Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-22 / 118. szám

MAGÁNMEGRENDELŐKNEK KÜLÖNFÉLE ENGEDMÉNNYEL vállaljuk,

H

ÍRLAP, 1991. május 22., szerda

GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE

5.

Lehet, hogy csak egy szalmaszál...', de kapaszkodót jelent

Ahol a munkanélküli is egyenrangú

Gyöngyösön megalakult a munkanélküliek egyesülete. Ennek előzményeiről és az elképzelésekről már olvashattak a Hírlap hasábjain. Több kétely is megfogalmazódott akkor a kérdező és a munkanélküliek részéről egyaránt.

Azóta eltelt egy hónap. Kíváncsiak voltunk, mi is történik egy egyesületi fogadónapon...

A lépcsőház és az emeleti előtér csendes, szinte kihaltnak tűnik. A kopott falak és a padlószőnyeg magukon viselik a régi berendezés nyomait. Most csak néhány szék árválkodik benne. Egy sárokajtó nyitva áll, ide benézünk. Dér Tibor, aki aznap az ügyeletet tartja, szívélyesen invitál beljebb. Ott találjuk Mikola Ferencet, az egyesület elnökét is. Szavai elkeseredettséget, dühöt, de egyben elszántságot is kifejeztek.

— Elszomorító a helyzet — mondja —, főleg az ötven év felettiek szempontjából, de nem járnak jobban a fiatal szellemi dolgozók sem. A lehetőségeket

tekintetbe véve, a helyzet mit sem változott az utóbbi három hónapban.

— Önök mit tehetnek?

— Május közepéig megtörténik a cégbírósági bejegyzésünk, ugyanis azon tűi, hogy munkaadókat keresünk meg, szeretnénk mi magunk is munkalehetőséget teremteni. Jelenleg egy budapesti kft.-vei tárgyalunk.

— Élnek-e ezzel az új lehetőséggel a munka nélkül maradtak? — fordulok Dér Tiborhoz, de a válasz az éppen akkor belépő két hölgy személyében érkezik. Kezükben — mint később kiderült — a húsz év után viszontlátott munkakönyvükkel. Lerí atcukról a kétségbeesés, szemükben a remény utolsó szikrája — talán itt és most majd megmondják, útbaigazítanak. Szájuk sírássá görbül, amint nekünk szegezik a kérdést: „Tessék mondani, most mit csináljunk? A vállalati jogász nem tud segíteni, a szakszervezethez, azt mondták, hiába megyünk. Mi becsülettel dolgoztunk mindig. Túlóráztunk

bármikor, ha szükség volt ránk. Nem volt könnyű munka, de mi szerettük, és szíwel-lélekkel csináltuk. Hol rontottuk el? A munkaerő-szolgálati irodában semmit sem tudnak ajánlani. Elmennénk takarítani is, csak dolgozhassunk, de kihez forduljunk?”

Leülteti őket, megpróbálja kissé megnyugtatni a zaklatott ügyfeleket. Tájékoztatást adnak az egyesület munkájáról, lehetőségeikről. A két hölgy is lassan kiönti szívét, mindenféle gátlás és szégyenérzet nélkül. Kétségeiket felváltja egy újonnan ébredt bizakodás. Sikerült közösen megtenni az első, néhéz lépést. Arra a kérdésre, hogy kíván- nak-e az egyesület tagjainak sorába lépni, sűrű fejbólintás a válasz.

Kezük, ami eddig idegesen babrált táskájukon, most a feléjük nyújtott papirosba kapaszkodik — számukra ez most az utolsó szalmaszálat jelenti. Elköszönőben még egy halvány mosoly- ra is futja... GálKatalin

Műhelytitkok

A gyöngyösi Török Ignác Gyermek-szabadidőközpont ezen a héten a programok széles skáláját kínálja a kicsinyeknek. Ma — azaz szerdán — délután 2 órától a gyermekhét rendezvényeként Műhelytitkok címmel tartanak foglalkozást. Ez alkalommal a szövés, a fonás, a bőrö- zés, az agyagozás, a kosárfonás, a batikolás, a tojáspatkolás és az üvegfestés rejtelmeibe vezetik be az érdeklődőket.

Álmok tánclépésben

A Mátra Művelődési Központ balett-tanfolyamának növendékei „Álmok tánclépésben” címmel bemutatóra készülnek. A jeles esemény időpontja június 8-a és 9-e. A műsorban százhúszan vesznek részt, óvodásoktól egészen a 18 éves fiatalokig.

Gazdaasszonyképzés

Még ma, a mirelitek és félkész ételek korában sem árt, ha egy nő — egy feleség — jól tud főzni. Meg még szabni-varmi, kötni, takarítani — szóval sok mindent. Épp ezért a gyöngyösi művelődési központ julius elején elindítja gazdaasszonyképző tanfolyamát, ahol mindezeket megtanulhatják a vállalkozó szellemű hölgyek. Jelentkezési határidő: május 31.

Fórumokon a faluterv

Elkészült Nagyréde összevont rendezési terve. Az elképzeléseket e héttől bocsátják vitára. Előbb a pártok, társadalmi szervezetek, utána pedig a lakosság véleményét kéri az önkormányzat a programmal kapcsolatban. A polgármesteri hivatalban legkésőbb június elején szeretnék összegezni a megjegyzéseket, javaslatokat, hogy figyelembevételükkel a tervek megvalósításához is mielőbb hozzáláthassanak.

Üj mátrai szálloda

Újabb „csillagos szálloda” születik a Mátrában talán már az idei nyárra, de legkésőbb őszre. Meglévő üdülőt alakítanak át e célra, s tetőtér-beépítéssel is bővítik az épületet. A közel félszáz szobás mátraházi hotel lakóegységeit fürdőhelyiségek egészítik ki, s lesz közös szauna is. Az éttermen kívül presszó, drinkbár biztosítja még a vendégek kényelmét, a társalgó pedig konferenciateremként külön szolgáltatást nyújthat majd az érdeklődőknek.

Veszélyben az ivóvíz Gyöngyöspatán

— Veszélyben van a lakosság vízellátása — mondja Molnár Károly, a gyöngyöspatai polgár- mester. — Ä falu kútjai ugyanis a település déli részén helyezkednek el, s a helyi patak is arra csordogál. Onnan aztán rengeteg szennyező anyag kerül a vezetékekbe, sokkal több, mint az természetes lenne, hiszen számosán vannak olyanok, akik szeméttárolónak tartják a kicsiny folyót.

Éppen ezért a helyi önkormányzat nemrégiben úgy döntött, hogy próbálják megszüntetni ezt a tarthatatlan állapotot: szennyvízhálózatot kívánnak kiépíteni. Anyagi lehetőségeik azonban eléggé szűkösek, s így

most állami támogatást is várnak. Összesen mintegy százhúszmillió forintra lenne szükségük, s ennek a hatvan százalékát vájják az országgyűlési döntéstől mihamarabb, hiszen létfontosságú kérdésről van szó.

Pillanatnyilag ez a legfontosabb feladatuk, így minden más beruházásukkal — pénz hiányában — leálltak. Égy hónapja kezdték volna meg a község igencsak lerobbant útjainak helyreállítását is, ám ennek sem vágtak neki. Reménykednek ugyanis a pozitív döntésben, s elfecsérelt pénznek és munkának tartanák, ha rövidesen éppen a csatornázás miatt kellene ezeket újra felbontatni.

*

Óvodát terveznek Ludason

Rendkívül rossz műszaki állapotban van jelenleg Ludas óvodája. Most az apróságok egy alap nélküli vályogépületben élnek napközben, s a konyha szinte semmiféle Köjálkövetelménynek - nem felel meg. Éppen ezért a helyi ön- kormányzat nem lát más utat, mint hogy egy újat kell építem. Jelenleg már neki- kezdtek a tervezési munkálatoknak. Egy egycsoprtos óvodát kívánnak felépíteni,

amelyhez egy napi hetvenöt adagos kapacitású konyhát is emelnének.

A legfőbb gondjuk nekik is a pénzhiány, éppen emiatt nyilatkozik úgy Hevér Lászlóné jegyző, hogy az átadás időpontjában még nem biztosak, örülni fognak, ha elkészül. Mindenesetre úgy vélik, hogy két év kell a beruházás megvalósításához és hatmillió forint. A százhúsz négyzetméteres óvodát önerőből

nem tudják felépíteni, s ezért remélik, hogy a helybéli tsz, az Áfész és a takarék- szövetkezet a segítségükre lesz. A mostani huszonnégy óvodáskorú ludasi tehát már nem osztozik az új intézmény feletti örömben, ám az utánuk jövők már bizakodhatnak. S hogy a mostani apróságok se maradjanak ki teljesen, arra garancia lesz a már említett új konyha, hiszen ott fogják megoldani az akkori napközisek étkeztetését is. .

ntx

Et a bútoráruház Gyöngyösöd — szép. Impozáns. Es minden elismerésünk azoké, akik nem hagyták veszni ezt a vallási-kulturális ereklyeként is tisztelhető építményt.

Ugyanekkor sajnáljuk, hogy a zsinagóga nem működhet valódi rendeltetésének megfelelően. De bízunk benne, hogy talán..., egyszer... Ha gazdagabbak leszünk...

(Fotó: Gál Gábor)

Inkább bútorboltokba szállítanának

Bútorban is „utaznak” a gyöngyösi szövetkezeti építők, mi több: ilyen profiljuk már meghatározó mindennapi tevékenységükben. Hiszen faiparuk, amely hajdan mindössze 6-7 dolgozót foglalkoztatott, s inkább csak a „Tükersámlik” — a tüzelő alá- gyújtásához kitalált kis tákolmányok —, valamint a narancsos ládák készítéséről volt ismert a szakmában, jelenleg 130-140 embernek ad munkát, évi 125 millió forintos értéket termel. Egykori részlegük voltaképpen nem is üzem — mint különben nevezik —, hanem inkább valóságos gyár, tekintélyes belföldi megrendeléssel és évek óta folytatott exporttal. Úgyszólván uralja a város déli részén lévő központi telepet, a nagykapun belépők jobbára ide igyekeznek.

— Szerencsére, mi még nem érezzük a piac mostani gondjait — mondja a helyettese, Horváth Istvánná és B ági Attila előkészítő társaságában Rozs Gábor üzemvezető, találkozásunk, beszélgetésünk alkalmával. — Annyi a kérés, hogy alig győzzük, vagy talán nem {s’ tudjuk teljesíteni. Visszautasítani azonban egyet sem akarunk. Úgy véljük: jó, ha van mibe kapaszkodnunk, kicsit a jövőbe is látunk. így a biztonságosabb.

Rugalmasan, gyorsan csináltak már — egyebek mellett — faórákat, próbálkoztak a vízággyal is. Pesti egyetemnek — hogy csak az utóbbi vállalkozásokból említsünk néhányat — berendeztek egy komplett tanszéket, elkezdték az új Malév-irodák bútorzatának szállítását, s még hulladék- hasznosítással is találtak cikkeikre vevőt Bécsben. Nagy csarnokukban sorozatban állítják elő a könyvszekrényeket, s — kevés szünet után — ismét startra készek bárpultjaikkal.

Idei érdekesebb programjuk — az említetteken túl — a pécsi egyetemi könyvtár belső kialakítása, a kaposvári színházzal szemközti éttermes, cukrászdás kis panzió szakmába vágó feladatainak elvégzése egyedi ízlés szerint, a fővárosi Gömb utcában pedig a Szlovák Tannyelvű Általános Iskola és Gimnázium új oktató, illetve kollégiumi helyiségeinek „felszerelése”. S csupán ez utóbbira jellemző, hogy 17 a tantermek száma, 256 személyes a diákszálló, az osztály- termek asztalai háromféle méretűek, a bútorok színben is kombináltak.

Pásztóra hatvan személyes „intemátus” tartozékait kérték tőlük, az érdiek hatvannégy tanuló hasonlóan kényelmes elhelyezéséhez igényelték munkájukat, míg a csepeliek siófoki gyermeküdülője másfélszáz heverő- jükre számít — már az idei nyaraláshoz. Gyöngyösön folytatják a főiskolai hotel bútorcseréjét, az épülő kórházban próbálnak a nyílászárók gyártásánál többre is vállalkozni.

A németekkel szociális otthonok berendezésérőltárgya\nak, a volt NDK területén a rusztikus bútorok iránt megnőtt érdeklődést szeretnék megragadni.

Ám igazi álmuk — nem tagadják a Mátravidéki Építő és Szakipari Szövetkezetnél — egészen más. Szívesen hajlanak a közületi munkákra, élvezettel dolgoznak, akár a FESZTO-irodaház, akár a szintén pesti ingatlan- bank, az SKF-épület vonzóbbá tételén. S nagy kedvvel látnak hazai légitársaságunk prágai, szófiai irodáihoz is, ha eljön az idejük — de jobban szeretnének végre már a hazai nagyközönségnek, családoknak is dolgozni. Annak örülnének leginkább, ha valójában kinyílna, kitágulna a belföldi piac, végre az üzlethálózatba küldhetnék a gyöngyösi szép termékeket, s lenne hozzájuk ismét kellő fizetőképes kereslet.

Ennek megvalósulására azonban — érzik — sajnos, még elég sokáig várniuk kell.

Bár tévednének...- így Bajban van Gyöngyös egyetlen és népszerű antikváriusa. No, nem azért, mintha nem lenne áruja, van az bőséggel. É vek óta van már üzlete is a Kossuth Lajos utcán, sokan fel is keresik, szinte állandóan böngésznek nála jó néhányon.

De megérkezett a tavasz, és antikváriusunk a piac hívó ■ szavára úgy döntött, megkezdi az utcai árusítást is, néhány helyen standokat épít, ahol azok is vásárolhatnak olvasnivalót, akik nem térnek be hozzá. Nem volt ezzel egyedül, más vállalkozók is éltek ezzel a lehetőséggel, olyanok, akik önálló helyiséget nem bérelnek, csak az utca a frontjuk.

Kezdődhetett volna a verseny a vásárlókért, de nem így történt. A városháza illetékes embere ugyanis nem adott ezekre az árusításokra engedélyt. Még ez sem okozott volna galibát, ha mindenki hazaballag és beletörődik, hogy nem lehet, esetleg fellebbez, hogy azért ez mégiscsak hülyeség. Az előbbi esetet nem választotta senki, az utóbbit antikváriusunk. Nem kíván beletörődni, hogy nem árulhat az utcán, de tudomásul vette a döntést. A többiek viszont minderre fittyet hánytak, ott vannak ők továbbra is. Tegyük hozzá: ez jó dolog, csak antikváriusunknak ettől nem oldódik meg a baja. O ugyanis úgy véliftiogy régi gyöngyösiként, híres kereskedőként nem teheti meg azt, hogy engedély nélkül kipakol, mert szó érheti a ház elejét, hírnevét kikezdheti a szóbeszéd. A többi érdekelt felet ilyen gondok nem gyötrik, ők nem a városban élnek.

Antikváriusunk most vár. „Üzleti ellenfelei” egyszer már megyerték, a rendőrség az első adandó alkalommal a tiltás után összepakoltatta vele a cókmókját, s most visszaszorult a kis boltjába. Az utcai könyvárusítás pillanatnyilag nélküle is zavartalanul folyik..

(kova)

*