Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-06 / 80. szám

HÍRLAP, 1991. 6., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Jeffrey Browne Jennifer lefényképezte a halált A hatóságokat megveszteget­ték, hogy a milliókat érő iparvál­lalat örökösnője, a szenvedélyes fényképész, Jennifer Auntman a goai tengerparton a hatásos in­diai kulissszák — a ragyogófehér homokdűnék és a zöld kókusz- pálma-ligetek — előtt a maga szupershowját bemutathassa. Egyébként természetesen tilos volt a cápákat, a tenger gyilkosait fényképezés céljából az öbölbe csalogatni. Karcsú, hófehér motoros jachtjáról, amelyen rajta kívül csak újsütetű férje, Gregory tar­tózkodott, Jennifer hatalmas húsdarabokat hajigáit a tenger­be. Kis idő múltán halk moraj hullámzott át a bámészkodó né­zők tömegén, amikor a tenger mélyéből felbukkantak a falánk cápák. Az emberek a partról csak Jennifer hátát látták, égővörös strandruháját, és maguk elé tud­ták képzelni a jacht fedélzetén kialakult kalandos helyzetet: a merész fiatalasszony a hajó túlsó oldalán két-három méterrel a felbolydult hullámok felett ló­bálja formás lábait. Micsoda könnyelműség! És már be is következett a sze­rencsétlenség — egyik pillanatról a másikra. A vállalkozó kedvű fiatal nő fényképezés közben hirtelen a magasba rántotta a karját, és kétségbeesetten körö­zött vele a levegőben. Jennifer olyan elkeseredetten próbálta visszanyerni az egyensúlyát, hogy csak egyetlenegyszer tört ki belőle egy éles kiáltás, azután, végképp elveszítve egyensúlyát, a korlátról a tengerbe zuhant. Csak jó néhány másodperccel Jennifer kétségbeesett kiáltása után jelent meg a férje a fedélze­ten. A döntő pillanatban a kaj öt­ben tartózkodott. Mindaz, amit a csáklyával még ki tudott halászni a tengerből, Jennifer vörös strandruhájának szétrongyoló- dott maradványa volt. ...A közeli Panadzsijm város­kából való Rabindrah Singh fel­ügyelő nem panaszkodhatott, hogy nem áll rendelkezésére elég tanú. Legkevesebb húsz helybeli lakos és tíz turista egybehangzó­an állította, hogy a fiatalasszonyt a cápák ölték meg. A felügyelő elégedett volt. Nem mondható el azonban ugyanez Harry Foxról, a bom- bay-i angol követség munkatár­sáról. Még a szerencsétlenség napján repülőgéppel Goába ér­kezett, és közölte, hogy az ifjú hölgy, aki életét vesztette, vég­rendeletet hagyott hátra, amely­nek értelmében halála esetén a férje kereken másfél millió font sterlinget örököl. Jennifer Aunt- mannek szándékában állt, hogy végrendeletét a bombay-i követ­ségen érvénytelenítse. — Megvan tehát a tökéletes indíték — mondta Harry Fox. Singh felügyelő a fejét csóvál­ta, és így szólt: — Bizonyítást nyert, hogy a férj nem tartózkodott a fedélze­ten, amikor a felesége szerencsét­lenül járt. Ezt valamennyi tanú megerősíti. Ő maga elmondta, hogy nem bírja a trópusi nap­fényt, sem a hús szagát, ezért lent maradt, és elaludt a hálófülké­ben, Harry Fox vállat vont, és el­ment. Két nap múlva, amikor Rabindrah Singh az esti órákban éppen be akarta zárni a rendőr­ségi irodát, váratlanul megjelent a követségi tisztviselő, vissza- tpszkolta a felügyelőt az irodájá­ba, és egy borítékot dobott az íróasztalra. — Nézze csak meg azt, ami benné van!- mondta. A felügyelő kiirtotta a borí­tékot, és egy fényképet vett ki belőle. — Az imént hívattam elő ezt a képet. Kétségtelenül Jennifer Auntmann gépéből származik, amely vele együtt a tengerbe esett. Egy búvár felhozta számomra. A mit ön most a kezében tart, az a milliomosnő utolsó felvétele. ... Singh felügyelő Gregory Auntman csuklójára kattintottá a bilincset. — Maga megőrült?- kiáltotta éktelen dühvei Gregory. — Nem hinném- felelte Harry Fox a felügyelő helyett.-A brit követség támogatja az indiai ha­tóságok eljárását. — De nekem alibim van!- til­takozott Gregory. — Én odalenn voltam, mikor a feleségem a ten­gerbezuhant. Legalább harmin­cán tanúsíthatják! — Ez most már nem segít ma­gán- jegyezte meg Fox fagyos mosollyal az arcán. — Maga na­gyon jól tudta, mire készül a fe­lesége.- Fox hirtelen Gregory Auntman orra elé tartotta a Jen­nifer utolsó felvételéről készült nagyítást. - Tessék, Mr.Auntman. Magának az volt a peche, hogy a fényképezőgép kifejezetten a gyilkos küzdelmet örökítette meg! — Miféle gyilkos küzdelmet? — Azt az életre-halálra menő gyilkos küzdelmet, őrhelyet két láb és két kar folytatott. Ponto­sabban szólva: két szép női láb — a korláton kívül elkapta Jennifer karcsú bokáját, és addig rángat­ta, míg a felesége a vérszomjas cápák közé zuhant. Gregory Auntman a fénykép­re meredt. Nagyon is jól látszott rajta a két keze, ahogy Jennifer bokájára kulcsolódik. Még a ka­rikagyűrűjét is látni lehetett. Ke­zét hirtelen a szívére szorította, és felsóhajtott. -Nem véletlen volt!- tört ki belőle rekedt han­gon. -A kutya úristenit, maguk nem ismerték ezt az asszonyt! Még a leghajmeresztőbb helyze­tekben is csak a kamerája érde­kelte. Már hajszálon függött az élete, de neki még akkor is el kel­lett kattintania a masináját! (Zahemszky L ászló fordítása) Rendőrkézen a rosztovi rém A Don-menti Rosztovot Oroszország Chicagójának is tartják, pedig külsőleg nem is emlékeztet az amerikai beton- dzsungelre. Igaz, itt nem olyan látványos a bűnözés, nem dör­dülnek fényes nappal lövések, és az akciófilmekből ismert üldözé­si jelenetekre sem igen kerül sor. A délvidékre jellemzően eleven, parkos-ligetes város utcáin reg­geltől késő estig nyüzsög a vi­dám, jól öltözött, gondtalan tö­meg. Ugyanakkor a helyi rend­őrségnek percnyi nyugta sincs. Egyes akcióik országos kitérj e- désűek, de talán egyik sem döb­bentette meg a lakosságot annyi­ra, mint az alábbi. 1982-ben egy szadista módon megcsonkított női holttestre bukkantak. Kezdetben nem is gyanították, hogy az orosz krimi­nalisztika egyik legszömyűbb bűncselekményének nyomaira leltek, hiszen a rosztovi területen évente átlagosan 400 gyilkosság történik. Amikor azonban egy­mást követték az azonos módra .utaló gyilkosságok, és egymás után estek a szadista gyilkos ál­dozatául asszonyok, leányok, fiú- és leánygyermekek, a nyo­mozásba a moszkvai rendőrség is bekapcsolódott. Ötven tapasz­talt nyomozóval megalakították az „Erdősáv” fedőnevű operatív j csoportot, amelyhez a későbbiek j során még ötszáz rendőr csatla- > kozott. A nyomozásban a kato- : nák is segítettek, a pilóták a hely- í szín feltérképzésében segítettek. Hamarosan kirajzolódott a i végzetes háromszög: Rosztov- i