Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-22 / 68. szám
HÍRLAP, 1991. március 22., péntek PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 13. Huszonnégy felszólalás — közügyben Falugyűlés volt Egerszalókon... Általában érdeklődés előzi meg a falugyűléseket Egerszalókon, ám ezúttal a vártnál is többen voltak kíváncsiak a helybeliek közül a település közös ügyeire: csaknem háromszázan zsúfolódtak be a volt pártház nagytermébe. A hét elején itt ültek össze megbeszélni terveiket és elképzeléseiket az új önkormányzat tagjai és a lakosság képviselői. Hogy volt miről tanácskozniuk, azt bizonyítja: az est során huszonnégyen mondták el véleményüket a polgármesteri beszámolóban elhangzottakkal kapcsolatban. De miről is adott számot Sin- kó István polgármester? Mindenekelőtt arról, hogy a falu lakossága 17,3 százalékkal gyarapodott az utóbbi tíz esztendő alatt, s ezzel együtt 573-ra nőtt a családi otthonok száma. Természetes, hogy mindez megnövekedett igényekkel és feladatokkal jár. Az elmúlt évi 22 milliós „pénztárcából” — ha szerényen is —jutott mindenre: az óvoda egyebek között magnetofont, anyanyelvi játékcsomagot, az iskola zongorát kapott, javultak a napközi otthoni ellátás körülményei, s egy új gyógyszerszoba segíti az egészségügyiek munkáját. Valójában jól felszerelt az orvosi rendelő, ám — főként járványok idején — túlterheltek a gyógyító szakemberek, a tervek között szerepel hát, hogy Egerszóláttól elkülönült, önálló körzetet alakítanak ki a községben. Elkészült az iskola bővítési terve: két tan- és egy tornatermet kívánnak építeni a régiek mellé, ehhez állami támogatást kértek a közelmúltban. Felvetették a kérdést: mire fordítják a már meglévő forintokat, ha nem nyerik el a pályázatban kért további milliókat? Abban egyeztek meg a falugyűlésen, hogy akkor újra áttekintik a helybeli „kívánságlistát”, amelyen máris szerepel egy-két teljesítendő kérés, mint például: készítsék elő a Köjál által is szorgalmazott szennyvízhálózat vagy a vezetékes gáz építését, esetleg a telefonvonalak bővítését. De akad számos kisebb feladat is: a kultúrház kéményeinek átrakása, a faluház homlokzatának festése, járdaépítés a fürdőnél és a község utcáiban. A falugyűlés résztvevői — mint az a felszólalásokból is kiderült — bizalommal fordultak az önkormányzat tagjaihoz, s arról beszéltek, hogy egyetértenek az elképzelésekkel, a szűkös fejlesztési lehetőségek szabta lépésekkel — de ne engedjenek a már megteremtett szintből, ne legyen visszaesés a község életében! Néhány „részletkérdésre” is kitértek a jelenlévők: Baka Sándor például arra hívta fel a figyelmet, hogy a fiataloknak a motorozáson és a játékautomaták „nyűzásán” kívül alig van szórakozási lehetőségük, ezen változtatni kell. Visszatérő téma volt a szemétszállítás: Cserháti Zoltán, Fiser Ferenc, vagy Lipóczi József né szólt erről, mert — mint mondták — „igazságos teherviselés” kell a falu tisztaságának védelmére, számosán nem kötötték meg a szállítási szerződést, s a település határában ismét szaporodnak az illegális szeméthegyek. Ezt a kérdést testületi rendelettel kellene szabályozni. Bár a faluban megnyugtató a közrend, mégis megkérdezték: lesz-e állandó lakója a május végén átadásra kerülő kmb-s szolgálati lakásnak? Helyi rendőr van ugyan, mondták, de — főként az idegenforgalmi szezonban — többször szeretnék látni a posztján. S ami nem maradhatott el: a hőforrás hasznosításának kérdése. A lakosság véleménye: zavart kelt, hogy még nem történt meg a terület tulajdonjogának rendezése. „Olyanok tartanak igényt rá — mondták —, akik (Eger város, Me- fag) tulajdonképpen ingyen, könyvjóváírással jutottak földterülethez. .. Ebben az ügyben — vélte például Szendrődi Ferenc és Fiser Ferenc— sürgősen lépnie kell a helyi önkormányzatnak. A feladat tehát ismét adott Egerszalókon... A Károlyiak Párádon és környékén (2-) 1898-ban a hitbizomány haszonélvezője gróf Károlyi Mihály lett (1875-1955). A gróf halála előtt papírra vetett Hit, illúziók nélkül című memoárjából megtudhatjuk, hogy az első világháború előtti években sokat vadászott a környéken barátaival. Arról is érdemes azonban tudni, hogy 1905-től a gróf a megyei törvényhatósági bizottság tagjaként részt vett a helyi politikai életben is. Az 1905-ös januári választásokon pártonkívüli függetlenségi jelöltként a pétervásárai kerületben mandátumot szerzett. Szintén mandátum birtokosa lett pártonkívüli függetlenségi jelöltként az 1910-es választáson is, a kápolnai választói kerületben. Az 1914. november 7-én, a budai Mátyás-templomban történt esküvője után pedig a ma is meglévő parádfür- dői kastélyba hozta gyönyörű feleségét, gróf And- rássy Katinkát. Az ifid feleség több tervet szőtt az akkor még elmaradott Párád életének pezsdítése érdekében. Óvodát akart építtetni, orvost akart letelepíteni. Sajnos, terveit a község lakóinak ellenállása miatt nem tudta megvalósítani. Az első világháború és az 1918- 19-es forradalmak éveiben a Károlyi házaspár többször időzött az említett kastélyban. Erről tanúskodnak Károlyiné Együtt a forradalomban című memoáija végén közölt korabeli naplófeljegyzései is. 1919. február 23-án Károlyi Mihály, mint az első magyar köztársaság elnöke, az uradalomhoz tartozó kápolnai birtokán kezdte el a földosztást, amelynek tényleges megvalósítását azonban a Tanácsköztársaság hibás agrárpolitikája megakadályozta. Károlyi Mihályné 1919. január elején a parád- sasvári kastélyépületet kórházi célokra ajánlotta fel. A tervek szerint az épületben hatvan, a háborúban idegbetegséget kapott katonát kívántak gyógykezelni. A forradalmak után Károlyi Mihály ellen hazaárulás vádjával pert indítottak. Ennek során kobozták el a parád-debrői uradalmat is. A birtokok ekkor a Nemzeti Közművelődési Alapítvány tulajdonába kerültek, s ott maradtak a második világháború végéig. Az 1945-ös földosztás során az erdők kivételével a Károlyi-birtokot is felosztották a nincstelenek és a kevés földű parasztok között. Miután a Károlyi házaspár 1946. május 8-án negyedszázados emigráció után újból hazatért, június 13-án és 14-én népes kísérettel látogatást tettek Heves megyébenis. Útjuk első állomása Kápolna, a hajdani földosztás színhelye volt. Ezt követően, útban Párád felé, a Tárná völgyében folytatták útjukat, nagy ünneplés közepette. Emiatt megálltak Verpeléten is, ahol a Népházban üdvözölték őket. Sírokban és Recsken diadalkapuval fogadták a házaspárt. Párádra az esti órákban érkeztek, ahol másnap szintén nagy ünneplésben részesítették a volt köztársasági elnököt és feleségét. Itt a helyi képviselő-testület díszpolgársággal tisztelte meg. Erről jegyzőkönyvi kivonatot nyújtottak át nekik. Bár ekkor már Magyarországon a születő demokráciajegyében megszüntették a feudális eredetű címeket és rangokat, a jegyzőkönyv szövegezői erre nem gondolván, neve elé odaírták a grófi címet, melyet ő joggal kifogásolt: „Nem vagyok gróf, én Károlyi Mihály vagyok ”— mondotta ekkor. Ez volt az utolsó látogatása egykori birtokain. Özvegye azonban 1962-es hazatelepedése után többször járt Párádon, Parádfürdőn, Parádsasváron, sőt Kápolnán és Kompolton is. Az 1962. március 14-i kom- polti látogatásakor a következőt írta a kutatóintézet vendégkönyvébe: „Annak emlékére, hogy viszontláthatom kompolti házunkat, amely Károlyi Mihály és a magyar nép akaratából mezőgazdasági kutatások ügyét szolgálja.” Megyei látogatásainak fénypontja 1978. október 26-án volt, amikor is a parádfürdői, egykori Károlyi-kastély halijában felavatták Károlyi Mihály em - léktábláját. Szecskó Károly Mónosbélí Fényes nappal van, mégis mintha aludna a dombhajlatok közé búvó négyszáz lelkes falucska, Mónosbél. A gyerekek óvodában, iskolában, a felnőttek a munkahelyeken: csak a nyugdíjasok vannak otthon, de ők meg hátul, a kertekben dolgozképeslapok gatnak. Alszik még a természet is, alig van jele a kikeletnek. Csönd van, mónosbéli csöndesség. Néha jólesik az embernek. Addig legalábbis, míg elkészít néhány képeslapfotót az olvasónak... Balaton műemléke Nagyharang a mocsárból Még a helybeliek közül is kevesen tudják, hogy Balaton községnek műemléke is van... Kedves olvasó, Ön most téved, ha a műemlék szó hallatán valamiféle várromra, esetleg kastélyra gondol. Amiről beszélünk, az egy tárgy, a balatoni nagyharang. A hányatott sorsú műremeket — a falubeli plébánián található Canomita Visitatia szerint — 1198-ban öntötték külföldi mesteremberek. Súlya 300 kg, rajta latin nyelvű felirat: „Dicsőség királya, jöjj el békével”. Valamikor a XIII. sz. végén került Magyarországra. Itt csaknem két évszázadra eltűnik a hívők szeme elől. Az 1430-as években Rozgonyi Péter egri püspök az apátfalvi kolostornak adományozta. Azonban az ajándékot szállító társzekéren rajtaütött a Felvidéket dúló husziták egy csoportja. A szállítmányt észak felé menekítették, ahol — tisztázatlan körülmények között — az értékes harangot a környéken „Büdös-tó”-ként emlegetett mocsolyába süllyesztették. Lassan a feledés homálya borult a kis csetepatéra és a harangra is, mígnem 1470 körül egy Ba- lika nevezetű balatoni pásztor véletlenül rátalált. Az idősek elbeszélése szerint egy tehén a mocsolyába tévedt, ám csodák csodája, nem süllyedt el! Erre Bali- ka a baltájával ráütött arra a valamire, amin az állat állt, mire az fémesen csendült! (A történet igaz lehet, ugyanis a harangon valóban található egy vágás- nyom.^) Ezután a harangot kiemeltek a sárból. Ám, ahogy az már jó magyar szokás, a hovatartozásáról pör kerekedett Bél- márton (ma: Bükkszentmárton) községgel. Ugyanis a Büdös-tó pontosan a két falu határán terült el. A vitát végül is egy 1474-ben kelt leirat döntötte el Balaton javára. Ezt követően békésebb évszázadok köszöntöttek a harangra, bár többször kellett katonák elől — akik ágyút akartak önteni belőle — elrejteni. Ma a templom melletti haranglábban található. Messze csendülő hangjával figyelmezteti a balatoniakat az imarendre, és arra, hogy soha ne feledjék el községük múltját. Kovács Péter — Egercsehiben Önkormányzati ülés lesz hétfőn Egercsehiben. A képviselők ezúttal a szervezeti és működési szabályzattal foglalkoznak elsőként, majd a község művelődési helyzetét tekintik át. Végezetül előkészítik a falugyűlést is, melyet a tervek szerint április elején tartanak majd. Istenmezején is szűkös a költségvetés Mint a legtöbb településen, Istenmezején is kellene még „néhány” forint, hogy ne csak a működtetésre jusson a költségvetésből, de némi fejlesztésre is. Ma tárgyal a költségvetésről az ön- kormányzat, s az előzetes információk szerint nincsenek köny- nyű helyzetben, hiszen az óvoda működtetéséhez kétmillió, az iskoláéhoz alig kisebb összeg hiányzik. Ezek fenntartása csak a források átcsoportosításával oldható meg, így fejlesztésekre csak akkor jut, ha év közben a bevételek lehetővé teszik. Sürgető feladat lenne pedig a buszmegálló korszerűsítése és a belvízelvezetés megoldása. A tavasz nyertesei A március tizenötödikén Pé- tervásárán megrendezett sport- versenyek győztesei: a tavaszi futóverseny különböző kategóriáiban Menyhárt Balázs, Orcskai Sándorné, Tóbiás Tímea, Horváth László, Földi Zsuzsanna, Kovács Péter és a Csillag család végzett az élen. A sakkszimultánt Ferenczi György, az asztali- tenisz-tomát Kovács Szabolcs és Bódi Tibor nyerte, a teremfoci- torna vándorserlegét pedig a pé- terkei vegyes csapat kapta meg. Többszörös véradók Évente két alkalommal szervez önkéntes véradást az eger- szóláti vöröskeresztes alapszervezet, amelynek donorai — Kelemen Pálné titkár vezetésével — autóbuszra ülnek, s a 10-20 fős csoport az egri véradóállomáson áll a rászorulók rendelkezésére. Közülük többen immár 10-25- szörös véradók. Az önkormányzat „alkotmányáról” Nyilvános testületi ülésre invitálják a falu érdeklődő polgárait március 27-re Egerszalókon. A délután 5 órakor kezdődő ön- kormányzati tanácskozás témája ezúttal a tavalyi gazdálkodás elemzése, illetve a helyi „alkotmány”, a szervezeti és működési szabályzat megvitatása és elfogadása lesz. Az oldalt írta és összeállította: Koncz János Szilvás István Nyitnikék — Pétervásárán A tavasz megpezsdül az élet szunnyadó erőit a kertekben, erdőkben, és kinyitja a madarak torkát. Tavaszi zsongásra ébredt Pétervására is március ünnepén. Talán a „befelé forduló” jelzőt akarták cáfolni a város polgárai, amikor e tavaszi nyitányt varázsolták sajátos hangulatúvá a „legkisebb” városban. A Palócföld e vidéke hagyományokban gazdag, de új hagyományt teremteni, s a régit megóvni csak a közösség ereje képes: így gondolták a rendezők és a „tavaszi futóverseny” 217 résztvevője, amikor reggel 9 órakor — frissítőként — elindultak 3 km-es útjukra. Gyors lábú ifjak, kitartó idősek, a négylábú barátot is magukkal futtató Csillag család öt tagja egyaránt kipirulva ért célba, s általuk célba ért a hagyományteremtés gondolata is. E futással kezdetét vette az ünnep, amelynek hangulatát a három helyszínen zajló tömeg- sportrendezvény résztvevői és nézői mint stafétát vitték a Palócudvarra a délutáni díjkiosztó ünnepségig. Itt Szántó László képviselő ünnepi megemlékezésében bensőségessé vált a pétervásárai ősök 1849-ből napjainkra hagyományozott példájának felelevenítése. A díjátadást követően is sikerült az ünnep hangulatát fokozni, hiszen este az irodalmi kávéház vendégeként Réti Árpád színművész Kányádi-estje emlékezetes színfoltként zárta a napot. A „nyitnikék” már nem a tavaszi pusztába kiáltott szó Pétervásárán. (A versenyszámok győzteseinek névsorát híreink között találhatják meg.)
