Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-23 / 69. szám
Ha nincs benzin, jó lesz a bicikli is Nemhivatalos értesülések szerint a kubai hatóságok tárgyalásokat folytatnak Kínában 250 ezer kerékpár soron kívül történő vásárlásáról. Ez a lépés része annak az intézkedés-sorozatnak, amelyet a hatóságok kezdtek az öbölbeli válság következtében várható üzemanyaghiány kivédésére. A szigetország ugyan a Szovjetuniótól szerzi be a kőolajat, a vezetés mégis tart attól, hogy drágulás várható, mert január 1-jétől ebben a relációban is dollárban bonyolítanak le minden kereskedelmi ügyletet. A közeli napokban előreláthatóan felére csökkentik a lakossági és állami benzinkvótákat, korlátozzák az országúti szállítások távolságát. A 172 kilométernél nagyobb távolságra címzett árukat vasúton kell továbbítani. A rendeletek teljesítésére 250 ellenőr ügyel. Ami pedig a kínai kerékpárokat illeti, elsősorban azok vásárolhatják majd meg, akik több mint 12 kilométernyire laknak munkahelyüktől. Naperőművek tükrei Az NSZK-ban Szaúd-Arábia számára naperőművekben való felhasználás céljára két nagy, stabil, de könnyű, emellett olcsó kísérleti gyűjtőtükröt készítettek. A számítógéppel mozgatott tükrök átmérője 17 méter, felületük egyenként 227 négyzetméter. A hordozófelület csupán 0,5 milliméter vastag héjjá összeforrasztott bádogcsíkokból áll. Az ezt bevonó hat milliméter vastagságú tükörüveg a reá eső napsugárzás 92 százalékát tükrözi vissza tőle 13,6 méteres távolságra levő gyűjtőpontba. Ha a beeső napsugárzás négyzetméterenként 1000 watt — s ez megfelel a sza- úd-arábiai kísérleti naperőműben mért átlagos értéknek —, mindegyik tükör révén 178 kilowatt sugárteljesítmény hasznosul. A gyújtópontban összesűrűsödő napenergia mintegy 700 Celsius-fokra hevíti fel az ott elhelyezett csőben keringő hidrogént. Ez a munkaközeg mintegy 12 megapascal (122 atmoszféra) nyomáson áramot termeltető turbinát működtet. Az új tükrök azért előnyösebbek a kicsi, egyedi tükrökbőlösz- szerakott hagyományosoknál, mert nincs szükségük költséges támasztóáll ványzatra. Walter Rind A veszélyes tanú Toni Moretti az ablaktól mintegy három méterre lévő asztalon hasalt a felhőkarcoló tizenkettedik emeletén. Csak alsónadrág volt rajta. így időt takarít majd meg az öltözködésnél és a menekülésnél. Még egyszer gondosan ellenőrizte precíziós puskáját meg az irányzó távcsövet. Elővett öt töltényt, egy bőrdarabkával letörölte őket, és megtöltötte a fegyvert. Hirtelen szirénák üvöltő hangja hallatszott, egyre közelebbről. Négy motorkerékpár és három járőrkocsi által közrefogva egy nehéz, sötét limuzin érkezett. A konvoj a bíróság épülete előtt állt meg. Egyenruhás rendőrök azonnal kordont alkottak. Kinyílt a limuzin ajtaja. Négy jól megtermett biztonsági ember szállt ki, közrefogva Pepe Bertoluc- cit, a minden eddiginél nagyobb maffiaper koronatanúját. Több bűnügyi tisztviselő — köztük Harry Dutchan, a különleges ügynök és ifjú asszisztense, Berry — vette körül Bertoluccit, amikor az fölfelé indult a törvényszéki épület lépcsőjén. A szemközti ház tizenkettedik emeletén cinikus mosoly jelent meg Moretti, a bérgyilkos arcán. Ugyan mit ér ez az eleven védősánc az áldozat körül? A puskájában lévő lőszer elég erős ahhoz, hogy három-négy emberen is könnyűszerrel áthajszolja a golyókat. Moretti gondosan megcélozta az emberfürt közepét, és háromszor egymás után elsütötte a fegyvert. Dutchman, a különleges ügynök ébredt elsőnek tudatára, hogy honnan jött a három lövés. Kirántotta kabátzsebéből a rádiókészüléket és pontos utasításokat adott. A házat, amelyben a bérgyilkos rejtőzött, azonnal rendőrök serege vette körül és zárta le minden oldalról. Odafenn Moretti, miután leadta a lövéseket, minden különösebb sietség nélkül lekászálódott az asztalról. A puskáját ott kellett hagynia, és ezt sajnálta. Bement egy éppen gazdátlan és eladásra meghirdetett iroda mosdójába, és a szép rendben egymásra rakott törülközők alól kivette a meneküléshez szükséges, már előző nap odakészített műanyag szatyrot. Fejére húzta a szőke női parókát, felvette a szoknyát, a külön erre a célra készült blúzt, lábára húzta a cipőt. A lábát már az előző nap leborotválta. Vérvörös rúzst kent a szájára, fölvette a kalapot és a napszemüveget. Az előcsarnokban csak úgy nyüzsgött a sok nehézfegyverrel fölszerelt rendőr. Moretti látszólag félénken és zavartan körülnézett, aztán magas hangon megszólította az egyik zsarut: — De hát mi történt itt, uram? A rendőrtiszt kurta pillantást vetett a csinos fiatal nőre, azután így szólt: — Jöjjön, kisasszony, majd én kivezetem. Itt veszélyben van. Ezzel óvatosan karon fogta Morettit, a kijárathoz vezette, és még utána is nézett, amikor az tipegő léptekkel elindult. Éppen akkor ért a ház elé Dutchman és Berry. — Kijött itt valaki? — kérdezte Dutchman. — Nem, uram, még bent kell lennie az épületben. Csak az a nőjött le, aki ott megy — felelte a rendőrtiszt. Harry Dutchman megfordult, és megpillantotta a magas, karcsú nőt, aki hangsúlyozottan lassú léptekkel sétált lefelé az úton. Az ügynök feszült figyelemmel nézett utána. — Mi van, főnök?— kérdezte Berry, az asszisztens, és kissé ingerülten nézett felettesére. — Mindjárt, mindjárt. Csak egy pillanat — mondta Dutchman, de közben le nem vette szemét a nőről. Azután oldalba bökte Berryt, és futásnak eredt. — Az a gyilkos! — kiáltotta közben. Berry a főnöke után loholt, s a rendőrök közül is többen csatlakoztak hozzájuk. Moretti érezhette, hogy történt valami. Ösztönösen hátrafordult, meglátta az üldözőit; gyorsan lerúgta lábáról a kényelmetlen körömcipőt, retiküljé- ből előrántott egy revolvert, és rohanni kezdett. A járókelők közül néhányan kiáltozva tértek ki az út- jából. Moretti sebes iramban hol jobbra, hol balra kanyarodott, de képtelen volt lerázni üldözőit. Határozott mozdulattal megfordult, és leadott három lövést. Berry abban a pillanatban megállt, felemelte a fegyverét, célzott, és kétszer egymás után meghúzta a ravaszt. Moretti a földre rogyott. Dutchman ért oda elsőnek. Lerántotta a földön fekvő alak fejéről a szőke parókát, és így szólt: — Moretti, a szindikátus embere, hivatásos bérgyilkos. Tudtam. Ez volt az utolsó munkája. Közben Berry is odaért. — Meghalt?— kérdezte. Dutchman csak bólintott. — Demi van Bertoluc- cival? — érdeklődött ő is. — Semmi baja — felelte Berry. — Nagyszerű ötlet volt, hogy a körülötte levő embereket golyóálló mellénnyel szerelték fel... De főnök, most aztán árulja el, hogyan jött rá, hogy ez a nőimitátor valójában a bérgyilkos, akit keresünk? — Pofonegyszerű a dolog — nevetett föl Dutchman, és a közelükben levő üzletekre mutatott. — Itt három ékszerbolt és öt butik sorakozik egymás után. Láttál te már olyan nőt, aki képes elmenni nyolc kirakat előtt, és egyik előtt sem áll meg?! (Zahemszky László fordítása) Borzasán vagy kopaszon? Egy nemrég elfogadott török rendelet szerint a férjeknek már nem áll jogukban testi fenyítésben részesíteni asszonyaikat, ha azok nem hajlandók kitépni (!) szeméremszőrzetüket. Az új törvény már csak a meglevő állapotot szentesítette, hiszen a női emancipáció korában, amikor a török hölgyek nagy része munkába állt, a napi nyolcórás munkaidő és a házi teendők ellátása miatt a hagyomány diktálta „ko- pasztásra” egyszerűen nem jut idő. A kérdés fontosságát a napnál is világosabban bizonyítja, hogy a téma még a parlament napirendjén is szerepelt. Mindent jobbal, semmit ballal! „Meg ne próbáljon bármit is bal kézzel adni egy jorubának vagy igbónak, mert ez szerintük súlyos sértés.” így figyelmeztetik az idegent, ha Nigériába érkezik. Ennek a két népnek a képviselői azt tartják, hogy aki bal kezét nyújtja feléjük, az nem tiszteli őket. A jorubák a bal kezet használhatatlannak nevezik, a balkezeseket pedig egyenesen bolondoknak tartják. Szembetűnő, hogy Nigéria déli részén nagyon kevés a balkezesek száma, holott a világon minden tizedik ember balkezes. A szülők a gyerekek viselkedését egész kiskoruktól éberen figyelik, s ha netán észreveszik, hogy azok hajlamosak a balkezességre, mindent megtesznek — még a veréstől sem riadnak vissza! —, hogy leszoktassák őket erről a „ komoly fogyatékosságról”. Katonai szállítógépek — polgári célokra Az OSZSZSZK miniszterelnöke a honvédelmi minisztérium felelős munkatársaival, magas beosztású katonai vezetőkkel találkozott. Megvitatták, hogyan vehet részt a hadsereg az ország életének bonyolult szakaszában a népgazdaság tevékenységében. Vjacseszlav Diijagyin repülő altábornagy, a katonai szállító légierő törzsfőnöke azt ismertette, hogyan használhatják fel a polgári életben a katonai szállítógépeket. — Több tucat szerződést kötöttünk mezőgazdasági vállalatokkal, fogyasztói szövetkezetekkel, kereskedelmi és felvásárló szervekkel a mezőgazdasági termékek szállítására. Az országon belüli szállításokon kívül ipmport termékeket hozunk be Magyarországról, Bulgáriából és Lengyelországból. A nyugati szállításokat nem vállaltuk, mivel az üzemanyag túlságosan drága, s most az öbölbeli válság miatt az üzemanyagárak tovább emelkedtek. Ennek ellenére két nyugati kereskedelmi utat mégis megtettünk, egyiket közülük Angliába. — Hangsúlyozom, hogy a népgazdasági feladatokat nem a pénz miatt vállaljuk, hiszen kereskedelmi tevékenységünk mindössze 10 százalékát teszi ki költségvetésünknek. A repülés során azonban gyakorolhat a személyzet, oktathatjuk a gépvezetőket. A nagyméretű terhek szállítására az AN-124-eseket használjuk, amelyekkel egyelőre csak a hadsereg rendelkezik. — Segítséget nyújtunk a természeti csapást szenvedett területeknek, így volt ez Örményországban is. Pilótáink hét alkalommal repültek a csitai területre, hogy élelmiszert és különböző berendezéseket szállítsanak az árvíz sújtotta embereknek. Ugyanez történt Ufában is.-Eddig öszesen 20 millió rubelt kerestünk, melynek nagy részét befizettük az államnak, a maradékot pedig gépek felújítására, tartalékalkatrészek vásárlására, valamint szociális és kulturális célokra használtuk. Szégyen a futás, de hasznos Bizonyára egyetértenek ezzel a közmondással az Indiai-óceánban levő Ilachu-sziget fiataljai is. A közigazgatásilag a Maldvine szultán- sághoz tartozó szigeten egy okabitu nevű törzs él, amelyben ugyancsak különös szokás van érvényben. Ha egy fiatalember házasodni akar, gazdag ajándékokkal szereli fel magát, és úgy indul lánykérőbe. A lányos ház kapujában a jövendő menyasszony anyja vár a kérőre, s ő dönti el, hogy beengedje-e a fiút a házba vagy sem. Ha az anyósjelölt pozitív döntést hoz, nyújtófával megveregeti a vőlegény vállait, akinek ilyenkor el kell futnia. Azt fejezi ki a futással, hogy menekül az anyós gyűlöletétől. Ha a fiatalember ügyes, és el tud futni, tárgyalhat a házasságról az anyóssal, de ha nem, és a lány anyja utoléri, biztos lehet benne, hogy kosarat kap. Kutyadivat ••• Legalábbis Spanyolországban. A csinos uszkárhölgy flamenco viseletben várja partnerét a találkahelyen. Svájcban a turisták igen kedvelik a hegyek között elterülő tavakat, forrásokat — a lenyűgöző látvány miatt. Képünkön: Egy pillantás a 2120 méter magas Pilátus csúcsáról. (Fotó: SVZ/ SNTO) Menekül a szürkeállomány A kivándorlási politika liberalizálódása következtében egyre nagyobb méreteket ölt a szakképzett munkaerő távozása a Szovjetunióból. Rudolf Kuznye- cov, az emiarációs hivatal vezetője elmondta a Novosztyi munkatársának, hogy a külföldre távozó szovjet affampolgároknak több mint 19 százaíéka jól képzett humán és műszaki értelmiségi, 25 százaléka pedig magasan kvalifikált szakmunkás. Szakértői becslések szerint a közeljövőben mintegy egymillió képzett szakmunkás fog távozni a Szovjetunióból. Wén a legtöbben Izraelbe, az NSZK-ba, Görögországba és az Egyesült Államokba távoztak. Turizmus HÍRLAP, 1991. március 23., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN
