Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-16 / 88. szám
HORIZONT HÍRLAP, 1991. április 16., kedd Új statisztikai módszerek A létminimumszámítás és a munkaerő- felmérés A statisztikai hivatal e hónaptól módosítja létminimum-számítási módszerét és publikációs rendjét. A KSH az eddigi minimumszámítási gyakorlatából megtartotta azt az alapelvet, hogy csak az élelmiszer-fogyasztásra határoz meg tételes fogyasztói kosarat, külön számolja a lakással kapcsolatos kiadásokat, valamint az egyéb szükségleteket. Megváltoztatták viszont e három összetevő konkrét kiszámítási módját: a jobb gyakorlati hasznosítás szem előtt tartásával ügy készülnek a minimumértékek, hogy az elképzelhető összes családtípusra viszonylag egyszerűen, részelemekből ösz- szeállíthatók legyenek. Az élelmiszerkosár ezen túl is a táplálkozástudomány ajánlásaira épül, viszont nem valamiféle minimális, hanem élettanilag optimális táplálkozási szükségletet vesz alapul. A konkrét élelmiszerek közül viszont az olcsóbbakat választják ki a fogyasztói kosár ösz- szeállításánál. A létminimum legfrissebb, országos, egy főre jutó átlagos ösz- szege 1991. februárjában 6450 forint volt. Mivel azonban a lakóhely jellege és a háztartások összetétele szerint eltérőek a minimumértékek, ez az átlag valójában senkire sem vonatkozik. Ezért figyelembe kell venni a KSH által kidolgozott házartás- típusokat. így például egy városi, négytagú, két gyermekes háztartás létminimumigénye a modulelemekből a következőképpen határozható meg: az első felnőtt személyi szükséglete 6860 forint (2481 forint élelmiszerre, 4379 forint egyéb kiadásra), a második felnőtté 6295 forint (2481 forint élelmiszerre, 3814 egyéb kiadásokra). Ez együtt 13.155 forint. A két gyermek költsége 8416 forint (3862 forint élelmiszerre, 4554 forint egyéb kiadásokra). Ez összesen 21.571 forint személyi szükséglet, ehhez egy négyszemélyes városi háztartás lakásköltségei még 4.469forintot igényelnek; végeredményben tehát a család minimális költség- igénye 26.040forint. A létminimum nem azonos a társadalmi minimummal, amely egy olyan megélhetési szintet jelez, amely a társadalmi normák jobb követésére, illetve némi tartalékolásra is lehetőséget nyújt. A társadalmi minimum a KSH számításai szerint a létminimum mindenkori értékét mintegy 15 százalékkal haladja meg, így 1991. februárjában ez az érték egy főre vetítve 7.400 forintra volt tehető. A létminimum, illetve a társadalmi minimum alatt élők számának meghatározására a KSH időnként reprezentatív — mintavételes—jövedelmi felméréseket végez. Bár a legközelebbi felmérést 1993-ra tervezték, a felgyorsult életszínvonal-változásokra tekintettel a munkát egy évvel előbbre hozzák. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint — amelyek immár több mint kétévesek — a létminimum alatt élők száma 1989-ig nem haladta meg az egymilliót. A KSH szakemberei szerint ez a létszám az elmúlt néhány esztendőben nem növekedett jelentős mértékben. A munkaerő-felmérés programjában a KSH munkatársai április, május és június hónapokban mintegy 30 ezer háztartást keresnek fel országszerte. Az így nyert statisztika alapvető információt nyújt majd a gazdaság és a munkaerőpiac változásairól. licit Még csak tévében láttam a Sotheby cég árverési ceremóniáját, de egyet így is bizton állíthatok: nem olyan, mint a magyar. Magyart is csak a tévében láttam, egyik este, a Napzártában. Valahogy így zajlott: 1- es kép: Slampos vállalkozó a Hunyadi téri tejboltra alkuszik. A tárgyalásvezető felteszi a kérdést. — Kérem, önön kívül más jelentkező nem akadt, így hát megkérdezem, megvásárolja-e a kikiáltási árért, azaz kilencszázöt- venezer forintért a tejboltot? — Igen — mondja vigyorogva a slampos, és mélyen a tárgyalásvezető szemébe néz. Mire a tárgyalásvezető — közel a hatvanhoz — így válaszol. — Uram, öné a bolt, és mivel áttérünk a második licitre, amelyben nem érintett, távozhat is. Slampos bárgyún tekint. — Hol a személyi igazolványom? — kérdi, de azt az ügyvédje már rég eltette. Ó feláll, hunyorog, (vakítanak a tévéstáb reflektorai, villannak a vakuk) a tárgyalásvezető megjegyzi: — Ez be van rúgva... bele a mikrofonba, bele a tévénézők pofájába, a slampos persze nem hallja, már oda se figyel. Jókorát kortyol a poharában lévő ásványvízből. 2- es kép: Zöldpulóveres odamegy a főnöki pulpitushoz, suttog, mint később Hollauer riportertől megtudjuk, azt suttogja, ne tegyék közhírré, legyenek szívesek, hogy neki kétmillió forintig van hitele a banktól. Tehát, hogy addig mehet el. Licitálás előtt ez jogos kérés, ne kajánkodjon a másik már egymillió nyolcnál, ne higgye az a szemét öltönyös, hogy könnyedén megkapja a Palatínuson lévő Anga presszót. Zölpulóveres leül.-Az úr kétmillióig licitál ugye? — kérdez vissza pontosí- tón a tárgyalásvezető, mire a zöldpulóveres elkékül, „anyád!” — hallatszana a mikrofonba, de Hollauer riporter addigra már visszaveszi a szót: — Mondják uraim, szabályos ez? — fordul a stúdióban ülő, öltönybe szabott pénzügyesekhez. — Hát, ha a közjegyző szerint igen, akkor mi nem tehetünk semmit... — tárja szét a karját a vagyonügynök, bár magánemberként megjegyzi, „nem volt szerencsés” elárulni a felső határt. Hollauer újra próbálkozik: — Tehát semmisnek lehet tekinteni a licitet? — kérdi, miközben orra hegyén megjelennek az első izzadságcseppek. — Ha a közjegyző... — mondja megint a vagyonügynök, mire a riporter: hagyjuk, hagyjuk inkább az egészet. Az öltönyös mindeközben fölényesen néz a Zöldpulóveresre, a sikertől megittasodva mosolyog, de ezt mi már nem látjuk, csak a végkifejletre kapjuk vissza a képet, 2 millió 40 ezer, mondja ki a végső szót a tárgyalásvezető. — Nincs kalapácsom, most mi legyen, — teszi hozzá —, de az öltönyös megoldja, öklével hármat csap az asztalra, mintegy játékosan. Nem tudja még, amit mi igen, hogy a kerület rendezési terve szerint egy év múlva akár el is túrhatják a boltját, a föld egyébként is az önkormányzaté, velük meg nem egyeztetett a vagyonügynökség az árverés előtt. Sajnos... De azért mégiscsak ő lenne az első Nagy Magyar Licit győztese. Doros Judit Mínístránsftúk (Gál Gábor képriportja) Mozart-jubileumra Érzelmek párbeszéde Wolfgang Amadeus Mozart halálának kétszáz éves évfordulójára emlékezve rendeztek hangversenyt az elmúlt szerdán, az egri Helyőrségi Művelődési Otthon dísztermében. Az est művészvendégei, a Liszt-díjas Kocsis Albert, a kasseli zeneművészeti hegedűművész-profesz- szora és a zongoraművésznő, Magasi Mónika, aki ugyancsak ott tanársegéd. Prof. Kocsis Albert az Egri Szimfonikus Zenekarnak évtizedek óta barátja és szólistája, Magasi Mónika meg egyenesen egri zenei származék; ezért sem meglepő, hogy a koncert bevételét az Egri Szimfonikus Zenekar javára ajánlották fel, mintegy biztosítani akarván a város értékes együttesének fennmaradását, erősödését, anyagi és erkölcsi tekintetben egyaránt. Eddig a keret, amelyre a szemleírónak feltétlenül oda kell figyelnie. A többi azonban már tiszta művészet, a zene dolga, ha a harmónia, a dallamok, a ritmus hatására megszabadultunk napi gondjainktól. A három szonáta, a G-dúr /K. 379./, a C-dúr /K.296./ és a B-dúr /K.454./ sorrend szerint 1781-ben, 1778- ban és 1784-ben keletkezett. Három évszám és mennyi minden az évszámok közötti részekben, a zeneszerző életében. A G-dúr bizonyára azért került az első helyre, mert a zongora sok-sok lehetőséget kap a mozarti dallam- és hangulatvilág bemutatására. Sajnos, a hangszer, mármint a zongora és annak elhan- goltsága a fiatal művésznőt valószínűleg meglepte bántó túl- hangzásával, ezert az első tételénél mintha játéka nem tudott volna átforrósodni. Viszont van a művészi fegyelem, az alkalmazkodási készség, hogy adaptálja az adottságokat és teremtsen. Aztán mar minden szárnyalt. Közhely, mégis le kell írnunk: Mozart legintimebb vallomásait mondja el ezekben a szonátákban. Két hangszer párbeszéde még akkor is érzelmek viharzását képzelteti el velünk, ha nem is feltétlen kellene arra gondolnunk , mekkora élmény, életrajzi háttér, románc, kapcsolat húzódik meg a kottafej ek mögött. Állításunk megtámasztására azonban akadnak életrajzi bizonyítékok. A C-dúr 1778-ban keletkezett, Mannheimben, s talán ezzel búcsúzott Therese Pierrontól, a szerző lakásadójának tizenöt esztendős leánykájától. Ha a harmadik tétel befejezését, az abban foglalt hatni-akarást, hódítási szándékot, csupán tavaszi áradásként fogjuk fel, ahogyan egy elszakadt, távozni készülő huszonkét éves fiatalember /vagy felnőtt férfi/ még egyszer összegzi esetleg plátói szerelmét, már nem állunk meg a merő fel- tételezésnél: a mozarti operák hőseire, hősnőire gondolunk, a Szöktetés, a Varázsfuvola, a Don Juan, Figaro házassága, a Cosi fan tutte önfeledten nyilatkozó hőseire-hősnőire asszociálunk. Mert végül is a B-dűr szonáta históriáját a zenetörténet azzal színezi, hogy a mantuai hegedűművésznő, Regina Strinasacchi a mű elkészülte után egy héttel Bécsben játszotta, ügy, hogy a zongoraszólamot — mivel azt még M. meg sem Irta — üres lapról játszotta. Mindezt így azért sorakoztattuk fel, hogy kitessék: a zene átemelt minket a mozarti világba, ahol a szerelmi érzés és a lovagiasság, az emberi méltóság és a nő iránti hódolat egészen más rejtjelezéssel, másjóval kifinomultabb formák között nyilvánult meg, mint manapság. Igaz, a rokokó a mai ember szamára csinált, parókás világnak tűnik, de akkor még ismerték, megvallották, a lélek tiszta mámorát, amely megelőzte a testi vágyakat és nem szűnt meg soha elveszteni rangját az az elsőbbségét. Ezért hat olyan csodálatos madárcsicsergésnek a mozarti dallamvilág, a maga önfeledt ter- mészetessegében, mert nem elvont gondolatokat görget, hanem a megismerésnek, a megszerelésnek és a megkívánásnak azt a magától értetődő vallomását, kifejezését, amely Beethovennél olykor oly drámaian harsán fel. Mozartnál két ember, a két egymáshoz hajló szerelmes mondja a magáét, kihevülten. Mint ahogyan itt tették, a hegedűművész és a zongorista társa, megtoldván a művek szeretnivaló szépségét, hervadhatatlan romantikáját azzal is, hogy az élete csúcsán járó, markáns egyéniség, e hegedűs óriási lendülettel ve- zette-vitte felfelé a közös zenélésben a fiatal, most induló tehetséget. Nagyszerű érzelmek derűs estéjét kapta az egri közönség. A zenetörténeti bevezetőket Molnár Klára mondotta el, megtoldva feladatát a klasszikus „horas, nisi serenas...” /csak a derű óráit számolom/ magyar zengetésé- vel. Farkas András Cikk-Zwack Isten látja a lelkem, hogy a fülem diktálta az áthallást a cikkcakk- ból. Mindez azért történhetett meg, mert jogosítványom szerint is részt vettem a közlekedésben autómmal, és nem csak a gyalogosokat láttam cikkcakkban hajtani, hanem olyanokat is, akik kormánnyal rendelkeztek. így aztán a vájtfülűek sorsára jutok néha, és akkor is úgy hallok, amikor nem kéne... Mint ebben a Zwack-ügyben is. Ez az ügy úgy nőtt naggyá, mint. ama bizonyos lufi vagy légzsák, ha belefúnak. Hajói, erősen beleszuszognak. Ilyenkor azonban tudni kell a szabályt, meddig, hova lehet fújni veszély nélkül. Legjobb, ha megkérdezik a szakembert, mielőtt beleeresztenének — túlontúl sok levegőt a repedékeny jószágba. De én nem erről, nemcsak erről társítottam képzeteimet, hanem a cikkcakkról, azaz a cikk-Zwackról elsősorban. Péter bátyánk gyáros és tőkés, de mert megbíztak benne, hát elvállalta a washingtoni nagy- követséget. Ott — állítólag — úgy veselkedett-viselkedett, mint egy jóindulatú és tehetséges amatőr. A főnöke, a külügyminiszter oktatott az egyetemen, megbízhatónak bizonyult, a lelki rokonság is ro- konszenvet ébresztett iránta, hát odaállt a rúdhoz és irányította a kül- ügyeket. Ő sem diplomatának született, de vállalta. Azután még más is vállalta a beosztást. A profikérdésekben összekülönböztek ők ketten, miután már a közbeékelődött személy előbb erőpróbát tartott. Innen kezdtek cikkcakkban menni az úton — többen. Cikkben — és nyilatkozatokban nem volt hiány, Zwack viszont rátett egy olyan lapáttal, amely már nem üthető le szabályszerű kártyával, csak akkor, ha a cikkcakkból végképp kirekesztik a Zwackot. Akik némileg ismerik a játékszabályokat, azt mondják, ezekben a cikkcakkos menetekben mindenki fitogtatta amatőrségét. Nem is gondolt arra, hogy ebben a felállásban és rendezésben túlnagy a rezsi, a nemzet is tátja a száját, ahelyett, hogy dolgozna és gondolna a még nehezebb fordulóra. Mint adófizető állampolgár, én is napokig kérdeztem magamtól, mennyibe is kerül nekem ez a párbaj? És a többi pár baj? Anyagilag és erkölcsileg? Tanácstalanságomban Ballábas Anikóhoz, kora fiatalságom óta kebelbarátomhoz fordultam, aki szintén profi újságolvasó. Feltett tudakozódásomra széttárta ölelésre mindig is mohó karját, ám kissé tanácstalanul csak ennyit nyögött a szája fittyedt szegletéből: Zwack-pakk. És én ettől nem lettem okosabb! Amiből azt is csak sejteni vélem, hogy adófizető állampolgárnak is amatőr vagyok. Nyomban elindultam régi alma materemhez, hogy fizessék vissza a tandíjat — tandíjmentes voltam az ántivilágban — kamatos kamattal, hogy lenne némi kárpótlásom, ebben a reprivatizációs világban. Szóba állnak-e velem? f. a. HEVES MEGYEI UNKAÜGYI HIVATAL 3301 EGER, KOSSUTH L. 9. 36/12-256 állásajánlatai: KAEV10. sz. Gyára: Eger, Kistályaí út 6. Felvesz HORIZONT gépekre esztergályosokat és marósokat, valamint gépjavításban jártas géplakatost. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti és munkaügyi osztályán. Telefon: 13-711/26. PARK SZÁLLÓ EGER: Klapka út 8. A MÁTRA SZÁLLÓ azonnali belépéssel keres részlegvezető' cukrászt. Alkalmazási feltétel: minimum 10 éves szakmai gyakorlat. Munkabér megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Gyöngyös, Mátra szálló, Mátyás király út 1. PÁLYÁZAT NÉMETORSZÁGI VENDÉGMUNKA-VÁLLALÁSRA: A munkavállalás kizárólag az alábbi munkakörökben és egy éves időre szól. 1. SZÁLLODA ÉS VENDÉGLÁTÓIPAR: Szakács, pék, cukrász, felszolgáló, hentes, szobalány portás (kizárólag ANGOL nyelvtudással) és recepciós (nagyon jó ANGOL nyelvtudással). 2. ÉPÍTŐIPAR: Kőműves, ács, burkoló, épületasztalos és gipszmintakészítő. 3. EGYÉB IPARI TERÜLET: Lakatos, esztergályos, minősítet hegesztő, szerszámkészítő NC-vezér- léső szerszámgépekhez, tejtermékgyártó, húsfeldolgozó. FELTÉTELEK: 18-40 éves kor, szakmunkás bizonyítvány és kétéves gyakorlat, valamint a német nyelv alapfokú ismerete. Jelentkezni csak hétfőn, szerdán, pénteken délelőtt 8 és 12 óra között lehet a Heves Megyei Munkaügyi Központban Eger, Kossuth Lajos u. 9. telefon: 36/11-011/ 206.
