Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-29 / 124. szám
HÍRLAP, 1991. május 29., szerda HATVAN ÉS KÖRZETE 5 Megjelent a Hatvan Press Új kiadvány jelent meg a közelmúltban Hatvanban. A Hatvan Press címet viselő újságot a Hatvani Narancs Klub adja ki, s főként fiatalok írják és szerkesztik. A bemutatkozó számban interjút olvashatnak a város polgármesterével, az önkormányzat rideszes képviselő tagjával, valamint a volt KISZ-tábor vezetőjével. Szó esik a Máltai Szeretetszolgálat helyi tevékenységéről, s egy várostörténeti blokk is helyet kapott a politikai-kulturális lapban. Átböngészve a 12 oldalas újságot, az a benyomásunk támadt, hogy a bizonyára jó szándékú alkotók java részé amatőr, s ez sajnos rányomja a bélyegét a lap színvonalára is. Természetesen a vállalkozás előtt fejet hajtunk, bízva abban, hogy a csaknem 16 forintért kapható új sajtótermék a következő szám megjelenésekor igényesebb tartalommal és formában kerül az olvasók kezébe. Ezért tesszük mi is közzé a Hatvan Press felhívását, miszerint tehetséges fiatalokat keresnek, akik vállalkoznak riportok s egyéb műfajú írások elkészítésére és közlésére. Az érdeklődők a Kastély kert u. 6. szám alatt jelentkezhetnek. Kutyakiállítás Immár hagyománynak számít Hatvanban, hogy a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének helyi szervezete közreműködésével évről évre megrendezik az országos CAC-kutyakiál- lítást. Idén junius 9-én a HKVSC Sporttelepén bonyoh'tják le a négylábúak „seregszemléjét”. A kiállításra minden érdeklődőt várnak a rendezők. Olvasótábor Nagykökényesen A nagykökényesi nyári olvasótábor már-már fogalomnak számít a Zagyva-parti városban. A rendezők igyekeznek úgy ösz- szeállítani a programot, hogy a résztvevő gyerekek minél több művésszel, íróval találkozhassanak személyesen is. Emellett a táborlakók megtanulhatnak sző- ni-fonni, gyöngyöt fűzni, agyaf ozni, batikolni is. Az idén főént a vasutasszülők 6-7. osztályos tanulóit hívták a rendezők a július 4-én kezdődő táborozásra. Ábrándos, szép percek Május 30-án, csütörtökön este hat órakor Hatvanban, a Cukorgyári Művelődési Házban a Dolly Roll együttes ad koncertet. Műsoruk címe: Ábrándos, szép percek. A jegyek a városi művelődési központban és a helyszínen kaphatók. Ifjúsági klub alakul Heréden A herédi klubkönyvtárban jelenleg két kiscsoport működik, a színjátszó és a harmonika szakkör. A művelődési intézmény a közeljövőben hozza létre a vi- deoklubot és a karatekört. A község fiataljait pedig az ifjúsági klubba várja, s számos érdekes programot tervez. Többek között vetélkedőket, kirándulásokat, diszkót és különböző ismeretterjesztő előadásokat. A vendég: Ferdinándi György Az ünnepi könyvhét keretében a hatvani Ady Endre Könyvtár és Közösségi Ház, a Ratkó József Közművelődési Egyesület, valamint a TIT városi szervezete május 31-én, pénteken este hét órakor Ferdinándi Györgyöt látja vendégül a könyvtárban. Az írót Kulcsár Katalin mutatja be a közönségnek. III/2. Sebestyén Istvánná éveken át csak titokban merte elsiratni a testvérét, Gábor Mihályt, akit a Zrínyi utcai lakásukról vittek el malenkij robotra. Szomorú történetét most már nyíltan elmondhatja: — Volt egy tehenünk — istállóban tartottuk. Annak a padlására bújt el szegény öcsém a ro- botszedők elől, akik naponta csapatostól jártak házról házra, embereket szedni. Az oroszok mellett voltak hatvaniak is, akik segítettek nekik. Volt egy környékbeli is, de a nevét nem akarom mondani. Addig jártak, addig keresték, amíg végül csak megtalálták, és lehúzták a padlásról. Az öcsém, aki 1922. március elsején született, jóindulatú, szorgalmas gyerek volt. A vasúti fűtőháznál dolgozott munkásként a bevonulása előtt. Először Gyöngyösre vonult be, aztán Egerbe vezényelték, onnan vitték ki a frontra. Egyszer hazajött szabadságra, 1942-ben, amikor megsebesült. Ez volt a szerencséje, mert így kimaradt a voronyezsi harcokból. A sebesülésért kapott egy bronz vitézségi érmet Jány Gusztáv vezérezredestől. Amikor meggyógyult, vissza kellett mennie. 1944 nyarán már az Alföldön kóboroltak az alakulatával. Szétverték őket. A végén nem maradtak, csak harminchatan az ez- redükből. Akkor már nem volt semmi, amibe belekapaszkodhatott volna az ember, hogy gyerünk tovább. Október végén Hatvan közelébe jutottak. Azt mondta nekik a tisztjük: „Gyerekek! Menjetek arra, amerre tudtok!” Nehéz volt neki a döntés, hetekig kínlódott. November 12- én üzent édesapámnak, aki vadőr volt, hogy küldjön neki valami ruhát. Apám az egyik emberével küldött neki egy öltöny ruhát és egy vadőrigazolványt, amivel szerencsésen hazaballagott. Szegény anyám megnyugodhatott. Ezért a fiáért különösen aggódott, mert ő volt a tizenharmadik gyermeke. Amikor elvitték robotba, Franci néném a Csányi úton lakott. Arra vitték Jászberény felé a foglyokat. Az öcsémet is ott vitték el a háza előtt, de az úton olyan nagy volt a torlódás, hogy az autók gyakran megálltak. Éppen kinn volt a néném, amikor az egyik autóról lekiáltott neki az öcsém: — Franci! Hozzál egy kis kenyeret meg hozzávalót, mert visznek bennünket Jászberénybe vasutat építeni! Szegény Franci néném egy szalvétába összekötött neki valami ennivalót, amit talált, és odaadta neki. Három nap múlva a nővérem meg egy utcabeli asszony összefogtak, és elmentek gyalog Jászberénybe, hogy megtudjanak róluk valamit. Hiába mentek, egyiket sem találták, már elvitték őket tovább. Aztán Oroszországból semmi üzenetet nem kaptunk tőle. Hanem 1945-ben hazajött két férfi a fogságból. Az egyik a Papp suszter veje, Fehér József. Elmentünk a lakására, és érdeklődtünk tőle. Hazajött Szabó Ferenc is, aki azt mondta: — Nézd! Jót nem tudok mondani. Mi is csak azért maradtunk életben ketten, mert kivittek bennünket a táborból munkára. Engemet sírokat ásni, a másikat pedig meszelni. így aztán volt, aki megszánt bennünket, kaptunk valami kis ennivalót. A többiek, akik benn maradtak a táborban, húszasával, harmincasával haltak meg naponta. Nem győztük őket temetni. Köztük volt a te öcséd is. * * * Vannak olyan feltételezések, amelyek szerint ötszáz-, sőt nyolcszázezer magyart hurcoltak el a Szovjetunióba. Közülük 200-400 ezer ember halt meg a táborokban. Pontos adatok azonban nincsenek, ezért is szükséges, hogy minden faluban, városban összeírják az elpusztultak névsorát. A Hírlap következő hatvani oldalán közreadjuk az eddig készült névsort. Kérjük olvasóinkat, hogy egészítsék ki a hiányzó adatokat. Levelüket juttassák el a Hatvány Lajos Múzeum címére, vagy a Hírlap szerkesztőségébe. Németi Gábor (Folytatjuk) Egy lépéssel a társasági szerződés előtt Időről időre felkeressük a Duna Cipőgyár kerekharaszti gyáregységét, hogy informálódjunk az üzem kilátásairól. Tesszük ezt azért, mert tavaly óta többször is megkongatták a harangot a munkahely fölött, mondván: csőd előtt áll. Tény, hogy nehéz időszakot élnek át az itt dolgozók, de a vezetőségnek köszönhetően a termelés folyamatosságát ez idáig mindvégig sikerült biztosítani, s ez így lesz az elkövetkező hónapokban is. Ezt Gábor András igazgatóhelyettes erősítette meg legutóbbi találkozásunkkor. Elmondta, hogy hónapok óta komoly tárgyalásokat folytatnak egy finn partnerrel, aki kész jelentős tőkét invesztálni a kerekharaszti egységbe. Jelenleg a banki ügyletek bonyolítása történik, s minden remény megvan arra, hogy két hónapon belül a társasági szerződést is aláírhatják. Az átmeneti időszakban a vezetés egyik legfontosabb feladatának tekintette a megfelelő mennyiségű bérmunka megszerzését, s ezáltal a képzett munkaerő megtartását. Nem „tűzoltómunkában”... A város patinás épületei... A cukorgyári „kiskastély” A hatvani'termelőszövetkezet tűzoltókészülékeket javító és töltő üzeme az elmúlt év novemberében alakult át Tűzoltókészü- lék-javító és Kereskedelmi Kft.- vé. Az ügyvezető igazgató, Földi János látogatásunkkor elújságolta, hogy nemcsak a megyében, de az ország távolabbi részeiben is számos partnerre találtak. — Már az átalakulás sem ment simán — mondta —, de jelenleg is vannak gondjaink. Egyre többször találkozunk olyan megrendelővel, aki fizetésképtelen. És érdekes módon a nagyobb megrendelőknél fordul ez elő. Bővült viszont a vevőkörünk, elsősorban kisebb megrendelőkkel. Náluk is előfordul időszakos pénzhiány, de ezt köny- nyebb kiküszöbölni. A szerződés során minden esetben közös megegyezés születik, s mi ügyelünk arra, hogy fizetőképtelenség miatt ne veszítsünk el egyetlen partnert sem. Inkább többször is elmegyünk a „járandóságért”. Szerencsére már kezdünk olyan helyzetbe kerülni, hogy megengedhetjük magunknak: váljunk egy bizonyos időt arra, amíg fizetni tudnak. Nemcsak Heves megyei, hanem nógrádi termelőszövetkezeteknél is előfordul ilyen. Neveket szándékosan nem említek, hiszen nem öröm ez senkinek. Tudjuk, mit jelent az, ha milliós értékeket menthetünk meg tűzoltókészülékeinkkel. S mind több új ügyfél keres meg minket: magánszemélyek, vállalkozók. Kisebb tételeket rendelnek ugyan, de biztosabb a fizetőképességük. — Mint minden kft.-t, minket is sújtott az átalakulás időszakában az áfa, de vártunk volna segítséget a termelőszövetkezettől is, hiszen ötven százalékkal lépett be. Ennek ellenére nem végzünk „tűzoltómunkát”, tervszerűen dolgozunk. Most éppen a szerződés jóváhagyását várjuk: a tervek szerint augusztusban mi biztosítjuk a Forma-l-es verseny teljes tűzvédelmét. (Fotó: Perl Márton) Az 1883 után felépült cukorgyár területén, a II. számú kapu közelében áll az 1906-ban, a késő eklektika, késő historizmus stílusában, részben fach werk (favázas) technológiával épült gyári „kiskastély”. A kastélyhoz külön bejárat vezet a Radnóti térről (a volt Szocialista brigádok téréről). Á német mintára épített kéttornyú kiskastélyt vendégháznak és kaszinónak építették a tulajdonosok: Deutsch Sándor és Deutsch József, a Deutsch Ignác és Fiai cég vezetői. (A cég megalapítója, Deutsch Ignác a hatvani birtokot és a barokk kastélyt a brüsszeli „Branque Foncierte et indrustriella Firma Langrand Domonceau et Comp” banktól, valamint a nagyteleki és boldogi uradalmi részeket Karsai Alberttól vette meg, Szepes (Schütz) Béla szerint a 4255 magyar holdat 460 ezer, vagyis holdanként 108 forintért.) A Deutsch Ignác és Fiai cég hatvani cukorgyára tulajdonában 1925-ben már 35 ház volt, ebből 17 munkáslakásnak épült. E 35 ház közül kiemelkedik a patetikus, monumentális hatásba torkolló, egy sor festői motívumot alkalmazó, faragott tartó- és díszítőelemeket használó „kiskastély”, váz- szerkezetes része vízszintes és függőleges gerendák rácsából áll, amelyet átlós gerendák merevítenek. A gerendaközöket kifalazták téglával, melyeket kimozdulás ellen háromszögletes lécekhez hornyoltak. A „kiskas- télyhoz” hasonló épületet láthatunk Zemplénben (lásd a Nagy- Milic csúcsnál lévő László-tanya vadászkastélyt), valamint Sopronban (Kossuth Lajos u. 21., Lenck-család villája). A „kiskastély” épületében 600 fős üzemi konyhát rendeztek be az 1950-es években, ez 1963 decemberéig működött. A kiürített kastély felújítását 1964- ben kezdték el, továbbá szociális célokra teljesen átalakították. Az üzemi konyha helyére napközi otthont, majd az új konzervgyári irodaház átadása után 1966-ban klubszobákat, egy 200 személyes színháztermet, a hozzá tartozó öltözőket, tucatnyi vendégszobát és gondnoki lakást alakítottak ki. A kastély jelenleg is kiváló állapotban van, tetszetős látványa hangulatosan díszíti városunkat. Demény-Dittel Lajos Tizenkettőből ketten jöttek haza... Hatvaniak — „kicsi roboton” Akit csak titokban mertek elsiratni
