Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-26 / 97. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. április 26., péntek Bár olasz volt, de nemcsak hazájában, hanem szerte Európában tisztelték és elis­merték. Nem is csoda, hiszen találmányával, az elektromosság felfedezésével óriási hatást gyakorolt a tudomány és a technika fejlődésére. Rendkívül szívós, kitartó munkával a következő évszázadokban is hasznosították munkásságának eredmé­nyeit. Alessandro Volta felfedezését ma is a természettudományok fejlődésének legmaradandóbb lapjain tartják számon. Nevét viseli az első, áramot adó készülék Akit Napóleon is elragadtatással fogadott Párizsban őriznek egy festményt, az olasz Berlini alkotását, amely az újabb kori tudománytörténet egy szenzációs pillanatát örökítette meg. Az ugyancsak olasz származású Alessandro Vol­ta, korának húneves fizikusa a banda fővárosban bemutatja Bonaparte Napóleonnak úgynevezett elektromos oszlopát, és megmagyarázza annak törvényszerűségeit. Meghökkentő a kép, amint a nagy tüdős szuggesztív erővel magyaráz a francia hadve­zérnek és politikusnak tudományos eredményeiről. És ez a tudo­mánytörténeti pillanat önmagáért beszél. Volta előkelő családból szár­mazott, de alig hétéves korában elveszítette édesapját. így kano­nok nagybátyja vállalta a nevel­tetését. 1757-ben szülővárosá­nak, Comónak jezsuita kollégiu­mába adta, ahol főleg a termé­szettudományok iránti hajlama korán jelentkezett. Egyben fogé­kony volt az irodalomra is. így történhetett, hogy az ifjú korán verselt. Alig volt 18 éves, amikor Nollet-\e 1 már levelezést folyta­tott, főleg az akkor ismert elekt­romos jelenségekről. 24 éves ko­rában alkotta meg első értekezé­sét, ugyancsak az elektromosság témaköréből. 1774-ben kinevezték a comói gimnázium fizikatanárává. Ott tanított 4 évig, amikor a páduai egyetem professzorának hívták meg, amit el is fogadott. Kiváló előadásait az ifjúság messze föld­ről felkereste. 1815-19 között az említett egyetem bölcsészkará­nak igazgatója volt. Életében je­lentős fordulatot jelentett, ami­kor 1800-ban Bonaparte Párizs­ba hívta, hogy kísérleteit ófran­cia akadémián mutassa be. Na­póleon elragadtatása olyan nagy volt, hogy az állami pénztárból 2000 tallér útiköltséget utaltatott ki Voltának, és az akadémiával aranyérem kitüntetését szavaz­tatta meg. Nemsokára a Becsü­letlégió és a Vaskoronarend ke­resztjével tüntették ki. Kinevez­ték az olasz konzulátus tagjává, valamint a Lombard Királyság grófjává és szenátorrá. 1802-ben a francia akadémia nyolc külső tagjának egyikévé fogadta, de tagja lett a Londoni Királyi Tár­saságnak is, amely 1794-ben a Copley-éremmel tüntette ki. Fizikai felfedezéseinek kerete az elektromosság tana volt. 1781-ben feltalálta a szalmaszál- elektroszkópot. Két évvel később egy francia folyóiratban közölte a speciálisan kifejlesztett kon­denzátorának leírását. Találmá­nya volt az elektromos tűzszer- szám. Nevéhez fűződik az érint­kezési elektromosság felfedezé­se, amelyre Galvani kísérletei­nek vizsgálata vezette. Felfedez­te azt is, hogy a fémek az érintke­zési elektromosság szempontjá­ból űgynevezett feszültségi sorba rendezhetők, és erre vonatkozó­an törvényt fogalmazott meg. Nevét viseli az első, állandó ára­mot szolgáltató készülék, a Vol­ta-féle oszlop, amelyet 1801-ben talált fel. Érdekes, hogy az említett nagy találmányok aránylag szűk időközre zsúfolódtak, és 1802 után már nem követték űjabbak, sőt, 1804-ben lemondott profesz- szori állásáról, de ezt Napóleon nem fogadta el. Magas kort ér meg. 82 éves korában hirtelen lá­zas lett, és egy hónapon belül el­hunyt. Emlékét szülővárosában, Comóban szobra is őrzi. (mentusz) A „galvanizmus” tőle származik Galvani híres békacombkísérleteire nehezen találták a helyes ma­gyarázatot. ő maga és számos követője állati elektromosságra gon­dolt. Volta, aki kezdetben maga is Galvani nézeteit vallotta, 1794 kö­rül rájött, hogy az elektromos jelenségeket nem az állati testnek, ha­nem a jelenlévő két különböző fémnek kell tulajdonítani. „Ha pedig a dolog ekként áll — írta —, mi marad meg a Galvani-féle állati elektro­mosságból, amelyet ő szép kísérleteivel bizonyítani vélt? Semmi egyéb, mint az idegek szerfeletti ingerlékenysége.” Kijelentése ellené­re nagyon sokra becsülte Galvani felfedezését, és lényegében a „gal­vanizmus” szó is tőle származik. Savanykás ízt érzett a szájában... Volta egyik kísérletsorozatá­nál a békát saját magával helyet­tesítette. Egy fémdarabot tett a felső szemhéjára, egy másikat pedig — amely az elsővel fémes összeköttetésben volt — a szájá­ba vett. Az eredmény „fényes felvillanás a szem előtt”, amit — helyesen — a látóideg ingerlésé­nek hatásával magyarázott. Hamarosan további kísérletbe fogott, mégpedig az ízlelőide­gekkel. Nyelvének közepére ezüst vagy arany érmét tett, amely finom vezetékkel sztaniol- darabkával volt összeköttetés­ben. Amikor a sztaniolt a nyelve hegyéhez érintette, savanykás vagy földes ízt érzett a szájában mindaddig, amíg a fémdarabok ott voltak. Nyilvánvaló, hogy ez nem lehetett hirtelen, rövid kisü­lés, hanem valamilyen tartós fo­lyamat. Azt is megállapította, hogy melyek a kísérlet szem­pontjából legalkalmasabb fé­mek. Egyrészt az ólom vagy a cink, másrészt az arany, az ezüst, a sárgaréz, a vas. Minden esetben szükség volt két különböző fém­re, és közöttük valamilyen ned­ves anyagra. Teljesen mindegy, hogy ez békacomb vagy emberi nyelv. Alapvetően új felismeré­sének tehát az volt a lényege: az elektromosság nem az állat testé­ből ered, hanem a három összete­vő együttes hatásából. A béka­comb megrándulása vagy a száj­ban keletkező íz csupán jelezte az áramot. Mivel a jelenség elő­idézéséhez mindig kétféle fémre volt szükség, Volta a felfedezést fémes elektromosságnak nevezte el. Mire szolgált a Volta-oszlop? A nagy fizikus kísérletei során egyforma nagy lemezeket vágott ki ezüstből, kartonpapírból — amit megnedvesített — és cink­ből. Ezeket többszörösen megis­mételt sorrendben egymásra he­lyezte. így jött létre az úgyyneve- zett „ Volta-oszlop”. Hogy ez ne legyen túl magas és nehezen ke­zelhető, két vagy több részre osz­totta, majd fémdarabokkal ösz- szekapcsolta őket. Ámde ezek­nek az oszlopoknak kellemetlen tulajdonságuk volt. Egy-két nap alatt ugyanis kiszáradtak, és ak­kor már alig szolgáltattak ára­mot. Hogy ezt elkerülje, Volta gyorsan, rövid időre vízbe már­totta, majd megszárította azokat. De csakhamar jobb eljárást talált ki: a frissen készített oszlopokat viaszba és szurokba ágyazta. Ez ugyan nem volt túl egyszerű, de az említett oszlop most már hete­ken keresztül áramot szolgálta­tott. A tudós felfedező úgy tekin­tett készülékére, mint a kísérleti halak elektromos szervének ha­sonmására. Ezért javasolta, hogy nevezzék el „mesterséges elektro­mos szervnek”. De a Volta-osz­lop megnevezés alkalmasabb volt, és hamar el is terjedt. Nem elégedett meg azzal, amit elért A nagy felfedező nem elége­dett meg azzal, amit elért. Erő­sebb áramforrásokat akart előál­lítani, amelyek hatásait saját tes­tén kívánta ellenőrizni. Észébe jutott a halak elektromos szerve, amelyet régebben oly behatóan tanulmányozott. Ezek olyan ha­talmas áramütések kibocsátásá­ra képesek, hogy az emberek hosszú órákra megbénultak tő­lük. Az említett szervek hosszú­ak voltak, az egyes elemek meg­ismétlődtek bennük, mégpedig egymás mellett, vagy egymás fe­lett. így bukkant rá Volta a meg­oldásra. Egymás mellé helyezte poha­ras elemeinek sorozatát: ezüst- folyadék-cink, ezüst-folyadék- cink, és így tovább. Az egyik po­hár ezüst elektródját vezető drót segítségével összekötötte a má­sik pohár cink-elektródjával. Az üvegpoharakat lúggal töltötte fel — Volta 60 elemet kapcsolt így sorba! Megtalálta tehát a tör­vényt, hogy a feszültséget meg­növelheti, összegezheti, ha az elemeket sorba, egymás után kapcsolja. Ezzel mintegy előké­szítette az Ohm-törvény későbbi felfedezését. lemzője. A felnőtt néző számára nagy szellemi élményt jelentő al­kotást a Prizma mutatja be. A mozik műsorán Szerelem és izgalom Henry és June Henry Miller amerikai író, akinek művei világszerte évtize­dekig tiltottak voltak erotikus, sőt, hellyel-közzel pornográf jel­legük miatt. June Miller varázs­latos szépségű felesége, ő volt a háromszög harmadik oldala. A film történetében nagy szerepe van Anais Ninnek, aki szenvedé­lyesen szerette Henry Millert, de érzéseit csak a naplójának vallot­ta be. A nemi szabadosság ábrá­zolása, a három ember bonyolult kapcsolatrendszere a film fő jel­Rocky V. Az orosz bajnok legyőzése után diadalmasan tér vissza ha­zájába Rocky. Könyvelője azon­ban anyagilag tönkretette, s most mindent újra kell kezdenie. A sokéves öklözés pedig maradan­dó agykárosodást okozott nála. Egy tehetséges, fiatal bokszoló példaképének tekinti az „olasz csődört”, és kéri, foglalkozzon vele. Rocky családja azonban el­lenzi, hogy a bajnok visszalép­jen a ringbe. Végül — természe­tesen — vállalja a fiatalember fel­készítését, aki azonban nem mél­tó arra, hogy Rocky őt edzze. A sorozat ötödik részét az Uránia mozi mutatja be. Programbörze Kiállítások, tárlatok A Megyei Művelődési Központban Szécsi And­rás erdélyi festőművész tárlata látható. Ugyancsak itt állították ki Koszticsák Szilárdképeit is. + Gyön­gyösön a Vachott Sándor Városi Könyvtár adott otthont a rozsnyói múzeum anyagának, a világszer­te híres vert csipkéknek. A Mátra „fővárosába” lá­togatóknak ajánljuk még, hogy keressék fel a Rich­ter Gyógyszertárat, ahol Selmeczi István grafikái­ban gyönyörködhetnek. A Berze Nagy János Gim­náziumban pedig Szabolcska Éva és tanítványai mutatkoznak be alkotásaikkal. + Az Egri Ifjúsági Ház kísérleti galériájában Csak tiszta forrásból cím­mel a hosszúpályi Irinyi József Általános Iskola ta­nulóinak rajzait tekinthetik meg. + Az egri Gyer­mek-Szabadidőközpontban a koronák történetét mutatják be az érdeklődőknek. + Az egri Lenkey­kollégium diákgalériájában Erdei Anikó grafikus- és Zagyva László szobrászművész alkotásai látha­tók. Szórakoztató programok Az egri Gárdonyi Géza Színház Harlekin Báb­színháza vasárnap mutatja be Bánd Anna: A cso­datévő mogyorófaág című mesejátékát. + Az Egri Iíjúsági Ház Játszó-tér programjában szombaton délelőtt fél 11-től anyák napi ajándékokat készíte­nek a gyerekek. + A Megyei Művelődési Központ dísztermében szombaton délelőtt 9 órától a Heves megyei gyermek-színjátszócsoportok fesztiválját láthatja a közönség. + A gyöngyösi Mátra Művelő­dési Központban ma délután 4 órakor francia ifjú­sági színtársulat mutatkozik be. A Bram városából érkezett csoport ízelítőt ad a fiatalos francia humor­ból és táncokból. Mesélő gyerekek az IH Kisgalériájában A Hosszúpályiban található Irinyi József Általános Iskola diákjai mesékkel, a mesés törté­netekhez készített színes-rajzos illusztrációkkal mutatkoztak be. A Kisgaléria eddigi történetében szokatlan jelenséggel szembesül a kíváncsi látogató, mert eddig rendszerint olyan tehetséges fia­taloknak nyitott teret, akikben a festői, grafikusi készség legalább félérésben található azon álla­pothoz képest, amikor majd va­lóban értékes műveket teremt­het. Itt a gyerekek — Kozmáné Bő- di llaíkó pedagógiai-művészi irányítása szerint — életkori sajá­tosságaiknak megfelelően isko­lai feladatot kapnak egy-egy me­se, egy-egy fogalom, vagy olyan különösség megközelítésére, mint a Napház, a zodiákus ég­övek; vagy csak lejegyzik ma­guknak a káposztát, mint nö­vényt, mint jelenséget, az életnek ezt az ügyefogyott, közönséges, nagy levelű hozzátartozóját. Az egyszerűbb és bonyolul­tabb lelki folyamatok lejátszása végül is a képzettársítások soro­zatát indítja el a gyerekekben. A kerek káposztából el- és feljut­nak az égig érő fáig, színekben és vonalakban leképezik a szarvas­sá válás történetét, lefestik, érzé­keltetik a csak a mesében létezhe­Napház tőt, amit a magyar népmese fo­galmaz meg: a lány testében a két fiú útját. Ennyi elképesztő, szívet megindító népmeséi furcsaság mellett s közben iskolatervet is készítenek egyesek, mert a reali­tás mindig is kísérője kell legyen az álmodozásnak, a valóság fe­lett, mellett történő lelki esemé­nyeknek. Magunk is beleme­gyünk a játékba, és a délutáni, nyugalmas órában mi is igyek­szünk kideríteni, mire is gondol­tak ezek a gyerekek, hogyan is személyesítették meg ábráikban, netán jelenetezve is azt, amiről csak a színekben és a vonalakból összerótt ábrákban nyilatkoz­hattak. Nézegetjük a szarvassá változást, a két fiú útját a lány testében, a Cantata profanát elénk varázsolni szándékozó for­mákat, színeket. Kis közösségek — mint például Kádár Ildikó, Csáki Anna, Üjvári Ildikó, Si­mon Erika és Bún Imre — töp­rengtek azon, hol lehet a monda­nivaló eleje és vége. Néha csak ketten fogtak össze — mint Pin­tye József és Takács Zoltán, vagy Illyés Róbert és Hajdú Róbert, — hogy kiötöljék a formát a tarta­lomhoz. Akiknek a színek és a vonalak nem álltak kézhez, azok a már ál­taluk ismert mesét, meséket, me­séi motívumokat megfejelték Az égig érő fa (Jakab László felvételei) Kozmáné Bődi Ildikó egy újabb, valóságon túli világ­gal. Mert az emberfia nemcsak kiscsikó korában kész az álmo­dozásra, ha romlatlan lélekkel rendelkezik, de be tudja járni a Nappal és a Holddal az égboltot, fel tudja mérni az állatégövek térképében a rendet. Amit jó volna itteni, földi vándorlásunk­ban is megtalálni, mi több, betar­tani. Tanulságos ez a kiállítás a pe­dagógus oldaláról tekintve. Koz­máné Bődi Ildikó eredeti elkép­zelése megmozgatta a gyereke­ket, s azok kis közösségeket al­kotva elelmélkedtek arról, mi van a szavak és ábrák mögött. A gyerekek oldaláról a kreativitás felébresztése, tudatosítása, az al­kotásban fellelhető öröm felfe­dezése a nyereség. A látogató pedig haszonnal távozik, mert meggyőződött róla: az emberi élet minden szakaszában jelen van a racionálison túli világ, a lé­leknek az az igénye, hogy bele­kapaszkodjék a számunkra nem kézzelfogható valóságba. Mert ilyen is van!

Next

/
Thumbnails
Contents