Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-17 / 114. szám

•9f tt f« tiff «ff toi frfrvfir/rnTifkrcv U393. H ÍRLAP, 1991. május 17., péntek GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE Főnök — otthon rene.s — — Nem értem, Ernő, miért félnek tőled a beosztottaid? A Capriban Aki járt már Budapesten a Zodiak nevű olasz kisvendéglő­ben, vagy csak úgy beleolvasott egy itáliai szakácskönyvbe, az jól tudja: a milánói makarónin és a bolognai spagettin kívül igen sok változata van a tésztáknak e nemzet konyhájában. Persze, nem kell túl messzire menni: ráakadtunk egy nagyon jó kis étteremre Gyöngyösön, ahol az olasz specialitások bősé­gével találkoztunk. A Capri — minden dicséretünket kiérde­melte. Bár nem pont délidőben érkeztünk, hanem kicsit előbb, nem sokat kellett várni a meg­rendelt fogásokra. Calabriai és zöldborsós-sonkás spagettit kér­tünk, valamint csirkemelles ri- zottót. Szóljunk elsőként a calabriai- ról, amelyik a legdrágább — száz­ötven forint — volt a három étek közül. Megfelelő állagú és meny- nyiségű spagettiben busásan mérték a finomra aprított csirke­húst, gombát, enyhén megpárolt savanyú uborkát. Mindezt pi­káns, tejszínes szafttal öntözték: a fűszerek nem nyomták.el, ha­nem inkább kellemesebbé tették az összetevők ízeit. A tetején füs­tölt sajt»— tökéletes gasztronó­miai orgia. Hasonló élményeket szereztünk a zöldborsós-sonkás spagettinél is, amit száztíz forin­tért kínált az étlap. (Itt kell meg­jegyeznünk, hogy az étlapot esz­tétikus kötésben tették elénk, egyetlen „iksz” vagy áthúzás sem szérepelt benne, az ajánlat tehát állandónak és megbízhatónak tűnik.) Bár a zöldborsó némi­képp édesítette, a sonka fanya­rabb árnyalata viszont harmoni­kussá tette a tésztát, így újfent csak örömünket fejezhetjük ki a Capri szakácsának. A rizottóban sem kellett csalódnunk, ugyan kevésbé fantáziadús, de minden­képp finom volt. Egy vendéglőnél persze az sem mindegy, milyen a környe­zet: rontja, avagy fokozza az ét­kezés gyönyörűségét* Nos, itt ez Utóbbiról van szó. Terebélyes asztalok, apró virágmintás ülő­kék fogadják a betérőt. A só- és borstartó illik még a hamutálhoz is, s a poharak sem válnak el stí­lusukban az egyéb terítékektől. Háncsból font, sötétbarnára pá­colt lámpabúrák gondoskodnak a hangulatos világításról, a ki­szolgálás gyors és figyelmes. És — bár érkezéskor mi voltunk az egyedüli vendégek — dél elmúl­tával már telt háztól búcsúztunk. A Caprit tehát minden bizonnyal nemcsak mi szerettük meg. (dorosy Új színfolt Abásáron A helyőrségi klub étterem- és presszórésze körülbelül egy éve zárva tart Abásáron. Jó hír a falu lakóinak, hogy egy gyöngyösi vállalkozó, Tassy András kibé­relte az épületrészt, és a napok­ban nyitja meg a felújított presz- szót. Két hétén belül az étterem is az abasáriak rendelkezésére áll, ahol alkalmi és üzemi étkeztetés­re egyaránt lesz lehetőség. A vál­lalkozás életképesnek tűnik, hi­szen a településen ez az egyetlen olyan létesítmény, ahol kulturált körülmények között bonyolít­hatnak le egy-egy nagyobb ren­dezvényt is. Szeretnék friss cuk­rászati termékekkel is becsalo­gatni a vendégeket. Nem marad­hat el a diszkó sem, amelyet min­den héten pénteken és szomba­ton kereshetnek fel'a szórakozni vágyó fiatalok. Úszni tudni kell... (...már óvodáskorban is) Gyöngyös, strand, délelőtt. Rajtunk kívül csak egy férfi rója konokul a hosszokat — de a két kismedence tele gyerekekkel. Az egyikben visongva tanulják az alapmozdulatokat, a másikban már komolyabb munka folyik. Később néhányan a mélj vízben próbálkoznak, az edző szeme rajtuk. A kispadokon tavaszi öl­tözékben a szülők, zömmel anyukák. — Rendszeresen járnak ide, vagy ez most csak ilyen „juta- lomstrandolás”? — kérdezzük Gere Lászlónét, a 4-es számú óvoda pedagógusát, a gyerekek egyik oktatóját. — Tizenhat éve járunk a nagycsoportosokkal úszni, úgy­hogy ezt már méltán nevezhetjük hagyománynak is — válaszolja. — Minden évben