Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-09 / 58. szám

HÍRLAP, 1991. március 9., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 9. Szaddám feleségének nyomában Bombák helyett briliánsok A bagdadi mészáros felesége a luxusba menekült Félje a világ leggyűlöltebb embere. Közel harminc esztendeje él ve­le, alszik mellette, ismeri szörnyű tetteit, kínzási módszereit, félre­lépéseit. A platinaszűke Szajjida ékszerekkel és szőrmékkel aggat­ta tele magát. A Bild der Frau most Genfben rábukkant arra a villá­ra, ahol Szaddám felesége minden valószínűség szerint rejtőzik. A diktátor családja: Szaddám Szajjida mellett a szofán. Karjaiban legkisebb lánya, Hala, aki most feltehetőleg Genfben tartózkodik az anyjával A Chenin du petit Saconne ut­cától a hermetikusan zárt iraki ENSZ-misszióig mindössze 45 lépés egy széles feljárón. Az épü­let egy csúnya, modem építő­kocka. A bejárat körül kamerák figyelik a látogatókat. Az első emeleten vannak az irakiak hiva­tali helyiségei. A keskeny folyo­sót személyesen Szaddám Hú­széin tartja megfigyelés alatt. Mesterkélt mosollyal tekint le egy giccses színekkel festett, életnagyságánál nagyobb kép­ről. Valóban itt rejtőzne Szajjida Húszéin? Talán az egyik felső szinten, ahonnan pompás kilátás nyílik az elvadult szomszéd ker­tekre, amelyekben göcsörtös, vén fák sóhajtoznak a téli szél­ben? No comment — mondja egy örökké mosolygó követségi al­kalmazott —, tudják, a bizton­ság... Szajjidának mindig is több milliója volt, most viszont milli- árdjai vannak! Minthogy Húszé­in az elrabolt kuvaiti kincseket svájci bankszámlákon helyezte el. Ezt 3 milliárd dollárra taksál­ják. Csak Szajjida férhet hozzá a bankszámlákhoz, rebesgetik a diplomaták. A Bild der Frau most megtalálta azt a több millió értékű villát, amely gyaníthatóan Szajjida svájci rejtekhelye. De lássuk előbb, ki is ez a nő, hogyan gondolkodik, milyen az érzelem­világa. A diktátorral aligha köthetett szerelmi házasságot, hiszen mindössze hatéves volt, amikor eljegyezték. Húszéin nagyapja szentesítette a dolgot: Szaddám lesz Szajjida férje. És kész. El­döntetett. Szajjida egyébként Szaddám Húszéin egyenesági unokatestvére... Szajjida nem el­lenkezett, s nem mutatott ellen­szegülést akkor sem, amikor idő­sebb lett, és fel kellett fognia, mi is történt vele. Pedagógiát tanult, majd tanítónősködött egy leány­iskolában. Várt Szaddámra, amíg az befejezte „tanulmánya­it”, amelyek lényegében abból álltak, hogy kibiztosított pisztoly- lyal jelent meg jogi államvizsgá­ján — következésképpen egyet­len kérdésre sem kellett válaszol­nia. Ha elbuktatták volna, az minden professzor számára a biztos halállal lett volna egyenlő. Szajjida megtanult együtt élni az erőszakkal. Semmiképpen nem maradhatott előtte titok­ban, hogyan bánt el félje az „el­lenfeleivel”. Hogy gyermekeket mészároltak le anyjuk szeme lát­tára, családapákat ástak be a for­ró homokba, ahol a kegyetlen Nap véget vetett szenvedéseik­nek. Szajjida a pályán maradt, s csakhamar iskolája igazgatónője lett. Ám tulajdonképpen az volt a feladata, hogy a szolgaságba ta­szított nép elé egy jó házasság il­lúzióját bűvészkedje. Vajon könnyen ment ez neki? Aligha... Gyász és boldogtalan­ságfüggött e szeretetlen házasság fölött— úják angol Irak-szakér- tők. Húszéin örökös félrelépései azonban jobban sértették Szajji- dát, mint szörnyű tettei. Szad­dám egész egyszerűen magához rendelte a nőket, velük aludt, az­tán eltaszította őket. Csupán egyetlen ügye volt kissé bonyo­lultabb. Ezt a szeretőjét Samira Fadel Shahbandamak hívták, és az iraki légitársaság igazgatójá­nak exfelesége volt. A szép, fe­kete hajú Samirát Kamel Hana Jajjo, Húszéin legintimebb bizal­masa és „előkóstolója” vitte a diktátorhoz. Ezt az affért Szajji­da annyira megszenvedte, hogy bizalmába beavatta legidősebb fiát, Udajt. Udaj ekkor kelepcé­be csalta a „kuplerájos” Kamelt, és agyonütötte. Húszéin annyira feldühödött az eseten, hogy le- csukatta fiát, aki egyébként elő­zőleg már két másik gyilkosság részese is volt, és csak Szajjida állhatatos könyörgésére helyezte újból szabadlábra. Szajjida megtanult tűrni és hallgatni. Szaddám születésnap­ja alkalmából minden évben kí­nosan aprólékos ceremóniát ren­dezett, amelyre meghívták az ösz- szes diplomatát. Az uralkodó előtt hódoló menet élén két nő haladt templomi gyertyákkal. Az ország valamennyi festőmű­vésze elhozta legújabb festmé­nyét, amelyek mind Szaddámot ábrázolták. Ezért egy csekket í lg * Húszéin asszony A misszió föld alatti garázsában védik a kaptak, amit azonban később le kellett adniuk. Ellenkező eset­ben az azonnali kivégzés kocká­zatát vállalták volna. Szajjida soha nem tett kísérle­tet arra, hogy kitörjön a vér, a megaláztatás és erőszak eme ör­dögi köréből. Helyette beara- nyoztatta a kalitkát, amibe bele­született. Már korábbi genfi és párizsi látogatása alkalmával a legexkluzívabb butikok és a legdrágább ékszerészek törzs­vendége volt. A genfi Rue de Rhone volt a kedvenc vásárlóut­cája. Itt szerezte be a bűnösen drága tapaszokat megsebzett lel­ke számára: Cartier-nál, Christi­an Diomál és Kari Lagerfeldnél, Patek Philippe-nél, Bucherónál és a van Cleef & Appels cégnél. Százezer márkás fülönfüggőket és még ennél is drágább nyak­ékeket. Bevásárlózacskók gar­madáit nyelték el a lefüggöny- zött ablakú, páncélozott Lin- coln-Limuzinok. A luxus azon­ban nem szabadít meg a magány­tól, a testőrök nem szántják fel a könnyeket. a luxusautókat plasztiklemezek portól Vajon kővé változtatta a szívét ez az élet annak az asszonynak, akinek mindig mindent el kellett tűrnie anélkül, hogy kimutathat­ta volna valódi érzelmeit? Szajji- da nem ódzkodott attól, hogy lá­togatást tegyen Irak földhözra­gadt északi falvaiban, és nyája­san elcsevegjen az éhező, fázó parasztokkal. Öt gyermeket szült rettenetes férjének. Udaj, a legidősebb, el­kényeztetett ördöggé vált. Egy tisztet, aki nem engedte meg, hogy a feleségével táncoljon, a helyszínen agyonlőtt. Megölte azt az apát is, aki vonakodott a lányát egy éjszakára átengedni neki... Qussi (25), Raghad(24), Rana (19) és Hala (16) a többi gyerek, akiket az ember csak az ún. „szentcsalád”-fotókon láthat... A hegyek a Genfi-tó fölött. Egyik milliomos villája a másik mellett. A négysávos Quai de Colognytól keskeny szerpentin vezet fölfelé, odalenn harminc méter hosszú jachtok himbálóz­nak a tó jeges vizén. Kocsink las­san egy kb. 3 méter magas acél­falhoz gördül. Tv-kamerák és villanyárammal átjárt kerítések oltalmában feltehetőleg itt rejtő­zik Szajjida. A ház a hozzá tarto­zó kerttel kb. 3 ezer négyzetmé­ter területű, a fehér épületnek négy emelete van, amelyek lép­csőzetesen épülnek be a hegyol­dalba. Becsengetünk. Vakító fényszórók gyúlnak ki. Wrong place, You are on the wreongpla­ce— figyelmeztet egy éles hang a kaputelefonból. Rossz helyen járnak. Távozzanak gyorsan! Még egyszer csengetünk. Újra a fényszórók. Ezúttal egy asszony van a kaputelefonnál: vékony hangja riadtan cseng. Kiejtését tekintve indiai nő, folyékony an­golsággal állítja, hogy nem ismer semmilyen Húszéin asszonyt. Hazudik? Vagy magának Húszé­in asszonynak a hangját hallot­tuk, mialatt bombák reszkettetik meg férje bunkerét a messzi Bag­dadban?! Micsoda élet...! (A Bild der Frauból fordította: Zahemszky László) Szajjida (balra) és Nur, Jordánia királynője. Az ilyen találkozások arra szolgáltak, hogy a „bagda­di mészárost” szalonképesnek tüntessék fel a vi­lágban Értékes függönyök, választékos bútorok Szaddám egyik palotájának szalonjában A rabok mentik meg a szovjet gazdaságot Tavaly a szovjet gazdaság 350 ezer olyan munkahelyet tartott nyilván, amelyeket a feltételes szabadságvesztés mellett kény­szermunkára ítéltekkel lehetett betölteni. Vállalatok és építke­zések százai képtelenek nélkü­lözni a rabmunkát, mert olyanok az itteni élet- és munkakörülmé­nyek, hogy önkéntes munkaerő­vel nem tudják betölteni. Az el­múlt évben 70 ezren végeztek kényszermunkát áldatlan Körül­mények között. A kényszermunka igénybevé­tele teljes mértékben kielégíti a vállalatvezetőket, mert nem kell modernizálni az üzemeket, jó a belügyminisztériumnak is, mert csökkentett létszámú őrszemély­zettel dolgozhatnak és viszony­lag kevés az elítéltek körében a bűncselekmény, s még a szaba­dulás utáni adaptációval sem na­gyon kell törődniök. Dmitrij Ku- cenko rendőralezredes, a bel­ügyminisztérium bűnmegelőzési osztályának vezetője elmondta a Novosztyi munkatársának, hogy az új büntető törvénykönyv jó­váhagyása után a szovjet elítél­tek Kétharmada fogja kény­szermunkán tölteni a bünteté­sét. „Tiszta” gépkocsi Néhány évvel ezelőtt az ame­rikai Time magazin megállapí­totta, hogy „a második világhá­ború után New Yorkban világra hozott újszülöttek olyan meny- nyiségű ártalmas anyagot léle­geztek be, ami egyenértékű az­zal, mintha egész életük során napi kilenc szál cigarettát szívtak volna el. A kipufogógázokban található egyes szén-monoxidok a kísérleti állatoknál rákot okoz­nak”. Az autógyárak igyekeznek gyártmányaik toxikus hatását csökkenteni, de az ökológiailag tiszta gépkocsik létrehozásától még távol vagyunk. Szovjet szak­emberek számításai szerint egy középkategóriájú személygép- kopcsi 15.000 kilométer lefutása során „elfogyaszt” 4510 kilog­ramm szén-dioxidot és 93 kilo­gramm különféle mergezo szen- gázterméket. Az 1952-es „nagy londoni köd” négyezer ember életébe ke­rült. Szakemberek szerint a pári­zsiak olyan levegőt szívnak be, amely „a márvány rombolására is alkalmas”. Sajnos, mindez igaz. Régen megállapított tény, hogy a kipufogogázoK nemcsak az ember egészségére ártalma­sak. A szennyezett levegő a fé­mek idő előtti elkopását, korro- dálódását, szennyeződését, megrepedését és szilárdságuk csökkenését eredményezi. A városi levegő tisztaságának védelme nem uj keletű problé­ma. A XVII. században London­ban például tilos volt tüzet gyúj­tani a parlamenti ülésszak ideje alatt. Rendszeressé váltak a szmogriadók Tokióban. Vincent McConnor Sírig tartó szerelem Burdick lassan, komótosan sé­tált Cannes mellékutcáin. Időn­ként lopva megnézte magát a ki­rakatok üvegében, és nagyon elégedett volt új hajszínével. Nemsokára kiolvashatja majd Ling Li nagy fekete szeméből, milyen munkát végzett a fodrász, aki ősz haját befestette. Mialatt a tömeg ide-oda sodorta, megint érezte a furcsa, hasító fájdalmat a gyomra tájékán. Érdekes, most szokatlan időben jelentkezik a fájdalom. Legtöbbször ugyanis Ling Li nagyszerű ebédje után lepi meg, nyomban azután, hogy a válogatott ínyencfalatokat el­fogyasztotta. Talán magas a vér­nyomása? Nem valószínű, hi­szen az utolsó csempészügy óta nincs oka az idegességre. Villája van a Földközi-tenger partján, vaskos bankbetétje és szép, fiatal felesége. Másutt kell keresnie az okot. Egy pohár hideg bor talán jót tenne. Meglátott egy kávéhá­zat, aprócska járda teraszán szí­nes asztalok és székek. Leült egy sarokasztalhoz, és bort rendelt. Lassan kortyolgatta az italt, s érezte, mint szűnik meg aprán­ként a fájdalom. — Eric Burdick! Hát már meg sem ismersz? Chris Danner- mann vagyok... — A mindenit, Chris, valóban alig ismerlek meg! Hol is talál­koztunk utoljára? Mombassa? Nem, Szingapúr! Kérsz egy po­hár bort? — De még mennyire! Úgy iz­zadok, mint egy bundás medve. De te, hallod-e, nagyon jól nézel ki, Eric. Fiatalabb vagy, mint va­laha. Fogadni mernék, még min­dig nők után futkosol! Vagy talán mégis megnősültél...? — Á, dehogy... Dannermann vele egykorú le­hetett, a haja már hófehér. Nem lett volna értelme megmondani neki, hogy bizony, megházaso­dott. Képes lenne vigyorogva el­mesélni minden kikötőben... — Annak idején Hongkong­ban esküdni mertem volna rá, hogy az édes kiscica a Kék Pár­duc bárból már a karmai között tart téged! — mondta Donner­mann, és fürkészően nézte festett hajú barátja arcát. — Az utóbbi időben gyakran hallani, hogy mulatóbeli lányok hajóskapi­tányhoz mennek férjhez. — Igazán? — Burdick adta az ártatlant. — Hát persze! Emlékszel még Chuck Saundersre? Burdick bólintott: — De sokat is ittunk együtt! — Mostanában nem fogsz in­ni vele. Chuck ugyanis meghalt. Beleesett egy penengi bárlány­ba. A lány aztán hazavitte, hogy bemutassa a mamának. Gondol­hatod: a kedves mama egy fölbé­relt öreg kurva volt. Aztán elő­adott valami szívfájdító történe­tet, ahogy azt a lányok ilyenkor szokták: az apjuk meghalt, jött a nyomor, és ha az ember tisztessé­ges akar maradni... Burdick a homlokát ráncolta. Majdnem ezt mondta Ling Li is, amikor bevezette abba a kis la­kásba, ahol a mamájával élt. Az apja meghalt egy viharos éjsza­kán. Mert halász volt... — Chuck annyira megható­dott — folytatta Dannermann —, hogy mind a kettőnek egy rakás pénzt adott, hogy enyhítsen a helyzetükön. Aztán az esküvő után egy rokont kellett „kisegíte­nie”. "Micsoda véletlen!” — gon­dolta Burdick. — „Ling Linek is volt egy unokatestvére. Először Saigonban találkozott vele, az­tán Párizsban látta viszont. Egy étteremben dolgozott.” — Persze, a fiú nem volt ro­kon, hanem egyszerűen strici — fűzte tovább a szót Danner­mann. Burdick szájában megkesere­dett a bor. — Azt mondod, hogy ezek a lányok mindig hajóskapi­tányokhoz mennek feleségül? — Naná. Fognak maguknak egy öreg baleket, aztán amikor kiszedik a pasasból a pénzt — ál­talában életbiztosításokból, amit az öreg férjek hátrahagynak —, nyitnak egy jól menő bárt. — Ezek a balek férjek mindig meghalnak? — Persze, a lányok mindenfé­le szereket ismernek, amit a fér­jük ételébe kevernek. Két, de legfeljebb három év, és már el is patkóinak. Gyomorfájással kez­dődik... Nem Chuck volt az egyetlen. Cliff Williams és Harry Butcher sem élnek már. ők is Keleten szedték fel bájos kiscicá- ikat... Tudod-e, hogy miattad is aggódtam Hongkongban? Hogy is hívták azt a lányt? Ling Fu? Ling Hang? — Ling Li — mondta komo­ran Burdick. — De most men­nem kell. Van egy halaszthatat­lan elintéznivalóm. Búcsúzóul kezet ráztak. Bur- dicknak nagy erős, igazi tenge­részkeze volt. Szinte érezte, mint szorítja össze vele Ling Li karcsú nyakát. (Zahemszky László fordítása)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents