Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-14 / 62. szám
HORIZONT 4. HÍRLAP, 1991. március 14., csütörtök A keresztény kurzusról Tények a szavak mögött Manapság fölröppen — nem is egyszer —, hogy a klérus „keresztény kurzust” akar, s az ország jelenlegi helyzetében meg kell akadályozni, hogy visszatérhessenek a numerus clausus esztendei, amikor származása szerint rostálták meg az egyetemre kerülőket, stb. Használnak egy kifejezést, amely a két világháború közötti magyar politikai élet jellemzésére is használható. De mi itt a tartalom? A keresztény kurzus akkor kezdődött, amikor a Kun Béla által vezetett magyar proletárdiktatúra megbukott, 1919 augusztusában. Azt csak felsorolnunk kell, hogy a vesztes háború, a gazdasági nyomor, a politikai csőd mit hozott a társadalom számára. A kommunista gyakorlat kemény, itt-ott igencsak véres hónapjai után, a proletariátus eszméi után, azok ellenében identitását is keresve a magyarság a keresztény, nemzeti tartalom felé mozdult el. Szellemi és gyakorlati visszahatásként szerveződött Horthy körül egy erő, amely igyekezett megszilárdítani a hatalmat, miközben a románok nemcsak megszállták az ország fővárosát is, és kis híján kimenekítették még a múzeumi értékeinket is. Ehhez az állapothoz kegyetlen ráadásul jött 1920-ban Trianon a tényekkel, az ország területének kétharmadán az utódállamok osztozkodtak, a magyar lakosság egyharmada idegen impérium alá került. A nemzet ezt a szindrómát nemhogy kezelni nem tudta az első időben, igazán máig sem heverte ki. Ma már nyilvánvaló, hogy a békediktátum azért volt annyira természetellenesen súlyos, mert a győztes hatalmak a háborún túl azt sem írták javunkra, hogy a magyar proletárdiktatúra Európa közepébe is befészkeltette a szovjet rendszert — ha csak rövid időre is. Az a legtermészetesebb, hogy ilyen tragikus helyzetben okokat és megoldást együtt kutatva törekedtek az irányító erők a mélyből való kijutásra. A kisanfant elzárta a levegőt előlünk, ki kellett volna valamerre tömi. Innen származott az az orientáció, amely Itália felé nyitott. Ott és akkor Mussolini fasciója még nem Hitler partnere és társutasa, diktatúrája ellenére betartja a diplomáciai játékszabályokat. A húszas években irredenta felhangokkal is igazságot követelünk az országnak, a magyarságnak, noha legjobbjaink tudták, hogy a politikában az elkövetett hibák miatt — nemzetiségi politika 1867-1914 között, stb. — mindig benyújtják, benyújtották a számlát. A bethleni konszolidáció éveiben is tisztázni akarták — nemegyszer arra nem alkalmas eszközökkel és módokkal —, mi legyen a magyar szellemi, kulturális, gazdasági, társadalmi élet megszervezésével, a mindennapi politika fontosabb kérdéseit kik és hogyan vegyék kézbe. Ma már egyre többet tudunk a világválságot megelőző és az azt követő idők hazai folyamatairól, és be kell látnunk, hogy ez a kis elszigetelt ország, főként Gömbös kormányfői megbízatása után, geopolitikai adottságainál fogva sodródott. Felvette azt a mozgási rendet, amely Hitler hatalomra jutása után alakult, nemcsak itt, ebben az amúgy is szorult középeurópai térségben, de az egész kontinensen. Utólag könnyű ítélkezni, hogy a politika harus- pexeinek fel kellett volna fedezniük az áramlatok sodrásában, a féktelen német étvágyban az irracionálisát, amely végzetévé válik Európának és annyi millió ártatlan áldozatnak. Ha Chamberlain nem lehetett elég okos? Nem kívánjuk most leckesze- rűen felmondani az ismert és kutatás alatt lévő eseményeket, mit mondott Horthy az emlékirataiban, mit írt le ez vagy az a szemlélő ekkor meg akkor, bár kétségtelen, hogy a kétarcú magyar politikai élet — egyik a Bethlen-tá- bor, a másik a Gömböst követő csoport — vitái jelezték, hogy sok minden mást is tehetett volna akkor a magyar vezetés és diplomácia, mint amit tett. Két egyéniséget és két tettet emelnék ki a sorsfordító időpontok tájékáról. 1920-ban Horthy Prohászka Ottokárt, székesfehérvári püspököt, a korszak egyik legnagyobb hatású egyéniségét, ha nem a legjelentősebb szellemi potenciálját, tekintélyét és feltétlen erkölcsi nagyságát szerette volna látni a miniszterelnöki székben. És a püspök naplóbejegyzései vallanak az okokról, amik miatt a megbízást nem vállalta, s már akkor nyilvánvaló volt, hogy a keresztény és nemzeti gondolat más eszmei szinten, mint a gyakorlatban, és az, ahogyan egy európai szellem látta akkor a személyi és tárgyi körülményeket, riadnia kellett a feladattól. De a hibák és tévedések ellenére sem volt a keresztény kurzus az a mümusterror, aminek korábban festették és amekkorára árnyékát ma is nagyítják. Nagy átmenetek, olykor apró emberkékkel a hullám taraján. A másik erkölcsi nagyság Teleki Pál volt. 1941-ben, azon az éjszakán, amikor az angol diplomácia közölte vele, hogy a Délvidékre bevonulás után az angolszászok nem menthetik meg a magyar ügyet, buzgó katolikus léte ellenére az öngyilkosságot választotta, mint tiltakozást a bűn miatt, amit az ország ellen, a nép ellen a kurzus-lovagok elkövettek. Ezt meg is írta Horthy- nak. Ma a Trianon-szindrómáról, a keresztény kurzusról úgy elmélkedni, netán bírálatot mondani, hogy kiemeljük azt az összeurópai folyamatból, szándékos csúsztatás, vagy rövidlátó politikai program által diktált szlogen. És főképp aktualizálás. Hogy ma is „keresztény kurzust” akar az egyház — a hitoktatással? Ugyan! Ma sem vagyunk különösen jó adottságok között, a klérus is csak szabadulgat a politikai nyomás és kiszolgáltatottság lelki terhei alól, de minden fórumon, minden alkalommal hirdetik az arra illetékesek, az egri érsek, a Püspöki Kar elnöke is, hogy az igehirdetés a munkájuk, nincs közük az antiszemitizmushoz és az olyan diktatórikus elgondolásokhoz, amiket — a negyvenéves korszak után — még mindig nehéz feledtetni. E sorokat azért jegyeztem le, mert dr. Koncz Lajos teológiai tanár a tudós higgadtságával és körültekintésével előadást tartott a témáról a Kolping-egylet- ben. Kár, hogy nem azoknak és azok előtt tette ezt, akik hallják- olvassák a sommás ítéleteket egy korszakról, címezve az elmarasztalást és a jelzőket az igencsak sok gonddal küzdő klérus címére, noha tudhatnák, hogy éppen ezekkel az eléggé meg nem alapozott állításokkal azt folytatják, amit a pártállam hajtogatott, hogy mindent megtehessen a keresztény, a nemzeti gondolat és szellem lejáratására. Farkas András HANG-KÉP Szaván fogjuk! Ez a címe annak a közérdeklődésre számot tartó programnak, amelynek gazdái merész kijelentések nyomába erednek. A legutóbb — március 9-én — Thürmer Gyulát, az MS^MP vezetőjét faggatták meglehetősen fura, egyértelműen meghökkentő nézeteiről. A rossz emlékű, a levitézlett állampárt jogutódjaként tevékenykedő csoport eszmei irányítója kétségkívül értelmes, felkészült ember. Ennek ellenére kötelezi az önként vállalt szerep, így aztán nem tartózkodik a legvadabb demagógia eszköztárának hadbavetésétől. Ekként kell cselekednie, mert ha nem így tesz, akkor elveszíti a zömében hatvanon felüli, a megbukott régi hatalomhoz kötődő szavazógárda zömét. Tisztában van ezzel, s ezért úgy politizál, mint egykori elődei. Ostorozza azt a kormányt, amelynek legitimitását a többség szavatolta. Azonnali parlamenti választásokat követel, s az urnákhoz akarja rendelni azt a népet, amely egyszer már döntött. Méghozzá félreérthetetlenül voksolva mindarra, ami nem vörös, ami nem kötődik az elmúlt negyven év csődtömegéhez, a húszmilliárd dollárt meghaladó adósságözönhöz, illetve azokhoz, akiknek vétkes könnyelműsége, szánalmas dilettantizmusa mindezt produkálta. Arra hivatkozik, hogy nincs munkás-paraszt képviselet. Bezzeg a hajdani Országgyűlésben volt! Emlékszünk is azokra a gonddal kijelölt bólogatójánosokra, akiknek fogalmuk sem volt, hogy miről határoznak, s akik makó-jeruzsálemnyi távolságra estek a földek és az üzemek dolgozóitól. Abban a gyülekezetben valóban nem létezett vita, csatározás. Ott mindenki parancsszóra igeneit. Kár, hogy a riporter nem nőtt igazi partnerré, holott könnyen és sikeresen érvelhetett volna. Olyan tényekkel, amelyek aligha cáfolhatók meg. Sajnos nem nyomatékolta, hogy a milliók nem óhajtanak többé hivatkozási alap lenni, hiszen az ezernyi gond ellenére is sejtik, hogy egy szabad ország önérzetes, független polgáraivá válhatnak. Akkor is, ha pillanatnyilag jókora a zűrzavar, akkor is, ha folyik a ravaszdi átmentés. Abban ugyanis igaza van a megszólaltatottnak, hogy a gazdasági szférában még nem zajlott le a rendszerváltozás. Ezt büszkén emlegeti, csak arra nem gondol, hogy a folyamatnak, az úgynevezett békés forradalomnak még koránt sincs vége. Javaslata — hála Istennek, ezt senki nem veszi komolyan — épp a káoszt hatványozná. Erre pedig senkinek sincs szüksége. Még a mögötte fölsorakozók- nak sem, akiknek illene tudomásul venniük, hogy azokra a hajdani pozíciókra hiába sóvárognak. őket ugyanis — s ez törvény- szerű — túllépte a történelem. Szerencsére! Igénytelenség Augiász istállója a Magyar Televízió. Továbbra is dúlnak a személyes indulatoktól fűtött ütközetek, s változatlanul folyik a nyilatkozatháború. Igaz, az elnök bemutatta az ünnepi alkalomra kifejezetten rosszul öltözött két intendánst, akik aztán különböző újságoknak ismertették terveiket. Megdöbbentem az egyes szám első személyű hangnemtől, s attól, hogy diktátori póztól vezérelve szüntetnek meg bevált műsorokat, ígérve helyettük újabbakat, jobbakat. Közben tovább zuhan az amúgy is katasztrofális színvonal. Hovatovább nem lesz érdemes bekapcsolni a készüléket, de hát ez az érintetteket cseppet sem zavarja. Nem lesz közvetítés a hon házából? Felháborító! Kiket kérdeztek meg? Kiknek a véleményére építettek? Vagy ők tisztában vannak azzal, hogy mit kívánnak a hazai nézők? Azok az adózó polgárok, akiknek pénzéből vegetál ez az intézmény. Siralmasan gyenge filmeket vetítenek. A sorozatok zöme kétségbeejtően gyenge, hamisítatlan fércmű. Elég csak a hete- diki, a bolgár cégjelzésű A lekötözött léggömb-re utalni, erre a semmitmondó, erre a katasztrofálisan bugyuta alkotásra utalni. Vagy emlegessük a napzárták szellemi sivárságát, „emelkedett” ürességét. Vegyék már tudomásul, hogy a közönség értelmileg érett, s felnőttként válogatna. Ha lenne miből... Pécsi István Hogyan lehetne ápolni kultúrájukat? A cigányok nemcsak kérnek A Széchenyi- bicentenárium eseményeiről A Széchenyi Emlékbizottság mellett működő, szervezési feladatokat ellátó társadalmi-szakmai bizottság a közeli napokban ülésezett a Magyar Tudományos Akadémián; a Széchenyi István születésének 200. évfordulójára tervezett rendezvényeket tekintették át. Gergely András, a bizottság elnöke elmondta: országszerte igen gazdag program várható; a rendezvénysorozat 20 millió forint feletti Költséget igényel, ennek előteremtése érdekében a bizottság felkereste a hazai pénzintézeteket, és több nagyvállalattól is támogatást kértek. 1848. április 8-án emelte a Parlament törvényerőre Széchenyi közlekedési törvényjavaslatát; s 12 évvel később, ugyancsak április 8-án következett be Széchenyi István halála. Idén ezen a napon a budapesti Déli pályaudvarról emlékvonat indul Fertő- bozra, onnan az utasokat kisvas- úttal szállítják Nagycenkig. Délben a nagycenki kastélyban megnyit] ák a Széchenyi- emlékkiállítást. Május 6-án a Magyar Tudományos Akadémia rendes közgyűlését is a Széchenyi-bicente- nárium jegyében tartják. Kosáry Domokos, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki egyben a Széchenyi Emlékbizottság tagja, akadémiai megnyitóbeszédét Széchenyi emlékének szenteli. A következő napon az Akadémián nyilvános tudományos üléseket tartanak, amelyeken szintén Széchenyi munkásságát méltatják. A Budavári Palotában májusban nyitják meg az Országos Széchenyi Könyvtár emlékkiállítását. Szeptemberben a Magyar Tudományos Akadémián kétnapos előadás-sorozatot tartanak, Széchenyi és kora címmel. Az előadások témája: Széchenyi István szerepe a polgári átalakulásban. Szeptember 21-én, Széchenyi születésnapján országos ünnepséget rendeznek a Széchenyi- emlékműnél Nagycenken. A fővárosban pedig a Nemzeti Múzeum történelmi kiállítást rendez Széchenyi életművéből. Számítógépek az agrárpiacért Agrárpiaci információs rendszert alakítanak ki hazánkban a magyar kormány és az Európai Közösségek Bizottsága közötti egyezmény alapján, az EGK finanszírozásával. Az ehhez szükséges technikai felszerelések szállítására kiírt nemzetközi pályázat széles körű érdeklődést keltett. A pályázatokat szakértői bizottság értékeli, és ennek alapián nyerik el a megrendeléseket a hazai és a külföldi vállalatok. A korszerű, számítógépes rendszert a Földművelésügyi Minisztériumban működő statisztikai elemző központban alakítják ki. Egyebek között a mezőgazdasági árakat, költségeket és a jövedelemviszonyokat tartja számon, dolgozza fel, s e fontos adatokat széles körben hozzáférhetővé teszi. Az új rendszert, amely fokozatosan felváltja az eddigi számítógépes hálózatot, nemcsak a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok adatainak összesítésére használják majd, hanem a magántermelők statisztikáit is nyilvántartják. A cigányság helyzete, megítélése napjainkban is igen szélsőséges, ellentmondásos. Egy biztos: az elmúlt években elkezdődött egy egészséges folyamat beilleszkedésükben és megítélésükben egyaránt. Főleg akkor tudjuk ezt érzékelni és értékelni, ha ismerjük múltjukat, és a fejlett európai országokban élők helyzetével is összehasonlítjuk — számításba véve azt a tisztességes emberi szándékot és törekvést is, amit napjainkban és hosszú távon szeretnének megvalósítani. Ennek egyik fontos eleme például, hogy 1989-ben létrehozták a Cigány Ifjúsági Szövetséget, a CISZ-t. Cigány nyelven a Rom Ternyipe Kethanipe. Az alapszabályuk első pontja kimondja, hogy egyesületi jogállással rendelkező jogi személy, mely a Magyar Köztársaság alkotmányának szellemében vállalja a magyarországi cigányfia- talok jogi, kulturális és politikai érdekképviseletét. Érdekes az alapszabálynak az a pontja, miszerint a szövetség a magyarországi cigányfiatalok és közösségeinek társadalmi beilleszkedésében részt vállalók és a velük közösséget vállaló nem cigányfiatalok egyesülését hangsúlyozza, megőrizve indentitásukat. A fentiek megvalósításán szeretne tevékenyen munkálkodni Suha Dezső huszonhárom éves fiatal cigány is! Mint elmondotta, kereskedelmi szakközépiskoA Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1990-ben alig 43.800 lakás épült Magyarországon, 15 százalékkal kevesebb, mint az előző évben. A lakásépítés ilyen alacsony szintjére 1955- ben volt utoljára példa. Míg a magánerőből épített lakások száma 13,5 százalékkal, az állami forrású lakásépítés közel 30 százalékkal volt kevesebb, mint 1989-ben, s ezáltal tovább csökkent az állami lakásépítés részaránya: az összes lakásépítésnek alig a 8 százalékát jelentette 1990-ben. (Az „állami lakásépítés” mint építési forma és statisztikai kategória az önkormányzatok létrejöttével megszűnt. A tanácsi bérlakásépítést — amely az állami lakásépítés nagyobb részét tette ki — valószínűleg a települési önkormányzatok szociális bérlakásépítése váltja fel. Az addig állami költségvetésből finanszírozott egyéb lakásépítések új formái még nem alakultak ki.) Az állami erőből létrejött alig 3 és fél ezer lakás több mint 90 százaléka az ország városaiban épült — fele-fele arányban a fővárosban és a többi városban. A városokban az — eddig is rendkívül alacsony részarányú — állami lakásépítés stagnált, míg Budapesten az 1989. évinek csaknem a felére csökkent. A több mint 40 ezer magánerőből épített lakás 45 százaléka a városok, 42 százaléka a közsélát végzett. A Gagarin Hőerőmű Vállalat területén lévő bisztróban pincér. Nős, felesége ápolónő. Két gyermekük van. Halmaj- ugrán született, s most ott építkezik. Szülei a GHV területén, a Heves Megyei Tüzeléstechnikai Vállalatnál dolgoznak. Halmaj- ugrán laknak egy szép, összkomfortos, saját kertes házban. Testvére szintén szakközépiskolás. Mivel Halmajugrán több mint félszáz cigány lakik, először ott kezdi a szervezést, a munkát, de később a környező községekre is szeretné ezt a tevékenységet kiterjeszteni. Először egy klubot akar szervezni, majd utána a CISZ-t. Kellene egy helyiség részükre — Gyöngyösön, egyelőre heti egy alkalomra —, ahol kulturált körülmények között lehetne tervszerű programokat szervezni. Szeretnének együttműködni minden ifjúsági szervezettel. Föl akarják venni a kapcsolatot a Mátra Művelődési Központtal, a Vidróczki Néptáncegyüttessel, a Gyöngyösi Játékszínnel és másokkal. Szép és nemes tervei vannak Suha Dezsőnek, amelyeknek kivitelezését segíteni, támogatni igen nemes emberi cselekedet. Mi az első lépést a segítségkérésre megtettük. Hiszünk abban, hogy mások is követnek! Mert Suha Dezső és a többi cigány nemcsak kér, de nagy és nemes feladatra is vállalkozott. Gácsi László gek lakásállományát gyarapította. 1990-ben már három megyére — Komárom-Esztergom, Nóg- rád, Vas — volt jellemző, hogy az egy év alatt épített lakások száma ezer alatt maradt. A lakások közel háromnegyed része magánkivitelezéssel — kisiparosok, lakossági kivitelezés — valósult meg. A kivitelező állami építőipari vállalatok mindössze 9300 lakást építettek, ez alig több, mint kétharmada az előző évi teljesítményüknek. A kisz- szervezetek lakásépítő tevékenysége tovább nőtt: az épített lakások abszolút száma még mindig nem jelentős (1200 db), de a másfélszeres növekedés 1989 és 1990 között számottevő. Országos átlagban majdnem minden hatodik lakás pótlást szolgált, mivel 2700 lakás szűnt meg 1990-ben. Ez 2 ezerrel kevesebb, mint az előző évben. A megszűnések több mint egyharmada a keleti országrészben — Szabolcs-Szatmár-Bereg és Haj- dú-Bihar megyékben — és a fővárosban koncentrálódott. A múlt évben 2600 magánüdülő épült, másfélszázzal több, mint 1989-ben. Csökkent a fából épített, és nőtt a 20 négyzetméternél nagyobb alapterületű, szilárd falazatú üdülők száma. Ebbe a kategóriába tartozik az épített üdülőegységek háromnegyed része. (Az építkezések 30 százaléka Pest megyében valósult meg.) A lakásépítés csökken, az üdülőépítés növekszik DISZKONT ÁRUHÁZ NAGYBAN Ä % OLCSÓBBAN! " Oáf VISZONTELADÓKNAK, EGYÉNI VÁSÁRLÓKNAK. Gyűjtőcsomagolásban NAGYKERESKEDELMI ÁRON! Húsvéti ajánlataink: alapvető élelmiszerek, konzervek, szeszes italok és üdítőitalok, háztartási és vegyi cikkek. MEZŐKÖVESDEN, A MEGGY utcában (vasútállomásnál). VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! hétközben 7.30-tól 15 óráig. f MINI MONEY% ajánlata: női nyári szoknyák, ruhák, blúzok, vegyes bálás ruhák (zakók, öltönyök). Ár: 400 Ft/kg. Nyitva hétköznap 16—19 óráig, szombat— vasárnap 9—18 óráig. Cím: Eger, (Pásztorvölgy) Sólyom u. 6. sz. 11-es busz végállomásánál.
