Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-27 / 72. szám
HÍRLAP, 1991. március 27., szerda HATVAN ÉS KÖRZETE 5. $*****• Húsvét előtt. ...a Mátraaljait, Keséden Kiegyenlítetlen számlák Hatvanban is Köztudomású, hogy egyre több termelőszövetkezet gazdálkodását nehezítik a behajthatatlan tartozások, a kintlévőségek. A hatvani termelőszövetkezet is hasonló gondokkal kénytelen szembenézni már jó ideje. Vágó József elnök elmondása szerint jelenleg mintegy 30 millió forintnyi tartozásért kell „kilincselniük”. Nem véletlen a fogalmazás, mert a vezetésnek napi gondja, hogy miként hajtsa be adós partnereitől jogos követelését. Márpedig a munkabért, a béijárulé- kot és a közüzemi dijakat minden körülmények között fizetni kell, hogy a termelés folyamatosságát fenntarthassák. A kérdés ezek után az: mi marad a termelésre? Mert a tényékhez tartozik az is, hogy a jó minőségű vetőmag, az alkatrészek beszerzése és az energiaellátás nem kevés pénzt igényelnének. Mindezek mellett egyre reménytelenebb a hitelhez jutás is, ugyanis — képletesen szólva — a bankosok is tehetetlenül tárják szét kezüket, mondván, ők sem tudják behajtani a tartozásokat. A kör itt — úgy tűnik — bezárul. A kérdés pedig továbbra is nyitott marad: meddig tartható ez az áldatlan állapot, s vajon lesz-e mit enni, inni néhány hónap múlva, amikor az aratás ideje eljő? Hatvan emlékművel, köztéri szobrai „Kígyóölő” diszkót Az emberi erőnek és értelemnek az alattomos erők fölötti győzelmét fejezi ki a plébánia mellett álló Kossuth téri „Kígyóölő”. A figurális díszkutat Mikus Sándor alkotta bronzból 1963- ban, s 1964-ben helyezték el. Sokáig a Horváth Mihály úti lakótelep előtt állt. A nyolcvannégy centiméteres figura a talpazattal együtt 3,5 méter magas. A küzdelem a férfialak lába köré csavarodó kígyóval folyik. A szobor azt a pillanatot örökíti meg, amikor az iíjú a jobb kezébe vett dárdáját belevágni készül a kígyó nyitott szájába. (A dárdának ma már csak a csonkja látható.) A könnyed és mégis keménykötésű férfit Szíj Rezső szerint csupa elevenség, fölényes biztonság jellemzi. A szobor több változatban készült. A budapesti Rózsa Ferenc utcában elhelyezett „Kígyóölő” emlékkút 180 centiméteres alakja négyméteres oszlopon áll. A sajátos figura nőalak változata még 1947-ben elkészült, „Küzdelem” rímmel. Az egy méter Ezt a kérdést teszi föl hozzánk címzett levelében Komár Lajos helybéli lakos, s hozzáteszi: a tényeknek családja és ő maga is áldozata. A következőket úja: Heréden nincs temetkezési vállalat, csupán egy önálló vállalkozó, aki nagy összegért vállalja a sírásást, a temetést másodállásban, fogadott napszámosokkal. A levélíró szerint egy temetés több mint hétezer forintba kerül, ebből a vállalkozó háromezret fizet ki a fogadott embereknek. Heréden tavaly harminchárom temetés volt, s a vállalkozó jövedelme meghaladta a százezer forintot. A volt tanács több alkalommal hirdetett pályázatot erre az állásra, s jelentkező is volt bőven, „normális” árak mellett. A levélíró magas bronzhölgy az öklével készül lesújtani a fasizmust jelképező kígyó fejére. Mikus Sándor 1903-ban született a Pest megyei Szódon. Volt lakatos, majd műszerész, ekkoriban faragta az első szobrát. Pfeiffer Ignác mérnök anyagi támogatásával az 1920-as évek végén Firenzében és Rómában járt tanulmányúton; Pátzay Pál műtermét használta itt. A párizsi világkiállításon, 1937-ben két aranyérmet nyert, 1949-ben és 1952-ben Kossuth-dijat kapott. Hamarosan érdemes, majd kiváló művész lett. 1958-tól a Képzőművészek Szövetségének elnöke, tanít a Képzőművészeti Főiskolán. Athénban 1966-ban, Újdelhiben 1969-ben szerepel klasszicista szemléletű alkotásaival. E műveinek a kiegyensúlyozottsága, eszmei kifejezőereje az életet és az embereket értő művész vallomása. A kiváló művész 1982-ben hunyt el, munkásságát Pogány Ö. Gábor méltatta a Magyar Nemzet hasábjain. Demény-Dittel Lajos azt is tudni véli, hogy a jelenlegi polgármester többek között azzal is jelöltette magát, hogy *el fogja intézni a humánusabb temetkezést. De ez idáig még nem történt semmi. Mindössze annyi, hogy a hangosbemondó heteken keresztül „hangoztatta”: temetőgondnokot vesznek föl. „Vajon meddig engedik még ezt a tűrhetetlen állapotot?” — kérdezi Komár Lajos, akinek fölvetése bennünk további kérdőjeleket ébreszt. Nevezetesen: valóban adómentes lenne e tevékenység? S tényleg senki sem bízta meg e munkával a jelenlegi vállalkozót? Nos, várjuk a helybeliek, az illetékesek észrevételeit, amelyeknek szívesen helyt adunk lapunkban. élménybeszámoló A hatvani Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Házban március 28-án, csütörtökön délután öt órakor Juhász Árpád tart dia- és videovetítéssel egybekötött élménybeszámolót perui útjáról. Nyuszi-bál Petőfibányán A petőfibányai művelődési házban március 30-án, szombaton este fél 9 órától hajnali 2 óráig nyuszi-bált rendeznek. A táncos összejövetelen élő zene szórakoztatja a résztvevőket. A ház tervei között szerepel többek között az is, hogy áprilisban a Játékszín előadását rendezik meg, valamint meghívják fellépésre a Vidróczki Néptáncegyüttest is. T ermészetgy ógyásza ti előadás és divatbemutató A Hatvani Városi Művelődési Központban ma délután 5 órakor az Öndiagnózisok sorozat keretében Vadnai Zsolt természetgyógyász tart előadást „Az ősi tibeti mazdaznan módszer szerint” címmel. Csütörtökön délután öt órakor pedig divatbemutatóra invitálják az érdeklődőket, amelyen a Hangya Áruház legújabb modelljei láthatók. Emellett fodrászati és kozmetikai tanácsadásra is sor kerül. Locsolóbál Horton Zenés, táncos locsolóbált rendeznek március 30-án, húsvét szombatján este a horti bisztróban. A zenét a Lengvári-trió szolgáltatja, lesz tombola, játék, s a bálozók kétféle finom menü közül választhatnak. Az oldalt összeállította: Barta Katalin Mikes Márta Fotó: Perl Márton „Meddig tart még a herédi adómentes szabad rablás?” Vásározó fazekas A hatvani országos állat- és ki„A szomorú érdektelenség mozija” rakodóvásáron figyeltünk fel a gyöngyösi Soltész László fazekasmester szép portékáira. A ka- csaitatók, virágcserepek mellett ott sorakoztak a tejesköcsögök is, amelyeket ma már inkább dísznek, szárazvirág-tartóknak használnak a lakásokban. — Hogy megy az üzlet? — Hát, egyáltalán nem dicsekedhetek, szedem is lassan a sátorfámat — legyintett lemondóan a fazekas. — Tudják, egyre kevesebb a pénze az embereknek, no meg csak a naptár szerint van tavasz, az igazi szezonra várni kell. — Sok vásárban járt már az idén? — Ezelőtt csak a váciban voltam. Most már többnyire csak a környékbelieket keresem fel a magam készítette árukkal. De nem nagyon éri meg, többe kerül a benzin, mint amennyi hasznom a forgalomból van. Ezek már nem az igazi nagy vásárok, mint régen... Egyszerűbb, ha otthon, a piacon árulok. Örvendetesen szaporodnak azon jelek a megyei sajtóban, amelyek a független szellemű, kritikus hangvételű újságírás erősödését jelzik. Efölött érzett örömünket azonban időnként csökkenti az, ha a függetlenség a tényéktől való függetlenségként jelenik meg. Lapjuk 1991. március 12-i számában rövid tudósítás látott napvilágot a hatvani önkormányzat művelődési bizottságának üléséről, Moldvay Győző tollából. Az ülésre a munkabizottság „tagjainak szomorú érdektelensége nyomta rá bélyegét” — úja a jeles szerző. Az idézett mondat többféleképpen is értelmezhető. Az első lehetőség: a bizottság tagjainak többsége nem jelent meg az ülésen. A második lehetőség: a bizottság tagjai békésen szundikáltak, mit sem törődve az ülésen felvetődött kérdésekkel. Időközben bizottságunk elnöke személyesen is találkozott a szerzővel, aki elmondta, hogy a dodonai módon homályos mondat az első lehetőségre kívánt utalni, azaz a kevés számú bizottsági tagot kifogásolta. Nos, bizottságunk hét tagból áll, s ezek közül az ominózus ülésen hatan voltunk jelen. Persze, ezt is lehet érdektelenségként értelmezni, végül is szerzői szabadság is van a világon. Bár tulajdonképpen csak egy ember hiányzott, Luther óta tudjuk, hogy „az Úr előtt egy lélek is ér annyit, mint ezer.” Az ülésen valóban tárgyaltuk a mozik helyzetét. Erre utal a beszámolóban a következő, szintén többféle interpretációs lehetőséget megengedő rész: „Hogyan tovább? Nos, e kérdést valaminő pozitív elképzelés birtokában nem firtatták a munkabizottság tagjai.” A fenti mondat ismét csak kettős értelmezést tesz lehetővé: 1. A bizottság tagjai előre kigondolt tervekkel érkeztek az ülésre, és nem voltak kíváncsiak a mozik képviselőinek véleményére. 2. A bizottság tagjainak halvány fogalma sem volt arról, hogy mit is kellene tenni a mozikkal kapcsolatban. Persze, ez az értelmezés akkor lenne igazán helyes, ha a szövegben a „valaminő pozitív elképzelés birtokában” helyett „valaminő pozitív elképzelés hiányában” szerepelne. Ezek után a szerző kifejti, hogy a mozik helyzetét az oktatással történő összekapcsolás oldaná meg, s a mozik az utóbbi időben ürességtől kongó termeit a helybéli fiatalsággal kellene megtölteni. Ezzel pedig két legyet lehetne ütni egy csapásra, tudniillik az iskolai történelem és irodalom tananyagot klasszikus filmekkel lehetne élőbbé tenni az iskolások számára, másfelől pedig a mozik kasszája sem maradna üres. Az elképzelés valóban nagyon hasznos, és jó lenne, ha ilyen módon lehetne megoldani a helybeli filmszínházak problémáit. Azonban van néhány tény, amelyek az ülésen szintén elhangzottak, s amelyek azonban a tudósításból furcsa módon kimaradtak. Az tudniillik, hogy a két hatvani mozi közül az új hatvani magánvállalkozásként, a belvárosi kft.-ként, tehát szintén vállalkozásként működik, ezért mindkettőnek nyereséget kell termelnie. Ha kicsit visszapillantunk az időben, akkor láthatjuk azt, hogy a korábbi években például a belvárosi mozi és a Bajza József Gimnázium között igenis voltak kapcsolatok, amelyek éppen azért szűntek meg, mert a mozi a költségek növekedése miatt kénytelen lett volna felemelni a bérleti dijat, amit viszont az iskola már nem tudott volna megfizetni. A mozik vezetői egyébként őszintén elmondták, hogy ebben az évben komoly — több százezres — deficittel számolnak, hiszen pl. az Apolló mozi kihasználtsága ez év januáijában és februárjában 25 százalék, illetve 16 százalék körül mozgott. Persze lehet, sőt kell gondolkozni a mozik és az oktatás együttműködésén, de fölöttébb valószínűtlen, hogy a mozik ily módon nyereségesek lennének. Hiszen az igen magas helyárral vetített kommersz filmeknek sincs közönsége. A probléma — sajnos — nem csupán helyi jellegű: a közönségnek egész egyszerűen nincs vásárlóereje. Mindazonáltal a film és az oktatás együttműködésére mégis van remény. Ugyanis az Ady Endre Városi Könyvtár és Közösségi Ház, valamint a TFT helyi szervezete egy sikeres pályázat eredményeképpen képessé vált egy videokivetí- tő készülék megvásárlására. Ennek birtokában pedig lehetőség nyílik speciális — többek között iskolai — igényeket kielégítő filmklubok szervezésére a városi könyvtár épületében. Befejezésül csak annyit: bizonyos félelemmel fogalmaztuk meg ezt a válaszlevelet, hiszen nagyon könnyű ránk sütni a bélyeget: „ezek se tűrik a kritikát, ezek se jobbak a régieknél.” Valójában csupán néhány tényt szerettünk volna tisztázni, melyek az ülésről írott tudósításban némileg félreérthetőek voltak, illetőleg ezeket a tényeket olyan tényekkel kiegészíteni, melyek elengedhetetlenek az olvasók pontos és korrekt tájékoztatásához. Nagy István a művelődési bizottság elnöke Kocsis István Kovács Gábor Bacsa Tibor bizottsági tagok
