Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-18 / 64. szám

HÍRLAP, 1991. március 18., hétfő ___________ _____ GYÖNGYÖS ÉS KÖRZETE_______________________________5. I skolai alapítvány „ A gyöngyösi I. Számú Általá­nos Iskola igazgatójának, Bágyi Ferencnének a kezdeményezé­sére a tantestületben „Jövőn­kért” névvel alapítványt létesí­tettek a közelmúltban. Az új ala­pítvány 15 ezer forintos alaptő­kéjének növelésénél elsősorban a volt tanítványoknak, a jelenlegi diákok szüleinek a támogatására számítanak, de mások segítségét is remélik — mivel az összeget a tanulók hasznára szeretnék ka­matoztatni. A tervek szerint az intézet eszközöket kíván majd vásárolni a számítógépes okta­táshoz, a német nyelv tanításá­hoz, s a gyerekek nyári táborozá­sát könnyíti. Box klub A városi tekepálya nyitottá té­tele után egy másik sport, az ökölvívás hívei előtt is szaba­dabb lett az út a napokban Gyöngyösön. A megalakult Box klub — Fischer Lászlóval az élen — elsősorban nem versenyekre nevel, hanem pusztán az erőnlét fokozását, a védekező készség fejlesztését, a szórakozást szeret­né szolgálni a Batthyány téri tor­nacsarnokban. Kiállítási kalendárium Ebben a hónapban a gyön­gyösi Vachott Sándor Könyvtár­ban Szilágyi Béla erdélyi festő­művész képei, a 4. Számú Álta­lános Iskola Kápolna Galériájá­ban ár. Molnár Tivadar grafikái, a Richter gyógyszertárban Tuba József díszkovács munkái látha­tók. A Mátra Művelődési Köz­pont adott otthont a Heves me­gyei általános iskolák rajzverse­nye legjobb alkotásainak és San- kovics András fotóinak. Egyedül - de nem magányosan Tudod, hogy intézd könnyen életed? Légy víg, ha nem megy, légy elégedett. ( Goethe) Ezzel a szép idézettel jelle­mezném azokat az embereket, akik már három éve járnak a Mátra Művelődési Központ'S. sz. klubhelyiségébe, minden szer­dán 18 órától. A Függetlenek Klubja műkö­dik itt. Tagjai valamennyien társ- talanul élő, gyermeküket egye­dül nevelő emberek. Ók azok, akik Gyöngyösön elsőként ren­dezték meg a kiskeresetűek, nagycsaládosok, nyugdíjasok, gyermeküket egyedül nevelők részére a karácsonyi ajándékmű­sort 1989-ben és 1990-ben. Ezek az emberek érzik jgazán, milyen jó szeretetet adni, és ha annak csak egy parányi fényét kapják vissza, azért is hálásak. A klubba való eljövetel minden új jelentkező számára vívódással jár. ők tudják, hogy egyedül le­het élni, de magányosan értel­metlen. Mégis, míg bejutnak az ajtón, sok előítéletet le kell küz­deniük magukban: „Kik vannak ott? Van-e ismerős? Mit szólnak a szomszédok, az ismerősök, ha megtudják, hogy ide járnak?” A klubba járva látják, érzik, nincs mitől tartaniuk. Valameny- nyi tagnak azonos a célja: eltölte­ni egy kellemes estét, jó társaság­ban, kulturált körülmények kö­zött. Beszélgetés, kártya, társas­játékok, sakk mellett szerény ke­retek között megemlékeznek egymás névnapjáról, közösen ünnepük a karácsonyt, megláto­gatják beteg klubtársaikat. So­kan már baráti szinten osztják meg gondjaikat, problémáikat, örülnek egymás örömének. Mindenkit hívunk tehát, jel­mondatunknak azt választottuk, hogy: „Aki másokat legyőz erős, Aki önmagát legyőzi, bölcs!” Tóth Istvánné klubvezető Keresztes György: „A nehézségek elől nem szeretnék megfutamodni. 99 Lassan öt hónapja lesz, hogy elfoglalták hivatalukat a telepü­lések polgármesterei. Igen szorí- tós, sokoldalú ez a munka a rendszerváltást követően. Vajon Gyöngyös város polgármestere hogyan élte meg az elmúlt idő­szakot. Egyebek között erről faggattuk Keresztes Györgyöt. — Polgármester úr! Eddigi munkája során mi volt az Ón számára a legnagyobb kihívás? Netán a HAF...? — A HAF, az egy epizód... és én örülnék neki, ha letudnánk — válaszolja Keresztes György. — Számomra a legnagyobb kihívás a szervezet átalakítása volt. Ez nemcsak politikai, hanem az első igen komoly közigazgatási fel­adat, melyet önerőből nem is tudnék'végrehajtani. Úgy gon­dolom, a jegyzőnknek is komoly van-volt ebben. Az átszervezés szükségességét mindenki tudta. Az állampolgárok igen türelmet­lenül várták, de megfelelő előké­szítés nélkül nem akartunk bele­vágni. Meglepetéssel és öröm­mel tapasztaltam, nagyobb vissz­hangot nem keltett a dolog. Bí­zom benne, hogy továbbra is zökkenőmentesen és eredmé­nyesen tudjuk ezt az átszervezési folyamatot befejezni. — A megválasztását követően gondolt-e arra, hogy igen sokirá­nyú feladatot fog ellátni, amely nagyfokú igénybevétellel páro­sul? — Számítottam arra, hogy sok nehézséggel kell megküzdeni, de ennyire azért nem. Azt hittem, hogy a törvényhozás gyorsab­ban, folyamatosabban végzi majd tevékenységét. Nagyon ne­hezíti a munkánkat a hatásköri törvény hiánya! Szóval, azt hi­szem, hogy meg lehet birkózni a feladatokkal. Úgy érzem, az ed­digi testületi munka, eredmé­nyes, bár nem látványos, de most még „csak” alapozunk. — Gyöngyösön fel-felröp- pentek olyan híresztelések, hogy lemond, egyszerűen elege van az egész polgármesterségből. Gon­dolkodott-e ezen? — Pletykát én is hallottam, de a gondolataimban meg sem for­dult ilyesmi. A nehézségek elől nem szeretnék megfutamodni! — Köztudott, hogy a polgár- mester úr bátyja a környezetvé­delmi miniszter, édesapja vatiká­ni nagykövet. Zavarják-e, befo­lyásolják-e ezek a tények? — Sokan úgy érzik, annak kö­szönhetem a polgármesterséget, hogy ilyen családi hátterem van, de az én tisztségem választás út­ján nyerhető el. Lehet, hogy a vá­lasztópolgárokat befolyásolta ez a családi háttér, de úgy érzem, ez olyasmi, amit esetleg a város ja­vára is lehet alkalmanként kama­toztatni. — Azt azért hadd jegyezzem meg, a hangsúly a „javára”szón van, de lépjünk tovább. Nem gondolja, hogy előnyösebb vol­na, ha Gyöngyös város polgár- mestere független lenne? Közis­mert ugyanis, hogy Ön a Keresz­ténydemokrata Néppárt tagja. — Ezt mindenképpen előny­nek érzem, mert olyan tovább­képzéseken, kongresszusokon, stb. vehetek részt a párt jóvoltá­ból, amelyekre egyébként nem nyílna lehetőség. Március 18-tól egy hétig a holland keresztény- demokrata néppárt vendégsze­retetét élvezhetem. Ilyen alkal­makkor az ottani önkormányzati munkát is tanulmányozhatom. Jó lenne, ha az a szellemiség, ami a párton belül uralkodik, az itteni politikai munkában is megjelen­ne. — Mik a közeljövő fő felada­tai? — A költségvetési vita első fordulóján túl vagyunk, most a 30 napos — jogszabály által elő­írt — kifüggesztési határidőn be­lül szeretnénk az elkövetkező napokban a különböző érdekvé­delmi szervekkel, csoportokkal megbeszélni. Persze, nemcsak a költségtervet, hanem a külön fe­jezetét képező adórendeletet is. — Végezetül: győzi-e még, polgármester úr? — Még szívesen csinálom, s győznöm is kell... Korcsog Béla Csend, élet... Gyöngyösön, a Mátra Szál­ló oldalánál készítettük ezt a felvételt, délidőben. Mindenféle didaktikus ki­oktatás nélkül azért meg kí­vánjuk jegyezni: nem biztos, hogy egy idegenforgalmi létesítmény tövében, a belvárosban helye van az ilyesfajta kompozíció­nak... (Fotó: Gál Gábor) Készül a bor Márkázott A markazi Mátravölgye Tsz az utóbbi években jelentős pénzt fordított a szőlőtermesztésre és a borászat fejlesztésére. A bortá­roló néhány év alatt megduplá­zódott, és jelenleg eléri a huszon­hatezer hektolitert. Ez biztosítja közel háromezer tonna szőlő biz­tonságos fogadását. A három eresztőtartály és a három prés ma már elegendő a folyamatos sző­lőfeldolgozáshoz. Ki tudják elé­gíteni a szigorú minőségi köve­telményeket is, az elmúlt évben például mintegy ezerötszáz hek­toliter bort exportáltak az akkor NSZK-ba. Fejlesztéseiket meghatározza, hogy biztonságosan kell fogadni­uk a szőlőt, és a bort is késedelem nélkül kell elkészíteniük. Két­ségtelen azonban, hogy a jó bor- gazdálkodás alapja a kiváló faj­tákból álló nagyüzemi szőlőter­mesztés, amit a Mátravölgye Tsz üzemi fajtakísérletekkel, új faj­ták meghonosításával segít, és a kutatás eredményeit természete­sen a gyakorlatban is alkalmaz­zák. Folyamatos hazai és külföldi piacépítéssel, a fogyasztói igé­nyek és szokások naprakész is­meretével el tudják érni, hogy mintegy háromszázötven hektá­ron gazdálkodjanak eredménye­sen. Fotóriporterünk, Perl Már­ton a felújítási munkálatok pilla­natait kapta lencsevégre. Gyöngyösön Színház — ötször Megszokta és meg­szerette Gyöngyös város közönsége a Mátra Mű­velődési Központ kez­deményezését, a színhá­zi előadás-sorozatot. Neves színházak, nép­szerű művészek pro­dukcióit láthatják hely­ben mindazok, akik bér­letet váltanak, vagy je­gyet vesznek az előadá­sokra. Az idén öt darab­nak ad helyet a művelő­dési központ. Az első, Ernőd Tamás és Török Rezső: Két lány az utcán című zenés vígjátéka március 26-án, kedden lesz Bencze Ilona, Nyer­tes Zsuzsa, Csernák Já­nos és mások szereplé­sével. A Vidám Színpad bemutatóját Bodrogi Gyula rendezte. Április 2-án Valló Pé­ter rendezésében Willi­am Gibson: Libikóka című művét mutatja be Hernádi Judit és Gáti Oszkár. Hat nappal ké­sőbb, 8-án a Paprikás­csirke című zenés komé­diát láthatják a gyön­gyösiek a Kecskeméti Katona József Színház tolmácsolásában. Ápri­lis végén, 29-én pedig Georges Feydeau: Bol­ha a fülbe című vígjáté­kát mutatja be a Buda­pesti Kamaraszínház. A bérletsorozat utolsó da­rabja Neil Simon: Kapj el! című munkája — a musicalt Szikora János rendezte. Az előadások minden alkalommal este hét órakor kezdődnek. Bér­leteket már most vehet­nek a Mátra Művelődési Központban a színház­kedvelők. Musztafa pasa levelét is őrzik, A gyöngyösi reformátusok emlékei A nagyobb és fényesebb egyházakhoz képest a hitéletnek csupán szerényebb erőssége a reformátusok Arany János ut­cai kis temploma Gyöngyösön. Mégis rendíthetetlenül őrzi több mint négy és fél évszázad múltán is a gyülekezet tisztelet­re méltó hagyományait. Ha nincs is már annyi híve, mint egykor, amikor úgyszól­ván a fél várost hívta istentiszteletre a val­lásközösség harangja, padsorai az ájta- tosságok idején még mindig megannyi­szor megtelnek. Mert a nyájat ugyan itt is alaposan megritkították a történelem megpróbáltatásai, a kisebb-nagyobb vi­szályok és viharok, szerencsére máig ma­radtak, akiket az ima összetart, fohász­kodni tudnak egymásért. Berzétei László tb. esperes, aki volta­képpen 1944 óta lelkipásztora az itteni­eknek, meggyőzően vallja, hogy Isten szent lelkének csodálatos megújulása ál­tal voltak képesek a gyöngyösiek is ellen­állni az őket ért támadásoknak, s tudnak gyengítetlenül ragaszkodni ahhoz, ami elődeiktől rájuk maradt. Csakis isteni se­gítséggel kerülhette el háromszor is a ha­lált jómaga, s enélkül aligha sikerült volna helytállnia másodpapként, a mátraházi református üdülő talpra állítójaként és ve­zetőjeként, majd pedig városi első lelkész­ként, illetve több esztendőn át a meglehe­tősen kiterjedt, a gyöngyösi-salgótarjáni vonaltól nyugatra húzódó, Esztergomig, Biatorbágyig terjedő, s 45 anyaegyházat magába foglaló egyházmegye legfőbb irányítójaként göröngyös, de rendkívül szép pályáján. Históriai, amit a nagytiszteletű úr átélt — hosszú és szoros barátság fűzte néhai Bereczky Albert püspökhöz, s a társasá­gában sorsfordító országos eseménynek is tanúja lehetett, úgyszólván a legutóbbi időkig tagja volt a hazai zsinatnak — ám felekezetének a történetét idézi szíveseb­ben. Lelkesülten beszél gyöngyösi hittár­sai fénykoráról. Amikor a mai Szt. Or- bán-templom elődjét használták két te­metői kápolnán kívül, s valahol a mostani Eötvös téren vagy a közelében ispotályuk — gyógyházuk —, gimnáziumuk is mű­ködött. Harangjaik egyikét — emlegeti — nem mástól, mint I. Rákóczi Györgytől, a Fajzat-pusztai 600 holdas birtokot pedig Lorántffy Zsuzsannától kapták... Szomorúbb emlékei Berzétei László­nak azok az idők, amikor durva erőszak­kal szétverni próbálták közösségüket, ki­forgatták vagyonából az egyházközséget, elűzték a hívőket az imahelyükről, elker­gették a papot, a tanítót, de még azt a 26 tógátus diákot is, akik Sárospatakról ide menekedtek ellenségeik elől. Szinte hihe­tetlen — beszéü —, hogy 1711-től egészen 1785-ig nem volt a reformátusoknak lel­kipásztora Gyöngyösön; két generáción keresztül csupán a /íútartotta együtt gyü­lekezetüket. Kettő htján „mindössze” 200 éves a templomuk azoknak, akiket különben 1538-tól említenek a fennma­radt írások. A korabeli dokumentumokat 1553-tól a gyöngyösi reformátusok saját levéltára is őrzi. Ä tb. esperes úr elődeihez híven hűségesen, féltő gonddal vigyázza a nagybecsű ereklyéket, közöttük például Ecsedi Báthori István erdélyi fejedelem és későbbi lengyel király sajátkezű aláírá­sával, személyes pecsétjével ellátott ado­mánylevelét, a Balázs diák által vezetett s ma már igazi unikumnak számító — az országban egyetlen — XVI. századi számadáskönyvet, amit az utódok írtak tovább a saját dolgaikról, finoman áthúz­va és felhasználva hozzá a már megtöltött oldalakat is. S a ritka gyűjtemény különö­sen értékes darabjaként őrzi az 1661-ben kiadott Váradi Bibliát, a reformátusok magyarázatokkal ellátott páratlan ilyen magyar nyelvű könyvét, meg az 1704-es németországi Casselit, amibe Szenczi Molnár Albertnek — változatlan szöveg­gel és ritmussal még mindig énekelt — 150 zsoltárát is bekötötték. Levéltáruk legendás kincse — a közel­múltban figyelemmel kísért előadásában a Mátra Múzeum baráti körében is szólt erről Berzétei László — a 34 török kori irat, amelyet a vészterhes időkben fél-fél esztendeig a hívek egymást váltogatva rejtegettek többi ritkaságaikkal, s meg­csodálni messze földről Gyöngyösre kí­váncsiskodnak az érdeklődők még min­dig. A legértékesebbnek kétségkívül ma is Musztafa budai pasa 1577-es okmá­nyát tartják, amiben a keleti főűr a városi „lutterök” sérthetetlenségét deklarálja s amely — több más fogalmazvánnyal együtt — a római, illetve az evangéliumi egyház közötti békességet volt hivatott szolgálni. Természetesen nem annyira a vallás iránti tiszteletből, elkötelezettség­ből, sokkal inkább csak praktikus meg­gondolásból. Tudniillik, ha a felekezetek nem az egymás elleni háborúskodással vannak elfoglalva, rendben teszik a dol­gukat, szorgosan munkálkodnak — adóz­nak is az „igazhitű” hatalmasságnak... A bicentenáriumára készülő — kívül és belül már rendbetett, eredeti berendezé­sét napjainkig megtartott — „új” temp­lom lelkésze teljesen jószántából — korá­ra való tekintettel — 1990 végén adta fel azt a magasabb hivatalát, ami a választás szerint voltaképpen még mindig, jó ideig megilletné. Érdekesség az életében, hogy — a megye gyülekezeteinek döntésével — esperes elődjének a fia, Fónagy Miklós kosdi lelkipásztor lett az utódja az egy házi méltóságban. Míg maga a tiszteletbeli címmel folytathatja gyöngyösi tevékeny­ségét vallása és az egész város üdvére is. Szeretettel, szívesen, idős fejjel is testi és szellemi frissességben hirdeti az Igét a Mátravidék jeles papja. Nemes hivatásá­nak — mondja — változatlan a mottója: harcolni a gonosz ellen, megtartani az embert teremtője mellett, az eltévelye- dettet pedig visszavezetni az Istenhez. Élete végéig abban kíván segíteni, hogy újra visszaálljon a harmónia, amelynek hiánya felebarátait boldogtalanná teszi. Szolgálatát szebben talán nem is som­mázhatná. Gyóni Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents