Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-03 / 77. szám

HÍRLAP, 1991. április 3., szerda FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Felzárkózik Aldebrő is A község egyik büszke­sége a szép egészségház Szelek szárnyán vagy számyaszegetten ? Ezer csemetefát ültetnek Mezőszemerén Következetesen hajtják végre az önkormányzat döntéseit Me- zőszemerén. Legutóbb például az a határozat született, hogy áp­rilis 20-ig ezer csemetefát ültet­nek el a focipálya, a temető kör­nyékén és a többi utcába. A fiatal fákat az elmúlt héten megvásá­rolták, és az ültetésükhöz a héten hozzáfognak. Újság még a falu­ban az is, hogy újabb 20 személy- lyel nőtt a polgárőrség száma, és megkezdődött a magánhelyeken a tej árusítása, literenként 16,50 forintért. Takarékosak voltak a mezőtárkányiak A legutóbbi ülésén Mezőtár- kány önkormányzata az elmúlt esztendő költségvetésének vég­rehajtását, annak felhasználásá­ról készült beszámolót vitatta meg. Mint kiderült, 1990-ben ta­karékosan gazdálkodtak a hely­beliek. A rendelkezésükre álló 20 millióból két millió forintot sikerült megtakarítaniuk, ame­lyet most a vízvezetékrendszer bővítésére, fejlesztésére fordíta­nak. Döntés született az úgyne­vezett nyersanyagnorma megál­lapítására is, amelynek összegét a poglármesteri hivatal „állja”. Ezek szerint a helyi konyhán az óvodások napi étkeztetésére 38, a napközisekére 45, a felnőtte­kére 52, az idősebbekére pedig 60 forint értékű élelmiszert kell felszolgálni. Virgínia Feldebrőn Nemcsak Gárdonyi Géza írá­saiból ismert, hogy kitűnő do­hánytermelő terület Kál, Verpe- lét, Fedebrő és környéke, hanem a pöfékelők táborában is. A Ká­polnai Dohánybeváltó Üzem most lehetőséget kínál a helybe­lieknek a dohánytermelő kultúra feltámasztására. Feldebrőn pél­dául mind a fűzős, mind pedig a Virgínia típusú dohány termesz­téséhez járulnak hozzá. A meg­termelt dohányt garantált áron veszik át, sőt, -kamatmentes ön­tözési hitelt is nyújtanak a kérel­mezőknek. Csendes falu: rendes házak, tiszta udvarok. így lehetne rövi­den jellemezni Aldebrőt. Az itt élőknek a vérében van a pedáns- ság, a fegyelem, a szókimondás. Sváb őseiktől látták, örökölték mindezt, akik két év múltán lesz 250 éve, hogy ide betelepedtek... — Ez így igaz — mondja a községházán Farkas László, a helyiek polgármestere, aki a szeptemberi választásokkor ke­rült a 800 lakosú falu élére. Előt­te Füzesabonyban dolgozott, a városi tanács tanulmányi fel­ügyelője volt. — De már csak a nevük őrzi a sváb múltjukat, na­gyon gyorsan elmagyarosodtak. Dolgozni azonban ők is nagyon szeretnek, megbecsülik azt, amit szereztek. Itt ugyanis nem lehet könnyen megkeresni a forinto­kat: kevés a munkahely, helyben a tsz, a többieknek Sírokban, vagy a Gagarin Hőerőműbe, meg a bányába kell mindennap eljárniuk. Közülük is néhányon már munkanélkülivé váltak. Ahogy így beszélgetünk to­vább, kiderül, hogy pénz dolgá­ban a helyi önkormányzat sem áll különösebben jobban állam­polgárainál. Évi bevételből mintegy 18 millió forintra számí­tanak, s ha ebből a kötelező ki­adásokat levonják, talán 800 ezer-egymillió forint tartalékuk lehet. Am, ha az infláció nem áll meg, az utóbbi összeg is csak el­méleti: elszállhat a kevéske re­mény is saját elképzeléseik meg­valósítására. Helyi adót ennek ellenére az idén nem vetnek ki. Ha a mostaninak a tízszeresét kérnék, akkor is csak egy jó kö­zepes lakás vásárlására futná például Egerben. Ekkor lenne az hárommillió. Minek emiatt a ke­délyeket felborzolni? így summázza ezt a polgár- mester, aki az önkormányzat va­lamennyi tagjának közös véle­ményét is közvetíti. — Mire megy el a legtöbb pénz? — Tófaluval sok közös intéz­ményt, létesítményt tartunk fenn. Ilyen az iskola, az egészségház, az általános művelődési köz­pont, az óvoda, a könyvtár, a tor­naterem, stb. A pénzt, a költség- vetést a lakosság arányában oszt­juk el. Aldebrőn többen élünk. Szerencsére, a halandóság, az el­halálozások nagy száma ellené­re, ha minimálisan is, de nőtt a gyerekek száma a faluban — mo- solyodik el végre a falu első em­bere. — Az iskolai osztálylétszá­munk ideális a pedagógusok szempontjából, 18-20 fő, s igyekszünk is a tanulók fejlődé­séhez mindent megadni. Harma­dik éve tanterv szerint folyik az angol nyelv oktatása, később be­kapcsolódik a német is. Van szakképzett pedagógusunk rá. Az a célunk, hogy minél több fia­talt a településhez kössünk. Tel­ket is tudnánk adni a jelentke­zőknek, meg segélyt az első la­káshoz jutóknak, de munkahe­lyet nem. Állami támogatással 420 ezer forintot. Pillanatnyilag viszont csak a reményeinkben bi­zakodhatunk. — Mégiscsak igyekeztek meg­mozdulni... — Önkormányzatunk négy évre szóló programot fogadott el az oktatásban, a közművelődés­ben, a sportban, valamint az egészségügyi és szociális ellátás­ban. Ebből néhányat már felvá­zoltam. Ha nem is verjük nagy dobra, de szeretnénk a község fennállásának 250. évfordulóját helytörténeti gyűjtemények kiál­lításával 1993-ban megünnepel­ni. Lássák a gyerekek, hogyan él­tek, dolgoztak itt valamikor elő­deik. Közelünkben halastavak vannak a volt kavicsbányák he­lyén. Pihenő park lehet itt, ame­lyet nemcsak a horgászok, de a falusi turizmus keretében mások is igénybe vehetnek. Tiszta, egészséges mifelénk a levegő, nyugodt, adottak a csendes pihe­nés feltételei. Vállalkozó embe­rek jelentkezését várjuk. Az ön- kormányzat ígéri a segítséget, tá­mogatást pedig az öregek, idősek klubjának fenntartásához. Sze­retnénk szinten tartani a szociális és egészségügyi ellátást. A két fa­lut két belgyógyász látja el, egy fogorvos pedig Feldebrőt is. Al­kalmi rendelést látogathatnak a gyerekek. Az egészségügyi köz­pontunkban helyet kapott még a kézigyógyszertárunk és két szol­gálati lakás az ott dolgozóknak. A szociális segélyezést, meg a ha­sonló ügyeket az önkormányza­tunk a létrehozott szociális társa­dalmi bizottság meghallgatása után dönti el. — Akkor mégsem olyan csen­des, „álomszuszék” ez a falu? — Ilyen vonatkozásban biz­tos, hogy nem. Mindenki várja már, hogy megszülessen a föld­törvény és több, a község életét belülről is érintő intézkedés. Ja­vítanunk kell a lakosság alapvető élelmiszerekkel való ellátását, megoldani a telefonproblémát és a gázbekötést. Persze eddig sem tétlenkedtünk. Az elsők között hoztuk létre, s immár 80 tagja van a helyi polgárőrségnek. Jó a közbiztonság. Cégbírósági be­jegyzésük most folyik. Ugyanígy a parabolatársaságnak is. Szeret­nénk Tófaluval és esetleg Feldeb- rővel együtt a műholdadások vé­telét megoldani, sőt az egyik csa­tornán helyi híreket közlünk majd. Jelenleg 150 tagjuk van, 15 ezer forint lesz egyénenként a költség. Megalakult 31 taggal a Debrői Hárs-Hegyközség is ja­nuárban. A hárslevelű szőlőül­tetvények visszaszállítását terve­zik. Nagy múltja, kultusza van ennek nálunk, most 20-25 hek­tár munkába fogását tervezik. A makiári szélzsák északi sze­letjelez. Tegnap még „nyár” volt, húsz fokon felüli meleggel. Már­cius közepe ideális körülménye­ket teremtett a mezőgazdasági munkához, hétvégeken embertől hemzsegett a határ. Húsvétra egy évszaknyit viszakozott az időjá­rás, mintha a természetfelelősnek eszébe jutott volna, hogy az ápri­lis még nem a nyár. A Repülőgépes Szolgálat Álla­mi Vállalatának makiári bázisán csinos helikopterek és merevszár­nyú szöcskék sorakoznak indu­lásra várva. Beszélgetőtársam Nemszilaj János területi főszerelő pontosan elmagyarázza az új szervezeti felépítést, amely sze­rint ők mintegy kiszolgálják a szolgálatban álló gépeket, szerel­nek, javítanak, karbantartanak, üzemanyagot szállítanak, de a munkabeosztást illetően az Ag- roplán”az illetékes. Csipog a CB-rádió, cseng a te­lefon, odakint süvít a böjti szél, de a riporteri harapófogó szorításá­ból nehéz szabadulni. — Miért nem dolgoznak ezek a gépek? — Vannak, amelyek dolgoz­nak. ' Bátortalan volt a kérdés, bi­zonytalan a válasz is, elvégre nya­kunkon a tavasz, ezeknek a gé­peknek a levegőben a helyük, lé­vén, hogy itt a műtrágyaszórás, a vegyszerezés, a gyomirtás ideje, és legfeljebb a szúnyogok várat­nak még magukra, illetve mele­gebb időkre. — Hol, merre dolgoznak? — Kilenc gépünk van — négy helikopter és öt merevszámyú, amely tulajdonképpen kilenc bri­gádot jelent, brigádonként két pi­lótát és egy szerelőt... — Még nem említette, hogy hol teljesítenek szolgálatot? — Kiskörén, Vámosgyör- kön... — És a többiek? Megérzi azt az ember, hogy ha „hézag van” a karburátorban, ha minden iparkodás ellenére nem úgy mennek a dolgok, ahogyan azt sokan szeretnék. Nos, az érzés nem csal! Bizony a mezőgazdaság szolgálatára álló gépek, amelyek­nek egytől egyig ezekben a hetek­ben a szelek szárnyán kellene röpködniük, a földön ülni kény­szerülnek, számyaszegetten. — Kevés a munka! — Tavaly mi volt a helyzet? — Több mint hárommillió hektárra vetítve! Az idén jó, ha meg lesz a fele... Az indokokat már a saját feje után is kitalálná az ember: bi­zonytalanság, drága üzemanyag, pénzhiány... Van egy fülesem, be is dobom mindjárt. — Igaz, hogy van maszek kon­kurencia? — Ezt kérem az Agroplán tud­ná Hevesen megmondani. — Szóval van! Nos, a jászladányiak, úgy tűnik feltalálták a kanálban a mélye­dést, szereztek egy merev szár­nyút és — jóval olcsóbban — azzal maszekolnak. Istenem! Nincs ezen semmi csodálkozni való, ugyanis a jugóktól dollárért most is lehet beszerezni repülőgépet, és várhatóan előbb vagy utóbb, má­sok is követik majd a példát. Van egy jó hírük is a makiáriak­nak. Májustól indul a sétarepülés! Állítólag az Eger Tourist hétvé­gekre minden jegyet eladott, és ha netán mégsem mindet, akkor majd elad, mert Egert nézni — hazai és külhoni vendégnek — mégsem mindegy a szelek szár­nyán repülőgépről, vagy számya­szegetten gyalog... Búcsúzom. A szélzsák bágyad­tan bólogat felém, ami azt jelenti, hogy ismét jön a szép, kellemes Országos szövetség lesz Poroszlón megalakították a Cész-t Március utolsó hetében, pontosan március 27-i dátummal Poroszlóról bejegyzési kérelem érkezett a Heves Megyei Bírósághoz, hogy március 24-én megalakították a Magyarországi Cigányok Önkor­mányzati Érdekegyeztető- és Képviseleti Szerveze­tének egyesületét, röviden a Cész-t. Székhelye Po­roszló, működése a Magyar Köztársaság területére terjed ki. Elnökének Fávor József poroszlói lakost választották meg. A Cész alapszabályában az egyesület célját a kö­vetkezőkben állapította meg: „biztosítani a ma­gyarországi cigányság helyi, megyei és országos szintű érdekeinek koordinálását, képviseletét; ösz- szefogni és segítséget nyújtani a cigányság képvise­lőinek. Az említett célok érdekében szervezi, mun­kakapcsolatot létesít és együttműködik az Ország­gyűlés Nemzeti, Etnikai és Kisebbségi Bizottságá­val, a kormányzati szervekkel, ezek tisztségviselői­vel, politikusokkal és a további nemzeti etnikumok szervezeteivel, képviselőivel.” A célok megvalósí­tása érdekében oktatást, továbbképzést szervez, in­formálja a közvéleményt. Kapcsolatot létesít és tart fenn a cigányság nemzetközi szervezeteivel. Az egyesület öt bizottságot működtet majd, ezek: pénzügyi és gazdasági; oktatási és kulturális; foglalkoztatáspolitikai, munkaügyi, szociális; ügy­rendi; közrendi és közbiztonsági. Az egyesület tagja lehet az önkormányzati szer­vezetben tagként képviseletet ellátó, a cigányságért szószóló, akinek erről a polgármesteri hivatal iga­zolást ad. tavasz... (Sz.I.) Matyó hímzők Szihalmon Messze földön híres, keresett volt a matyó hímzőasszonyok keze munkája. Gyönyörű blúzok, térítők, kendők és mellények bizonyí­tották ízlésvilágukat, s hagyományozták ránk a matyóság népmű­vészetének egy-egy darabját. A régi idők azonban tűnőben vannak, a piacgazdaság a hímzőasszonyokat sem kíméli, lassan ők is munka nélkül maradnak. Nincs ez másként Szihalmon sem, ahol egyelőre hiába várják a megrendeléseket. A bizakodásnak így sincsenek hí­ján a helybéliek, változatlan buzgalommal jár a tű, fogy a cérna... (Fotó.emzsé) Pápai elismerés a szerkesztőnek Miről írt a Poroszló című újság 1902-ben? Közel 90 esztendeje annak, hogy Poroszlón Jós- vay Gábor kántortanító és Kun István városi jegyző szerkesztésében helyi érdekű közlöny jelent meg. A négyoldalas társadalmi hetilap vasárnaponként ke­rült az olvasók kezébe. Az újság foglalkozott isko­lai, közéleti, népmozgalmi és piaci hírekkel, volt benne folytatásos novella, kisregény. Arról nem szól a krónika, hogy hány példányban készült a kéz­írásos, kőnyomatos újság, de az biztos, hogy több községbe is eljutott, illetve előfizették. Az újság szerkesztője és kiadója Jósvay Gábor, róm. kát. tanító, Egerben született 1876-ban. A ta­nítóképző elvégzése után két hónapig az egri kir. tanfelügyelőségen dolgozott, majd 1896 őszén, az iskolakezdést követően Poroszlón, mint ideiglenes tanító, 1898-ban pedig mint kántortanító. Négy év múlva, 1902-ben indította a Poroszló című hetila­pot. Ezenkívül a poroszlói munkássága idején írá­sait sok újság hozta. Zeneművei is megjelentek. Munkássága elismeréseként 1915-ben kinevezték iskolaigazgató-tanítónak. X. Pius pápa „Pio Eccl. et Pontifice” érdemkereszttel tüntette ki. A világi elnöke volt a Tiszán inneni r.k. esperesi kér. tanítói körének. Egész életében Poroszló község népnevelésének és kulturális haladásának ügyét szolgálta. Érdemei­nek elismeréséül a Gárdonyi Géza Társaság tagjai közé választotta. Igazgatója volt a Poroszlói Fo­gyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek. Pályafutá­sát bekövetkezett halála szakította meg. Sírja a po­roszlói felvégesi r.k. temetőben van. Tallózás az újság 1902. január 26.10. számából: „Egy üdvös indítvány” címen megjelent cikk a szegény iskolás gyerekek támogatására hívja fel az olvasók figyelmét: „Aki figyelemmel kíséri az egyes nagyobb községek társadalmi mozgalmait, annak bizonyára feltűnt azon gondoskodás, melyben — az utóbbi időben — a szegény iskolás gyermekek ré­szesülnek. Itt is, ott is egyesületeket létesítenek, melyeknek célja a szegény iskolás gyermekek ruhá- zása, tankönyvekkel, írószerekkel való ellátása... Hány gyermek maradozik el az iskolából, — főleg télen — azért, mivel senkije sincs, aki az iskolába já­ráshoz szükséges némely kellékekkel ellátná őt. Hány gyermek esik el a tudás kincseitől a szegény­ség miatt! Ezeket hiába áldotta meg az isten bármily ragyogó ésszel; nem vehetik hasznát...” Áz újság hírrovatában olvashatjuk, hogy a közsé­gi elöljáróság a szegény iskolásgyermekek javára mulatságot rendez az „Új-világ” szállóban. Ezek szerint nem volt hatástalan a segélykiáltás.. Meg kell még említenem, hogy az újság tartalma­zott szerkesztői üzeneteket is. „Kunsági lánynak: egy bájos mosoly kíséretében elrebegett „köszö­nöm” teljesen megfelel, míg a „főbólintás” magá­ban igen kimért és hideg ilyen esetekben. P. K. E. úrnak, A. Szalók. Levél ment. Versét csak átdolgo­zással közölhetjük.” Ebből a poroszlói újságból jelenleg tudomásom szerint már csak két szám ismert, mégpedig a 10. (1902. január 26). és a 20. szám. (1902. április 6.). Több szám is előkerült az utóbbi 20 évben, de az 1970-es évek elején a művelődési házban történt visszaélések folyamán ezek a számok más gazdát találtak. Váraljai István Egy dkg paradicsommag = 5000 Ft A káposztának feje , mégsem gondolkodik Csupa változatosság, talány és meglepetés az élet. Látszólag olyan pofon egyszerű minden: a fóliások fóliáznak, a kereskedők beszereznek, a fogyasztók vásá­rolnak. Ennyi az egész! Ennyi lenne, ha a káposztafejek gon­dolkodnának helyettünk... Nagytályát és Makiárt egyet­len utca sem választja el egymás­tól, így bizony magam sem tu­dom, hogy melyik faluban járok. A házak, a kertek egyformák, a fóliasátrak között sem veszek észre különösebb eltérést, oda megyek, ahol a legtöbb a fólia. Ragó István. Nincs itthon, el­ment takarmányt vásárolni, de ajánlanak egy másik „ősterme­lőt”. — Vajtekovszki Sándorné. Derűs, kedves asszony, ő ma­ga írja rá a papíromra a nevét, mert mint mondja, igazi lengyel neve van, a magyarok rosszul ír­ják. Családi vállalkozásban csi­nálják a kertészkedést, a két fiú is segít. — Mennyien vannak fóliá­sok? — Csupán néhányan! Két-há- rom éve még jobban megérte, akkor lehettünk tizenöt-húszán Maklár-Nagytályán. Régen so­kan láttak a fóliában, a kerti nö­vénytermesztésben boldogulást. Zöldségtermelő szakcsoportunk is volt vagy húsz évig, de mára el­sorvadt... — Mennyi a „takart” terület? — Hétszáz négyzetméter! Van akinek ezren felül... Minden kertészkedő faluban van valami­lyen „sláger”. Úgy tűnik, itt most a saláta. A fólia alá bújunk, él­vezzük a kályha vizet fakasztó melegét, ahol viszont műanyag poharacskákban és hengerekben saláta, paprika, paradicsom pa­lánták ezrei sorakoznak. — Ezen keresnek legalább egy milliót! (A kérdés provokatív, annak is szánom, manapság senki sem be­szél szívesen számokban, de a kérdést követő felháborodott vá­lasz már őszinte.) — Mennyit? Ennyit még egy káposztafej sem tudna kikalku­lálni. — Akkor mennyi a mennyi? — Sokat mondok, ha évente százötvenezer haszon van az egész kertészkedésen... Aki beugratósdit játszik, az ne sértődjön meg, inkább hálás le­het a nyűt válaszért, sőt el is hi­szem a százötvenezret, miután a kedves háziasszony előrukkol a kiadásaiknak nagyjával. — Harminc forint egy négy­zetméter fólia, az olaj kétszerese a tavalyinak, nem is szólva a mű­trágyákról, a növényvédő sze­rekről. Egy dkg holland paradi­csommag 5000 Ft. — Mennyi lesz egy fej primőr saláta? — Tíz forint körül. Kiderül, hogy az idén senkivel nem szerződtek, és csak a Min­denható tudná megmondani, hogy hol lehet majd egyáltalán eladni az árut? (bogácsi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents