Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-29 / 124. szám

HÍRLAP, 1991. május 29., szerda HATVAN ÉS KÖRZETE 5 Megjelent a Hatvan Press Új kiadvány jelent meg a kö­zelmúltban Hatvanban. A Hat­van Press címet viselő újságot a Hatvani Narancs Klub adja ki, s főként fiatalok írják és szerkesz­tik. A bemutatkozó számban in­terjút olvashatnak a város pol­gármesterével, az önkormányzat rideszes képviselő tagjával, vala­mint a volt KISZ-tábor vezetőjé­vel. Szó esik a Máltai Szeretet­szolgálat helyi tevékenységéről, s egy várostörténeti blokk is he­lyet kapott a politikai-kulturális lapban. Átböngészve a 12 oldalas új­ságot, az a benyomásunk tá­madt, hogy a bizonyára jó szán­dékú alkotók java részé amatőr, s ez sajnos rányomja a bélyegét a lap színvonalára is. Természete­sen a vállalkozás előtt fejet haj­tunk, bízva abban, hogy a csak­nem 16 forintért kapható új saj­tótermék a következő szám meg­jelenésekor igényesebb tarta­lommal és formában kerül az ol­vasók kezébe. Ezért tesszük mi is közzé a Hatvan Press felhívását, misze­rint tehetséges fiatalokat keres­nek, akik vállalkoznak riportok s egyéb műfajú írások elkészítésé­re és közlésére. Az érdeklődők a Kastély kert u. 6. szám alatt je­lentkezhetnek. Kutyakiállítás Immár hagyománynak számít Hatvanban, hogy a Magyar Eb­tenyésztők Országos Egyesüle­tének helyi szervezete közremű­ködésével évről évre megrende­zik az országos CAC-kutyakiál- lítást. Idén junius 9-én a HKVSC Sporttelepén bonyoh'tják le a négylábúak „seregszemléjét”. A kiállításra minden érdeklődőt várnak a rendezők. Olvasótábor Nagykökényesen A nagykökényesi nyári olva­sótábor már-már fogalomnak számít a Zagyva-parti városban. A rendezők igyekeznek úgy ösz- szeállítani a programot, hogy a résztvevő gyerekek minél több művésszel, íróval találkozhassa­nak személyesen is. Emellett a táborlakók megtanulhatnak sző- ni-fonni, gyöngyöt fűzni, agya­f ozni, batikolni is. Az idén fő­ént a vasutasszülők 6-7. osztá­lyos tanulóit hívták a rendezők a július 4-én kezdődő táborozásra. Ábrándos, szép percek Május 30-án, csütörtökön es­te hat órakor Hatvanban, a Cu­korgyári Művelődési Házban a Dolly Roll együttes ad koncertet. Műsoruk címe: Ábrándos, szép percek. A jegyek a városi műve­lődési központban és a helyszí­nen kaphatók. Ifjúsági klub alakul Heréden A herédi klubkönyvtárban je­lenleg két kiscsoport működik, a színjátszó és a harmonika szak­kör. A művelődési intézmény a közeljövőben hozza létre a vi- deoklubot és a karatekört. A község fiataljait pedig az ifjúsági klubba várja, s számos érdekes programot tervez. Többek kö­zött vetélkedőket, kiránduláso­kat, diszkót és különböző isme­retterjesztő előadásokat. A vendég: Ferdinándi György Az ünnepi könyvhét kereté­ben a hatvani Ady Endre Könyv­tár és Közösségi Ház, a Ratkó József Közművelődési Egyesü­let, valamint a TIT városi szerve­zete május 31-én, pénteken este hét órakor Ferdinándi Györgyöt látja vendégül a könyvtárban. Az írót Kulcsár Katalin mutatja be a közönségnek. III/2. Sebestyén Istvánná éveken át csak titokban merte elsiratni a testvérét, Gábor Mihályt, akit a Zrínyi utcai lakásukról vittek el malenkij robotra. Szomorú tör­ténetét most már nyíltan el­mondhatja: — Volt egy tehenünk — istál­lóban tartottuk. Annak a padlá­sára bújt el szegény öcsém a ro- botszedők elől, akik naponta csapatostól jártak házról házra, embereket szedni. Az oroszok mellett voltak hatvaniak is, akik segítettek nekik. Volt egy kör­nyékbeli is, de a nevét nem aka­rom mondani. Addig jártak, ad­dig keresték, amíg végül csak megtalálták, és lehúzták a pad­lásról. Az öcsém, aki 1922. március elsején született, jóindulatú, szorgalmas gyerek volt. A vasúti fűtőháznál dolgozott munkás­ként a bevonulása előtt. Először Gyöngyösre vonult be, aztán Egerbe vezényelték, onnan vit­ték ki a frontra. Egyszer hazajött szabadságra, 1942-ben, amikor megsebesült. Ez volt a szerencséje, mert így kimaradt a voronyezsi harcok­ból. A sebesülésért kapott egy bronz vitézségi érmet Jány Gusz­táv vezérezredestől. Amikor meggyógyult, vissza kellett men­nie. 1944 nyarán már az Alföldön kóboroltak az alakulatával. Szét­verték őket. A végén nem ma­radtak, csak harminchatan az ez- redükből. Akkor már nem volt semmi, amibe belekapaszkodha­tott volna az ember, hogy gye­rünk tovább. Október végén Hatvan közelébe jutottak. Azt mondta nekik a tisztjük: „Gyere­kek! Menjetek arra, amerre tud­tok!” Nehéz volt neki a döntés, hetekig kínlódott. November 12- én üzent édesapámnak, aki vadőr volt, hogy küldjön neki va­lami ruhát. Apám az egyik em­berével küldött neki egy öltöny ruhát és egy vadőrigazolványt, amivel szerencsésen hazaballa­gott. Szegény anyám megnyugod­hatott. Ezért a fiáért különösen aggódott, mert ő volt a tizenhar­madik gyermeke. Amikor elvitték robotba, Franci néném a Csányi úton la­kott. Arra vitték Jászberény felé a foglyokat. Az öcsémet is ott vitték el a háza előtt, de az úton olyan nagy volt a torlódás, hogy az autók gyakran megálltak. Ép­pen kinn volt a néném, amikor az egyik autóról lekiáltott neki az öcsém: — Franci! Hozzál egy kis kenyeret meg hozzávalót, mert visznek bennünket Jászberénybe vasutat építeni! Szegény Franci néném egy szalvétába összekötött neki vala­mi ennivalót, amit talált, és oda­adta neki. Három nap múlva a nővérem meg egy utcabeli asszony össze­fogtak, és elmentek gyalog Jász­berénybe, hogy megtudjanak ró­luk valamit. Hiába mentek, egyi­ket sem találták, már elvitték őket tovább. Aztán Oroszországból semmi üzenetet nem kaptunk tőle. Ha­nem 1945-ben hazajött két férfi a fogságból. Az egyik a Papp susz­ter veje, Fehér József. Elmentünk a lakására, és érdeklődtünk tőle. Hazajött Szabó Ferenc is, aki azt mondta: — Nézd! Jót nem tudok mondani. Mi is csak azért marad­tunk életben ketten, mert kivittek bennünket a táborból munkára. Engemet sírokat ásni, a másikat pedig meszelni. így aztán volt, aki megszánt bennünket, kaptunk valami kis ennivalót. A többiek, akik benn maradtak a táborban, húszasával, harmincasával haltak meg naponta. Nem győztük őket temetni. Köztük volt a te öcséd is. * * * Vannak olyan feltételezések, amelyek szerint ötszáz-, sőt nyolcszázezer magyart hurcoltak el a Szovjetunióba. Közülük 200-400 ezer ember halt meg a táborokban. Pontos adatok azonban nincsenek, ezért is szükséges, hogy minden faluban, városban összeírják az elpusztul­tak névsorát. A Hírlap követke­ző hatvani oldalán közreadjuk az eddig készült névsort. Kérjük ol­vasóinkat, hogy egészítsék ki a hiányzó adatokat. Levelüket jut­tassák el a Hatvány Lajos Múze­um címére, vagy a Hírlap szer­kesztőségébe. Németi Gábor (Folytatjuk) Egy lépéssel a társasági szerződés előtt Időről időre felkeressük a Duna Cipőgyár kerekharaszti gyár­egységét, hogy informálódjunk az üzem kilátásairól. Tesszük ezt azért, mert tavaly óta többször is megkongatták a harangot a munka­hely fölött, mondván: csőd előtt áll. Tény, hogy nehéz időszakot élnek át az itt dolgozók, de a vezetőségnek köszönhetően a termelés folya­matosságát ez idáig mindvégig sikerült biztosítani, s ez így lesz az el­következő hónapokban is. Ezt Gábor András igazgatóhelyettes erő­sítette meg legutóbbi találkozásunkkor. Elmondta, hogy hónapok óta komoly tárgyalásokat folytatnak egy finn partnerrel, aki kész jelentős tőkét invesztálni a kerekharaszti egységbe. Jelenleg a banki ügyletek bonyolítása történik, s minden remény megvan arra, hogy két hónapon belül a társasági szerződést is aláírhatják. Az átmeneti időszakban a vezetés egyik legfontosabb feladatá­nak tekintette a megfelelő mennyiségű bérmunka megszerzését, s ez­által a képzett munkaerő megtartását. Nem „tűzoltómunkában”... A város patinás épületei... A cukorgyári „kiskastély” A hatvani'termelőszövetkezet tűzoltókészülékeket javító és töl­tő üzeme az elmúlt év novembe­rében alakult át Tűzoltókészü- lék-javító és Kereskedelmi Kft.- vé. Az ügyvezető igazgató, Földi János látogatásunkkor elújsá­golta, hogy nemcsak a megyé­ben, de az ország távolabbi ré­szeiben is számos partnerre talál­tak. — Már az átalakulás sem ment simán — mondta —, de je­lenleg is vannak gondjaink. Egy­re többször találkozunk olyan megrendelővel, aki fizetésképte­len. És érdekes módon a na­gyobb megrendelőknél fordul ez elő. Bővült viszont a vevőkö­rünk, elsősorban kisebb megren­delőkkel. Náluk is előfordul idő­szakos pénzhiány, de ezt köny- nyebb kiküszöbölni. A szerződés során minden esetben közös megegyezés születik, s mi ügye­lünk arra, hogy fizetőképtelen­ség miatt ne veszítsünk el egyet­len partnert sem. Inkább több­ször is elmegyünk a „járandósá­gért”. Szerencsére már kezdünk olyan helyzetbe kerülni, hogy megengedhetjük magunknak: váljunk egy bizonyos időt arra, amíg fizetni tudnak. Nemcsak Heves megyei, hanem nógrádi termelőszövetkezeteknél is elő­fordul ilyen. Neveket szándéko­san nem említek, hiszen nem öröm ez senkinek. Tudjuk, mit jelent az, ha milliós értékeket menthetünk meg tűzoltókészü­lékeinkkel. S mind több új ügyfél keres meg minket: magánszemé­lyek, vállalkozók. Kisebb tétele­ket rendelnek ugyan, de bizto­sabb a fizetőképességük. — Mint minden kft.-t, minket is sújtott az átalakulás időszaká­ban az áfa, de vártunk volna se­gítséget a termelőszövetkezettől is, hiszen ötven százalékkal lé­pett be. Ennek ellenére nem vég­zünk „tűzoltómunkát”, tervsze­rűen dolgozunk. Most éppen a szerződés jóváhagyását várjuk: a tervek szerint augusztusban mi biztosítjuk a Forma-l-es verseny teljes tűzvédelmét. (Fotó: Perl Márton) Az 1883 után felépült cukor­gyár területén, a II. számú kapu közelében áll az 1906-ban, a ké­ső eklektika, késő historizmus stílusában, részben fach werk (fa­vázas) technológiával épült gyári „kiskastély”. A kastélyhoz külön bejárat vezet a Radnóti térről (a volt Szocialista brigádok téré­ről). Á német mintára épített két­tornyú kiskastélyt vendégház­nak és kaszinónak építették a tu­lajdonosok: Deutsch Sándor és Deutsch József, a Deutsch Ignác és Fiai cég vezetői. (A cég meg­alapítója, Deutsch Ignác a hatva­ni birtokot és a barokk kastélyt a brüsszeli „Branque Foncierte et indrustriella Firma Langrand Domonceau et Comp” banktól, valamint a nagyteleki és boldogi uradalmi részeket Karsai Albert­tól vette meg, Szepes (Schütz) Béla szerint a 4255 magyar hol­dat 460 ezer, vagyis holdanként 108 forintért.) A Deutsch Ignác és Fiai cég hatvani cukorgyára tulajdonában 1925-ben már 35 ház volt, ebből 17 munkáslakás­nak épült. E 35 ház közül ki­emelkedik a patetikus, monu­mentális hatásba torkolló, egy sor festői motívumot alkalmazó, faragott tartó- és díszítőeleme­ket használó „kiskastély”, váz- szerkezetes része vízszintes és függőleges gerendák rácsából áll, amelyet átlós gerendák mere­vítenek. A gerendaközöket kifa­lazták téglával, melyeket kimoz­dulás ellen háromszögletes lé­cekhez hornyoltak. A „kiskas- télyhoz” hasonló épületet látha­tunk Zemplénben (lásd a Nagy- Milic csúcsnál lévő László-tanya vadászkastélyt), valamint Sop­ronban (Kossuth Lajos u. 21., Lenck-család villája). A „kiskastély” épületében 600 fős üzemi konyhát rendez­tek be az 1950-es években, ez 1963 decemberéig működött. A kiürített kastély felújítását 1964- ben kezdték el, továbbá szociális célokra teljesen átalakították. Az üzemi konyha helyére nap­közi otthont, majd az új konzerv­gyári irodaház átadása után 1966-ban klubszobákat, egy 200 személyes színháztermet, a hoz­zá tartozó öltözőket, tucatnyi vendégszobát és gondnoki lakást alakítottak ki. A kastély jelenleg is kiváló ál­lapotban van, tetszetős látványa hangulatosan díszíti városunkat. Demény-Dittel Lajos Tizenkettőből ketten jöttek haza... Hatvaniak — „kicsi roboton” Akit csak titokban mertek elsiratni

Next

/
Thumbnails
Contents