Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-24 / 120. szám

A város patinás épületei A Kossuth téri barokk kastély Az idén már a saját földjükön gazdálkodnak... A horti határban szorgos munkálkodásra lettünk figyel­mesek: már messziről látszik, hogy családi vállalkozásról van szó. A kis teherautók körül gye­rekek szaladoznak, a felnőttek könyékig sárosán palántáinak. Molnár János, a gazda mond­ja: — A rokonság is kiveszi részét a munkából. Otthon a hagyomá­nyos fólia mellett üvegráma alatt is neveltük a palántákat. Most ezen a négy hektáron mind sár­gadinnyét ültetünk. — Régóta foglalkoznak diny- nyével? — Amióta csak felnőttünk — kapcsolódik a beszélgetésbe a fe­leség is. — Minden évben eljár­tunk Balassagyarmat mellé, Ér- sekvadkertre. Egyébként itt, Horton legalább húsz család fog­lalkozik dinnyével. Tavasszal ők is szedték a sátorfájukat, s őszig élték a dinnyések életét. Most, hogy jött ez a fordulat, azért na­gyot változott a világ. — Önöknek például mit ho­zottá változás? — Visszakaptuk a földünket, így — immár először — a sajátun­kon gazdálkodhatunk. Igaz, el­sőre cserét adtak, mert a másik táblán lábon álló búza volt. Any- nyit mértek ki, kinek mennyi volt: nekünk négy hektár. Tud­ják, eddig úgy volt, hogy bár ré­gen a miénk volt a föld, a haszon­nak csak negyven százalékát kaptuk meg, a többi a termelő- szövetkezeté volt. Igaz, ők adták a gépmunkát is. — Mennyire jövedelmező a sárgadinnye? — Mivel a termesztése idénye munka, abból a néhány hónap­ból kell kigazdálkodni az egész évre valót. Meg a költségeket is. Az elmúlt tíz évben a tavalyi pél­dául jó volt, de sok mindentől függ a termés. — Gondolom, mindenekelőtt az időjárástól... — Most attól tartunk, hogy a jég viszi el. Májusban sok volt a hideg eső. A rádió most is talaj- menti fagyokat mondott... Csak eddig több mint százezret költöt­tünk, és még csak a palántázás­nál tartunk. — Mamikor jöttek ki a földre? — Reggel hétkor kezdtünk, de este hétig maradunk is. Sietni kell a munkával, mert ha újabb eső jön, a Zsukkal nem tudunk rámenni a földre. így hát sürget az idő. Meg aztán csak másképp van az, ha magának csinálja az ember. Eddig a tsz-től tizen­négyezerért béreltünk egy hek­tárt, és ezer forintot kaptunk földjáradék fejében. Nem nehéz kiszámolni, mennyivel jobban járunk most... (mikes) Gyermeknapi vígságok Hatvanban május 26-án nagyszabású programmal várják az intézmények egész napos ren­dezvényre a gyerekeket. A mű­sorokat, foglalkozásokat három helyszínen tartják: reggel 9 óra­kor a Kossuth téren a megnyitón invitálják a kisebbeket és na­gyobbakat a különböző szórako­zási lehetőségekre, majd a városi művelődési központ művészitor­na csoportjának bemutatója kö­vetkezik. Ugyancsak a Kossuth térről indul a kerékpártúra és a kerékpár slalom, de lesz többek között aszfaltrajzverseny, gör- korcsolyás és gördeszkás bemu­tató is. A városi könyvtárban te­lefonos rejtvényt játszhatnak a gyerekek, makramézhatnak, rongyfigurákat, papírjátékokat készíthetnek. Lesz léggömb­szépségverseny, kedvezményes könyv- és j átékvásár, s nyomozás indul négy helyszínről híres em­berek után. A művelődési köz­pontban gyermekrajz-kiállítás nyílik, gyöngyfűzésre, népi játé­kok készítésére kerül sor. TIT-tanfolyam A TIT hatvani szervezete ka­zánfűtői és nehézgépkezelői tan­folyamot indít. Az érdeklődők május végéig még jelentkezhet­nek a TIT-irodán, Monori Zol­tánnál, a Kossuth tér 3. szám alatt. Gyógyszertárat kap Heréd A herédi önkormányzat leg­utóbbi ülésén többek között ar­ról is döntött, hogy a jelenlegi tűzoltószertárat még ebben az évben gyógyszertárrá -alakítják át. Nagy szükség van erre, mert eddig csak az orvosi rendelőben juthattak gyógyszerhez a bete­gek. A helyi önkormányzat mint- tegy egymillió forintot fordít erre a célra, s már van jelentkező a gyógyszerészi állásra is. Mindenütt jó, de legjobb útközben... Vándor­vidámparkosok Horton Tizenkettőből ketten jöttek haza... Hatvaniak — „kicsi roboton” Fehér József, aki még mindig fél Fehér József már a nyugdíja­sok kenyerét eszi, ennek ellenére sok az elfoglaltsága. Azt hittem, ezért tudok vele olyan nehezen időt találni a beszélgetésre. Való­ban, nyugdíjasként munkát vál­lalt az egyik oktatási intézmény­ben, de segít a disznóvágásnál, a családi építkezéseknél, gyakran utazik a fővárosba. Utólag azon­ban bevallotta: nem ez az igazi ok. Azért nem akar beszélni éle­tének legmegrázóbb időszaká­ról, mert még mindig fél a vissza­rendeződéstől, attól, hogy újból felülkerekednek a diktatúra hí­vei, és akkor őt is felelősségre vonhatják. így aztán csak né­hány mondatos válaszokat ka­pok tőle egy-egy találkozáskor, amikor szinte elhatározása elle­nére kibuggyannak belőle a meg­rázó múlt emlékei... „1922-ben születtem Hatvan­ban. Kitanultam az asztalos szakmát, de a vasútnál helyez­kedtem el. AII. világháború ide­jén behívtak katonának, de ide­haza szolgáltam, a frontra nem vittek ki. 1944. áprilisában lesze­reltek, mert a vasútnál szükség volt rám. A háború után azonnal munkába álltam a vasútnál, de nem kaptam a városparancsnok­ságtól orosz nyelvű igazolást, mert éjszaka nem kellett munká­ba mennem, még nem indult meg a vasúti forgalom. A mosta­ni Néphadsereg utca 2. szám alatt laktunk. Ide jöttek értem a szovjet GPU-s katonák, 1944. december 3-án. Bekísértek a mostani Mártírok útjai Előd doktor-féle házba, a GPU-pa- rancsnokságra. Ott igazoltattak és kihallgattak. Megkérdezték, hogy voltam-e katona. Mond­tam, hogy voltam katona, de a fronton nem voltam, és már ápri­lisban leszereltem. Reggel adtak egy rántottlevest, majd egy kato­na kíséretével útnak indítottak Jászberénybe. Tizenketten vol­tunk. Rajtam kívül Gábor Szőke Mihály, Szabó Ferenc, Hídvégi Sándor, Rékasi István, Csongrá­di József (Strobán), Kassa And­rás, Karácsony István, Polgár Pál, Ökrös Gábor, Kővári István rendőr, Korsós István cukorgyári munkás és Szabó Ferenc. A ti­zenkettőből ketten jöttünk haza, a többiek ott haltak bele a nélkü­lözésbe. A szovjet katona kikísért ben­nünket a város szélére. A Csányi úton megállított egy katonai te­herautót, felszálltunk, s vittek bennünket Jászberénybe, onnan pedig a Szovjetunióba, Sevcsen- kó városba. Ott kopaszra nyír­tak, a jobb ruhadarabokat elvet­ték. Elnyűtt katonaruhát és faci­pőt adtak. Olyan gyenge kosztat kaptunk, hogy tizenegy hónap alatt 22 kilót fogytam: 76 kg volt a súlyom, amikor elvittek, 54- gyel kerültem haza. A hazatérésemet egyrészt an­nak köszönhetem, hogy megbe­tegedtem, mellhártyagyulládást kaptam. Ez nem lett volna súlyos betegség, ha gyógyították volna, de nem kaptam még gyógyszert sem. Ha lett volna, adtak volna, mert nagy szerencsémre a tábor orvosnője engem különösen megkedvelt. Elmondta, hogy na­gyon hasonlítok az öccsére, aki meghalt a háborúban. Ez is köz­rejátszott abban, hogy a betegsé­gemre való tekintettel tizenegy hónap után hazaküldtek. Nagy­váradig vonat hozott, onnan gya­logjöttem a facipőben Hatvanig. A többiek mind meghaltak. Nem bírták az éhezést, a hideget és a megerőltető munkát. Gyárakba és kolhozokba vitték őket mun­kára. Rajtam kívül két év múlva Szabó Ferenc jött csak haza. Azóta ő is meghalt.” Polgár Pál kertész 1944. de­cember 6-án orvosért indult, akit az állapotós feleségéhez akart hívni. A városban, az utcán fog­ták el a szovjet katonák. Egy is­merős asszonnyahnég megüzen­te az otthoniaknak, hogy mi tör­tént vele. Attól kezdve semmi tá­jékoztatást nem adtak róla, hiába kerestette a felesége, aki három gyermekkel maradt magára. Szabó Ferencné félje ennyit mondott róla: „Polgár Pali bácsi ott ült a tábor kútjánál. A nad­rágszára fel volt gyűrve, és jött ki a lábából a csúnyaság. Akkor ért oda (Szabó Ferenc), és kérdezte tőle: — Mi van, Pali bácsi? — Ferikém, már látom, hogy kettőnk közül csak te fogsz haza­menni. Mondd meg az aranyos kislányomnak, meg a feleségem­nek, hogy én meghalok — ennyit mondott szomorúan.” Rékasi Istvánné tsz-nyugdijas egyedül nevelte fel két gyerme­két, mert 1944. decemberében elvitték a férjét robotba, de on­nan sohasem jött haza. „1937 novemberében esküdtünk meg a férjemmel, de 1938-ban már be­hívták katonának. Ott volt a fel­vidéki, a kárpátaljai, az erdélyi bevonulásnál, aztán Oroszor­szág következett. Részt vett a Don-kanyarban is a harcokban. Közben-közben leszerelt. Né­hány hónapot idehaza töltptt, de ha összeszámolnám, talán négy évet tenne ki a házasságunk. 1944 tavaszán végleg leszerelt, és itthon élt az elhurcolásáig... 1944. december hatodikán tör­tént. Nagyon emlékezetes nap. Szomorú volt akkor a Mikulás napja. Mi a gyerekekkel nem vol­tunk idehaza. Éjszakára elmen­tünk aludni a szomszéd utcába, nem mertünk idehaza aludni a főutcai házunkban. Az uram ide­haza maradt, vesztére. Pedig ügy félt az oroszoktól, mint a tuztol, mert jól tudta, hogy milyenek. Másnap reggel már nem is talál­koztunk. Apósomék mondták, hogy elvitték robotba. 1945 tavaszán „levelet” kap­tam tőle. Egy Fejes István nevű szajoli vasutas juttatta el hoz­zánk, aki a vasúti sínek mellett találta meg. Egy levélboríték le­tépett hajtókájára írva csak annyi volt az üzenet: „Visznek az isme­retlen táj felé.” Évek múlva tudtam meg Sza­bó Ferenctől, hogy a Sevcsenkó melletti fogolytáborban halt meg flekktífuszban.” (Folytatjuk) Németi Gábor A város főterén, a Kossuth té­ren áll a Grassalkovich I. Antal által 1754-1763 között építte­tett, copf-stílusba hajló késő ba­rokk műemlékkastély. Az építtető, Grassalkovich Antal gróf megvette Stahrem- berg Gundaccer Tamástól 1746- ban kétszázezer forintért a hat­vani uradalmat, melyre királyi adománylevelet is szerzett. Á hatvani vár romjaiból 1754-ben kezdte el építtetni a jelenlegi kas­télyt. A középső részt 1754-ben Oraschek Ignác, a két szárnyát 1763-ban Jung József építész építette. (Heves megye műemlé­kei III. kötet és Pálos Frigyes: A barokk Hatvanban. Délsziget, 8/1987.) Egyesek szerint a kö­zépső rész építésze Mayerhoffer A ndrás lehetett. (Doktay Gyula: A hatvani Grassalkovich-kastély mesterkérdése. Kézirat a Hat­vány Lajos Múzeumban. 77/4. és Kovács Ákos: A hatvani Grassalkovich-kastély, Műem­lékvédelem, 1978. 4. sz.). Tény, hogy a Mayerhoffer által épített Péterffy-palota és a hatvani kas­tély kapui hasonmások. (Dönsz Lászlóné: A hatvani Grassalko­vich-kastély története. Szakdol­gozat.) Az egyemeletes főépület 8+3+8 tengelyes, 62 méter hosz- szú homlokzatán a gazdagon ki­képzett kosáríves kapu felett, a középrizalitban korintuszi oszlo­pok és félalakos atlaszok tartják a baluszteres erkélyt, mely a ko­ronázópárkány fölött tört kosár­Endre, Bajor Gizi, Bródy Sán­dor, Czóbel Béla, Csók István, Hunyadi Sándor, József Attila, LesznaiAnna, StróblZsigmond. Sőt, Thomas Mann a hatvani lá­togatásáról említést tesz a ma­gyarul is kiadott naplójában, s ol­dalakat szán e látogatása emlé­kének a Doktor Faustus című re­gényében. A fasizmus idején a Hatvány (Deutsch) család min­den tagja emigrációba kénysze­rült. Dr. Nagy Endre, Hatvány Alexandra félje szerint a kastély­ban a németek Gestapo-köz- pontot rendeztek be, az ott talált értékes műtárgyakat elrabolták. A front után hadikórház, majd iskola létesült az épületben, s ez átalakításokkal járt. Ekkor tet­ték tönkre a gyönyörű parkot, az ott lévő szobrokat, medencéket. A hatvanas években felújították a kastélyt, ekkor rendezték be kórháznak. A mára már életve­szélyesnek nyyilvánított, süllye­dő és kiürített kastély új gazdát keres. (A postára tekintő szár­nyát az 1980-as években helyre­állították, itt működik a Városi Művelődési Központ.) A jobb sorsra érdemes, már-már elsirat­ható kastély alakjának, méretei­nek emléket állít Robotkay La- josné fotóreprodukciója. Az épület enyészettől való megmentésének szívüggyé kelle­ne válni, a kastély pusztulásával a település elvesztené a legfőbb, legdrágább és legszebb jellegze­tességét. Demény-Dittel Lajos Hiába ütöttek néhány napra tanyát a horti réten a vidámpar­kosok, az időjárás nem kedvezett a szabadtéri szórakozásnak. A vándorcsalád a múlt hét végén rendezett búcsú miatt választotta a falut a jó bevétel reményében, amit kis híján elmosott a szűnni nem akaró eső. A sajátos mun­káról és az ezzel kapcsolatos életformáról kérdeztük meg a család néhány tagját. Steiner Má­ria, a mama elmondása szerint hosszú évek óta járják az orszá­got. Meséli, hogy ez az „iparág” családi örökség. — Régebben lovaskocsival szállítottuk az eszközöket. Fi­gyeltük a vásári és a búcsúnap­tárt, és úgy választottuk ki a kö­vetkező állomást. Ezt most is így választjuk ki... Guth Imre benősült a család­ba. Szavaiból úgy tűnik, nem bánta meg elhatározását. 4*4 mr7?£ ívű oromzatban végződik. Az oromzat közepén, a középső ab­lak felett a Grassalkovichok kő­be faragott címere, felette zsin­dellyel fedett kupola van. (A cí­mert az 1930-as években Eggen- berger sváb kőfaragó mester res­taurálta.) Az oldalsó 8-8 tenge­lyes részeket is zsindelyes nye­regtető fedte. Az ablakok közeit a homlokzaton falpillérek tagol­ják. A főbejárat ötszakaszos, bolthajtásos bejáróban folytató­dik. A földszint baloldalán lévő fiókos, dongaboltozatos helyi­ségben egy ideig a kórházi labo­ratórium működött. A jobb- szárny földszinti sarka tetőbolto­zatos. Doktay Gyula szerint a kastély kápolnája a földszinten lévő, négyzetes keresztmetszetű, pillérekkel tagolt csehsüvegbol- tozatos helyiség lehetett. Az eme­leti folyosó a balszárny felé don­gaboltozatos, hevederívekkel ta­golt. A fent lévő díszterem négy­zetes alaprajzú, stukkós meny- nyezettel ellátott. A kastély zöld­re festett fakerítését Doktay sze­rint 1913-ban bontották le, ek­kor épült a helyére 50 ezer koro­nás költséggel a pillérek közé szorított újbarokk vaskerítés. Dr. Pálos Frigyes szerint „innen in­dult egy — a középső részében — franciás kiképzésű park, majd jobbról és balról angol parkerdő szegélyezte a területet.” A 32 szobás kastélyt a Grassalkovich- család kihalása után, 1867-ben egy belga banktól vette meg De­utsch Ignác, akinek Sándor nevű fia hozatta helyre a földszintjén magtárnak használt épületet. A család vendégeként sok neves személy járt a kastélyban: Ady — A szabadság a legvonzóbb az egészben. Telente Rákoscsa­bán élünk, ám alig várjuk, hogy kiszakadjunk a lakótelepről. Húsvétkor szedjük a sátorfán­kat, s elindulunk. Egy szezon alatt bejárjuk az egész országot. Karácsonyig úton vagyunk. Mire e sorok megjelennek, már nyoma sincs Horton a vi­dámparknak, kedden ugyanis továbbálltak. A legközelebbi cél: Csömör. (Fotó: Perl Márton) HÍRLAP, 1991. május 24., péntek HATVAN ÉS KÖRZETE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents