Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-01 / 51. szám
HÍRLAP, 1991. március 1., péntek EGER ÉS KÖRZETE 13, Vi (ti (/> (ti > (/> S § c n C* s Bak Szilvia és a Staféta Szerdától péntekig áll a bál az egri közgazdaságiban. A középiskola farsangoló diákjai ma sem unatkozhatnak. A délelőtti Stur- mix vetélkedő után délután háromkor a humorfesztivál idei sztárja, Bak Szilvia dalparodista szórakoztatja a diákságot. Négytől a tévés műsor ötletet helyi viszonyokra alkalmazva, az Apád, anyád idejöjjön közgés változata vonzza majd a közönséget. Este héttől Beatles-buli és farsangi jelmezbál lesz a Staféta együttes vendégjátékával. Az S. M. klubban a gyógynövényekről A Hadnagy úti idősek klubjában találkoznak rendszeresen a Sclerosis Multiplex klub tagjai. A következő összejövetelen a gyógynövények egészségvédő hatásáról lesz szó. Dr. Estók Bertalan biológus tart diafilmes előadást március 1-jén, délután három órakor. Be kell íratni az ovisokat! Március 4-től 8-ig a délutáni órákban 14-től 18-ig, március 11- től 14-ig pedig délelőtt 8-tól 12- ig lehet beíratni az egri óvodákba a kicsiket. Kérik a szülőket, hogy személyi igazolványt vigyenek magukkal a behatásra. A felvételről az óvoda értesíti a szülőket. Lelki éfsősegély telefonon Ha úgy érzi, végképp nincs kihez fordulnia, ha úgy érzi, összecsaptak a feje fölött a hullámok, mielőtt valami meggondolatlanságot cselekedne, inkább hívja föl a 14-321 -es számot. Egerben is működik a telefonos lelki elsősegély-szolgálat. Hívható szombat este héttől vasárnap reggel hétig. Életvezetési problémákra, az emberi kapcsolatokban előforduló konfliktusokra gyógyír egy kiadós beszélgetés — akár telefonon is. A hívás ingyenes! Tárkányi farsang A helyi ifjúsági szervezet farsangi bált rendez szombaton este a felsőtárkányi művelődési házban, melyre szeretettel meghívnak mindenkit. Azon vendégek, akik ezen az estén valamilyen jelmezben jelennek meg, nem fizetnek báli belépőt, sőt ezenfelül részt vesznek egy jelmezversenyen, ahol értékes jutalmakat nyerhetnek. A talpalávalót ezen az estén az S.-DISCO programja biztosítja, amelyben a hagyományos diszkózenén kívül megszólalnak az igazi jó hangulathoz szükséges ismert dallamok is. Az oldalt készítették: Jámbor Ildikó ____Szüle Rita_____ A Kepes-ügy A Kepes név akkor került Egerbe, amikor a múlt év nyarán híre terjedt, hogy egyjónevu, sőt, világhírű amerikai festőművész előrehaladott korában elhatározta, képeinek gyűjteményét, más szóval élete meg birtokában lévő eredményeit Eger városára, az egri múzeumra hagyományozza, mintegy örökségképpen. Az öröklés ténye tisztelettel töltötte el a város művelt polgárságát, és azóta is ezzel a megkülönböztetett érzéssel gondol a távoli földrészen élő „hazánkfiára”. A névből akkor lett „ügy”, amikor a közigazgatás új formáinak kialakulásával ki kellett jelölni az új és egyedülálló képtár méltó helyét. Irodalmi és művészeti szempontok vitáztak, s az volt a vita lényege: irodalmi múzeum legyen-e a nemrégiben a város által megvásárolt és felújított görögkeleti lelkészi lakas, közismert nevén a Vitkovics- ház, vagy pedig a Kepes-hagya- ték elhelyezésének méltó helye. Az irodalmi múzeum hívei szerint az a tény, hogy a kitűnő szerb-magyar költő, irodalmunk egyik kimagasló egyénisége ebben a házban született, és egyik helyiségében már megfészkelt az ő egyéni múzeuma, továbbá szellemi folytatásként egy másik helyiségben ajelen kor másik kimagasló egyéniségének, Kálnoky Lászlónak szentelt az utókor tisztelő értékelése, ezek a tények már meghatározták a ház szerepét Eger művelődéstörténetében. A képtár szorgalmazói szerint a ház egyedülálló volta, környékének kiváló rendezettsége, szépsége teszi méltóvá az örökség befogadására. A két álláspont vitája a legutóbbi városi közigyűlésen zajlott le. A vitában sok mindent tudtunk meg. Többek között, hogy az egri elhelyezés már csak azért is fontos, mert számtalan külföldi tudós, képzőművész itt-tar- tózkodása várható, hiszen Eger lesz a Kepes-kutatás „bázisa”. Gondolom, ez azt is jelenti, hogy Kepes világszintű értékelése meg nincs befejezve. Aztán megtudtuk azt is, hogy semmit sem tudunk. Pedig Eger városának mindent kell tudnia, ami a művész személyével és művészetével kapcsolatos. Súlyosan tévednek, akik azt hiszik, hogy a város nem egyéb, mint az egy helyen lakó; ott megtelepedett emberek összessége. Több annál. Múltjával, történelmének egész nyomatékával több. Mert itt vastag réteg rakódott le a tatárdúlás gyújtogatásának keserű füstjéből, Dobo hősi küzdelmének verejtékéből, kilencven év török uralmának Allah- himnuszaiból, Rákóczi harangjának kongásából, Kossuth tisztelgéséből, orosz csizmák dobogásából, rengeteg vérből, könnyből, dicsőségből. Ez a város nem egykönnyen engedett falai közé idegent az elmúlt századok során. Ennek a városnak mindent kell tudnia arról, akit falai közé fogad. Hol, mikor, hogyan anyakönyvezték, milyen sorssal kellett megküzdenie, világjáró útjain hol fordult meg, hol el, milyen kapcsolatok fűzik Eger városához, nagyobb kiállításai, Amerika és Európa mely múzeumai őrzik képeit. Tudnunk kell mindezt, hiszen a képekkel együtt egy élet, magasabb rendű élet költözik ide. Tisztelettel fogadjuk és megbecsüléssel kívánjuk őrizni. Ez a város halhatatlanságot ad cserébe a művésznek. Elhelyezést, őrzést „sub specie aeterni- tatis” — az örökkévalóság jegyében. Amint az egyiptomi gúlák őrzik a bebalzsamozott halandókat. Persze, a város is áldozatot hoz, időtlen időkig. Például: a többségében nagyméretű képek elhelyezéséhez nagyméretű ne- lyiségre van szükség. Ez a helyiség ezentúl megszűnt a város hasznot hajtó objektuma lenni. Ezenkívül van a Kepes-ügynek személyi vonatkozású része is. A képtár őrzésére, forgalmának felügyeletére legalább egy személyt kell alkalmazni. Nem kétséges, hogy a képeket biztosítani kell lopás, betörés stb. ellen. Az állag megóvása céljából időnként meg kell vizsgáltatni, esetleg kezelni kell a képeket. Más szóval, nem egyszerű dolog, nem felhőtlen gesztus a hagyomány elfogadása. Örvendetes volna, ha a hagyományozó segítene valamiképpen könnyíteni a város terhein. Egyáltalán: van-e hagyományozó okirat, és mit tartalmaz? És van-e elfogadó nyilatkozat, s mi van abban? Mert a Kepes-ügy nemcsak mai érdekű ügy, hanem a gondoskodás hosz- szu évszázadok alatt minduntalan előforduló kérdése. Kapor Elemér Falugyűlés Felnémeten A rendhagyó jelzőt többszörösen is kiérdemlő falugyűlés színhelye volt kedden a felnémeti iskola. Rendhagyó volt azért, mert nem hivatalosan szervezett, hanem spontán szerveződő, divatos szóval élve „alulról jövő kezdeményezés”-ként jött létre. Az sem tekinthető szokványosnak, hogy bár csak a pásztor-völgyi lakótelepieknek hirdették meg a szervezők, a megvitatandó témák annyira közérdekűnek bizonyultak, hogy „fél Felnémet” megjelent, sokan az ajtón kívülre szorultak. A legnagyobb érdeklődésre Felnémet vezetékesgáz-ellátásá- nak témaköre számíthatott. E témáról a polgármesteri hivatal képviseleteben megjelent Kato- náné Vendrei Mária tartott tájékoztatót. Elmondta, hogy az előzetes tervek szerint 1991-ben megkezdik a gázvezeték kiépítését a hajdúhegyi gázfogadó állomástól Felnémetig, és 1992 végéig a beruházás befejeződik. így fiát — természetesen lakossági részvétellel — végre-valahára megvalósul a városrész lakóinak leghőbb vágya: hozzájuk is eljut „A pártok is megkerestek” Hová került a megbízott elnök? Van, aki szimpátiával, van, aki puszta kíváncsisággal, s van, aki kárörömmel kéri tőlünk: újunk már néhány sort Maróti Sándorról. Elvégre, ha megbízottként is — tették hozzá szinte kivétel nélkül —, sokáig ő volt az egykori megyei tanács elnöke és több hónapon át Heves megye első számú vezetője. Mi lett vele? Hová került? — kérdezik egyre többször és egyre gyakrabban tőlünk. Túl a Kötelezettségünkön, szívesen vállaltuk a „nyomozást”. Nos, Maróti Sándoré a szó... — Mindenekelőtt köszönöm az érdeklődést. Azoknak is, akik értem, és azoknak is, akik ellenem drukkolnak. De a lényegre térve: munkáltatóm a Magyar Állami Számvevőszék. Egészen konkrétan a hivatal Heves megyei kirendeltsége. — Címe, rangja, beosztása? — Több mint 20 évet dolgoztam a helyi államirányításban. A különböző címekből, rangokból bőségesen kijutott. Most végre a magam ura vagyok. Egyszerű munkatársként igyekszem eleget tenni azoknak a feladatoknak, amelyeket új kenyéradó gazdám szab ki számomra. — Nem zavarja, hogy kisebb és egyszerűbb az irodája, mint a korábbi? — Szó nincs róla. Akik ismernek — szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy igen sokan vannak —, jól tudják, hogy én a munkámat, az embereket mindig is többre becsültem. — És ha az anyagiakat nézzük... ? — Ahogyan mondani szoktuk: bár mindenki a piacról él, de engem az sem zavar, hogy jövedelmem szerényebb a korábbinál. — Ha jól tudjuk, volt választási lehetősége... — Igen, jól tudják. De én már a múlt év szeptemberében úgy döntöttem: ehhez a céghez „igazolok” majd át. Nagyon egyszerű oka van: szakmai képzettségemhez ez a munkakör nagyon közel áll. — Az meg sem fordult a fejében, hogy a választások során beszáll a „ringbe”? Talán még irodát sem kellett volna cserélnie... — Nem! Ahogyan említettem, még a választások előtt döntöttem úgy, hogy nem kívánok sem polgármester, sem jegyző, sem megyei önkormányzati képviselő lenni. — Pedig konkrét információink van arról, hogy a pártok többsége is azt szerette volna, ha függetlenként mégiscsak „beszáll” a választási küzdelmekbe. — A hír igaz. Mint ahogy az is, Í 'ólesett a partok érdeklődése, de :orábbi döntésemen ez sem változtatott. A félreértések elkerülése végett, nem vagyok sértődött ember, nem közömbösen nézem az önkormányzatok munkáját, de amit és ahogyan csinálják, azt előre sejtettem, és különösebb fantáziát nem találtam benne. Ezért maradtam meg a szakmánál. — Térjünk vissza akkor a jelenhez: végül is mi a megbízatása, munkája, munkaköre a Magyar Állami Számvevőszék Heves megyében dolgozó munkatársának? — Az önkormányzatok gazdálkodását, a különböző fejlesztésekre fordítható pénzek fel- használásának jogosságát, értelmét és hatékonyságát elemezzük. Nem büntetünk, nem szankcionálunk, csak egy-egy előre bejelentett ellenőrzésünk után a tükör elé állítjuk az érintett önkormányzatok tagjait, a polgármestereket. A döntés az óvek! — Eddig milyen tapasztalatai vannak? — Bár több vizsgálatot végeztünk kollégáimmal, de ezekből még nem szeretnék általánosítás következtetéseket levonni. — Ön innen van még az öt vénén. Miként látja a jövőjét? — Ami a szakmát illeti: mindig is a gazdálkodással, a fejlesztéssel foglalkoztam, úgy érzem, az elkövetkezendő években bőségesen lesz tennivalóm. Mert ha valaha szükség volt az okos, értelmes gazdálkodásra, a fejlesztések megfontolására, sorolására, akkor most igencsak meg kell fontolni, hogy mire és mikor érdemes anyagiakat fordítani, s hogy milyen forrásokból. — Említette, hogy végre a maga ura, és a tanult szakmájában dolgozik. Szavaiból úgy tűnik, teszi mindezt különösebb tüskék nélkül. — Ez így is van. A szokatlant majd megszokom, megmaradtak a jo barátaim, a többi majd a sors, az élet adta lehetőségektől, „játékoktól” függ... — Apropó, a jövő! Rövidesen indul a kispályás labdarúgó-bajnokság Egerben is. Kedvenc csapatában, a Kolacskovszkyban milyen poszton játszik majd? — Mivel csapatom tavaly megnyerte a bajnokságot, és az első osztályba került, ezért úgy döntöttem: az aktív játéktól a futballpályán visszavonulok. Természetesen valamennyi mérkőzésen ott leszek, és drukkolok a srácoknak... Koós József Waldorf vagy nem Waldorf? Egy egri óvodapedagógus közvetítésevei jutott el hozzánk Székely Györgyné levele. Ebben az egri oldalon januárban megjelent cikkünkre reagál, melyben az egri Lenin úti óvoda pedagógusnője nyilatkozik arról, hogy egy természetelvű óvodát szeretnének kollégáival együtt. Ahhoz hasonlót, mint a Nyugaton már oly népszerűvé vált Waldorf- óvoda. Nem azt, hanem egy ahhoz hasonlót, magyar viszonyok közt, magyar hanyományokra építve, magyar gyerekekkel. Igaz, a cikk címe az volt: Lesz-e Egerben Waldorf-óvoda? S az interjúban megfogalmazott válasz szerint terveznek egy természetelvű ovit, ahol több korosztály van együtt, kirándulnak, gyógyfüveket gyűjtenek, úsznak, tornáznak, s együtt alkotnak a felnőttekkel. (A szülőkkel is.) A neves solymári pedagógusnő levelében azt írja igen tapintatosan: „Tájékozatlanság miatt félreérthető megfogalmazások születtek.” Mármost mindegy, ki a tájékozatlan, az újságíró vagy az óvónő, esetleg mindkettő, a lényeg az, hogy a Waldorf-óvoda más, mint a cikkben leírtak. A gondolatébresztő sorok mögött egy jó hírünk is van: egy egri óvónő és egy általános iskolái tanár már tanulja a Waldorf-módszert. Az igazit. Ezek után Székelyné- vel mi is újra feltesszük a kérdést: Lesz-e Egerben Waldorf-ovi? Egerben, az Ifjúsági Házban a Waldorf-pedagó- giáról tartottam előadást, és ugyanott olvastam lapjukban a fenti kérdésekkel foglalkozó cikket. Ehhez van hozzáfűznivalóm: A Waldorf-óvodák, -iskolák több évtizedes múlttal rendelkeznek, a gyakorlat igazolta pedagógiájuk helyességét és időtállóságát. A leendő Wal- dorf-óvónő nem hébe-hóba látogat Solymárra, mert a feladata óriási az óvodában. Ugyanis meg kell látnia a gyermek testi, lelki és szellemi változásainak, fejlődésének lehetőségét és egységét, több szempont mellett orvosi szempontból is. A Waldorf-pedagógia nem tanít jógalégzést, ez beavatkozás lenne a szervezet természetes fejlődésének menetébe. A Waldorf-pedagógia nem tanít óvodáskorban gyógyfüvek ismeretére. Az ezzel való foglalkozás későbbi korosztályokra tartozik, valamint a szülőkre. A Waldorf-óvónő nem agykontrollon szerzi pedagógiai ihletét, hanem egy szigorú iskolázáson belül kezdi megmozdítani azt a mindenre nyitott, önzetlen figyelmet, amely a gyerekeknek rendelkezésére áll, de azt a szakképzett óvónőnek el kell sajátítania és felhasználnia pedagógiai munkájában. Maga az óvónő intuitív képességeket szerez, amely a gyermek megközelítésére és megértésére fokozottan képessé teszi. A Waldorf-pedagógia nem természetelvűségen alapszik, tudatosan használja a természetes anyagokat. Mindig tudja az óvónő, hogy melyik anyagot milyen szándékkal viszi az óvodába. A természetes anyagok használata és a helyes táplálkozás, a mozgás (euritmia) az emberi tudat fejlődését szolgálja, ami ebben a korban a legszorosabb kapcsolatban van a test fejlődésével. A Waldorf-pedagógia nem valamiféle régmúlthoz akar visszatérni, hanem újat alkot, ami sok esetben érintkezik elődeink felfogásával. Egerben Waldorf- vagy Waldorf-orientált óvoda hamarosan lehet, ha a megvalósításához a szülők és a városi elöljáróság szívében biztosítva lesznek a feltételek, és ha ehhez az abban dolgozni kívánó, megfelelően felkészített óvónők megkapják az anyagi támogatást. A személyi feltételek is adottak lesznek, mert az egri Kallómalom út 1-3. sz. óvodában dolgozó óvónő, Fejes Anna Mária a Waldorf- óvodapedagógia szemináriumi foglalkozásait lelkesen, és a régi képességeihez újakat szerezve látogatja. Ő lesz a megyében az első kiképzett Waldorf- óvónő. Dr. Székely Györgyné a Solymári Waldorf Iskola tanára Befizette már az ez évit? Azt mondják, a csábos külső olykor szőrös szívet takar. Mindezt a szép nőkre, jó megjelenésű férfiakra illik mondani. De hátha így van az épületekkel is? Ezt a Vörösmarty úti, impozáns építményt csak a messziről idelátogatók csodálják könnyű szívvel. Mi, egriek, nagyot sóhajtunk, ha elhaladunk előtte. Igen, igen, február végéig a vállalkozók már bizonnyal felkeresték, s március 20-ig a többi adófizetőnek is el kell juttatnia „vallomását”. Azért ne búsuljunk! Olvad a hő, s végre csak kitavaszodik! Mindenki másról álmodik az olyannyira Óhajtott vezetekes földgáz! Sőt, mivel a tervek szerint a környék ipari üzemei (Fi- nomszerelvénygyár, kőőrlő, erdőgazdaság) is áttérhetnek a gáztüzelésre, a Bükk nyugati kapujának levegője ugrásszerűen javulhat... A tájékoztató közepén érkezett meg a meghívott Weil Zoltán önkormányzati képviselő, egyenest a képviselő-testületi ülésről az örömhírrel: a falugyűléssel egy időben zajló ülésen a képviselők megszavazták a gázberuházás megindításához szükséges összeget, es ugyanígy az új felnémeti iskola építésének megkezdéséhez szükséges mintegy 27 millió forintot is. A bejelentést a jelenlévők kitörő örömmel fogadták. Épül, szépül tehát Felnémet 1991-ben, ami már nagyon ráfér, hiszen nem véletlenül emlegetik az itt lakók „Eger mostohagyerekének” lakóhelyüket. Hm... Tulajdonképpen előre elterveztem, hogy egy képviselő-dorgáló, harapós tudósítást fogok írni... Hat, nem sikerült. De egy csöppet sembánom! (tarjányi)
