Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-23 / 69. szám
HÍRLAP, 1991. március 23., szombat Szeptember 15-ig kell fizetni A városhoz tartozó adók Az Eger Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának tájékoztatása szerint a jelenleg hatályos jogszabályoknak megfelelően a következő adók tartoznak hatáskörébe: Építményadó: (üzlet, műhely, garázs, raktár, rendelő és a zártkerti, külterületi ingatlanokra épített — pihenés célját is szolgáló — hétvégi ház. Gépjárműadó: 1500 cm3-t meghaladó személygépkocsi, egyéb járművek, pl. tehergépkocsi, pótkocsi, utánfutó, illetve minden dízelüzemű gépjármű). Házadó: A fizetési kötelezettség a 100 m2-t meghaladó családi és a 80 m2-t meghaladó társasházi lakások után áll fenn, amennyiben a mentességi idő már lejárt. Földadót a 80 m2-t elérő és meghaladó zártkerti, szőlő-kert-gyü- mölcsös művelési ágú, valamint az 1500 m2-t meghaladó külterületi szántó művelési ágú ingatlanok tulajdonosai, használói fizetnek. Mezőőri járulékota földterület tulajdonosa, bérlője fizet, a terület nagyságától függetlenül. Telekadó-fizetési kötelezettségről az adózókat külön határozattal értesítik. A törvény azt is előírja, hogy az összegeket szeptember 15-ig fizethetik be az állampolgárok, ezt követően már késedelmi pótlékot is felszámol a hatóság. Arra kérik még továbbá az adózókat, hogy az utcanév- és házszámváltozások miatt a csekk hátoldalára a régi és az űj címet, valamint a személyi számot is tüntessék fel. Ha az adózással kapcsolatban észrevételük van, az adócsoport munkatársai az ügyfél- fogadási napokon — hétfőn 13-tól 16 óráig, szerdán reggel fél 8-tól délután 4-ig, pénteken ugyancsak fél 8-tól 16 óráig — a lakosság rendelkezésére állnak. Értem is meghalt a kereszten Teológushallgatók a Megyei Művelődési Központban: az egyház és a város közeledésének újabb bizonyítékaként egri teológushallgatók lépnek fel a művelődési házban. Március 24-én vasárnap, délután 4 órakor Sillye Jenő: Értem is meghalt a kereszten című dráma modem változatát mutatják be. A rendező Papp Zsolt, a zenei rendező pedig Gordos Ferdinánd. A munkaügy most sem mellékes Változnak az idők, változnak a munkakörülmények. Nem mellékes, hogy azok, akik a dolgozók ügyeit intézik, mennyire járatosak a rendeletek útvesztőiben. A TIT Heves Megyei Egyesülete éppen ezért közép- és felsőfokú munkaügyi, vizsgára felkészítő tanfolyamot szervez. Azoknak pedig, akik csak most ismerkednek e szakterülettel, közép- és felsőfokú szaktanfolyamot ajánl. Bővebb felvilágosítást a 13-395-ös telefonon adnak. A színházról — számokban Az egri Gárdonyi Géza Színház előadásait az elmúlt esztendőben 80 ezer 854-en látogatták, a bábtagozat, azaz a Harlekin Bábszínház látogatóinak száma: 23.704. A kőszínházban 257 előadást tartottak, ebből 210-et Egerben, a többit a megye más településein, 28-at pedig külföldön. A bábtársulat 121 alkalommal lépett a paraván mögé, s külföldön kilencszer vendégszerepeit. Az Agria Játékszín 15 előadásának 5035 látogatója volt. Most németül tanulunk Nem véletlen, hogy a német- nyelv-tanulás akkora lendületet vett Magyarországon, hiszen üzleti partnereink nagy többségének ez az anyanyelve, vagy ha nem, hát akkor jól beszélnek németül. A gazdasági fellendülés egyik előfeltétele is tehát: egy európai nyelv ismerete. Épp ezért szervezte az AS-M Heves Megyei Irodája az intenzív nyelv- tanfolyamokat. Legközelebb március 25-én, hétfőn indul egy kilencvenórás középhaladó kurzus, majd április közepén egy ugyancsak háromhetes intenzív tanfolyam, de az már haladóknak. Érdeklődni a 13-644-es telefonon, vagy hétfőn reggel személyesen lehet. Az oldalt összeállította: Szüle Rita Jámbor Ildikó Ma keresztútjárás a Dobó térről Felidézve Jézus szenvedéseit Mint hírül adtuk, ma délután 1 órától zarándoklat indul az Eged-hegyre. A keresztútjárás szervezője dr. Veres András, a Hittudományi Főiskola fiatal tanára. A hagyományoknak megfelelően a résztvevők megállnak tizennégy helyen, hogy felidézzék Jézus Krisztus szenvedéstörténetének stációit. A nem mindennapi vállalkozás kezdeményezőjét kérdeztük meg. — Az ötlet onnan ered — beszél az előzményekről —, hogy már tavaly is megszervezte a bazilikái káplán ezt a keresztútjá- rást fiatalok számára. Amint hallottam, ennek nagy sikere volt a katolikusok körében. Ennek apropóján kerül sor újra a megrendezésére. — Honnan ered ez a szokás, milyen hagyományokon alapul? — Eredete nagyon korai időszakra nyúlik vissza. Följegyzéseink vannak arról, hogy mar az első keresztények végigjárták az utat Pilátus házától a Golgotáig. Ezt mind a mai napig megteszik a Jeruzsálembe zarándokló keresztények. Az ötlet, hogy keresztet is vigyünk egy ilyen útra, éppen onnan ered, hogy péntekenként Jeruzsálemben így történik. Európában későbbi a szokás kialakulása, a keresztes lovagok idejében jutott el ide. Nyilvánvalóan azért, mert az ő feladatuk volt a zarándokok védelme, s ők honosították meg ezt a hagyományt. Azon a településen, ahol volt egy kis domb, fölállították a tizennégy stációnak a képét, s a nagyböjt idején ott igyekeztek többet gondolni Jézus szenvedéseire. A klímánk miatt később inkább a templomokba vitték be ezeket a képeket és szobrokat, s ott történtek a keresztútj árások. — Most Önök szakítanak ezzel a megoldással, s újra visszatérnek a természetbe. Miért? — Egy ilyenfajta keresztútjárás jobban megérinti az ember lelkét, különösen, ha fizikai erőfeszítés is járul hozzá. Nem éppen a távolság miatt, de egy hegyre felmenve mégiscsak természetesebb az emlékezés egy keresztény ember számára. A keresztútj árásnak alapvetően két célja van. Az első, hogy jobban átéljük mi magunk is Jézusnak a testi szenvedését, mert nekünk is részünk van némileg benne. A mai ember számára talán ez jelenti az egyik legnagyobb problémát. A másik cél pedig az, hogy igyekezzünk megérteni, miért van az életben szükség lemondásokra. Ahogy Krisztus értünk vállalta a kínokat, és ezzel váltotta meg a világot, a keresztény ember ennek felidézésével megtanulhatja, hogy az igazi élet áldozatok útján valósul meg. — Hogyan alakul ennek a zarándoklatnak a programja? — A jeruzsálemi bevonulás előestéjén, ma délután vágunk neki az útnak. Szerte a világon holnap virágvasámapra emlékezik az egyház. Ezt megelőzően, délután egy órakor indulunk a Minorita-templomból. Mindenkit várunk, aki elég erőt és hitet érez magában. Az Egedre és visz- sza körülbelül 8 kilométeres utat tervezünk. Mi is megállunk annál a 14 állomásnál, amelyeket a hagyományokból és a szentírásból ismerünk. Jézus szenvedéstörténetének stációinál imádkozni, elmélkedni fogunk. Este 7 órakor érünk vissza a Servita- templomhoz, és ott lesz egy végső, hálaadó imádság. — Ezzel valamilyen hagyományt szeretnének megalapozni? — Már második alkalommal kerül rá sor, s ebből valóban hagyomány születhet. Először csak arra gondoltam, hogy az ifjúsági hittanosaimmal járjam végig a keresztutat, de azután derült ki, hogy nagyobb az érdeklődés. — Ez egyúttal fölkészülés a közelgő ünnepre, húsvétra is... — Természetesen, hiszen az egyház a nagyböjt idején, tehát a húsvétot megelőző 40 nap alatt ajánlja a keresztényeknek a keresztét bejárását. Nemcsak pénteki napon — bár általában olyankor szokták —, hanem bármely nap ajánlatos a keresztények számára egy ilyen áj tatosság elvégzése. (gábor) Önkényes egri piaci viszonyok (Folytatás az 1. oldalról) BajzátnéÁrvái Zsuzsa:—Decemberben, amikor bent jártunk Bakondi úrnál, azt mondta: ha nem vagyunk hajlandók bepakolni, a város összes kereskedőit beengedik, s akkor pedig tönkremegyünk. Megállapodást kötöttünk még annak idején, hogy újabbaknak már nem adnak engedélyt, állandó helyet az asztalokra. Az elmúlt nyáron mégis többen besettenkedtek ide teherautókkal: álkereskedők és áltermelők. Stregova Lajosné: — Korábban a Csebokszáriban árultam. Engem csak úgy engedtek ide, hogy megvásároltam egy üzlet- helyiséget. Most meg már ott tartunk, hogy szabad a gazda? Nekünk, tulajdonosoknak, semmibe nincs beleszólásunk? Fodor Emilné: — Annak idején, amikor az új piac felépült, olyan feltétellel adtak az árusításhoz engedélyt, ha a piac építésében részt vállalunk. Akkor most miért szenvedünk hátrányt, miért nem engedik meg nekünk, hogy legalább március 31-ig déligyümölcsöt áruljunk. Azt hallottuk, hogy a virágárusokkal már megkötötték a szerződést, azért kell ilyen gyorsan összepakolnunk. Pedig a „mi házunk elejét” nem érhette szó, mindennap tisztára takarítottuk a környékünket. Nem úgy mások! Nincs itt olyan ember, aki rendet teremtsen? A városi önkormányzat termelés- és ellátásfelügyeleti osztályán Bakondi Endrének már nem tudtunk újat mondani erről a témáról. — Mi a szóban tett ígéreteinket is betartottuk — hangsúlyozza —, sőt az alpolgármesternó még azt is megengedte nekik, hogy március közepéig árulhatnak. Valóban szép látványt nyújtottak, sokaknak feltűnt, nemcsak a vásárlóknak. A város más részem lévő kereskedők is igényt tartottak volna arra, hogy ott árulhassanak. Akkor nekik milyenjogon tagadjuk meg? És miért élvezzenek elsőbbséget azok, akiknek a csarnokban egyébként is üzletük van? Ez így igazságos? Vagy engedjünk be mindenkit? Elszabadulna a pokol! Azt javasoltuk, hogy a déligyümölcssze- zon idejére kialakítunk részükre egy külön sarkot benn a csarnokban. így a benti árusok, őstermelők sem mondhatták volna, hogy az ő portékáikra rá sem néznek az emberek. A rendcsinálást csak úgy lehet elkezdeni, hogy először mi magunk tartjuk be a rendet. Nem olyan elven, hogy ha más sem tartja be, akkor mi sem. Már a piac indulásakor is megegyeztünk — ezt azóta is betartjuk —, hogy újonnan jelentkező termelőnek, kereskedőnek állandó helyet nem biztosítunk sem a csarnokon belül, sem kívül. Az eltelt idő óta száz ilyen kérelmet utasítottunk vissza. Az viszont tény, hogy azokat az embereket, akik a maguk termelte szép, és az egriekénél olcsóbb áruval állítanak ide, nem küldjük el. Hangsúlyozom: nem áltermelőkről, álkereskedőkről van szó. Ezt egyébként ezentúl fokozottabban ellenőrizzük majd. A városnak, az itt élőknek is az az érdeke, hogy igazi piaci verseny alakuljon ki. Ez nem védhető ki, és mi nem is teszünk ellene... Ez utóbbira voksolunk mi, vásárlók is. No, meg arra, hogy rendnek kell lenni a csarnokon belül és kívül is. A megálmodott piaci versenynek pedig mindenképpen örülni fogunk, hisz akkor talán nem az egri lesz az ország egyik legdrágább piaca. S' Utszéli gondolatok 99 Néhány napja tavaszi nagytakarítási akció zajlik Egerben. Diákok takarítják a főutak szélére rakódott sarat, salakot. Örül az ember szíve, látván szorgoskodásukat. A figyelmesebben szemlélődőnek azonban hamar feltűnik néhány „apróság”. No, nem a szorgos diákokkal van probléma, ők példamutatóan munkálkodnak... Mint mindig — ezúttal is —, a felnőttek társadalma az, amelyik példát vehetne a fiatalokról. Példát vehetnének például azok a tanárok, akik zsebbe tett kézzel, vagy — jobb esetben — karjukat összefonva „felügyelik” és „irányítják” a munkát. A szerszám az ő kezükből sem esne ki, és nem biztos, hogy ártana a tekintélyüknek. De nem érdemelnek csillagos ötöst azok a — szintén felnőtt — köztisztasági dolgozók sem, akik a diákok által összelapátolt sárkupacokat szedik össze. A markológép a kupacoknak úgy a felét, harmadát felmarkolja, a többi ott marad, vagy újra szétszóródik. Az igazán elszomorító predig az, hogy a diáksereg példája — sajnos — nem ragadós. Azokon az utakon, ahová a fiatalok nem jutottak el, bizony még most is ott árválkodik az útszéli szenny. Pedig ha mindenki — mint a közmondás mondja — „csak a saját háza előtt seperne”, egykettőre tiszták lehetnének útjaink. Hiába a felhívás, az emberek „az én házam, az én váram” alapon nem érzik magukénak a lakóhelyükhöz közel eső közterületeket. Kedves felnőtt társaim! Ha mi ennyire érezzük magunkénak ezt a várost, hogyan tanítjuk szerete- tére gyerekeinket és unokáinkat? Egyet mindenesetre ne higy- gyünk: hogy ezt csak a tollforgató vette észre, a gyerekek pedig nem. 1991 tavaszán, nagytakarításkor: fiatalok-felnőttek 1-0. (tarjáni) Kiss kézimunkái Régi ismerősként üdvözölhettük az egri Helyőrségi Művelődési Otthonban rendezett kiállításon Kovácsné Kiss Juló kézimunkáit. A népi iparművész húsz esztendővel ezelőtt lett Bo- dony lakója, s hogy ott meghonosodott, mi több, vezetővé rukkolhatott elő, azt egyéniségének, szeretetreméltóságának és művészi készségeinek köszönheti. No meg pedagógiai adottságainak, okosságának is. Amikben az is benne foglaltatik, hogy ro- konszenvet tud és akar ébreszteni maga iránt, munkáját, gondolatait meg tudja szerettetni. Hímző- és szövőművész. Előbb csak a falun belül nyert csatát — talán ez volt a legnehezebb —, aztán felfigyelt rá a Palócföld, majd a megye is. Hogy aztán meg sem álljon az országos rangig. Hazai (Fotó: Gál Gábor) közönség előtt, de az idegenek előtt is felsorakoztatta műveit. ’ Az NSZK-ban, Svédországban, Bulgáriában is paravánra kerültek hímzései, szőttesei, térítői, babakollekciói, olyan népművészeti elképzelések, amikben a teremtő képzelet, a szakma tudása és a hagyományok ötvöződnek modem és mégis értékmentő darabokká. A bodonyi Kovácsné lélekben is palóccá emelkedett. Ez a művészet a népi világ, a környezet igazi varázsának az eredménye. Tanítványait kellene megkérdeznünk egyszer — sort is kerítünk majd rá —, mi lehet a titka ennek az asszonynak, honnan az erő, amivel ma is és mindig is magához láncolja a tanulni vágyó falusiakat. Balesete óta a lakására járnak azok, akik nem akarnak mulasztani abból, amit Kiss Juló tud. És ez nem rang, de érdem: a szereteté. Hadigondozó bizottság A rászorulók támogatására A Magyar Hadirokkantak Szövetségének alelnöke, Eger város polgármestere, a Magyar Honvédség egri helyőrség parancsnoka, a Magyar Honvédség Heves Megyei Hadkiegészítő Parancsnoksag parancsnoka létre kívánja hozni a Magyar Hadirokkantak Szövetségének Eger városi szervezetét és a hadigondozó bizottságot. Céljuk a háborús sérültek, károsultak (hadiözvegyek, hadiárvák, hadirokkantak és családtagjaik) anyagi, jogi, egészségügyi es szociális érdek - vedelme. Az alakuló ülést ünnepélyes keretek között kívánják megtartani a Városháza dísztermében. Előtte kegyeleti mise lesz a Dobó téri Minoriták templomában. A misére, valamint az alakuló ülésre meg akarják hívni mindazokat, akik az első és a második világháború katonai cselekményei által a Tanácsköztársaság ideje alatt, a fasizmus elleni fegyveres harcban, a nemzeti ellenállási mozgalom harcaiban, az 1956-os forradalom és szabadságharcban, a hadgyakorlatokon, illetve katonai szolgálat következtében, vagy a visszamaradt hadieszközök által, hadifogságban és munkaszolgálat miatt megrokkantak, a rokkantak hozzátartozóit, az elhunytak hátramaradottak, akik a szövetség tagjai lehetnek. A pártállam időszakában a hadigondozottak nyilvántartását megszüntették, ezert kérik az érdekelteket, hogy jelentkezzenek a következő címeken. Eger Város Polgármesteri Hivatal egészségügyi osztálya, Dobó tér 2. Ide főleg az egriek jelzését várják. Akik pedig a megye más területén élnek, a Magyar Honvédség Heves Megyei Hadkiegészítő Parancsnokságán, Eger, Hatvanasezred u. 3. sz. alatt jelentkezzenek, április 15-ig személyesen vagy írásban. Tudatni kell — a személyi adatok mellett — a rokkantsági fokozatot, katonai vagy Ű ári rokkanti minőséget, a gondozási igazolás számát, vagy ennek elvesztése esetén az erre való utalást, hadiözvegyi, hadiárvaij illetve hadirokkant családtagi minőséget. Várják továbbá azoknak az állampolgároknak a jelentkezését, akik a szövetség céljaival egyetértenek, és pártoló tagok kívánnak lenni.