Heves Megyei Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-14 / 111. szám
HORIZONT HÍRLAP, 1991. május 14., kedd Jó az önállóság Furcsán hangzik a kívülállóknak, pedig így igaz: nemrég kapott önállóságot a gyöngyösi Kálvária-parti általános iskola. És azelőtt? Azelőtt is volt valami, de hogy mire mennyi pénzt használhatnak fel, azt a felettes szerv mondta meg. Sőt, még a szervezeti kérdésekbe is beleszóltak. — Mindenkinek azt ajánlom — mondta Eged György, az iskola igazgatója —, ha teheti, vállalkozzon az önállóságra. Igaz, egy kicsivel több gondot okoz, a felelősség is megnő, de nem függ senkitől, és bebizonyíthatja, mennyire képes. Mert az intézmény vezetőjének az egyénisége meghatározó tényező. Éz kétségtelen. — Tulajdonképpen itt is az történik, mint otthon, a családban, csak az arányok mások. — Honnan teremti elő a működéshez szükséges összeget? — Van egy keretem. Ez összeáll abból a harmincezer forintból, amit az országos szerv ad tanulóként, és abból a kiegészítésből, amit a helyi önkormányzat juttat. A mi esetünkben 39+3 millióról van szó. Az a plusz három teljesen külön kezelendő, mert az a pénz az uszodáé. — Ennyi pénzzel úgy gazdálkodik, ahogyan akar? — A bértömeg kivételével. Az meghatározott összeg. A bértömegen belül viszont változtathatok a végzett munka minőségétől és eredményességétől függően. — Az jut most az eszembe, hogy a közfelfogás szerint minden pedagógus kiváló. így igaz ez? — Korántsem. Tudok példát mondani, amikor kénytelenek voltunk nevelőktől megválni, mert nem feleltek meg a követelményeknek. — Mostanában szorgalmazzák a vállalkozásokat. Hogyan vonatkoztatható ez az igény az iskolára? — Ugyanúgy, mint minden gazdálkodó szervre. Amit már ma meg tudunk tenni: bérbe adjuk a sportpályát, a tornatermet, de nyárra még mozgótábort is rendezünk, hogy pénzhez jussunk. Tervezgethetem azt is, hogy létrehozunk egy fóliás kertészetet, ami jól beilleszthető a gyakorlati oktatásba. És így tovább. — Hoznak ezek valamennyi összeget, ami miatt már megéri a fáradságot? — Hogyne. Százezrekről lehet szó, és volt is már szó. Jól jön ez a pénz például a karbantartáshoz. Nálunk önálló részleg dolgozik az intézmény megőrzéséért. Mindennap van munkájuk. Én végigjárom mindig az egész épületet, és ha valahol egy csempét látok leesve, azonnal visszatetetem. Mert ma még csak egy csempe hiányzik, holnapra pedig már akár öt is. Tíz éves az épület, de szokták mondani, teljesen olyan, mintha új lenne. — Milyen mértékben kap támogatást a különböző cégektől? Hiszen korábban nagyon sokat segítettek. — Ma már más a helyzet. A pénz kevés, és ezért több bérlő is visszalépett. A cégek pedig nem tudnak már olyan sok támogatást nyújtani, mint hajdanán. Minden társadalmi munkát ’’könyveltem”, ezért tudom pontosan, hogy azoknak az értéke elérte a negyvenmillió forintot. Tessék belegondolni, mit jelent ez. Micsoda segítség volt...! — Az önállósággal kapcsolatban: a döntés és a felelősség egy személyben az igazgatóé. De előtte nem szokott tárgyalni senkivel? — De igen. Mindenekelőtt a szakszervezettel. Nálunk a szak- szervezet is önálló, nem csatlakozott senkihez. Azonkívül a kollégák kisebb-nagyobb csoportjával is megbeszéljük a dolgokat, mindig a témától függően többel vagy kevesebbel. Olykor csak egy személlyel. — Gondolom, ez az önállóság egyben időigényes tevékenység is. Mennyire köti le a napját? — Általában kora reggeltől az esti órákig itt vagyok bent. A családdal hétköznap a vacsoránál találkozunk. De az idegeimet is kimenti időnként ez a munka. Egy biztos, az önállóság nagyon jó, egy kis leleményességgel a pénzt is lehet növelni, de ha nem vigyáz az ember, gyorsan elkopik az egészsége. — Tehát? — Mit mondjak? Okosan kell élni a lehetőségekkel. Lehet ettől jobb befejezést találni ehhez a kis íráshoz? G. Molnár Ferenc Mit ígér a hatvani múzeum jövője? A hatvani múzeumbarátok legutóbbi összejövetelén Vécsi Nagy Zoltán a Hatvány Lajos Múzeum képzőművészeti gyűjteményéről tartott ismertetőt. Elmondta, hogy nem sokkal a múzeum megalakulása után, 1973-ban kezdődött meg nagyobb intenzitással a gyűjtemény gyarapítása, aminek eredményeképpen a múzeum birtokába kerültek olyan kiváló alkotások is, melyek magukra vonták •nemcsak a hozzáértő közönség, de a szakma figyelmét is. Sikerült megszerezni Kondor Béla, Kor- nis Dezső, Kokoschka, Moholy Nagy lászló, BarcsayJenő, a köly apóleon, a franciák volt hires császára, a számű- 1 zöttek kenyerét ette Szent Ilona szigetén, amikor az Égei-tenger partján kikötött egy francia nadínajo a EEstafetta. 1820. április 8-án azért állt meg Milos kikötőjében, hogy élelmet és vizet vegyen fel a legénység számára. Ezen a hajón teljesített szolgálatot egy fiatal 23 éves zászlós, akinek Oliver Voutier volt a neve. Olvasott róla, s meg akarta ismerni a halhatatlan ősrégi görög kultúrát. Látni akarta az egykoron híres színházat. Az a földdarab, ahol a színház romjai voltak, a bajor király tulajdona volt. Mint minden régi színháznak, csak a romjait találta. A kövek között megpillantott egy földművest, aki a köveket válogatta rakásba. A tiszt néhány szót tudott görögül, és így üdvözölte a parasztot: ”Ki maga és mit csinál itt?” Az én nevem Jorgosz. Házat akarok építeni, és keresem a megfelelő köveket — hangzott a válasz. A földműves óvatosan körülnézett, és utána halkan kérdezte: ’’Tiszt úr, akar-e vásárolni egy igen szép szobrot? Hol van az a szobor?” — kérdezte a fiatal tiszt. Akar vásárolni, igen vagy nem? Ha szép a szobor, akkor megveszem, — mondta a tiszt. A paraszt ismét halkan mondta: adna-e a szoborért 400 piasz- tert? Először mutassa meg a szobrot, ha az olyan mértékes, kifizetem a kért összeget, erre francia tiszti becsületemet adom. Nos hát akkor jöjjön.” Mindketten bementek a romok közé, a félhomályban a paraszt meggyújtott egy szurkos ágat, és a tiszt kezébe adta. A ser- cegő ággal bementek a nyíláson keresztül, és ott a szeme elé kető Nagy Lászlóés mások festményeit, grafikáit. Ma már közel négyezer alkotás található az ideálisnak aligha nevezhető raktárban. így Heves megye múzeumai között a hatvani rendelkezik a modem képzőművészet legjelentősebb gyűjteményével. A bemutatáshoz azonban jelenleg hiányoznak a kellő feltételek, azaz a főhivatású művészettörténész, állandó kiállítási helyiség, korszerű technikával berendezett raktár, és a műtárgyvásárlásra fordítható pénz. A tájékoztatót követő baráti beszélgetés során a felvetődött Paolo dEmilio rült egy kis szoba, melynek a fala márványból volt. A helyiség hátsó részében valami csillogott. Talán a szobor, — gondolta a tiszt. Néhány lépés után megpillantott egy csodálatosan szép meztelen szobrot. A szobornak jellegzetesen szép arca volt, kicsi alia és karcsú nyaka. A gyönyörű szobortól elbűvölt Voutier azt mondta a parasztnak, hogy mindenképpen megvásárolja a szobrot, csak visz- sza kell mennie a hajóra. Kölcsönkérem a kapitánytól a pénzt, és egy óra múlva itt leszek. A zászlós elment, de nem a hajóra, hanem Milos szigetén lévő francia konzulhoz, Brest úrhoz. Amikor a konzul meghallotta a csodálatos szobor hírét, együtt ment vissza Voutierrel a romokhoz. Visszaérkezésükkor a paraszt már kivitte az isteni szobrot a szobácskából. Mindketten megállapították, hogy a szobor igazi remekmű. Ázonban a földműves a szoborért igen magas árat kért. A 400 piaszter csaknem annyi volt, mint 400 francia frank. A tiszt azt mondta a földművesnek, hogy a szobrot senkinek se mutassa meg. Neki engedélyt kell kérnie a francia követtől Ri- véra márkitól. Ezalatt a EEstafetta hadihajó megérkezett Is- tambulba. Jorgosz földműves gyűjtötte a köveket házának építéséhez. Múltak a napok, de a kérdésekre Nagy István, a helyi önkormányzat művelődési bizottságának elnöke válaszolt. Elmondta, hogy a városi önkormányzat — élén a polgármesterrel — szívén viseli a múzeum ügyét. Arra törekednek, hogy mielőbb felszabadítsák a Kossuth téren az egykori sorház épületét a múzeum számára. Eltökélt szándékuk az is, hogy a váfranciák nem jöttek vissza. Két heti várakozás után a paraszt, úgy gondolta, hogy megmutatja a szobrot a görög szerzeteseknek, akik a török nivatali adminisztrációt képviselték Milos szigetén. Armeniszerzetes megkérdezte, hogy mennyi pénzt ígérték a franciák a szoborért. 400 piasz- tert — mondta a paraszt. Én 600 piasztert adok érte, és 18 piasz- tert a szobornak a kikötőbe való szállításáért. A paraszt még aznap elszállította a szobrot a kikötőbe, ahol két francia hajó horgonyzott, azonban a szerzetes kívánságát, hogy a szobrot szállítsák Istambuma, mindkét kapitány kereken megtagadta, miután ők már hallottak róla Brest konzultól. A szerencse mégis kegyeibe fogadta a szerzetest, mert megérkezett egy osztrák hajó, a Galaxidi. A kapitány 120 piasz- terért hajlandó volt elszállítani a szobrot lstambulba, így a szerzetes kifizette a kért összeget. A szobor egy óra múlva már a hajóra került, ez 1820. május 22-én délután volt. A Galaxidi már indulni akart, amikor megérkezett a kikötőbe a ÉEstafetta. Ezen jött az istambu- li francia követség titkára De Marcellus úr, aki Castro városába sietett. Háromórás tanácskozás után a helyi szervek úgy döntöttek, hogy a szobor a franciákat illeti. A párizsi külügyminiszrosi múzeumot az önkormányzat közvetlen hatáskörébe vonják. Ezeknek a sarkallatos kérdéseknek a megoldása azonban időt igényel, hiszen meg kell alkotni többek között a megyei és városi önkormányzatok hatáskörével, működésével és gazdálkodásával kapcsolatos jogszabályokat és a részletes végrehajtási utasításokat is. térium 8 ezer frankot fizetett, ami akkoriban csillagászati ösz- szeg volt. A szerencsétlen Jor- goszt semmiről sem tájékoztatták. Castro város vezetőinek nagy árat kellett fizetniük döntésükért. Nikolski Morassi török herceg megvesszőztette és be- börtönöztette őket, amiért felbontották Armeni szerzetes és Jorgosz paraszt megállapodását. Az istennő szobrát átszállították az osztrák hajóról a franciára. Indulás előtt futott fel a fedélzetre Jorgosz földműves, aki magával hozta a szobor jobb karjának részét és 400 piasztert kért érte. De Marcellus algróf kezébe fogta az értékes darabot, és 10 piasztert fizetett a parasztnak, maid megparancsolta a tengerészeknek, nogy kergessék le a hajóról... Ámikor a LEstafetta kifutott a kikötőből nemzetközi bonyodalom kezdődött. A bajor király, aki törvényes tulajdonosa volt a földdarabnak, ahol az Aphrodite szobrot találták, haragosan tiltakozott a francia eljárás ellen. A tengeren, néhány mérföldre a parttól, egy angol és egy holland hadihajó követte a LEsta- fetta-t, mert valamilyen kiváltság alapján mindkét ország magának követelte a márvány istennőt. Ekkorra kész bonyodalom támadt, de a francia hadihajó 1820. november 21-én Toulon kikötőjében partra tette Aphrodite szobrát. Ma az istennő gyönyörű szobra a páriszi Louvre-ban áll. Tal- azatán díszes betűkkel a követezőket vésték: "VENUS, MILOS szigetéről megszerezte azt De Marcellus algróf1820. évben. A francia királynak ajándékozta, De Rivéra márki konstantinápolyi nagykövet.” Eszperantó földrajzi újságból fordítottta: id. Zakar János Hogyan került a milói Vénusz a franciák tulajdonába? A megoldás: szeretet Egy pápai körlevél jubileumára Pontosan egy évszázada, 1891. május 15-i keltezéssel jelent meg az a pápai körlevél, melynek már címadó kezdő szavai hirdették, hogy egészen "új dolgokról” (Rerum novarum) kivan szólni, ráadásul az egyház 19 évszázados történetében erről a ’’profán” témáról első ízben. Lett is belőle világszenzáció, a polgári sajtóban is hatalmas visszhanggal, melynek jelentőségét a múló idő sem tudta elmosni. E százéves jubileumról is megemlékezik a szellemi történéseket számontartó világ, a csúcson II. János Pál pápa most kiadott ’’Századik éve” kezdetű ünnepi enciklikájával. Az akkori körlevél publikáló- ja és jórészt szerzője egy 81. élet- éyét betöltött aggastyán volt, XI- II. Leó pápa. Alig 31 éves korában már érsekként pápai nuncius Belgiumban, de a liberális, modem állammal szembeszállva az iskolaügyben, kudarcot vall, és hamarosan visszakerül Itáliába, szerény ’’vidéki” megyéspüspöknek. Itt, majd 1871-ben a római kúriába kerülve átéli a pápai állam megszűnésének súlyos traumáját, az egyház és modem állam ütközését, a szekularizmus kézzelfogható térhódítását. A kiváló teológus és jogász e tapasztalatokból tanulta meg a gyakorlati valósággal való kiegyezés szellemét, s vált az elvek és tények-lehetőségek közti helyes kompromisszumok nagymesterévé. Ez tette képessé és hivatottá— 1878-as pápává választása után —, hogy az egyházat átvezesse a modern időkbe. És 25 éves pápasága valóban a modem kultúrával és társadalmi erőkkel való első párbeszédkeresés és bizonyos szövetkezés korszaka lett. Ennek eszközei és dokumentumai főképp enciklikái voltak, amelyekből majdnem minden esztendőre jutott egy. Úgyhogy minden korok legnagyobb pápai közé XIII. Leót enciklikái emelték. Pápaságának félidejében, annak csúcspontján jelent meg a megemlékezésünket jelentő Rerum Novarum körlevél, amely az úgynevezett pápai ”szociális en- ciklikák”sorában az első volt, és a maga nemében a legjelentősebb, márcsak újszerűségénél fogva is. XIII. Leó gondolatvilágában a legfontosabb gondok egyike az egyház és állam együttélésének kérdése volt a jövő századokban. Felismerte, hogy az egyház munkájának lehetősége vagy akadályoztatása mennyire az államhatalomtól függ, illetve a modern államban az uralkodó párt(ok) magatartásától. Ezért körleveleiben határozottan elismerte az állam autonómiáját polgárai földijólétére vonatkozólag, és részvételre biztatta a katolikusokat azoknak a pártoknak a munkájában is, melyek kifejezett hitvallási program nélkül ugyan, de az állampolgárok gazdasági, társadalmi, kulturális javát és szociális védelmét vállalták. Ennek a szociális védelemnek és egész problémakörének tudatosítására és szorgalmazására jelent meg a Rerum Novarum en- ciklika. Megragadó mindjárt a körlevél bevezetése, amellyel a súlyos tényeket és kiváltó okait idézi föl. ’’Apostoli tisztünk sürgető parancsára látnunk kell a nyilvánvaló tényt, hogy a legszegényebb sorsú embereken hamarosan és megfelelően segíteni kell, mert az emberiség nagy része méltánytalanul szomorú és nyomorult viszonyok között tengődik. Korunk a munkásokat a munkaadók embertelenségének és korlátlan nyereségvágyának védtelenül kiszolgáltatta úgy, hogy néhány dúsgazdag a szegények nagy tömegeire rabszolgajármot rakhat. ” A gazdasági liberalizmus e gátlástalan szabadságát megbélyegezve, a másik végletet, a szocialisták megoldását is elutasítja a körlevél, ti. ”a magántulajdon eltörlését”. Ez utóbbi is ellentétben áll az emberi természettel, sőt az isteni törvénnyel is (vö. 5. Móz 5,21). A magantulajdon jogossága mellett elismeri a körlevél, hogy ennek használatát korlátozhatják adott körülmények között a rászoruló egyének és társadalom érdekei, a közjó igényei. ’’Azany- nyira kívánatos orvosláshoz ” erőteljesen szorgalmazza a körlevél az állami beavatkozás szükségességét, különösen a munkások megélhetését biztosító "tisztes munkabér”tekintetében, de egyéb jogaikra, főképp emberi méltóságukra is figyelemmel. Szükség van a munkások ’’biztosításaira” is (balesetek, betegség, halál esetére). íme a manapság emlegetett "szociális védőháló” első hangja!... A munkások önsegélyezése terén fontosak a munkásegyesületek, a különböző szervezetek (köztük a szakszervezet is!), melyeknek jogosultságát tőkés oldalról sokan vitatták, de a pápa — évtizedekkel megelőzve korát — teljes erkölcsi súlyával a munkásság mellé állt, és e szervezetek elvi szükségességét, fontosságát és jogosságát meghirdette... E prófétai messzelátás és együttérző szolidaritás ellenére sajnos, épp az érintett munkás- osztály körében talált legkevésbé visszhangra a körlevél. A fájdalmas felismerés szerint ui. — megkésve a melléjükállással — addigra nagyrészt elveszítette az egyház a proletariátus tömegeit, és azok a marxi szocializmus ’’megváltási” eszméiben bíztak már jobban. A körlevél ennek ellenére mégis fokozatosan hatni kezdett. Gondolatai lassan átmentek az államok törvény- könyveibe, a pártok programjaiba, sőt, kifejezetten keresztényszocialista pártok is alakultak Európa-szerte. E pápai körlevél új, szociális korszakot indított útnak a történelemben, mely mindmáig tart, fejlődése nem zárult le. Mert a 20. században újabb szociális enciklikák is jelentek meg még (XI. Piusz, XXI- II. János, VI. Pál, II. János Pál kiadásában), és ezek tovább tökéletesítettek és az új korigényekhez alkalmazták az evangéliumban és kereszténységben rejlő szociális inspirációkat. Ezek által lassan kezdett szűkülni a szakadék az egyház és munkásosztály között, míg végre a perdöntő tanulságot a kelet-európai szocialista diktatúrák drámai összeomlása hozta meg a világnak, ismét a keresztény alapértékek felé fordítva a figyelmet. ”A megoldást ugyanis — záródott a százéves körlevél is — leginkább a szeretet kiáradásától várhatjuk, annak a keresztény szeretetnek az újraéledésétől, amely az evangélium egész foglalata.” És erre a szellemi kovászra, az egymás iránti nagyobb figyelemre, szolidaritásra bizony most nálunk is nagy szükség volna, hiszen Göncz Árpád svájci beismerése szerint — jelen átalakulásunkban ”a korai kapitalizmus brutális formái is felbukkantak” és sokan súlyos egzisztenciális helyzetbejutottak... íme: a százéves pápai felhívás üzen, és segíteni próbál a mai Magyarországnak, ha hallgatni tudunk rá. Dr. Koncz Lajos HEVES MEGYEI UNKAÜGYI HIVATAL 3301 EGER, KOSSUTH L. 9. ®36/12-256 állásajánlatai: PARK SZÁLLÓ : Eger, Szálloda u. 1-3. Azonnali belépéssel felvesz konyhamészárost, konyhalányt és mosogatót, valamint üzemi étkezdéi szakácsot, vagy szakácsnőt. Jelentkezni lehet a szálloda munkaügyi osztályán, a fenti címen. ESZTERHÁZY KÁROLY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA: Eger, Szabadság tér 2. A II. sz. Gyakorló Iskolájába rajz szakos tanári állást hirdet. A kinevezésre kerülő tanár feladata a rajz tantárgy magasszintű oktatása, szakkör vezetése és a főiskolai hallgatók gyakorló tanításainak irányítása. Érdeklődni a fenti címen a főiskola Személyügyi Hivatalában lehet. A pályázatok beadásának határideje: a megjelenéstől számított két hét. Gazdálkodó szervezetek, intézmények, helyi önkormányzatok figyelem! A Heves Megyei Munkaügyi Központ pályázatot hirdet az 1991. évi IV. törvény 16. paragrafus (3), valamint a 4/1991. (IV.13.) MüM rendelet 3. paragrafusában foglalt feltételeknek megfelelő közhasznú munka szervezésére. A közhasznú munka keretében előnyös feltételekkel végezhetők, olyan — a lakosság, illetve a település általános szükségeleteit kielégítő — tevékenységek, amelyekért a foglalkoztató más szervtől díjazásban nem részesül. A foglalkoztatás költségeinek 70 %-a Foglalkoztatási Alap terhére elszámolható. A pályázatok beküldendők a Heves Megyei Munkaügyi Központhoz (Eger, Kossuth L. u. 9.) 1991. május 31 -ig. Részletesebb felvilágosítás a fenti címen személyesen, vagy telefonon: 36/15-922.