meghirdetjük a szülőknek ezt a lehetőséget, s a legtöbben kapva kapnak rajta. — Ebben az évben hányán je­lentkeztek? — A negyvenöt nagycsopor­tos korú gyerekből harminchár­mán. Szakképzett oktatóink vannak, akiknek az irányításával több úszásnemet is megtanulhat­nak a résztvevők. Mindez 600 forintba kerül... Az órának — vagy a délelőtt- nek — vége. Olcsó hasonlatnak tűnik, de a melegbefúvásos szárí­tó előtt tényleg úgy néz ki az a sok kisgyerek, mint egy meg­ázott, de boldog csibecsapat. Az óvónők törülközővel á kezükben néha megpróbálnak egy-két fejet szárazra dörgölni — de a cseme­ték többsége inkább az elvará­zsolt kastélybeli szoknyalerigetőt idéző szárító körül tolong. A vé­gére úgyis rend lesz... kéz a kéz­ben, párosával, kedves csillogás­sal a szemükben, alig látható el- pilledéssel mennek ebédelni.- d. j. ­Megbújva a tájban... Kiállítások Gyöngyösön a Helyőrségi Művelődési Otthonban Kai ári Melinda emlékkiállítása, a 4-es Számú Általános Iskola kápol­nagalériájában Tuba József dísz- kovács munkái láthatók. A Rich­ter Gyógyszertár adott otthont Szab öles Ica Éva tűzzománcai­nak, a Mátra Szálló éttermében pedig Klincsek Zsuzsa, Sza- bolcska Péter, dr. Molnár Tiva­dar és Tóth Mária képeit nézhe­tik meg az érdeklődők. Május 13-án nyűt meg a művelődési központban a Mátra-fotókör ki­állítása. Keddenként — Füreden Kézművesdélutánokat indít a Gyöngyösi Műhely Mátrafüre- den, a Palóc Múzeumban. Ked­denként — délután 4-től este fél 7-ig — a körmönfonás, a szövés és a népijáték-készítés rejtelmeit sajátíthatják el a jelentkezők. A program iránt érdeklődni a 37/ 12-282-es telefonon, vagy sze­mélyesen a Mátra Művelődési Központ portáján lehet. A Nápolyi-öböl gyöngyszemei A fenti címmel tart előadást — útiélményeit felelevenítve — Ju­hász András tanár a TIT Műve­lődési Központ ország-világjá­rók klubjában. A program — a szokásoknak megfelelően szer­dán, azaz május 22-én — délután fél 6-kor kezdődik. Színjátszók sikere A Mátra Művelődési Köz­pontban alig több mint egy éve működő diákszínjátszó kór — melyet Szabó János vezet — bronz fokozatot ért el a megyei minősítő bemutatón. Gyermekhét a szabadidő­központban A gyöngyösi Török Ignác Gyermek-Szabadidőközpont . május 20-tól egyhetes program- sorozatot szervez a kicsinyek­nek. Lesz poszterkiállítás és -vá­sár az angliai Athene cég anyaga­iból. Hétfőn pedig tavaszkö­szöntő játszóház nyitja meg ka­puit, délután 2 órától. 21-én ugyanebben az időpontban „írá­sunk titkairól” szólnak, szerdán kettőkor pedig szövés, fonás, bő- rözés, gyöngyfűzés, agyagozás, kosárfonás, batikolás, tojáspat- kolás és üvegfestés válj a a gyere­keket. Csütörtökön „A király pantallója” címmel előadás, pénteken „rabszolga vásár,” szombaton pedig „Miénk a vá­ros!” címmel egész napos prog­ram kínál kellemes időtöltést. Hongkongig jutott a gépgyári piackutatás Manapság, amikor gazdasági életünk oly sok helyén jobbára csak sopánkodnak, várják a cso­dát a gondok megoldására, mi tagadás, különösen örvendetes nyughatatlanabb emberekkel is találkozni. Jólesik a mélypontról kivezető út határozottabb kere­séséről, s hellyel-közzel új ered­ményekről is hallani, hírt adni. A tollforgató is reménykedni kezd, amikor például a gyöngyö­si Sámson Mátra Gépgyárban Misuta János igazgató a volt szo­cialista piac közismert gondjai ellenére hatmillió dolláros szov­jet export elérhetőségéről szól: nemcsak ígéretekről, hanem konkrét megállapodásoktól be­szél a Pipis-hegyen. Később pe­dig megemlíti, hogy: persze, biz­tos ami biztos — természetesen másutt is „tapogatóznak” termé­keikkel, terveikkel. — Április végén jöttünk vissza a Távol-Keletről— mondja. — A Vállalkozók Országos Szövetsé­ge szervezésében részt vettünk .mi is a Hongkongban tartott ma­gyar napokon, hogy ajánlatain­kat még szélesebb körben megis­merjék. Egyrészt arról tájékoz­tattuk az érdeklődőket, hogy ké­pesek vagyunk világszínvonalú diódagalvanizáló berendezések