Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-05 / 79. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. április 5., péntek Moszkvában nevét a híres egyetem jelzi. Azé az intéz­ményé, amelynek létrehozásáért hosszú éveken át harcolt Mihail Vasziljevics Lomonoszov. Univerzális ember volt, nyelvész, nyelvújító, vegyész, fizikus, gyárvezető. Az idén emlékezik meg a haladó világ születésének 180. évfordulójáról. Annyi területen al­kotott, hogy sokszor nem is hitték, hogy egyazon em­berről van szó. Kár, hogy a korszakalkotó elképzelé­seiből — főleg a tudomány rovására — keveset tudott megvalósítani. Sok mindent ugyanis ma is kéziratok, vázlatok, töredékek őriznek munkásságából. Befejezetlen maradt... Lomonoszov kémiai és fizikai kutatásainak jelentős része befe­jezetlen maradt. Sok műve fe­ledésbe ment vagy elkallódott. Lebegyev, a XIX. és XX. század mezsgyéjén működő híres orosz kísérleti fizikus, akinek a fény­nyomással kapcsolatos munkás­sága még életében világhírre tett szert, ezt írta Lomonoszovról: „Művei magukon hordják azok­nak a lehetetlen körülmények­nek a bélyegét, melyek között létrejöttek. Kidolgozásuk a leg­több esetben éppen hogy csak meg van kezdve, és a kutatás leg­érdekesebb pontján szakad meg. Látnivaló, hogy nem a feladatból vagy saját erejéből való kiábrán­dulása okozta a törést, hanem külső, ismeretlen okok...” Lomonoszov befejezett mű­veinek jelentékeny része nem­csak a nyugat-európai, hanem az orosz tudósok következő nemze­dékei előtt is ismeretlen maradt. Mensutkin három évtizednél to­vább gyűjtögette Lomonoszov természettudományos munkáit, míg kiadta őket legutolsó, a nagy tudós emlékének szentelt művé­ben: M. V. Lomonoszov fizikai és kémiai műveiben címmel. Lefordította orosz nyelvre a nagy tudós latin nyelven írt ta­nulmányait. Lomonoszov né­hány művét a külföldi tudósok csak jóval később ismerhették meg, amikor a német Ostwalds Klassiker der Naturwissens­chaft című sorozatban megje­lentek. Gondolatok a geológiáról A nagy tudós geológiai gondolataival is megelőzte korát. Nyilvánvaló, ő volt az első, aki az érclelőhelyekről szóló tanában kifejtette a telérek keletkezésével és életkorával kapcsolatos korszerű nézeteket. Azt tartotta, hogy a telérek különböző ko­rokban keletkeztek a földkéregben. Azt is kimutatta, hogy az ál­tala különböző korokba sorolt teléreket különböző fajta ásvá­nyok töltik meg. Ebből vonta le a következtetést ezek idejére vo­natkozóan. Már 1759-ben azt írta, hogy a Földön valamennyi érc az említett telérekből jött létre. így tehát az összes érc külön­böző időkben keletkezett. Ez a felfogás nagy jelentőségű volt nemcsak az ásványtan, hanem az egész természettudomány tör­ténetében. A földművelés átformálásának nagy programja Udvari intrikák miatt fél évre börtönbe zárták Sok tervhez kevés időt szabott neki a sors Az északi Jeges-tenger partján, Mihanyiuszkájában, 1711. novem­ber 19-én született Mihail Vasziljevics Lomonoszov, a sokoldalú ember, aki egész életét az alkotásnak, a tudománynak szánta. Az említett hely ma is messze van, nem csupán a térkép szerint, hanem egyébként is. Ám a „világ végének számított település”-rő1 hamar elkerült az ifjú Lomonoszov. Pontosabban úgy, hogy 19 évesen megszökött hazulról. Moszkvába ment, ahol beiratkozott az iskolá­ba. Később ezekről az évekről az alábbiakat írta: „Kimondhatatlan szegénységben éltem, nem költhettem többet, mint napi fél kope­ket kenyérre, de a tudományt mégsem hagytam el.” Jó tanuló volt, így ösztöndíjakkal egyre feljebb került, mígnem Pétervárra jutott, a csillogó új fővárosba, majd nyugat-európai tanulmányútra, aztán a cári akadémiára, amelynek titkára lett. Nyelvész volt és nyelvújító. Költeményeit számon tartja az irodalomtörténet, festményeit múzeumok őrzik. Értekezést írt többek között az orosz nép sza­porodásáról, az ország földrajzá­ról, a csillagászatról, a meteoro­lógiáról. Ezek mellett mozaikké­pet rakott ki színes üvegből. Épí­tett és vezetett egy gyárat is, ahol színes üveget készítettek. Lomo­noszov arról is nevezetes volt, hogy kémiai, fizikai kísérleteket végzett. Harcolt az orosz akadé­mia orosz jellegéért, és fáradha­tatlanul küzdött azért, hogy or­szágában egyetemet állítsanak fel. Eredményes volt a küzdel­me, hiszen 1755-ben megalakult a moszkvai egyetem, amely ma is az ő nevét viseli. Dolgozott a cári udvarban, és az intrikákra rá is fizetett, hiszen fél évre börtönbe zárták. Annyi területen alkotott, hogy egy tudománytörténeti könyv — méltatva a tudós érdemeit — megjegyezte, hogy nem tévesz­tendő össze a hasonnevű költő­vel. Pedig azonos volt! Bár rend­kívül sokoldalú volt, ám a rend­kívüli szellemi megterhelést nem győzte. Korszakalkotó tudomá­nyos elképzelései közül sajnos a tudomány kárára keveset tudott megvalósítani. Ezek zömében kéziratokban, töredékekben, vázlatokban maradtak fenn. Lo­monoszov rájött a tömegmeg­maradás elvére, de kísérletileg nem bizonyította, hanem csupán egy magánlevélben írta le. Arra is rájött, hogy Robert Boyle égési kísérlete helytelen: a zárt térben elégő test súlya nem növekszik. A francia Lavoisier ebből új ké­miát készített, Lomonoszov csak futólag említette, mint olyan megfigyelést, amellyel érdemes lenne foglalkozni. A sok tervhez sajnos kevés időt szabott neki a sors, miután a túlfeszített munka felőrölte. Mindössze 54 éves volt, amikor 1765-ben elhunyt. Emléke azonban ma is él, és munkásságát szívesen idézi az utókor. (mentusz) Lomonoszov az ipar tovább­fejlesztésére több gazdasági in­tézkedés tervét vetette fel. Ugyanakkor kidolgozta a föld­művelés átformálásának nagy programját. Ez utóbbit a Véle­mények a paraszti háztartás álla­mi kollégiumának létesítéséről című művében fejtette ki. Ennek lett volna kötelessége, hogy gon­doskodjon a földművelés fejlesz­téséről, a mezőgazdaság techni­kai fellendítéséről, az ésszerű er­dőgazdálkodásról, utak építésé­ről, csatornák ásásáról, a házi­ipar elterjesztéséről. A kollégi­um fő feladata: a kivitelre szánt árumennyiség felkutatása. En­nek érdekében tanulmányoznia kell a nyugat-európai mezőgaz­dasági irodalmat, és ki kell vizs­gálnia, hogy ezt mennyire lehet alkalmazni az orosz földművelés fejlesztésében. A kollégium szer­vezzen levelező tagokat a neme­sek és az uradalmak vezetői kö­réből, és rendelkezzék kísérleti telepekkel is, „ahol különböző helyek lennének, hegyes és sík, mocsaras és agyagos es füves föl­dek.” Kevés magyar tudós ismerte Miután német professzorok­tól tanult a legtöbbet Lomono­szov, így főként ezen a nyelven, illetve latinul írta cikkeit. A ma­gyar tudományra is komoly ha­tással lehettek volna művei, de azokat akkoribem nemigen is­merték. Egy-két magyar tudós volt mindössze, aki egykoron fel­használta néhány írását. Közöt­tük említhetjük a Veszprém me­gyéből származó nyelvészt, Kal­már Györgyöt, aki valószínű, 1756-ban találkozott vele Oroszországban. Erről így tudó­sított az egyik szentpétervári na­pilap 1756. augusztus 25-i szá­mában: „A magyar nemzetiségű Kalmár György diák tengeren­túlra kíván utazni, ezért az, kinek dolga van vele, megkeresheti a nemesi akadémián Kirill szerze­tesnél.” Kalmár a nyelvrokonság kér­déskörével foglalkozott — erről írt műve 1770-ben jelent meg Pozsonyban —, és nyilván ezért érdekelték Lomonoszov erről vallott tételei. A jeles pétervári gondolkodó egy helyütt ezt írta: „az erős magyar föld, habár az it­teni csúd területekről nagy szláv államokkal... van elválasztva, mégsem kételkedhetünk lakói­nak és a csúdoknak egy tőről ere- désében.” Lomonoszov megálla­pításához az alapot valószínűleg E. Fischer 1756 táján összeállí­tott, és az uráli nyelveket tárgya­ló etimológiai szótára adta. Emellett a pétervári akadémiai tagságot is elnyert A. Schlözerrel való beszélgetései. Pray György az 1774-es művéhez már fel­használta Lomonoszov említett feltételezését. Kalmár György viszont tagad­ta a lomonoszovi elméletet, mi­után a magyar nyelv keleti erede­téről, héberre hasonlító voltáról szerette volna meggyőzni kortár­sait. Az utóbbiról írt Kalmár-kö­tet 1760-ban jelent meg Géni­ben, amelynek nyomtatott aján­lásában többek között Lomono­szov neve is szerepel. A neki kül­dött genfi kötetben az alábbi kal­mári bejegyzés olvasható: „Amíg nem jelenik meg a híres pétervári akadémiának felaján­lott teljes kritikus nyelvtani rend­szer, ennek igen rövidített kivo­natát ajánlja fel az igen kiváló Lomonoszov Mihály tanácsos úrnak a szerző. Varsó, 1761. au­gusztus 6.” Lomonoszov néhány más írását magyar kortársai közül valószínű­leg jól ismerte Bél Mátyás, Born Ignác, Scopoli János és Segner Já­nos András. 1791. április 10-én kérte a pétervári akadémiát Marti­novics Ignác lembergi professzor, hogy vegyék fel tagjai sorába. A kérést április 28-án elutasították. Lomonoszov akkor már nem élt. A mozikban láthatják Fél lábbal a paradicsomban Webster (Bud Spencer) taxis vállalkozó. Cége léte veszélyben van, mert fogytán a pénze. Nem is sejti, hogy a zsebében lapuló lottószelvény 150 millió dollárt ér. Ez a legnagyobb pénz, amit valaha is nyertek lottón... Ekkor a paradicsomból egy angyal, a pokolból pedig egy ördög érke­zik a Földre, hogy hősünket a jó­ra ösztönözze, illetve a bűnre csábítsa. Webster azonban túljár az ördög eszén, ezért egy nagy lé­pést tesz a paradicsom felé... Az olasz filmvígjátékot az egri Uránia nézői tekinthetik meg. A természet lágy ólén Három barátnő története az amerikai filmvígjáték. Az új is­kolaév megkezdése előtt kirán­dulni mennek, s elhatározzák; kipróbálják a „vad életet”... A vadság számukra a szexuális sza­badosságot jelenti. Eve a medvé­nek öltözött fiút kedveli meg, Linnie is alaposan kiszórakozza magát, mielőtt örök hűséget fo­gadna vőlegényének. Marska a heavy metal-rajongó Johnny személyében talál magának part­nert a természet lágy ölén... A filmet az egri Uránia mutatja be. Oltalmazó ég Világsztárok, nagyszerű ren­dező, kiváló regényfeldolgozás = Oltalmazó ég. 1947-ben kez­dődik a cselekmény. Egy ameri­kai házaspár belefáradt a New York-i civilizációba. A kiutat számukra csakis a menekülés az ismeretlenbe, a kalandokba — hozhatja meg. Észak-Afrikába utaznak, de már az első napjaik is lidércnyomásszerűek... Programbörze Kiállítások, tárlatok A Vitkovics-házban megtekinthető a költő, Vitko- vics Mihály és Kálnoky László emlékszobája. Ugyanitt váija a látogatókat az Első Magyar Lát­ványtár vásárlással egybekötött kiállítása, minden­nap délelőtt 10-től délután 4 óráig. Április 10-ig a Megyei Művelődési Központ kisgalériájában látha­tók Josef Benes osztrák fotóművész alkotásai. A tárlatot reggel 9 órától este 8 óráig kereshetik fel. Az MMK második emeleti előterében Koszticsák Szilárd fotóival mutatkozik be. Az egri Gyermek- Szabadidőközpontban rendezett bemutatón Pap Gábor művészettörténész összeállításában a koro­nák történetét nézhetik meg. Gyöngyösön a Helyőrségi Művelődési Otthonban április 12-ig ke­reshetik fel a népi díszítőművész szakkör anyagát. Ugyancsak a Mátra fővárosában, a 4. Számú Álta­lános Iskola Kápolnagalériájában Tuba József dísz­kovács munkái, míg a Richter Gyógyszertárban áp­rilis 10-ig Selmeczi István grafikái várják a művé­szet barátait. Szórakoztató, ismeretterjesztő rendezvények A Megyei Művelődési Központban ma este 6.30-kor a Heves Megyei Fotóklubban dr. Szeme- nyei Klára útibeszámolójában — diaképek segítsé­gével — az Ararát hegycsúcshoz kalauzolja a részt­vevőket. Szintén itt vasárnap, délelőtt 10 órakor szakmai divatszimpóziumot rendeznek. Az Egri Ifjúsági Házban szombaton délután 3 órától „Ki játszik ilyet...” címmel hagyományőrző gyermek­foglalkozás csalogatja a kicsiket a Játékmúzeumba. Az egri Gyermek-Szabadidőközpontban ma dél­előtt 10 óratói 12-ig számítógépes játékok, délután 2-től Lutra-klub, 3-tól pedig videomozi várja a kis­diákokat. Gyöngyösön, a Mátra Művelődési Központban ma 17 órától kezdődik a Gyógyító te­rápiák című előadás. A programban az akupunktú­ráról, az akupresszúrárol és a gyógyító ásványokról tudhatunk meg többet Sorbán Andrástól. Még egy érdekesnek ígérkező rendezvény ehelyütt: ma este 7-től. A „Singverein” (Cuttenreuth — Németor­szág) és a helyi pedagóguskórus közös koncertjét hallhatják a muzsika rajongói. Arcok, játékok — játékosságok Josef Benes osztrák művész fotói láthatók ezekben a hetek­ben a Megyei Művelődési Köz­pont kiállítótermében. A tárlat anyagát, annak lelki­ségét nem nehez befogadnunk, mert a rendezés szándéka szerint rögtön ránk köszönnek a gyerek­arcok, azok a kinyílt és romlatlan tekintetek, amelyek a játék örö­méről számolnak be az érdeklő­dőknek. A kedves és romlatlan önfeledtség mosolyog ránk, ami­kor „csak úgy”, egymás közt űzik az apróságok a tovatűnő perce­ket, és akkor is, ha a szervezett időtöltés, netán a verseny pilla­nata, annak izgalma teszi bajossá a látványt. Fehér és fekete hőseit mintha rejtett géppel kapná len­csevégre a művész, kilesi azt a mozzanatot, amikor az arc már nem nyitható tágabbra, gyó- nóbbra, mert a lelkesedés, a játék mámora a csúcson van, vagy a csúcsra érkezőben. A felnőttben is igyekszik ész­revenni J. Benes a gyermeki vo­násokat. A pópa szakálla köríti az arcot és azt a derűt, amelyet nem maszkként hord, de egy szemlélet állandó fokmérője­ként. S ha a művész — vagy a ren­dezés — éppen efölé a karakter­fej fölé rakja, rakatja a bohóc ki- kent-kifent, elrajzolt, de min­denképpen szomorúan beszédes arcát, azzal nem bántó kritikát szerkeszt a szent ember fölé- mellé, csupán azt érzékelteti, mennyire más a lényege a vállalt képmutatásnak, mint annak az embernek a lelke, lelkisége, akit a hit ruház fel időfeletti tartal­makkal is. Apácák is megfordulnak a fel- vevogép előtt, nem mint áldoza­tos riportalanyok vagy ájtatos imádkozok, hanem teljesen vé­letlenül: egyikük éppen élvezet­tel fogyasztja tölcséres fagylalt­ját. Amit nyilván utcán át vásá­rolt. (Nekünk ma még inkább kuriózum az a kép, szokatlan a látvány.) Az öregséget is megérinti egy pillanatképpel az osztrák: a pá­don ülő venség és kutyája azt a nyugalmat arasztja, amely egyébként minden felvételről ki­árad ránk. Állatképei is mintha szemér­mes mesékből integetnének fe­lénk. Állnak ezek a hosszú nyakú szárnyasok az időben, és nem is ígérik, hogy el tudnának előlünk repülni. Mint ahogyan az a ma­gány is egyik jellegzetessége en­nek a latásnak, látásmódnak, ahogyan a tájat a riporter feldol­gozza a néző számára. Havas dombok, hegyek, fák, a téli nyu­galom, a hókristályok csillogását terítik elibénk. A templomok, tornyok, a szent helyek fehérsé­gében megbúvó szemlélet ismer­teti azt a nagyvonalúságot, hogy a képek gazdája nemcsak Kó- zép-Éurópában van jelen azok­kal a nekünk is ismerős ház- és kapurészletekkel, utcai tájjal, ahol a szecessziós részletek akár a monarchiát is idéznék, hanem lerándul délre is, ahol az ortodox f örög kereszténység számunkra issé távoli formavilágát kutatja meg. Mint aki galambdúcban ke­resgél, téma és friss élmény után. Ha meg a kövek és a forró szí­nű homok világát, vagy a vízpar­tot „prezentálja” látogatóinak, ott inkább magányos alakot sze­repeltet, felöltözve vagy „akt­ban”, mert a magány és a szépség ebben a művészetben mintha kéz a kézben járnának. Talán azért is olyan hatásos mindez, mert a fényképezőgép kezelése közben eszébe se jut szorgos gazdájának, hogy most, ezzel a megörökített pillanattal tudatosan művészetet csinál. Ez a természetesség és a természethez való ragaszkodás — hűségnek is mondják — megóvja J. Benes osztrák illetőségű ál­lampolgárt, hogy mást adjon, mint amire ő élményei és készte­tései alapján „fel van jogosítva. ” Tavaszi vártúra A gyöngyösi sportegylet természetjáró szakosztálya tavaszi vártúrát szervez szombatra, a Mátrába. A 16 kilométeres táv állomásai: Kékestető — Saskő — Éelső-Tarjánka — Oroszlánvár — Várbükk — Parád- fürdő. Az érdeklődőket Nagy László és Sőregi Zsoltvá íja Gyöngyösön az autóbusz-állomáson, reggel há­romnegyed nyolckor. A Vörös Meteor SE természetjáró szakosztálya vasárnap „Hevesi túrák” jelvényszerző versenyét ren­dezi a Bükkalján. Jakab Lajos kalauzolásával a résztvevők a 14 kilométeres szakasz során a következő he­lyeket érintik: Noszvaj — De la Motte-kastély — Havastető — Forrókét — Mészhegyi kaptárkövek — Zsuzsa-forrás — Rozália temető — Eger. Indulás 8.30-kor az egri autóbusz-állomásról.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents