Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06 / 80. szám
4. SZEMTŐL SZEMBE HÍRLAP, 1991. április 6., szombat Közös érdekünk,hogy a parlamenti demokrácia eredményeket hozzon Beszélgetés Elek István országgyűlési képviselővel Az elmúlt hetekben az érdeklődés homlokterébe került Elek István országgyűlési képviselő. Elemezte és bírálta a Parlament jelenlegi működését, majd nyűt levelével vihart kavart pártján, az MDF-en belül. Csurka Istvánnak címezte ezt a levelet, amely „A kirekesztő nemzetfelfogás káráról” címmel jelent meg, de nem személyes ellenérzésének adott hangot, hanem eltérő nézeteinek. Azóta sok vita lezajlott az MDF parlamenti frakciójában, s más fórumokon is: gondolatai termékenyítőén hatottak. A füzesabonyi választókerület országgyűlési képviselőjét kere- csendi otthonában kerestük fel, hogy választ kérjünk kérdéseinkre. — Az országgyűlési képviselők láthatóan igyekeznek újrafogalmazni szerepüket, mert úgy érzik, hogy eddigi munkájuk nem elég eredményes. Ez érzékelhető a pártok parlamenti frakcióinak átformálódásában, de legutóbb a Fidesz kezdeményezésében, a hatpárti egyeztető tárgyalás javaslatában is ez tükröződik, bár utóbbiról többen úgy tartják, hogy a parlamentarizmusból való kilépést is jelenti. Mi ezekről a véleménye? — Én nem érzem úgy, hogy ez a kezdeményezés a parlamentarizmusból való kilépés lenne, egyetértek vele. Én is hasonlót vetettem fel az MDF-frakció vitáin, hónapokkal ezelőtt. Ebben az átmeneti helyzetben, még egy évvel a választások után is, nagyobb közös felelősségvállalásra van szükség. Ennek a formáit kell megtalálni. Erre jó a Fidesz mostani ötlete, de lehet gondolkozni máson is. Visszatekintve az elmúlt egy évre, úgy gondolom: többre jutottunk volna, ha a parlamenti pártok rájöttek volna, hogy az első időszakban még valóban a rendszerváltás lépéseiről van szó. Az, hogy új politikai pártok képviselői alkotják az Országgyűlést, önmagában még nem jelenti a rendszerváltást. A gazdasági és a politikai életben is olyan törvényeket kellett elfogadni, olyan intézkedésekre kellett sort keríteni, amelyek normális rendben nem egy kormányzati ciklusnak a feladatai. Ezekben a pártok programjuk szerint lényegében közös nevezőn voltak. Az elszámoltatásban, a piacgazdálkodás kialakításában, a többpárti Parlament jogintézményének kiépítésében egyetértettünk. Hamarabb meghozhattuk volna a törvényeket, hogyha tudomásul vesszük: nincs értelme hosszú presztízs- harcot vívni egymással, hogy kinek a nevéhez fűződjön a megteremtésük. — Saját pártján, az MDF-en belül, illetve általában, a parlamenti működéssel kapcsolatban is több politikai kérdést igyekezett megnyilvánulásai-ban tisztázni. Nem sok-e ez egyszerre? — Ezek a kérdések összefüggenek. Nem választható el egymástól, hogy mi a viszonya az MDF-nek az ellenzékkel, a sajtóval, s milyen törvényalkotási stratégiát követ. E kérdésekben van nekem, illetve nekünk vitánk az MDF-en belül azokkal, akik másként gondolkoznak. Apropó volt Csurka István írása, aminek kapcsán megszólaltam a nyilvánosság előtt. Ezek kapcsolódnak egymáshoz az ő gondolkozásában és a miénkben is. — Csurka István szervezett támadásról beszél az ön megnyilatkozásával kapcsolatban is. Miért most és miért így hozta nyilvánosságra véleményét? — Aki ismer engem és ismeri a mi belső vitáinkat, az nagyon jól tudja, hogy nem most pattantak ki a fejemből ezek a gondolatók. Lényegében másfél-két éve rendre szembekerülök Csurka Istvánnal, illetve azzal a gondolkodási iránnyal, amelynek 6 a reprezentánsa. Ebből kevés látszott a nyilvánosság előtt, mert belső körökben zajlottak ezek a viták jó ideig. Az, hogy miért került most nyilvánosság elé, az ezzel a helyzettel magyarázható. Be kellett látnom, hogy nem vezet eredményre az a taktika, amelyet korábban követtem: úgy véltem, belül kell tisztázni bizonyos pontokat, s a nyilvánosság előtt már azzal a programmal kell megjelenni, amit közösen ki tudtunk alakítani. Nagyon kevésre jutottunk, míg belül próbáltuk csupán ezeket a dolgokat rendezni, mert közben Csurka István és mások a közvélemény előtt képviselték a saját igazságaikat. — Az, hogy így döntött, ezek szerint már egy jelentős változás a Magyar Demokrata Fórum és a nyilvánosság kapcsolatában... — Igen, valószínűleg így van. Azóta követték más nyilatkozatok is, amelyek szintén hasonló szellemben fogantak. S általában is követte az MDF önvizsgálata a sajtóval kapcsolatban. Az MDF március 14-i sajtó- tájékoztatóján, amelyen én is részt vettem, Csurka István és Csengey Dénes is megfogalmazta azt az igényt, hogy bizony másként kellene... — Azóta több vélemény napvilágot látott, számos vitára, eszmecserére sor került. Azóta bizonyára tisztázódhatott önben, hogy az, amit szeretne: az MDF megújulása vagy egy másik párt? — Az én célom egy másfajta MDF, különösen, ha arra gondolok, hogy milyen kép alakul ki erről a pártról. Szeretném, ha jobban hasonlítanánk arra az MDF- re, amely elindult a választásokon. Arra is hivatkoztam a Csurka Istvánnal vitatkozó cikkemben, hogy éppen az MDF programjával, szellemiségével áll ellentétben az a gondolkodás, amit az ő írásában láttam. Az MDF- nek a saját történetét kellene végre megértenie és ráébrednie: az elmúlt jó egy évben deformálódott az arculata. Nem egészen azt vallja, amit kellene, ha igazán hű akarna maradni eredeti szellemiségéhez, ahhoz, amivel elindult. Nem állítom, hogy ezt változatlanul lehetne képviselni egy év után, más politikai helyzetben, de annál inkább annak szerves folytatását. Az az érzésem, hogy nem ezt tettük az elmúlt időszakban. Előnytelenül változott a képünk. Hibáink miatt is, nemcsak a sajtó sok méltánytalan támadása vagy az ellenzék rólunk formált véleménye következtében. Hozzájárultunk ahhoz, hogy így jelentünk meg a nyilvánosság előtt. — Ebből világosan következik a kérdés: milyen MDF-et szeretne? — Benne van részletesen abban a programban, amellyel elindultunk a választáson. Türelmes MDF-et szeretnék, amely ellenfeleivel és barátaival kapcsolatban egyaránt méltányosságra törekszik. A Parlamentben szakszerű, tárgyilagos vitapartnerként szerepel. Nem azt firtatja, hogy az ellenfél politikai álláspontjai mögött milyen hátsó szándékok vannak, hanem azt vizsgálja, mi az igazságtartalma, mit lehet hasznosítani azokból. A kormánykoalíciónak — ahogy említettem korábban — olyan stratégiát kellett volna követnie, amely jobban bevonja az ellenzéki pártok szakértelmét és energiáját az előttünk álló feladatok megoldásába. Ez hasznosabb magatartás, mint ellenfelet formálni azokból, akik nem voltak azok, vagy legalábbis bizonytalankodtak a szerepükben. A legrosszabb taktika, ha ráadásul még egymás mellé szorítjuk őket. Hogy megint Csurka István cikkére hivatkozzam: abból, hogy az MSZP és az SZDSZ is keményen bírálja a kormányt, arra következtetett, hogy ezek a pártok szövetségesei egymásnak. A mi valódi érdekünk az lenne, hogy a különbséget hangsúlyozzuk közöttük, és elválasztani próbáljuk őket, még ha közelednének is egymáshoz. Az sem volt jó, hogy általában ostoroztuk a sajtót. így azokkal is szembekerültünk, akik csupán bizonytalankodtak, vagy objektív tájékoztatásra törekedtek ugyan, de — mondjuk — nem feleltek meg a szakmai normáknak. — Az emberek nemcsak az MDF-fel kapcsolatban éreznek csalódást, de mintha elfordultak volna általában véve is a politikától. Miben látja ennek az okát az eddig elmondottakon túl? — A kritikámat szükségképpen a Magyar Demokrata Fórumnak címzem, hiszen a saját házunk előtt kell söpörnünk, mielőtt másokról beszélnénk. Az elvárásokhoz képest valóban kisebb az eredmény. Ez — szerintem — közös produktumunk, ebben benne van az SZDSZ-nek a rossz taktikája, s benne van a többi parlamenti párté is. Az a szerepzavar, amivel mindenki küzdött, ellenzéki és kormányerők egyaránt. Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy ő legyen a kezdeményezője a változásnak, a közös felelősségvállalásnak. Ezért örülök a Fidesz mostani felhívásának. Korábban más körből is érkeztek hasonló javaslatok. Itt is, ott is erősödik ez az igény, valamennyien rákényszerülünk arra, hogy változtassunk az eddigi politikán. Közös érdekünk, hogy a parlamenti demokrácia eredményeket hozzon, mert a magyar társadalom ezeken méri le az új rendszer hatékonyságát. — Egy év telt el a szabad választások és az Országgyűlés megalakulása óta. Törvényszerű volt-e, hogy kialakultak ezek a torzulások, vagy személyes mulasztásokon múlott a viszonylagos sikertelenség? — Nehéz erről beszélni, mert ha azt mondom: világosan látom, hol történtek hibák, azt felelik rá, hogy miért nem mondtam akkor. Az igazság az, hogy visszatekintve határolhatók ezek pontosan körül. Természetesen vannak olyan hibái a kormánynak és az ellenzéki pártoknak, amelyek nehezen változtatható- ak. Ezek összefüggenek azzal, hogy nem volt elég idő a pártoso- dásra, szakértői háttér megszervezésére, alapos programok kidolgozására, politikai gyakorlat megszerzésére. Van azonban egy kérdéskör, ahol viszont köny- nyebben lehet változtatni, s ez az egymáshoz való viszony. Annak a belátása, hogy mindnyájan legitimek vagyunk a választás révén, nincs jogunk ezt kétségbe vonni, s közös a felelősségünk. Eredmények szükségesek, különben nem a kormány, az SZDSZ vagy más fog lejáratódni, hanem maga a parlamenti demokrácia mutatkozik haszontalannak, s látszik a régi rendszer eredményesebbnek. Ez arra kell, hogy vezessen mindenkit, hogy belássa, másképpen kell csinálni. Jó néhány példát lehet felhozni fölösleges, ideológiai jellegű vitákra, a Parlament egyéves életéből. Ezek még nagyobb ellenszenvet alakítottak ki a pártok között, s ez megmerevítette a pozíciókat, s szakkérdésekben is nehezebb volt megtalálni a közös hangot. Ez az alapprobléma. — Okfejtését hallgatva, még inkább törvényszerűnek érzem megszólalását, hiszen másként ítéli meg politológusként ezeket a feladatokat, mint képviselőtársai... — Én a ’80-as években kulturális és irodalmi vitákban szerepeltem, s ott a politikai szak- szerűség igényét képviseltem. Most olykor, mintha politikai technokraták között valamiféle értelmiségi szerepet kellene vállalnom. Egyszerre próbálom kívülről nézni, elemzőként saját tevékenységemet, politikai működésünket, másrészt részese is vagyok a folyamatnak. — Az MDF-frakcióban lezajlott választások során éppen vitapartnere, Csurka István került be a vezetésbe. Volt már ideje arra, hogy felmérje, mit ért el fellépéseivel, a hatás szolgálja-e céljait? — Nem szabad ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Elmondtam a frakcióülésen is, a kiscsoportban lezajlott vitákat összegezve, hogy nem érett arra a helyzet, hogy az áramlatoknak, az irányzatoknak a képviselete megjelenjen a frakció vezetésében. Új struktúrát akkor érdemes kialakítani, ha ezek a folyamatok elérték azt a kristályosodási pontot, ahol ez természetes. Most még nem tartunk ott, nem gondolkozhatunk radikális fordulatokban, mert az élet nem ilyen. Hosszabb, szerves átalakulásról van szó, amely megy előre azóta, hogy én először megszólaltam. Nagyon elégedett vagyok azzal, ami történt, nagyon sokan nyíltan, egyértelműbben beszélnek. Azok is, akik hozzám közel állnak, de azok is, akik velem szemben. Ha mindenki világosabban képviseli a saját igazságát, szerves egység csak így jöhet létre. Az alaktalanság nem vezet sehova. — Hogyan értékeli, fellépésével megelőzte vagy megerősítette a politikai feszültségeket? . — A kérdés valójában az volt, hogy sikerül-e kialakítani az említett egységet, kialakulhat-e egyeztetések révén a közösen képviselhető politikánk, vagy jönnek az egyéni válaszok. Esetleg a függetlenek padsorába való átülés, a szellemi és a fizikai ösz- szeomlás. Ha a képviselők azt érzik, hogy nincs módjuk beleszólni a dolgokba, nincs értelme a politizálásnak, ezek következhettek volna. Azt gondolom, hogy az én megnyilatkozásaim és mások föllépései pozitív válaszok a belső válságra. — Ez annál nyilvánvalóbbnak látszik, mivel maguk az SZDSZ vezetői is többször nyilatkozták, hogy lehetséges ilyen módon a kormánytöbbség fel- morzsolódása a Parlamentben. — Igen, kívülről is lehetett látni ezeket a válságjeleket. Az SZDSZ szempontjából ez egy természetes gondolat volt. Éppen a mi fellépésünk bizonyítja azt, hogy más típusú megoldás következik. Annak ellenére, hogy többek fejében ez a két dolog összeállt, és úgy magyarázták, hogy a mi akciónk a frakción belül külső sugalmazásra történt, a Kis János-i elgondolás végrehajtása. Pedig valójában az ellenkezőjéről van szó. — Tehát megkezdődött egyfajta megújulás. De elkülönül a parlamenti frakció, a politikai mozgalom és a kormányzati munka. Hogyan alakulhat át az MDF szellemisége? — Formálisan ezek elkülönült központok, de nem különülnek el politikai és szellemi irányzatok szempontjából. A mozgalomban is megvan az a két vitatkozó fél, mint a frakcióban, s a kormányzati körökben is. Éz a mostani fellépésünk megerősíti Antall Józsefnek azt a törekvését, hogy centrumpozícióban jelenjen meg. Az elmúlt egy évben ugyanis eltűnt az egyik oldal, az ellensúly. A nyilvánosság előtt legalábbis úgy tűnt. Többen úgy is fogalmaztak, hogy az MDF jobbra tolódott. Azzal, hogy mi megjelentünk, s kívül is képviseljük, amit eddig belső vitafórumokon, újra eredeti szerepébe kerülhet az Antall József-i centrum. — Az viszont ellentmondásosnak látszik — mint ön is megfogalmazta —, hogy egyértelműen értelmiségi politikusként jelent meg. Az az irányzat, ami ellen föllépett, jóval közérthetőbb, egyszerűbb, népszerűbb. Nem meddő-e a vita a válsághelyzet felkorbácsolta indulatok között? — Ennek kétségtelenül vannak jelei. Ezt azzal magyarázom, hogy keveset beszéltünk még. Sokkal kézzelfoghatóbban kell ezeket a gondolatokat megfogalmazni, s akkor nem reménytelen, hogy a mozgalomban, s a szélesebb nyilvánosságban is megértsék, s elfogadják. Nagyon őszintén gondolom, hogy az MDF tagságának a többsége is ezeket az elképzeléseket kívánta támogatni. Csak nem volt alkalma arra az elmúlt egy évben, hogy szembesüljön azzal, mivé formálódott át az MDF. Nagyon kevés tér és alkalom volt arra, hogy ezek a belső elemző, tisztázó viták kialakuljanak. Ha kapunk időt és alkalmat, van arra remény, hogy megértsék azt, amit mi képviselünk. — Ezek szerint búik abban, hogy az elemzőbb megközelítési mód is cselekvési programmá alakítható, nemcsak az erőszakosabb, keményebb fellépés? — Az emberek fogékonyabbak az egyszerűbb igazságokra, a fehér és fekete megfogalmazásokra. Éppen ezért óriási a felelőssége egy párt vezetőinek, hogy milyen gondolati, elemzési mintákat adnak. A politikai szocializáció alakítja a gondolkodást. Most tanulják sokan a fogalmakat, keresik a szellemi fogódzókat, a politikai technikákat. Ha ezzel nem vagyunk tisztában, akkor hibák sorozatát követhetjük el. Ezért fáj az, hogy véleményem szerint Csurka István sem tudja, hogy milyen konzekvenciái vannak az ő politikai nyilatkozatainak. A vitacikkemben is arra próbáltam ráébreszteni, hogy amihez ő eljut, az ellentétes azzal, amit az MDF képviselni szeretne, amire ő is felesküdött valamikor. Lehet, hogy ez naiv, felvilágosítói szándéknak látszik, de én csak ezt tartom célravezetőnek. — Véleménye szerint a frakcióban lezajlott viták, a megtisz- tulási folyamat s a Fidesz kezdeményezése hozhat-e áttörést a Parlamentben, meggyorsíthatja-e a törvényalkotói munkát? — Azért is vagyok bizakodó, mert mindenki érzi a válság- helyzet kihívásait, amelyben a Fidesz javaslata született. Változás lesz mindenképpen a törvényhozási menetrendben, s hogy hogyan tárgyaljuk a javaslatokat. Ha az új rend eredményeket fog hozni, akkor ezek hitelesítik azt a magatartást, amelyet mi képviselünk, s amelyben sokan kételkedtek. — Köszönjük a beszélgetést! Gábor László A rák gyógyításának esélye: a korai felismerés A Heves Megyei Hírlapban már többször szó esett a népbetegséggé váló rosszindulatú daganatos megbetegedésekről. Ezen belül felhívtuk a figyelmet azokra az eljárásokra, amelyek a korai felismerést teszik lehetővé. Több ilyet is kezdeményezett a megyei onkológiai hálózat az országos szakmai kollégium és intézet irányelvei alapján. Nemrégiben egy új rákszűrő-vizsgálati eljárást, az úgynevezett FECAT- WIN-tesztet vezették be. Erről dr. Kovács Lajos megyei onkológus főorvos számolt be lapunknak. — Miért szorgalmazzák ezeket a szűrővizsgálatokat, mit érnek el velük? — Köztudott, hogy a daganatok kialakulásának kiváltó okára vonatkozó ismereteink hiányosak. Annyit tudunk, hogy szerepük van a környezeti és életmódi ártalmaknak, s a családi-genetikai tényezőknek. Ahogy az is ismeretes, hogy a daganatok hosz- szú évek alatt alakulnak ki. Bármennyire is pusztító kórról van szó, ezek alapján már tehetünk ellene valamit. Célunk az ártó tényezők kiiktatása, a káros szokások visszaszorítása, valamint a mind szélesebb körű szűrővizsgálatok szervezése, illetve végzése. Ez utóbbi során a magukat még betegnek nem érzők közül is kiszűrhetjük a rákot megelőző állapotban vagy a rosszindulatú betegség korai szakaszában szenvedőket. Ilyenkor még — megfelelő szakellátás esetén — közel százszázalékig gyógyítha- tóak. Az első összefogott rákszűEgy m| vizsgálati tesztről rés a női nemi szervi rákok szűrő- vizsgálata volt. Ez nem volt eredménytelen, mert a nőgyógyászati daganatok halálozási százaléka visszaesett. Napjainkban azonban újabb rém fenyeget. A statisztikák szerint növekszik a gyomor-bél rendszeri rosszindulatú daganatos megbetegedések száma. — Tehát ezért vált szükségessé ez az új vizsgálati módszer. Ennél a rákfajtánál milyen esélyeket ad a korai felismerés? — Először is emlékeztetnem kell arra, hogy ma már rosszindulatú daganatos megbetegedések okozzák minden ötödik ember halálát. E szomorú statisztikából komoly hányaddal részesülnek az emésztőszervi rákok. Ezért kellett tehát a korai felismerés onkológiai szemléletét erre a betegségre is kiterjeszteni. Meg kellett keresni a szűrővizsgálatok végzésére alkalmas módszert. Erre azért is lehetőség van, mert a megelőző állapot és a teljes kifejlet között 5-10 év is eltelhet. Ilyenkor a tényleges gyógyulás 85-90 százalékos lehet, ellentétben az elhanyagolt esetekkel, amelyeknek a túlélési esélye 5-10 százalékos. — Milyen figyelmeztető jele van a szervezetben megindult kóros változásoknak? — Az elemzés azt a felismerést eredményezte, hogy figyelmeztető jel ezeknél a daganatoknál az ürített széklet — ilyenkor még mikroszkopikus méretű — vérrel szennyezettsége. Tehát a korai felismerésre a FECATWIN székletvizsgálati teszt az a lehetőség, amely tömeges szűrővizsgálatok végzésére alkalmas. Ez voltaképpen háromlépcsős vizsgálati módszer. Az önkéntesen vizsgálatra jelentkező székletminta gyűjtésére rendszeresített, tájékoztatóval ellátott tesztcsomagot kap. A minták gyűjtését megelőző két napon, s annak idején kerülni kell bizonyos gyógyszerek s ételféleségek fogyasztását. Ezután három egymás utáni székletből történik a mintavétel. Ha az alapvizsgálat pozitív, kórházi laboratóriumba kerül a vizsgálati anyag. Az ily módon betegségre gyanús egyéneknél kezdjük meg a vérzés helyét és a betegség jellegét felderítő kórházi kivizsgálást. S ha ez rákelőző állapotot vagy daganat jelenlétét mutatja (számos, vérzést okozó egyéb elváltozás is kiderülhet), akkor a rendelkezésre álló korszerű daganatellenes gyógykezelésben részesül a beteg. — Természetesen egy szűrési módszer akkor tölti be szerepét, ha sikerül széles körben kiterjeszteni. Ezért a szűrővizsgálat első fázisának végzését a tüdőszűrő hálózatra bíztuk, számítva a laboratóriumi dolgozók és az onkológiai hálózat aktív együttműködésére. A siker személy szerint az állampolgárokon múlik: számítunk a lakosság részvételére, saját érdekében. Kétjük Heves megye 40 év feletti, a legnagyobb rizikójú korosztályba tartozó lakosait, hogy keressék.fel a megye tüdőgondozó intézeteit, ahol minden tájékoztatást megadnak, illetve átvehetők a szűrési teszt- csomagók.
