Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-17 / 114. szám
•9f tt f« tiff «ff toi frfrvfir/rnTifkrcv U393. H ÍRLAP, 1991. május 17., péntek GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE Főnök — otthon rene.s — — Nem értem, Ernő, miért félnek tőled a beosztottaid? A Capriban Aki járt már Budapesten a Zodiak nevű olasz kisvendéglőben, vagy csak úgy beleolvasott egy itáliai szakácskönyvbe, az jól tudja: a milánói makarónin és a bolognai spagettin kívül igen sok változata van a tésztáknak e nemzet konyhájában. Persze, nem kell túl messzire menni: ráakadtunk egy nagyon jó kis étteremre Gyöngyösön, ahol az olasz specialitások bőségével találkoztunk. A Capri — minden dicséretünket kiérdemelte. Bár nem pont délidőben érkeztünk, hanem kicsit előbb, nem sokat kellett várni a megrendelt fogásokra. Calabriai és zöldborsós-sonkás spagettit kértünk, valamint csirkemelles ri- zottót. Szóljunk elsőként a calabriai- ról, amelyik a legdrágább — százötven forint — volt a három étek közül. Megfelelő állagú és meny- nyiségű spagettiben busásan mérték a finomra aprított csirkehúst, gombát, enyhén megpárolt savanyú uborkát. Mindezt pikáns, tejszínes szafttal öntözték: a fűszerek nem nyomták.el, hanem inkább kellemesebbé tették az összetevők ízeit. A tetején füstölt sajt»— tökéletes gasztronómiai orgia. Hasonló élményeket szereztünk a zöldborsós-sonkás spagettinél is, amit száztíz forintért kínált az étlap. (Itt kell megjegyeznünk, hogy az étlapot esztétikus kötésben tették elénk, egyetlen „iksz” vagy áthúzás sem szérepelt benne, az ajánlat tehát állandónak és megbízhatónak tűnik.) Bár a zöldborsó némiképp édesítette, a sonka fanyarabb árnyalata viszont harmonikussá tette a tésztát, így újfent csak örömünket fejezhetjük ki a Capri szakácsának. A rizottóban sem kellett csalódnunk, ugyan kevésbé fantáziadús, de mindenképp finom volt. Egy vendéglőnél persze az sem mindegy, milyen a környezet: rontja, avagy fokozza az étkezés gyönyörűségét* Nos, itt ez Utóbbiról van szó. Terebélyes asztalok, apró virágmintás ülőkék fogadják a betérőt. A só- és borstartó illik még a hamutálhoz is, s a poharak sem válnak el stílusukban az egyéb terítékektől. Háncsból font, sötétbarnára pácolt lámpabúrák gondoskodnak a hangulatos világításról, a kiszolgálás gyors és figyelmes. És — bár érkezéskor mi voltunk az egyedüli vendégek — dél elmúltával már telt háztól búcsúztunk. A Caprit tehát minden bizonnyal nemcsak mi szerettük meg. (dorosy Új színfolt Abásáron A helyőrségi klub étterem- és presszórésze körülbelül egy éve zárva tart Abásáron. Jó hír a falu lakóinak, hogy egy gyöngyösi vállalkozó, Tassy András kibérelte az épületrészt, és a napokban nyitja meg a felújított presz- szót. Két hétén belül az étterem is az abasáriak rendelkezésére áll, ahol alkalmi és üzemi étkeztetésre egyaránt lesz lehetőség. A vállalkozás életképesnek tűnik, hiszen a településen ez az egyetlen olyan létesítmény, ahol kulturált körülmények között bonyolíthatnak le egy-egy nagyobb rendezvényt is. Szeretnék friss cukrászati termékekkel is becsalogatni a vendégeket. Nem maradhat el a diszkó sem, amelyet minden héten pénteken és szombaton kereshetnek fel'a szórakozni vágyó fiatalok. Úszni tudni kell... (...már óvodáskorban is) Gyöngyös, strand, délelőtt. Rajtunk kívül csak egy férfi rója konokul a hosszokat — de a két kismedence tele gyerekekkel. Az egyikben visongva tanulják az alapmozdulatokat, a másikban már komolyabb munka folyik. Később néhányan a mélj vízben próbálkoznak, az edző szeme rajtuk. A kispadokon tavaszi öltözékben a szülők, zömmel anyukák. — Rendszeresen járnak ide, vagy ez most csak ilyen „juta- lomstrandolás”? — kérdezzük Gere Lászlónét, a 4-es számú óvoda pedagógusát, a gyerekek egyik oktatóját. — Tizenhat éve járunk a nagycsoportosokkal úszni, úgyhogy ezt már méltán nevezhetjük hagyománynak is — válaszolja. — Minden évben meghirdetjük a szülőknek ezt a lehetőséget, s a legtöbben kapva kapnak rajta. — Ebben az évben hányán jelentkeztek? — A negyvenöt nagycsoportos korú gyerekből harminchármán. Szakképzett oktatóink vannak, akiknek az irányításával több úszásnemet is megtanulhatnak a résztvevők. Mindez 600 forintba kerül... Az órának — vagy a délelőtt- nek — vége. Olcsó hasonlatnak tűnik, de a melegbefúvásos szárító előtt tényleg úgy néz ki az a sok kisgyerek, mint egy megázott, de boldog csibecsapat. Az óvónők törülközővel á kezükben néha megpróbálnak egy-két fejet szárazra dörgölni — de a csemeték többsége inkább az elvarázsolt kastélybeli szoknyalerigetőt idéző szárító körül tolong. A végére úgyis rend lesz... kéz a kézben, párosával, kedves csillogással a szemükben, alig látható el- pilledéssel mennek ebédelni.- d. j. Megbújva a tájban... Kiállítások Gyöngyösön a Helyőrségi Művelődési Otthonban Kai ári Melinda emlékkiállítása, a 4-es Számú Általános Iskola kápolnagalériájában Tuba József dísz- kovács munkái láthatók. A Richter Gyógyszertár adott otthont Szab öles Ica Éva tűzzománcainak, a Mátra Szálló éttermében pedig Klincsek Zsuzsa, Sza- bolcska Péter, dr. Molnár Tivadar és Tóth Mária képeit nézhetik meg az érdeklődők. Május 13-án nyűt meg a művelődési központban a Mátra-fotókör kiállítása. Keddenként — Füreden Kézművesdélutánokat indít a Gyöngyösi Műhely Mátrafüre- den, a Palóc Múzeumban. Keddenként — délután 4-től este fél 7-ig — a körmönfonás, a szövés és a népijáték-készítés rejtelmeit sajátíthatják el a jelentkezők. A program iránt érdeklődni a 37/ 12-282-es telefonon, vagy személyesen a Mátra Művelődési Központ portáján lehet. A Nápolyi-öböl gyöngyszemei A fenti címmel tart előadást — útiélményeit felelevenítve — Juhász András tanár a TIT Művelődési Központ ország-világjárók klubjában. A program — a szokásoknak megfelelően szerdán, azaz május 22-én — délután fél 6-kor kezdődik. Színjátszók sikere A Mátra Művelődési Központban alig több mint egy éve működő diákszínjátszó kór — melyet Szabó János vezet — bronz fokozatot ért el a megyei minősítő bemutatón. Gyermekhét a szabadidőközpontban A gyöngyösi Török Ignác Gyermek-Szabadidőközpont . május 20-tól egyhetes program- sorozatot szervez a kicsinyeknek. Lesz poszterkiállítás és -vásár az angliai Athene cég anyagaiból. Hétfőn pedig tavaszköszöntő játszóház nyitja meg kapuit, délután 2 órától. 21-én ugyanebben az időpontban „írásunk titkairól” szólnak, szerdán kettőkor pedig szövés, fonás, bő- rözés, gyöngyfűzés, agyagozás, kosárfonás, batikolás, tojáspat- kolás és üvegfestés válj a a gyerekeket. Csütörtökön „A király pantallója” címmel előadás, pénteken „rabszolga vásár,” szombaton pedig „Miénk a város!” címmel egész napos program kínál kellemes időtöltést. Hongkongig jutott a gépgyári piackutatás Manapság, amikor gazdasági életünk oly sok helyén jobbára csak sopánkodnak, várják a csodát a gondok megoldására, mi tagadás, különösen örvendetes nyughatatlanabb emberekkel is találkozni. Jólesik a mélypontról kivezető út határozottabb kereséséről, s hellyel-közzel új eredményekről is hallani, hírt adni. A tollforgató is reménykedni kezd, amikor például a gyöngyösi Sámson Mátra Gépgyárban Misuta János igazgató a volt szocialista piac közismert gondjai ellenére hatmillió dolláros szovjet export elérhetőségéről szól: nemcsak ígéretekről, hanem konkrét megállapodásoktól beszél a Pipis-hegyen. Később pedig megemlíti, hogy: persze, biztos ami biztos — természetesen másutt is „tapogatóznak” termékeikkel, terveikkel. — Április végén jöttünk vissza a Távol-Keletről— mondja. — A Vállalkozók Országos Szövetsége szervezésében részt vettünk .mi is a Hongkongban tartott magyar napokon, hogy ajánlatainkat még szélesebb körben megismerjék. Egyrészt arról tájékoztattuk az érdeklődőket, hogy képesek vagyunk világszínvonalú diódagalvanizáló berendezések készítésére, szállítására. Ha a hollandiai Philipsnek megfelel a jelenlegi hasonlóknál ötszörte termelékenyebb gépünk, talán a Generál Instrument is kipróbálhatná előbb vagy utóbb. Másrészt kínai nagyvállalkozókkal tárgyaltunk öblösü veggyártó termékeinkről, ezeknek a térségben történő lehetséges értékesítéséről. Nem utolsósorban pedig bemutattuk egyik vadonatúj cikkünket, a magyar szabadalom megvalósításával született mágnesterápiás készüléket. Ez utóbbi gyógyászati segédeszközünk iránt különösen élénk volt a figyelem. Meglepő igényt mutatott az USA: egészen nagy sorozatban is vásárolná, de mielőbb. így legelőször talán „ezt a vasat ütjük”; a továbbiakban vele próbálunk előbbre lépni. Sajnos, a dolog korántsem egyszerű, hiszen mindenekelőtt az egészségügyet kell megnyernünk elképzeléseinkhez. S az ilyenfajta vizsgálódás, minősítés — tudjuk — a tárca területén meglehetősen hosz- szadalmas. A többi feladattal kevesebb bajunk lesz. Hiszen a magnetopuls lelke — a trafó — korántsem számít idegennek gyárunkban, foglalkozunk már régebben ilyesfélékkel. Csupán a műanyag tartozékokat kell máshonnan beszereznünk hozzá. Ám ez sem jelent akadályt a termelésben. Megelégedésünkre szolgál, hogy diódagalvanizálónkkal kapcsolatban még májusban felkeres bennünket a japán ROM cég, a világ negyedik legnagyobbnak tartott félvezető- gyártója. Más megbeszélésünk eredményeként pedig hongkongi számítógépes adathordozó közös gyártásába is bekapcsolódhatunk talán. — Hongkong, ha nagy lehetőség is, csak egy, ami megmozgathatja a gyöngyösiek fantáziáját, élénkítheti iparkodásukat. Törekvéseiknek, fejlesztéseiknek van-e más iránya? — Nyilvánvaló, hogy még sok mindenen törjük a fejünket a kollégákkal. Olyanok is eszünkbe jutottak, amelyekre korábban véletlenül sem gondoltunk. Mást ne mondjak: amerikai fánkgyártó gép prototípusát is összeállítottuk már, palackozó és címkézőberendezések, csomagolóke 1- adását sem tartjuk kizártnak a jövőben. „Célozgatjuk” piacaink között a mezőgazdáságot, a malomipart egyaránt. Ha száz ötletünkből csak néhány, ha mindjárt csupán egyetlen is jön be — akkor sem tartjuk hiábavalónak a fáradságot. Mert nem félni, hanem élni, gyarapodni is szeretnénk... , S ezt aligha lehet másképpen.- így Munkanélküliként — Gyöngyösön Arról, hogy milyen állapotok uralkodnak a munkaerő-szolgálati irodákban — azok tudnak igazán, akik már megfordultak ott. Nincs elég hely, ügyintéző — munkalehetőség meg szinte egyáltalán nincs. Csupán nyilvántartásba vesznek, tárolják az adataidat, felírnak a járadékot igénylők listájára, s tájékoztatnak arról, hogy ezt milyen mértékben és mennyi ideig veheted igénybe. Kapsz egy kis könyvet, rajta a sorszámoddal, címe: Útmutató a munkanélküli-járadékkal kapcsolatos kérdésekről az érintett dolgozóknak. Hogy érintettek vagyunk, az tény, de hogy dolgozók? Ebből a füze- tecskéből egyébként gondosan kivagdosták az útmutatást tartalmazó oldalakat, hiszen azok időközben jelentősen módosultak. Csupán rubrikák sorát látod benne, ahová bevésik: mikor kell megjelenned, és hogy eleget tettél-e ezen kötelességednek. Ezzel a dolog érdemi része le is zárult, nincs más dolgod, mint várni a postást. Aki majd két-három hónap múlva teszi nálad tiszteletét... Az idő múlik, nyitott fülekkel jársz-kelsz, böngészed az apróhirdetéseket, kérdezősködsz ismerősöktől, rokonoktól. Mást nem tehetsz, kihez fordulhatnál? A vállalati jogtanácsoshoz? Vagy a sokrétűvé vált szakszervezethez, amely még magára sem képes találni, nemhogy rajtad segíteni tudjon? Olyan vagy, mint egy játékautomata, amit lenulláztak ugyan, de bekapcsolva felejtettek. Nincs, aki játsszon vele. Kispadra kerültél, pedig feszít az energia, a tenni akarás. Kemények a feltételek, szigorúak a játékszabályok — de akkor sem szabad feladni: benne lehetsz még valamikor a kezdő tizenegyben... Vendégségben
