Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-20 / 92. szám
HÉTVÉGI MAGAZIN HÍRLAP, 1991. április 20., szombat __ Ivan Boriszenko, a Szovjet Űrhajós Szövetség elnökhelyettese a dolgozószobájában fogadott. Csodálkozva húzta fel szemöldökét, amikor megkérdeztem, mi a véleménye azokról a közelmúltban megjelent cikkekről, amelyek kétségbevonják Gagarin űrútját? — Érdekes időket élünk, egyik szélsőségből a másikba esünk — válaszolta elgondolkodva a 69 éves Boriszenko, azok egyike, akik közel 30 évvel ezelőtt Gagarin űrrepülését regisztrálták. — Az ember néha olyasmiket hall, hogy a haja égnek áll tőle. Tegnapi hőseink minden alap nélkül pletyka és gúny tárgyává lesznek. Úgy látszik, most Gagarinon a sor... Boriszenko egy dossziét mutat, amelyben Gagarin űrutazásainak adatait rögzítették. Az első példányt elküldték Párizsba, a Nemzetközi Asztronautikai Bizottsághoz. A csaknem 30 éves dokumentum másolatát lapozgatva a következő sorokra bukkanok: „Alulírott Ivan Boriszenko, a Cskalov Központi Repülőklub sportbiztosa tanúsítom, hogy moszkvai idő szerint 10 óra 55 erekor a Szaratovi-területen zmelkovszka falu közelében földet ért a Vosztok űrhajó. A leszállás koordinátái: északi szélesség: 51 fok 16 perc, keleti hosz- szúság: 45 fok 59 perc. Ivan Boriszenko.” — Itt némi pontosításra van szükség — mondja beszélgető- partnerem. — A terveknek megfelelően 7000 méter magasságban Gagarin még az űrhajóban volt. Ezután ülésével együtt katapultált, és ejtőernyővel ért földet. Az űrhajó nem messze tőle szállt le. Az űrhajós és az űrhajó földet érésének több tucat tanúja volt: a mezőn dolgozó kolhoztagok és a leszállást egy autóbuszból figyelő, egységükhöz éppen visszatérőben lévő katonák. Boriszenko — elmondása szerint — 15-20 perc múlva ért Gagarin földet érésének helyéhez. — Abban az időben sajnos nem lehetett pontosan megállapítani a leszállás helyét — mondja. — Mint sportbiztos, Volovics orvossal, Rafikov filmoperatőrrel és Bahramov mérnökkel együtt Engelsz városában voltam, készen arra, hogy helikopterrel azonnal az űrhajó leszállásának a helyére jussunk. Boriszenko szerint Gagarin a földet érés után az őt körülvevő embergyűrűben kicsit csalódottnak tűnt: ”olyan benyomásom volt, hogy nem egészen tudja, mi is történt vele?” Az irattartóban látható a Vosztok startjáról szóló jelentés, melyet egy másik sportbiztos, a néhány evvel ezelőtt elhunyt Vlagyimir Plakszin írt alá, aki az űrhajó indulásakor Bajkonurban tartózkodott. — Gagarin űrútja előtt néhány héttel Vlagyimir Plakszint és engem behívattak a Központi Repülőklub vezetőségéhez, ahol felkértek, hogy sportbiztosokként a Nemzetközi Asztronautikai Bizottság képviselőiként vegyünk részt az Űrrepülés regisztrálásában — folytatja Boriszenko. Vlagyimir Plakszinnel megbeszéltük, hogy én a leszállás helyéhez megyek. Boriszenko elmondta, hogy a rajt előtt nem sokkal beszélgetett Szergej Koroljowal, a Vosztok főkonstruktőrével. — Koroljov részletesen kikérdezett missziónkról — emlékezik vissza. Plakszinnek és nekem is megvoltak a Nemzetközi Bizottság azon szigorú előírásai, amelyek szerint a rajt és földet érés körülményeit rögzítenünk kellett. Ennek szellemében jártunk el. A bizottságban végzett többéves munkája alatt Boriszenko előbb mint alelnök, majd mint elnök személyesen részt vett az 1961. áprilisa után sorra kerülő űrrepülések adatainak rögzítésében. — Az első űrrepülésektől eltérően, most a rajtnál és a földet érésnél is jelen vagyok. Az űrexpedíciók napjainkban hosszantar- tóak, ezért lehetőségem van, hogy jól felkészüljek a fogadására. — Sok nagyszerű, jól felkészült emberrel találkoztam, de Jurát különösen szerettem, hiszen ő volt az ismeretlen első meghódítója. Gagarin űrrepülése mindig nagyszerű hőstett marad számomra — mondja. Az utóbbi időben az okozta a legnagyobb örömöt, amikor megtudtam, hogy Galinának, Gagarin lányának fia született. A nagypapa tiszteletére őt is Jurij Gagarin- nak nevezték el. Az űrdinasztia tehát folytatódik. Mindennapi nyelvünk „Ha a honatyák is úgy akaiják...!?” Kertész leszek Kaktuszok vegetatív szaporítása Nap mint nap egyre gyakrabban hallhatjuk és olvashatjuk a címben idézett szövegrészlet kulcsszavát, a honatya szóösszetételt, s a képviselő, a parlamenti képviselő nyelvi formák mintha ritkábban jelentkeznének mai szóhasználatunkban. S ez nem véletlen szóhasználati jelenség és gyakorlat. Erről bizonykodik a hon előtaggal alkotott szóösszetételek szócsaládjának ugyancsak napjainkban tapasztalható bővülése. A sajtóban, hírközléseinkben, a rádió és televízió adásaiban sajátos közlő, kifejező szerepet vállaló honpolgár, honvágy, honfi, honfibú, honfitárs, honleány, honszerelem, honáruló, honmentő, honismeret, honvédelem, honvédség, honszerző, honalapító összetételeken kívül ezek a továbbképzett szóalakok: honi, hontalan, hontalanság, honos, honol, honosít, honosítás, külhon, külhoni tanúskodnak arról, hogy ez a szócsalád nyelvi szerep- vállalást tekintve egyéni és közéleti nyelvhasználatukban a közkeletűvé vált nyelvi formák példatárát is gazdagítja. A szócsalád életútjának megismerése is tanulságos számunkra. A hon alapszó magyar fejlemény: az otthon határozatszó főnevesítése. Igen régi származék, de a XVIII. század éveiben az elavultszavak számát szaporította. A nyelvújítói buzgalom felelevenítette ugyan, de szótáraink a szócsalád tagjait a régi, régies minősítéssel látták el, illetőleg a választékos, a költői, az irodalmi jelzőkkel illették. A hon szó a szülőföld, a haza nyelvi formák használati értékével hazafias verseink kulcsszavává vált, amiről bizonykodik ez a versbeli szövegrészlet: „Itt küzdtenek honért ahős/Á rpádnak hadai ” ( Vörösmarty). Szótáraink minősítései (régi, költői) ma már nem érvényesek. Erről tanúskodnak ezek a szövegösszefüggések: „Az író honának kegyelemtől kiszemelt választottja” (M. Hírlap, 1991. febr. 8.). — „Ne az acsarkodással foglalkozzon a honi gyásznép” (M. Nemzet, 1991. febr. 23.). - „Szép honunkban már csak így megy” (Népszabadság, 1991. febr. 23.). — „Még hajlandó odafigyelni a honi közélet történéseire” (M. Nemzet, 1991. febr. 7.). — „A/ow'szoMsszerint késedelemmel jelentek meg a kötetek” (Népszabadság, 1991. febr. 23.). — „Mintha illatosak lennének egy kissé a honi tenderezteté- sek” (Népszabadság, 1991. febr. 9.). Az idézett példatár szöveg- részleteiben a minősítő jelzői szerepet vállaló honi szóforma kritikai élű iróniával terhelt nyelvi szerepet is vállalt. Azt sem tartjuk véletlennek, hogy sportújságíróink szövegeiben is közkeletű nyelvi kifejező eszközként jelentkezik a honi jelző: „A létrejött Magyar Labdarúgóedzők Szakmai Műhelye elnevezésű alapítvány egyértelműen a honi futballtrénerek továbbképzésének ügyét szolgálja” (M. Nemzet, 1991. febr. 19.). — „A világbajnokság után most találkozhatott először a honi ví- zilabdázás legjobbjaival” (M. Nemzet, 1991. febr. 25.). A hon és a haza szavak fogalmi és használati értékének sajátos egybeesését és különvállását érzékelteti Márai Sándor: „Elkezdődtek a hontalanság évei. Nincs honvágyam. De a legjobb lenne mégis hazamenni (Márai: Napló, 1945-1957.). S végül szóljunk arról, hogy miért a honatyát választottam a címbeli szerep vállalására. Elsősorban azért, mert ez a szóalak tette meg a legkülönösebb szerepváltást. Értelmező Szótárunk még egyértelműen a tréfás )e\ző- vel minősíti használati értékét. Alábbi példatárunk szövegrészletei pedig arról tanúskodnak, hogy valóban közkeletű szóként szerepel a legváltozatosabb beszédhelyzetekben és szövegösz- szefüggésekben: „Mintha saját nézete ellen szavazna egyik-másik honatya vagy honanya (M. Nemzet, 1991. febr. 14.). — „Az utca embere mondogatja, hogy a honatyák többet foglalkoznak majdani kitüntetéseik megtervezésével, mint a mindennapi gondokkal” (M. Hírlap, 191. febr. 15.). — „Az a baj, hogy a honatyák ritkán szembesülnek a valósággal” (Heves M. Hírlap, 1991. febr. 28.). — „Ha a honatyák is úgy akarják: korlátozzák a felszólalások időtartamát” (M. Nemzet, 1991. márc. 2.). így tettük egésszé és teljessé a címben idézett mondat alakját és mondanivalóját. Dr. Bakos József A kaktuszok nagy tömegben ivaroson, azaz magvetéssel szaporíthatok legegyszerűbben. Ilyen nagy arányú termesztéssel azonban csak nagyobb üzemek foglalkoznak. Németországban, ott is főleg a volt NDK területén, Hollandiában vannak kaktusztermelő kertészek, hazánkban inkább magánkertészetek, gyűjtők állítanak elő jelentékenyebb mennyiséget. Azok a növénykedvelők, akik kedvtelésből foglalkoznak kaktuszokkal, nem rendelkeznek komolyabb felszereléssel, és nincs szükségük „áru” nagyságú növényszámra, inkább a köny- nyebben megoldható vegetatív, azaz ivartalan szaporítást alkalmazzák. Széles körben elterjedt módszer ez, a legtöbb kaktusz és más szukkulens szaporítható így, csak legfeljebb más-más lehetőség választásával. A vegetatív szaporítás azt jelenti, hogy a növény valamilyen „zöld” részét, testének egy darabját használjuk az új utód előállítására. Ez lehet levél, hajtás, sarj, rozetta, sőt a virág egy darabja. Az anyanövény, amiről a szaporítóanyagot szedjük legyen fajtaazonos, egészséges, jól fejlett példány. De ezt talán szükségtelen is hangsúlyoznom, hiszen rendszerint azért választunk ki egy növényt továbbszaporí- tásra, mert az ilyen tulajdonságokkal rendelkezik. Fontos a növény termékenysége is, vagyis az, hogy a vegetatív periódusban mennyi dugványt, illetve más szaporításra alkalmas részt szedhetünk le róla. Az ivartalan szaporítás nagy előnye a magvetéssel szemben, hogy az utód biztosan olyan tulajdonságok hordozója, mint amivel a szülő is bír. És most nézzünk néhány konkrét megoldást a szaporítás végrehajtására, módszereire! Levéldugvány: jól fejlett leveleket válasszunk. Ezek általában ún. „középső” helyzetben vannak (levélrozettát képző vagy bokrosán növő fajták esetében). Az ilyen levelek nem túl fiatalok, de nem is öregek. A fiatal nagyon puha, hamar elrothad, az idősebb kemény és a gyökérképződése elhúzódik. A rozetta legbelső szívlevelei egyáltalán nem alkalmasak. A kiszemelt leveleket óvatosan kihúzzuk, leválasztjuk. A bőrszerű végét balról és jobbról bevágjuk, majd eldugványoz- zuk, jó szorosan, egyenesen vagy bizonyos szögben. A levélalapnál lévő alsó rügyből fejlődik ki az új növény a képen látható módon. Fejdugvány: a dugvány életkorára vonatkozóan ugyanazok az előírások, mint ahogy fentebb említettem. A vágáshoz éles kést használjunk. Az Euphorbia dugványokat vágás után tegyük meleg vízbe, hogy a benne lévő tejnedv kiöblítődjön, mert ez az edénynyalábokat eltömíti, és a gyökeresedést pótolja. Törzsfeldarabolás: azoknál a kaktuszoknál alkalmazzuk, amelyek a törzshöz nagyon közel ülnek. Ilyen például a Haworthia is. A törzset levágjuk valamivel az alap fölött, leválasztjuk a csúcsi részt, amit a továbbiakban fejdugványként kezelünk, a megmaradó részt pedig kis törzsdarabokra vágjuk. Sarj: számos szukkulens képez új növényeket, „fiakat”, sar- jakat. Természetes körülmények között így tud a növény továbbterjedni, és egész területeket beborítani. A sarj az anyanövény- nyel kezdetben kapcsolatban van, de később önálló gyökereket fejleszt. Akkor válasszuk le, ha már ez megtörtént, és elérte egy fiatal növény nagyságát. Tőoszlás: más kultúrnövényeknél is használt (pl. asparáA rejtvény ábra fő soraiban Anatole France egyik mondása olvasható. Megfejtendők: a vízszintes 1. és a függőleges 37. sorokban. VÍZSZINTES: 1. A mondás első része (zárt betűk: (M, K, C) 13. Küldemény kézbesítése 14. A Vasas válogatott labdarúgója volt 15. Estebéd a franciáknál 16. A lánygyermek férje 17. Zagyva.... (település Jász-Nagykun-Szolnok megyégus) és jól ismert módszer. Akkor lehet, ha a földben tovább terjedő gyökerekből bőséges hajtás, új növény fejlődik. A besűrűsödött állományból kettőt vagy többet csinálunk. Bármilyen módszert választunk, néhány általános szabályt be kell tartanunk. A leválasztott szaporítóanyagot néhány napig fony- nyasztjuk, hogy a metszfelülete hegesedését elősegítsük (kivéve, ahol ez nincs). Szaporítóközegre nedves homokot használunk. A gyökere- sedés gyakran hosszú idő alatt következik be, akár egy hónap is eltelhet. A kaktuszdugvány kiszáradásától nem kell tartanunk, ezt az időt kibírja. Öntözni nem kell, vagy csak nagyon ritkán, helyette a levegőt párásítjuk. Az optimális hőmérséklet 22-24 Celsius fok között van. Azokat a fajtákat, amelyek gyökeresedéséhez sok idő kell, nedves homok és finom szemcséjű faszén földkeverékébe dugványozzuk. Tehetjük a szaporítóanyagot végleges helyére ben) 18. Becézett női név 19. Virágot tartanak benne 21. Biliárd kelléke 22. Északi szarvasfajta 23. Bizakodva várja 25. Nagyszámú 26. Az izmokat köti a csonthoz 27. Ártalmas 28. A tetejére 30. Ford. névelő 31. Folyó, Panacsovánál ömlik a Dunába. 32. A tubák másik neve 34. Nagyobb település régebbi része 36. Egyre tovább jut 37. A hélium vegyjele 38. Némán toló! 39. Település Győr-Sopron megyében Levél- és hajtásdugványok készítése is, abba a cserépbe, ahol majd él .Az igényesebbeknek, amelyek csak üvegházi körülmények között gyökeresednek jól, készíthetünk egy üres akváriumból hasonló „szaporítóházat”. A vegetatív szaporítás legkedvezőbb időpontja — néhány kivételtől eltekintve —június elejétől augusztus végéig. 40. Kötőszó 41. Világos angol sör 43. Elővigyázatos 45. Részben megtilt! 46. Angolai államfő volt (Agostinho) 48. Nincsen...., se anyám (József Attila) 48. Királyi ülőbútor 50. Attila néwál- tozta 52. Arany — franciául 53. íme, tesssék — franciául (voilá) 54. Metil-alkohol 56. Ezzel a lábbal kell kilépni meneteléskor. FÜGGŐLEGES: 1. Vízinövény közt élő énekesmadár 2. Telítetlen szénhidrogén 3 ....... Lescaut (Puccini o perája) 4. Kikötőváros a Vörös-tenger bejáratánál. 5. Csuk 6. Az arzén vegyjele 7. Csapadékos idő velejárója 8. Kettős mássalhangzó 9. Kopasz 10. Fő étkezés 11. Helyezés 12. Adományokat osztogató 16. Pénzügyőr 19. Kossuth-dijas volt (Péter) 20. Rangjelző szócska 23. Pakolászó 24. Pirulás ikerszava 27. Házhoz tartozó földterület 29. A folyó szintje emelkedik 31. Morze- hang 32. A szarvasmarha népies neve 33. A neodimium vegyyjele 35. A személyetekkel 36. Országok közti választóvonal 37. Az idézet folytatása (zárt betű: A, S, A.) 39. Szekrény, állvány tartozéka 40. Főzéshez használt növényi zsiradék 42. Táplálja 44. Képző 45. Elektromos hússütő készülék 47. Fűtőanyag 49. Taszította — régiesen 51. Hernyó páros hangzói 53. Előfordul, létezik 55. Országos Levéltár, röv. 56. A bizmut vegyjele Báthory Attila V. Pénzes Judit Anatole France mondása
