Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-12 / 60. szám
HÍRLAP, 1991. március 12., kedd EGER ÉS KÖRZETE „Nem mind Arany Mensáros László Kossuth-dí- jas kiváló művész lesz a vendége március 14-én, csütörtökön az irodalmi presszónak. A Dobos cukrászdában tartandó, este 7 órakor kezdődő műsorban — a rím is utal rá —, ha nem is kizárólag, de jórészt Arany János verseit szólaltatja meg a művész. De bemutat Gorkij Éjjeli menedékhely című drámájából egy izgalmas dialógust, és megpendíti a szatíra mélyebb és játékosabb húrjait is. Az irodalmi presszó háziasszonyával, Mikes Lillával folytatott beszélgetés során pedig a nézők sok mindent megtudhatnak Mensáros László emberi, közéleti és művészi ars poeticájáról is. Kálnoky László- szavalóverseny A Heves Megyei Művelődési Központ, a Heves Megyei Ön- kormányzati Hivatal, a Dobó István Vármúzeum, az Egri Városi Televízió és a Vitkovics-ház rendezésében ma délelőtt 10 órakor a Megyei Művelődési Központ dísztermében a megye legjobb Kálnoky-versmondói mérik ösz- sze tudásukat, köztük középiskolai diákok, főiskolai hallgatók. A verseny fővédnöke és vendége az egri születésű költő özvegye, Kálnoky Lászlóné. Újra hegyi tábor A Bükk élővilágának a megismerése, természetvédelmi vetélkedők, rajzversenyek, gyermek- és környezetvédelmi túrák, bar- langpk, hegycsúcsok, források takarítása lesz a programja az idén július 13. és 23. között tartó heregréti hegyi tábornak. Az eger — lillafüredi műút mentén verhetnek tanyát az érdeklődők, és ez a tábor a Tájak, korok, múzeumok 1137-es pecsételőszáma is. Jelentkezni már most lehet Hortobágyi Ernőnél a következő címen: Eger, Kisvölgy út 3. Telefon: 36/18-742. Yizsgabál Tánciskolái vizsgabált rendeznek március 15-én, délután 4 órától az MMK dísztermében. A délután során a„profik is bemutatják programjukat”, ugyanis az MMK Agria Társastáncklubjának tagjai különböző stílusokból adnak ízelítőt. A Waldorf- pedagógiáról A februári, nagy érdeklődést kiváltó előadás folytatásaként ismét az Egri Ifjúsági Ház vendége lesz ma délután 5 órakor dr. Székely Györgyné, a solymári Wal- dorf-isícola tanára. E módszer kialakulásáról, hátteréről, az óvodai, iskolai tapasztalatokról tart majd előadást a Waldorf- specialista. Kinek kell a lélekbúvár? A hazai pszichológusokat még mindig nem övezi az a presztízs, amelyet méltán megérdemelnének. Az orvosi, ügyvédi pálya vitathatatlan elsőséget élvez. A műszaki értelmiség pedig — belátva presztízsének„hatodrangú- ságát” — kompenzációs mechanizmusként a maga által emelt toronyból szemléli a társadalom- tudomány eredményeit, és esetenként védett bástyák mögül nyilaz a lélektan elkötelezettjeire. Kompetenciájukat féltve, az oktatásügy szakemberei sem közelednek egyértelműen — nyitott emberek módjára — a lélektan művelőihez. Végtére az emberek többsége — iskolai és szak- képesítéstől függetlenül — úgy érzi, hogy eligazodik a lélektan rejtelmeiben, legfeljebb nem akadémikusi szinten. Vallja ezt az az orvos és ügyvéd is, aki egyetlen órát sem hallgatott pszichológiát, ugyanis nem volt rá lehetősége. (Mai középgeneráció.) De ugyanígy vallja a szakmunkás is. Máris felmentve magukat, hogy bármi néven nevezhető különleges fontosságot tulajdonítsanak a pszichológia művelőinek. Ez a beállítódás eleve presztízsveszteség. A mai magyar műszaki és köz- gazdasági értelmiséget — nagyon kevés kivételtől eltekintve — csak a teljesítményorientáltság jellemzi, ami önmagában jó dolog. A mind magasabb termelési eredmények tervezésekor azonban nem lenne szabad megfeledkezni arról, hogy — mégoly magas szintű és korszerű gépesítettséget feltételezve is — a termelési folyamatban az abszolút főszerep a dolgozóé, tehát az emberé, aki gondoskodást igényel. A szociológia leegyszerűsítve nem más, mint gondoskodás az emberről. Szociálpolitikai tervek természetesen még a termelőüzemekben is készülnek a felettes hatóság és az íróasztalok számára. így presztízsük úgyszólván egyáltalán nincs. Szociológust, pszichológust Vasárnapi hangulat B. Imre egri gépkocsivezető az új év első vasárnapjának reggelén nagyon jó hangulatban ébredt. Rendkívül derűsnek érezte magát, s mivel nem tudott tétlenül maradni, csendben felöltözött, és kiment az utcára. Erőtől duzzadva, ruganyos léptekkel indult el. A szomszéd ablaka alatt azonban meggondolta magát, visszament, és gyöngéden megsimogatta alvó gyermekeit és feleségét. Amikor újra az utcán volt, féktelen jókedvében legszívesebben tánclépésben indult volna el. Türtőztetnie kellett magát, hiszen a környéken mindenki rendes, komoly embernek ismeri, mit szólnának, ha ugrabugrálni látják. Ehelyett dudorászni kezdett, halkan, szívből jövően. Közben gondoktól terhes mindennapjaira gondolt, s néhány pillanatig értetlenül tűnődött felhőtlen jókedve okán. Mivel nem talált rá ésszerű magyarázatot, a sors ajándékaként fogadta az életöröm áradásának eme ritka pillanatát, és visszatért keíwenc dalaihoz. Régen elfelejtettnek hitt, örökszép nóták jutottak eszébe, s mire az utca végére ért, egy olyan szót is kimondott, amit talán csak egyszer-kétszer használt életében. Ez pedig a szülei háza előtt történt, amikor átnézett a kerítésen, és az üvegverandán megpillantotta édesanyja magasra növesztett, csodaszépen virágzó muskátliját. A ritkán használt szó, mint dúcából a galamb, valósággal kiröppent a száján:„Gyönyörű!” „Most már az Isten se ment meg a versírástól” — gondolta, és még akkor is ezen mosolygott, amikor belépett a sarki bisztró ajtaján. Egy kávét rendelt, s miután megitta, másféle gondolata támadt. Az üres kávéscsészét bámulva, számba vette aznapi teendőit, gyors pillantást vetett az órájára, és sietve elindult hazafelé. A szülői ház elé érve dühbe gurult.„Micsoda egy lehetetlen alak vagyok én... Sétálgatok, és egy ezerszer látott virágot bámulok, amikor annyi dolgom van, hogy azt sem tudom, melyikhez fogjak...” Ezt mormogta magában ideges bosszúsággal B. Imre gépkocsivezető, és meggyorsította lépteit. Oláh Pál Rajz szakosok — nagyközönség előtt Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A látogatók először tekinthetnek meg ilyen nagyszabású kiállítást olyan hallgatók munkáiból, akik csupán másfél esztendeje tanulnak az egri főiskolán. Az elmúlt évek szokásai szerint az egri lakosság csak a negyedéves hallgatók zárókiállításán ismerhette meg a közöttünk élő és tevékenykedő pedagógusjelöltek alkotásait. Felmerülhet Önökben a kérdés, hogy a hagyományos szokásoktól eltérően miért éppen most, és miért éppen másodéves hallgatók vállalták ezt a bemutatkozást. Két példamutató kezdeményezés is indokolja ezt a vállalkozást. Egyrészt ez az évfolyam már egy újabb tanterv szerint halad tanulmányaiban, mely szerint, ha csak minimálisan is, de növekszik a szakmai óraszámuk. Ezek közül a tehetséges, agilis hallgatók közül heten úgy döntöttek egyéves tanulmányuk után, hogy egy szakon folytatják a főiskolát, és teljes energiájukkal a rajzra koncentrálva próbálják elmélyíteni szakmai tudásukat. Másrészt példamutató és kezdeményező volt a rendező intézmény, az Ifjúsági Ház szerepe ennek a kiállításnak a létrejöttében. Ugyanis közismert tény, hogy a főiskola, így a rajz tanszék is, igen nehéz körülmények között, nagyon szerény anyagi és tárgyi feltételek mellett dolgozik. Tanteremhiánnyal küszködünk, és rendszeresen aktmodellről sem tudunk gondoskodni Az Ifjúsági Ház rajztermet és modellt biztosított az elmúlt félévben hallgatóinknak, ezzel is növelve lehetőségeiket az alaposabb szakmai munka elsajátítása érdekében. A pénzhiány, a költségvetés átszervezése — sajnos — pontot tett ennek az egyedülálló kezdeményezésnek a végére is. Reméljük, hogy ez a kiállítás felhívja a lakosság, a városvezetés és az egyes intézmények figyelmét arra, hogy ebben a városban dolgoznak tehetségesfiatalok, akiknek támogatása kamatozó befektetés lehetne a város kulturális életében. Szeretnénk — és ez közös érdekünk —, hogy ezek a kezdeményezések ne maradjanak a főiskola épületén belül, a város kultúrájának részeivé váljanak. Ezeknek a hallgatóknak többsége részt vesz a leendő főiskolások, a felvételizők előkészítésében is, tehát nemcsak saját szakmai munkájuk eredményességéről, de a folytatásról is próbálnak gondoskodni. A tanszék tanáraival felvételi előkészítőt tartanak, amelynek részvételi díjából alapítványt kívánnak létrehozni. Ezt az összeget a modelldíj kifizetési gondjainak enyhítésére, a szakmai műhelyek felszerelésére szeretnék fordítani. Kérem a jelentkezőket, propagálják ezt az alapítványt, hogy minél több mecénást találjunk törekvéseinkhez. Kérjük, akiknek módjuk és lehetőségük van erre, anyagi támogatással is járuljanak ahhoz, hogy minél hamarabb a mai követelményeknek megfelelő keretek között folyhasson az oktatás városunkban. A kiállítás nagy része az első nagyobb jellegű szakmai szigorlatra készített munkákat tartalmazza, kibővítve egy-két stúdiummal, tanulmányrajzzal. Ezen a szigorlaton először kapnak olyan feladatot hallgatóink, hogy saját gondolataikat, önállóan választott témát, a saját maguk által választott technikában, műfajban fogalmazzák meg. Tehát ezek a lapok az első lépések az önkifejezés felé. Van, ahol a technikával való küszködés eredményét látjuk, máshol elmélyült tanulmányrajzot, sok helyen már kialakulóban lévő, önálló formanyelvet. Már első pillantásra egy nagyon fontos dolog érződik a kiállított munkákon, mégpedig az, hogy sokszínű és érdekes egyéniségek gondolkodásmódját tükrözi minden egyes papírlap. Köszönjük az Ifjúsági Háznak, Fridél Lajos igazgató úrnak és Asztalos Erzsébet népművelőnek, volt rajz szakos hallgatóinknak, oktatóinknak, hogy segítették ennek a kiállításnak a létrejöttét. A kiállító hallgatóknak pedig ehhez az ígéretes induláshoz sok kitartást, erőt és egészséget kívánunk! (Elhangzott március 5-én, az Egri Ifjúsági Házban, a kiállítás megnyitóján.) Orbán Sándor főiskolai főigazgató n Levél onnan n Ágika! A rajzok — remélem — tetszenek majd Bocsásd meg nekünk, hogy hosszú ideig nem írtunk. Bízunk benne, hogy ez a levél megérkezik hozzád.. (Ezt a mondatot nem tudom folytatni). Az nagyon nem jó, amikor légiriadót fújnak, akkor nagyon megijedek. És ez szívszorító érzés. A szirénázás még rosszabb, mint az utána következő bummok. Igaz, hogy azok a bummok, amit mi hallunk, Tel-Avivban vannak. Csak már vége lenne! A rádióban még be sem mondják, hogy hová esett le a rakéta. A gázálarctól mindig félünk. Olyan csúnya és borzongató, mint ahogy lerajzoltam. Edit is rajzolt neked Azt képzeli, hogy Egerben van, a kertben dinnyét eszik, és az ember, aki fölül kinéz az égből, a Jóisten. Gyuri • • * Az aláírás mellett a magyar és az izraeli zászló látható. Több mint egy éve él édesanyjával és kishúgával Izraelben, egy Tel- Avivhoz közel eső városkában Steiner György. Hosszú hajó- úton érkezett a levél a nagymamához, aki nap mint nap izgatottan, aggodalommal figyelte a legfrissebb híreket. Most már béke van, nem kell többet rettegniük a gázálarc fullasztó szorításától. De bizonyára sohasem felejtik: távol a hazától, az itthoniak után vágyódva, hogyan élték át a háborút, alig tízéves fejjel. Ezért most már fizetni kell! Mindannyiunk szégyene, hogy a megye egyik legpiszkosabb városa cím éppen Egerre illik. Ezért csak üdvözölni tudjuk az urbanisztikai bizottság kezdeményezését, amely a hagyományos lomtalanítási akciót az egész városra kiterjedő nagy- takarítással toldotta meg. Az elmúlt hét végén megmozdult a város apraja-nagyja, öröm volt nézni a szorgoskodókat. A piszok eltakarítása után — reméljük — hamarosan eltűnnek a plakátcafatok is a barokk város műemlék épületeiről. Bízunk benne, hogy az itt közölt felvételt archívumba rakhatjuk, s a plakátragasztók nem adnak munkát ezentúl fotósainknak. Az efféle rondításokért ugyanis ezentúl drága árat kell fizetni. Egri programok március idusán Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc dicsőséges napjaira emlékezve, Egerben az alábbi programok várják majd az ünneplőket. Reggel 9 órától a Bazilikában istentiszteletre kerül spr, majd háromnegyed tíztől a Pyrker téren térzenében gyönyörködhetnek a helybéli polgárok. Tízórai kezdettel — az előbbi helyszínen — a Mo- vendo Kamarakórus szólaltatja meg a Himnuszt, majd a Gárdonyi Géza Színház művészei — Gáli László rendezésében — adnak ünnepi műsort. A Szózat hangjaival folytatódik — 10 óra 20 perckor — az eseménysorozat, ezt követően pedig a Gyermek-Szabadidőközpont néptáncegyüttesének bemutatója szórakoztatja a megjelenteket. Az ünneplő közönség ennek utána — a 212. Számú Bornemissza Gergely Cserkészcsapat vezetésével — a Kossuth Lajos, illetve az Egészségház utcán át vonul Petőfi Sándor szobrához, ahol elhelyezik a megemlékezés virágait. Ugyancsak ezen a napon kerül sor a Petőfi Sándor-emléktúrára, amelynek útvonala: Szarvaskő — Berva-völgy. A résztvevők reggel 7.28-kor indulnak az egri várállomásról. A balladamondó lány Rivalda helyett tőzsde? Víg Ritát tanárnője, Kaslik Józsefné készítette fel a versenyekre, de az iskolából mások is segítették. Ahogy mondani szokták, már általánosban is a foglalkoztatott„előadók” közé tartozott, ötödikes korától mond verset. Nincs kedvenc költője, pontosabban mindegyik az, s bárkinek örömest előad, aki meghallgatja. Mindez talán természetes is egy irodalombarát negyedikestől, aki az iskolai színjátszó csoportnak is egyik alappillére. (Ezt nem ő mondta, másoktól hallottam.) Az viszont már érdekesebb, hogy a kívülállók számára száraz könyvvitel és a statisztika is Rita kedvencei közé tartozik. E tárgyakból készített dolgozatai olyan jól sikerültek, hogy továbbították azokat az országos tanulmányi versenyre. Ezek után nem is meglepő, amit hozzáfűz: — A színész sorsa — sajnos — ma azért kiábrándító, mert nehezen tud megélni. Az iskolai sikerek nem ámítanak el. Sokkal tehetségesebbeket sem vettek fel a főiskolára, fel tudom mérni, mire vagyok képes. — Ezért választottad a közgázt? De hiszen arról is hallunk manapság, hogy az oktatás ott sem túl korszerű, akárcsak a színművészeim... — Nekem minden tetszett ott, amit láttam. Rengetegen nyüzsögnek a folyosón: egyetemisták, külföldiek. Vonzó a légkör. — Konkrétan mi érdekel a szakmán belül? — Az elméleti közgazdaság- tan, a tőzsde... — Megeshet, hogy üzletasz- szony leszel? — Lehet. Bár a tenyeremen nincs sikervonal...! (Bor — i) (Fotó: Gál Gábor) Az Arany János balladamondó verseny az elmúlt évtizedek során rangos helyet vívott ki a középiskolás rendezvények között. Oda eljutni nem akármi! Az idén megyénket ketten képviselték Nagykőrösön. Az egyikük Víg Rita, az egri közgazdaságiból. Még az országos döntő előtt találkoztunk vele. Rita tehetséges is, szép is. Természetes volt, hogy megkérdeztem tőle: — Csak nem a színi pályát választod? — A közgazdasági egyetemre készülök — hangzott a megfontolt válasz. — Ha az előadó-művészetben elért sikereidet nézzük, ez nem ilyen egyértelmű... — Én mindent szívesen csinálok, amit tudok. — Ezek szerint abban sem te-- szel különbséget, hogy egyedül vagy közösségben lépsz a színpadra? — Ha az előadandó mű — vers, próza vagy színjáték — tetszik, akkor szinte mindegy, örömmel játszom. A lényeg: a szolgálat még kevés termelővállalat alkalmaz. Kompetenciájukat féltve, gazdasági vezetőink nem is nagyon törekszenek foglalkoztatásukra. Más lapra tartozik, hogy a kis létszámú képzés miatt erre szélesebb körben egyelőre még nem is nyílik lehetőség. Nem jobb a helyzet a vidéki egészségügyben és oktatásügyben sem. A végzett pszichológusok jobbára a gyógyászat területén kívánnak elhelyezkedni, mert úgy vélik, hogy viszonylagos presztízse csak annak van. Nem vonom kétségbe a minden határon túli elkötelezettséget, a szenvedő embereken való segíteni akarást, de szakember legyen a talpán, akit az orvosi kar egyenrangú félként elfogad. Az orvos tekintélye évezredes tradíciókon alapul, a pszichológusé jó esetben is csak százéves múltra tekinthet vissza. Amíg évente 860 orvos végez hazánkban, addig pszichológus tizedany- nyi. Végzett tanárokra és mémö- kökra vetítve még szűkebb mezőny alakul ki. Bármely szektorban a többség hatalmat és erőt képvisel, épp ezért ideális esetben is pusztán egyenrangú félként ismertetheti el magát a pszichológus. S ebben nincs semmi különös. Lényeg, hogy a pszichológus ismeije és érezze munkája hasznosságát és fontosságát — nyilvánvaló eredményei alapján. A presztízsen nem kell nagyon sokat tűnődni. Az vagy van, vagy nincs. A lényeg: a szolgálat. Szenilitástól mentesen. Ha értően végzi a munkáját egy pszichológus, arra mindenki hajlamos ráérezni, s a visszajelzés sem marad el. Összegezve: a pszichológus presztízse mindössze annyi, »mennyit munkája és eredményei révén el tud érni, s amely egyben minősíti őt. Ezért nem hiszek abban, hogy egy adott közösség avatadansága vagy„értet- lensége” miatt esne áldozatul »kár egyetíen pszichológus presztízse is. Patkós Attila
