Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-22 / 68. szám

4. TUDOMÁNY - PROGRAMAJÁNLAT HÍRLAP, 1991. március 22., péntek Talán olvasóink kevesen tudják, hogy az idős Kossuth Lajos az 1867-es kiegyezést követően torinói emigrációjában egyre inkább elfordult a politikától, és érdeklődé­se egyre erőteljesebben a korabeli természettudományok felé irányult. Főleg bota­nikával, csillagászattal, majd iratai rendezésével foglalkozott. Az egykor hatalmas tettvágya kakukkfű, gyopár után kutatva, az Alpok déli lejtőjén és a Ligur-partokon párolgott el. Időnként még felemelte a szavát a függetlenség és a szabadság védel­mében. „Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi — írta magáról —, az én nevem óramutató, jelzi az időt, amely jönni fog, ...ha a magyar nemzet számára még tartottak fel jövőt a végzetek, és annak a jövőnek a neve: szabad haza, Magyar­ország szabad polgárainak.” Könyvtára ma is értékes nemzeti ereklye Kossuth és a természettudományok Kossuth tajos hagyatéka között ma is becses különgyűjtemény- ként őrzik az Országos Széchényi Könyvtár állományában néhai könyvtárát. Erről egykoron a politikus saját maga készített jegy­zéket. amely 4303 kötetet sorolt fel. Legjelentősebb részét tör­ténelmi művek alkotják, a Kossuth személyére, illetve az 1848- 50-es évek Magyarországára vonatkozó könyvek, brosúrák. dikációikkal látták el. Nem kevésbé becsesek azok a lapszéli jegyzetek, amelyek Kossuth kézírását őrzik, és amelyekben az emigráció évei alatt Görgcyvel, Széchenyivel polemizál. Hírla­pokat nem gyűjtött, de az amerikai és angol újságokban megje­lent cikkeit kivágta, és szintén beillesztette a könyvtár darabjai közé. A történelmi munkák mellett a gyűjtemény másik legterjedel­mesebb része a természettudo­mányos tárgyú nyomtatványok sorozata. Az agg Kossuth ugyan­is egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a természettudományok felé, mint ezt könyvtárán és leve­lezésén kívül csiga-, kagyló- és növénygyűjteménye is bizonyít­ja. így könyvtárában többek kö­zött helyet kaptak Charles Dar­win művei, akiről egy helyütt mint az „újabb természettudo­mány legkiválóbb képviselőjéről emlékezik meg. ” De nem hiányzott gyűjtemé­nyéből a szépirodalom sem. Be­szédeiben, műveiben idézett írók alkotásai szintén kivétel nélkül helyet kaptak könyvtárában is. A magyarok: Jósika, Kisfaludy Károly, Vörösmarty és Jókai órá­sai mellett a világirodalom nagy­jai is, elsősorban az angolok: Scott, Swift, Thackeray, az ola­szok: Dante, Petrarca, Boccac­cio, a németek közülpedig főként Schiller és Goethe művei. A könyvtár egyes darabjai mara­dandó emléket állítanak annak a tiszteletnek és lelkesedésnek is, amely az emigrációba kénysze­rült Kossuthot útja során világ­szerte végigkísérte. Ezt példázza a New York államtól kapott ajándék, a 16 kötetes, metsze­tekben gazdag reprezentatív mű: Natural History of New York címmel, vagy az angliai tisztelői­nek közadakozásából gyűjtött 1839-es londoni Shakespeare- kiadás. Ennek minden bőrköté­ses darabját Kossuth családi cí­merével díszítették, és az egész gyűjteményt egy, Shakespeare strandfordi szülőházát utánzó kis könyvszekrényben helyezték el. Még Kossuth életében felme­rült a gondolat, hogy a magyar nemzetnek megmentsék ezt a különösen becses gyűjteményt az elkallódástól. Ennek érdeké­ben a Függetlenségi és a'48-as párt kezdeményezésére bizott­ság alakult Eötwös Károly író el­nökletével és többek között a természettudós Hermann Ottó részvételével. A bizottság a kép­viselőházban és a jelentős orszá­gos intézmények körében gyűj­tést indított a könyvtár vételárá­nak az előteremtéséről. Az 1893 végén létrejött megállapodás a könyvtárat Kossuth halála után örökös letétként a Magyar Nem­zeti Múzeumnak biztosította. A híres alapítási okirat a politikus­nak e szavaival kezdődik: „Én, Kossuth Lajos, egykor Magyar- ország polgára, törvényhozója, minisztere és kormányzója, mos­tan pedig számkivetettje, és a független Olaszország Torino nevű városának lakosa kijelen­tem, és mindazoknak, kiket illet, tudtul adom, hogy Eötwös Ká­roly 1893. június 20-án elém személyes javaslatot terjesztett, mely szerint én torinói lakáso­mon levő könyvtáramat a ma­gyar nemzet számára, halálom esetére biztosítsam és engedjem át.” Az okiratot Kossuth és fiai 1894 februárjában írták alá, és egy hónappal később, március 20-án Kossuth Lajos meghalt. Ekkor a gyűjteményt a Magyar Nemzeti Múzeum hivatalosan átvette, és Budapestre szállítot­ta. Ugyanebben az időben újabb szerződés jött létre — most már Kossuth fiai és a múzeum között — az államfő kéziratainak sorsá­ra vonatkozóan, azzal a megkö­téssel, hogy azok, bár a nemzet tulajdonába kerülnek, de „1894. március 20-tól számított 30 éven belül nyilvános irodalmi feldol­gozás tárgyát nem képezhetik.” így három évtized elteltével, 1924-ben rendezte meg a múze­um a Kossuth-relikviák első ki­állítását, és ettől kezdve a gyűjte­ményt a tudományos kutatás rendelkezésére bocsátotta. (mentusz) Legtöbb örömét a botanikában lelte Kossuth Lajos szembeszállt a német kutatók egyoldalú és túlzott materializmusával, amelyet azok az élőkkel szemben vallanak. Mint Szontágh Miklósnakírt leveléből olvashatjuk „...mert azt azegyperc- nyi féregatomot, mit embernek neveznek, nevetségesen parányi ará­nyokra szállítják le az önbecs érzetben, minden örömével s fájdalmá­val egyetemben. S ha jólesett is lelkemnek megismerni s imádni ta­nulni Istent a természetben, melynek bámulatos törvényeiből a vég­telen bölcsesség minduntalan felénk kiált: de örömet, pozitív, s örö­kön megújuló örömet a természettudományok egyik ága sem nyúj­tott annyit, mint a botanica.” Szakavatottan a színképelemzésről A már idős Kossuthot 1876. október 18-án tagjává választot­ta a Pesten működött Királyi Magyar Természettudományi Társulat. Erre az eseményre és a politikus természettudományi érdeklődésére így emlékezett vissza később a társulat elnöksé­ge: „Kossuth Lajos 1876-tól 1894-ig örökítő tagja volt társu­latunknak. Az 1876. június 13- án tartott választmányi ülésen Szily Kálmán titkár jelenti: „Ab­ból az alkalomból, hogy Herman Ottó tagtársunk Magyarország pókfaunája” című munkájának eddig megjelent általános részét Kossuth Lajosnak megküldte, tőle egy éppoly terjedelmes, mint gyönyörű és beható levelet kapott. Noha e levél legnagyobb részében magántermészetű, mégis némely része, főleg az, mely a Természettudományi Társulat törekvéseiről ítéletet mond, olyan, mely kétségkívül messze körben érdeklődésre és figyelemre fog találni.” Kossuth erre vonatkozóan le­velet írt a társulatnak: „a termé­szettudományok cultusa lelkem szükségévé vált” — sorolja. Tud­ni magányában a természettudo­mányoknak csaknem valameny- nyi területébe belemélyedt. ír a csillagok színváltozásáról, az életerőről, a természettudo­mányi nem- és faj nevek ma­gyarosításának kérdéséről, és féltő szeretettel gyarapítja leg­nagyobb kedvenceivel növé­nyeinek gyűjteményét. Ezek ma a Nemzeti Múzeum nö­vénytárának egyik legbecse­sebb ereklyéi. Lelkesedéssel, de szakavatottan szól a színképelemzésről, amely le­hetővé tette „vegybontás alá venni” a végtelenség még azon világait is, melyekből ezer meg ezer év kell, hogy másodper­cenként több mint háromszá­zezer kilométernyi fénysugár hozzánk érkezzék.” Geológiai sorozata a Pesti Naplóban Az idős Kossuth elolvassa bá­ró Nyáry Jenő Az aggteleki bar­lang, mint őskori temető című munkáját, és mint a kérdés isme­rője, aki fiatalkorában maga is járt a barlangban, nagyobb ta­nulmányban szól hozzá. Ezt so­rozatban a Pesti Napló egymás utáni kilenc számában folyama­tosan közli. Nem sokkal később kiadják füzet alakban is. Sorra veszi ebben az aggteleki ásatá­sokkal kapcsolatos régészeti, ős­történeti, embertani kérdéseket. Taglalásuk nemcsak szinte hihe­tetlenül nagy olvasottságát mu­tatja, miután ismeri és idézi az angol-francia-német szakirodal­mat, de azt is, hogy felismeri az egyes kérdések hátterét. lénye­gében az összefüggések ismere­tében dönt, azaz tudományos módon. így adja elő a kőkorszakbeli ember kultúrájával kapcsolat­ban az akkori növények fajait és elterjedését, az akkori éghajlati viszonyokat, azokat viszont csil­lagászati háttérbe állítja a napkö­zelség és naptávolság számításai­val. Megállapítja, hogy a civilizá­ció csakúgy, mint a gabonane­műek, Ázsiából jött Európába, de nem Magyarországon át, ha­nem a Földközi-tenger vidékein keresztül. Ismeri az indus civili­záció terjedését, dél-afrikai né­gerek ábécéit. Hogy megállapít­hassa az aggteleki barlang embe­rének a korát, áttekinti az akkor ismert medvecsontleleteket, az őskori ember temetési szokásait, a kő- és fazekasszerszámok hasz­nálatát. Kossuth eme tanulmá­nya is mutatja, hogy közel állt ah­hoz a világnézethez, amelyet ak­kor természettudományosnak neveztek. Prog­ram­börze Kiállítások, tárlatok Josef Benes St. Pölten-i fotó­művész tárlatát ma délután 6 órakor Homoga József, a Nóg- rád Megyei Fotóklub titkára nyitja meg a Megyei Művelődési Központ kisgalériájában. Ugyanitt a második emeleten látható Koszticsák Szilárd fotó- kiállítása. Petemák Zoltán és Bán Miklós, az Eszterházy Ká­roly Tanárképző Főiskola rajz szakos hallgatói grafikáikkal, olajfestményeikkel mutatkoz­nak be az egri közönségnek a Helyőrségi Művelődési Otthon­ban. Az első magyar látványtár tárlatán négy festő munkáit te­kinthetik meg az egri Vitkovics- ház látogatói. Az egri Gyer­mek-Szabadidőközpontban a hónap végéig látható Feszty Ár­pád híres festményének, a Ma­gyarok bejövetele címűnek feke­te-fehér fotómásolata. Tuba József díszkovács munkáit a gyöngyösi Richter Gyógyszer- tárban állították ki. A Mezőkö­vesdi Művelődési Központban helyi amatőr képzőművészek tárlata látható még a hét végén. Szórakoztató programok Sillye /enőoratóriumának—a Passiónak — színpadi változatát az Egri Hittudományi Főiskola hallgatói adják elő Papp Zsolt rendezésében vasárnap délután 4 órakor, a Megyei Művelődési Központ dísztermében. Csa- öó-tinidiszkó várja a gyerekeket ma délután 4 órakor a Gyermek- Szabadidőközpontban. Az in­tézmény állandó hétvégi prog­ramjai, a Lutra-klub és a video- mozi is bizonyára sok iskolást vonz. Kacagtató történet és szerelmi dráma a film­vásznon Az elmúlt esztendő egyik leg­nagyobb filmsikere a Nicsak, ki beszél? című amerikai produk­ció, John Travoltával a főszerep­ben. A híressé vált család törté­nete folytatódik: új jövevénnyel bővül a família. A kislány is tud beszélni, de ha lehet, még Mi­kesnél is nagyobb a szája. Hatal­mú háború tör ki a kicsik között, aminek csak a kiszámíthatatlan események vetnek véget. Feltű­nik a harcias nagybácsi is, aki még a légy zümmögésére is pisz­tolyt ránt... A Nicsak, ki beszél még? című vígjátékot az egri Uránia mozi mutatja be. Anthony Quinn és Kevin Costner a főszereplője a Revans című szerelmi drámának, amit az egri Prizma mozi nézői tekint­hetnek meg. Cochran és Tibey barátok. Cochran megmentette Tibey életét, amikor vadászpilóta volt. Pár nap szabadságra utazik Mexikóba, s élvezi a kikapcsoló­dást. Megismerkedik Tibey gyö­nyörű feleségével, és szerelmi kap­csolat alakul ki közte és az unatko­zó szépasszony között. A házigaz­dának azonban ördögi és véres öt­lete támad ellenük. Vetélytársa életben marad, s bosszút áll... Egészségnap Gyöngyösön, avagy... Hogyan gyógyítsunk mezzel? Kár tagadni: napjainkban so­ha nem tapasztalt kultusza van a természetes gyógyításnak. A nagy érdeklődést kihasznál­va, „Törődjön többet egészségé­vel!” mottóval egész napos prog­ramot szervez a gyöngyösi Mátra Művelődési Központ március 23-án, szombaton. Elsőként — reggel tíz órától Petroff Mária beszél majd a szeh'd gyógymó­dokról, a pszichoszomatikus be­tegségek gyógyításáról. Ezt kö­vetően dr. Veress János szól a manuálterápiáról, amit a közna­pi nyelvben egyszerűen csontko­vács mesterségként ismerünk. Ő az előadása után kezelésre és gyógyításra is vállalkozik. Hogyan gyógyítsunk mézzel? — tudhatják meg a résztvevők Gillich Istvántól, délután egy órakor. Részben történeti átte­kintést kap a hallgatóság, rész­ben megismerheti a méz, a virág­por, a propolisz, a méhkenyér és a méhméreg jótékony hatásait. Az utolsó program keretében, délután három órától Szerencsés Imre diaképes beszámolót tart a Mátra gyógynövényvilágáról. Az egészségnap ideje alatt működik az intézményben a Pet- rex-szalon, amelyet elsősorban érszűkületes és visszeres bete­geknek ajánlanak. A bemutató kezelés tulajdonképpen egy olyan értoma, amely az izmokra frissítő hatással van, és növeli a szervezet ellenálló képességét. Ezenkívül ugyancsak a szalon­ban lesz gyógynövény-kiállítás, tanácsadás és vásár, naturater- mékeket, könyveket, újságokat árusítanak, reflexológiai bemu­tatóval és tanácsadással szolgál­nak, vérnyomást, vércukorszin- tet mérnek. Mátrai, bükki kirándulások A Gyöngyösi Városi Termé­szetbarát Bizottság szombaton Mátraháza térségében, 8 kilo­méteres távon tavaszi túraveze­tési emlékversenyt hirdet felnőtt, családos, közép- és általános is­kolás kategóriában. A versenyre Mátraházán, a népstadion bejá­ratánál lehet jelentkezni, reggel 8 órakor. A csapatokat 9 órakor indítják. A Bükki Vörös Meteor Ter­mészetjáró Szakosztálya a Bükk- be kirándul, s az érdeklődők 14 kilométert tesznek meg, a követ­kező állomásokat érintve: Ta- máskút — Pazsag-őrház — Tás­kás-rét — Nádasbérc — Barát­völgy — Tó-orom — Felsőtár- kány. A résztvevők Kovács Ist­vánnál jelentkezhetnek 6.50 órakor, az egri autóbusz-állomá­son. Várkonyi János a Rudnay Teremben Az alkotó akkor lépi át a való­ság határait, amikor ez az út, ez az utazás neki jólesik. Ő az a bű­vész, aki kevéske embemyi ere­jével kiszakítja magát a jelenből, azért, hogy egy-egy kirándulásá­val figyelmeztesse kor- és kórtár­sait: ebben a században, ebben a diktatúrák által szabdalt emberi közösségben, a mai állapotok közt nem lehet vigaszt találni, or­vosságra lelni, gyógyulásra várni rengeteg lelki nyavalyákból, mai receptek, mai tudományosság érvei szerint. Ki kell innen lépni, ha csak egy hajításnyira is, a teg­napba, a tegnapelőttbe, vagy ab­ba a képzelet áltál teremtett mi­csodába, amit az arra alkalmas ember benépesíthet ártatlan alakzatokkal, eszmékkel, hely­zetekkel, valóssá fordítható kita­lálásokkal. Meg lehet érkezni ide, ahol a nők es férfiak a XIX. századi előírások szerint veszik magukra a gúnyát, és csak a mi kedvünkért. Mi meg elhisszük, hogy ők olyanok lehetnek, any- nyira csak a jelenetet lejátszók, mint ahogyan róluk, miattuk — no, meg miattunk is — a művész rögzíti szerszámaival. Ha a sza­kállas Vándort veszem szemügy­re, ahogyan botjára támaszkod­va az útszéli kereszt mellett gon­dolja végig, miért is hagyta náta mögött a várost, a biztonságot adó falakat, máris rémlik valami, itt festett példabeszédek szolgál­tatják az élményt, a fák pöttyös lombozatukkal azért ácsingóz­nak és hajlanak az ég alá, mert ezt a világnagy egyedulvalóságot ők is sajnálják a maguk módján. Vagy itt van ez a Találkozás. Háttérben a reneszánsz-barokk kori lovag — esetleg késő közép­kori — bal válla fölött visszanéz a tőle távozó hölgyre, és nem tud­juk, ebben a találkozásban ki a szerencsétlenebb: a magára ma­radó hölgy-e, vagy ez a szakállas, púpos hátú lovas, akinek jobb válla fölött peckesen mered a kaija az ég felé, oda, ahonnan ő, a hadfi semmi vigasztalást nem kaphat, már csak gőgje miatt sem. Lehetnek érzései? Még egy futó patkánynak is van, de ez itt más kérdés. Várkonyi János színesen, gaz­dagon mesél Velencei történe­tet, Herkulesfürdői emléket, mert ő az Aezopusz- vagy a La Fontaine-fajtáju mesélők közül való, csak ecsettel, akik szelle­mes, szélesen előadott részletek­kel kedveskednek, hogy aztán a csattanó tartalmazhasson bizo­nyos erkölcsi vagy másmilyen ta­nulságot, okosan előadott meg- fontomivalót is. Mint például a Kor szellemi hősének is tartott filmrendező esetében is, ahol a látvány század eleji dialektusban meséli el azt a csodát, amit min­den felvételében és felvételével megígér a filmes varázsló, kö­zönségének, szereplőinek és ter­mészetesen önmagának. És mintha Várkonyi mégis azt érzékeltetné velünk, hogy ezek az ábrák rólunk szólnak, mai em­berekről, és csak azért, hogy hü­lyítő gondjaink között is vegyük eszre a szépséget és a költészetet. Vándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents