Heves Megyei Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1991-03-11 / 59. szám
HÍRLAP, 1991. márríns 11-, hétfő FÜZESABONY ÉS KÖRZETE Megjelent a Feldebrői Hírek A tavalyi próbaszám után a napokban indult útjára a Feldebrői Hírek kisméretű, nyolcoldalas kiadvány, Feldebrő polgármesteri hivatalának tájékoztatója. Mint Kelemen József, a helyiek polgármestere bevezetőjében leírta, azért vállalkoztak újságjuk elkészítésére és negyedévenkénti megjelentetésére, mert mind a község vezetése, mind a pedig lakossága a próba- szám tapasztalatai alapján igényli ezt. Széles körben akarnak tájékoztatni és tájékozódni. Az első szám ennek az igénynek igyekszik megfelelni. Emlékeztetőt közölnek például a közeledő ünnepekről, közük a születések, házasságok, halálozások híreit, s azt is, hogy kik kaptak vállalkozói engedélyeket. Az újságban a katolikus egyház tájékoztatója is helyet kapott, mint ahogy részleteket közölnek a település ezeréves történetéből, s megemlékeznek dr. Prohászka Ferencről, a község szülöttjéről, aki mint híres kutató, nemesítő, sokat tett a feldebrői hárslevelű márkáztatásá- ért, a helyi szőlőkultúráért, termesztésének korszerűsítéséért. A tájékoztató sok hűt, s számos hirdetést is közöl. Tényszerű gondolatok Andomaktályúról Az az olvasói levél is úgy íródott, mint sok más hasonló manapság: ha valakit mondvacsinált indokokkal nyilvánosan megtámadnak, kénytelen a támadás ellen védekezni, még akkor is, ha ezt saját erkölcsi mércéjével mérve méltatlannak találja magához. Az igen tisztelt (A Szerk.) figyelmét szeretném felhívni a következőre: ha valaki elég kitartóan keresi, előbb- utóbb megtalálja a pusztát, ahol elkiabálhatja semmitmondó szavait. * E rövid bevezető után lássuk a falu kétkedői nevében Bata Lászlóné andomaktályai választópolgár 1991. február 21-én a Hírlapban közölt cikkében feltett kérdések válaszait. A „hatalommal élni és visszaélni” szlogen a volt tanácselnök reto'rikai tehetségét dicséri. A falu volt első embere azonban megfeledkezett egy igen fontos tényről, a hatalom már nem ugyanaz, mint a „szép emlékű” tanácsi rendszer idejében, hanem önkormányzat. Bata Lászlóné valóban önként távozott igazgatási előadói székéből. Távozásának igazi oka azonban az általa is megpályázott, de el nem nyert jegyzői állás miatti sértettsége. A szóban forgó állásra hatan pályáztak. A pályázati feltételeknek (óh, mily kiszámíthatatlan a sors) Bata Lászlóné — a végzettség hiánya miatt — nem felelt meg. A segítő szándék valóban nemes dolog, de mitől váük a munkahelyről történt kilépés időpontja utáni jutalom követelése segítő szándékká. A képviselő-testület a 17/ 1990. sz. határozatában 500- 500 km költségtérítést állapít meg a polgármester és a jegyző részére, saját gépkocsijuk hivatalos célra történő használatáért. Azt csak sajnálni lehet, hogy egy jegyző-aspiránsnak a fenti rendelettel kapcsolatban értelmezési nehézségei vannak. (A munkába járás nem minősül hivatalos célra történő használatnak.) 1990-ben valóban háromszori jutalom kifizetésére került sor valamennyi községi intézménynél. Nem fejezte ki rosszallását az igen tisztelt levélíró, amíg ő is jutalmazott volt. Még akkor sem szólt a „közpénznek herdálása ellen”, amikor az akkori tanácsi vezetés az intézmények fenntartásából megtakarított egymilüó forintot jutalom kifizetésére fordította. A cikkben említett 13. havi fizetés valójában jutalom volt, amely jutalmat valamennyi intézmény és a polgármesteri hivatal dolgozói is megkaptak. Ezt a döntést nem a testület, hanem én hoztam munkáltatói jogkörömben. Egy hónapos munkaviszonyom után ugyanúgy nem ismertem a többi dolgozó munkáját, mint a jegyzőjét, és így mindenkinek megelőlegeztem a bizalmat, a bérmegtakarítás terhére. Az andomaktályai kétkedő választópolgárok nevében tollat ragadó Batáné közhírré teszi a polgármesteri hivatal dolgozóinak 2-2 ezer forintos béremelését A hír igaz, de kiegészítésre szorul: nemcsak az ő bérének, hanem a munkakörének felosztása is megtörtént a volt kollégái között. Azt már csak mellesleg jegyzem meg, hogy az érintett négy dolgozónak nem okozott gondot Batáné munkakörének átvétele, mivel az év négy hónapjában helyettesíteni kényszerültek munkatársukat, aki ezen idő alatt szorgalmasan és állami költségen az Államigazgatási Főiskolán tanulmányait végezte. Végül az utolsó kifogásra, amelyben a szociális segélyek odaítélésénél a környezettanulmányok elmulasztását nehezményezi, a 17/1986. (XII.28.) EüM. rendelet 3. pf. (3.) bekezdésével hadd válaszoljak, amely világosan kimondja, hogy: „... nem szükséges a kérelmező szo- ciáüs helyzetét vizsgálni (környezettanulmányt készíteni), ha rendszeres szociális segélyezett, vagy más olyan szociális ellátásban részesül, amelynek során anyagi körülményeit a szakigazgatási szerv megvizsgálta vagy az előtte hivatalból ismert....” Balogh László Andomaktálya polgármestere A szerkesztőség e válaszcikk közreadásával a vitát a maga részéről lezártnak tekinti! A hajdan híres poroszlói lovak... Egy libertás lovászinas emlékei Megesik, hogy hajdani dicsőségünket és hírességeinket ki kell kaparni a feledés homályából. Hol vannak már például a mesz- sze földön híres-nevezetes poroszlói lóvásárok, amikor és ahol az ország legjobb lótenyésztői és az igényes vevők adtak randevút egymásnak? A szerencsés véletlen hoz ösz- sze a 67 esztendős Gyöngy Kálmánnal, aki egy ízig-vérig csikósnak volt hét közül az egyik fia. Tizenegy éves volt, amikor beállt bojtárnak, három esztendővel később már a méltóságos Gréfly Károly úr kastélyába konvencióztatták lovászinasi minőségben. — A lovászinasnak a hintó vagy a batár kocsisa mellett volta helye a bakon, és amikor megérkezett úticéljához a fogat, ő vitte a csomagokat — mondja. Felesége emlékszik rá, hogy valamikor a ládafiában még voltak régi fényképek, amelyek a h- bériás kisinast ábrázolták. Az ő személyes visszaemlékezései ennél többet is mondanak: — Országos, sőt nemzetközi hírű volt a Gréfly-féle lótenyészet. A törzskönyvezett anyakancák és a híres Szahara nevű mén az uraság szeme fényei voltak, tőlük származtak azok a „magyarfélvér” lóvéik, amelyek rangot és hírnevet adtak a hazai lótenyésztésnek. Idegenül hangzó szavak ütik meg a fülemet: akcentálás, remonda... Mindkettő a korabeli honvédségi lóvásárlásokkal függ össze, amelyekre a hajdani csikósinas még pontosan emlékszik. — Jöttek a katonák remon- dálni! Négy esztendős, betöret- len, fajtiszta lovakra volt szükségük, amelyek azután a magyar lovasság, a huszárok állományába kerültek. A katonaság nem sajnálta a pénzt a legszebb, a legjobb poroszlói csikókért, mi több, versengés volt értük, és a nagy kereslet miatt az égbe szöktek az árak is... Beszélgetésünk során kiderül, hogy a lovászinasnak ismernie kellett a csikó, a lónevelés ezernyi csínját-bíhját, úgyszólván ki kellett találnia a lovak „gondolatait”. A lóápolás, a jártatás, a be- töretés, a betanítás megannyi fortélya a kisujjában kellett, hogy legyen. — Sok csikót betörtem többkevesebb szerencsével, amelyek később, mint saját neveléseim kerültek ki a kezem alól. így esett meg, hogy az ötvenes években a Gyöngyösi Állami Méntelepenis volt egy Poroszló nevű, nemzetközi hírű mén. Ezekben az évtizedekben a Füzesabonyi Állami Gazdaságban hasznosítottam harminc-egynéhány esztendeig az őseimtől örökölt tudományt. Hol vannak azóta már a régi hírességek, a poroszlói tenyész- Iovak? Széchenyi álmai, és egyáltalán a magyar lótenyésztés? A kérdés még akkor is kérdés marad, ha a helybeli termelőszövetkezet Nagyálláson elismerést érdemlő lovasiskolával, tenyésztéssel is próbálkozik, és megkísérli legalább a feledéstől megóvni e táj gazdag hagyományait. — Nem igazán jók a magyar versenylovak! — hangzik az érthető kifogás, mint ahogyan százat találunk arra is, hogy miért tűntek el megyénk nevezetes ménesei és törzstenyészetei, hogyan süllyedt vissza lassan, de biztosan immár minősíthetetlen színvonalra a magyar lótenyésztés. Igazolható kifogásaink — mint annyi minden másra — nyilván erre is akadnak, noha egész történelmünk, nemzeti törekvéseink és kivívott hírnevünk szenvednek csorbát a világ előtt... Ó, bár csupán tévedés és rémlátomás lenne az egész... Szalay István A növekvő bűnözés ellenére Eredményesebb rendőri munka Füzesabonyban (Fotó: Perl Márton) Újszerű kezdeményezés volt — a megyében pedig első ilyen eset —, hogy Füzesabonyban a városi rendőrkapitányságra invitálták a helyi és 17 környékbeli község polgármesterét. Á megbeszélésen dr. Petrovits János százados, Füzesabony rendőrkapitánya tájékoztatta a meghívottakat a múlt évi rendőrségi munkáról, s az idei esztendő főbb célkitűzéseiről. Az értekezlet jól sikerült, mert volt mit mondaniuk egymásnak a résztvevőknek. Az is kicsendült a hozzászólásokból, hogy a füzesabonyiak igyekeztek becsületes munkát végezni. Nem véletlen tehát, hogy ezt a szorgalmat minősítette jónak és dicsérté többek között a megyei rendőr- főkapitány is. A mai nehéz világban mindenesetre egy ilyen „jo minősítés” figyelemre méltó. Hogyan sikerült ezt elérniük a város rendőreinek, hiszen az abonyiákat nem „jegyezték” a megye kiválóságai között? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a városi kapitánnyal, akit december elején múlt egy éve, hogy kinevezték ide vezetőnek. — Valóban, a megyéhez képiest elhanyagolt területet kaptam örökségül — mondja dr. Petrovits János —, azt a Füzesabonyt, amelyik az utolsó helyen kullogott. Rossz volt a munka- körülmény a régi épületben, miközben a városunkat is elérte a bűnözési hullám. A technikai és személyi feltételek is gyengék voltak, s megkezdődött a rendszerváltás is. Új feladatok, új gondok jelentkeztek. Szerencsére új helyre, a volt pártbizottsági épületbe költöztünk tavaly nyáron, és kulturálódtak a körülményeink. Elkészítettük célkitűzéseinket, és azt igyekeztünk minden erőnkkel megvalósítani. — Hallhatnánk ezek közül a legfontosabbakat? — Első volt a bűnözés növekedési ütemének mérséklése, de legalábbis a volt szint tartása. A lakosság és rendőrség közötti bizalom helyreállítása, a kapcsolat felvétele es erősítése az állami és a társadalmi szervekkel, a megalakult önkormányzatokkal, pártokkal. Növelni kívántuk az alparancsnokok önállóságát, a számonkérő munka színvonalának javítását, az állomány cselekvési egységét és felelősségérzetét. — Nagy területet ölel fel ez a felsorolás. Hogyan birkóztak meg vele? — Közeledésünket a pártokhoz és önkormányzatokhoz jó szándékkal vették az érintettek. Valamennyien egyetértettek abban, hogy a jobb közbiztonságra szükség van. így nem jelentkezett az elbizonytalanodás nálunk, sőt a kölcsönös érdeklődés következtében jobban megismerték munkánkat, gondjainkat. „Házon belül” is sok átcsoportosítást végeztünk, igazodni próbáltunk a napi valósághoz. Nőtt a bűnözés, technikailag jól felszerelt bűnbandák alakultak, közben több olyan jogszabály is megszűnt — a ref, a kitiltás, az önkéntes rendőrök intézménye —, amelyek korábban segítették munkánkat. Ennek ellenére a feladatainkat, ha nem is kimagaslóan, de megoldottuk. Tavaly 1044 bűnügyi vizsgálatot végeztünk, 481-gyei többet, mint az előző évben. Kimutatható eredményeket értünk el, mert 1990- ben 128 bűnüggyel többet fejeztünk be, mint előtte, s 29-cel több ismeretlen tettest derítettünk fel. Ennek ellenére a nyomozás eredményessége 23 százalékkal, az ismeretlen tettes felderítésünk pedig 11,5 százalékkal csökkent. Azért viszont eléf edett vagyok az állomány mun- ájával, mert lényeges személyi és technikai fejlesztésre nem került sor. Mindezt csak belső átszervezéssel tudtuk megoldani, úgy, hogy a körzeti megbízotti állomány terhére megerősítettük a járón, illetve a bűnügyi területet. — Mi a véleménye az alakuló polgárőrségekről? — Novemberben kezdődtek a szerveződések. Jelenleg 16 ilyen csoport van a területünkön. Minden alakuló gyűlésen ott voltunk, szervezeti szabályzatuk kidolgozásához is segítséget nyújtottunk. A csoportok feladataikat jól látják el, segítik a rendőrök munkáját, jelzéseik alapján sikerült több bűncselekményt megszakítani, illetve felderíteni. Kaiban például a csoport egyik tagja szolgálata teljesítésekor betelefonált az ügyeletre, hogy az egyik boltban gyanús mozgást észlelt, valószínűleg betörés történt. A helyszínre érkező járőrök három egri lakost értek tetten. — Régi kérdés: hogyan tovább? — A Kapitányság a mai követelményeknek szeretne megfelelni, de erre a központilag végrehajtott szervezeti módosítás nélkül nincs nagy lehetőségünk. A jelenlegi bűnözési hullám miatt a pillanatnyi terhelést az ap- arátus csak igen nagy túlmun- ával tudja megoldani. Ezért lenne szükséges a létszám és a technikai adottságok javítása. A terület vasúti és közúti csomópont, ennek ellenére nem rendelkezünk például közlekedési alosztállyal, ezt a funkciót a köz- rendvédelmi állomány végzi. Némi reményünk van a megoldásra, mert a gondokat írásban jeleztük elöljáróinknak, váijuk a segítségüket. írásban is rögzített tervünk az, hogy Sarudon rendőrőrsöt vagy rendőrállomást alakítunk ki, mert szeretnénk a várható idegenforgalom növekedéséből fakadó feladatokat, a külföldi turisták, állampolgárok biztonságát európai szinten biztosítani. A sarudiak illetékességi területe Poroszlóra és ÚjlőrincÍ alvóra is kiteljed majd. Techni- :ai vonatkozásban is várható javulás, mert például Trombitás István füzesabonyi kisiparos a város önkormányzatának jelentős összeget ajánlott fel azzal a kikötéssel, hogy azt a képviselő- testület a rendőrség technikai eszközeinek bővítésere használja fel. Mi élünk ezzel a lehetőséggel is. Úgy érzem, hogy még any- nyi feladat van itt, bár 40 éves vagyok, hogy megoldása a nyugdí- jaséveimig biztosan eltart... Küldöttgyűlés Füzesabonyban . A Füzesabony és Vidéke Takarékszövetkezet március 14- én, csütörtökön délután 13.30 órai kezdettel rendezi meg küldöttgyűlését a városi művelődési ház nagytermében. A jelenlévők különböző jelentéseket hallgatnak meg, többek között az igazf atóság beszámolóját a szövet- ezet elmúlt évi munkájáról, a mérleg- és eredménykimutatásról, az ellenőrzések tapasztalatairól, s végül meghatározzák az idei esztendő üzletpolitikai feladatait is. Monostor — kicsiben Feldebrőn, a Rákóczi úton lakik Gáspár János, aki arról híres a községben, hogy türelmet igénylő kézimunkákat végez. Most legutóbb például elkészítette a feldebrői műemlék templom kicsinyített mását, amelyet a templomban lehet megtekinteni. Ostorosi Kisbíró Ezzel a címmel hamarosan megjelenik — az idén immár harmadik alkalommal — az ostorosi önkormányzat kisméretű, házi kivitelű újságja. A község életével, híreivel foglalkozó tájékoztatót a helyi művelődési ház gondozza, és 500 példányban ingyen juttatja el olvasóinak. Áll már a székely kapu Bizonyára olvasóink is emlékeznek rá, hogy a lapunk által is szervezett erdélyi vetélkedő során az egyik, Erdélyből Magyar- országra áttelepült fafaragó népművész felajánlotta: ingyen elkészít egy ilyen díszes, szép kaput, amennyiben a szükséges faanyagot az érdeklődők előteremtik. Nos, ez a füzesabonyiaknak sikerült, és a kapu is elkészült. Az alapozás után szombaton délután a Remenyik-gimná- zium előtt felállították. A kapu avatására viszont csak március 15-én délelőtt 9.30-kor kerül sor, amikor a város vezetése, diáksága, lakossága előbb 9 órakor megkoszorúzza a'48-as emlékműiét és a Petőfi-emléktáb- lát. A varos új színfoltjának avatása keretében emlékeznek meg az 1848-49-es forradalomról es szabadságharcról is. Ünnepi beszédet dr. Pásztor József, Füzesabony polgármestere mond. Mezőtárkányban a legfontosabb a vízellátás A mezőtárkányi önkormányzat legutóbbi ülésén többek között megbeszélték és jóváhagyták a község vízellátásának programtervezetét. Ezek szerint négy év alatt megoldják a falu vízvezetékkel való ellátását. Erre csaknem 18-20 millió forintot fordítanak, amelyhez 3,5 milliót az állami költségvetésből céltámogatásként kémek. Az idén 4-5 kilométer vezetéket fektetnek le, és 50 köbméteres hidroglóbuszt állítanak fel a vízmű vállalattal közösen. Jövőre új mélyfúrású kutat létesítenek; es az utolsó tervévben kicserélik a régi, elhasznált, úgynevezett „madzagvezetékeket” is. Rablók garázdálkodtak Sarudon Segítségre szoruló mentők Aügha lehet kétséges, vészhelyzetben semmi sem ér többet a segítő kezeknél. Nyáron gyakorta hallani óvatlanságból vagy más okból következő szerencsétlenségekről, balesetekről. A vízi mentőszolgálat tagjai az esetek többségében időben a helyszínen teremnek. Feltéve, ha módjukban áll. Nos, úgy tűnik, a sarudiak idén nem állhatnak feladatuk magaslatán, önhibájukon kívül. Hogy miért? Erre Heinrich Tamástól, az alakulat egyik alapító tagjától kaptunk választ. — Tavaly tavasszal a helyi és a megyei Vöröskereszt, valamint az Országos Mentőszolgálat segítségével alakultunk, s láttunk hozzá a munkánkhoz. Tagjaink sorába zömében pedagógusok léptek, de akadtak rajtuk kívül is önként vállalkozók. Pénteken, szombaton és vasárnap ügyeltünk a fürdőzők és vízreszállók biztonságára. Karácsony és szilveszter között azonban hívatlan látogatók jártak a telephelyünkön, s a vasrácsos, dupla zárral ellátott ajtót feltörték, s mindent elloptak, ami a kezük ügyébe került. — Használhatóak-e másra, mint a mentési feladatok ellátására az ellopott tárgyak? — Zömmel kötszereket, gyógyászati eszközöket vittek magukkal a tettesek. A lába kelt tárgyak listáján szerepel például a gerinc sérülései esetén használt sínkészlet, amely a rendeltetésén kívül az égadta világon semmire sem használható. De ide sorolhatnám az iszapleszívó készüléket is. Az ügyben természetesen elkezdődött a rendőrségi nyomozás is, egyelőre eredménytelenül. Olyannyira, hogy a hatósági emberek nyomokat sem találtak, amelyeken elindulhatnának a vétkesek felderítésére. — Mi történik akkor, ha a szezon kezdéséig sem sikerül a tettesekre bukkanni? — Akkor az ártatlan embereken csattanhat az ostor, hiszen lehetőség híján nem tudunk a bajbajutottakon segíteni. A tapasztalataink azt mutatják, hogy egyre gyakoribbak az olyan balesetek, amelyek során veszélybe kerülhetnek az életek. Elég nagy felületet védtünk, s pont azoktól az eszközeinktől fosztottak meg bennünket, amelyek nélkülözhetetlenek a feladatok ellátásához...
