zanak létre a szövetkezeten be­lül. A dolgozók megbízásából a véleményekkel dr. Gidó Emőke jogtanácsos ismertette meg a je­lenlévőket azon a munkaérte­kezleten, amelyet legutóbb ren­deztek a központban. A szerve­zet létrehozását hatvanhárman támogatták aláírásukkal. Meg­választották háromtagú vezető­ségüket. Havonta száz forint tag­díjat fizetnek, s ebből az összeg­ből olyan eseményekre, mint például szülés, házasságkötés, halálozás, üdülés stb. nyújtanak majd segítséget a tagoknak. Az esetleges fennmaradó év végi pénzmaradványokról a tagság dönt majd az év végén. (Folytatás az 1. oldalról) A felszólalások innét indul­tak. Egyre forróbb lett a hangu­lat, mert már a hatodik felszólaló párbeszédéből tükröződött, hogy a falu lakói két táborra sza­kadnak, a vélemények igencsak megoszlanak. A nem megfelelő hangosítás, az állandó közbekia­bálás, a nyomdafestéket nem tű­rő szavak, a sok-sok felzúdulás, illetve taps miatt nem mindenki tudta úgy kifejteni véleményét, ahogy akarta. Gyakran kellett rendre, csendre, a parlamentáris „játékszabályok” betartására fi­gyelmeztetnie az alpolgármes­ternek a tüzesebb vérű embere­ket. Sok volt az egyéni, magán­jellegű panasz is, amelyet a hiva­talban orvosolhattak volna, ha az illető egyenesen oda fordult vol­na vele. Mi nem tetszett hát az egyik tá­bornak? Összegyűjtve egy csokorba a legtöbbször vissza-visszatérő sé­relmeket: az önkormányzat két táborra szakadt, sokat vitatkoz­nak, keveset cselekednek. Miért kap havi 20 ezer forintot a sze­méttelep vezetője, amikor egy lapát szemetet nem tesz arrébb? Milyen alapon akarnak idegen kft.-nek húsfeldolgozó üzemet, pékséget létesíteni a falu pénzén, amikor a községben „agyon kell verni” a sertéseket, nő a munka- nélküliek száma. Nem a helyi la­kosok foglalkoztatásának meg­oldását kellene szorgalmazni? Nem kell a makiári fogorvos, ír­janak ki pályázatot az állás betöl­tésére. Miért nincs kivilágítva az emlékmű, miért csak „petróle­umlámpa” pislákol a templom előtt? A tsz idegeneknek adott ki „csigázási” engedélyt, a helybeli­eknek nem. Miért nem került már sor több utcanév megváltoz­tatására? Mi lesz a telkek kiadá­sával? Miért nem építenek vagy létesítenek gyermekrendelőt? Mit mondott a másik tábor? A testületet kétfelé szakítani nem szabad, de a vitát, az érde­kek ütköztetését serkenteni kell. A pártállam idején is az volt a baj, hogy „bólogatójánosokkal” volt tele a tanács. Nem szabad a község lakosságát sem kétfelé szakítani: alvégre, felvégre, An- domakra és Kistályára. A kriti­kát tűrni kell, ugyanakkor a pletykáknak nem szabad felülni. Miért csak 30-40-en mennek el az önkormányzati ülésekre, ami­kor azok nyitottak, a résztvevők bármelyik napirendi ponthoz hozzászólhatnak, ötleteket, ja­vaslatokat adhatnak. Egy fél év alatt nem lehet egy testület mun­kájáról reális képet formálni. A lemondást követelő ívet egyikét személy 5-6 ember nevében is alákanyarintotta. A kérdésekre folyamatosan adták meg a válaszokat az ön- kormányzatok tagjai, illetve a polgármester és a levezető elnök. A legtöbb vád félreértéseken alapult, illetve csak a pletyká^er- jeszti. Minden pénzt kollektív döntés alapján a legszüksége­sebb dolgokra fordították, és fordítják a jövőben is. Ebből so­kat visz el a működéshez szüksé­ges feltételek biztosítása a nö­vekvő infláció miatt. Az idén a majdnem 38 millió forintból fej­lesztési célokra csupán 7 millió 420 ezer marad. Ebből kell ál­dozni a gázprogramra, a szenny­vízelvezetés megoldására, az útépítésre, a'szemétgyűjtésre, el­helyezésére, gyógyszertár és fog­orvosi rendelő nyitására. Három orvossal tárgyalnak, de nem a maklárival. Létesíteni akarnak egy gázcseretelepet, kiadni egy tájékoztató helyi újságot. Ren­dezni kívánják az adókivetést és javítani a közvilágítást. Az ÉMÁSZ-szal tárgyalnak. Kiala­kítják a helyi tsz-szel közösen az építési telkeket a község terüle­tén. Szót kért a vége felé Varga Jó­zsefné is, az önkormányzat egyik tagja. Elmondta és fel is olvasta azt a névtelen röplapot, amelyet ő kapott, s néhányat a buszmeg­állókba is kifüggesztettek. Eb­ben az önkormányzat lejáratásá­ról van szó: paródiája a minden­napoknak. Dupla fizetés és kilo­méterpénz megszavazására buz­dítják többek között a helyi hon­polgárokat. A jelenlévők egysége ekkor teremtődött meg. Ezt a cinikus­nak titulált, sok becsületes helyi lakos nevét gyalázó firkálmányt — fogalmaztak a felszólalók — mélységesen elítélik, szerzőjét, kitervelőjét pedig becstelennek tartják. Ézzel ért véget a csattanókban sem hiányos falugyűlés Andor­naktályán. * » * Most, hogy néhány napot aludhatott a történtekre Balogh László polgármester, megkér­deztük: milyen döntésre jutott és miért? — Nem mondok le, mert legi­tim választáson, titkos szavazás eredményeképpen lettem pol­gármester. Erkölcsi kérdésként kezelem tisztségemet. Saját ma­gam becsülném le, ha a feladatok elől meghátrálnék. Véleményem szerint törvénytelen volt a vissza­hívási kezdeményezés, mert erre az új törvények nem adnak lehe­tőséget. Az viszont jólesett, hogy a másik beadványban maradásra biztattak az aláírók. > Fazekas István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents