Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-02 / 52. szám
HÍRLAP, 1991. március 2., szombat GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE Nemcsak talpon maradtak — előbbre is lépnek Nagy bútortervek a gyöngyösi építőknél Manökenek, fotómodellek Az újságíróképzés tervei után legújabban a manökenek és fotómodellek tanítására gondol a Mátra Művelődési Központ Gyöngyösön. Ez utóbbi elképzelések során 2 és fél, 3 hónap alatt készíttetnék fel az érdeklődőket a felsőfokú vizsgával záruló — minden bizonnyal a városban és a környékén is vonzó — szakmára. Új üzlet Atkáron Atkár üzlethálózata is bővül. A legújabb boltnak — mint értesültünk — tegnaptól örülhetnek a községben. Falugyűlés volt Domoszlón A hét elején zsúfolásig megtelt a kultúrház Domoszlón, ahol falugyűlést tartottak. Krizsó Sándor polgármester ismertette az önkormányzati testületi beszámolót, majd hozzászólások következtek. Egyebek között azzal kapcsolatban, hogy a falu lakossága aggódik, jut-e elég pénz az intézmények működtetéséhez, lehet-e elég körültekintően odaítélni a szociális segélyeket, bő- víthető-e a község közvilágítási hálózata, összefoghatnak-e az ideihez hasonló havazás okozta belvizek elvezetése érdekében. A polgármester válaszadásában kitért arra, hogy nem kívánják az idén a lakossági befizetéseket emelni, sőt, erre az évre a szemétszállítási dijak felét is magukra vállalják. Arra azonban nincs garancia, hogy mit hoz a jövő. Diaképes kalandozások A Gyöngyösi Ország-Világjárók Klubja március 6-án, azaz szerdán délután fél 6-kor tartja legközelebbi foglalkozását. Ez alkalommal drezdai és lipcsei útiélményeit eleveníti fel Mészáros Lajosné diaképek és fotók segítségével. A nehéz időket is átvészelni látszik a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet, s közelgő, mérlegzáró közgyűlésén még mindig tisztes eredményekről eshet szó. Mint Gáspár András elnöktől a számvetési készülődésben megtudtuk: 536 millió forintos árbevétellel, 30 milliós nyereséggel hagyták maguk mögött a tavalyi esztendőt. Több más megbízatásuk teljesítése mellett átadtak 40 új lakást, Soprontól Mátészalkáig berendeztek egy sereg reprezentatív helyiséget — irodát, szalont, üzletházat —, s hazai megrendeléseiken túl jelentős külföldi kéréseknek is elegettettek. A duplájánál nagyobbra nőtt az exportjuk — megközelítette már á százmillió forint értéket —, s a távoli piacok bővítését is megalapozták. Egy belga céggel közösen éppen a napokban indulnak jókora kollekciójukkal — számítógépekhez való irodabútorok 20 féle alaptípusával — a hannoveri vásárra. S ha ez nem is hozna számukra különösebb sikert, akkor sincs okuk a kesergésre, mert helye van úgyszólván minden terméküknek. Viszont amennyiben „bejön” a tervük: kimondottan nagy előrelépésre lehet reményük. Mindezek ellenére — hangsúlyozta a gyöngyösi szövetkezet elnöke — eszükben sincs dicsekedni, korántsem tekintenek teljesen nyugodtan a jövőbe. Hiszen — mi tagadás — az építőipari kereslet szűkülését ők is érzik, hogy mást ne mondjon: az idén már csak 20 új lakáshoz foghatnak. S ezekhez is csak saját erőből, önálló vállalkozással. Úgy, hogy — különböző készültségi fokon — maguk értékesítik a Kálvária-parton. Jövedelmezőbb ipari tevékenységük csak igen nagy utánajárással, sok fáradsággal fejlődhet hosszabb ideje. S ha külföldön — Németországban — is nem kereskednének, aligha úszhatnák meg az esetenkénti létszám-átcsoportó- sításokkal, bizony elkerülhetetlen lenne az elbocsátás. Szerencsére, eddig nem kellett elküldeni senkit. Igaz, a foglalkoztatottak döntő hányadát jelentő szövetkezeti tagnak fel sem mondhatnának — inkább csak természetes „leépülésről” lehet beszélni. Vagy olyanokról, akik a nagyobb boldogulás reményében önszántukból próbálkoztak a kilépéssel, s nem gondolták, hogy utóbb — mert ez is előfordult — visszatérnek a régi helyükre. Csakis a „több lábon állás”, a lankadatlan piackutatás, az export következménye, hogy az elmúlt évben 27 százalékos bérfejlesztésre is adódott módjuk, s 4 százalékos osztalékot fizethettek a felerészben „nevesített” szövetkezeti vagyon részjegyeire. S a tetemes „kintlévőség” — partneri tartozások — ellenére is az idén kereken negyedrészükkel emelték tovább az átlagbéreket. Részesedésül pedig 7 százalékot adhatnak a tulajdonosoknak. — Adósainkkal szemben sajnos, mi is eléggé tehetetlenek vagyunk, hiszen többüknek már a cégtábláját sem találjuk. Maholnap külön kis apparátust kell tartanunk a nekünk járó pénz felkutatására, behajtására. S így sem biztos, hogy például a gyöngyösi „MEV” — ami közismerten vállalkozóhoz került nemrégiben — forintjait megkapjuk — keseregte az elnök. — Ám a reménytelennek tűnőben is muszáj bíznunk, hogy ne csökkenjen a kedvünk, legyen erőnk a továbbiakhoz. — Mire számítanak az idén? — Gondjaink közepette is merészek még a terveink: 555 millió forintos árbevételre és 30 milliós nyereségre számítunk. Az építőipari vonalon tovább keresgéljük a munkalehetőségeket, de a bútorszakmában és „fémes” ágazatunkban — miként utaltam ra — máris kellő megrendelés van birtokunkban. A többi között megbízást kaptunk a budapesti szlovák gimnázium, illetve a pécsi új szálloda berendezésére, változatlanul szállítjuk a Lehel hűtőszekrényeit is bútorszerűvé tevő „burkolatokat”. A gyöngyösi hasonló munkák befejezése mellett például a nyíregyházi elektromos forgalomirányító rendszer kialakítását is megpályáztuk. Mindennapi tevékenységünk hatékonyabbá tételéhez növeljük gazdasági egységeink önállóságát a gazdálkodásban, jelenlegi központi irodáinkból ipartelepünkre költözünk, míg az eddigi helyiségeinket bérbe adjuk. Még jobban megfogunk minden forintot, hogy ne csak „több lábon” álljunk, hanem talpon is maradjunk, s még előbbre juthassunk. (gyóni) A Richter Galéria A gyöngyösi, alapítójáról közkedvelten csak Richternek nevezett gyógyszertár néhány éve folyamatosan pótolja a kiállítótermek, galériák hiányát: minden héten más és más művész munkáit mutatja be. Az ötlet dr. Bartus Józsefnél, a gyógyszertár vezetőjénél született. — Tudja, alapvetően művészpártoló vagyok, szigorúan csak műkedvelői szinten. Én magam nem festek, nem faragok, de jó néhány barátom igen. Az emberekben nem sok hajlam volt, van arra, hogy galériákba járjanak, hiszen az iskolában meg se tanították őket a művészet szeretetére, elintézték úgy-ahogy megtartott rajzórákkal. Tehát, amikor először gondoltam arra, hogy a patikában rendszeres kiállítást kellene rendezni, akkor az járt a fejemben, hogy minél több ember „szeressen” képeket, szobrokat nézegetni. Azt hiszem, hogy az embereknek tetszik a gondolat — öt év alatt felmérhettem —, s már beszéltem olyannal is, aki csak azért jött be, hogy az éppen esedékes heti kiállítást el ne mulassza... — Tehát az embereknek tetszik az ötlet. Mi a véleménye a művészeknek erről a szokatlan helyen lévő galériáról? — Nézze, akik itt kiállítanak, azoknak nincs, vagy csak ritkán van alkalmuk arra, hogy máshol is bemutatkozzanak. Tehát mindenképpen csak fontos lehet nekik is. Itt a Gyöngyösi Műhely tagjainak a munkáiból szoktam bemutatni párat, és a Gyöngyösi Műhelynek Gyöngyösön kívül Szécsényben volt egyszer kiállítása. Azonkívül pedig itt... A műhely tagjai például Jakkel Mihály, Hegyi István, Marton Valéria, Kaszab Károly, Tóth Mária. A műhely vezetőjének, Somlai Lajosnak állandó kiállítása van itt, a februári kiállítás anyagát pedig Sánta Mihály és V. Delast Elena munkáiból válogattam. Általában témától független, hogy mit állítok ki, de nagyon örülök, ha a gyógyszerészeihez, a gyógyításhoz van valami köze, ahogyan az öt évvel ezelőtti első kiállítónak, Tóth Miklósnak a Gyógynövények című sorozata volt. Vagy a közelmúltban bemutatott Menner Ödön festő, szobrász, fafaragó munkái, akinek az eredeti végzettsége gyógyszerész. — Volt-e már olyan kiállítása, ami igazán foglalkoztatta az embereket, aminek nagyobb visszhangja volt? A művészetpártoló gyógyszerész (Fotó: Gál Gábor) — Az előbb említett szécsényi kiállítás, ahol a Gyöngyösi Műhely legjobbjai szerepeltek. Talán tényleg nagyon jó volt az anyag, vagy azért, mert Szécsényben nagyon szeretik az ilyesmit, de nagy sikere volt. Egyébként minden kiállításnak nagy jelentősége van, akár itt rendezzük a patikában, akár Szécsényben, mert egész egyszerűen ez az egyetlen. Nincs más hely, ahol be lehetne mutatkozni... — Mit láthat a gyöngyösi közönség márciusban ? — Tuba József díszkovács munkáiból mutatunk be néhányat. A Jászárokszálláson berendezett ko- vácsműhelyéből hoz pár darabot, úgy gondolom, lesz néhány eredeti kovácsszerszám is a kiállítandó anyagok között. Amióta kiállítok, tudom, hogy fontos a belső tér, hogy. hogyan illeszkedik a környezetbe az alkotás. Hogy a kovácsműhely szerszámait is el tudjuk rendezni, abban Jászfaragó Gábor, a Nemzeti Színház díszlettervezője segít majd. Remélem, hogy a sorban állás fáradalmait enyhíteni fogja a nézelődés... (kácsor) Mit nyújthat a Mátra... ...a kékesi déli pályán? A kékestetői déli pálya nagyon látogatott. Hétköznapokon is üzemel. Jól megközelíthető, ideális hely kezdőknek is. Persze, ha nincs túlzsúfolva. Az itteni helyzetről Dala Lászlóval, a Polgármesteri Hivatal üdülőhelyi főelőadójával beszélgettem. — Mit kell tudnunk a déli pályáról? — Gazdája a város. A sportlétesítmények gondnoksága üzemelteti és tartja karban, melynek megbízott vezetője Horváth István. A pálya 2200 méter hosszú, a szintkülönbség 300 méter. A felső 700 méteren tányéros felvonó működik, melynek üzemeltetését versenytárgyalás során nemrégiben gebinbe adtuk. A sípályán villanyvilágítás van, így az esti órákban is használható. Mátraházán megépült a szánkópálya is, de hétvégeken így is eleg nagy a túlzsúfoltság. Csak Kékesen körülbelül 100-150 főnek tudunk szállást biztosítani, de a környéken, főleg Mátraházán több lehetőség is Kínálkozik. Bő a választék a turistaférőhelytől kezdve a háromcsillagos szállodáig. Ennek megfelelően alakulnak az áraik is, 200 forinttól 1200 — 2200 forintig, attól függően, hogy milyen szolgáltatásokat vesznek igénybe a vendégek. A tavalyi ev decemberében nyílt meg a Torony Szálló Kékesen, egyelőre 31 ferőhely- lyel, de a bővítés még hátravan. Á csodálatos panorámán túl van szauna, fitness-szalon, játékterem, és idővel elkészül egy tekepálya is. — A sporttal együtt jár a baleset lehetősége is. Megfelelően fel vannak készülve ilyen esetekre is? — Sajnos, már idén is előfordult baleset, számát tekintve nem sok, három, de mindenképpen készenlétben kell lennünk. A felvonó kezelője megfelelő kiképzésben részesült. Mentőszá(Fotó: Szántó György) non, amit egy motoros szánhoz kötnek, biztonságosan tudja mozgatni a sérültet. A mentok megérkezéséig, vagy kisebb sérülés esetén a Kékesi Szanatórium dolgozói is elsősegélyt nyújtanak. Beszélgetésünk végén Dala László egy kérdést szegezett nekem. — Tudja-e, miért déli a déli pálya? — Mert déli lejtésű — jött a kézenfekvő válasz a számra, de mire kimondtam, magam is rájöttem, hogy nem igaz, hiszen nyugati. Mint kiderült, a megoldás a szó jelentésében keresendő. Hiszen a déli nemcsak déli irányt, hanem delet is jelent. Eredete az ötvenes évek elejéig nyúlik vissza, amikor a pályát sűrű bükkös határolta, és vastag, tömör gyep fedte. Délben a zuzma- rás felületen ragyogóan lehetett síelni. Hát, ettől déli a nyugati lejtésű pálya... Gál Katalin A lapos tarisznya rossz ajánlólevél volt A gyöngyösi parasztsors az 1930-40-es években Tavaly, május végén volt a Gyöngyösi Városszépítő és -védő Egyesület évi rendes gyűlése. Itt elhangzott többek között, hogy a régi utcanevek, határrészek, dűlőnevek nem mehetnek feledésbe, ezeket át kell menteni az utókornak. Én összegyűjtöttem jó adag dűlő- és határrészne- vet, amelyeket beküldtem. Ezeket a határrészeket onnan ismerem, hogy fiatalember koromban sokat jártunk.ide dolgozni napszámba. Gyöngyösön működött egy „emberpiac” (amit köpködőnek is neveztek), ahol már reggel 3 órakor meg kellett jelenni. A szőlősgazdák („hívók”) már jöttek, hogy válogassanak az emberekből. Volt olyan gazda, aki többször is körüljárta a kiszemelt embert, amíg megszólította: „No, öcsém, mennyiért jössz el mára dolgozni?” A körüljárásra pedig azért volt szükség, mert akadt olyan gazda, aki először a kapát nézte meg, hogy milyen nagy, majd a tarisznyát szemlélte, vajon lehet-e benne elég élelem ahhoz, hogy a jelentkező egész nap bíijon dolgozni. A lapos tarisznya nem bizonyult jó előjelnek. Gyöngyösön úgyszólván az egész határ szőlőföldekből állt. Áz egyik gazdának itt volt szőleje, a másiknak pedig a másik határban. Akad olyan határrész vagy dűlő, aminek az elnevezése egyben utal is valamire. így például a Zsobrák hegyközség, amit azért neveztek így, mert valaha erre tanyázott a Zsebrák nevű betyár. (A Zsebrákból később lett a Zsobrák elnevezés.) Gyöngyösön a napszámosnak szokás volt egy liter bort adni. Ezt általában munkásbomak nevezték, és szüretkor külön készítették el. A már kisajtolt törkölyre vizet öntöttek, így préselték ki. Már akkor is léteztek olyan gazdák, akik megbecsülték a jó munkást, és ugyanazt a bort adták nekik, amit ők is fogyasztottak. Olyan embert is láttam, aki — amikor kiértünk a szőlőbe — megkóstolta a kapott bort, és azonnal kiöntötte a földre. Ez az ember egész nap a gazdát szidta. Én is dolgoztam egy szőlősgazdánál hét évig. Egyszer elhívott a piacról horolni, és este megkérdezte, hogy eljövök-e holnap is. így dolgoztam nála hét esztendeig, mint első ember. (Első munkásnak nevezték azokat, akik a többiek előtt dolgoztak.) Nem volt rossz ember a gazdám, az idő alatt, amit nála töltöttem, végig elégedettnek látszott a munkámmal. Az első munkásnak szüret után mindig adtak valami jutalomfélét (ezt úgy nevezték, hogy talpaló). Én pulóvert, csizmát, ingeket, bársonyzakót, az utolsó évben pedig egy szép sportöltönyt kaptam... Boldog István Erős vezető
