Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-13 / 86. szám

HÍRLAP, 1991. április 13., szombat FÜZESABONY ÉS KÖRZETE 5. Gondok minden mennyiségben Bizony, nem könnyű a felszínen maradni Nemcsak a nagyok, hanem több kisüzem is gondokkal küsz­ködött a múlt évben, hogy fenn­maradását biztosítsa, netán még egy kis haszonra is szert tegyen, így volt ez tavaly Füzesabony­ban, a Vegyesipari Kisszövetke­zetnél is, ahol — mint azt Nagy Miklós elnök elmondotta — ága­zatonként nagy szóródások mu­tatkoztak termékeik előállításá­ban, értékesítésében. A faiparnál például a termelés folyó áron 103,7 százaléka volt az első évinek, de ennek ellenére 650 ajtóval adtak el kevesebbet, mint a múlt évben. Új terméket is gyártottak — kamraállványokat a hasznos fahulladékokból mégsem lett annyi nyereségük, amennyit elképzeltek. Gond volt a folyamatos szállítással, ráadá­sul a kereskedelmi árrést és az át­lagfuvart sem tudták az árban ér­vényesíteni, és ez is csökkentette a hasznot. Nagyobb volt a vas­ipar bevétele is. Az elnök szerint ezt úgy tudták elérni, hogy kon­ténereket adtak el Nyugatra. A valutagazdálkodásban menet közben történtek változások, s mire az önálló export-import en­gedélyt megszerezték, sok idő telt el. Iparágukat sújtotta a ha­diipar leállása, átállása, a keleti piac befagyasztása, technikai fel­szereltségük elavultsága, a dol­gozók szakképzettségének hete­rogén volta. Nem váltotta be a reményeket a műanyag-feldolgozó üzemük. Árbevételük csupán 64,5 száza­léka volt az előző évinek. Boros- üvegdugóból alig tudtak vala­mennyit eladni, a Közép-ma­gyarországi Pincegazdaság, amely a belföldi ellátás zömét végzi, alig palackozott bort. A te- kercselőágazatuknál nem sike­rült a termékváltást végrehajta­ni, a megbízók leállították a megrendelésüket 1991-re, ezért fel kell számolni a részleget. Az elnök még további okokat is elmondott, ami közrejátszott abban, hogy tavaly úgy gazdál­kodtak, ahogy. Tény viszont, hogy talpon maradtak. Sajnos, lazult a munkafegyelem. A ráérő dolgozók csoportokban vitatták, hogy a másik mit csinál, mennyit keres. Ebből is tanulniuk kell a jövőt illetően. A szövetkezetei szeretnék a felszínen tartani, mégpedig azzal a „mottóval”, hogy a „szövetkezet magántulajdo­nosok vállalkozása.” A tervek he­lyes célkitűzéseket határoznak meg. Most — az alapanyagok árá­nak emelése és a kedvezményes kamatozású lakásépítési kölcsö­nök év közbeni megszűnése mi­att — további visszaeséssel kell számolniuk. Ezért minden lehe­tőséget meg kell ragadniuk az új termékek előállítására, új pia­cok, üzletek felkutatására. Á kisz- szériás megbízásokat is el kell vállalniuk, hogy a dolgozóknak munkát és fizetést, nagyobb ke­resetet biztosíthassanak. (fazekas) „Megállni tilos!” tábla Szihalmon Egyre elviselhetetlenebbnek tartják a közúti helyzetet Sziha- lom községben, ahol az M3-as fő közlekedési út szeli át a falut. A Kossuth utcában sűrű, zsúfolt a forgalom, sok a szabálytalanság, és — ezzel arányosan — növek­szik a baleseti veszély. A közel­múltban is történt halálos kime­netelű baleset ezen az útszaka­szon. A helyzeten a helyi önkor­mányzat úgy szeretne segíteni, hogy a Kossuth út egyik oldalán a gyalogosoknak járdát építtet, míg a KPM Hevesi Üzemmér­nöksége még ebben a hónapban a gépjárművek részére Megállni tilos! táblát helyez el az út teljes hosszában. A rendőrség is sű­rűbben ellenőrzi, hogy a gépko­csivezetők betartják-e a szabá­lyokat. Tiszteletet parancsoló tiszta­ság, tágas termek, frissen ásott ágyások mindenfelé. Ilyen az otthonuk Andomaktályán az Értelmi Fogyatékosokat Foglal­koztató Szociális Intézmény la­kóinak. Ahogy az igazgató, Her­zog Tamás elmondja, 85-en él­nek itt enyhe, illetve — többségé­ben — közepesen sérült lányok, fiúk. Persze, vannak bejárók is, szám szerint heten, akik Eger és környékéről jönnek ide minden­nap, reggel 7 órától délután 3-ig dolgozni. A közeli napokban ugyanis sikerült 15 fő részére úgynevezett védőmunkahelyet létesíteni. A Fővárosi Kézmű­ipari Vállalat Ruházati és Kon- fekciós leányvállalata sietett se­gíteni az intézet vezetőinek el­képzeléseik megvalósításához. A15 éven felülieknek — nyolcán az intézet lakói — munkát bizto­sítanak, munkakönyvvel, 4-6 ezer forintos fizetéssel havonta, ha a három hónapos betanítási idő után a varrást és a szőnyeg­szövést elsajátítják. A többiek még nem „érettek” erre a mun­kára. Egyműszakosok lesznek, ebédjüket is a keresetükből fize­tik majd. Ám, hogy ügyes mun­kások lehessenek, el kell sajátíta­niuk közben a szabás, az anyag­szabás, a fonalvezetés és más egyéb, nagy figyelmet, kézügyes­séget és türelmet igénylő felada­tokat is. A központi épülettől egy kő- dobásnyira van a frissen tataro­zott műhely. Oda tartunk Varga Lídia vezető pedagógussal, aki menet közben újságolja, hogy a faluban lévő gondozóház mellé — azért, hogy az intézetből a va­lós, a civil élet felé vezető nehéz utat megkönnyítsék — a mai nappal tréninglakásokat adnak át hét fiatalnak, s ezek a 20-24 éves fiúk, lányok igyekeznek a munka mellett elsajátítani az önálló élet csínját-bínját: pénz- gazdálkodást, takarítást, moso­gatást, sütés-főzést stb., tehát mindazt, ami a családi életben szükségeltetik. Minimális lesz a felügyeletük. Azok kerülnek ide, akiknek szellemi kapacitása ezt megengedi. Lassan, tudatosan irányítják őket a civil, a kinti élet felé. A kis műhelyekben mozgal­mas kép fogadja a látogatót. Négy, villannyal hajtott ipari var­rógép berreg különböző ütem­ben, elnyomja az ollók csattogá­sát. A szövőállványnál pedig öten igyekeznek az aprólékos­nak tűnő munkát, a vezérzsinó­rok felszerelését, rögzítését, fe­szítését elvégezni. Tóth Józsefné a munkavezetőjük, aki nagyon elégedett tanítványai eddigi szorgalmával, teljesítményével. Ebben senki sem kételkedhet. Csillogó szemmel, büszkén mu­tatják első közös művüket, az A szövőállványnál (Fotó: Gál Gábor) asztalnyi nagyságú faliszőnye­get, az egyenes vonalvezetésű varrásokat, átlókat, karikákat, mintákat a gyakorló rongydara­bokon. Persze, néhány percre beug- runk a tréninglakásokba is, ame­lyek a bejáratnál lévő épület emeletén kaptak helyet. Majd­nem szállodai szobák, televízió­val felszerelve, szőnyegezve, s ta­lán estére már különböző csecse­becsékkel, kis szobrocskákkal, térítőkkel, kabalababákkal, láb dákkal feldíszítve, ahogy azt fia­tal gazdáik ízlése diktálja... (f i.) Köszönet a munkáért Bensőséges apparátusi érte­kezlet keretében búcsúztatták több mint negyvenévi szolgálat után a nyugdíjba vonuló Zay Bé­lát Füzesabonyban, a polgár- mesteri hivatalban. Elsőként dr. Pásztor József, a város polgár- mestere köszönte meg a közös­ségben, a sportmozgalomban el­töltött alkotó éveket, és átadta a hivatal elismerését. A munkatár­sak nevében Szoviár János sportfelügyelő méltatta a volt osztályvezető, elnökhelyettes ér­demeit. A kollégák virágcsokrai és ajándékai után Zay Béla meg­kapta a Füzesabony Sportjáért emlékplakettet is. Legeltetési társulat alakult Mezötárkányban Felújította szervezetét és munkáját a hajdani Legeltetési Társulat Mezötárkányban. Hu­szonkét gazda határozta el, hogy — együttműködve a termelőszö­vetkezettel — könnyebbé teszi a jószágtartást, az állatok legelte­tését. A jó szándékot egyelőre számos dolog akadályozza, így néhány olyan törvény és jogsza­bály megszületése, amely bővít­heti a lehetőségeket, és erősítheti az önállóságot. A kezdeménye­zést a polgármesteri hivatal is se­gíti. Andornaktályai pillanatok Lassan, tudatosan a civil élet felé Iskolai büfé Makiáron A tavaszi szünet után ismét benépesedtek, zajosak lettek az iskolák, s — már ahol van ilyen — az iskolai büfék előterei is. Makiáron jó egy hónapja nyitották meg — a gyerekek és a szülők kérésének eleget téve — az általános iskolában a büfét, ahol az apró, portásszobányi helyen Vágnerné Szabó Katalin látja el a tanu­lókat az óraközi szünetekben szendviccsel, tejjel, tejtermékkel, pékárukkal, csokoládéval, üdítővel és kü­lönböző írószerekkel is. A kis büfé segítségével a hajnalban kelő és munkába induló, utazó szülők tízórai-készítő munkáját igyekeznek könnyíteni. Amint a kép is bizonyítja: sikerrel. Az sem utolsó dolog, hogy ezzel elejét veszik az úttesten való átszaladgálásnak, a balesetveszélynek, mert a „büfésnéni” naponta átjár egy-egy alka­lommal friss áruival az „öreg iskolába” is. A napokban felkereste szer­kesztőségünket Domán Ferenc, Egerszalók, Egerszólát és Dem- jén községek plébánosa. Ferenc atya korántsem volt jókedvében, nehezen tudta palástolni felhá­borodását. A közelmúltban ugyanis a demjéni templommal éppen átellenben, ráadásul az ál­talános iskola mellett kocsmát nyitottak. A pap szóvá is tette ezt a polgármesternek — aki melles­leg kántor a faluban -, de mind­hiába. A vendéglátóegység a mai napig nyitva van. Igaz, állítólag csak palackozott italok árusítá­sára szól az engedélye, ennek el­lenére kimérés is folyik ott — ál­lítják többen. S egyáltalán, miért van szükség egy 6-700 lelket számláló településen 300 méte­ren belül három, hasonló funkci­ót szolgáló létesítményre. Nos, a felvetés jogos, ráadásul úgy tudjuk, hogy a rendelkezé­sek értelmében az oktatási intéz­mények 200 méteres körzetében tilos a szeszes italok kimérése, árusítása. Megkerestük tehát Szén János jegyzőt, aki megerő­sített bennünket. — Pummer József vállalkozó italmérési engedélyét márcus 25-től visszavontuk — mondja -, így tehát csak palackozott áruk értékesítésére van lehetősége. Ez nemcsak a szeszes italokra, ha­nem az üdítőkre is vonatkozik. — Egyenesen Pummer úrtól jövünk, ahol elfogyasztottunk egy-egy, pincehideg narancsle­vet... — Úgy látszik, nem vette ko­molyan a figyelmeztetésemet a tulajdonos, miszerint a korláto­zás áthágása nem gyerekjáték, a boltjára nézve végzetes is lehet. Ha egy ellenőrzés során valóban tetten, vagyis kimérésen étjük, nem maradnak el a következmé­nyek. — Indokolt volt-e az engdély kiadása, hiszen a közelben két presszó, illetve kocsma is műkö­dik? — Az engedélyt még a koráb­bi közigazgatási „fórum”, vagyis a kerecsendi közös községi ta­nács, illetve az egri Köjál adta. Mivel az általános iskolához na­gyon közel van, ezért vontuk visz- sza, és módosítottuk az enge­délyt. Azt viszont nincsen jo­gunkban vizsgálni, hogy indo­kolt-e vagy sem az üzlet nyitása. Elméletileg minden második háznál is lehetőség nyílik hason­lóra, mivel a vállalkozások korát éljük... (molnár) Nyugalom szigete a „senki földjén”... Igazán sajnálom, hogy ezúttal nincs dél-koreai utazó a sok-sok szállóvendég között, így hiába nézegetem a keleti írásjegyekkel rótt sorokat. Pedig a vendég­könyv sok mindenről árulkodik, talán az a szöuli turista is osztotta a többség véleményét: ez a pusz­tai szálló a nyugalom szigete... S ha még — az érdekesség kedvé­ért — azt is hozzátenné az ember, hogy a „senki földjén”, akkor meg romantikusabb lenne a do­log. Mert nézzük csak: a nemzet­közi, háromcsillagos szálloda az állami gazdaság tulajdona, s így Füzesabonyhoz tartozik, ha „postailag* nézzük. Besenyőte­lekhez kötődik, közigazgatásilag viszont Mezőtárkány az illeté­kes. Bár ez a fura helyzet érdekli a legkevésbé a vendégkört, amelyhez tartozik például — szá­mos vissza-visszatérő külföldi mellett — Vitray Tamás, vagy a népszerű Dolly Roll együttes. „Amióta egyszer itt megáll­tunk, bármikor erre járunk, min­dig betérünk... írták a rangos könyvbe legutóbb a zenészek. Amikor három esztendővel ezelőtt átadták a Hotel Huber­tust, még csak vadászvendégeket fogadott, később vált „nyílt” szállóvá. Igaz, Hubertus hívei mára sem szakadtak el ettől a helytől, hiszen körülötte találha­tó az a 42 ezer hektáros terület, amelyet az ország egyik legérté­kesebb apróvadas vidékének tartanak: fácántól fogolyig, nyáltól őzbakig számos alföldi vadat cserkészhetnek be a puská­sok, akik ezért a szenvedélyért akár Német-, illetve Olaszor­szágból is elzarándokolnak ide. Meg a szemet gyönyörködtető pusztai tájért, a lomha Tiszáért, a nyugtató csendért... — Távol az „élet zajától”, mi mindennel tölthetik el idejüket a vendégek? — kérdezzük Szacsu- di Istvántól, az öt hektáron fekvő hotelegyüttes vezetőjétől, aki érthető büszkeséggel mutatja be sokat dicsért birodalmát, ahol minden kényelmet megtalál a vendég. Szálljon meg a negyven személyt befogadó első osztályú szobákban, avagy a hotelt körül­vevő kis házakban. — Ki-ki kedvére választhat... — mondja, amint ide is, oda is bekukkantunk. — Ha éppen te­niszezni, lovagolni van kedve, megteheti. Fogatot is hajthat, vagy részt vehet a háromórás „Puszta-programban”, amely innen indul, s a Tisza-tónál ér véget: ott csónakok várják, hor­gászhat, vadkacsázhat, netán természetfotókat készíthet. Van­(Fotó: Szántó György) nak külön lovagló- és tenisztan­folyamaink, szabadtéri piknike­ket is rendezünk, vagy folklór- műsort ad a besenyőtélki női ci- terazenekar. Akinek kedve tart­ja, kerékpártúrát tehet, s sza- unázhat egyet az étkezések előtt... Előkerül az étlap, magyar és nemzetközi ínyencségek mellett tíz napi ajánlat közül választhat a szállóvendég, akárcsak a betérő utas. — Mi a specialitása az étte­remnek? ' — Amit szinte mindig meg­kóstolnak: a fácánleves csiga­tésztával, s hozzá tűzdelt vad­disznócomb cumberland-már- tással... A konyhai illatok a zöldülő pázsitig kísérik tíz embert. A fü­ves terület szélén húzódik a kör­befutó „hintóút”, mellette két műanyag borítású teniszpálya várja a mozogni vágyókat. Áz egyiken éppen kémény csatát vívnak, talán annak a klubnak a tagjai, akik immár rendszeresen találkoznak itt szabadidejükben. — Ezen az üres részen épül majd meg az uszoda — mutatja a szauna kijáratához közeli terüle­tet kísérőnk. — A napokban kez­dődnek a munkálatok, s terveink szerint a nyári szezonban már a vendégek rendelkezésére áll a víz alatti világítással, vízforgató­val, esti gardenpartira alkalmas környezettel kialakított terasz. Ezek már a tervek... — Elkészültek a konferencia- terem rajzai is, az épület eddig kihasználatlan részében 80 sze­mélyes tanácskozó és klub kap helyet, tolmácsfülkével, zárt lán­cú videohálózattal, külön tele­fonvonallal. Jövőre azt is elérjük, hogy minden szobában lesz tele­fon, ez immár elvárása a világjá­ró vendégnek. Legyen az a fran­cia katonazenekar tagja, vagy ja­pán üzletember, netán holland természetbúvár... A „csend szigete” ugyanis is­mert és keresett lett. Lapozzunk csak ismét bele a vendégkönyv­be: — „Igen csudi ez az egész! Több nem jut eszembe...!” Hubertusnak legyen mondva: telitalálat...--------------------------- (szilvás)— Demjénben Kocsma az iskola mellett Tepélypuszta hármas csillaga: Hotel Hubertus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents