Heves Megyei Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-03 / 77. szám

Válaszok egy kérdésre A Hírlap március 25-i számában tettük közzé dr. Chikán Zoltán, a Kereszténydemokrata Néppárt megyei elnöke levelét. Mint emlékezetes, ebben a március 15-i egri megemlékezés programját ki­fogásolta. Szóvá tette a rendezést, ezen belül leginkább József Attila Tiszta szívvel című versének megszólaltatását. Ezenkívül nehezményezte, hogy az iskolák nem vettek részt szervezetten az ese­ményen. Mint akkor hangsúlyoztuk: József Attila negatív értékelésétől szerkesztőségünk elhatá­rolja magát. Azóta több levél is érkezett ezzel kapcsolatban hozzánk, melyekből most adunk ösz- szeállítást. Dr. Chikán Zoltán egy kérdést tett föl: úne a válaszok... A legjobb elképzelést is tönkre lehet tenni... 1848. március 15. egri ünneplése okán messzemenőkig egyetér­tek dr. Chikán Zoltánnal, a KDNP megyei elnökével. Magam is vára­kozó állásponton vagyok. Évek óta létezik egy kipróbált varázsszavunk, melyre hajlamos a legtöbb ember belátóan fejet hajtani. Ez a mammon, azaz a pénz — melyből mindegyre kevés volt. Egy nemzet legnagyobb ünnepe nem lehet pénz kérdése! Mél­tatlan az eszméhez. Hiszen még a legszegényebb is megteremti az ün­nep bensőségét és fenségét — ha akarja. Úgy tűnik, nem mindenki­nek egyaránt fontos ez az ünnep. Megtapasztalhattam, hogy a külön­böző pártok már két évvel ezelőtt is méltóképpen, tisztán szándékoz­tak ünnepelni, ámbár ez pénzhiány miatt — sajnos — már akkor is he­venyészett programba fulladt. De nem is a pártok feladata az anyagi fedezet biztosítása. Létezik erre választott városi testület. Az nem műsor, melyben három kiváló színművész három kitű­nő verset elmond, mindhárom alkalommal kifogástalanul. Még ez esetben is számonkérhető a nagy karmester, a rendező — biztos Més- sel. A város polgári vezetése nem készült fel a nemzeti ünnepre. En­nek megannyi jele nyilvánvaló volt. Még egy lakónikus tömörségű polgári szónoklatra sem futotta. Mindez sokat sejtető. Biztosan tu­dom, hogy egy ember a városi kulturális bizottság figyelmét még de­cemberben az ünnepre irányította. Zsűrizett forgatókönyvet tett az asztalra. Nemcsak a maga, hanem a társai ingyen munkáját is felaján­lotta. „A nehéz gazdasági körülményekre való tekintettel” elvetették kezdeményezését. Bizonyítandó, hogy a legjobb elképzelést is tönkre lehet tenni, ha az kellő ellenállásba ütközik. Történt, ami megtörtént. Szolgáljon mindnyájunknak okulás­ként. Nem késlekedhetünk, még ma el kell kezdeni a következő évi felkészülést. Nagy poétánk így fogalmazott: „Nem érünk rá várakoz­ni, / Szaporán / Ma jókor van, holnap késő / Lesz talán.” Ha lélekszámonként csak kettő forintot áldozott volna a testü­let, akkor a kialakult áldatlan állapotról most nem polemizálhatnánk. Csendesedjünk el egy pillanatra. Valóban kettő forint/főn állt vagy bukott...? Patkós Attila Eger Indulat nélküli tájékoztató Dr. Chikán Zoltán úrnak, a KDNP megyei elnökének Tisztelt Elnök Ür! Mivel megszólíttattam — mint az egyik illetékes —, szeretném elöljáróban kijelenteni, hogy sem megfontolatlannak, sem provokátornak nem érzem ma­gam. A Polgármesteri Hivatalt a március 15-i ünnepség megren­dezésekor egyetlen szándék ve­zérelte, nevezetesen az, hogy Eger város ünnepelni vágyó pol­gárai számára ünneplési lehető­séget biztosítson. Városunk la­kói pedig sokféleképpen gon­dolkodó és érző emberekből áll­nak. Mint ahogy Ön is megálla­pította, voltak, akik számára az istentisztelet és a cserkészek lát­ványa jelentette a nap fénypont­ját, míg mások inkább ezalatt a Bazilika előtti téren várakoztak. Én mindkét álláspontot tisztelet­ben tartom. Abban egyetértek Önnel, hogy József Attila Tiszta szívvel című verse nem illett a március 15-i emlékműsorba. De azzal már messze nem értek egyet, hogy József Attilát a „nemzetiet­len szégyenrezsim házi poétájá­nak” titulálja. József Attila köl­tészete nem áll közel hozzám, de azt tudom, hogy költészetének értékei messze túlélnek bennün­ket, Uram. A műsor összeállítója bizo­nyára megindokolja szerkesztési szempontjait. Magamról csak annyit, hogy én sem most, sem a jövőben nem kívánom elvállalni a „kultúrcenzor” szerepét. Arra se szeretnék parancsot adni egyetlen iskolának se, hogy vo­nultassa ki diákjait ünnepelni és koszorúzni. Elég volt a kötelező kivonulásokból és ünneplések­ből. Hiszem és vallom: parancsra nem lehet ünnepelni. Minden is­kolát szeretettel és tisztelettel meghívtam ünnepségünkre, de elismerem azt is, hogy minden is­kolának belső ügye dönteni ar­ról, milyen módot tart méltónak nemzeti évfordulóink megünne- pelésére. Ön, mint a KDNP megyei el­nöke, másféle március 15-ről ál­modott, de én komolyan gondol­tam, hogy pártoktól és pártesz­méktől mentes legyen az ünnepi megemlékezés. Katona Józsefné alpolgármester Izléshiány vagy provokáció? Avagy: válasz dr. Chikán Zoltán kérdéseire Nem a rendezők részéről és nem is illetékesként kívánok a fenti címmel megjelent cikkéhez hozzá­szólni. Bántónak és egyben elgondolkodtatónak tartom az Ön József Attiláról alkotott véleményét. A „nemzetietlen szégyenrezsim házi poétája” kife­jezés azt sugallja, hogy a költő haszonért a „vörös lelkületű” rezsim szolgálatában fogott tollat. Ez kronológiai okokból is lehetetlen. Azt is, hogy Jó­zsef Attilát, akit posztumusz választottak (válasz­tották?) „házi poétának”, mindezért büntetni kell. De arról őt nem kérdezték, mert nem kérdezhették: tetszik-e neki a választója avagy sem. Félek, hogy az Ön sommás véleményét nem ez az egy Horger Antalt is ingerlő vers rossz helyen és időben történt szavalása alakította ki, és nem is Jó­zsef Attila költészetének mély ismerete, hanem po­litikai elvakultság. József Attila háború utáni köteteiből vörös ajná- rozói éppúgy kihagyták manipulativ céljaikhoz nem illő, „irredenta” versét, mint ahogyan Ön ki akar hagyni most egy másikat. (Vagy mindet?) Itt lenne az ideje, hogy politikusaink higgadtan, s bölcsen mondjanak véleményt a világ dolgairól, mert ha nem ezt teszik, akkor az Ön által említett passzív polgártársaink aránya 70 százalékról, 99 százalékra nő. A maradék pedig száműzheti József Attilát pusz­tán azért, mert a volt rendszer őt tette meg (?) a nemzet költőideáljának. A véleményem ennek ellenére egy ponton azo­nos az Önével. Ez a vers oda nem illett, de erről bi­zonyára kap választ a rendezőktől. És még valami a végére: Ön, mint a KDNP me­gyei elnöke írta alá a cikket. A pártjától várt keresz­tényi és demokrata középutas politikától ez igen­csak eltért. Jakab Gábor Eger Adjon az Ür Isten pártoktól mentes, lélekben is szabad március 15-ét Válasz dr. Chikán Zoltán úr írására Tisztelt Uram! Nem tudom, hogy Ön öt évvel ezelőtt is ott volt-e a március idu­sát ünneplők között — én ott vol­tam, mivelhogy akkor is, azóta is mindig rendezője voltam legna­gyobb nemzeti ünnepünk előtti főhajtásunknak. (Nekem ugyan­is március 15-e volt és marad szí­vem legmélyén a NEMZETI ÜNNEP. Ifjúkori eszmélésem legjobb hitét őrzi a szabadság—a kivívott szabadság — mindenek feletti értékében. És e hitben él- ni-halni akarok.) Immáron öt eve tisztára mo­sott, ropogósra vasalt lélekkel áll ki társulatunk képviseletében egy maroknyi színművész, hogy hangot adjon áhítatunknak és hálánknak. Akkor is ezt tette, amikor még „alig feltűnően” sok volt az ünneplők sorában az egyenruhás és civil rendőr... Amikor azt kellett éreznünk, hogy se istenünk, se hazánk — ugyanis elvették tőlünk. De nem József Attila vette el! És nem Ady Endre, nem Juhász Gyula, nem Tóth Árpád, és nem a Nyugat egész költőnemzedéke; és nem a Nyugat második és har­madik nemzedéke, akiknek sorai között igen gyakran olvashatni kiragadott képeket, gondolato­kat, melyeket (idézem Önt) „a nemzetietlen szégyenrezsim” ki­sajátított magának. Ugyanez a szégyenrezsim Jó­zsef Attilát sem fogadta be, csak felhasználta és kihasználta (de meg nem akarta érteni!); ugyan­akkor a szabadságeszményt hir­dető legnagyobb nemzeti és nem­zetközi; nem „internacionalista”, hanem a goethei értelemben vett világirodalmi minőségű) költőn­ket a sztálini-zsdánovi kultúrpoli­tika emelte a maga hazug piedesz- táljára: „Lobogónk, Petőfi!” Ak­kor tehát ki vele, le vele? A mélyen vallásos, tiszta er­kölcsű keresztény költő, Babits, a Jónás könyvében igen profán hangon szól a hit letéteményesé­ről, a prófétáról, aki „rühelé a prófétaságot”. Tehát le vele, ki vele?! A Havas Krisztus-kereszt az erdőn Adyja pusztuljon el, mert azt írta: „Véreim, magyar proletárok...”, s mi több: „Sohse hull le a vörös csillag...” stb. Ez lenne az (ismét Önt idézem:) „az internacionalista vörös lelkű­iét”? Idézzük meg csendben, magunkban Kodály, Bartók, Ily- lyés vagy Sík Sándor és Pilinszky János válaszát! Nem untatom az olvasót annak a képtelenségnek további fölösleges cáfolatával, hogy a legnagyobb költőink a szégyenrezsimnek házi poétái lettek volna. Mert még haláluk után sem lehetett igazán ezt tenni velük. Nem lehetett azzá tenni őket! Mert ott van például leta- gadhatatlanul József Attila hívő lelkületű,’’istenes verseinek” so­ra. Elég talán, ha e két sorát idé­zem: „Dolgaim elől rejtegetlek/ Istenem, én nagyon szeretlek”. Úgy hiszem, sokan vagyunk, akik a fél karunkat le hagynánk vágni, ha ilyen tiszta hitre és ilyen Isten áldotta tehetségre szert tudnánk tenni!! És — hajói em­lékszem — ő volt a legelső a ma­gyar irodalomban, aki fel akarta nyitni szemünket Világosítsd föl című versében az emberiség ed­digi legnagyobb tévedésére (csak nem jól figyeltünk oda. De nem­csak Ön, Chikán Zoltán, hanem én is és még sokan mások!): „...Talán dünnyögj egy új meset, fasiszta kommunizmusét.” Tisztelt Uram! A költők iro­dalomtörténeti — kultúrtörténe­ti megítélését bízza a hozzáér­tőkre. Legyen toleráns! És ne ítélkezzen! Ami pedig egy pódi­umműsor összeállítását illeti: higgye el, annak is vannak dra­maturgiai — érzelmi — hatáslé­lektani — logikai összetevői. És nem is újak ezek a törvények: elég, ha a tézis — antitézis — szintézis egységére hivatkozom. A tézis: farkasüvöltés-telített- ségű provokáció: „...Nincsen apám, se anyám,/ se istenem, se hazám,/ se bölcsőm, se szemfe­dőm,/ se csókom, se szeretőm” (Nem mellesleg jegyzem meg: tovább kellene olvasni a verset!) Tisztelt Uram! Nem gondolt Ön a hivtalosan elismért egymil­lió szegényre, a hajléktalanok tízezreire, a drogfüggésben élők növekvő létszámára; az alkoho­lista — és öngyilkosjelölt Lázá­rok sokaságára, akik így éreznek — és talán szent ünnepeinken így káromkodnak? Nem vette észre, hogy erre a fájdalmas, Istenhez kiáltó, kétségbeesett segélyké­résre az volt a felelet: az antitézis, hogy „s rendezni végre közös dolgainkat./ ez a mi munkánk; és nem is kevés.” És, hogy Petőfit idéztük, fojtott fenyegetésével: „még kér a nép...!” — és ugyanőt a fenti logika szellemében: „Megint beszélünk, s csak beszé­lünk.” (Ugye, szokta nézni tíz- milliónyi társával együtt a parla­menti közvetítéseket?) És végül a szintézisIcént a Szó­zat hangzott el. Egy ünnepi mű­sor is műalkotás. Megfejtésre méltó törvényei működtetik. A néző eldönti, tetszik vagy nem tetszik. De ne tessék kétségbe vonni a hitünket, a tiszta szándé­kunkat, becsületünket és hivatá­sunk értelmét! Lehet, hogy a hol­napi vagy holnaputáni ünnep műsorával álltunk elő; lehet, hogy több drámaiságot adtunk feladatul annak a műsornak, mint amennyire az ünneplő kö­zönség fel volt készülve. De hit­tünk abban, hogy mostantól kezdve az ünnepeink nem lesz­nek újra rideg, kikényszerített (például kivezényelt iskolások­kal koszorúzott) hazug áhítatok, hanem az önismeret kiemelkedő pillanatai. A liturgia dramatur­giájára. Ha kell, gyónás is egy­ben! Én is bent voltam a Bazili­kában, az ünnepi istentisztele­ten, és tudom, hogy a térzene ki­várta a szertartás végét. És a mű­sor után a Petőfi-szobornál szin­tén a mi színészeink szerepeltek. Áhítattal és lelkiismeretet éb­resztőén hangzott el a színész aj­kán a Szózat. Önnek joga van, hogy nemtet­szésének hangot adjon műso­runk egyes számai láttán (becsü­letére, kiemelem, hogy tetszésé­nek is hangot adott más részle­tekkel kapcsolatban ) ,az azon­ban elképzelhetetlen agresszivi­tásról tesz bizonyságot, hogy emiatt a „pódiumot”, színházun­kat le akarja romboltatni. Kérjük szépen: hagyja a Színházat! Templom az is — ahogy közös eszményképünk, Petőfi Sándor illette! Végezetül: talán vannak má­sok, más pártok képviselői, akik másként gondolkodnak a felve­tett kérdésekről, mint Ön. Az épülő demokráciában erre nekik is joguk van. Nem beszélve ró­lunk, a párton kívüli többségről (az eredendően kívülállókról és a kiábrándultakról egyaránt), akiknek alanyi, állampolgári jo­guk van esetleg másként gondol­kodni, úgy érezni az ünnepen, ahogy lelkiismeretük diktálja. Veszélyes dolog pusztán az íz­lésünkből (és nem elegendő tájé­kozottságunknak kiszolgáltatva) kirekesztőleges mércét teremte­ni. Hiszek március 15-e össz- nemzeti, tisztázó, szembesülő, őszinte ünnepelhetőségében. Isten óvjon attól, hogy újra el­jöjjön az erőszakos purifikátorok ideje! Tolerancia, tolerancia, to­lerancia! Becsület, bizalom, tisz­telet! Gáli László igazgató-főrendező (Gárdonyi Géza Színház), az ünnepi műsor szerkesztője (fazÁ ecfy mofi Reszkessetek, betörők! Két szempontból sem szerencsés a „Home alone” (magyarul: Otthon, egyedül, ám a filmforgalmazók szerint: Reszkessetek, betö­rők!) című film mostani műsorra tűzése. Egyrészt az elmúlt három hét alatt ez a harmadik történet, amelynek középpontjában 10 éven aluli gyermekszereplő áll, és ez enyhén unalmassá teszi a kínálatot. Másrészt az eseménysort végigszövi a karácsony hangulata, ami így húsvét táján legalábbis zavaró kissé. Mégis; az Ovizsaru, a Nicsak, ki beszél...még, és a Reszkessetek, betörők! című filmek közül ez utóbbi vitathatatlanul a legjobb. Bár­gyú sztorija ellenére is könnyfakasztóan humoros: a gyerek gyerek benne, a nyolc évesek fineszességével. Pontosan olyan, amilyennek az amerikai technokratizmusban egy ifjú titánt elképzelünk — innen magyarhonból. Csak vitamindús ételeket eszik, 84 csatornán nézi a televíziót, és szentestén a következő szavakkal kezdi a vacsorát: „Áldd meg Isten ezt a magas tápértékű mikrohullámú makarónit, és azokat, akik nekünk árengedménnyel árusították...” A szuperkölyök imázst csak fokozza, hogy Kevin (Macauley Culkin) zsenge kora ellenére kiváló kombinatív képességekkel ren­delkezik: betörő-elriasztó berendezések tucatját eszkábálja össze, a vasalótól kezdve a mézen át majd minden háztartási eszközt és alap­anyagot felhasználva. És persze, cseppet sem kétséges, hogy a betö­rő-gyerek párharcból ő kerül ki győztesen. Mindeközben még arra is marad ideje, hogy zordszemű és sző­rösszívű szomszédját, egy idős bácsit összebékítsen rég nem látott fiá­val. Ez az epizód hivatott arra, hogy a humor mellé némi romantikát vigyen. Nem túl eredeti ötlet, de arra legalább jó, hogy meghatódjunk a párás ablaküveg mögött felderengő családi összeboruláson. Hatalmas kasszasiker volt az USA-ban ez a film, és ezen meg se lepődhetünk. A „Home alone” annak a folyamatnak egyik alkotása, amely tagadja a horrort, a szexet, az erőszakot, és másfajta eszközök­kel próbál szórakoztatni. Betörők ugyan itt is vannak, na de ezek itt aranyosak, esetlenek, szánalomra méltók. Nem a jó-gonosz, hanem inkább az esetlenség-lelemény párharcán kell izgulnunk. Kevin győ­zelme a technika és a csavaros ész diadala, és egy ilyen film Ameriká­ban nem bukhat meg. Sőt, nálunk se, hisz a siker öröme nekünk is hi­ányzik, mostanában egyre jobban... Egy valami azonban egész film alatt, és azóta se hagy nyugodni. A történet arra épül, hogy egy nyolc éves kisfiút a nagy rohanás köze­pette otthonfelejtenek Párizsba utazó szülei. Ami nem logikus. És épp ezért hiteltelen alapszituációnak tűnik. Mert egy kis gyereket otthon felejteni— még ha Amerikában is -; „ciki”... Doros Judit I: Házigondoz,ók, betegápolók lettek Tudósítónktól: A napokban ért véget az a négyhetes tanfolyam, amelyet a Magyar Vöröskereszt Hatvan Városi Szervezete indított a je­lentkezőknek. Az oktatásra a Szalka utcai Polgári kör helyisé­gében vállalkoztak. Az előadás- sorozatot Nyitrai Zoltánnáveze­tő gondozó irányította. Mint tá­jékoztatásul elmondta: az ingye­nes képzésen egyaránt foglalkoz­tak a légzőszervi, a cukor- és szívbetegségekkel, a különféle törésekkel. Megismerték a hall­gatók a vérnyomásmérést, meg­tanulták az ágyban fekvők ápo­lását. A tanfolyamot sikeresen elvégzett harminc nő igazolást is kapott felkészültségéről. Új is­mereteikkel a jövőben valameny- nyien hozzátartozóik és ismerő­seik gondozásában segítenek majd. Szűcs Ferenc ^ A Tisza-tó mentén VÍZIG Motelben ÜDÜLJÖN KISKÖRÉN! Kényelmes, háromágyas, fürdőszobás szobák, ingyen teniszpálya-használat, kulturált étkezési, főzési lehetőség, 100 m-en belül ÁBC és éttermi ellátás. (Horgászathoz csónak bérelhető!) Szoba ár: 1-2 napra 850,- Ft + ÁFA (15 %) 3 naptól 750,- Ft + ÁFA (15 %) Igénybevehető: 1991. május 30-tól október 15-ig. Előzetes jelentkezést is elfogadunk! Cím: KÖTIVIZIG 3384 Kisköre, Tisza II. Gondnokság Telefon: 39/11-011. Telex: 063-361. _ ^ ___________________________r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents