Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1991-03-13 / 61. szám

HÍRLAP, 1991. márríus 13-, szerda PÉTERVÁSÁRA ÉS KÖRZETE 5. Étterem, videotéka, mozi, játékterem, diszkó és topless-bár Szóra­koztató központ Péter­vásárán Pályázati pénzre várnak A ki-bedőlt falú régi helyett új iskolát akarnak építeni Egerbak- tán. A tervek elkészültek, ám az önkormányzat nem rendelkezik elegendő pénzzel. Ezért pályá­zatot nyújtottak be az illetékes minisztériumhoz, ahonnan mintegy 3 és fél millió forintot szeretnének kapni. A kérelemről március végén születik döntés. Ha megkapja a pénzt a polgár- mesteri hivatal, úgy hozzákezde­nek az építkezéshez, de ha nem, akkor az új iskola papíron ma­rad. Az önkormányzat ugyanis havonta jut a pénzéhez, ezért ab­ból nagyobb beruházásokat fi­nanszírozni lehetetlen. Tornaterem, csatorna, vagy gáz? Ez a kérdés Egerszalókon, ahol hétfőn délután 5 órakor fa­lugyűlést tartanak, melyen a község nyilvánossága előtt érté­kelik a tavalyi évet, illetve megis­mertetik az idei célkitűzéseket. Az önkormányzat céltámogatási igényt nyújtott be tornaterem építésére. Ha ezt nem kapják meg, akkor a csatornázást, vagy a gázvezeték építését szeretnék elkezdeni. A falugyűlés jó alka­lom lesz arra is, hogy ez ügyben a lakosság véleményéről a képvi­selők informálódjanak. Testületi ülés Balatonban Hétfőn délután ülésezett Ba­laton önkormányzati testületé. Az ülésen felülvizsgáltak néhány tanácsi rendeletet, áttekintették a szervezeti és működési sza­bályzatot, és megvitatták az or­vosi rendelő beruházásával kap­csolatos kérdéseket is. Irodalom nőnapra Irodalmi művel kedveskedtek a nőknek Tarnaleleszen. Szom­baton este az Egri Színműhely társulata adta elő az Irodalmi Parnasszus, illetve A lónak vélt menyasszony című műsorát a helyi művelődési házban. A Károlyiak Párádon és környékén (U/l.) A Húrlap egyik számában ké­pes riportot olvashattunk: „Gaz­dátlanul pusztul a kastély — „Ezért államosították?!” — cím­mel a Parádsasváron lévő egyko­ri Károlyi-kastélyról. A cikk a még pusztuló állapotában is szép épület megmentésére hívta fel a figyelmet. Az őseiket az Árpád- hazi-királyokig visszavezető, a Kaplony-nemzetségből szárma­zó Nagykárolyi gróf Károlyi­nemzetségnek Heves megyében a 19. század közepéig nem volt birtoka. Ekkor a család egyik tagja, Nagykárolyi gróf Károlyi György (1802-1877) 1847. ja­nuár 21-en megvásárolta a Mát- raalján elterülő, több birtoktest­ből álló debrői uradalmat 1.565.000 pengőforintért. A gróf néhány ev múlva az említett uradalom kiegészítése céljából vásárolt még néhány falut és pusztát. Az említett uradalomból a bir­tokot vásárló gróf Károlyi György valóságos belső titkos ta­nácsos és magyar királyi főud­varmester első szülöttségi hitbi- zományt alapított 1876. január 13-án kelt királyi jóváhagyással. A hitbizományi birtok összes te­rülete 38.674 katasztrális hold volt. A hatalmas uradalom része volt többek között Párád, a Pá­rádhoz tartozó mai Parádsasvár, valamint Bodony. Az országos, sőt, nemzetközi hírű parádfürdői fürdőkultúra kezdetei a 18. szá­zad közepéig nyúlnak vissza. Miután 1847-től a terület a gróf Károlyi család tulajdonába került, ők is minden tőlük telhe­tőt megtettek az egyre látogatot- tabb fürdők bővítésének érdeké­ben. 1854-ben gróf Károlyi György új vendégházat építte­tett. 1857-ben pedig a Csevice forrás mellett gyógyszertárat lé­tesített. 1868-ban a fürdőnél postaállomást nyitottak. 1870- 71-ben a fürdőtelepen egy 28 szobás vendégházat emeltek. Miután 1877-ben a hazájáért oly sokat áldozó nemeslelkű fő- űr, gróf Károlyi György meghalt, a hitbizomány tulajdonjoga első­szülött fiára, gróf Károlyi Gyulá­ra (1837-1890) szállott. 1881- ben lebontották a Csevice forrás mellett lévő fürdőházat, és he­lyére gróf Károlyi Györgyné kas­télyt építtetett. Az L alakú, ro­mantikus stílusú földszintes épü­letet 1882-ben építette Ybl Mik­lós, korának kiváló építésze. 1882-83-ban gróf Károlyi Gyula a fürdőtelep mögötti ko­pár hegyet befásíttatta, és sétáló- utakkal láttatta el. 1891-ben a fürdőtelep új tulajdonosa, gróf Károlyi Tibor elhatározta, hogy a gyógyhelyet európai igényeket is kielégítő fürdőteleppé alakít­tatja. Ennek érdekében kisajátí­totta a telepen lévő, a fejlesztést gátló rozzant magánépületeket, s helyükre nagyszerű új szállodá­kat építtetett. 1892-ben épült epy szép vendéglő, amelyet a sé­tány kötött össze az Ybl Szálló­val és fürdőépülettel. 1883-ban létesítették a nagyszabású Erzsé­bet Szállót, a Juliette-lakot, a tu­ristaházat, a hidegvíz-gyógyinté­zetet. Az egész furdőtelepet pe­dig vízvezetékkel és csatornahá­lózattal látták el. Postaépületet emeltek, távíróállomással együtt. A század elején Károlyi Mi­hály nagybátyjának, gróf Károlyi Sándornak, a Hangyaszövetke­zet megalapítója agitációjának jelentős része volt abban, hogy megyénkben e szövetkezettípus elterjedt. (Folytatjuk) Szecskó Károly A dolgozókkal nem akarnak kitolni Bezárják a cementgyárat? A minap érdekes hír érkezett szerkesztőségünkbe: valaki arról számolt be, hogy az ő tudomása szerint egy hónapra bezárják a bélapátfalvi cementgyárat. Mi természetesen hiteles forrásból kívántunk tájékozódni a dolog­ról, így hát felhívtuk az immár részvénytársasági formában mű­ködő gyár igazgatóját, Márton Istvánt. Amint Márton István el­mondta, a hír egyszerűen nem igaz. A gyárat nem kívánják be­zárni, az értékesítés és a kiszol­gálás is folyamatos, sőt, a mész- üzem leállítását sem tervezik. Mindössze arról van szó, hogy — valószínűleg a hónap végén — körülbelül egy hétre termelési szünetet tartanak a „cementvo­nalon”, mégpedig a magas kész­letek miatt. Abban még nem döntöttek, hogy erre az egy hétre kapnak-e majd fizetést a pihenni kényszerülő dolgozók, de az ügyben hamarosan leülnek a szakszervezettel, s ezen tárgyalás után fog kiderülni: fizetett sza­badság, esetleg ügyeleti díj vagy egyéb formájú juttatás illeti a munkásokat — akikkel a gyár ve­zetése semmiképpen sem akar „kitolni”. Megyénk legfiatalabb városában nyitották meg az első olyan szórakoztató központot, ahol egy helyen található étterem, videotéka, mozi, játékterem, diszkó és topless-bár. Mindezt az egri No- viker Kft. alakította ki nem kevés ráfordítással. A nonstop nyitva tartó szórakoztató központot a legújabb hifi- és CD-technikával látták el, így a fiatalok jó minőségben élvezhetik a képet és han­gok A videotéka egy országos hálózat lánca, így közel ezer film közül válogathatnak az érdeklő­dők. Az éjszakai topless-bárban pedig sztriptízónakműsorral mutatkoznak be a lányok. (Fotó: Szántó György) Az egercsehi bányáról „A szén még száz évre is elég!” Lapunkban többször foglal­koztunk már az egercsehi bánya bezárásának problémájával. Úgy látszik, a dolog máig borzolja a kedélyeket, s az ott élők, vala­mint az egykori bányászok véle­ménye általában eltér a „hivata­los” állásponttól — amint ez az alábbi olvasói levélből is kitűnik, nyugdíjas levélírónk ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy Egercsehiben márpedig van szén. * * * „Azért ragadtam tollat, mert sehogy sem fér a fejembe, hogy az egercsehi bányát bezárták, és a felszereléseket elherdálták. El­temettek több tonna vasat, több köbméter fát — gondolok itt a vezérlécekre, melyeknek az érté­ke 25 évvel ezelőtt is 3000 forint volt méterenként. Hajói emlékszem, a Hírlap ja­nuár 25-i számában egy újság­írónak nyilatkozott a gyöngyös- visontai igazgató, hogy jó lépés volt a bánya bezárása, mert már nincs szén. Ez nem fedi a valósá­got, mert Csehiben még 100 évre elegendő szén is van. Még olyan széntelep is van, amelyhez hozzá sem nyúltak, ez az úgynevezett negyedik szint. Ez a szint a Csehi 1-es aknából lett volna feltárva, és még ez is magasabb kalóriájú, mint a kistelepi szén. (...) Sok mindent fel tudnék sorolni a bá­nya menetéről, arról, hogy most miért nem gazdaságos, és hogy miért volt akkor gazdaságos, amikor három, úgynevezett ko­lóniát tartott fenn, s emellett le­hajtottak három aknát, és még sok mindent építettek is. Én ugyanis 1922 óta élek a csehi bá­nyatelepen, édesanyám akkor jött a községbe, a bányászatot 1931-ben kezdtem, és 1970-ben mentem nyugdíjba. Tudom, hogy Önök már nem tudnak ezen segíteni, csak azt nem értem, hogy miért fogadnak el olyan riportot, amelyikben úgy nyilatkoznak, hogy Egercse­hiben nincsen szén a föld alatt.” Bíró Nándor Parlamenti levél A mezőgazdasági üzemek kétharmada padlón van Én nem akarok véleményt alkotni a kárpótlási törvényről, nem akarok bírálni senkit, más szem­szögből szeretnék rávilágítani a dolgokra. Szilvás­várad, Pétervására és Párád térségében vagyok képviselő. Magam még másfél évvel ezelőtt egy kis farmergazdaságot üzemeltettem. Két hete lehet kö­rülbelül, hogy egy harmincöt éve az NSZK-ba sza­kadt hazánkfia felhívott telefonon, egy bányamér­nök, aki időközben nyugdíjas lett. Azt kérte, tolmá­csoljam már a Parlamentnek, hogy a nagyüzemek­től, a mezőgazdaságtól egyáltalán ne vonjuk meg a szubvenciót. 1200 mezőgazdasági nagyüzem közül négyszáz veszteséges, de akik nyereséget könyvel­hetnek el, vagy van másfél millió nyereségük, az ugyanaz, mert egy mezőgazdász tudja, hogy másfél millió-kétmillió nyereséget egy nagyüzemben elő lehet állítani a mezei leltár felértékelésével, vagy más úton-módon. Állítom, hogy a mezőgazdasági üzemeknek a kétharmada padlón van. Az állami gazdaságok sincsenek különb helyzet­ben. Rövidesen sor kerülhet arra, hogy ebben az or­szágban eddig önellátóak voltunk mezőgazdasági termékekből, majd lehet, hogy a második fél évben vagy egy év múlva nem lesz tejünk, nem lesz hú­sunk, úgy kell behozni. És ezt nem fogja megváltani az, hogy privatizáljuk a földet vagy nem privatizál­juk, illetve kárpótolunk vagy nem kárpótolunk. Tudniillik ha odaadjuk a földet valakinek, akkor vi­lágosítsuk fel, hogy mi jár azzal együtt. Mert öröm­mel olvasom én, hogy Csongrád megyében, Apát­falván jelképes földfoglalás volt. De kérem, senki se hallott róla, hogy Heves megyében, Borsod vagy Nógrád megyében földet foglaltak volna. Tudniillik ott találhatók a 3, 4, 5 és 6 aranykoronás földek. Na most, ha azt mondjuk, szántani kéne a föl­det... Hát, kérem, nem tudom, hogy milyen mező­gazdász az, aki tavasszal szántja a földet, mert egy középkötött talajon tavasszal szántani... Abban utána csak bukfencet lehet vetni. Hogy ha egy mezőgazdasági nagyüzem szántott te­rületet fog átadni egy kárpótolt egyénnek, akkor meg fogja kérni a szántásnak a költségeit, amely költség legalább 3-4 ezer forint — a jelen állapot szerint. S még akkor sincs meg a vetőmag ára, nincs meg a vetés ára, s még vagy két talajművelésnek sincs meg a költsége. Aztán a föld után a kárpótolt­nak adót kell fizetni, mert ma egy hektár után 800 forint körüli összeget kell leróni. Akkor ezt még le is kell aratni, közben elverheti a jég, közben még aszály lehet. így egy hektár föld költsége nyolc vagy tízezer forintba is benne van, amíg nem aratta le az illető. Hogy ha harminc hektárt visszakap, akkor lesz háromszázezer forint befektetés, s ezt ki fogja meg­előlegezni neki? Erre fel kéne hívni a földet művel­ni szándékozók figyelmét. Például, ha én most téeszelnök lennék, mit csi­nálnék? Azt mondanám, hogy emberek, vigyétek a földet. Itt, a Felvidéken nem lenne gondom. Ami a veszteséget termeli, azt odaadnám annak, aki a kár­pótlási igényt benyújtja. A téeszben ott maradna a géppark, ott maradna a jövedelmező ágazat, min­den... S ez egy lehetőség ebben a kárpótlási tör­vényben: hogy beléphet az illető téesz-tagnak. De, hogyha a téesz nem fogja felvenni, akkor megszű­nik a belépési lehetősége. Ez csak egy alternatíva. Szerencsésebbnek tartottam volna, ha a föld-, a szövetkezeti és a kárpótlási törvényt egyszerre ol­dottuk volna meg. Akkor meg lehetett volna találni az utat e három egyensúlyba hozására. Tudniillik akkor a földtulajdonos esetleg mint részvényes, résztulajdonos is lehetett volna. Azt mondjuk, másfél millió sértett ember van eb­ben az országban a földkárpótlás kapcsán. Szerin­tem egy év múlva ebből a másfélből körülbelül egy­millió majd becsapottnak érzi magát, mert nem ezt várta a földtörvénytől. Kelemen József országgyűlési képviselő (MDF) Középpontban a fiatalok így ünnepük március idusát A Parlament döntése alapján hivatalosan is nemzeti ünne­pünkké vált március tizenötödi­ke, az 1848-as forradalom és sza­badságharc kitörésének dátuma. Bár a „főünnep” rangját augusz­tus 20-ra ruházták (egyetlen sza­vazatkülönbséggel) a honatyák, azért sokunk szívébe ez a fénylő márciusi nap és hősei, Petőfi, Kossuth, Deák, a márciusi ifjak és a felkelt pesti nép is örökre be­fészkelték magukat. Hogyan ünnepeljük a forra­dalmi évfordulót mi, kései utó­dok? Erre kértünk választ körze­tünk kisebb és nagyobb települé­sein. * * * Pétervására: Egész napos programmal köszöntik a város­ban az ünnepet. Délelőtt sport- versenyek lesznek, többek kö­zött tavaszi futás, melyet hagyo­mányossá kívánnak tenni. Kora délután ünnepi megemlékezést tartanak a művelődési ház palóc­udvarán, este pedig irodalmi ká­véház lesz, ahol ez alkalommal Réti Árpád színművész előadó­estjét láthatják-hallgathatják az érdeklődők. Verpelét: Délelőtt tíz órakor a Petőfi-emlékkertben rendezik az ünnepséget, melyen az általános iskola tanulói adnak műsort. Ez­után a temetőben megkoszorúz­zák majd a résztvevők a negy­vennyolcas emlékművet. Egerbakta: Az itteni ünnepsé­get 14-én az iskolában tartják, ahol értelemszerűen a diákok adják az ünnepi műsort. Tarnalelesz: A délelőtti ün­nepségen, a Művelődési Házban fellép majd a fúvószenekar, a ci- teraegyüttes, és természetesen az iskolások, akik irodalmi betétek­kel színesített történelmi emlék­műsort adnak. Délután asztalite- nisz-vándorkupát rendeznek, a kisgyermekeket videovetítés várja, a fiatalokat pedig esti disz­kó. Tegnap nyitották meg az ün­nephez kapcsolódva azt a kiállí­tást, melyen Magyarország táj­egységeinek jellegzetes népi szőtteseit mutatják be. Egerszalók: Akárcsak Bak- tán, itt is az iskolában lesz előző nap a megemlékezés. Szilvásvárad: Délelőtt tíz óra­kor a Lipicai Szállóban található kultúrteremben rendezik az ün­nepséget. Azután a résztvevők átvonulnak a polgármesteri hi­vatal elé, ahol az első világhábo­rús hősök emlékművére felszere­lik és felavatják a második világ­háborúban elesettek emléktáb­láját is, melyet a községbeliek adományaiból készíttetett az ön- kormányzat. Az oldalt összeállították: Koncz János Rénes Marcell

Next

/
Thumbnails
Contents