Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-29 / 74. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. március 29., péntek Nemrég emlékeztek meg hazánkban, de több európai országban is Kandó Kál­mán halálának 60. évfordulójáról. A neves mérnök a vasút-villamosítás nemzet­közileg elismert szaktekintélye volt több mint negyedszázadon keresztül. Mun­kásságának eredményei halála után sem avultak el, és nem csupán a múltban voltak döntő hatással e terület fejlődésére, hanem iránymutatóak a jövőre nézve is. Nem utánozott senkit, nem másolt le semmit Önállót és önállóan alkotott Az első villamos mozdonyt Németország fővárosában, Berlinben, az iparkiállításon mutatták be 1879-ben. Ez a kis háromlóerős gép, bár játékszernek látszott, a bemutató ideje alatt 600 méter hosszú körvágányon több mint 80 ezer utast szállított. Az elektronika ak­kori fejlettsége viszont a múlt század utolsó évtizedeiben még nem tette lehetővé, hogy a villamos vontatás a nagyvasutak gőzmozdo­nyaival felvegye a versenyt. Néhány rövid alagútszakaszon jó ered­ménnyel tértek át ugyan már a századforduló előtt a villamos vonta­tásra, de hosszú vonalakon a gőzmozdonyok egyeduralma ebben az időben még vitathatatlan volt. Két nagy jelentőségű talál­mány nyitotta meg az utat a villa­mosság elterjedése és a villamos vontatás nagyszabású bevezeté­se előtt. Az egyik három magyar tudós nevéhez űződik, a Déri- Bláthy-Zipernowsky által 1885- ben feltalált transzformátor, a másik pedig a Ferraris-motor. A transzformátor lehetővé tette, hogy a váltakozó áramot nagy fe­szültségen kis veszteséggel to­vábbítsák, és a fogyasztó a neki legjobban megfelelő feszültsé­§ en használhatta fel. Ferraris ki- asználva a transzformátor nyúj­totta lehetőségeket, megalkotta a többfázisú indukciós motort. Ezek a felfedezések szolgáltak alapul Kandó Kálmánnak a vil­lamos vontatásban végzett úttö­rő munkássága kibontakoztatá­sára. 1869-ben született. Műszaki érzéke és elsősorban az elektro­nika iránti érdeklődése korán megmutatkozott. Attól kezdve, hogy a bécsi és az 1885-ös buda­pesti országos kiállításon megis­merkedett az akkor még újdon­ságszámba menő villamos gé­pekkel, legkedvesebb időtöltése lett a különböző eszközök szer­kesztése. Már egyetemi tanulmá­nyai során kitűnt társai közül. Az 1891-92-es tanévben például egyik dolgozatával pályadíjat nyert, szigorlati terve pedig már világosan mutatta rendkívüli ké­pességeit. Szívós tanulással 1892. szeptemberében gépész­mérnök lett, kitüntetéssel. A ha­ditengerészetnél töltött katona­évei után — az akkori szokás sze­rint — külföldi tanulmányútra ment Franciaországba. Ott egy villamossági gyárban kezdte meg pályáját. Itt hamarosan elkészí­tette első önállóan tervezett mo­torját. Ez volt a mintája annak, amely a gyárból a későbbi évek­ben az egész világra elkerült. Kandó érdeklődésének közép­pontjába már igen korán a villa­mos vontatás került, és ebben a kérdésben hamarosan elismert szaktekintély lett. Az úgynevezett indukciós motorok szerkesztésében kitűnt fiatal mérnökre Mechwart And­rás, a Ganz-gyár akkori vezetője és elektronikai osztályának szer­vezője felfigyelt és hazahívta Magyarorszagra. A nagyvasúti vontatás lehetőségeinek kipró­bálására ugyanis 1896 őszén az említett helyen egy méteres nyomtávú próbapályát építet­tek. Kandó pedig, aki mar ott dolgozott, ezen a pályán bonyo­lította le az elkészített próbamoz­dony kísérleteit. Ezen még sokat kellett tökéletesíteni, de ez volt a kindulópontja a mérnök későbbi nagy műszaki alkotásainak. Olyan rátermettségről tett tanú­ságot, hogy hamarosan rábízták alig huszonegynéhány évesen a tervezési osztály vezetését. 1896-ban jelent meg első, feltű­nést keltő tanulmánya a Német Mérnök Egylet nagytekintélyű elektronikai folyóiratában, az ETZ-ben. Miután felismerte a legegysze­rűbb és legüzembiztosabb villa­mos motorok, illetve az úgyne­vezett háromfázisú áram előnye­it és alkalmasságát a vasúti gya­korlatban, elhatározta, hogy sza­kít a Ganz-gyár korábbi és akkor általában szokásos egyenáramú rendszerével. Háromfázisú árammal végzett vasútvillamos- sági kísérleteit egyszerű kis pró­bakocsival 1896-ban kezdte meg. Az új rendszert ezután Svájcban, a Genfi-tó partján le­vő Evians-les-Bains fürdőhely kisebb, de rendkívül nehéz vas­útvonalának villamosításánál is 1898-ban kipróbálta. Még eb­ben az évben kidolgozta felké­résre az olaszországi Valtellina- vasút villamosításának a tervét. Hazai tevékenységét is ko­moly eredmények kísérték. 1923. október 31-én próbamoz­donya végigfutott a Budapest Nyugati-pályaudvar és A lag kö­zötti fővonalszakaszon. 1932 őszén 32 Kandó-féle, úgyneve­zett fázisváltós mozdonnyal megkezdték a menetrend szerin­ti üzemet az első magyar villa­mosított pályán: a budapest-he- gyeshalmi vonalon. „Kandó Kálmán páratlan, zseniális és ter­mékeny tudós volt — írta róla egykori munkatársa, a Budapesti Műszaki Egyetem egykori Kos- suth-dijas professzora, Verebély László —, szinte ontotta magá­ból az új elgondolásokat. Egy dologban utolérhetetlenül kima­gaslott kortársai közül: tudása és alkotóereje egyaránt kiemelke­dett, mind a gépészet, mind az elektronika terén. Nem dönthető el, hogy inkább gépészmérnök, vagy elektromérnök volt. Mind­kettőben zseniálisat alkotott. Ez a csodálatos kettősség tette lehe­tővé, hogy mozdonyait az áram­Külföldön is megbecsülik Kandó Kálmán nemcsak mind fáradhatatlanul újakat kereső és meglepő eredményeket felmutató gépszerkesztő, hanem mint üzem­vezető-mérnök is messze kimagaslott kortársai közül. Konstruktőri tevékenységében kivételes matematikai készsége és készültsége, üzemvezetői munkájában pedig széles körű gyártástechnológiai ta­pasztalatai és a legkiválóbb szakmunkások között is ritka érzéke he­lyezte biztos alapra minden elgondolását, utasítását. Konstrukciói­nak elkészítését rendszeresen maga ellenőrizte, és szívesen időzött a műhelyekben tanítva és oktatva a munkásokat a legkülönlegesebb gyártási eljárásokra is. Munkásságát nemcsak hazánkban, hanem külföldön is mindmáig számontartják és megbecsülik. Érdekességként említjük, hogy Ar­mand, a francia vasutak egykori vezérigazgatója az 1951-es vasút-vil- lamosítási konferencián Annecy-ben hangsúlyozta, hogy a rendszert „Kandónak, a nagy magyar mérnöknek, az 50 periódussal való villa­mosítás úttörőjének köszönhetjük. Lehet — mondta a fázisváltós Kandó-mozdonyról —, hogy ez a típus fogja megvalósítani a mérnök és a felhasználó álmát, amit portól védett zárt felszrelésével halmozza a kilométereket, anélkül, hogy mást követelne, mint áramot és az el­kopott kerékabroncsok cseréjét. Ezek azok a szép távlatok, amelye­ket a vasút Kandónak köszönhet.” Amikor a villamos mozdony fölénybe került szedőtől kezdve a hajtóműig, minden kis részletében saját, eredeti elgondolása szerint ter­vezte meg. Nem utánozott sen­kit, nem másolt le semmit, önál­lót és önállóan alkotott. Ez adta meg Kandó Kálmán mozdonyai­nak azt a hibátlan egyöntetűsé­get, amelyet az egykorú külföldi gyártmányok meg sem tudtak közelíteni.” Ezzel világszerte dicsőséget szerzett a magyar műszaki kultú­rának és a magyar iparnak. A sokévi megfeszített munka azon­ban annyira aláásta egészségét, hogy egy ártatlannak látszó be­tegség 1931 elején a sírba döntöt­te, mindössze 60 éves korában. Ám munkássága, tekintélye mél­tán váltotta ki az utókor tisztele­tét. (mentusz) A Ganz-gyár kiengedte kezéből ••• A magyar tőkeérdekeltségek ugyanebben az időben nem is­merték fel a vasút-villamosítás- ban rejlő lehetőségeket. Nem­csak hogy nem került sor erre, hanem a Ganz-gyár még az olasz siker kiaknázását is kiengedte a kezéből. A Kandó-féle mozdo­nyok gyártására az amerikai tőke épített gyára Olaszországban a Soc. Italiana Westinghouse Vado Ligure-i üzemet, a világ első vil- lamosmozdony-gyárát. Kandó Kálmán több magyar munkatár­sával együtt egészen az I. világ­háború kitöréséig e gyár kereté­ben folytatta munkásságát, fok­ról fokra tökéletesítve az első mozdonyokat. Az első világháború idején a hazájába visszatért Kandó bevo­nult katonának. Ezalatt újrend­szerű villanymozdony terveivel kezdett foglalkozni. Csakhamar rámutatott, hogy a vasút-villa- mosítást az országos gazdasági szempontok figyelembevétele­vei úgy kell megoldani, hogy a vasút mint egyszerű nagyfo­gyasztó, szervesen illeszkedjen bele a villamosenergia-gazdál- kodás megszervezett keretébe. Vagyis ezt úgy kell megvalósíta­ni, hogy ugyanazt az áramot használja fel közvetlenül, mint az ipar vagy az egyéb fogyasztók köre. 1897-ben látott napvilágot egy szakértői bizottsági jelentés Olaszországban, amely célul tűz­te ki, hogy az Alpok déli lejtőjén rendelkezésre álló „fehér sze­net”, a vízesések energiáját az észak-olaszországi hegyi vasutak villamosítására kell hasznosítani. Ennek alapján hamarosan pá­lyázatot írtak ki az első nagysza­bású vasút-villamosítás lebonyo­lítására. A munka elvégzésére a megbízást a magyarországi Ganz gyár kapta, amely Kandó Kál­mán elgondolásai alapján kidol­gozott tervekkel pályázott. E megbízás alapján valósította meg 30 éves korában a mérnök mun­katársaival karöltve a világ első nagytávolságú, nagy feszültségű, váltakozó áramú, fő vasúti villa­mosítását az olasz Valtellinán. Ezt a vonalat nagy emelkedők és számos alagút tette a gőzvon­tatás korában rettegetté. A villa­mos mozdonyok a vonal nehéz­ségeivel játszva birkóztak meg, a nehéz vonatokat hegynek fölfelé egyenletes sebességgel továbbí­tották. Lefelé haladva pedig áramvisszatáplálás útján fékezve kiküszöbölték a leereszkedés ösz- szes hátrányát. Kandó — felis­merve a kisfeszültség korlátozó hatását — nagy éleslátással és út­törő merészséggel vállalta a villa­mosítást, az akkori viszonyok között még fantasztikusnak lát­szó háromezer volt feszültséggel. 1902. szeptember 4-én ün­nepélyes keretek között adták át a Valtellina villamosüzemet a nyilvános forgalomnak, olyan eredményekkel, amelyek a mű­szaki megoldások iránt lelkese­dést, a forgalmi teljesítmények­kel és a gazdasági adatokkal szemben pedig osztatlan elis­merést váltottak ki. Ennek eredményeképpen Kandó há­romfázisú rendszerét a felső­olaszországi vasúti hálózat ösz- szes villamosított vonalaira szabványosították. Program­börze Kiállítások, tárlatok Az egri Vitkovics-házban ma még megtekinthető az Első Magyar Látványtár bemutatkozó kiállítása: Ganczaug Miklós, Hortobágyi Endre, Román Györgyé s Swierkiewicz i?oöertmunkáiból. A látoga­tókat tárlatvezetéssel várják. A kiállítás szombat és vasárnap kivéte­lével naponta, délelőtt 10-től délután 4 óráig látható. Szintén ezen a napon tart utoljára nyitva az egri Gyermek-Szabadidőközpontban a Feszty-Körkép fekete-fehér fotómásolatának kiállítása. Az egri Ifjú­sági Házban A Szent Korona a legújabb kutatások tükrében elnevezé­sű kiállítás kapott helyet, melyet a látogatók március 31-ig kereshet­nek fel. Ugyancsak az Ifjúsági Ház kísérleti galériájában láthatók Nagy Sándor Zoltán grafikái — április 2-ig. A Kispréposti Palotában Kiss Roóz Ilona kerámikusművész kiállítása várja az érdeklődőket, a hét minden napján, szombat-vasárnap kivételével, délelőtt 10 órától délután 4-ig. Az egri Helyőrségi Klubban Bán Miklós és Peternák Zoltán, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola másodéves rajz szakos hallgatói, grafikáikkal és olajfestményeikkel mutatkoznak be az érdelkődőknek. A két főiskolás alkotásai ma és holnap délután te­kinthetők meg. A gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtárban Szilágyi Béla erdélyi festőművész gyűjteményét, a Mátra Művelődési Központban pedig a Heves megyei általános iskolák rajzversenyének anyagát és Sankovics András fotóit nézhetik meg. A gyöngyösi 4. sz. Általános Iskola Kápolna Galériájában dr. Molnár Tivadar grafikái tekinthetők meg. Szintén Gyöngyösön, a Richter Gyógyszertárban Tuba József díszkovács tárlata látható. Szórakoztató programok A Mátra Művelődési Központban ma délután 18 órától kezdődik Loffi Fárhad előadása. A Mezőkövesdi Művelődési Központban március 30-án 15 órától Húsvéti Játszóház csalogatja a gyerekek né­pes táborát. Március 31-én este 19 órától pedig a fuvarozók húsvéti bálját rendezik meg. A gyöngyösi Török Ignác Gyermek-Szabadidő- központban március 30-án délelőtt 9 órától számítógépes program­börze szórakoztatja a résztvevőket. Szintén március 30-án délelőtt fél 11-kor az egri Ifjúsági Házban a Tóth Gyulánéés Erős Péternévczc- tésével kicsik és nagyok megtanulhatnak matyó hímestojást festeni. Túra A Bükki Vörös Meteor SE. természetjáró szakosztálya április 1-jén szervez nyűt túrát a Bükkbe Felsőtárkány — Lökbérc — Lök- bérci barlang — Samassaház — Stimecz-ház — Toldi-kút — Varróház — Felsőtárkány (16 km-es) útvonalon. Találkozás Egerben reggel fél kilenckor a Törvényház előtt. Akirándulást Czeglédi Tibornévezeú. PeternákZoltán és Bán Miklós a helyőrség dísztermében Izgalom és kacagás láZ* Reszkessetek, betörők! Karácsony előtt játszódik a film cselekménye. Kevin 10 éves kisfiúról szülei elfelejtkeztek, és egyedül hagyták otthon, míg ők — négy nagyobb testvérével együtt — párizsi vakációra utaz­tak. Két betörő észreveszi, hogy csak a kisfiú maradt otthon, s a könnyű lehetőség reeményében zsákmányolni akarnak. Nem sej­tik azonban, hogy Kevin milyen agyafúrt módon túljár az eszü­kön... A bűnügyi vígjátékot az Uránia nézői tekinthetik meg. Tini nindzsa teknőcök A történet négy apró teknős­békáról szól, akiket véletlenül beleejtettek a New York-i kaná­lisba. Itt radioaktív szivárgás vet­te körül őket, amitől megtanul­tak beszélni, nagyon nagyra nőt­tek, és felegyenesedve járnak. Szuperhősökké váltak, akik fizi­kai erejük révén az igazság har­cosai. Bár a négy teknőc rettent­hetetlen, a rablások folytatód­nak, a bűntettek szaporodnak... Amikor azonban a gyönyörű ri- portemőt második alkalommal is támadás éri, a teknőc hősök végső támadást indítanak. A képregény filmváltozatát a tava­szi szünetben mutatja be az Urá­nia mozi. Jézus Krisztus Szupersztár A világhírű rockopera felújítá­sával kedveskednek a filmforgal­mazók a húsvéti hangulat megte­remtéséhez. Fiatal színészek ér­keznek egy kopár tájra, hogy ott eljátsszák Krisztus keresztrefeszí- tesét, egyáltalán a bibliai történe­tet. A nagyhatású, zeneileg is em­lékezetes élményt nyújtó történe­tet a Prizma mozi mutatja be. A két főiskolás, Peternák Zol­tán és Bán Miklós alkotásai lát­hatók ezekben a hetekben az egri Helyőrségi Művelődési Otthon dísztermében. A tehetséges fia­talok jelentkezésének az is na­gyobb nyomatékot ad, hogy Nagy B. István, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola tanszékvezető főikskolai tanára vezette be őket az egri közönség­nél. Valóban megérdemlik a mél­tatást. Amikor értékeljük telje­sítményüket, a legszembeszö- kőbb tulajdonságukról, korai szellemi érettségükről véleked­nénk elsősorban elismeréssel. Ez a háború utáni második, de in­kább harmadik generáció, mint­ha már kiheverte volna azt a sokkhatást, amit szüleik-nagy- szüleik szenvedtek el a világégés hatására. Korszerű gondolatok foglalkoztatják őket, napra ké­szek, nem látszik rajtuk, hogy közvetlenül, akár közvetve is sorbaálltak volna inspirációért, szellemi útravalóért az előző ge­nerációknál. Peternák Zoltán grafikai anyaga sok témát vonultat fel. A sok téma között búvik elő — né­hol egészen váratlan kiadásban — az egészséges, eredeti ötletek játéka. Nem a tegnap izgatja képz eletét, hanem az a bizonyos holnap, a veszélyekkel terhes mai tennivaló és lennivaló után az a fenyegető időszak, a reggelre következő esetlegesség, amikor ránkszakadhat az Utolsó nap utáni nap állapota. Amikor az a rettenetesnek is ható Szép új vi­lág, annak az embere, mintha a. megszületendőt is végveszély el­len tartaná tenyerében, olyan technikai védelem és ostromzár közepette, amely eleve kizárná az egészséges emberi létből azt, aki szeretne élni. Mert végül is a létezőnek azt kell eltűrnie a Föld hátán, ami van, ami adódik. És hogy ez elviselhetőbb legyen, eh­hez kell irodalmi emlékekhez, já­tékokhoz nyúlnia majd a 2000. év utáni földlakónak is. Elmél­kednie kell Villon-versek ke­mény romantikájáról, szellemes igazságairól, a Kövér Margói­ról, megértve a Vén fegyverko- vácsné balladájának keserű be­számolóját. A Túlélő ugyan ri­aszt, de a szellemesen szerkesz­tett színes grafikák közt megjele­nik az Álom, a Tánc, a lendületes Hopp vagy a távolkeleti motívu­mok. Bán Miklós inkább a színek játékával és az élet színjátékával foglalatoskodik. Harlekin-soro- zatában és a tarka figuráról szóló önálló arc-építésében kifejezésre juttatja azt a meggyőződését, hogy az ember sorsát és olykor jellemét is tartósan át lehet feste­ni, nem tűnik ki pontosan, hol húzódik a játék és a valóság közti határvonal. Őt is érdeklik a me­sebeli Kék madár szárnyai, nem­különben a technika áldásai és őrületei is. Meggyőzően érvel a Dávid és Góliát című kompozí­ciójával a már-már mindenen át­gázoló technikai erő ellen, hiszen nem kétséges, ma egyetlen nap alatt le lehet bombázni több ezer éves kultúrákat, templomokat, szobrokat, márványt, múzeu­mot, az emberiség féltett és ke- vésbáféltett értékeit. Érvel, han­gos kiáltással, mintha a mostani Öböl-háború számláját olvas­gatná, mi pusztult el a Tigris és az Eufrátesz mentén, mert akadt megint megalomániás figurája ennek az annyi mindent megélt XX. századnak. A magyar képzőművészet utolsó pár évtizedének viszony­lagos pangása, zsákutcái után mintha jönnének a friss erők ki­húzni a protekcionizmus és a diktált irány, a „szocreal” kátyú­jából, mocsarából azt, amit on­nan ki lehet és ki is kell húzni. Jó írni a tehetségekről. (f a.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents