Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-17 / 114. szám

HÍRLAP, 1991. május 17., péntek MEGYEI KÖRKÉP 3 Az erőfeszítések ellenére is nehezebb az értékesítés Keveset»!» lesz a zöldborsó Nehéz helyzetben vannak a korai zöldbor­sót termelő mezőgazda- sági üzemek, éppúgy, mint a feldolgozó és ér­tékesítő Debreceni Tar­tósítóipari Kombinát Hatvani Konzervgyára is. Rendkívüli módon beszűkültek a piaci le­hetőségek, miután a Szovjetunióba egyálta­lán nem szállítanak az említett termékből. Sőt az Egyesült Államokba sem juttatnak belőle, miután tavaly Kaliforni­ában igen jó volt a ter­més és így nem rendel­tek belőle. A legna­gyobb termelő partnere­ik: a hevesi Rákóczi, a jászapáti Velemi Endre, a kartali Petőfi Tsz, vala­mint a Gödöllői Agrár­tudományi Egyetem Nagygombosi Tangaz­dasága pedig jelentős műszaki fejlesztést haj­tottak végre zöldborsó­termelésre. Ugyanezt tette a feldolgozás töké­letesítésére a hatvani konzervgyár is. A hely­zet azonban megválto­zott. Míg tavaly 1700 hektárról 9100 tonna zöldborsószem átvéte­lére szerződött a gyár, addig most a kényszer­helyzet miatt ez radiká­lisan visszaesett. Noha, a márciusi ve­tést megelőzően jelen­tős erőfeszítéseket tet­tek a piaci kapcsolatok fenntartásáért, illetve újabbak kiépítéséért, ez kevés sikerrel járt. Mint Eperjesi László igazga­tótól értesültünk, min­den üzem, illetve a kon­zervgyár is megtette a szükséges előkészülete­ket az idei szezonra. Kü­lönféle anyagokat vásá­roltak, amelyek — mint utóbb kiderült — nem kerülnek felhasználásra, tehát veszteséget okoz­nak. Végül is a piaci kényszerhelyzetben 700 hektáron vetették el a borsót és 3500 tonna át­vételére szerződtek. Ezek egy része a hazai kereskedelembe kerül, illetve a volt szocialista országokba: Csehszlo­vákiába, Lengyelor­szágba, és az egykori NDK területére. Kocká­zata így is van ezeknek az üzleteknek, miután most tartanak az ártár­gyalásoknál. A konzervgyáriak ab­ban reménykednek, hogy az esztendő máso­dik felétől végül is meg­kezdődhetnek a Szovje­tunióba való fokozatos szállítások, amelyek ta­lán jövőre kiteljesedhet­nek. Éppen ezért igye­keznek megtartani ter­melő partnereiket, és nem mondanak le a jö­vőbeni együttműködés lehetőségeiről. Egyéb­ként a zöldborsó feldol­gozási szezon várhatóan június 10-15 között kez­dődik a hatvani kon­zervgyárban. A felké­szülést befejezték, és várják majd az első szál­lítmányokat. Polgárőrség Szihalmon Egyelőre 23 taggal — május 5-én — megalakult Szihalmon a helyi polgárőrség. A polgármes­teri hivatal tervezi a csoport lét­számának bővítését, ezért szíve­sen látja újabb helybeliek jelent­kezését, akik közreműködnének a falu és a Zsóri-üdülőterület közbiztonsága védelmében. Fölényes győzelem A Heves Megyei Természet- barát Bizottság Kolacskovszky tájékozódási versenyén a gyer­mek, ifjúsági és felnőtt kategóri­ában az egri 4-es számú általános iskola csapatai győzedelmesked­tek. Névszerinti Korcsik Natália, Balázs Mariann, Törőcsik Gá- « bor, Mirkóczki János és Papp László. Harmincéves jubileum Kedves ünnepség színhelye volt tegnap a kerecsendi házas­ságkötő terem. A meghitt pilla­natokat ezúttal nem Bárá­ny iczky A ndrásné any akönywe- zető beszéde idézte elő, hanem ezúttal őt köszöntötték munka­társai, barátai 30 éves anya­könyvvezetői tevékenysége al­kalmából. Csodálatos kaptárkövek A Bükk csodálatos kaptárkö­veit kereshetik fel vasárnap azok, akik részt vesznek az egri Gyer­mek-Szabadidőközpont hét végi kirándulásán. Az autóbusz 8.40- kor indul a pályaudvarról, s a ter­mészet kedvelői Bogács, Cserép­vár után érkeznek a végállomás­hoz. Team-koncert Újabb együttesé lesz a pódium az egri Ifjúsági Házban. Ezúttal május 20-án, hétfőn délután 6 órától a fiatalok körében népsze­rű Team együttes koncertezik. Munkaügyi - konzultáció Egerben Négy megye — Szabolcs- Szat- már, Borsod, Nógrád és Heves — munkaügyi tanácsainak küldöt­tei tartottak szakmai konzultáci­ót tegnap Egerben. A megbeszé­lésen a térséget érintő növekvő munkanélküliséggel, a foglal­koztatási gondok megoldásának lehetőségeivel foglalkoztak, s szót ejtettek a foglalkoztatási ér­dekképviseletek, illetve munka­ügyi tanácsok működésének ta­pasztalatairól is. A tanácskozá­son részt vett Helmut Frank a nürnbergi, illetve Wilhelm Wer­ner, a stuttgarti munkaügyi hiva­tal vezető szakembere: tájékoz­tatást adtak az érintett kérdések németországi megoldásáról. Megvenném a könyvtárat! Mostanság sokat töprengünk azon, mi lenne ha... Mi lenne, ha beütne az ötös találat? Mert ugye, ilyen nagy tétek mellett egyáltalán nem lehetetlen. Szóval, erről álmodozunk több százezren hétről hét­re, s egészen reális terveket szövögetünk, melyek tárgya családi ház, nagyralátóbbaknak Mercedes vagy Peugeot. Nem is sorolom... ...A minap ugyanis egy kiváló ötletet kaptam a megyei hivatal egyik tájékozott munkatársától. Hát, nem akartam hinni a fülemnek! Aztán felhívtam a megyei könyvtár igazgatónőjét, s ő rábólintott: igaz. Ha az az őrült ötletem támadna, hogy családi házként vagy egyéb célra megvegyem az egri Kossuth utcai impozáns műemléké­pületet — kovácsoltvas ablakostul, barokkdíszestül —, mindössze két és fél miihót kéne fizetnem. Ha... Az épület ugyanis — könyv szerint — ennyit ér. Ez az adminisztrációs képtelenség a mindeddig érvényes gazdasági szisztéma következménye. Az évről évre leírt amortizáció miatt, végül is csak ennyibe kerül a kétszintes középület. (No, volt en­nek haszna is: korábban ugyanis a költség bizonyos százalékát illeték­ként lehetett leróni az intézmény gazdáinak.) S mint megtudtam, a főváros belvárosi épületeinek potom pénzen való privatizálásának is efféle — még az előző rendszerből örökölt — könyvelési rendszer a titka. Persze, a könyvtár nem eladó! Mint ahogy, szerencsére sok más társa sem, amely e szerint — könyvileg — épp ily olcsó portéka lehet. Hát nem tudom, ha esetleg tényleg bejön az ötös, ráígérnék... —Jámbor— A téglagyár privatizációjáról Önkormányzati ülés Mátraderecskén ( Tudósítónktól): A település képviselő-testüle- te rendkívüli ülést tartott, ezen a téglagyár foglalkoztatási helyze­te, privatizációja szerepelt. A képviselők, valamint a téglagyári dolgozók kérdéseire Garbóczi János, az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat, illetve Keller József, a mátrade- recskei téglagyár igazgatója vála­szolt. Garbóczi János elmondta, hogy előtérbe került a gyár pri­vatizációja. A mátraderecskei termékek versenyképességét a jövőben csak a gyár korszerűsí­tése tudja biztosítani, amit a vál­lalat saját erőből — tekintve, hogy ez mintegy 500 millió fo­rintot jelentene — nem képes megoldani. Vegyes vállalat létre­hozását tervezik, s az ezzel kap­csolatos tárgyalások már folya­matban vannak. A legfontosabb a cserépgyártó sor modernizálá­sa, mert a jelenlegi gépek már- már „muzeális” értékűek. Jelen­leg a gyár 600 ezer darabos el­adatlan készlettel rendelkezik, emiatt a cserépgyártás szünetel, mivel a piaci kereslet, az építke­zési kedv orrszágosan megcsap­pant. Ezért az érdeklődő angol cég a korszerűsítés mellett ter­mékszerkezet-váltással, -olcsóbb termelési költséggel szándékozik megőrizni az üzem gazdaságos­ságát. Elsőként — ha a privatizá­ció létrejön — még ebben az év­ben megtörténik az új cserép- gyártó sor kialakítása. Ami azonban a dolgozókat leg­inkább érdekli: a vegyes vállalat létrehozásával megváltozó fog­lalkoztatási helyzet, hiszen a kor­szerűsítéssel lényegesen keve­sebb munkáskézre lenne szük­ség. Garbóczi János elmondta: a rekonstrukció a meglévő létszám minőségi átszervezését követeli meg, amit folyamatos szakmai képzéssel kívánnak megoldani. Tervezve a piaci igényeknek megfelelő, új termékek gyártásá­nak bevezetését —például a bur­kolótégláét — a gyár vezetése vé­gül is csak a természetes lemor­zsolódással számol. Fekete Jánosné A Szentatya áldása sem „békíti” a mentősöket (Folytatás az 1. oldalról) — Mi „ bosszantotta "fel a légi­mentők terjeszkedésének híré­ben? — Véleményem szerint, ala­pítványra alapozni és működtet­ni egy ilyen szolgáltatást nem le­het. Ha csak egyetlen kocsi üze­meltetését vesszük számba, ak­kor is csak bérben több mint két­millió forint az igény évente, s akkor még a kocsi fenntartásá­ról, a beszerzésekről nem is be­széltünk. Ezt adományként év­ről évre — hogy csak a recski pél­dánál maradjak — összegyűjteni szerintem nem lehet. Az újság­ban megjelent kitétel, hogy a működési költséget a családon­kénti ezer forintos hozzájárulás­sal tudnák biztosítani, nem reá­lis, mert annyi fizetőképes famí­lia ott nincs. Éngem az háborított fel, hogy felelőtlen ígéretek hang­zanak el, s hogy a lakosságtól pénzt kémek. Megtévesztik azo­kat, akik talán utolsó fillérjüket áldozzák fel, pedig lényegesen jobb szolgáltatást nem kapnak majd. Mi bármikor felvesszük velük a versenyt. Az elmúlt évek tapasztalata alapján Recsk térsé­géből a sürgősségi, azonnali szál­lításokat mindig időben elláttuk. Nem hisszük, hogy ott az Aero- caritas letelepedik, de ha igen, az Országos Mentőszolgálatnak különösebb segítséget nem ké­pes nyújtani. — Az önök szolgálatának is van helikoptere, repülőgépe. Nem gondoltak még az együtt­működésre? — Néhány megyével már fel­vették a kapcsolatot — Baranya, Borsod, Szolnok —, bennünket még nem kerestek meg. Nekünk is van légimentőegységünk, szin­te nincs olyan hét, hogy Eger és Budapest között ne történne he­likopteres betegszállítás. Indo­kolt esetben külföldről is haza­hozzuk a rászorultat, biztosítás esetében pedig egyértelmű a do­log. A múlt évben Heves megye mentőkocsijai több mint kétmil­lió kilométert futottak, napi szál­lításaink száma 250-300 között van. Reméljük, ha a gépkocsi- parkot lecseréljük Toyotákra, még jobban eleget tudunk tenni a feladatoknak. Nem versenytár­sunk az Aerocaritas, mert nin­csenek a térségben, nincsenek adataink arról, hogy igénybe vet­ték volna őket. A betegnek az az érdeke, hogy minél előbb segít­séget kapjon, ne azzal teljenek el a drága percek, hogy a telefon­számot keresi. Nekünk óriási előnyünk, hogy a 04-en, az egy­séges hívószámunkon az ország bármely részéről be lehet jelent­kezni éjjel-nappal. Azt, hogy az ilyen alternatív mentőegységek sorsa miként alakul a későbbiek­ben, ma még nem lehet tudni, de lényegében konkurenciát nem jelentenek az Országos Mentő- szolgálatnak. Munkánk lesz így is bőven, s mint eddig is, bajtár­saimmal együtt, mindenkor a be­tegek érdekeit, a rászorultak megsegítését tartjuk szem előtt. Felhívtuk telefonon az Aero­caritas Légi Menfpszplgájat el­nökét, Kozenkai Jenőt is. — Hittel és bizalommal fog­tunk bele ebbe a vállalkozásba, hogy rendkívül fontos — ember­életekért küzdő — tevékenysé­günket becsülettel teljesítsük. Újat akarunk, mást, korszerűb­bet. Hasonlóan a többi társadal­mi szervezetekhez, légyen az egyházi vagy állami, mi is kérünk az egyénektől, a vállalatoktól pénzbeni juttatásokat. Ezt fejezi ki szlogenünk is: ”A mi segítsé­günk az ön segítsége. ” Nem tu­dom, mi olyan szokatlan ebben, hiszen a vöröskereszt is hasonló­an működik évtizedek óta. Hogy mennyire nincs ebben kivetni va­ló, azt bizonyítja: a Szentatya a 40 év alatt még egyetlen egy tár­sadalmi szervezetet sem áldott meg, kivéve az Aerocaritast. A recskiek kerestek fel bennünket, hogy szeretnének kialakítani tér­ségükben egy állomást. Az ózdi­hoz hasonlóan, amely már start­ra kész. Olyan speciális Merce­dest helyeznénk ki, amely a he­gyi, sokszor járhatatlan terepen is biztonsággal közlekedik. És igenis, ott vagyunk, ahol szüksé­ges: az Ml-es és 7-es autópályán éjjel-nappal teljesítünk szolgála­tot, s naponta egy-három alka­lommal végzünk mentést. Hat­vanban ideiglenesen azért szüne­tel a munkánk, mert a szolnoki egységeink bármikor ellátják a sürgős eseteket is. Egymás után alakulnak az országban ö'nkéntes mentőegységeink. A legfiata­labb a kiskunmajsai, a miskolci, a székesfehérvárit pedig a jövő hé­ten avatjuk. A szegedi új kórház melletti leszállóhelyet egy hónap múlva adjuk át. Néhány megyé­ben jó kapcsolatot alakítottunk ki az Országos Mentőszolgálat­tal, de még sok helyütt nem akar­ják tudomásul venni létezésün­ket. Csendes forradalmat csinál­tunk a magyar mentőszolgálat­ban. Tudjuk, ez talán sérthet ér­dekeket, de toleránsnak kell len­nünk, mert bennünket sem vezé­relhet más, mint a bajbajutottak megsegítése, az életek mentése... Szüle Rita Kisbolt a város szélén... Huszonnégy négyzetméteres élelmiszerbolt kezdte meg a működé­sét az egri Lajosváros külső övezetében. Az igényesen kialakított üzlet — amely vasárnap is a vásárlók rendelkezésére áll — főként a terjeszkedő szövetkezeti lakótelepen élők vásárlási igényeire ala­pozza készletét. A „Canada Mini’' polcain a napi élelmiszerek mel­lett egyes élvezeti cikkek, illatszerek is megtalálhatók. (Fotó: Gál Gábor) Az ezüstdiplomás Movendo Templomi zene Bélapátfalván Szép sikert ért el nemrégiben az egri Movendo Kamara­kórus és Kulturális Egyesület. A Buda­pesti Tavaszi Feszti­vál kórushangverse­nyén vettek részt, s ezüst diplomát kap­tak úgy, hogy mind­össze három pont vá­lasztotta el őket az arany minősítéstől. Most legközelebb a bélapátfalvi apátsági templomban lépnek fel május huszonötö­dikén, este 6 órakor. Bemutatják az egri szerző, dr. Valentin Kálmán két művét, s énekelnek Liszttől, Bachtól és Bruckner- től. Nyáron is több­ször közönség elé lépnek itthon, szeret­nék elérni, hogy a vá­ros saját kórusának tekintse őket, s en­nek a közeljövőben adja tanújelét is. Tavaszi zsongás Boldogon Jó benyomásokkal távoztak a hollandok Az időjárás nem kedvez ugyan a szabadtéri munkálatok­nak, ennek ellenére megkezdő­dött Boldogon az „útprogram” kivitelezése, amire kétmillió 300 ezer forintja van idén az önkor­mányzatnak. A boldogiak még rá is fejeltek a tervre, hogy a Pa­csirta utca is szilárd burkolatot kapjon. Az itt lakók ugyanis ma­gukra vállalták az összes fuvar- költséget, amennyiben a polgár- mesteri hivatal terven felül kifi­zeti az építéshez szükséges kö­vet. Ez meg is történt, az általá­nos elképzelés megvalósításához viszont szükséges még a Közúti Útépítő Rt. árajánlata, az önkor­mányzat ugyanis csak ennek is­meretében hozhat végleges dön­tést a tervekről. Nem húzódik vi­szont a temető kerítésének építé­se. Kepes János polgármester tá­jékoztatása szerint ugyanis az oszlopokat már beállították a munkások, s most kezdik a 150 ezer forintért vásárolt drótfonat körbehúzását, valamint örök­zölddel való körbetelepítését. Az utóbbi hetekben ugyanak­kor nyugtalanságot okozott la­kossági körökben egy betörésso­rozat, amelynek három üzlet, il­letve a termelőszövetkezettől bérbe vett benzinkút üzemelte­tője látta a kárát. Pedig az ilyes­féle bűnmegelőzést kívánja szol­gálni a tél folyamán létrehozott 20 főnyi önvédelmi csoport, amelynek szakmai segítséget nyújt a hatvani városi rendőrka­pitányság. Mivel pedig a betöré­sek a hajnali órákban történtek, most arra gondoltak, hogy az ön­védelmi csoport tagságának nö­velésével meghosszabbítják a járőrözést az egész község terü­letén. Ami a település oktatásügyét illeti, a képviselő-testület továb­bi bizalmat szavazott az óvoda­vezető Varga Lászlónénak, az általános iskola igazgatói széké­ben pedig Hegedűs Ernőnek. Továbbá állást foglalt az idegen nyelvi oktatás meghonosítása mellett. Ilyen formán szeptem­ber 1-jétől az Árpád utcai tanin­tézet negyedik osztályában már megindul az angol nyelv tanítá­sa, amihez a könyveket, gyakor­lófüzeteket meg is rendelték. Amennyiben pedig a gyesen lévő Cziczka Jánosné szaktanár fel­veszi a munkát, az angol mellé társul a német nyelv tanítása is. Múlt vasárnap egyébként kül­földi vendégeket is fogadott a te­lepülés. Hatvani meghívásra ha­zánkban tartózkodott holland küldöttség látogatott ide, ahol a falusi közigazgatással történt is­merkedés, illetve a tájház megte­kintése után a hollandusok szét­néztek Zsíros István fóliatelepén is, mivelhogy Hollandiában nagy ennek a kultusza. (moldvay)

Next

/
Thumbnails
Contents