készítésére, szállítására. Ha a hollandiai Philipsnek megfelel a jelenlegi hasonlóknál ötszörte termelékenyebb gépünk, talán a Generál Instrument is kipróbál­hatná előbb vagy utóbb. Más­részt kínai nagyvállalkozókkal tárgyaltunk öblösü veggyártó ter­mékeinkről, ezeknek a térségben történő lehetséges értékesítésé­ről. Nem utolsósorban pedig be­mutattuk egyik vadonatúj cik­künket, a magyar szabadalom megvalósításával született mág­nesterápiás készüléket. Ez utób­bi gyógyászati segédeszközünk iránt különösen élénk volt a fi­gyelem. Meglepő igényt mutatott az USA: egészen nagy sorozat­ban is vásárolná, de mielőbb. így legelőször talán „ezt a vasat üt­jük”; a továbbiakban vele próbá­lunk előbbre lépni. Sajnos, a do­log korántsem egyszerű, hiszen mindenekelőtt az egészségügyet kell megnyernünk elképzelése­inkhez. S az ilyenfajta vizsgáló­dás, minősítés — tudjuk — a tár­ca területén meglehetősen hosz- szadalmas. A többi feladattal kevesebb bajunk lesz. Hiszen a magnetopuls lelke — a trafó — korántsem számít idegennek gyárunkban, foglalkozunk már régebben ilyesfélékkel. Csupán a műanyag tartozékokat kell más­honnan beszereznünk hozzá. Ám ez sem jelent akadályt a ter­melésben. Megelégedésünkre szolgál, hogy diódagalvanizá­lónkkal kapcsolatban még má­jusban felkeres bennünket a ja­pán ROM cég, a világ negyedik legnagyobbnak tartott félvezető- gyártója. Más megbeszélésünk eredményeként pedig hongkon­gi számítógépes adathordozó kö­zös gyártásába is bekapcsolód­hatunk talán. — Hongkong, ha nagy lehető­ség is, csak egy, ami megmozgat­hatja a gyöngyösiek fantáziáját, élénkítheti iparkodásukat. Tö­rekvéseiknek, fejlesztéseiknek van-e más iránya? — Nyilvánvaló, hogy még sok mindenen törjük a fejünket a kollégákkal. Olyanok is eszünk­be jutottak, amelyekre korábban véletlenül sem gondoltunk. Mást ne mondjak: amerikai fánkgyár­tó gép prototípusát is összeállí­tottuk már, palackozó és címké­zőberendezések, csomagolóke 1- adását sem tartjuk kizártnak a jö­vőben. „Célozgatjuk” piacaink között a mezőgazdáságot, a ma­lomipart egyaránt. Ha száz ötle­tünkből csak néhány, ha mind­járt csupán egyetlen is jön be — akkor sem tartjuk hiábavalónak a fáradságot. Mert nem félni, ha­nem élni, gyarapodni is szeret­nénk... , S ezt aligha lehet másképpen.- így ­Munkanélküliként — Gyöngyösön Arról, hogy milyen állapotok uralkodnak a munkaerő-szolgá­lati irodákban — azok tudnak igazán, akik már megfordultak ott. Nincs elég hely, ügyintéző — munkalehetőség meg szinte egyáltalán nincs. Csupán nyil­vántartásba vesznek, tárolják az adataidat, felírnak a járadékot igénylők listájára, s tájékoztat­nak arról, hogy ezt milyen mér­tékben és mennyi ideig veheted igénybe. Kapsz egy kis könyvet, rajta a sorszámoddal, címe: Út­mutató a munkanélküli-jára­dékkal kapcsolatos kérdésekről az érintett dolgozóknak. Hogy érintettek vagyunk, az tény, de hogy dolgozók? Ebből a füze- tecskéből egyébként gondosan kivagdosták az útmutatást tartal­mazó oldalakat, hiszen azok idő­közben jelentősen módosultak. Csupán rubrikák sorát látod benne, ahová bevésik: mikor kell megjelenned, és hogy eleget tet­tél-e ezen kötelességednek. Ezzel a dolog érdemi része le is zárult, nincs más dolgod, mint várni a postást. Aki majd két-három hó­nap múlva teszi nálad tisztele­tét... Az idő múlik, nyitott fülekkel jársz-kelsz, böngészed az apró­hirdetéseket, kérdezősködsz is­merősöktől, rokonoktól. Mást nem tehetsz, kihez fordulhatnál? A vállalati jogtanácsoshoz? Vagy a sokrétűvé vált szakszer­vezethez, amely még magára sem képes találni, nemhogy raj­tad segíteni tudjon? Olyan vagy, mint egy játékauto­mata, amit lenulláztak ugyan, de bekapcsolva felejtettek. Nincs, aki játsszon vele. Kispadra kerültél, pe­dig feszít az energia, a tenni akarás. Kemények a feltételek, szigorúak a játékszabályok — de akkor sem sza­bad feladni: benne lehetsz még va­lamikor a kezdő tizenegyben... Vendégségben

Next

/
Thumbnails
Contents