Sahti-Zverevo. A megcsonkított holttesteket többnyire a vasutat szegélyező erdősávokban talál­ták. Már-már úgy látszott, hogy bezárul a kör, amikor váratlanul újabb körülmények merültek fel. Az utolsó áldozatokra már nem külterületen, hanem Sahti város központjában és Rosztov egyik belterületi parkjában bukkan­tak. A kör tehát újra kiszélese­dett. Nagyjából összeállt a gyilkos­ról alkotott kép is. Középkorú, magas, erős jó kapcsolatteremtő készséggel megáldott férfi, aki egyaránt ébreszt rokonszenvet gyermekben és felnőttben. Na­gyon óvatos és körültekintő. Né­gyes vércsoportja van. Ezt a spermából és az áldozatok kezé­hez tapadt hajszálakból állapí­tották meg. A nyomozók figyeltek min­den vasútállomást és autóbusz­pályaudvart. Razziáztak a helyi­érdekű vasúton és a távolsági buszjáratokon. Több tízezer fel­vételt készítettek a pályaudvaro­kon az utasokról és a gyerekek társaságában lévő férfiakról. A területi rendőrségen speciálisan erre a célra beszerzett számító­gépbe táplálták az adatokat. Az évek óta tartó, eredménytelen nyomozás a végsőkig kimerítette a nyomozókat, akik már rémál­maikban is a titokzatos gyilkost üldözték, aki közben háborítat­lanul gyilkolt tovább. Az áldoza­tok száma már több tucatnyi volt, amikor a számítógép végre, 1990. november 6-án „kilökte” az adatait. A nyomozók két hé­ten át minden lépését követték, egészen a tettenérés pillanatáig. Éppen kötéllel és késsel közele­dett soron következő áldozatá­hoz. Úton a rendőrség felé egyetlen szó sem esett. A gyilkos nem próbált ellenkezni, nem is tilta­kozott az őrizetbevétel ellen. Csak később kezdett el üvöltözni és fenyegetőzni. Felvetődik a kérdés, miért tar­tott 8 hosszú évig a gyilkos kézre- kerítése? A rendőrség gyengesé­gét bizonyítaná a hosszú, de eredménytelen vadászat? Talán nem figyeltek eléggé oda a rész­letekre, vagy az eset egyedi mi­volta miatt volt ilyen nehéz az ügy felderítése? A magyarázat valóban meg­döbbentő, különösen akkor, ha elmondjuk, hogy a gyilkost egy­szer már őrizetbe vették. 1984- ben akadt fenn a rendőrség háló­ján, de a vércsoport-vizsgálat ki­zárta a gynúsítottak sorából, ugyanis kettes vércsoportot álla­pítottak meg nála. A keresett személy a nyomozati anyag sze­rint a négyes vércsoportba tarto­zik. Ez vezette tévútra a nyomo­zást. Akkor még nem is sejtették, amit 1988-ban észlelt, majd 1990-ben be is bizonyított a kri­minalisztika tudománya: létezik olyan jelenség, amikor az ember vércsoportja változó! Az „Erdősáv” fedőnevű akció tehát végétért. A börtönben vár­ja az ítéletet a hosszú évekig tu­dathasadással élő férfi, akiről sem környezete, sem pedig csa­ládja nem sejtette, mi lakozik a lelkében. Arra a klubvezetőre sem gyanakodott senki sem, aki Nevinomiszk városában az ifjú természetjárók népszerű veze­tője volt, és a klub pincéjében rögzítette videoszalagra az ál­tala felakasztott gyerekek ha­láltusáját. Most ő is váija az íté­letet, hasonlóképpen azokhoz, akik a nagyarányú nyomozás során kerültek a rendőrség há­lójába. Vannak köztük gyilko­sok, szexuáliusan abberáltak. A nagy „fogások” azonban egyáltalán nem jelentik azt, hogy a rosztovi rendőrség szá­mára eljött a nyugalom korsza­ka. A kitüntetett Múzeumvárosnak is nevezik Szuzdalt, az egyik legősibb orosz várost, amely Moszkvától mint­egy 200 kilométernyire északke­letre található. Az első írásos em­lékek 1024-ben említik először. Sokan szabadtéri múzeumként is emlegetik a várost, amely mű­emlékek, tornyok és hagymaku­polák sokaságával fogadja a láto­gatót. A XlI-XIX.századig kö­vethetők nyomon az orosz építé­szet fejlődésének állomásai. A Kamenka folyó bal partján emelkedő vár a különböző korok építészetének sajátos ötvözete. Szuzdalban sok monostor volt a régi időkben. A leghíresebb a XIV. században alapított Mária oltalma (Pokrovszkij) monostor. Rettegett Iván apja, III. Vaszilij ide száműzte meddőséggel vá­dolt első feleségét. Rettegett Iván első felesége szintén itt ra­boskodott. Az utolsó női fogoly I.Péter első felesége, Jevdokija Lopuhova volt. A 60-as években új fejezet kezdődött a város történetében. Más ősi orosz városokhoz hason­lóan Szuzdal is az úgynevezett „Aranygyűrű” útvonal része lett. Ekkor restaurálták a legtöbb műemléket, s a város bekerült a nemzetközi turizmus vérkerin­gésébe. 750 helyes turistacent­rum épült, éttermek, bárok nyíl­tak. Szuzdal minden évszakban szép, de talán télen a leghangula­tosabb. Itt rendezik az Orosz tél ünnepét, amelyre külföldről is sok vendég érkezik. A kulturális örökség nép­szerűsítéséért, a régi építészeti emlékek megőrzéséért, a turiz­mus fejlesztéséért Szuzdal megkapta a Becsületrend ki­tüntetést és az UNESCO „Aranyalma ” díját. Merre járt Erzsébet királyné? Romantikus utak Ausztriában Egész Ausztria egy múzeum, tele kastélyokkal, várakkal és templomokkal. És az egészen ki­csi, eldugott művészi helyek gyakran az ausztriai kultúra leg­szebb drágaságai. Csak éppen megtalálni ezeket nem volt min­dig túl egyszerű. Ez most más­ként van: vörös fonalként húzó­dik több új „kultúrútvonal” or­szágunkon keresztül és köti össze így az egyes műemlékeket. Az autós, kerékpáros vagy más sza­kadatlanul templomokba, Krisz­tus-képekbe vagy büszke kasté­lyokba botlik. A „28 gyöngyszem” mindig is megvolt, néhány már több évszá­zad óta. Most felfűzték őket egy közös szalagra, és így az Auszt­riai Romantikus Utat képezik. Ez Salzburg és Bécs között húzó­dik, keresztülszeli Salzburg, Fel- ső-Ausztria és Alsó-Ausztria tartományát, és bekötő útjaival együtt körülbelül 500 km hosz- szú. Romantikussá természetesen csak a fő közlekedési útvonalak­tól távolabb válik: a romantikus út Salzkammergut egyedülálló vidékén keresztül, Énns és Steyer középkori városába, a Struden- és a Nibelung-vidéken, valamint Wachaun keresztül ve­zet országutakon. 28 válogatott helység nevezheti magát a ro- marttikus út tagjának. És amit kí­nálnak, azt tényleg érdemes megnézni: nyolc kastély, tíz ala­pítvány, kolostor és templom, két vár és négy várrom, két kö­zépkori város, huszonnégy mú­zeum, két romantikus szálloda, két sóbánya, három barlang- rendszer, továbbá vadasparkok, kerekes gőzhajók, fogaskerekű vasutak, hajóállomások, tavak és folyók. A romantikus út mentén számos híres személyiség is hát­rahagyta történelmi nyomait: Wolfgang Amadeus Mozart, I. Ferenc József császár, Erzsébet császárné, Anton Bruckner, Franz Schubert, Walther von der Vogelweide, Oroszlánszívű Ri- chárd és még sokan mások. Az „Osztrák Romantikus Út” saját prospektusa autós térkép­pel, képekkel és rövid leírások­kal mutatja be a 28 helységet. Kapható az idegenforgalmi szer­vezeteknél, városokban, helyi szervezeteknél, tartományi ide­genforgalmi hivataloknál Felső- Ausztriában és Alsó-Ausztriá- ban és természetesen Ausztria 'Üdülőinformjánál (Urlaubsin­formation Österreich). Vagy közvetlenül az ARGE „Österre­ichische Romantikstrasse”-nál, Bahnhofstrasse 6, A-4820 Bad Ischl, tel.: 06132/77 57. A meghirdetett „császárok és királyok útja” tulajdonképpen egy ősrégi közlekedési útvonal. Már anno 803-ban Nagy Károly ezen az útvonalon utazott végig, amely Majna-Frankfurttól Würzburgon, Nümbergben, Passaun és Linzen keresztül, a Nibelung-vidéken és Wachaun át Bécsbe vezet. Később, amikor a Habsburgok székhelye Bécs- ben volt, Frankfurtban koronáz­ták meg őket, és az „örökös biro­dalmi gyűlés” Regensburgban ülésezett, már élénk forgalom uralkodott ezen az előkelő útvo­nalon. . Ma már nem ez a helyzet, a torlódások és kocsisorok nem azoknak valók, akik császárok és királyok lábnyomain sétálgat­nak. Az autóval vagy kerékpár­ral túrázókat, kirándulókat vagy rövid szabadságukat töltőket sokkal inkább arra ösztönzik, hogy ezen a régi, összesen 756 km hosszú közlekedési útvona­lon az élő történelmet éljék még. Kerékpárral az egyes rész-szaka­szok fáradság nélkül megtehe­tők, vasút vagy hajó áll tovább­utazás céljából rendelkezésre. Egy képekkel gazdagon ellá­tott brossára mutatja be az utazás egyes szakaszait térképek és a látnivalókra történő utalások se­gítségével. Kapható a Bécsi Ide­genforgalmi Szervezetnél (Wie­ner Fremdenverkehrsverband). Kinderspitalgasse 5, A-1095 Wi­en, tel.: 43 59 74 vagy 453 16 08 és az Urlaubsinformation Öster- reich-nál, Margaretenstrasse 1, A-1040 Wien, tel.: 58 72 000. A karintiai hagymatomyok nyomain a kulturális érdeklődé­sű vendégeknek lehetőségük van arra, hogy a karintiai felvidékkel egyszer másként találkozzanak. Grosskirchheimtól Afritzig tart a felső-karintiai barokkút. Össze­sen 14 templom és kápolna hívo­gat művészettörténeti tanulmá­nyokra, amelyeket néha csak gyalogszerrel érhetünk el. Karintiának ugyancsak van egy „romantikus útja”, ez egy 80 km hosszú körvonalon Millstat- tól Gmünd, St. Péter im Holz, Spittal an der Drau felé vezet, majd ismét vissza Millstatt felé. Közben olyan romantikus he- lyecskék találhatók, mint a som- merecki vár, Gmünd, Teumia kelta és római ásatásai és Auszt­ria egyik legszebb reneszánsz kastélya, a Porcia-kastély Spit- talban. Közelebbi információ a két úvonalról a Karintiai Felvi­dék Érdekközösségénél. (Inte­ressengemeinschaft Kartner Oberland), c/o Verkehrsamt, A-9544 Feld am See/Afritz, kapható, tel.: 04246/22 73. A szövetség legfiatalabb név­vel ellátott útvonala a Steier kas­télyát. Ezt május elején nyitották meg, és 15 kastélyt kapcsol össze egymással: Kronberget, Stuben- berget, Schielleitent, Herberste- int, valamint Harmannsdiorf, Anger és Edelsbach piacát. Fel­világosítás és prospektus a Stei- ermark-Information-nál kapha­tó, Herrengasse 16, A-8010 Graz, tel.: 0316/83 52 41 0.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents