Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-22 / 93. szám

;u> N :-é Je*.­SE ' I.V l Q)V jug ; m*2 í* : » I*« 1 N re oo CM ■ 0> *­w 3 0) :8 * 2 re a Sr sfc 1* ts re re ■BS re > 0)N C W i2a HÍRLAP, 1991. április 22., hétfő FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Füzesabonyi önkormányzati ülés Négyhetes szünet után ked­den, április 23-án 16 órai kez­dettel ismét ülést tart Füzesa­bonyban a város képviselő-tes- tülete. Kilenc témát tűztek napi­rendre. így többek között sor ke­rül- majd a városi bírósági ülnö­kök eskütételére, kihirdetik a vá­rosi rendőrkapitányi pályázatot, döntenek a piacok, vásárok rendjéről, az árverésekről, a la­kásépítések, -vásárlások támo­gatásáról, és a tavalyról vissza­maradt pénzek ez évi felhaszná­lásának módjairól. Közzéteszik a városgazdálkodási üzem meg­szüntetését is. Kivágják az öreg fákat Sokan panaszolták Kápolnán, hogy a Kompolt felé vezető újte­lepi részen lévő öreg, immár 70- 80 éves öreg akácfák zavarják a közúti és gyalogosforgalmat. A gallyuk törik, szakadozik, a le­hulló levelük pedig csúszóssá, bi­zonytalanná teszi a fékezést azon az útszakaszon. Most olyan dön­tés született szakértők bevonásá­val, hogy ősszel mind a húsz fát kivágják, s pótlásukra — termé­szetesen jóval távolabb az úttest­től — 30 fenyőfacsemetét ültet­nek majd el. Yetélkedő elsősegélynyújtásból Kedden, április 23-án 13.30 órai kezdettel Füzesabonyban, a városi művelődési otthonban mérik össze tudásukat elsőse­gélynyújtásból a város általános iskolás tanulói, illetve csapatai. Az izgalmasnak, látványosnak ígérkező vetélkedőt a Vöröske­reszt szervezi. Novaji lakások Többször írtunk már arról, hogy Novaj önkormányzata kedvezményes áron telkeket adott el fiatal házasoknak. Örömmel újságolta Berecz Já­nos polgármester, hogy az el­adott 22 telken megkezdődtek a lakásépítések. Hogy jobban, gyorsabban haladjon a munka, a község vezetése is segítségükre siet. A közművesítést már elvé­gezték, pillanatnyilag a Bem, a Tardi és a Kodály Zoltán utak építése folyik nagy lendülettel. Nyolc szabad telekkel még ren­delkeznek, de sajnos a közműve­sítésüket még nem tudták meg­oldani. Egy vásárral több Kápolnán A legutóbbi önkormányzati ülésen Kápolnán több fontos döntés született. A helyi képvi­selő-testület mellett működő bi­zottságokba új tagokat választot­tak, jóváhagyták Hadházi Sza­bolcs építési előadó kinevezését, valamint rendeletben írták elő, hogy a Dembinszky utcában pia­cot létesítenek, mert ez idáig ilyen nem volt a településen. Itt mindenki — magántermelők, szövetkezetek, viszonteladók — áruba bocsáthatják portékáikat. Előreláthatóan május közepétől nyílik a piac, illetve amikor az el­árusítóasztalokat elkészítik és kihelyezik az utcára. Arról is döntöttek, hogy 1992-től az évi három vásári nap számát eggyel megnövelik. így jövőre novem­ber hónap harmadik hete szom­batján is lesz vásár a híres törté­nelmi községben. Makiári jelentés Új polgármester, friss tervek Makiár fél év alatt — nagy csa­tározások után — immár másod­szor választhatott polgármestert, mégpedig Ujj István (47 éves) személyében, aki néhány hete társadalmi kötelességként látja el ezt a fontos beosztást. Civilben a Heves Megyei Tüdőgondozó Intézet tüdőszűrő-csoportveze­tője. Milyen az egészségi állapota megyénk lakosságának? Ezzel a kérdéssel kezdjük a beszélgetést a kora reggeli órákban Makiá­ron, a polgármesteri irodában. — A környező megyékhez vi­szonyítva nagyon jó az egészségi állapot — mondja. — Tbc ugyan előfordul, de nagy ritkán, így nem véletlen, hogy az egészség- ügyi miniszter csak nekünk en­gedélyezte: a kötelező tüdőszű­rést kétévenként végezzük el. Máshol évente kell megjelenni a röntgengép előtt. — Ezt örömmel írjuk le, de milyen most a lelki egészsége fa­lujának? — Úgy érzem, a kedélyek le­csillapodtak. Mindenki becsü­lettel végzi munkáját. A hivatal apparátusa szakképzett embe­rekből tevődik össze, értik a dol­gukat. A képviselő-testület meg­fontoltan hozza meg határozata­it Régi ismerős valamennyi tag­ja, többsége kisgazdapárti. Jó­magam is e pártnak a színeiben indultam a választásokon. Már az elsőn a 2. helyen végeztem Szén János mögött, s hogy ő le­mondott, úgy éreztem, el tudom nyerni a szavazók többségének a bizalmát. Ezért mertem ismét in­dulni a második választáson is. — Milyen tapasztalatokat szerzett eddig? — Pillanatnyilag csak jókat mondhatok. Ha továbbra is megkapom azt a támogatást a község vezetésétől, amiben most részesítenek, akkor biztosra ve­szem, hogy a munkám mellett ezt a megbízatásomat is el tudom látni. Igaz, az elmúlt hetekben volt egy kis helyben topogás, de azóta „beindultunk”. A falunak 35 millió forintja van az idei gaz­dálkodásra. A kötelező kiadáso­kat levonva belőle, marad 2,5 millió forintunk, no meg az a tiszteletdíj, amit az elöljáróság tagjai felajánlottak a község egészségügyi műszerezettségé­nek a javítására, gyarapítására. — Őszintén szólva, nem sok ez a pénz a mai inflálódó vilá­gunkban... — így igaz. Csak a legsürge­tőbb dolgokat tudjuk belőle fe­dezni, úgyhogy számítunk a helybeliek megértő támogatásá­ra is. Legfontosabb, hogy az alapellátás az üzletekben megle­gyen, javítsuk az utak, a gyalog­járdák és a világítás állapotát. Ezt kérik tőlünk. így új útburko­latot kap majd az Ifjúság útja, a Béke utca. Az Ifjúság útját a domboldalról lezúduló víz gyak­ran elönti. Ezért a többi utcákkal egyetemben kitisztíttatjuk az ár­kokat, megoldjuk a szennyvízle­vezetést. Június elsején kezdjük, s augusztus 31-re befejezzük. Andomaktályával közösen szennyvíztisztítót építünk, sza­kemberek vizsgálják a megoldás lehetőségeit. — Belelendültünk a tervezés­be. Mi van még a tarsolyában? — Vesszőparipám a község csinosítása. Az ősök jól csele­kedtek, amikor széles utcákat építettek. Parkokat, virágágya­kat létesítünk az utak mentén. Körbekerítjük a pálinkafőzdét, és gyümölcsfákat ültetünk mel­léje. Megépítjük az Egri és a Gárdonyi úton a kerékpárutat, az óvoda mellett gyalogoshidat verünk az Eger-patakon, és hi­ganylámpákkal cseréljük le a közvilágítás egy részét. Bővítjük a telefonhálózatot. Kapunk egy 400-as központot. Már a kábel- fektetés folyik. Erősen foglal­koztat bennünket a gáz beveze­tése is. Az Eger körül fekvő 10 községgel összefogva közös ge­rincvezetéket építünk. Sokba kerül, igaz, de ha lesz pénzünk, akkor a faluba is bármikor beve­zethetjük a gázt. S még egyet sze­retnék újságolni: szervezés alatt áll a polgárőrség a településen. Szerencsére nálunk ritka a betö­rés, legutóbb a kultúrházba ha­toltak be illetéktelenek. Nem jártak sikerrel, úgy látszik, a könyvek nem tetszettek meg ne­kik. Ám az ördög nem alszik, nagy az átmenő forgalmunk. Szükség van az önvédelemre. /. i. Telefonsors *91 Hiába a figyelmeztetés — a telefon életet menthet, vigyázzunk rá! —, a rongálok kezét ma még nincs, aki lefogja. Szomorú képről és esetről számolt be levélben a füzesabonyi K. I.-né, akinek nevét kéré­sére nem közöljük. A Szabadság út elején lévő telefonfülke áldatlan állapotát teszi szóvá. Leíija, hogy már az átadást követő napokban is­meretlenek leszedték a kagylót, felfeszítették a tárcsalapot. A fülke azóta is szabad préda. A környéken csak ez az egy fülke található, és sürgős eseteknél — orvos, mentők, tűzoltók — használhatatlan. Pa­naszosunk is beteg asszony, és egyetlen biztonsága a telefon lenne. Nincsenek könnyű helyzetben a távközlési üzem dolgozói sem, akik­nek nem mondtunk újat ezzel az esettel. Eggyel vigasztaltak csupán, hogy idővel olyan telefonjaink lesznek, amelyek számítógépes vezérlé­se azonnal jelzi, ha avatatlan kezek nyúlnak hozzá: fülön csíphetik a ga- rázdálkodókat. Addig azonban még vámunk kell jó pár évet. A Sza­badság úti telefont viszont most szeretnék használni az itt élők. Túzoktollas kalap és karikás ostor A számadó csikós „ Templomépttő” János, — Tudja, uram, amikor elké­szültem vele, megkérdezték, mit kérek érte... — szegezi rám tekin­tetét a nyugdíjas férfi. — Dehogy fogadok el fizetséget, mondtam, nem pénzért csináltam, hanem hálából. Voltam én olyan nagy- beteg79-ben, hogy három nap után tudtak életet verni belém az orvosok. Akkor, magamhoz tér­ve, ágyhoz kötve adtam hálát az Istennek. Most, mondom, hála neki, ezzel a kis makettel... A szerszámokkal, satupadok­kal zsúfolt műhelyből keveredik elő most is erre a beszélgetésre Gáspár János, akit ezermester­ségéről ismer mindenki Feldeb- rőn. Legújabban meg arról, hogy a télen nekidurálta magát, s elké­szítette az altemplom kicsinyített mását. Aki nem hiszi, nézze meg a saját szemével, ott áll méretará­nyosan Isten házában, ahol Sza- bari Lasz/desperes kalauzolja az érdeklődőt. — Úgy 1010-1020 táján még az a 20x20 méteres monostor állt a mai templom helyén, amelyet ez az lxl méteres makett ábrá­zol... — lépünk be a szentélybe, ahol a hívőkkel szembeni talap­zaton helyezték el a sokhajós, tornyos, ablakos „faragványt.” Igaz, van benne egy kis „csalás”, az egykori mécsesek helyett a bejárat előtt püspököltözékben álldogál egy apró bábu. Ránézek a durva vashoz, ke­mény kőhöz, göcsörtös-szálkás fához szokott ezermester érdes ujjaira, s azon töprengek, hogy „allta a türelme’^ ezt a babra- munkát. — Az alatt a két hét alatt töb­bet töprengtem, gondolkodtam, mint fúrtam-faragtam... — idézi a „templomepítés” folyamatát. — Csak egy régi alaprajz adott támpontot, ehhez számítgattam a méreteket, magasságot, távo- kat. Csináltam én már betonke­verőt, rossz hintóból új kocsit, vi­rágtartót, de épületmakettet meg nem... Vagyis, nem igaz, mert betlehemes hajlékokat ka­rácsony idején néhányszor a gye­rekeknek, de azokat csak úgy, fejből. Ez meg, ez meg mégiscsak precíz munkát igényelt. — Ahogyan elnézem, volt mit illesztgetni, faragcsálni... ••• — Számoljon csak utána, a fa­lak még hagyján, de van rajta negyven ablak, nyolc hegyes- és lapostető, tizennégy oszlop, s négy gömbölyű hajorész. Mind- mind egyedi megoldást kívánt, fából, üvegből, vékony lemez­ből... Amikor építettem, több­ször járt nálam az esperes úr, s mindig azzal a szóval ment el, hogy „minél többször nézem, annál jobban tetszik.” — A látogatóknak is, itt a templomban... — teszi hozzá az idős esperes, aki belelapoz a ven­dégkönyvbe, amelyben még a francia elnök, Mitterrand kabi­netfőnöke feleségének beírása is megtalálható, sok egyéb híressé­gé mellett. Amint megyünk hazafelé Já­nos bácsival, szóba kerül, hogy megmarad ő az ezermesterség­nél, nem gondol sem az Eiffel- toronyra, sem az Országházra, sem más híres épületre. — Ez a monostor más... — mondja. — Leróttam a hálámat, s meg hát, most már tudom, hogy egy ilyen munka sem fogna ki rajtam soha... Szilvás István Mikor nyílik az egészségház? Napi gondokkal birkóznak Kompokon Fütyül a szél a pusztán, cibálja a nádashodály tetejét, amelyben a Gréflyek idejében a magyar gulya tanyázott. Most a ménes helye a nagyál­lási istálló, ahol Dávid Adám a számadó csikós. Ötven magyar félvér, közöttük tizenöt anya­kanca a csikójaikkal viháncolnak az istállóban és az előtte lévő ka­rámban. A „melegedőben” ott van még Fridrich Attila, aki csi­kósbojtár minőségében inkább szereti, mint ismeri ez ősi foglal­kozás csínját-bínját, és legfőbb igyekezete, hogy a ménesgazdá­tól mindent megtanuljon, amire egy jó csikósnak szüksége van. — Harminckét éve kezdtem, azóta vagyok a lovak szerelmese. Suttyó legény voltam, amikor az állami gazdaság sportlovasaként felfigyeltek rám, és azóta — mi­nek tagadjam — nem tudok meg­szabadulni a lovaktól. Itt a po­roszlói szövetkezetben szeret­nénk bizonyítani, újítani mind a magyar lótenyésztés, mind a lo­vassport tekintetében. Megpillantom a fogason a ka­rikást, a nyolc ágba font, faragott nyelű ostort, amelyet a rovás sze­rint 1980-ban készített egy hor­tobágyi számadó csikós. A foga­son kalapok sorakoznak, újab­bak és régebbiek, sok időt megélt és ifjonc kalapcsodák, amelyeket mind a külföldi, mind a hazai vendégek megbámulnak. Délidő van, a ménes a szállá­son pihen, az újszülött csikók — talán a jövő versenyparipái — az anyjuktól követelik az ebédreva- lót. A tőlük idősebb nemzedék a karámban sütteti magát a tavaszi nappal, gyerek módra játszanak, csipkedik egymást, és mit sem gondolnak még a nyereggel, a „betöréssel”, amely reájuk is vár. Az istálló egyik sarkában deszkaboxban az egyetlen apaál­lat, a mén nyerít, amint meghall­ja Dávid Ádám hangját. — Ő a Toborzó! Fedeztetés­re, szaporításra érkezett a parádi Cifraistállóból. A Gödöllői Ál­lattenyésztő Vállalat tulajdona, fajtáját tekintve angol telivér... — Mennyit ér Toborzó? — Félmilliónál többet, ha a biztosítási pénzt vesszük alapul. Lovas kocsi érkezik a környék valamelyik falujából, nagy testű muraközi kanca esett szerelem­be, és eljött az idő, hogy Toborzó teljesítse apai kötelességét... — Mennyibe kerül egy fedez­tetés? — Háromezer forint. Röpke számadást végezve ki­derül, hogy a nagyszerű angol csődör az öt hónapos „vendéges­kedés” során több mint százezer forintot keres, illetve jövedel­mez. A jó idő, a tavasz egyébként mind jobban csalogatja ide Nagyállásra azokat is, akik a lo­vasiskolával óhajtanak ismer­kedni, mi több, lovagolni. Ádám, mint hajdani sportlovas és versenyző, tavaly fogadott el­ső ízben vendégeket, és ma már tíz betanított hátasló várja a lo­vaglás szerelmeseit. — Mit remél? — Nagy érdeklődést! A gaz­daságunk új nyergekkel, szerszá­mokkal, sőt ruházattal látott el minket, a hátaslovak kifogásta­lanok, így minden remény meg­van arra, hogy ősszel majd jó sze­zont zárunk. Nagyrabecsülése jeléül Dávid Ádám a zöld gyepen számomra egy röpke bemutatót tart. A ló hátán igazi csikósnyereg, amely mindössze egyetlen filcből áll, azon kell megülnie. Aztán a hat­éves kanca a bűvös szavakra és jelekre a fűre hemperedik, fejét, nyakát illedelmesen maga elé nyújtja, miközben a lovasa ele­gánsan megemeli a legújabb tú­zoktollas csikóskalapját...- bogácsi ­Kedélyes embernek tartják Farkas Pált, Kompolt polgár- mesterét. Ha már elkomorul az arca,- gondolataiba mélyed, biz­tos, hogy alapos oka van a töp­rengésre, a szomorúságra. Ilyen állapotban nyitottunk rá a minap a községházán. Nem is titkolta elkeseredésének okát. — Nem tudom magamnak sem megmagyarázni, hogy miért nem tudjuk átadni az egészség­házat, amelyet a kábákkal és a kápolnaiakkal közösen építet­tünk, hiszen 90 százalékban kész. Megvásároltuk a felszere­léseket, ott vannak becsomagol­va az épületben, már csak ki kel­lene nevezni a munkatársait, és megnyílhatnának a rendelői aj­tók — mondja. — Még Kápolnán az önkor­mányzatnem foglalkozott az ügy ­gyei, s biztos vannak fenntartá­sok a káliaknái is — vetjük köz­be. — Hallottam róla. Engem vi­szont sürgetnek a falu lakói, mert már unják a sok utazgatást. Itt lenne belgyógyászat, két gyer­mekgyógyászati rendelés, fogá­szat, fizikoterápiái kezelés, labo­ratórium, esetenkénti kiszállás­sal nőgyógyászat, fülészet, sze­mészet. Nagyon váija a lakosság az orvosi ügyelet beállítását. Most Verpeléten van. Egy adott esetben három órába is beletel­het, míg az orvos ideér, ha éppen abban az időben például Vécsen tartózkodik. — Régi hagyomány, hogy ná­lunk minden lassan halad... — Valami rossz információról van szó! Már hallottam arról is, hogy az önkormányzatok nem tudják fedezni a költségvetését az intézménynek. Ez tévedés, mert az egész üzemelési költsé­get, a béreket, a fűtőanyagot a társadalombiztosítás finanszí­rozza, nekünk csak az épület ál­lagmegóvásáról kell gondoskod­nunk. Én — hogy haladjunk elő­re — elvállalom a gesztorság fele­lősségét. — Egyébként készülőben van nálunk egy magángyógyszertár megnyitása is. A házat már meg­vásárolta a gyógyszerész. Béren- dezése, felszerelése van hátra. A festőmunkát az önkormányzat vállalja magára. Éjjel-nappal nyitva lesz, sőt vasárnap is. Ren­delkezik minisztériumi engedél­lyel. Május végén nyithat. — Megcsinosodott a falu. Fő­leg a templom környéke válto­zott sokat... — Igen, mert elvégeztük a tava­szi nagytakarítást. Kialakítottuk a parkolóhelyet a templom körül, lánccal is elkerítettük. Szó van egy emlékmű létesítéséről is. Egy régi helyi, népszerű urasági intéző, Stuginka Elemér fia szeretné apja emlékét megörökíteni a faluban. Megfelelő parkot keresünk neki. Aztán újra a gondok, a felada­tok kerülnek terítékre. Hiába, nem lehet tőlük megszabadulni, míg meg nem oldódnak. — Egyre több nálunk is a munkanélküli, vannak már vagy ötvenen. Munkahelyeket szeret­nénk teremteni. Sokfelé tárgya­lunk, de mindig az értékesítési oldalnál akadunk el, a piacnál. Ha valamelyik bejön, több csa­ládfőjut munkalehetőséghez. Mi két-három épülettel be tudunk „szállni”, bérbe adhatjuk, elad­hatjuk, társak lehetünk, stb. Nem akarjuk, hogy az emberek tengjcnek-lengjenek a települé­sen. Éppen eleg bajunk van így is néhány emberrel, családdal. No­tórius bűnözők. Van polgárőrsé­günk, rendszeresen járőröznek, van irodájuk, CB-berendezésük. Érződik is működésüknek hatá­sa, de nincs hatáskörük, s ez nagy baj! Várjuk a rendőrtörvényt, amely bizonyos jogokkal ruház­za fel őket. Á parancsnokuk or­szágos értekezleten vett részt a minap, ahol biztató információ­kat kapott. Sok falopás volt pél­dául a község környékén. Ha lett volna rendőrőrsünk, a polgárő­rökkel közösen biztosan nyakon tudták volna csípni a tetteseket. Mi lakást, helyiséget is adnánk, de egyelőre nem tudják kérésün­ket teljesíteni. Mondják meg: mit csináljunk? N (fazekas)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents