Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-05 / 54. szám

4. HORIZONT HÍRLAP, 1991. március 5., kedd Egyesület lett a TIT, és vállalkozik Megpecsételődött a nyári egyetemek sorsa? , Az idén 150. születésnapját ünnepli a TIT. Annak idején az alapító, a gyöngyösi származású Bugát Pál természettudományos társulatként hozta létre. Később kapcsolódtak a társadalomtudo­mányok is. A szervezet másfél évszázados fennállása alatt min­dig is a magas színvonalú isme- retteijesztést, a tudományok közkinccsé tételét tartotta fel­adatának. Persze kár is lenne tagadni, hogy az elmúlt negyven esztendő pártállami szituációja nem hagy­ta érintetlenül ezt a szervezetet sem. S bár mindig hangoztatták aktivistái a politikamentességet, azért bizonyos időszakokban és bizonyos témákban kénytelenek voltak engedni a hatalom „gyen­géd” csábításának. Hogy egye­bet ne említsünk, voltak évtize­dek, amikor a Tudományos Is- meretteijesztő Társulat orszá­gos, sőt megyei vezetőségének első embereit is közvetlenül je­lölték ki. Mindez persze már a múltté. A TIT is átalakult, s ebbéli törek­vésében szinte meg is előzte a társadalom átalakulását. Hiszen már 1989-ben az országos kül­döttgyűlésen leszögezték* hogy a korábbi keretek és formák nem eléggé rugalmasak. Aztán az el­múlt esztendőben szervezetileg is megváltozott a TIT, társulatból egyesület lett. Kevésbé közpon­tosított, sokkal inkább „alulról építkező”, a helyi igényeket fi­gyelembe vevő. Érdekes módon aktivistái a lelkes ismeretterjesz­tők, akik többnyire az értelmiség legelhivatottabbjaiból kerültek kj, nem hagyták el. Most már dekraláltan is a tudományosság és annak népszerűsítése a TIT el­sődleges feladata. És persze, vál­lalkoznak is, mert másként nem maradhatnak talpon. De nem most kezdték a vállalkozást, ha­nem még időben, s így nem is rendítette meg igazán a hálózatot a környezetében lezajló politikai és gazdasági földrengés. — Dr. Tóth Vilmosné, a nevé­ben változatlan TIT megyei egyesületének titkára azért így nyilatkozik: — Az utóbbi időszak nekünk sem volt nagyon nyugalmas. 1990. májusában alakult meg a megyei egyesület, s továbbra is hatszáznál több tagot számlá­lunk. Az egri városi szervezetek, a gyöngyösi és a hatvani megma­radtak a megyei egyesület köte­lékében, s a továbbiakban mint az egyesület kihelyezett irodái működnek. Hevesen és Füzesa­bonyban „leépítettünk”. Mivel nem volt olyan nagy az ér­Bugát Pál deklődés, a korábbi főállású, he­lyett most tiszteletdíjas munka­társ látja el a feladatokat. Igazán nem volt nagy gond, nem kellett embereket elküldeni, hiszen már egyébként is csökkentett lét­számmal dolgoztunk. Az egye­sület aztán megválasztotta kilenc tagú elnökségét. A megyei elnö­ki tisztet dr. Orbán Sándor, főis­kolai főigazgató vállalta el, s az elnökségben a társadalom és ter­mészettudománynak van egy- egy referense (dr. Varga Gyula és dr. Irlanda Dezső), az idegeny- nyelvi „vonalat” pedig Finta Ist­ván vállalta el. A megye városai­ból pedig egy-egy képviselő dol­gozik az egyesület elnökségében. — A TIT országos vezetőségé­ből pedig, ha jól tudom, egyesü­leti szövetség lett, mely Szent- ágothai János professzort kérte fel az elnöki feladatokra. Gon­dolom, célzatos volt a tudomá­nyos tekintélyek megnyerése, hogy még csak a látszatát is elke­rüljék az egykori politikai kötő­désnek. — Úgy gondolom, hogy min­den időszakban megpróbált a tu­dományosságnak megfelelni a TIT. Az elmúlt két évtized alatt, melyet az ismeretterjesztésben töltöttem el, nem tapasztaltam a kézi vezérlést. A személyi kérdé­seken túl nem nagyon Szóltak be­le a munka tartalmába. Igaz, kaptunk olyan feladatot annak idején, hogy a pártkongresszu­sok anyagát előadásokban is­mertessük. Ám mindig igyekez­tünk ezt is tudományos, tehát fi­lozófiai oldalról megközelíteni. S meg volt a szabadságunk az előadók kiválasztásában. Emel­lett nagyon sok igazán elkötele­zett segítőtársunk akadt, aki jogi, földtudományi, műszaki, peda­gógiai témákban rendszeresen segítségünkre volt. — Mostanában nagy reneszán­sza van a nyelvtanfolyamoknak. — Az elmúlt évben összesen 154 tanfolyamot szerveztünk itt a megyében. Az előadások szá­ma sem változott, tartalmában azonban megpróbálunk az igé­nyeknek megfelelni. Már évek­kel ezelőtt elkezdtük az átképző tanfolyamok szervezését, s per­sze a nyelvtanulás is nagyon nép­szerű. — Csakhogy megnőtt a kon­kurencia is. — Nehezült a helyzetünk, mert a nyelvoktató gmk-ák és más kulturális vállalkozások is színre léptek. Igaz, sokszor ma­gasabbak az áraik, de lehet, hogy éppen ez kelt bizalmat. Pedig mi is váltottunk, kisebb létszámúak a csoportjaink. A részvételi dija­kat nem emeljük annak ellenére, hogy önfenntartók vagyunk. — Ezek szerint már nem kap állami támogatást a TIT? — Konkrét állami támogatást alig kapott. Persze egy más kö­zegben másként tudott létezni. Az, általunk szervezett progra­mokat abban az időben kifizet­ték a vállalatok vagy iskolák, ahová éppen küldtük az előadó­kat. A megyei tanács művelődési osztálya is adott pénzt mindig. Most már évek óta — elmond­hatjuk — hogy a saját lábunkon kell megállni. A költségvetésünk tavaly közel 20 millió forint volt, s ennyit terveztünk 1991-re is. Az idén egyébként egymillió fo­rint támogatást kaptunk. Pályá­zatokból és a megyei önkor­mányzattól is egy keveset. De alapvetően a TIT (és ez országos szinten is így van) önfenntartó, ezért van az, hogy például a tu­dományos lapok helyzete a mai napig is borotvaélen táncol. — Ezek szerint a TIT-neknem kellett elszámolnia? — Nem, mert nem volt miért. Ez viszont azt is jelenti, hogy a vállalkozásaink ki vannak szol­gáltatva a fizetőképes kereslet­nek, s egyáltalán mindannak, ami a magyar gazdaságban ma történik. Ezért aztán a népszerű nemzetközi nyári egyetemeink — mint a műemlékvédelmi és a filmművészeti — is veszélyben vannak. Az utóbbi a filmes azért is, mert a magyar filmszakma is válságos időszakot él át. Nem szólva a környező országokban lezajló folyamatokról, hiszen hallgatóink onnan érkeztek. Nem tudjuk hát mi lesz, de min­denesetre bizakodunk: szeret­nénk megerősödve, nyugodt kö­rülmények között megünnepelni a 150. születésnapot Gyöngyö­sön, Bugát Pál szülőhelyén, ápri­lis 12-én. Jámbor Ildikó Bach szolgálatában? Az orgonánál: Xaver Vamus Tavaly nyári vendegszereplése után most másodízben adott hangversenyt a Kanadában élő, Budapesten 1964-ben született Xaver Vamus orgonaművész az egri székesegyházban. Ezúttal nemcsak a Bach-muzsika átköl- tését mutatta be, azt a módot, technikai és fogalmazási rend­szert mutatva be, ahogyan ő, Xa­ver Vamus, a barokk óriás zené­jét, kiapadhatatlan dallamanya­gát megéli, feldolgozza, hanem szabályszerű Bach-programot tűzött műsorára. Korái előjáték vezette be az egyórás érzelmi-ze­nei foglalkozást; három kis pre­lúdiummal folytatta, majd me­gint korálelőjáték következett köztesként háromszor is, mert valahogyan elegyíteni kellett a két moll-prelúdium és fúgának meg a zárótételként szereplő, a sokak által ismert és szeretett d-moll toccata és fúgának sodrá- sát-mélységét az érzelmek, a tiszta szenvedélyek, az öröm és lelki emelkedettség meditációi­val. A tavaly szerzett élményem után mocorgott bennem a meg­állapítás: ilyen rendkívüli zenei talentumot az elsőrangú előadó- készség, a technikai biztonság, az értelmezés magától értetődő ele­vensége terelheti felfelé a magas­ba ívelő pályán. A rövid életraj­zot is közlő röplap szerint már 1986-ban túllépett az ezredik koncertjén: fenoménnek, tehát figyelemre méltó zenei jelenség­nek tartotta Horowitzés a francia orgonaművész, Pierre Cochere- au; rangos zenei kitüntetések birtokosa. Nem tagadom utólag sem, az elmúlt nyáron elfogódottan, el­bűvölően hallgattam őt, mert já­tékának vibráló mozgalmassága, zenei alapállásának újszerűsége mellett rendkívül plasztikusan zenélt. Már akkor feltűnt, milyen hatásokat ér el, improvizációs fogásaival, regiszterrendjével. Ahogyan egyéni hangsúlyokat rak fel itt-ott, sehol nem bontva meg a dallam, a harmónia, a rit­mus, a „zenei számtan” szabá­lyát, az éppen felpattantott mű friss hatását, elevenségét teremti meg. Érezzük és tudjuk, befo­gadjuk azt az örömöt, amit a komponista az elmúló pillanat hangulatából átmentett a kotta­fejekbe. Xaver Vamus, az a mű­vész, az a fiatalember, aki egyé­niségének rokonszenves vonásai szerint is bőségesen van érzel­mekre hangolva. Ezt nemcsak a program összeállításában juttat­ja kifejezésre, de lendületes, íve­sen szárnyaló játékában is. Semmi okunk nincs kételked­ni abban, hogy erős képzelőerő­vel megáldott zenész, sikereinek igazi támasza ez a képessége. Négy tételes improvizációjában most is megcsillogtatta mindazt, aminek lényegét szemmel látha­tóan, azaz, hogy füllel hallhatóan Bach-tól örökölte: a hangok ára­dását, azt a fegyelmet, ahogyan a profán világból, a köznapi szür­keségből a hangokat és a hangok által a hallgatóságot át tudja emelni a köznapi gondok fölötti szférába. Innen értjük Bach imádságos lelkületét, számunkra elérhetetlen magasságokban tró­noló szellemi méltóságát. Azért is támad róla ez az érzésünk, mert a XVIII. század emberét még nem gyötörte meg, nem te- perte le a kétely; a hit és a halha­tatlan lélek rendje evidencia, nyilvánvalóság maradt a barokk kor emberének. És mert Xaver Vamus ezt a Bach-hot zengette meg nekünk ezen az estén, csak hálával gon­dol’ rá hallgatósága. Visszavár­juk, mert a székesegyház hang­szere igényli az ilyen formátumú művészeket. Farkas András Borzongní csak szépen... Megjelent Magyarországon a legocsmányabb horrormagazin. Azért se írom le a nevét...Úgy­se hinnék el nekem, hogy való­ban bűnrossz, és szaladnának megvenni, aztán borzonganának egy keveset, de néhány perccel később azon vennék észre magu­kat, hogy összeszorult a gyom­ruk, hányingerük van, és napok­ig nem értenék, miért akarnak sűrűn kezet mosni. Ebben a „kedves” kis magyar lapban több olyan dolog is van, amitől az ember dühös lesz. Egy­részt, hogy majdnem száz forin­tért adják. Másrészt, hogy pon­tosan az egyharmad részét, ki­lenc oldalát unalmas könyvis­mertetések foglalják el, hat olda­lon pedig igénytelen karikatúrák láthatók. Tehát az újság fele egy nagy átverés. Harmadrészt: kifejezetten un­dorító cikkeket és képeket közöl. Tudom, a horror lényege a fé­lelemkeltés, a rémületgerjesztés. Csakhogy ebben a sajtótermék­ben korántsem a horror, mint műfaj az uralkodó. Direkt (egy az egyben) gyomorszájon akar­ják vágni az olvasót, s ezért nem tesznek egyebet, mint összevert arcú, lenyúzott fejű hullákat, boncolt tetemeket mutogatnak. Arcpirító fantáziátlansággal rá­adásul. Vélemények... Torzonborz szakállú, bivaly­erős ismerősöm meséli, hogy Pé- tervásárán, egy élelmiszerbolt­ban látta a magazint, nem is na­gyon volt kedve utána bevásárol­ni. A dologban az a legfélelmete­sebb, högy alig tizenéves gyere­kek mindenféle korlátozás nél­kül vehetik meg ezt az újságot, hi.ába van ott a „Csak felnőttek­nek!” figyelmeztetés, azt egy­részt alig lehet észrevenni, más­részt meg kit érdekel... — A kivégzést sem mutogat­ják nyilvánosan, ez valahol egy intim dolog, nem tartozik másra — mondja dühösen. — A bonco­lás önmagában egy szükséges aktus, de nem arra való, hogy többezer példányban más néze­gesse. Senkinek sincs joga ah­hoz, hogy ezt közszemlére te­gye­Az ügyvédnő jóval kimértebb. — Személyiségi jogokról nem beszélhetünk egy halott eseté­ben, ám nagy nyilvánosság előtt elkövetett kegyeletsértésről igen. Egy megcsonkított, ám fel­ismerhető holttest mindenkép­pen ebbe a kategóriába tartozik, és ha nem kérték a hozzátarto­zók engedélyét, akkor ők akár be is perelhetik a lapot. Elmegyógyász ismerősöm lá­tott már „élőben” boncolást, ő nem borzad el annyira, mint más, hétköznapi olvasó. Azt azonban megjegyzi: más, ha egy orvosi szaklapban közölnek ilyen képe­ket, és más, ha bármelyik hírlap­árusnál meg lehet venni. Apropó, terjesztés. Nemrégi­ben közlönyileg intézkedtek ar­ról, hogy pornó és szexlapokat nem szabad iskolák és templo­mok kétszáz méteres körzetében árusítani. E szabálynak egyebek között a Playboy is áldozatul esett. Kérdezem a postai szak­embert: nem, horror magazinok­ra nem vonatkozik ez a kitétel, ők nem tehetnek arról, hogy ná­luk meg lehet venni ezt a lapot. Egyébként is: ami kikerül a nyomdából, az elvileg terjeszthe­tő, külön engedélyt nem kell kér­ni. Azt azonban a postai szakem­ber is elismeri: ez a legaljasabb újság, amit valaha a kezébe vett, azt se tette volna, ha nem kérde­zek rá az árusítás feltételeire... Tapasztalt kollégám némi­képp lojálisabb, mint én. Min­dennek helye van a standokon, amit megvesznek az emberek. És, ha valaki annak örül, hogy emberi belsőségeket, sárga hájjal övezett nyitott hasfalat láthat, ám tegye... De hogy ez horror­magazin lerfne, azt ő is kétségbe vonja: ilyen primitív szinten nem beszélhetünk a borzongás átélé­séről és az azt követő feloldódás­ról. ' Szomorú szívvel gondolok Alfred Hithcock-ra, a valódi horror mesterére. Elfajzott epi- gonjai lovagolnak meg most bombaüzletnek látszó lehetősé­geket. És csak remélni lehet, hogy a piac kegyetlen törvényei ez esetben is szenvtelenül érvé­nyesülnek majd... És akkor egy ilyen nívótlan új­ság hang és nyom nélkül tűnik el a süllyesztőben. Doros Judit Sztárok, forgatások, díjak Filmvilág 991 A hegylakó visszatér Négy éve nagy siker volt a Highlander, melynek hőse átlép­te az évszázadokat, hatalmas tér­ségeket: különös tulajdonságok­kal rendelkezett. A főszerepet most is Christopher Lambert alakítja, segítője pedig a nagy­szerű Sean Connery. A földi élet veszélyezetté válik 2024-ben, a természetes napfényt ha nem si­kerül a normál szintre hozni, az egész embereiség kipusztulhat. A Highlander tehát visszatér, hogy segítsen bolygónknak az élet fennmaradásában. A klip- szerűen fényképezett film pergő ritmusú, sajátos, misztikus han­gulatú alkotás. 1 Patrick Swayze és a szellemek A Ghostban Patrick Swayze a jó szellem, aki halála után kísért, és igazságot szolgáltat. A 38 éves sztár az egyik interjúban elárulta, hogy 5 évvel ezelőtt egy médium segítségével kapcsokba lépett halott édesapjával. Azóta hisz a halál utáni életben, hogy apja kí­séri és segíti őt. Lambada után tangó Igaz, az erotika a lambadában is érezhető, a tangó azonban szimbóluma a vágynak, a buja­ságnak. A ’20-as években játszó­dó történetben egy nő átváltozá­sának vagyunk tanúi, aki unal­mas férjét otthagyja, és kitartott lesz. A meztelen tangó egész egyéniségét megváltoztatja. Vé­letlenül visszakerül férjéhez, aki vissza is fogadja, de a Buenos Ai- res-i kalandoknak még nincs vé­ge. A féktelen erotikus történet nyáron eljut a magyar mozikba is. (A meztelen tangó.) New York királya, a gengszter A bűnügyi történetek sorában megkülönböztetett helye van en­nek a kegyetlenül brutális krimi­nek. Egy gengszter 5 évi börtön után szabadul, s újra folytatja el­lenőrzését a kábítószerpiac fe­lett. Egy idős és beteg'nyomozó azonban mindent elkövet, hogy döntő bizonyítékokat szerezzen a gengsztervezér ellen. A film a két fanatikus férfi küzdelme, tele a Piszkos Harryra emlékeztető jelentekkel, öncélú erőszakkal, de egyúttal lélegzetelállító izgal­makkal. (New York királya. Rendező: Abel Ferrara) Schwarzenegger, az ovizsaru A Marsról egy óvodába került a nagy Amié. Az akcófilmek sztárja ismét vígjátéki szerepet alakít', de persze nem tud kibújni a bőréből, alaposan odaüt azok­nak, akik megérdemlik. Igazi családi szórakozás ez a film, min­denki számára könnyed kikap­csolódás — akár már márciusban Di/eső 1991 180 perces monumentális in- dián-westemt készített az ameri­kai film állócsillaga — Kevin Costner, aki azonban nálunk — méltatlanul — nem eléggé is­mert. Új alkotásának ő a produ­cere, rendezője és a férfi fősze­replője is. A lelkiismeret, a dics­telen múlt bevallásának eposza ez a felelősségteljes film. A Tán­cok farkasokkal a sziú indiánok és egy amerikai hadnagy Dun­bar, megrendítő tragédiája. A dráma és a humor szintézise a film, olyan témával, amit sokan szeretnének elfeledni a mai Amerikában. Mindenesetre a fil­mes szakma már döntött: 12 ka­tegóriában Oscar-jelölt a Tánc a farkasokkal. Az amerikai kriti­kusok pedig — mintegy főpróba­ként — Arany Glóbusszal jutal­mazták Costnert, a rendezőt. Az új keresztapa: A1 Pachino A Keresztapa harmadszor Másfél évtizeddel a nagy siker után Coppola folytatta kedvenc témáját, a Keresztapát. A har­madik rész középpontjában Mi­chael áll (A1 Pacino), aki maffia­birodalmat épít ki. Bár lányát el­veszíti, unokaöccse tovább viheti a család ügyeit (Andy Garcia). Nagyon nagy mozi Coppola mesterművei Sajátos atmoszfé­rája van, fantasztikus színészi já­tékkal párosítva. Jobb mint az el­ső két rész! Sztárriporter, szuper­hős: Dolph Lundgren A Rocky IV-ben vált ismertté a svéd kőszikla neve. Ő volt az orosz ökölvívóbajnok, aki a pró­bák során k.o.-val ütötte ki Stal- lonét. Filmjeiben a fizikai ereje dominál, és sok néző nem akarja tudomásul venni, hogy egyéb­ként egyetmet végzett, és öt nyelven beszél. A Cover Up megújulásának a lehetősége. Most egy sziklake­mény riportert alakít, aki el akar­ja kerülni, hogy Szaddám Husz- szein mérgesgázt használjon. Nagyon aktuális tehát ez az akciófilm. Hernádi Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents