Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-27 / 98. szám

HÍRLAP, 1991. április 27., szombat HEVES ÉS KÖRZETE 5 J \ Heves megye települései (4. rész) A hevesi körzet helységneveinek eredete \. f Kazinczy prózamondó verseny Sikerrel rendezték meg Heve­sen a Gyermekházban a város és vonzáskörzetéhez tartozó általá­nos iskolák tanulóinak Kazinczy prózamondó versenyét. Az alsó- és felsőtagozatos fiatalok külön- külön vetélkedtek. A földrajzi ismeretterjesztésért Mint lapunkban is hírül adtuk, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Hevesi Városi Szerve­zete sikeres földrajzi előadás-so­rozatot rendezett „Föld és ég” címmel. Mindez nemrég befeje­ződött, s az utolsó foglalkozáson az érdeklődők arra kaptak vá­laszt, hogy vajon létezik-e élet bolygónkon, a Földön kívül. Kerékpártúra Tiszafüredre Ma és holnap kétnapos, kirán­dulással egybekötött kerékpár­túrát szervez a hevesi városi Gyermekház. A 100 kilométeres útszakaszon lehetőség kínálko­zik a fiataloknak arra, hogy kö­zelebbről is megismerkedjenek a Tisza környezetének életével. Jubileumi köszöntő Két évtizeddel ezelőtt, 1971. március 15-én alakult meg 67 fő­vel a Finomszerelvénygyár heve­si gyáregysége. Azóta meghatá­rozó ipari üzemmé fejlődött az alföldi városban, és ma 440 em­bernek nyújt munkalehetőséget. Az alapításra ünnepségen emlé­keznek meg április 30-án a heve­siek. Ebbe a körzetbe egy város (Heves) és huszonnégy község tartozik. Kislexikonunkban a helységek neveinek ábécérend­jét követjük. Adács. A régi magyar Ada személynévből származik ,,-cs” képzővel. Átány. Puszta személynévből lett a falunév. Eredetileg talán egy itteni birtokosnak a neve volt. Boconád. Róla az első írásos említés 1289-ből maradt ránk Bochonad alakban. Egy puszta személynévből ered, tehát a vé­gén nem rag vagy képző van. Detk. Puszta személynévből származik. Erdőtelek. Az erdő szó régen személynévként is élt: a falunév egy Erdő nevű személy itteni tel­kére, birtokára utal. (Vö.: Erdő­kövesd, Besenyőtelek.) Erk. Egy régi, puszta személy­névből ered. Halmajugra. A mai község 1950-ben Gyöngyöshalmaj és Hevesugra faluk egyesítése ré­vén jött létre. A Halmaj névelem a halom főnévnek régi, ,,-j” képzős szár­mazéka, az Ugra pedig puszta személynévből lett helynévvé. Névrokona a ma Békés megyé­hez tartozó Biharugra. Heves. Ennek az Árpád-kori településnek a neve a hő főnév ,,-s” képzős alakjából, a heves melléknévből származik, amely­nek egyik jelentése „könnyen fölmelegedő talajú” lehetett. Más vélemény szerint a heves a békés-nek az ellentéte, s e sza­vakból lett az Árpád-korban egyrészt a Heves, másrészt a Bé­kés személynév: utóbb mindket­tő egy-egy városnak és az őket környező vármegyének a néva­dója. Az egykori Heves várme­gye mai neve: Heves megye. Hevesvezekény. A név előtag­ja a Heves várossal való szom­szédságra utal. Az utótag a régi Vezekény nemzetségnevet őrizte meg. Karácsond. A régi magyar Karácson személynévnek ,,-d” képzős származéka. Talán egy it­teni jelentős személy (a falu egy­kori birtokosa?), aki karácsony­kor született, viselte ezt a nevet. Kisköre. Az előtag a település egykori kis voltára utal. (Vö.: Kisfüzes, Kisnána.) A név utó­tagja eredetileg puszta személy­név lehetett: Köre. Kömlő. Neve bizonytalan ere­detű. Talán a kom/o növénynév­ből származik hangrendi átcsa- pással, s így az eredeti jelentése: „vadkomlóval benőtt terület”. De az is lehet, hogy a „hírszerző, kémlelő” jelentésű régi magyar kémlő szóból származik. Ludas. A név a lúd szó ,,-s” képzős alakja. Talán arra vonat­kozik, hogy egykor sok vadliba tanyázott erre, de az is elképzel­hető, hogy egy régen élt Ludas nevű személy emléke őrződött meg a falunévben. Nagyfüged. A jelzői előtag (nagy) azt fejezi ki, hogy ez na­gyobb falu volt, mint az egykori Kisfüged, amely ma már nincs is meg. A Fügéd helynév egy régi, puszta személynévből szárma­zik. Pély. Bizonytalan eredetű, ta­lán egy régi személynév maradt fönn benne. Tarnabod. A név előtagja a Tárná patak közelségére utal, az utótag Bőd eredetileg személy­név volt. Tárnáméra. A név első fele a falunak a Tárná menti fekvésére vonatkozik. Az utótag (Mérd) puszta személynévből származó helynév. Tarnaörs. A Tama patakra utaló előtagot az Árpád-kori Örs nemzetségnév vagy személynév követi, amelyből itt helynév lett. Megtalálható ez Budaörs és a Veszprém megyei Alsóörs nevé­ben is. Tarnaszentmiklós. A név a Heves megyét középütt átszelő — bár ettől a falutól kissé távol folydogáló — Tárná patakra utal, valamint Szent Miklós-m, aki a templom védőszentje. (Vö.: Kunszentmiklós, Török- szentmiklós.) Tarnazsadány. A Tama pa­takra vonatkozó előtag külön­bözteti meg a falu nevét a Békés megyei Zsadány nevétől. A Zsa- dány mindkét helyen puszta sze­mélynévből származik. Tenk. Egy régi személynév a falu névadója. Tiszanána. A név első fele a Tisza közelségére utal, a Nána pedig eredetileg puszta személy­név volt. Kisnána nevében is ez­zel találkozunk. Vámosgyörk. A község vá­mos, azaz vámszedő hely volt már a 15.században. Az utótag (Györk) puszta személynévből lett a helynév része, ugyanúgy, mint két Pest megyei község: Galgagyörk és Hévízgyörk ne­vében. Visznek. A név első írásos em­lítése 1262-ből való. Bizonyta­lan eredetű, de a visz igéhez alig­ha van köze. Zaránk. Bizonyára egy régi személynévből lett helynévvé. Dr. Pásztor Emil Önvédelmi csoportok megalakulása, működése A bűnmegelőzés — szolgáltatás A buncselekmenyek szaporo­dása miatt a megszűnőben lévő önkéntes rendőri szervezet he­lyett sorban alakulnak a külön­böző önvédelmi egyletek. Felvetődik a kérdés, hová tar­tozik az önvédelmi csoport? A válasz egyértelmű: az önkor­mányzatokhoz. Azonban a rendőrséggel való koordináció nélkül nem tudja bűnmegelőzési céljait megvalósítani. „Fegyve­re” a rádió-adóvevő, fényképe­zőgép, jegyzetfüzet és ceruza. Elsődleges feladata, hogy a rendőrséget riasszák, ha bűncse­lekmény elkövetését észlelik. Egyértelműen bizonyítható, hogy már puszta létük (az, hogy éjjelente járőröznek), visszatartó hatású. Az önbíráskodás veszé­lye mindig jelen van, amikora tü­relmetlen emberek vannak több­ségben valamilyen feladat meg­oldására. Ugyanez vonatkozik az önvédelmi csoportok műkö­désére, hiszen, ha az elszántság nem párosul jogtisztelettel és szak­értelemmel, akkor az önvédelem valóban önbíráskodáshoz vezet­het. A polgárvédő, illetve faluvé­dő egyletek működésénél a leg­fontosabb alapelv, mindent a törvényes rend keretei között kell megoldani. Talán idézzük az 1973. évi 1. tv. — a büntetőeljá­rásról — részletét: „A bűncse­lekmény elkövetésén tettenért személyt bárki elfoghatja, köte­les azonban őt haladéktalanul a rendőrségnek vagy az ügyésznek átadni, ha pedig erre nincs mód­ja, ezek valamelyikét értesíteni.” Felhívom a figyelmet, hogy a jo­gos védelemhez hasonlóan az el­fogásnál is nagy szerepe van az arányosságnak. Az elkövetett (folyamatban lévő) bűncselek­mény súlya és az elfogás során al­kalmazott erőszak közötti arány­ról van szó. Törvénytelen tehát pl. egy menekülő tyuktolvajt fej- beveréssel harcképtelenné tenni és ily módon elfogni. A hevesi rendőrkapitányság illetékességi területén (17 tele­pülés) jelenleg 12 helyen műkö­dik önvédelmi csoport. Fő tevé­kenységük azonos: a közrend vé­delme, a bűnmegelőzés. Az 1991. márciusi adatok szerint Hevesen 114, Komlón 80, He- vesvezekényen 20, Tarnaszent- miklóson 80, Boconádon 30, Tarnaörsön 53, Kiskörén 23, Tenken 50, Pélyen 90, Tarnazsa­dány ban 51. Erdőtelken 44 és Tarnabodon 36 taggal működ­nek e társadalmi szervezetek. Hogyan történik az egyletek finanszírozása? A Hevesen meg­alakuló polgárvédelmi egyletet az önkormányzat 100 ezer fo­rinttal támogatta mindjárt a leg­elején, de a vállalatok, magánsze­mélyek is folyamatosan segítik. Elhelyeznek egy stabil rádió­adóvevőt a kapitányságon, ide kapcsolódnak a polgárvédő egy­letek mobil adóvevői. Ha már a pénznél tartunk: el­képzeléseim szerint hosszú távon a rendőrséget kell fejleszteni. A bűnüldözés, a közbiztonság fenntartása állami feladat. An­nak megítélése, hogy hány rend­őr alkalmazására van éppen le­hetőség és igény, nem mindig azonos. Ez mindig összefügg az ország költségvetési támogatásá­nak nagyságával. Éppen ezért a településükért önkéntesen, min­den ellenszolgáltatás nélkül ten­ni akaró állampolgárokból szer­veződő erőkre nagy szükség van, mindenkinek támogatni kell. A bűnmegelőzési tevékeny­ségnek éppen az a lényege, hogy megakadályozza a bűncselek­mény elkövetését, hisz nem az a cél, hogy mindenáron tettest fog­junk, hanem az, hogy megelőz­zük a „tettesi” magatartás létre­jöttét. Az önvédelmi egyletek megalakulásánál, de működésük során is felmerülnek különböző kérdések. Például, hogy milyen jogi védelmet kaphatnak a szol­gálatot teljesítő egyleti tagok, jo­guk van-e igazoltatni, stb. Tudo­másom szerint készülőben van a fenti szervezetek működésére vonatkozó jogszabály. Amikor az önvédelmi csoport tagjának közbe kell avatkoznia, akkor a legtöbb esetben a hatóság képvi­selője is jelen van. Ilyenkor a pol­gárőrök vagy bármely más ál­lampolgár, aki a bűncselekmény elkövetőjének kézrekeritése vagy ártalmatlanná tétele érde­kében cselekszik, védi a hatályos büntetőjog. A közreműködőt te­hát fokozott büntetőjogi véde­lem illeti meg, a támadóját pedig hivatalos személy támogatója el­leni erőszak miatt fogják felelős­ségre vonni. 1990. decemberében a BM ezer ember kérdőíves adatait ösz- szegezte. A következő kérdést tették fel: „Ön szerint hogyan le­het a leggyorsabban, legeredmé­nyesebben megállapítani a bű­nözés növekedését? Kérem, vá­lassza ki azt a hármat, amelyek Ön szerint a legjobb megoldások lennének.” A megkérdezettek 75 százalé­ka voksolt arra, hogy sokkal szi­gorúbban kell büntetni a bűncse­lekmények elkövetőit, 65 száza­lék szerint szakmailag nagyon jól képzett rendőröket kell alkal­mazni, 59 százalék szerint a rendőrség technikai felszereltsé­gét jelentősen javítani kell, 54 százalék szerint a mostaninál jó­val magasabb fizetést kell adni a rendőröknek, 26 százalék úgy véli, az állampolgároknak sokkal jobban kell ügyelniük saját érté­keikre és 21 százalék jóval na­gyobb szabadságot adna a köz­rendőröknek. A közvélemény tehát a bünte­tés szigorítását szeretné, de a büntetés súlyosbítása tulajdon­képpen a társadalom tehetetlen­ségét fejezi ki. A börtön ugyanis izolál, falain belül két kultúra üt­közik egymással. Az alvilági szubkultúra és a börtön nevelési intézményi kultúrája. A gyakor­lat azt mutatja, hogy az elítéltek egymásra gyakorolt hatása az erősebb, amit oktatással, ismeret- átadással, munkavégzéssel leg­feljebb ellensúlyozni lehet. Tehát a bűnmegelőzesre kell koncent­rálni erőinket, a társadalomnak össze kell fognia. E nemes cél ér­dekében, amit az állampolgárok az önvédelmi csoportok megala­kításával meg is tettek. Dr. Francsics Ottó r. százados kapitányságvezető A kárpótlásról, a földtulajdonról Kikerül-e a válságból mezőgazdaságunk? Úttörő feladatra vállalkozott a hevesi városi könyvtár, amikor nagyon sokakat érintő kérdések­ről, így a kárpótlásról, a földtu­lajdonról, az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek jövő­jéről szervezett előadást. Az al­földi városból és a vonzáskörze­téhez tartozó községekből közel száz érdeklődő jött el, hogy meg­hallgassa a szakértőnek, dr.Mikó Zoltánnak, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezető­helyettesének előadását a pol­gármesteri hivatalban. Rámutatott, hogy a tulajdon- jogi rendezés az alapja annak, hogy mezőgadaságunk a jelenle­gi válságos helyzetből kikerül­jön. Enélkül ugyanis bizonyta­lanná válik a termelés, és ve­szélybe kerülhet az élelmiszer- ellátás az országban. Hogy mi várható? Nos, dr. Mikó Zoltán bejelentette, hogy optimistán szemlélve a kérdést, az Országy- gyűlés talán júniusban napirend­re tűzi komplexen az átmeneti időszakra szóló — e területtel ösz- szefüggő — törvényjavaslatokat. Elfogadásuk stabil alapot bizto­síthat a további teendőkhöz. Az előadást sok észrevétel kö­vette. Az érdelődők magyaráza­tot kaptak többek között a csere­föld, a kárpótlási jegy, a norma­kontroll fogalmakra, amelyek a közeli hónapokban már feltehe­tően ismert dolgok lesznek, és bevonulnak a köztudatba. Szó esett a kártérítési igény érvénye­sítéséről, az öröklött jogról, az értékesítésről és a bérbeadásról is, s ezek mellett az úgynevezett „együttművelés” formáiról, le­hetőségeiről. Felmerült még, hogy mi vár a mezőgazdaság át­alakulásában résztvevő állami gazdaságok és termelőszövetke­zetek földjeire... (Fotó: Gál Gábor) Kővári Láézló festőművész kiállítása Természet és művészet „A felvillanó képek a tájról, a benne tevékenykedő emberről, az emberi munka szépségéről művészi visszatükröződésben je­lentkeznek, s a művész a formák gazdagítása mellett környeze­tünk, korunk mélyebb megisme­rését vetíti elénk a művészi igé­nyesség, a művészi hitvallás szel­lemében. így van ez dr. Kővári László festményein is; a csodák meglá­tását, élvezését, a szépség kere­sését, a valóság ezerarcúságát, színességét, harmóniáját sugá­rozzák a művek. Festészete az al­földi és nagybányai iskola ha­gyományköréből indul ki. Rész­leteiben gazdagon bontja ki az alföldi táj humanisztikus szépsé­geit, és fedezi fel annak hétköz­napi varázsát... A pontos természetábrázolás­sal festett képein elsősorban a Tisza-tó most épülő üdülőkörze­teinek környékét, erdőket, víz­partokat, nádasokat, horgászbá­zisokat örökíti meg...” Ezeket a sorokat olvashatják a képzőművészet barátai azon a meghívón, amely Kővári László festőművész tárlatára invitál. A napokban nyílt meg a hevesi Móricz Zsigmond Városi Műve­lődési Központban ez a színvo­nalas kiállítás, amely május 19-ig tekinthető meg Hevesen. Az ér­deklődőket reggel 8 órától dél­után 4 óráig várják a művelődési intézmény aulájában. Titialünttli ctónakátó t& télen Erdőrénlcl s Mátrában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents