Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-02 / 52. szám

HÍRLAP, 1991. március 2., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN Amerikai jelentés a Szovjetunióról, Magyarországról és Romániáról Hogyan is érvényesülnek az emberi jogok? Az amerikai külügyminiszté­rium idei jelentésében méltatta a szovjetumóbeli emberi jogok ki­bontakozását, de bírálta Moszk­va balti politikáját. Figyelmezte­tett arra, hogy sok reformot még nem rögzítettek törvényben, és nem független a bíróság. A szo­kásos évi felmérés, amely az em­beri jogoknak a világ 168 orszá­gában fennálló helyzetével fog­lalkozik, elismerően nyilatkozott a magyar demokrácia sikereiről, de számos vonatkozásban bírálta a romániai helyzetet. Az előtelj esztett jelentés sze­rint az elmúlt évben a szovjet polgárok tömegei gyakorolhat­ták politikai és váltási jogaikat, nemkülönben a kivándorlásét: százezrek hagyták el az országot, elsősorban Izraelbe és Németor­szágba települtek. A balti fejle­mények azonban veszélyes kö­vetkezményekkel járhatnak, és aggodalmat keltenek a jövőt ille­tően, mutatott rá a jelentés. — Magyarország 1990-ben működő többpárti demokráciá­vá fejlődött, megszilárdítva az emberi jogokban az előző évben szerzett vívmányokat. (...) A független sajtó tovább fejlődött, bar voltak maradványai a kor­mány beavatkozásának. (..) Hi­vatalosan kimúlt a kommunista szakszervezeti mozgalom, és folytatódott a független szak- szervezetek kialakulása. (...) Egy sor egyházi rend alakult ujja. (...) A szabadabb politikai légkörben ismét megjelent az antiszemitiz­mus, de a kormány ismételten el­kötelezte magát a zsidó közösség tisztelete és megvédése mellett — olvasható a jelentésben. — Magyarország az ENSZ­egyezményekhez csatlakozva csak az Európából érkező mene­kültek befogadását és gondozá­sát vállalta, a gyakorlatban azon­ban tavaly mindenféle állampol­t árságű menekültet befogadtak, s őket a legjobb tudásuk szerint ellátták, a növekvő anyagi ne­hézségek ellenére is. — A jelen­tés állítása szerint „szórványos hírek érkeztek antiszemita pro­vokációkról, ezen belül egy naci­onalista képviselő, Csurka István januári izgató rádióbeszédéről és a szeptemberi incidensről, ami­kor egy amerikai magánforrá­sokból támogatott, nagyrészt zsidó iskola diákjait szidalmaz­ták. A kormány következetesen elítélt minden antiszemita tevé­kenységet, és szükség esetén cse­lekedett, az iskolai akció résztve­vőit például azonnal őrizetbe vették. Júliusban a kormány ki­nyilvánította a zsidó közösség tá­mogatását akkor, amikor Göncz államfő, Antall miniszterelnök s egy sor más vezető részt vett az új holocaust-emlékmű felavatá­sán”. Az amerikai megítélés szerint a magyar sajtó korlátozás nélkül tudósít a kül- és a belpolitikai eseményekről, nem látszott ön­cenzúra a kormány politikájá­nak, tevékenységének elemzésé­ben, bírálatában. A rádió és a te­levízió új igazgatói széles körű autonómiát élveznek, és az adó­állomások az ellenzék nézeteit is megfelelően tolmácsolják. Az MTI vezetésére nyilvános pályá­zatot írtak ki. Kitért a jelentés ar­ra, hogy a kormány a kulisszák mögött állítólag beavatkozott a sajtőberuházásokba, így nyilvá­nos aggodalmat keltett a bot­rány, amikor két külföldi cég kö­zül az egyiket részesítették előnyben annak szerkesztéspoli­tikai nézetei miatt — fogalmaz­ták meg a Magyar Nemzet priva­tizálásának ügyére célozva. A Romániával foglalkozó ter­jedelmes fejezet rámutatott arra, hogy az országban élő magyarok szamát 1,7-2,2 millióra becsülik. — Bár a kormány azt mondja, hogy nemzetiségüktől függetle­nül védi az állampolgárok jogait, Romániát egységes nemzeti ál­lamnak tartja, nem úgy, mint a magyarok, akik többnemzetisé­gűnek tekintik. A márciusi, ma- rosvásá'rhelyi összecsapások fő kezdeményezője széles körben osztott vélemény szerint a nacio­nalista Vatra Romaneasca volt, az öt haláleset és a több mint 300 sebesülés miatt mégis elsősorban magyarok és cigányok ellen emeltek vádat. A jelentés beszá­molt a romániai magyar iskolák újranyitása elleni erőszakos fel­lépésekről, s arról, hogy a ko­lozsvári Bolyai Egyetem meg­nyitását nem engedélyezték. A* Nemzetközi Munkaügyi Szerve­zet (ILO) a Szabad Szakszerve­zetek Nemzetközi Szövetségé­nek panaszára vizsgálja azt a vá­dat, hogy a romániai foglalkoz­tatásban hátrányosan megkü­lönböztetik a nemzetiségieket, elsősorban a magyarokat. A vizsgálatról szóló jelentés az év közepére várható. Felelevenítette a jelentés a romániai választási kampány­ban az ellenzékkel szemben elkövetett visszaéléseket, s azt a tényt, hogy helyi választá­sokra mindmáig nem került sor. Amerikából jönnek, Magyarországról mennek A folyó évben mintegy 15-20 millió dollár jut annak a kulturá­lis együttműködési és csereprog­ramnak a megvalósítására, ame­lyet 1989-ben Budapesten jelen­tett be George Bush amerikai el­nök. Amint Walter Raymond, a kormány tájékoztatási hivatala (USIA) elnökhelyettese az MTI tudósítójának elmondotta, igen sikeresen valósulnak meg a ma­gyarországi elgondolások. Az el­nöki kezdeményezés azt célozza, hogy egy nagy területen: a jog­rendszer, a szabad vállalkozás, az oktatás és a tájékoztatás, vala­mint a szakszervezeti mozgalom vonatkozásában segítsék szerve­zetten, átgondoltan az új demok­ráciákat a tapasztalatok átadásá­val, a szakemberek képzésével, sokrétű együttműködéssel. Míg a kormányhivatal a (kor­látozott) állami forrásokat bo­csátja rendelkezésre, egyben ösz- sze is hangolja a támogatásban részt vevő más kormányintéz­mények, valamint a kulturális szervezetek, az alapítványok, s a jelentős szerepet játszó magán- gazdaság tevékenységét. A tájé­koztatásból mindenesetre ki­tűnt, hogy egyfajta központi nyilvántartás nem létezik: a cse­rék, ösztöndíj-lehetőségek és ha­sonlók iránt érdeklődő magyar intézményeknek, személyeknek általában mind a hivatalos helye­ken, mind a magánszektorban érdeklődniük kell a lehetőségek­ről. Az amerikai külképviselet kulturális és sajtórészlege általá­nos eligazítással szolgálhat. Walter Raymond szerint kü­lönösen sikeresnek ítélik a kis­vállalkozókat támogató ameri­kai kormányintézmény tapaszta­latainak átadását, nemkülönben a sajtó területén folyó munkát, amelynek keretében évente szá­mos magyar újságíró tanulhat, dolgozhat hosszabb időn át ame­rikai szerkesztőségekben. Kulcs- fontosságúnak ígérkezik az a program, amely évente 50 fiatal kelet-európai egyetemi közgaz- dászoktatot hoz továbbképzésre az Egyesült Államokba, mégpe­dig a legnevesebb intézmények­be. A (váltásokban) három éven át tartó képzés azt jelenti, hogy a térség közgazdasági egyetemi oktatóinak jelentős része rendel­kezik majd a legkorszerűbb is­meretekkel, azokat továbbad­hatja diákjaiknak, így átformáló­dik a képzés és a jövendő szak­embergarda. Magyarországról az idén 5 fiatal magyar mene­dzser kap Hamilton-ösztöndijat, hogy amerikai közgazdasági egyetemeken tanulhasson to­vább. A hallgatócserék keretében is eljutnak magyar diákok az ame­rikai egyetemekre; ezt segítik a hat magyar felsőoktatási intéz­ményben, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban felál­lított tájékoztatási központok, amelyek informálnak az ameri­kai felsőoktatás rendszeréről, a tanulási, továbbképzési lehető­ségekről. Az amerikai kormány tartósan biztosítja két új felsőok­tatási tanszék budapesti műkö­dését: a John Marshallnak, az Egyesült Államok első legfel­sőbb tórájának nevét viselő tan­széket, illetve a Hamilton-tan- széket, amely a kisvállalkozók képzését szolgálja. Az év folyamán egyébként amerikai polgármesterekből, va­lamint az egyes államok igazság­ügy-minisztereiből álló küldött­ség látogat Magyarországra, hogy megossza tapasztalatait a helyi önkormányzatok működé­sében és a büntetőjogban. Pár­huzamosan magyar polgármes­terek, helyi közigazgatási veze­tők tehetnek amerikai tanulmányutat. A neves Fulb- right-ösztöndíjprogram kereté­ben idén 20 magyart fogadnak, és 20 amerikai tanul, kutat Ma­gyarországon. Működik egy egy evre szóló csereprogram közép­iskolai tanároknak: a magyarok történelmet, angolt, matemati­kát, amerikai kollégáik a nyelvet tanítják. Mód nyílik magyar kor­mánytisztviselők és üzletembe­rek tanulmányújára, amelynek keretében megismerhetnek kis­vállalkozásokat, az állami és a magánszektor közös vállalkozá­sait, s külön program támogatja szakszervezeti vezetők látogatá­sait az Egyesült Államokban. Hangsúlyt kap az ugyancsak Bush elnök kezdeményezésére, budapesti székhellyel felállított regionális környezetvédelmi központ; egyébként magyar szakemberek idén a vízmegovás, valamint a felszíni bányászat és a hulladékfeldolgozás környezet­védelmi tapasztalataival is meg­ismerkedhetnek Amerikában. A tapasztalatokat a két ország szakemberei konferencián érté­kelik a budapesti központban. Amint a USIA-vezető tájékoz­tatásából kitűnt, a kormányhivatal lényegében hasonló programot bonyolít le Lengyelországgal" és Csehszlovákiával, s bár méretei­ben valamivel kisebb, de hasonló jellegű az együttműködés Romá­niával és Biugáriával is. Orgazmologusok a Káma-Szutra földjén Első alkalommal élt meg a vi­lág nemzetközi orgazmus-érte­kezletet, meglehetősen csende­sen, már csak az Öböl-háború hírei miatt is, amelyek a konfe­renciánál fontosabb eseménye­ket szintúgy „lehalkítanak”. Fél­ezer szexológus érkezett a világ minden tájáról az eseménynek otthont adó Újdelhibe. A szexológusok szakmája — saját bevallásuk szerint — nem éppen veszélytelen. Életükben lepten-nyomon viszolygás veszi őket körül, sokan nemi aberráci­óval vádolják a kutatókat. Hely­zetük az utóbbi időben még rosz- szabbra fordult, hiszen szexuáli­san is nagyot változott a világ. Nyugaton régen lealkonyult a szexuális forradalomnak, ame­lyet egyrészt a fogamzásgátló tabletták hívtak életre, másrészt pedig a korábban súlyos nemi betegségek gyógyíthatósága, a penicillin térhódítása. A hatva­nas-hetvenes évek pezsgését, szabadosságát a természetes fej­lődés rendje szerint is felváltotta volna a visszafogottabb, a pro- miszkuitás helyett a romantikára alapozódott monogámabb élet­forma iránti vágy, de ennek el­terjedésében sokat „segített” az AIDS, továbbá a herpeszek hó­dítása. Az értekezleten többek között olyan kérdéseket vitattak meg a szakértők, hogy létezik-e több­szörös férfiúi orgazmus; mik az orgazmus és az ejakuláció azo­nos és eltérő vonásai. Ez utóbbi­val kapcsolatban Prakash Kot- hari doktor, aki egy bombayi kli­nikát vezet, a legszigorúbb kü­lönbségtétel híve, azt mondta: bizonyított, hogy különböző idegpályákon zajlik a női és a fér­fi „csúcsrajutás”. Nagy teret kapott természete­sen a felvilágosítás is. Olyan hie­delmeket kell szertefoszlatni, melyek szerint a fogamzásgátló Tabletták mérséklik a nemi gyö­nyört. Ez igencsak fontos egy olyan országban, mint India, amely 880 milliós lélekszámával a második legnépesebb a vilá­gon, minden másodperc alatt újabb újszülöttel gyarapszik, s amely — ha ez így megy tovább — az ezredfordulóra lekörözheti Kínát is. A legnagyobb sikere azonban a Káma-Szutra képek­kel gazdagon illusztrált kötetei­nek volt, ami feltehetően minden orgazmológusnak már amúgy is megvan otthon, csak más kiadásban. Egy legenda vége Sírnak-e vagy nevetnek a Wartburg-gyáriak ? mű, háromhengeres, 1000 köb­centis erőforrás maradt, amelyet csak 1988 őszén tudott „detroni- zálni” a Volkswagen-licenc alapján gyártott új motor. A Wartburg-gyár magán viseli a szocialistának nevezett iparvál­lalatok fő ismérveit: elavult tech­nológiával, magas létszámmal állít elő korszerűtlen, drága ter­méket. Igaz, az eisenachi konst­ruktőrök — akárcsak zwickaui kollégáik a Trabant-gyárban — az elmúlt évtizedekben több kor­szerűsítési javaslatot is előter­jesztettek. Csakhogy a végső szót kimondó NSZEP KB-titkár, Günter Mittag minden esetben nemet mondott — neki megfelelt a huszonéves konstrukció. (Per­sze, ő maga Volvóval közleke­dett.) így azután Eisenachban válto­zatlanul ugyanolyan autók ké­szültek, mint 1966-ban. Az érté­kesítés ennek dacára remekül ment, a gyárnak nem kellett fél­nie, hogy a nyakán maradnak termékei. A hiánygazdálkodás korszakában még a 4-5 éves ko­csikat is az új Wartburg árán le­hetett értékesíteni a maszek pia­con. A helyzet azonban gyökere­sen megváltozott 1989 végén. A nyugati határok megnyitása nyo­mán az NSZK-ból, illetve Nyu- gat-Berlinből beáramló használt autók dömpingie megrendítő csapást mért a 30-34 ezer keleti márkába kerülő Wartburgokra. Az előjegyzések száma viharo­san apadni kezdett, tavasszal pe­dig — a valutaunió meghirdeté­sének hatására — a gyárban, il­letve a nagyobb városok autó­szalonjaiban várakozás nélkül, azonnal hozzá lehetett jutni a Wartburghoz. A valutaunió nyomán a kiske­reskedelmi ár 14.700 márkára (DEM) csökkent. Ennyiért — vagy egy picit több pénzért — azonban már nyugati autót is ve­het az évtizedeken át kétütemű pöfögőkre kárhoztatott keletné­met polgár, s teszi ezt habozás nélkül. 1990 második félévében gyakorlatilag megszűnt a belföl­di értékesítés, a tavaly gyártott Wartburg-mennyiség a KGST- országokba került. A közelmúltban helyezték el ünnepélyes külsőségek között Eisenacnban annak a jövendő autógyárnak az alapkövét, amely 1992-től kezdve évente 150.000 Opel Vectra és Corsa autót fog Készíteni. Az Opel- gyár a Wartburg Művek terüle­ten jön létre, korszerű gyártás- technológiát, jól értékesíthető autót hozva Eisenachba. Hogy az aktus kapcsán a Wartburg- gyáriak többségének inkább sírni, semmint mosolyogni volt kedve, az nem csupán nosztalgiával ma­f yarázható. Az új Opel-csamo- okban alig 2600-an kapnak állást — mintegy ötezer autóipari szak­munkásra átképzés, rosszabb eset­ben munkanélküliség vár. Audiovizuális Euréka Amikor egész Európa együttműködik A kis szobába vagy húsz em­ber zsúfolódott össze, mereven a nagyméretű képernyőre szegez­ve szemét. A demonstrátor hol angolul, hol franciául beszélt, de a képernyőn időnként németül jelentek meg a feliratok. — Tegyük fel, hogy egy olasz tévétársaság a robotikához ké­szülő sorozatához keres doku­mentációs filmeket. A Tvtel programmal gyerekjáték felmér­ni az egész európai kínálatot, akár francia, angol vagy német nyelven... A képernyőn, a számítógépes kutatás szabályai szerint, szorul a hurok a robotikai filmek körül, először a témakört (technológia) határozza meg a program keze­lője, aztán a nyelvet (angol). Mi­re a nyomozásnak vége, nem­csak azt tudjuk, hogy három film áll rendelkezésre angolul, de azt is, mi a címük, miről szólnak, kik és milyen cég készítették, és kivel kell kapcsolatba lépni, ha meg akarják vásárolni. — A programot, magyarázza a demonstrátor, bárki kezelheti, nem kell hozzá különleges kép­zettség, magát magyarázza, azt is jelzi, hogy hol követ el hibát a ke­reső, ha netán rossz gombot nyo­mott meg. A tévés adatbank nemcsak tá­jékoztatásra jó, de arra is, hogy kapcsolatba hozza egymással a partnereket, például egy kopro­dukció elkészítésére. Leveleslá­dával is rendelkezik ugyanis, az informatikai üzenetet a Tvtel minden ügyfele elküldheti tet­szése szerint partnereknek. Ha azok belépnek a hálózatba (az adatbankot bárhonnan fel lehet hívni telefonon a megfelelő szá­mítógépes terminálokról), azon­nal jelzi számukra a készülék, hogy „postájuk érkezett”. A Tvtel széles körű felhaszná­lói körre számíthat: maguknak a tévétársaságoknak a személyze­te, a különböző nemzetközi programokban (Euréka, Olym­pus, Eadtu) részt vevő vállala­tok, az audiovizuális anyagokat készítő cégek, audiovizuális könyvtárak, oktatási létesítmé­nyek, egyetemek stb. Ez csak egyike az audiovizuá­lis Euréka előkelő védjegyével ellátott nemzetközi programok­nak: Brüsszelben abból az alka­lomból mutatták be a nemzetkö­zi sajtó képviselőinek, hogy ülést tartottak az ebben az együttmű­ködésben részt vevő 29 európai ország nemzeti koordinátorai, képviselői — köztük Lugossy László, a Magyar Film- és Tv- művészek Szövetségének főtit­kára, a magyar „koordinátor”. De mi is az audiovizuális Eu­réka? A gondolat a nyugat-euró­pai csúcstechnológiai tudomá­nyos együttműködés előmozdí­tására létrehozott Euréka-prog- ramból indult ki, annak az au­diovizuális területre alkalmazott „kistestvére”. 1989 októberében indították el, akkor 26 ország vett részt benne, továbbá négy megfigyelő: jelenleg már 30 tel­jesjogú tagja van (28 ország, to­vábbá az Európai Közösség Bi­zottsága és társult tagként az Eu­rópa Tanács főtitkársága), és egy megfigyelő: Románia. A program célja az európai te­levíziózás, rádiózás, filmgyártás, audiovizuális ipar egészének fej­lesztése — az amerikai és a japán konkurenciával szemben. Egyik — a magyarok és más kis nemze­tek számára különösen érdekes — célja a kis területű és népessé­gű európai országok audiovizuá­lis termelésének teijesztése. Mindehhez az audiovizuális Eu­réka aránylag igen kevés pénzzel és igen kis apparátussal rendel­kezik: nem maga finanszírozza a különböző programokat, hanem feladata csak az, hogy egyfajta minőségi pecsétet adjon azok­nak a legalább két európai ország által elébe teijesztett progra­moknak, amelyek megfelelnek a közös célkitűzéseknek. E pecséteknek nagy a becsüle­te, mert segítségükkel könnyeb­ben hozzá lehet jutni az Európai Közösség által hasonló célokra juttatott pénzügyi támogatás­hoz. A védjegyre aspiráló prog­ramokat a szervezők beküldik a titkárságnak, amely körözi az ösz- szes tagállamok között legalább 45 nappal a koordinátorok ülése előtt. Eddig hét programot fo­gadtak el, a minapi ülésen továb­bi hét kapta meg a védjegyet. A koordinátorok hálózata önma­gában is egyre hatékonyabbá vá­lik: java részük magas rangú kor­mánytisztviselő, mások az au­diovizuális alkotók közül kerül­nek ki — egymás területén mind több segítséget tudnak nyújtani. Egyszóval egyfajta európai há- zassagközvetító az audiovizuális Euréka—mondja Lugossy László. — A magyar mozgóképipar, tele­vízió számára létkérdés megtalálni a partnereket, ezért is vállaltam el a feladatot. Már vannak magyar résztvevők: a Helios Stúdió az iparművészetekről szóló nagykép- felbontású televíziós sorozathoz készít filmet az Euréka révén, fil­mesek különböző nemzetközi tá­borokon, szemináriumokon vesz­nek részt, és egyre újabb lehetősé­gek nyílnak. Európa ezen a téren is szélesre tárja kapuit. Az audiovi­zuális Euréka az első olyan euró­pai együttműködési program, amelyben Albánia kivételével minden európai állam részt vesz. Habár a vagyonügynökség az utolsó pillanatban haladékot biztosított a nagy múltú eisena- chi autógyárnak, így január 31. helyett csak március 31-én feje­ződik be a négyütemű Wartburg gépkocsik gyártása, az elkesere­dett kötélhúzás sem teheti vitás­sá, hogy egy önmagát túlélt konstrukció fölött konault meg a lélekharang. A thüringiai üzemben csak­nem száz évvel ezelőtt kezdtek gépjárműveket gyártani. Az első Wartburg névre keresztelt négy­kerekű 1899-ben gördült ki a ka­pun, négyütemű motorja kere­ken 5 lóerő teljesítményű volt. A negyvenes-ötvenes években a BMW egy akkor kedvelt típusá­val teljesen megegyező járművek készültek Eisenacnban — EMW (Eisenacher Motoren Werke) márkanévvel. A gyárat Nyugat- Németországhoz, az ottani konstruktőrökhöz kötő köldök- zsinór 1956-ban szakadt el vég­leg. Ebben az évben született meg az első, kétütemű motorral ellátott Wartburg, a 311-es tí­pus, amely Magyarországon is hamar népszerű lett. 1956 és 1991 között csupán egyszer történt jelentősebb vál­tozás a Wartburg külső formájá­ban. 1966-ban az addig gyártott legömbölyített, hullámos vonal- vezetésű karosszériát magasabb építésű, szögletesebb konstruk­ció váltotta Fel. A motor viszont még 22 éven át ugyanaz a kétüte-

Next

/
Thumbnails
Contents