Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-08 / 57. szám
TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. március 8., péntek Az elmúlt száz esztendő a technika rohamos fejlődésének, és bátran mondhatjuk a gyógyítás felemelkedésének a korszaka volt. Az eredmény: az emberiség arculata megváltozott, és az életkor lényegesen meghosszabbodott. Egykor súlyos betegségeket okozó járványok teljesen eltűntek, és ma már az orvostudomány sikerrel kecsegtető harcot vív azoknak a leküzdésére is, amelyek mostanáig ellenálltak a támadásnak. Kiemelkedő esemény volt a szívgyógyászatban az elektrokardiográf felfedezése, amellyel az életfontosságú szerv működése, annak zavarai azonnal regisztrálhatók. Sokakat ment meg naponta ez a műszeres vizsgálat az esetleges további súlyos veszélyektől a kialakított diagnózis révén. Miről „ír” a szív? Amivel az élet áramát ki lehet fürkészni nyos tanulmányozásának új fejezetében nem egyetlen ember munkája fekszik, hanem nagyon sok tehetségé, akik olyan tudományos kutatásokat végeztek, amelyeket nem gátolt semmiféle politikai háttér. Ezek az emberek energiájukat az egész világnak szentelték, egy ideális célnak: a tudomány fejlődésének, amely a szenvedő emberiség javát szolgálja...” Az elektrokardiogram előállítási technikája, amely természetesen azóta tökéletesedett, igen egyszerű: elektródokat helyeznek a karokra, vagy az egyik karra vagy az egyik lábra. A szívből az egyes fázisokba kiinduló áramok átvitele nem okoz semmilyen nehézséget, és megkapjuk az elektrokardiogram ismert képét. Ma már vannak egészen kicsi, könnyen kezelhető készülékek. Ezeket az orvos magával viheti a beteg lakására, hogy felvegye az elektrokardiogramot, amely tüstént tájékoztatja a szív állapotáról, arról, milyen állapotban van a beteg, s milyen intézkedésekre van szüksége a gyógyulása érdekében. (mentusz) Minden elődje mellett nyugodtan tekinthetjük a fizikai diagnosztika megteremtőjének a csehszlovák Joseph Skodát. Neki köszönhető, hogy a tüdőre, a szívre vonatkozó legfontosabb állapotot a mai orvos szinte pillanatok alatt képes rögzíteni. <5 volt ugyanis, aki a mellkas kopogtatását, majd lehallgatását részben újból felfedezte, illetve elsőnek ismertette. Egészen a XX. századig az orvostanhallgatóknak és a gyakorló orvosoknak lényegében nem állt más rendelkezésükre, mint az emített Skoda által tanított módszer. A XX. század azonban a belgyógyász vizsgáló módszereit is új értékekkel gazdagította. Megajándékozta a néhány évvel azelőtt felfedezett röntgensugarakkal, amelyek tüdőbetegségek és szívrendellenességek megállapításában is támogatták. Ezt követte az elektrokardiogram, a szív „írása”, amelynek révén az élet áramát, a vérkeringést mozgató motor legkisebb elváltozásait is ki lehet fürkészni. Az elektrokardiogramnak, illetve a kardiogramot rögzítő készüléknek a feltalálója Wilhelm Einthoven holland orvos volt, aki 1860-ban született. A fiatal Wilhelm az utrechti egyetem orvosi karán tanult. Már akkor élénken érdeklődött az élettani jelenségek fizikai és különösen elektromos vonatkozásai iránt. Miután már orvos- tanhallgató korában nagy tehetséget árult el az élettani kutatások terén, alig hogy elvégezte az egyetemet, kinevezték a leydeni egyetem élettani tanszékének az élére. Ott működött négy évtizeden át, csaknem haláláig, 1927- ig. Tanulmányozta és regisztrálta az izmok, illetve idegek működésével kapcsolatos jelenségeket. Ott terelődött a figyelme a szív úgynevezett akciós áramának vizsgálatára is. A múlt század végén sokan kutatták ezeket az érdekes elektromos jelenségeket is, és különféle szerkezeteket készítettek megfigyelésükre, észlelésükre. Egyik sem volt azonban teljesen megfelelő, a szív működése során keletkező áramok tanulmányozására. Einthoven hosszú és kitartó munka után 1903-ban új műszert szerkesztett: ez volt az elektrokardiográf, az EKG. Az új műszer fordulatot jelentett a szívbetegek vizsgálatában, a bajok megállapításában, de az egész elektrofizikológiában is. Mindezért 1924-ben Nobel-díj- jal tüntették ki. Amikor a nagy kitüntetést átvette ezeket mondta: ”A szívbetegségek tudomá„Elállt a szívverésem az ijedtségtől...” A kisebb és nagyobb csipkézetek váltják egymást Az orvostudomány természetesen mindig tisztában volt azzal, hogy milyen szerepük van az idegeknek a szívműködésben. Mióta az élettani gondolkodás létezik, megfigyelték, milyen hatással van a szívre az ijedtség vagy az öröm, s az a megszokott szólás, hogy „elállt a szívverésem az ijedtségtől”, nem pusztán szóképi, hanem fiziológiai tény. Mert a lelkiizgalom éppen azt az ideget ingerelte, amelynek a feladata a szívműködés fékezése, ami a pulzus lassúbbodásában nyilvánul meg. Ennek ellentéte, amikor a szimpatikus ideg ingerli a szívet, fokozottabb működésre ösztönzi, s ennek a pulzus gyorsulása a következménye. Az, hogy az egyes esetekben melyik kerekedik fölül, vagyis hogy valaki azt érzi, megáll, vagy hevesen dobog a szíve, egyénileg különböző. Egyszer az egyik, másszor a másik ideg az erősebb. Az orvosok, nevezetesen a fiziológusok már évek óta azon fáradoztak, hogy feltárják a szív mechanikáját, és megmagyarázzák automatikus működését. Anyagok után kutattak, amelyek ezt előidézik és rábukkantak a káliumra. Úgy vélték, hogy egy különleges szívhormont kell keresniük, de mégis fontosabbak voltak az idegek és a szívben levő kis idegközpontok. Arthur Keith és Martin Flack 1907-ben felfedezte az úgynevezett sinus-csomót, ezt a mintegy 2 cm hosszú, de vékony idegekből álló halmazt, amely hasonlít egy izomköteghez, és a nagy felső, üreges véna beszájadzási helyétől nyomul be a szívpitvar falába. Még egy másik ilyen, bár jóval kisebb csomót is találtak: 1906-ban Ludwig Aschoffhak és Sunao Tawarának közös munkával sikerült a róluk elnevezett idegcsomót felfedezniük. Ez a pitvar és a kamrák között húzódik, és nagy szerepe van az ingervezetés átvitelében. A szív egész automáciája ezektől az idegkötegektől függ, és az elektrokardiogramból meg lehet állapítani, miként működik, normálisan vagy betegesen viselkedik-e? Mert minden ingerelt izomban, tehát a szívben is, elektromos áramok keletkeznek, amelyek mérhetőek. Bizonyos, hogy a szív, mint izom, nem ugyanaz, mint mondjuk a kar mozgató izma. Megvannak a maga sajátos törvényei. Inger esetén nem mint egész húzódik össze — mint ahogy a karizom teszi, és ebből a tényből egy sor elektromos áram adódik bonyolult áramgörbével —, amelyben kisebb és nagyobb csipkézetek váltják egymást. A szívnek ezeket a „működési áramait” elvezethetjük, és ezáltal grafikusan ábrázolni és rögzíteni is tudjuk őket. A háborgó tengerre emlékeztetnek Az orvostudomány fejlődését jelzi, hogy az elmekórtan egy olyan vizsgáló módszer birtokába jutott, amely hasonlít az elek- trokardiográffal végzett szívvizsgálathoz. Hans Berger német elmegyógyász 1929-ben felfedezte, hogy az agyban folyó elektromos áramok mérése és regisztrálása révén meg lehet állapítani az egyes agyrészek működőképességét. Ugyanúgy, ahogy az izmokban és a szívben tevékenység közben elektromos áram keletkezik, amelyet Wiliem Einthowen óta rögzíthetünk és leolvashatunk, az agy működése is elektromos áramokkal jár. Azt, hogy ezeket az áramokat rögzíteni tudjuk, Bergemek köszönhetjük. Az agykérek sejtjeinek működése elektromos akcióáramokat kelt, amelyeket Berger módszerével elvezethetünk a koponya felületéről és milliószoros erősítés után görbék formájában rögzíthetünk. Egészen más a kép aszerint, hogy a nagyagy kérge nyugalomban van-e, illetve normális, vagy talán kóros működésben. Az egyik görbe enyhe, kisfogazatú hullámvonal, a másik pedig tele van kilengésekkel, amelyek a háborgó tengerre emlékeztetik a szemlélőt. Az elektroenkefalog- ram, így nevezik a felrajzolt görbét, értékes útmutatást nyújt az idegyógyásznak a diagnózis felállításában, megkönnyíti például az epilepsziás hajlam felismerését. A görbékből egyébként azt is meg lehet állapítani, hogy menynyire eredményes a kezelés, kiolvasható belőlük, hogy a beteg valóban javult-e vagy sem. Végtelen történet Néhány éve átütő siker volt a Végtelen történet. Egy mai fiú talál egy könyvet, elkezdi olvasni, a lapok megelevenednek, s a fiú hőssé válik. A folytatásban Bastian újra felüti a varázslatos könyvet, ismét Fantáziaországba csöppen. Megismerkedik Szél kisasz- szonnyal, Sziklanyűvővel és a Lávaemberrel, s találkozik régi barátaival is... Éppen jókor érkezik, mert Meseországot megint rút ellenség fenyegeti. Bastian tehát újra felveszi a harcot. A család minden tagjának kellemes szórakozást ígérő filmet az Uránia nézői tekinthetik meg Egerben. Egyenesen át Van élet a halál után? Hogyan lehetne kipróbálni a klinikai halált, amiből még vissza lehet jönni a mindennapokba. A túlélők szerint egy sötét alagútban érezték magukat, melynek a végén fehér fény várta őket... A film orvostanhallgatói egy sejtelmes éjszakán elindulnak oda, ahol „semmi” sincs. Az utazások során önismereteik fokozódnak, és jellemük is nagy változáson megy keresztül. ..Az elgodolkod- tató, rendkívül látványos filmet az Uránia mutatja be. Kiállítások, tárlatok Koszticsák Szilárd fotótárlata az MMK második emeletén látható. + Ugyanitt egy sajtófotó kiállítás is megtekinthető: Választásoktól napjainkig címmel. + Az Egri Ifjúsági Ház Galériájában mutatkoznak be az Eszter- házy Károly Tanárképző Főiskola másodéves rajzszakos hallgatói. + Az I. Magyar Látványtár kiállításán négy festő munkáit tekinthetik meg az egri Vitko- vics-ház látogatói. + Az Egri Gyermek-Szabadidőközpontban március végéig látható Feszty Árpád híres festményé- nak, A magyarok bejövetele címűnek fekete-fehér fotómásolata. + Tuba József díszkovács munkáit a gyöngyösi Richter- gyógyszertárban kereshetik fel a képzőművészet kedvelői. + A Mátra Szálló éttermében a Gyöngyösi Műhely két tagjának, Tóth Máriának és Klincsek Zsuzsannának az alkotásai kaptak helyet. + A Mátra Művelődési Központban pedig a Jászberényi Tanítóképző Főiskola és a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola rajzversenyének legsikeresebb darabjait mutatják be. Szórakoztató, ismeretterjesztő programok Kórustalálkozót rendeznek szombaton délelőtt fél 11-kor a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium dísztermében. A hangversenyre Szolnok megyéből is érkeznek leány- és vegyeskarok, s e találkozó keretében mutatkozik be alkotásaival Szabó leska Éva művésztanár is.-t- Nőnapi bálba, a Megyei Művelődési Központba invitálják a lányokat és az asszonyokat szombaton este 7 órakor. A műsorban fellép az Egri Színműhely, az Ag- ria Társastáncklub és a Helyőrségi Művelődési Otthon zenekara is. + A Waldorf-pedagógiáról tart beszélgetéssel egybekötött előadást dr. Székely Györgyné, a solymári Waldorf-iskola tanítónője vasárnap, délután 4-kor a Mátra Művelődési Központban. Hóvirágtúrák A Gyöngyös SE természetjárói hóvirágtúrát hirdettek szombatra a Mátrába. A 14 kilométeres útvonal állomásai: Galyatető — Csórhegy Koós Károly-kilátó — Mátraháza. Az érdeklődők Bácskai Györgynél és dr. Pócsik Joz.se/Me7jelentkezlietnek reggel 8.10-kor a gyöngyösi autóbuszállomáson. A Bükki Vörös Meteor túrázói vasárnap 16 kilométeres távra kerekednek fel a Bükkbe. Nemes Gyula vezetésével a következő helyeket keresik fel a résztvevők: Síkfőkúti elágazó — Sík- főkút — Novaji kunyhó — Csák- pilis — Kövesdi kilátó — Várkút — Arnótkői barlang— Keringő út — Vadaskert — Felsőtárkány. Az autóbusz reggel fél kilenckor indul az egri pályaudvarról. Nagy Sándor Zoltán az IH-Galériában Nagy Sándor Zoltán különféle témakörökben, különféle technikai megoldásokkal, az ábrázolandó arcok, személyek, jelenségek többféle megközelítésével mutatkozik be volt munkahelyén, az Ifjúsági Ház Galériájában. A ma egyetemi éveit taposó fiatalember organikusan és őszintén tárja fel azt a lelkivilágot, azokat az érzelmi kapcsolatokat, állapotokat, amelyeket megörökít. A fiatal falusi házaspár fotójának képpé ötvözése mintha a régmúlt korból, a nagyanyák idejéből frissítene fel egy szeletet, azt is bizonyítván, hogy a múlttól nem szakadhatunk el akkor se, ha oly igen akarnánk elfeledtetni gyökereinket. A velünk szembenéző, az ábrázolásban szinte kortalanná stilizált tekintetek több lapon, nemcsak a maguk sorsát, a romantikusnak egyáltalán nem nevezhető életérzést fogalmazzák meg, de rávilágítanak arra is, aki ezt a pillanatfelvételt készíti róluk. És mert az életnek nekiinduló fiataloknál mindig is inkább a megfogható tartalom érdekel minket, semmint a fejlett vagy fejlődőiéiben lévő technikai készség, most is ezt hangsúlyozzuk. Az őszinteséget például ahogyan az Istenem, Istenem feliratot viselő ábrában-ábrázolás- ban a kisfiú a felnőtt lecsüngő karja mellett belenéz a világba, abba, ahol a felnőttek igen nagyok, ahol a felnőttek a hatalom és a megfellebbezhetetlen tekintély, amiről, akikről csak azt sejti, hogy holnap is, holnapután is megszabják az ő világának kereteit: csak az Isten tudja, mikor is, hogyan is válik ő is akkorává, mint akik elébemeredeznek. A másik látnivaló ellentéte ennek a kisfiúnak, az Ének a fiúk tékozlásáról. A látható fiatalember kezében — bár elmosódottan- fegyverféle, arcán a vonások meghúzódottak, nem is az elszántság, inkább valami megkeményített beletörődés uralkodik, és talán annak a tudata, hogy a háta mögött is fegyver. Érez, elképzel valamit, aminek be kell vagy be lehet következnie, ő nem tehet mást, ha a parancsot kapja, cselekednie kell, különben... Ez a fajta kiszolgáltatottság váltotta fel a kisfiú érzését pár év után, amikor még csak a szüleire kellett feltekintenie? Vagy itt van ez a háromszögbe rejtett két arc: egy asszonyé és férfié. És a sötét háromszög egy képkeretszerű négyzetbe ágyazva. A két ember mélyen árkolt szemgödörrel fúrja bele a tekintetét a világba. Az összetartozás számukra nem a felhőtlen öröm, hanem megélendő kötelesség, netán sorsbéli evidencia. És, hogy az élet végső kérdései is bekéredzkednek ide, és mennyire jól, arra válasz, felirata szerint is (Áz ember végül?) megbékélésre jntőeft a szelíd hullámverésű táj; a dombocskák, hantok szelíd harmóniája figyelmeztet arra, hogy a por és hamu — az ember — eltűnik, beleolvad a formák végtelenjébe. Forrásban van ez a lélek, várjuk a tisztultabb, az egyénibb, a felnőttet is optimistábban, távla- tosabban megjelenítő munkákat. '(Jakab László reprodukciói) Programbörze
